Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Levoxa 5 mg/ml oldatos infúzió
(2015.12.04)
[Levofloxacin]
Egyéb gyógyszerrel nem elegyíthető!
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: Mikrobiológiai szempontból az oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben az oldatot nem használják fel azonnal, a felhasználást megelőző tárolási időért és körülményekért a felhasználó felel. A Levoxa oldatos infúziót kizárólag lassú, intravénás infúzióban lehet beadni, naponta egyszer vagy kétszer. Az infúzió beadásának időtartama legalább 30 perc legyen a 250 mg-os és 60 perc az 500 mg os Levoxa oldatos infúzió esetében.

Inkompatibilitások: Kompatibilitás vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel. A Levoxa nem keverhető heparinnal vagy alkalikus kémhatású oldatokkal (pl. nátrium hidrogénkarbonáttal).

Javallatok:
Olyan felnőtteknél, akiknél az intravénás kezelést tartják megfelelőnek, a Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió az alábbi levofloxacin-érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések kezelésére javallt: - közösségben szerzett pneumonia, - szövődményes húgyúti fertőzések (mint pl. pyelonephritis), - rónikus bakteriális prostatitis, - bőr- és lágyrész fertőzések. A fluorokinolonok megfelelő alkalmazásával kapcsolatos nemzeti és/vagy helyi irányelveket figyelembe kell venni.

Ellenjavallatok:
- Levofloxacinnal vagy más kinolonnal, vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Epilepszia. - Ha a kórelőzményben fluorokinolon adásához kapcsolódó ínbetegség szerepel. - Gyermekek, illetve serdülőkorúak esetében (18 év alatt). - Terhesség és szoptatás.

Adagolás:
A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúziót lassú intravénás infúzióban kell alkalmazni naponta egy vagy két alkalommal. Az adag függ a fertőzés típusától és súlyosságától, illetve a feltételezett kórokozó érzékenységétől. Néhány nap elteltével a beteg állapotának megfelelően általában lehetőség van a megkezdett intravénás kezelés szájon át történő folytatására. Mivel a parenterális és az orális adagolás bioekvivalens, ugyanaz az adag alkalmazható. A kezelés időtartama A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ. Mint az antibiotikum-kezelést általában, a Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió alkalmazását is a beteg láztalanná válását, illetve a baktérium bizonyított eradikációját követően legalább 48-72 órán át kell folytatni. Az adagolás módja A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió kizárólag lassú infúzióban adható, naponta egy vagy két alkalommal. Az infúzió időtartama 250 mg Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió esetén legalább 30 perc, 500 mg esetén legalább 60 perc kell legyen (lásd Figyelmeztetések pont). Néhány nap elteltével a beteg állapotának megfelelően lehetőség van a megkezdett intravénás kezelés szájon át azonos adagban történő folytatására. Az inkompatibilitások tekintetében lásd Figyelmeztetések - Inkompatibilitások, az egyéb infúziós oldatokkal való kompatibilitások tekintetében lásd Figyelmeztetések - A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk pontot. A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzióval kapcsolatban a következő adagolás javasolt: Adagolás egészséges veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc): Javallatok Napi adagolás (súlyosságtól függően) Közösségben szerzett tüdőgyulladás 500 mg naponta 1-szer vagy 2-szer Szövődményes húgyúti fertőzés 250 mg1 naponta 1-szer (pyelonephritis is) Krónikus bakteriális prosztatatitis 500 mg naponta 1-szer Bőr- és lágyrészfertőzések 500 mg naponta 2-szer (1) Súlyos fertőzések esetén mérlegelni kell az adag emelését. Adagolás csökkent veseműködésű betegek esetén (kreatinin-clearance <= 50 ml/perc) Adagolás 250 mg/24 óra 500 mg/24 óra 500 mg/12 óra Kreatinin-clearance Első adag: 250 mg Első adag: 500 mg Első adag: 500 mg 50 - 20 ml/perc majd: majd: majd: 125 mg/24 óra 250 mg/24 óra 250 mg/12 óra 19-10 ml/perc majd: majd: majd: 125 mg/48 óra 125 mg/24 óra 125 mg/12 óra < 10 ml/perc majd: majd: majd: (hemodialízis 125 mg/48 óra 125 mg/24 óra 125 mg/24 óra vagy CAPD esetén is)(1) (1) Hemodialízist vagy a folyamatos ambuláns peritoneális dialízist (continuous ambulatory peritoneal dialysis - CAPD) követően nincs szükség kiegészítő gyógyszeradagra. Adagolás csökkent májműködésű betegek esetén A gyógyszer adagjának módosítása nem szükséges, mivel a levofloxacin nem metabolizálódik számottevő mértékben a májban. Főként a veséken keresztül választódik ki. Adagolás időskorúak esetében A gyógyszer adagjának módosítása időskorúak esetében nem szükséges, csak a veseműködést kell figyelembe venni (lásd Figyelmeztetések pontban, "A QT-intervallum megnyúlása"). Adagolás gyermeknél és serdülőkorúak esetében (18 év alatt) A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió alkalmazása gyermekek és serdülőkorúak esetében ellenjavallt (lásd Ellenjavallatok pont).

Mellékhatások:
Az alábbi információk több mint 5000 beteg beválasztásával végzett klinikai vizsgálatok adatain és a forgalombahozatalt követően széles körben nyert tapasztalatokon alapulnak. Az alábbi táblázatban felsorolt mellékhatások a MedDRA szervrendszeri kategóriákon alapulnak. A táblázatban szereplő gyakoriságok meghatározása az alábbi megegyezésen alapul: Nagyon gyakori (>= 1/10). Gyakori (>= 1/100 - < 1/10). Nem gyakori (>= 1/1000 - <= 1/100). Ritka (>= 1/10 000 - <= 1/1000). Nagyon ritka (<= 1/10 000). Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Ritka: Tachycardia Nem ismert: QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd Figyelmeztetések és Túladagolás pont) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Leukopenia, eosinophilia Ritka: Thrombocytopenia, neutropenia Nagyon ritka: Agranulocytosis Nem ismert: Pancytopenia, haemolyticus anaemia Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Szédülés, fejfájás, álmosság, álmatlanság Ritka: Konvulzió, zavatság, tremor, paraesthesia Nagyon ritka: Szenzoros vagy szenzomotoros perifériás neuropathia, ízérzészavar (beleértve az ageusiát is), szaglászavar (beleértve az anosmiát is) Szembetegségek és szemészeti tünetek Nagyon ritka: Látászavar A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori: Vertigo Nagyon ritka: Hallászavar Nem ismert: Tinnitus Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek Ritka: Bronchospasmus, dyspnoe Nagyon ritka: Pneumonitis allergica Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Hasmenés, hányinger Nem gyakori: Hányás, hasi fájdalom, dyspepsia, flatulencia, székrekedés Ritka: Véres hasmenés, amely nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: Szérum kreatininszint emelkedés Nagyon ritka: Akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében) A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: Kiütés, viszketés Ritka: Urticaria Nagyon ritka: Angioneuroticus oedema, fotoszenzitivitás Nem ismert: Toxicus epidermalis necrolysis, Stevens-Johnson-szindróma, erythaema multiforme, hyperhidrosis A bőrön illetve a nyálkahártyán jelentkező reakciók néha már az első adag beadását követően felléphetnek. A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Ritka: Ínbetegség (lásd Figyelmeztetések pont), beleértve tendinitis (pl. Achilles-ín), ízületi fájdalom, izomfájdalom Nagyon ritka: Ínszakadás (lásd Figyelmeztetések pont). Ez a nemkívánatos hatás a kezelés kezdetét követően 48 órán belül jelentkezhet, és kétoldali lehet; izomgyengeség, amely különösen myasthenia gravisos betegek esetén bír jelentőséggel Nem ismert: Rhabdomyolysis Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori: Anorexia Nagyon ritka: Hypoglykaemia, főleg diabeteses betegeknél (lásd Figyelmeztetések pont) Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori: Gombás fertőzések (illetve más rezisztens kórokozók elszaporodása) Érbetegségek és tünetek Gyakori: Phlebitis Ritka: Hypotensio Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: Reakció az infúzió beadásának helyén Nem gyakori: Gyengeség Nagyon ritka: Láz Nem ismert: Fájdalom (így pl. hát-, mellkasi- és végtagfájdalom) Immunrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: Anaphylaxiás sokk (lásd Figyelmeztetések pont) Nem ismert: Túlérzékenység (lásd Figyelmeztetések pont) Az anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók néha már az első adag beadását követően is jelentkezhetnek. Máj- és epebetegségek illetve tünetek Gyakori: Májenzimszint emelkedés (GOT/GPT, alkalikus foszfatáz, GGT) Nem gyakori: Szérum bilirubinszint emelkedés Nagyon ritka: Hepatitis Nem ismert: Sárgaságról és súlyos májkárosodásról - az akut májelégtelenséget is beleértve - számoltak be a levofloxacin esetén, elsősorban a súlyos alapbetegségben szenvedő betegeknél (lásd Figyelmeztetések pont) Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: Ingerlékenység, álmatlanság Ritka: Pszichotikus kórképek, depresszió, agitáció, szorongás, zavart állapot Nagyon ritka: Hallucináció, önkárosító magatartással járó pszichotikus reakciók, így pl. öngyilkossági gondolatok vagy cselekedetek Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával kapcsolatos nemkívánatos hatások: - extrapyramidális tünetek és az izomkoordináció egyéb zavarai, - allergiás vasculitis, - porphyriás roham, porphyriában szenvedő betegeknél.

Interakciók:
Teofillin, fenbufén vagy hasonló nem-szteroid gyulladáscsökkentők Egy klinikai vizsgálatban nem tapasztaltak farmakokinetikai interakciókat teofillinnel. Mindazonáltal az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése léphet fel kinolonok és teofillin, nem szteroid gyulladáscsökkentő vagy más, a görcsküszöböt csökkentő szer egyidejű adásakor. Fenbufén jelenlétében a levofloxacin koncentrációja 13%-kal nagyobb volt, mint önmagában adva. Probenecid és cimetidin A probenecid és a cimetidin statisztikailag szignifikáns mértékben befolyásolta a levofloxacin kiürülését. A probenecid 24%-kal és a cimetidin 34%-kal csökkentette a levofloxacin renális clearance-ét, mivel mindkét szer képes gátolni a levofloxacin renális tubuláris szekrécióját. Mindazonáltal a vizsgált adagok esetén a kinetikában tapasztalt, statisztikailag szignifikáns eltérések a klinikumban valószínűleg nem bírnak jelentőséggel. Levofloxacin csak óvatosan adható együtt a vesék tubuláris szekréciójára ható szerekkel, így probeneciddel és cimetidinnel, főleg vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Ciklosporin A ciklosporin felezési ideje a levofloxacinnal történő együttes alkalmazás esetén 33%-kal nőtt. K-vitamin antagonisták Mivel levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (pl. warfarinnal) kombinációban kezelt betegeknél a véralvadási paraméterek (PT/INR) emelkedése és/vagy vérzés (akár súlyos is) jelentkezhet, K-vitamin antagonistával kezelt betegeknél a véralvadási paraméterek ellenőrzése szükséges (lásd Figyelmeztetések pont). QT-intervallum megnyúlását okozó szerek A Levofloxacin Kabi 5 mg/ml oldatos infúzió, más fluorokinolonhoz hasonlóan csak óvatosan adható az ismerten QT-intervallumot meghosszabbító szereket (pl. az IA vagy a III. csoportba tartozó antiarrhythmiás szerek, triciklikus antidepresszánsok, makrolidek) szedő betegeknek. (Lásd Figyelmeztetések pontban "A QT-intervallum megnyúlása"). További fontos tudnivalók Klinikai farmakológiai vizsgálatok értékelték a levofloxacin és a gyakran rendelt szerek közti lehetséges farmakokinetikai interakciókat. A levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős mértékben az alábbi szerekkel együtt adva: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.

Figyelmeztetések:
A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint. Ezért a levofloxacin adása nem javallt ismert vagy feltételezett MRSA fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA fertőzésre általánosan ajánlott antibakteriális készítmények nem hatékonyak). A fluorokinolonokra rezisztens E. coli – a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó – változatos formában fordul elő az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztencia gyakoriságot kell figyelembe venni a gyógyszer felírásakor. Anthrax inhaláció: Az emberben történő alkalmazásra vonatkozó korlátozott adatok az in vitro Bacillus anthracis érzékenységi adataiból és állatkísérletes adatokból származnak. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax fertőzés esetén. Az infúzió beadásának időtartama A Levofloxacin Kabi oldatos infúzió beadásának időtartama a 250 mg-os adag esetén legalább 30 perc, 500 mg esetében pedig legalább 60 perc legyen. Ismeretes, hogy ofloxacin infúzió adása során tachycardia és átmeneti vérnyomásesés jelentkezhet. A jelentős mértékű vérnyomásesés következtében ritkán keringési összeomlás alakulhat ki. Amennyiben a levofloxacin (az ofloxacin lizomerje) infúzió beadása során nagymértékű vérnyomásesés jelentkezik, az infúziót azonnal le kell állítani. Nátrium tartalom A készítmény 7,7 mmol (177,1 mg) nátriumot tartalmaz 50 ml adagonként, és 15,4 mmol (354,2 mg) nátriumot tartalmaz 100 ml adagonként. Kontrollált nátrium diétán lévő betegnél ezt figyelembe kell venni. Íngyulladás és ínszakadás Ritkán előfordulhat íngyulladás. Leggyakrabban az Achilles-inat érinti, és ínszakadáshoz vezethet. Az íngyulladás és ínszakadás a kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet akár mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentettek eseteket. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb 60 év feletti betegekben, az 1000 mg napi adagban részesülő, és a kortikoszteroidokat szedő betegek esetében. Idős betegekben a napi dózist a kreatinin-clearance-nek megfelelően kell beállítani (lásd 4.2 pont). Ezeket a betegeket szorosan monitorozni kell, ha levofloxacin kezelésben részesülnek. A betegeknek ki kell kérniük a kezelőorvos tanácsát, ha íngyulladás tüneteit észlelik. Ha tendinitis gyanúja áll fenn, a Levofloxacin Kabi adását azonnal abba kell hagyni, és az érintett terület megfelelő kezelését (pl. immobilizáció) meg kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.8 pont). Clostridium difficile kísérőbetegség A Levofloxacin Kabi kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridium difficile okozta betegség (CDAD) tünete lehet. A CDAD az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacin kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját. Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget késedelem nélkül megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ilyen esetben bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt. Görcsrohamokra hajlamos betegek A kinolonok csökkenthetik az agyi görcsküszöböt, ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolon származékokhoz hasonlóan a Levofloxacin Kabi csak különleges óvatossággal alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, mint pl. a teofillinnel történő kezelés (lásd a 4.5 pontot) esetén. Görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacinnal történő kezelést abba kell hagyni. G-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek A látens vagy manifeszt glükóz6foszfát-dehirogenáz hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciók kialakulására kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén, ezért a levofloxacin körültekintéssel alkalmazandó, és a hemolízisre utaló jeleket figyelni kell. Vesekárosodásban szenvedő betegek Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén a Levofloxacin Kabi adagját módosítani kell (lásd 4.2 pont). Túlérzékenységi reakciók A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (pl. az angioödémától egészen az anafilaxiás sokkig), esetenként az első adag bevételét követően (lásd a 4.8 pontot). A betegeknek ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a kezelést és azonnal fel kell keresniük a kezelőorvosukat, vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges óvintézkedéseket megteszi. Súlyos hólyagos bőrreakciók Súlyos hólyagos bőrreakciókat jelentettek levofloxacin kezelés esetén, mint pl. a Stevens-Johnson szindróma vagy a toxikus epidermális nekrolízis (lásd 4.8 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben bőr- és/vagy nyálkahártya elváltozásokat észlelnek, a készítmény további alkalmazását megelőzően azonnal értesítsék kezelőorvosukat. Dysglycaemia Más kinolonokhoz hasonlóan a vércukorszint eltéréseit, beleértve a hypoglycaemia és a hyperglycaemia eseteit is, jelentették általában olyan diabéteszben szenvedő betegek esetén, akik egyidejűleg orális antidiabetikum (pl. glibenklamid) vagy inzulin-kezelésben részesültek. Hypoglycaemiás kóma eseteit jelentették. A diabéteszes betegek esetén a vércukorszint szoros ellenőrzése ajánlott (lásd a 4.8 pontot). A fényérzékenység megelőzése Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig. K-vitamin antagonistával történő egyidejű kezelés Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (pl. warfarin) egyidejűleg kezelt betegekben előfordulhat a koagulációs értékek (PT/INR) növekedése és/vagy vérzés, e szerek egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket ellenőrizni szükséges (lásd a 4.5 pontot). Pszichotikus reakciók A kinolon kezelésben, beleértve a levofloxacint is, részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókat jelentettek. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, a levofloxacin kezelést meg kell szakítani és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Óvatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akik kórtörténetében pszichiátriai betegség szerepel. QT-intervallum meghosszabbodása Körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat, így a levofloxacint is, olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél igazoltan jelen vannak a QT-szakasz megnyúlásának kockázati tényezői, mint pl.: - veleszületett hosszú QT-szindróma - egyidejűleg alkalmazott, bizonyítottan a QT-intervallum meghosszabbodását eredményező hatóanyagok (pl.: IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) - nem korrigált elektrolit egyensúlyzavar (pl. alacsony kálium- és magnéziumszint) - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia) Idősek és nők érzékenyebbek lehetnek a QT-szakasz meghosszabbodását eredményező gyógyszerekre, ezért óvatossággal kell eljárni a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál (lásd 4.2 pont Időskorú betegek, 4.5, 4.8 és 4.9 pont). Perifériás neuropathia Fluorokinolonokat, köztük levofloxacint szedő betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros perifériás neuropathiáról számoltak be, amelynek a megjelenése gyors lehet (lásd 4.8 pont). A levofloxacin adását fel kell függeszteni, ha a beteg neuropathia tüneteit észleli. Ezzel csökkenthető a kockázata egy visszafordíthatatlan állapot esetleges kialakulásának. Hepatobiliáris rendellenességek Levofloxacin kezelésben részesülő betegek esetén májnekrózisról, illetve végzetes májelégtelenségről is beszámoltak, elsősorban olyan esetekben, amikor a beteg súlyos, egyéb megbetegedésben szenvedett, pl. szepszis (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy szakítsák meg a kezelést, és keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben májrendellenességre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint pl. anorexia, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, hasi érzékenység). Myasthenia gravis súlyosbodása A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuszkuláris aktivitást, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleérve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is összefüggésbe hozták a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében myasthenia gravis szerepel. Látási rendellenességek Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pontok). Felülfertőződés A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni. Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás Az opiát kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletében, tévesen pozitív eredményt mutathat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiát eredmény megerősítésére. A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért ál-negatív eredményt adhat a tuberculosis diagnosztizálása esetén.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Fluorokinolonok A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális szer, és a racém ofloxacin hatóanyag S (-) enantiomerje. Hatásmechanizmus Mint fluorokinolon antibiotikum, a levofloxacin a DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását. PK/PD viszony A levofloxacin baktericid aktivitásának mértéke a maximális plazmakoncentráció (Cmax) vagy a (koncentráció-idő) görbe alatti terület (AUC) és a minimális gátló koncentráció (MIC) hányadosától függ. Rezisztencia-mechanizmus A rezisztencia kialakulásának fő mechanizmusa egy gyr-A mutáció. In vitro a levofloxacin és más fluorokinolonok között keresztrezisztencia áll fenn. A hatásmechanizmusból adódóan a levofloxacin és más csoportba tartozó antibiotikumok között rendszerint nem áll fenn keresztrezisztencia. Határértékek Az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing - az antibiotikum rezisztencia vizsgálat európai bizottsága) által ajánlott, levofloxacinra vonatkozó, az érzékeny kórokozókat az intermedier érzékenységűektől, illetve az intermedier érzékenységűeket a rezisztensektől elkülönítő MIC határértékeket az alábbi táblázat tartalmazza (mg/l). A levofloxacinra vonatkozó EUCAST klinikai MIC-határértékek (2006. 06. 20.): Patogén Érzékeny Rezisztens Enterobacteriacae <= 1 mg/l > 2 mg/l Pseudomonas spp. <= 1 mg/l > 2 mg/l Acinetobacter spp. <= 1 mg/l > 2 mg/l Staphylococcus spp. <= 1 mg/l > 2 mg/l S. pneumoniae(1) <= 2 mg/l > 2 mg/l Streptococcus A, B, C, G <= 1 mg/l > 2 mg/l H. influenzae, M. catarrhalis(2) <= 1 mg/l > 1 mg/l Nem fajfüggő határértékek(3) <= 1 mg/l > 2 mg/l (1) a vad típus MIC-eloszlás kettéosztásának elkerülése érdekében az Érzékeny/Intermedier határértéket 1,0-ről 2,0-re emelték. A határértékek nagydózisú kezelésre vonatkoznak. (2) Az Érzékeny/Intermedier-határértéket meghaladó MIC-értékű törzsek nagyon ritkák vagy még nem számoltak be róluk. Minden ilyen izolátumon végzett identifikálást és antimikrobiális érzékenységi vizsgálatot meg kell ismételni, és ha az eredmény ugyanaz, akkor az izolátumot referencia laboratóriumba kell küldeni. (3) A nem species-függő határértékeket főként a farmakokinetikei/farmakodinámiás adatok alapján határozták meg, és a specifikus fajok MIC-eloszlásától függetlenek. Kizárólag olyan speciesek esetén alkalmazhatók, amelyek esetén species-specifikus határértékek nem kerültek megadásra, és nem alkalmazhatók olyan speciesek esetén, amelyeknél az érzékenységi teszt elvégzése nem javasolt, vagy amelyek esetén nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az adott speciesek megfelelő terápiás célpontok lennének (Enterococcus, Neisseria, Gram-negatív anaerobok) A CLSI (Clinical And Laboratory Standards Institute, korábban NCCLS) által javasolt, levofloxacinra vonatkozó - az érzékeny kórokozókat az intermedier érzékenységűektől, illetve az intermedier érzékenységűeket a rezisztens kórokozóktól elkülönítő - MIC-vizsgálattal (µg/ml) vagy korong diffúziós módszerrel (5 µg-os levofloxacin-korong alkalmazásával mért zóna átmérő [mm]) meghatározott MIC határértékek az alábbi táblázatban kerülnek bemutatásra. CLSI által javasolt MIC- és korong diffúziós levofloxacin-határértékek (M100-S17, 2007): Patogén Érzékeny Rezisztens Enterobacteriacae <=2 mcg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm Nem Enterobacteriacae <=2 mcg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm Acinetobacter spp. <=2 mcg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm Stenotrophomonas maltophilia <=2 mcµg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm Staphylococcus ssp. <=1 mcg/ml >=4 mcg/ml >=19 mm <=15 mm Enterococcus spp. <=2 mcg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm H. influenzae M. catarrhalis(1) <=2 mcg/ml >=17 mm Streptococcus pneumoniae <=2 mcg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm Beta-haemolytic Streptococcus <=2 mcg/ml >=8 mcg/ml >=17 mm <=13 mm (1) A rezisztens törzsek hiánya vagy ritka megjelenése az "érzékeny" kategórián kívül eleve minden más eredményt kizár. A "nem érzékeny" kategóriába sorolandónak tűnő eredményt mutató törzsek esetén az organizmus identifikálását és antibiotikum-érzékenységi vizsgálatának eredményét egy CLSI-referencia hígítási módszert alkalmazó referencia laboratóriumban meg kell erősíteni. Antibakteriális spektrum Az egyes speciesek esetén a rezisztencia prevalenciája földrajzi elhelyezkedés szerint és időben változhat, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi információkat, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén kívánatos beszerezni. Szükség esetén szakértő segítségét kell kikérni, ha a rezisztencia lokális prevalenciája olyan mértékű, hogy a hatóanyag hasznossága legalább is bizonyos típusú fertőzések esetén megkérdőjelezhető. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok Staphylococcus aureus* meticillin-érzékeny Staphylococcus saprophyticus Streptococcus, C- és G-csoportú Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* Aerob Gram-negatív baktériumok Burkholderia cepacia$ Eikenella corrodens Haemophilus influenzae* Haemophilus para-influenzae* Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae* Moraxella catarrhalis* Pasteurella multocida Proteus vulgaris Providencia rettgeri Anaerob baktériumok Peptostreptococcus Egyéb Chlamydophila pneumoniae* Chlamydophila psittaci Chlamydia trachomatis Legionella pneumophila* Mycoplasma pneumoniae* Mycoplasma hominis Ureaplasma urealyticum Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat: Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecalis* Staphylococcus aureus meticillin-rezisztens Koaguláz negatív Staphylococcus spp. Aerob Gram-negatív baktériumok Acinetobacter baumannii* Citrobacter freundii* Enterobacter aerogenes Enterobacter agglomerans Enterobacter cloacae* Escherichia coli* Morganella morganii* Proteus mirabilis* Providencia stuartii Pseudomonas aeruginosa* Serratia marcescens* Anaerob baktériumok Bacteroides fragilis Bacteroides ovatus$ Bacteroides thetaiotamicron$ Bacteroides vulgatus$ Clostridium difficile$ * A klinikai hatásosságot érzékeny izolátumok esetén engedélyezett klinikai indikációkban igazolták. $ természetes intermedier érzékenység + Több mint 50%-os rezisztencia Egyéb információ A P. aeruginosa okozta nozokomiális fertőzés esetén kombinált kezelés válhat szükségessé.

Farmakokinetika:
Felszívódás A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma csúcskoncentráció 1 órán belül kialakul. Az abszolút biohasznosulás megközelítőleg 100%-os. Az étkezés kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását. Megoszlás A levofloxacin 30-40%-a kötődik a szérumfehérjékhez. Napi 500 mg többszöri alkalmazásakor a levofloxacin elhanyagolható akkumulációt mutatott. Napi kétszer 500 mg-os adag esetén kismértékű, de előre látható akkumuláció következik be. Az egyensúlyi állapot 3 napon belül alakul ki. Szövetekbe és testnedvekbe történő penetráció A hörgőnyálkahártyába és az epithelialis folyadékrétegbe (Epithelial Lining Fluid, ELF) történő penetráció A maximális levofloxacin-koncentráció 500 mg per os adását követően a hörgőnyálkahártyában 8,3 µg/g és az epithelialis folyadékrétegben 10,8 mcg/g volt. Ezek a beadást követően körülbelül 1 órával kialakultak. A tüdőszövetbe történő penetráció A tüdőszövetek maximális levofloxacin-koncentrációja 500 mg per os adását követően hozzávetőleg 11,3 mcg/g volt, ami a beadást követően 4-6 órán belül kialakult. A tüdőszövetben kialakult koncentráció következetesen meghaladta a plazmakoncentrációt. A blister-folyadékba történő penetráció A blister folyadéktartalmának maximális levofloxacin-koncentrációja, 3 napos adagolás után, a beadást követően 2-4 órával 500 mg levofloxacin napi egyszeri adását követően hozzávetőleg 4,0 mcg/ml, illetve kétszeri adását követően kb. 6,7 mcg/ml volt. A cerebrospinalis folyadékba történő penetráció A levofloxacin rosszul penetrál a cerebrospinalis folyadékba. A prosztata-szövetbe történő penetráció Napi egyszeri 500 mg levofloxacin 3 napon át per os történő adagolását követően a prosztata szövetben észlelt átlagos koncentráció 2 óra elteltével 8,7 mcg/g, 6 óra elteltével 8,2 mcg/g, illetve 24 óra elteltével 2,0 mcg/g volt. A prosztata-/plazmakoncentráció hányados átlagos értéke 1,84 volt. Vizeletkoncentráció Egyszeri, per os 150 mg, 300 mg, ill. 500 mg levofloxacin adagját követően 8-12 órával az átlagos vizeletkoncentrációja sorrendben 44 mg/ml, 91 mg/ml, ill. 200 mg/ml volt. Metabolizmus A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik, metabolitjai a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a vesével kiválasztódó adag < 5%-át teszik ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil, és nem megy át királis inverzión. Elimináció A levofloxacin szájon át történő és intravénás alkalmazását követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen renális úton történik (a beadott adag > 85%-a). A levofloxacin szájon át történő és intravénás alkalmazása után nincs számottevő különbség a farmakokinetika jellemzők között, melynek következtében az orális és az intravénás adagolási mód helyettesíthető egymással. Lineritás A levofloxacin 50 mg és 600 mg közötti tartományban lineáris farmakokinetikát követ. Veseelégtelenségben szenvedő betegek A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével a vesén át történő elimináció és a clearance csökken, az eliminációs felezési idő pedig az alábbi táblázatban megadottak szerint emelkedik: Clcr [ml/perc] < 20 20 - 40 50 - 80 ClR [ml/perc] 13 26 57 t1/2 [óra] 35 27 9 Időskorúak A levofloxacin kinetikájában fiatal és idős betegek esetén a kreatinin-clearance különbségéből adódó eltéréseket kivéve nincs jelentős különbség. Nemek közötti eltérések A nők és férfiak elkülönített vizsgálata kismértékű, illetve marginális eltéréseket mutatott a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár