Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: Az alkalmazás módja Intravénás beadásra; 60 perces folyamatos infúzióban (lásd még 4.4 pont). Az infúziós oldat- amennyiben orvosilag indokolt - egy T‑elágazású cső közbeiktatásával, más kompatilibis infúziós oldattal együtt is beadható (lásd 6.6 pont). A következő infúziós oldatok bizonyultak kompatibilisnek a 400 mg moxifloxacin infúziós oldattal: injekcióhoz való víz, 0,9%‑os nátrium-klorid oldat, 1 mólos nátrium-klorid oldat, 5%/10%/40%‑os glükóz oldat, 20%‑os xilit oldat, Ringer oldat, összetett nátrium-laktát oldat (Hartmann oldat, Ringer‑laktát oldat). A moxifloxacin oldatos infúzió nem infundálható együtt egyéb gyógyszerekkel. Ne használja fel az oldatot, ha abban bármilyen látható részecske van, vagy ha az oldat zavaros. Hűvös helyen tárolva kicsapódás jelentkezhet, ami azonban szobahőmérsékleten újra feloldódik. Ezért nem javasolt az oldatos infúziót 15°C alatt tárolni.

Inkompatibilitások: Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Javallatok:
- közösségben szerzett pneumonia (CAP - community acquired pneumonia) - komplikált bőr- és lágyrész infekciók (cSSSI vagy cSSTI- complicated skin and skin structure infections) A moxifloxacin csak akkor alkalmazható, ha ezen fertőzések kezdeti kezelésére általában javasolt antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. A szer adásakor figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos útmutatást.

Ellenjavallatok:
Moxifloxacinnal, egyéb kinolonokkal, vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Terhesség és szoptatás (lásd Figyelmeztetés: Terhesség és szoptatás pont). - Gyermekek és növésben lévő serdülők. - A beteg anamnézisében szereplő kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/betegség szerepel. A moxifloxacin adását követően a preklinikai vizsgálatok során és embereknél is észleltek a szív elektrofiziológiájában QT-megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is: - veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT-szakasz megnyúlás, - a só-víz háztartás zavaraiban, különösen nem korrigált hypokalaemia esetében, - klinikailag jelentős bradycardiában, - klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejektiós frakcióval, - akinek az anamnézisében tünetekkel járó szívritmuszavar szerepel. A moxifloxacin nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT-szakaszt (lásd még Kölcsönhatás pont). A klinikai adatok korlátozott száma miatt a moxifloxacin szintén ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek májfunkciója károsodott (Child Pough C), és olyan betegeknél, akiknek a transzamináz-szintje a normálérték felső határát több mint ötszörösével meghaladja.

Adagolás:
Naponta egyszer 400 mg moxifloxacin iv. infúzióban beadva. Az intravénásan megkezdett terápia 400 mg moxifloxacin tablettával is folytatható, ha ez klinikailag indokolt. A klinikai vizsgálatok során a betegek többségét 4 napon belül (CAP), illetve 6 napon belül (cSSSI) átállították orális terápiára. Az intravénás és az orális kezelés teljes ajánlott időtartama közösségben szerzett pneumonia (CAP) esetén 7-14 nap, komplikált bőr- és lágyrész infekciók (cSSSI) esetén pedig 7-21 nap. Vese és/vagy májkárosodás Az enyhétől a súlyos fokúig terjedő vesekárosodásban vagy krónikusan dializált, vagyis hemodializált és folyamatos ambuláns peritoneális dialízisben részesülő betegek esetében nincs szükség a dózismódosítására (a további részleteket lásd a Hatás: Farmakokinetikai tulajdonságok pontban). Károsodott májműködésű betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd Ellenjavallat pont). Egyéb speciális betegcsoportok Idős, valamint kis testsúlyú betegek esetén nincs szükség a dózis módosítására. Gyermekek és serdülőkorúak A moxifloxacin gyermekek és növésben lévő serdülők esetén ellenjavallt. A moxifloxacin hatásossága és biztonságossága gyermekek és serdülőkorúak esetében nem bizonyított (lásd Ellenjavallat pont).

Mellékhatások:
Nemkívánatos hatások, mellékhatások A naponta 400 mg intravénás vagy orális moxifloxacin kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai gyógyszervizsgálatok során megfigyelt és gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felrosolásra: A hányinger és a hasmenés kivételével valamennyi mellékhatás előfordulása 3% alatt maradt. Szervrendszerenkénti Gyakori Nem gyakori Ritka Nagyon ritka csoportosítás >=1/100- >= 1/1000- >= 1/10 000- < 1/10 000 < 1/10 < 1/100 <1/1000 Fertőző betegségek Rezisztens és parazita- baktériumok fertőzések vagy gombák okozta felül- fertőződés, pl.: orális és vaginalis candidiasis Vérképzőszervi Anaemia Emelkedett és nyirokrendszeri Leukopenia(-ák) prothrombin- betegségek Neutropenia szint/csökkent Thrombocytopenia INR Thrombocythaemia Vér-eosinophilia Megnyúlt prothrombin idő/emelkedett INR-érték Immunrendszeri Allergiás reakció Anaphylaxiás betegségek (lásd Figyelmez- reakció, tetés pont) beleértve a rendkívül ritkán előforduló, életveszélyes shockot is (lásd Figyel- meztetés pont) Allergiás oedema / angiooedema (beleértve a gégeödémát is, mely potenciálisan életveszélyes, lásd Figyel- meztetés pont) Anyagcsere- Hyperlipidemia Hyperglykaemia és táplálkozási Hyperuricaemia betegségek Pszichiátriai Szorongásos Emocionális Deperszona- betegségek reakciók labilitás lizáció Psychomotoros Depresszió Pszichotikus hyperactivitás/ (rendkívül reakciók izgatottság ritkán (amelyek önkárosító önkárosító viselkedésig viselkedésig fokozódhat) súlyosbod- Hallucináció hatnak) Idegrendszeri Fejfájás Paraesthesia Hypaesthesia Hyperaesthesia betegségek Szédülés és dysaesthesia, Szaglás zavar Ízérzékelési (beleértve zavarok az anosmiát is) (beleértve a Abnormális nagyon ritkán álmok előforduló Koordinációs ageusiát is.) zavar (beleértve Zavartság és a főként szédülés dezorientáltság vagy vertigo miatt Alvászavarok kialakuló járási (főként zavarokat is) álmatlanság) Görcsrohamok, Tremor pl. grand mal Vertigo epilepszia Aluszékonyság (lásd Figyel- meztetés pont) Figyelemzavar Beszédzavarok Amnézia Szembetegségek Látászavarok, beleértve diplopia és homályos látás (különösen központi idegrendszeri reakciókkal összefüggésben) (lásd Figyel- meztetés pont) A fül és a Tinnitus labyrinthus betegségei Szív- és érrend- QT-megnyúlás QT-megnyúlás Kamrai tachy- Nem specifikus szeri betegségek hypokalaemiás (lásd Figyel- arrhythmiák arrhythmiák betegekben meztetés pont) Syncope (pl. Torsade de (lásd Figyel- Palpitatio akut, rövid pointes (lásd meztetés pont) Tachycardia ideig tartó Figyelmeztetés Pitvar- eszmélet- pont ) fibrilláció vesztés) Szívmegállás Angina pectoris Hypertonia (lásd Figyel- Vasodilatatio Hypotonia meztetés pont) Légzőrendszeri, Dyspnoe mellkasi és (beleértve az mediastinalis asztmás megbete- betegségek gedéseket) Emésztőrendsze- Hányinger Étvágytalanság Dysphagia ri betegségek Hányás Székrekedés Stomatitis Gastronites- Emésztési zavar Antibiotikus tinalis és Flatulencia kezeléssel hasi Gastritis összefüggő fájdalmak Emelkedett colitis Hasmenés amiláz szint (beleértve a pseudomembra- nosus colitist is, amely nagyon ritkán életveszélyes szövődményekkel járhat, lásd Figyelmeztetés pont) Máj-, epe- Emelkedett Májkárosodás Sárgaság Potenciálisan betegségek transzamináz- (beleértve Hepatitis életveszélyes szintek az LDH szint (főként májelégtelen- emelkedést is) epepangásos) séghez vezető Emelkedett fulmináns szérum bilirubin hepatitis koncentráció (a halálos Emelkedett kimenetelű szérum gamma- eseteket is glutamil- beleértve, transzferáz lásd Figyel- koncentráció meztetés pont) Emelkedett szérum alkalikus foszfatáz szint A bőr és a bőr Viszketés Hólyagos alatti szövetek Bőrkiütés bőrreakciók, betegségei Urticaria mint például Száraz bőr Stevens- Johnson- szindróma vagy toxikus epidermális necrolysis (potenciálisan életveszélyes, lásd Figyel- meztetés pont) A csont- és Ízületi fájdalom Íngyulladás Ínszakadás izomrendszer, Izomfájdalom (lásd Figyel- (lásd Figyel- valamint a meztetés pont) meztetés pont) kötőszövet Izomgörcs Arthritis betegségei Izomrángás Izom rigiditás és tünetei A myasthenia gravis tüneteinek fellángolása (lásd Figyel- meztetés pont) Vese- és húgyúti Kiszáradás Vesekárosodás betegségek (beleértve a karbamid- és kreatinin koncentráció emelkedését is) Veseelégtelenség (lásd Figyel- meztetés pont) Általános Helyi reakciók Rosszullét Oedema tünetek, a az infúzió (főként beadást beadási helyén gyengeség vagy követő helyi fáradtság) reakciók Fájdalom (beleértve hát-, mellkasi, medencei és vég- tag-fájdalmat is) Verejtékezés (Thrombo) phlebitis az infúzió beadási helyén Az alábbi mellékhatásokat figyelték meg viszonylag gyakrabban azokbnál a betegeknél, akiket csak intravénásan, ill. intravénásan, majd per os (szekvenciális) kezelésben részesítettek: Gyakran: gamma GT emelkedés Ritkán: kamrai tachyarrhytmiák, hypotensio, ödéma, az antibiotikummal összefüggésbe hozható colitis (beleértve a pseudomembranosus colitist is, nagyon ritkán életet veszélyeztető szövődményekkel, lásd Figyelmeztetés pont), görcsök, beleértve a grand mal convulsiót is (lásd Figyelmeztetés pont), vesekárosodás (beleértve a szérum karbamid és kreatinin szint emelkedését is), veseelégtelenség (lásd Figyelmeztetés pont) Nagyon ritkán előfordultak egyéb fluorokinolonokkal folytatott kezelés során a következő mellékhatások is, amelyek jelentkezése a moxifloxacin kezelés folyamán se zárható ki: átmeneti látásvesztés, hypernatraemia, hypercalcaemia, hemolízis, rhabdomyolysis, fényérzékenységi reakciók

Interakciók:
Kölcsönhatások más gyógyszerekkel Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT szakasz meghosszabbítására, amelynek következtében a QTc szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsades de pointes t is – fokozott kockázatához vezethet. Éppen ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3 pont): - IA osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid) - III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) - antipszichotikumok (pl. fenotiazidok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid) - triciklikus antidepresszánsok - bizonyos antimikrobás szerek (pl. szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek különösen a halofantrin) - egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin) - egyebek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil) A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl. kacs- vagy tiazid típusú diuretikumok, laxatívumok és nagy dózisú beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe. A moxifloxacin egészséges önkénteseknek történő ismételt adagolását követően kb. 30% kal emelte meg a digoxin Cmax értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC értéket vagy a minimális vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre. Diabéteszes betegek körében végzett vizsgálatokban, a moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid plazma csúcskoncentrációjának megközelítőleg 21% os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem vezettek a farmakodinámiás paraméterek (vércukor, inzulin) változásához. Így nem tapasztaltak klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között. Az INR változásai Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor antibakteriális szereket szedő betegeknél megnőtt az orális antikoagulánsok hatása, különösen a következő antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. A fertőzések és gyulladásos állapotok, a beteg életkora és általános állapota úgy tűnik, hogy kockázati tényezők. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy az INR (Nemzetközi Normalizált Arány – International Normalised Ratio) változásaiért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Az INR t elővigyázatosságból gyakrabban kell ellenőrizni. Ha szükséges, a per os antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy nem fordult elő kölcsönhatás, ha a moxifloxacint együtt adták olyan gyógyszerekkel, amelyek a következő hatóanyagokat tartalmazzák: ranitidin, orális fogamzásgátlók, kalcium-pótlók, parenterálisan beadott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol. Emberi citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket a megfigyeléseket. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű. A táplálékokkal való kölcsönhatás A moxifloxacin és az ételek között, - beleértve a tejtermékeket is – nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

Figyelmeztetések:
A moxifloxacin kezelés előnyeinek egyensúlyban kell lenniük – különös tekintettel a nem súlyos infekciókra – a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal. A QTc-szakasz megnyúlását és a potenciális QTc-szakasz megnyúlással kapcsolatos klinikai tapasztalatok A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTcszakasz megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A QTmegnyúlás mértéke megnőhet a plazma koncentráció emelkedésével a gyors intravénás infúzió következtében. Ezért az infúzió beadásnak időtartama nem lehet rövidebb az ajánlott 60 percnél, és a napi egyszeri 400 mg intravénás adagot nem szabad túllépni. A további részleteket lásd alább és a 4.3 és a 4.5 pontokban. A moxifloxacin-kezelést abba kell hagyni, ha a kezelés folyamán szívritmuszavarra utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, akár van EKG lelet, akár nincs. A moxifloxacint óvatosan kell adni azoknak a betegeknek, akiknél bármilyen, szív arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (pl. az akut myocardialis ischaemia), mert esetükben fokozott lehet a kamrai arrhythmia (beleértve a torsade de pointest is) és a szívleállás kialakulásának kockázata (lásd még 4.3 és 4.5 pont). A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akik olyan gyógyszereket szednek, melyek csökkenthetik a káliumszintet.(lásd még 4.3 pont). A moxifloxacint csak óvatosan szabad adni azoknak a betegeknek, akik klinikailag szignifikáns bradycardiát okozó gyógyszereket szednek (lásd még 4.3 pont). A nők és az idős betegek érzékenyebbek lehetnek olyan QTcmegnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben, mint a moxifloxacin, ezért esetükben különös óvatosságra van szükség. Túlérzékenységi/allergiás reakciók Túlérzékenységi és allergiás reakciókat jelentettek fluorokinolonok, - beleértve a moxifloxacint is -, első alkalmazása után. Az anaphylaxiás reakciók életveszélyes sokká válhatnak, már az első alkalmazást követően. Ilyen esetben, a moxifloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő kezelést (pl. sokktalanítás) kell elkezdeni. Súlyos májbetegségek A moxifloxacin használatával összefüggő fulmináns hepatitis eseteket jelentettek, melyek akár májelégtelenséghez is (beleértve a halálos eseteket is) vezethettek (lásd 4.8 pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy azonnal fejezzék be a gyógyszer alkalmazását és haladéktalanul keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májelégtelenségre utaló jeleket és tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, a sötét vizelet, vérzésre való hajlam vagy hepaticus encephalopathia. Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/ vizsgálatot kell végezni. Súlyos hólyagos bőrreakciók A moxifloxacin alkalmazása során hólyagos bőrreakciókról, például Stevens-Johnson szindrómáról vagy toxicus epidermalis necrolysisről számoltak be (lásd 4.8 pont). Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy bőr- és/vagy nyálkahártya reakciók előfordulása esetén a kezelés folytatása előtt azonnal vegyék fel a kapcsolatot kezelőorvosukkal. Görcsrohamokra hajlamos betegek Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat válthatnak ki. Óvatosság szükséges olyan betegek moxifloxacin-kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri elváltozásuk vagy más kockázati tényezőik vannak, amely görcsrohamra hajlamosít, vagy csökkenti a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacinnal történő kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedést kell hozni. Perifériás neuropathia A kinolonokkal (beleértve a moxifloxacint is) kezelt betegek körében jelentettek szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin-kezelés alatt álló betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy neuropathia kialakulására utaló jelek – mint fájdalom, égő érzés, szúró érzés, zsibbadás vagy gyengeség – fellépése esetén a kezelés folytatása előtt tájékoztassák erről kezelőorvosukat (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai reakciók Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek még az első kinolon alkalmazás követően, beleértve a moxifloxacint is. Nagyon ritka esetekben depresszió vagy pszichotikus reakciók alakultak ki, egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, például öngyilkossági kísérlet (lásd 4.8 pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók létrejönnek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell alkalmazni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacin kell alkalmazni a pszichotikus betegek kezelésénél vagy olyan betegek esetében, akiknél kórtörténetében pszichiátriai betegség szerepel. Antibiotikumok okozta hasmenés, beleértve a colitist Antibiotikumok okozta hasmenés (antibiotic-associated diarrhoea, AAD) és antibiotikumok okozta colitis (antibiotic-associated colitis, AAC) – beleértve a pseudomembranosus colitist és a Clostridium difficile okozta hasmenést is – előfordulásáról majdnem minden széles spektrumú antibiotikum, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis figyelembe vétele azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést – beleértve a moxifloxacint is – fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő infekciókontrollról a fertőzés átvitel kockázatának csökkentése érdekében. A bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél. Myasthenia gravis A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel az a tünetek fellángolását okozhatja. Íngyulladás, ínszakadás A kinolonok, köztük a moxifloxacin adásakor néha kétoldali (különösen az Achillesínt érintő) íngyulladás vagy ínszakadás fordulhat elő, már a kezelés megkezdését követő 48 órán belül, de a terápia befejezését követő több hónappal is jelentettek ilyen tüneteket. A tendinitis és ínszakadás kockázata fokozott idős betegeknél, valamint azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg kortikoszteroidot is kapnak. Az íngyulladás vagy ínfájdalom első tüneteinek észlelésekor a moxifloxacin szedését azonnal le kell állítani, az érintett végtago(ka)t nyugalomba kell helyezni, és a betegeknek azonnal orvosukhoz kell fordulniuk, hogy a megfelelő kezelést (pl. immobilizáció) meg tudja kezdeni az érintett ínnal (lásd 4.3 és 4.8 pont). Vesekárosodásban szenvedő betegek Vesekárosodásban szenvedő idős betegek esetén a moxifloxacint különös elővigyázatossággal kell adni akkor, ha a betegek nem képesek megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztására, mivel a dehidráció fokozza a veseelégtelenség kockázatát. Látászavarok Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni (lásd 4.7 és 4.8 pontot). Fotoszenzibilizáló reakciók megelőzése A kinolonokról kimutatták, hogy fotoszenzibilizáló reakciót okoznak a betegeknél. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a moxifloxacin fotoszenzibilitást kiváltó kockázata kisebb. Mindazonáltal az tanácsolható, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegek óvakodjanak az UV sugárzástól és az erős napsütéstől. Glükóz-6-foszfát dehidrogenáz enzim elégtelenség Azokat a betegeket, akiknek családjában glükóz-6-foszfát dehidrogenáz-hiány fordul elő vagy ők szenvednek abban, a kinolon-kezelés hemolitikus reakcióra hajlamosítja. Ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni. A periarteriális szövet gyulladása A moxifloxacin oldatos infúzió csak intravénásan alkalmazható. Az intraarteriális alkalmazás kerülendő, mivel a klinikai vizsgálatok szerint a periarteriális szövet gyulladása alakul ki ezen alkalmazási módot követően. Komplikált bőr- és lágyrész infekciók A moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égések, valamint fasciitisek és a „diabéteszes láb” osteomielitisszel járó fertőzéseiben nem bizonyított. Nátrium diéta Ez a gyógyszer 787 mg (kb. 34 mmol) nátriumot tartalmaz dózisonként, amit kontrollált nátrium diétán lévő betegek esetén figyelembe kell venni. Interferencia biológiai tesztekkel A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálat eredményét, mivel gátolja a mycobacteriális növekedést és így álnegatív eredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket moxifloxacin-kezelés alatt álló betegektől vettek. MRSA okozta fertőzések A moxifloxacin nem ajánlott meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) fertőzések kezelésére. Gyanított vagy igazolt MRSA fertőzés esetén megfelelő antibakteriális szerrel kell megkezdeni a kezelést (lásd 5.1 pont). Gyermekek A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3 pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3 pont).

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok ATC kód: J01MA14 Hatásmechanizmus A moxifloxacin gátolja a bakteriális topoizomeráz II (DNS giráz és topoizomeráz IV) enzimeket, amelyek kulcsszerepet játszanak a bakteriális DNS replikációjában, átírásában és repair rendszerében. PK/PD A fluorokinolonok baktericid hatása koncentráció-függő. A fluorokinolonokkal végzett farmakodinámiás vizsgálatok állatmodelleken és humán vizsgálatokban egyaránt azt mutatják, hogy a hatásosságot elsősorban az AUC24/MIC arány határozza meg. A rezisztencia mechanizmusa A fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia a DNS giráz és a topoizomeráz IV mutációja révén alakulhat ki. Egyéb mechanizmusok: az efflux pumpák over-expressziója, az impermeabilitás, valamint a DNS giráz protein-mediált védelme. A moxifloxacin és egyéb fluorokinolonok között keresztrezisztencia kialakulása várható. A moxifloxacin aktivitását nem befolyásolják más antibakteriális szerekre specifikus rezisztencia mechanizmusok. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus*+ Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus milleri csoport* (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius) Streptococcus pneumoniae* Streptococcus pyogenes* (A csoport) Streptococcus viridans csoport (S. viridans, S. mutans, S. mitis, S. sanguinis, S. salivarius, S. thermophilus) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter baumanii Haemophilus influenzae* Legionella pneumophila Moraxella (Branhamella) catarrhalis* Anaerob mikroorganizmusok Prevotella spp. „Egyéb” mikroorganizmusok Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae* Coxiella burnetii Mycoplasma pneumoniae* Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis* Enterococcus faecium* Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Enterobacter cloacae* Escherichia coli*# Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae*# Proteus mirabilis* Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides fragilis* Öröklötten rezisztens organizmusok Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Pseudomonas aeruginosa

Farmakokinetika:
Felszívódás és biohasznosulás Az egyszeri 400 mg 1 órás infúzió után a moxifloxacin csúcskoncentrációja a plazmában kb. 4,1 mg/l volt az infúzió befejezésekor. Ez mintegy 26%-kal magasabb a per os alkalmazás esetén mért értékhez (3,1 mg/l) képest. Az AUC érték közelítően 39 mg óra/l volt iv. beadás után, és ez alig magasabb az orális alkalmazást követő (35 mg óra/l) értékhez képest, ez megfelel 91%-os abszolút biohasznosulásnak. Nincs szükség az intravénás moxifloxacin adag módosítására a betegek korától vagy nemétől függően. A farmakokinetikai paraméterek lineárisan változnak 50 mg - 1200 mg egyszeri per os alkalmazás után, valamint egyszeri vagy 10 napon át adott napi egyszeri, legfeljebb 600 mg intravénás adagig. Megoszlás: A moxifloxacin a vérből igen gyorsan eloszlik az extravasalis térbe. A dinamikus egyensúlyi állapotban mért megoszlási térfogat (Vss) mintegy 2 l/kg. In vitro és ex vivo vizsgálatokban a fehérjékhez való kötődés mértéke a koncentrációtól függetlenül kb. 40-42% volt. A moxifloxacin elsősorban a szérum albuminhoz kötődik. Az 5,4 mg/kg-os illetve 20,7 mg/l-es (geometriai átlag) maximális koncentrációk a bronchus nyálkahártyájában illetve az epithelium nyákrétegében alakultak ki, 2,2 órával az orális adagolás után. A megfelelő csúcskoncentráció az alveoláris makrofágokban elérte az 56,7 mg/kg-ot. Tíz órával az intravénás adagolás után a bőrhólyag folyadékban 1,75 mg/l koncentrációt észleltek. Az interstitialis folyadékban a szabad koncentráció idő profilja hasonló a plazmához, ahol 1,0 mg/l szabad csúcskoncentrációk (mértani középérték) voltak mérhetők mintegy 1,8 órával az intravénás adagolást követően. Metabolizmus: A moxifloxacin II. fázisú biológiai átalakuláson megy keresztül és a vizelettel (kb. 40%), ill. az epe-faeces utat követve (kb. 60%) részben változatlan formában részben egy szulfo (Ml), ill. glukuronid (M2) metabolit formájában ürül. Emberben csak az Ml és M2 metabolit jelentős, mikrobiológiailag mindkettő inaktív. Az in vitro és az I. fázisú klinikai vizsgálatokban nem észleltek farmakokinetikai-metabolikus kölcsönhatást olyan egyéb gyógyszerekkel, amelyek a citokróm P450-en keresztül történő fázis I.biotranszformációval metabolizálódnak. Oxidatív metabolizáció jeleit nem észlelték. Elimináció A moxifloxacin a plazmából mintegy 12 órás terminális felezési idővel ürül. Az átlagos teljes test clearance értéke 179 ml/perc és 246 ml/perc között változott 400 mg moxifloxacin adása után. 400 mg intravénás infúzió beadását követően a változatlan hatóanyag kb. 22%-a volt visszanyerhető a vizeletből, és kb. 26%-a a székletből. Intravénás alkalmazást követően a beadott adag (változatlan hatóanyag és metabolitok) kb. 98%-a nyerhető vissza. A renalis clearance értéke 24-53 ml/perc volt, ami a gyógyszer parciális renalis tubularis reabszorpcióját valószínűsíti. A moxifloxacinnal együtt adott ranitidin, ill. probenecid nem változtatta meg a moxifloxacin renalis clearance értékét. A moxifloxacin farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak szignifikánsan kóros vesefunkciójú betegeknél (beleértve a >20 ml/pers/1,73 m2 clearance értéket is). Ahogy romlik a vesefunkció, az M2 metabolit (glukuronid) plazmakoncentrációja mintegy 2,5-szeresére megemelkedik (abban az esetben, ha a kreatinin-clearance <30 ml/perc/1,73 m2). Májelégtelenségben (Child-Pugh A, B) szenvedő betegen végzett eddigi farmakokinetikai vizsgálatok alapján nem lehetett megállapítani semmilyen egyértelmű különbséget az egészséges önkénteseknél kapott eredményhez viszonyítva. A kóros májműködés magasabb M1 metabolit koncentrációt eredményezett a plazmában, ugyanakkor a változatlan molekula koncentrációja közel megegyezett az egészséges önkéntesekben nyert értékkel. Nincs kellő tapasztalat a moxifloxacin klinikai alkalmazására vonatkozóan májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár