Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: Felnőtteknek a gyógyszert megfelelő hígításban kell adni (az 500 mg-os ampullát 100-200 ml, az 1000 mg-os ampullát 200 ml folyadékkal kell hígítani), és az infúziót 30-60 perc alatt kell bejuttatni. A gyógyszert megfelelő mennyiségű fiziológiás NaCl vagy 5 %-os glükóz oldattal vagy Ringer-laktáttal kell hígítani. Gyermekek esetén az oldószer mennyisége az antibiotikum adagjától függ. Az infúziós oldatot 30-60 perc alatt kell beadni. Csecsemők esetén az infúzió időtartama 1-2 óra legyen. Az infúzió fiziológiás sóoldattal, 5 %-os dextrózzal és Ringer-laktáttal kompatibilis. Az amikacint tilos más gyógyszerekkel az infúziós üvegben összekeverni, a gyógyszereket külön az ajánlott módon kell beadni. A 2,5 mg/ml aktív hatóanyag tartamú oldat megőrzi stabilitását 24 órán át hűtőszekrényben vagy 25 °C alatt szobahőmérsékleten.

Inkompatibilitások: Az amikacint nem szabad összekeverni sem injekcióban, sem az infúziós palackban más antibiotikumokkal.

Javallatok:
Amikacinra érzékeny baktériumok által okozott súlyos fertőzések kezelése, amikor kevésbé toxikus antimikrobiális szerek nem hatásosak: - Nosocomialis alsó légúti fertőzések, beleértve a súlyos pneumoniát, - Intra abdominalis fertőzések, beleértve a peritonitist, - Szövődményes és visszatérő húgyúti fertőzések, - Bőr és lágyszöveti fertőzések, ideértve az égési sérülések sebfertőzéseit is, - Sepsis és dokumentált bacteraemia kezdeti, empirikus kezelése, - Bakteriális endocarditis, - Posztoperatív fertőzések (beleértve az érműtétek utáni fertőzéseket).

Ellenjavallatok:
Ismert amikacin vagy más aminoglikozid túlérzékenység.

Adagolás:
Felnőttek és 12 év feletti serdülők (33 kg testtömeg felett): A normális veseműködésű (kreatinine clearance >= 50 ml/perc) felnőttek és serdülőkorúak számára javasolt intravénás dózis 15 mg/ttkg/nap, amit napi egyetlen adagban vagy két egyenlő részre osztva, vagyis 12 óránként 7,5 mg/ttkg dózisban is be lehet adni. A teljes napi adag nem haladhatja meg az 1,5 g ot. Endocarditisben és lázas neutropeniában a naponta kétszeri adagolási rendet kell alkalmazni, mivel nincs elegendő adat a napi egyszeri dozírozás alátámasztására. Csecsemők, kisgyermekek és gyermekek: A normális veseműködésű gyermekek számára javasolt intravénás (lassú intravénás infúzióban beadott) dózis naponta egyszer 15 20 mg/ttkg vagy 12 óránként 7,5 mg/ttkg. Endocarditisben és lázas neutropeniában a naponta kétszeri adagolási rendet kell alkalmazni, mivel nincs elegendő adat a napi egyszeri dozírozás alátámasztására. Újszülöttek: A kezdő feltöltő dózis 10 mg/ttkg, amit 7,5 mg/ttkg követ 12 óránként). Koraszülöttek: Koraszülötteknek a javasolt adag 12 óránként 7,5 mg/ttkg.

Mellékhatások:
Mint az előzőekben részleteztük, a fő mellékhatások amikacin kezelés során a VIII. agyideg-, (különösen ototoxicitás) nephrotoxicitás (albuminuria, fehér- és vörösvérsejtek és cylinderek a vizeletüledékben, azotaemia, oliguria). Ritkán bőrkiütés, iatrogén láz, fejfájás, paraesthesia, tremor, hányinger, hányás, eosinophilia, anémia, hypotensio fordulhat elő.

Interakciók:
A készítmény együttadása és/vagy egymás utáni adagolása per os vagy helyi használata más neuro- és nephrotoxikus készítményekkel, mint pl. kanamicin, tobramicin, neomicin, sztreptomicin, cefaloridin, viomicin, polimixin B, kolisztin, vankomicin kerülendő. Amikacin egyidejű alkalmazása nagyhatású diuretikumokkal (etakrinsav, furoszemid vagy mannitol) kerülendő, mivel a a diuretikumok önmagukban is ototoxikusak lehetnek. Azonkívül az intravénás diuretikumok az aminoglikozidok toxicitását növelik azáltal, hogy a szérum és szöveti koncentrációt megváltoztatják.

Figyelmeztetések:
Különleges figyelmeztetések A parenteralis aminoglikoziddal kezelt beteget a potenciális oto- és nephrotoxicitás miatt különösen gondosan kell ellenőrizni. 14 napnál hosszabb kezelési időszakok esetében a gyógyszerbiztonsági profilt nem állapították meg. Az aminoglikozidokkal kezelt betegek körében előfordulhat neurotoxicitás, ami vestibularis és/vagy kétoldali ototoxicitásban nyilvánulhat meg. Az aminoglikozid-kezelés által előidézett ototoxicitás kockázata nagyobb vesefunkció-csökkenés esetén vagy olyan betegekben, akik az amikacint nagy dózisban kapják, illetve hosszabb ideig állnak kezelés alatt. Elsőként általában nagyfrekvenciás süketség fordul elő, amit csak audiometriás vizsgálattal lehet kimutatni. Vertigo is kialakulhat, ami vestibularis károsodás jele lehet. A neurotoxicitás egyéb jelei közé tartozik a zsibbadás, bizsergő érzés a bőrben, izomrángás és convulsio. Az aminoglikozid-kezelés által okozott ototoxicitás a folyamatosan magas csúcs- és maradékkoncentrációk által jellemzett expozíció mértékével növekszik. A kialakuló cochlearis, ill. vestibularis károsodásnak nem feltétlenül vannak tünetei a kezelés időtartama alatt, amelyek figyelmeztetnének a VIII. agyideg létrejövő károsodására, továbbá teljes vagy részleges, irreverzibilis kétoldali süketség, illetve rendkívül súlyos vertigo alakulhat ki a gyógyszer alkalmazásának befejezése után. Az aminoglikozid okozta halláskárosodás általában irreverzibilis. Az aminoglikozidok potenciálisan nephrotoxikusak. A nephrotoxicitás kockázata nagyobb a károsodott vesefunckiójú betegekben, továbbá azok esetében, akik nagy dózisokat kapnak, illetve ha a kezelés elhúzódó időtartamú. A vesefunkciót és a VIII. agyideg működését szorosan ellenőrizni kell, különösen olyan betegek esetében, akiknél ismert vagy gyanított vesekárosodás áll fenn a kezelés kezdetekor, illetve azoknál is, akiknek a vesefunkciója kezdetben normális, de később a terápia során vesefunkció-romlás jeleit mutatják. Amennyiben lehetséges, az amikacin szérumkoncentrációját ellenőrizni kell, és ezzel kell biztosítani a megfelelő, de nem túl magas szérumkoncentrációt, valamint a potenciálisan toxikus vérszintek elkerülését. A vizeletet vizsgálni kell a fajsúlycsökkenésre, a fokozott fehérjekiválasztásra és a sejtek, illetve cilinderek jelenlétére. Rendszeresen ellenőrizni kell a vér karbamidnitrogén szintjét és a szérum kreatininszintet, illetve a kreatinin-clearance-t. Sorozatosan ismételt audiogrammokat kell felvenni olyan esetekben, amikor a beteg elég idős ahhoz, hogy erre sor kerülhessen, különösen magas kockázatú betegek esetén. Az ototoxicitásra (szédülés, vertigo, tinnitus, zúgó hangérzet a fülben és halláscsökkenés) és a nephrotoxicitásra utaló bizonyítékok jelentkezése esetén a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztése vagy dózismódosítás szükséges. Más neurotoxikus vagy nephrotoxikus hatóanyagok (különösképpen bacitracin, cisplatin, amphotericin B, cephaloridin, paromomycin, viomycin, polymyxin B, colistin, vancomycin és más aminoglikozidok) egyidejű és/vagy szekvenciális szisztémás, orális vagy helyi alkalmazását kerülni kell. A toxicitást növelő egyéb kockázati tényezők közé tartozik az előrehaladott életkor és a dehydratio. Az amikacin egyidejű alkalmazása kerülendő nagy hatékonyságú diuretikumokkal (etakrinsavval, illetve furosemiddel), mert a diuretikumok önmagukban is képesek ototoxicitást kiváltani. Ezen felül, intravénás alkalmazás esetén a diuretikumok az antibiotikum-koncentrációk szérumban és szövetekben történő megváltoztatása révén is fokozhatják az aminoglikozidok toxicitását. Parenteralis aminoglikozid injekciókat, helyi instillatiót (mint az orthoped és abdominalis irrigatio vagy az empyema helyi kezelése) és orális alkalmazást követően neuromuscularis blokádot és légzésbénulást jelentettek. Figyelembe kell venni a légzésbénulás lehetőségét az aminoglikozidok bármilyen adagolási módjánál, különösen olyan esetekben, amikor a betegek anaestheticumokat, neuromuscularis blokkoló gyógyszereket (mint amilyen a tubokurarin, a szukcinilkolin és a decamethonium) vagy nagy mennyiségű citráttal antikoagulált vértranszfúziót kapnak. Ha neuromuscularis blokk lép fel, kalciumsók adása általában megfordítja a folyamatot, de mechanikus légzéstámogatás is szükséges lehet. A Likacin 500 mg injekció nátrium-biszulfitot tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat, beleértve az anaphylaxiás tüneteket és az életveszélyes, illetve enyhébb asthmás epizódokat, egyes ezekre hajlamos betegekben. A szulfit-érzékenység az átlagnépességben ritka és feltehetően alacsony prevalenciájú. Asthmás betegek esetében gyakrabban tapasztalnak szulfit-érzékenységet, mint nem asthmás személyekben. Gyermekkori alkalmazás Az aminoglikozidokat csak óvatosan lehet alkalmazni koraszülött- és újszülöttkorban, a veseműködés éretlensége és az ennek következtében hosszabbá váló szérum felezési időtartamok miatt. Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Az aminoglikozidok gyorsan és csaknem teljes mértékben felszívódnak a lokális sebészi alkalmazás során, kivéve a húgyhólyagból. Irreverzibilis süketségről, veseelégtelenségről és neuromuscularis blokk következtében kialakuló halálos szövődményről is beszámoltak már, kisebb-nagyobb területek aminoglikoziddal történő irrigatiója után. Kerülni kell az ototoxikus, illetve a nephrotoxikus hatóanyagok egyidejű vagy váltakozó alkalmazását mind szisztémásan, mind lokálisan, mert fennáll az additív toxikus hatás kockázata. Fokozott nephrotoxicitást jelentettek az aminoglikozidok és a cephalosporinok egyidejű parenteralis alkalmazása során. A cephalosporinok egyidejű alkalmazása a szérum kreatininszint fals emelkedését okozhatja. Ototoxicitás Lásd fentebb a Különleges figyelmeztetések c. részt. Nephrotoxicitás A betegeket a kezelés során megfelelően kell hidrálni, és a vesefunkciót a kezelés megkezdése előtt, valamint a terápia során naponta a szokásos módszerekkel kell értékelni. Az adag csökkentése (lásd a 4.2 pontot) válik szükségessé, ha vesefunkció romlására utaló bizonyíték jelentkezik (pl. cilinderek, fehérvérsejtek, vörösvértestek, albuminuria, csökkent kreatinin-clearance, a vizelet csökkent fajsúlya, megnövekedett BUN, emelkedett szérum kreatininszint, illetve oliguria). Ha az azotaemia fokozódik, vagy progresszíven csökkenő vizeletmennyiség figyelhető meg, a kezelést le kell állítani. Idős betegek esetében előfordulhat vesefunkció-csökkenés, amit a rutin szűrőmódszerek (pl. BUN, illetve szérum creatinin) nem feltétlenül mutatnak ki. A kreatinin-clearance meghatározása használhatóbb lehet. Aminoglikozid-kezelés alatt álló idős betegek esetében különösen fontos a vesefunkciók monitorozása. Neurotoxicitás Nagydózisú aminoglikozidokkal kezelt laboratóriumi állatokban igazolták neuromuscularis blokád és izomparalysis kialakulását. Figyelembe kell venni a neuromuscularis blokád és a légzésbénulás lehetőségét, ha az amikacint anaestheticumokkal és neuromuscularis blokkoló gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazzák. Ha blokád fordul elő, e jelenség kalciumsókkal esetleg visszafordítható. Az aminoglikozidok óvatosan alkalmazhatók izomrendellenességek (pl. myasthenia gravis vagy Parkinson-kór) kezelésére alkalmazott gyógyszerekkel, mivel ezek a neuromuscularis junctióra gyakorolt potenciális kurare-szerű hatásuk révén súlyosbíthatják az izomgyengeséget. Egyéb Mint más antibiotikumok esetében is, az amikacin alkalmazása a rezisztens kórokozók elszaporodását eredményezheti. Amennyiben ilyen eset fordul elő, megfelelő terápiát kell kezdeni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: egyéb aminoglikozidok, ATC kód: J01GB06 Az amikacin félszintetikus aminoglikozid antibiotikum, kanamicin származék, amit a 2 deoxistreptamin egység C 1 aminocsoportjának amino hidroxibutirsavval történő acilálásával nyernek. Hatásmechanizmus Az amikacin az érzékeny mikróbákban a bakteriális riboszóma proteinszintézisének gátlásán keresztül hat, amit a riboszómális RNS sel létrejövő kölcsönhatással, majd az ezt követő átírás gátlással ér el. Ennek eredménye a baktericid hatás. Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés Az amikacin baktericid hatásának előre jelzéséhez szükséges legfontosabb PK/PD paraméterek a maximális koncentráció (Cmax) és az adott patogénre vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) aránya szérumban. A 8:1 vagy 10:1 Cmax/MIC arányról tarják azt, hogy hatásos baktériumölő és a baktériumok újraszaporodását gátló eredményt biztosít. Az amikacin poszt antibiotikus hatást mutat mind in vitro, mind in vivo körülmények között. A poszt antibiotikus hatás a legtöbb Gram negatív bacilus elleni hatásosság csökkenése nélkül teszi lehetővé az adagolási intervallumok megnyújtását. A rezisztencia mechanizmusa(i) Az amikacinnal szembeni rezisztencia az alábbi mechanizmusok következtében jöhet létre: - Enzimatikus inaktiválás: Az aminoglikozid molekulák enzimatikus módosítása a rezisztencia legelterjedtebb mechanizmusa. Ezt a hatást a többnyire plazmidok által kódolt acetiltranszferázok, foszfotranszferázok vagy nukleotidiltranszferázok fejtik ki. Az amikacin hatékonynak mutatkozott több aminoglikozid-rezisztens törzzsel szemben, mivel ellenáll az aminoglikozid inaktiváló enzimek hatásának. - Csökkent penetráció és aktív efflux: Az ilyen rezisztencia mechanizmusokat a Pseudomonas aeruginosa nál lehet megfigyelni. Nemrégiben nyert adatok arra utalnak, hogy hasonló rezisztencia mechanizmus alakult ki az Acinetobacter fajok esetében is. - A célstruktúra megváltoztatása: A riboszómákon belüli módosulást csak alkalmanként figyelték meg a rezisztencia okaként. A terápia alatt kialakuló rezisztencia szokatlan jelenség. Létezik részleges keresztrezisztencia az amikacin és más aminoglikozid antibiotikumok között. In vitro az amikacin széles spektrumú hatással bír, számos Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumtörzsre: Staphylococcus aureus (beleértve a penicillin és meticillin érzékeny törzseket), E. coli, Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa, indol pozitiv és negatív Proteus, Providentia stuarti, Salmonella spp., Shigella spp., Acinetobacter. Más aminoglikozidokat bontó enzimek az amikacint nem feltétlenül bontják le. Ezért valamennyi gentamicin, tobramicin, kanamicin rezisztens mikroorganizmus érzékeny lehet amikacinra.

Farmakokinetika:
A kinetikai vizsgálatok szerint 7,5 mg/ttkg im. adagolás után a szérum csúcskoncentráció (22,8 mcg/ml) 30-60 perc múlva jelentkezik, a felezési idő normális vesefunkció esetén 2-3 óra. A terápiásan hatékony vérszint a beadást követően 10-12 órán át tart. 7,5 mg/ttkg lassú infúzió (1-2 óra alatt) után az amikacin vérszintje eléri a 37,5 mcg/ml-t melynek felezési ideje kb. 2 óra. A szervezet a gyógyszert nem metabolizálja, hanem az a vesén keresztül eliminálódik (a beadott mennyiség több mint 90%-a választódik ki 24 óra alatt a vizelettel). Az amikacin kevesebb, mint 10%-a kötődik a szérumfehérjékhez. Az amikacin gyorsan szétterjed a szövetekben, folyadékterekben, mint pl. peritoneális üregben, pleuralis folyadékban. Az amokacin a bronchus váladékban alacsony szintet ér el, a szérum szintnek csupán 10-20%-át. Ép agyhártyán az amikacin kis mértékben jut át, szérum szint 10-20%-át éri el, és gyulladt agyhártyán át is csak annak 50%-át. A szokásos parenterális dózisok adásakor a központi idegrendszerben mérhető szint relatíve alacsony. Az amikacin áthalad a placentagáton, a magzati vérben és amnion folyadékban szignifikáns koncentrációt ér el.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár