Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: Maximum 40 mg metoprololnak megfelelő mennyiségű Betaloc l mg/ml oldatos injekció, az alább felsorolt infúziós oldatok 1000 ml‑nyi mennyiségével keverhető: 0,9%‑os NaCl oldat, 150 mg/ml mannit oldat, 100 mg/ml dextróz (glükóz) oldat, 50 mg/ml dextróz (glükóz) oldat, 200 mg/ml fruktóz oldat, 100 mg/ml invert cukor oldat, Ringer oldatok, Ringer+dextróz oldatok, és Ringer+acetát oldatok.

Inkompatibilitások: A Betaloc 1 mg/ml oldatos injekció nem adható együtt Macrodex‑szel.

Felhasználhatóság:
5 év.

A hígítatlan Betaloc 1 mg/ml oldatos injekciót a felbontást követően, bólus injekcióként adva, azonnal fel kell használni.

Segédanyagok:
Nátrium-klorid,

Injekcióhoz való víz.

Tárolás:
Legfeljebb 25 C‑on tárolandó.

Gyógyszerforma:
Oldatos injekció.

Tiszta, színtelen, steril vizes oldat.

Csomagolás módja:
5 ml tiszta, színtelen, steril vizes oldat kék törőponttal ellátott, egy fehér és egy kék kódgyűrűvel ellátott, színtelen, I‑es típusú üvegampullába töltve.

5 ampulla műanyag tálcában és dobozban.

Javallatok:
Szívritmuszavarok, elsősorban supraventricularis tachycardia.

Ellenjavallatok:
· A készítmény hatóanyagával (metoprolol‑tartarát), vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve egyéb béta‑blokkolókkal szembeni túlérzékenység. · Másod- vagy harmadfokú AV‑blokk, instabil dekompenzált szívelégtelenség (pulmonalis oedema, hypoperfusio vagy hypotensio), béta‑receptor agonizmuson keresztül megvalósuló folyamatos vagy intermittáló inotrop‑kezelés, klinikailag jelentős sinus bradycardia, sick‑sinus szindróma (kivéve, ha állandó pacemaker került beültetésre), cardiogen shock, súlyos perifériás artériás keringési zavar. · Akut myocardialis infarctus gyanúja esetén mindaddig, amíg a szívfrekvencia értéke 45/perc alatt van, a PQ‑intervallum 0,24 másodpercnél hosszabb vagy a szisztolés vérnyomásérték kisebb, mint 100 Hgmm.

Adagolás:
Alkalmazás Kizárólag intravénásan adható. A parenterális készítmény a vérnyomás és EKG monitorozásra lehetőséget biztosító osztályon alkalmazható, ahol az újraélesztéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak. Szívritmuszavarok kezelése Felnőttek: Kezdetben, maximum 5 mg (5 ml) 1‑2 mg/perc alatt beadva. Ez az adag megismételhető 5 perces időközönként mindaddig, amíg a megfelelő hatás létrejön. Ehhez rendszerint 10‑15 mg szükséges. 20 mg vagy annál nagyobb adag nem valószínű, hogy további terápiás előnyt jelent. Azoknál a betegeknél, akik jól tolerálják a teljes intravénás adagot (15 mg), a 4‑szer 50 mg metoprolol‑tartarát (Betaloc tabletta) vagy azzal megegyező metoprolol‑szukcinát (Betaloc ZOK retard tabletta) adandó, mégpedig úgy, hogy az alkalmazást az utolsó intravénás injekció után 15 perccel kell megkezdeni és 48 órán keresztül folytatni. A fenntartó adag napi kétszer (reggel és este) 100 mg metoprolol‑tartarát (Betaloc tabletta) vagy napi egyszer 200 mg metoprolol‑szukcinát (Betaloc ZOK retard tabletta). Azoknál a betegeknél, akik a teljes intravénás metoprolol adagot (15 mg) nem tolerálják, az orális terápiát kellő odafigyelés mellett, alacsony dózissal ajánlott kezdeni. Csökkent vesefunkció Nem szükséges dózismódosítás csökkent vesefunkciójú betegeknél. Csökkent májfunkció Általában nem szükséges az adagot módosítani májcirrhosisban szenvedő betegeknél, mivel a metoprolol fehérjekötő képessége gyenge (5‑10%). Azonban súlyos májelégtelenség tüneteinek jelentkezésekor (pl. shunt‑műtéten átesett betegnél) dózismódosítás válhat szükségessé. Idős betegek Nem szükséges dózismódosítás idős betegeknél. Gyermekek Kevés tapasztalat áll rendelkezésre a metoprolol gyermekekben való alkalmazásáról.

Mellékhatások:
A metoprolol jól tolerálható, a mellékhatások általában enyhék és átmeneti jellegűek. Az alábbi mellékhatásokat jelentették a klinikai vizsgálatokban, vagy a mindennapi alkalmazás során, bár sok esetben nem állapítottak meg összefüggést a gyógyszeres kezelés és a mellékhatások között. A következő meghatározások az alábbi előfordulási gyakoriságot jelentik: Nagyon gyakori: ≥ 1/10 Gyakori: ≥ 1/100 ‑ < 1/10 Nem gyakori: ≥ 1/1000 ‑ < 1/100 Ritka: ≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000 Nagyon ritka: < 1/10 000, nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori: bradycardia, posturalis hypotensio (esetenként syncopéval), hideg végtagok és palpitatio. Nem gyakori: a szívelégtelenség tüneteinek átmeneti súlyosbodása, cardiogen shock az akut myocardialis infarctusban szenvedő betegekben*, I. fokú AV‑blokk, oedema, gyomortáji/mellkasi fájdalom. Ritka: ingerületvezetési zavarok, arrhythmiák. Nagyon ritka: korábban fennálló súlyos perifériás keringési zavarok esetén gangraena. * Egy 46 000 fős, akut myocardialis infarctusban szenvedő, alacsony shock kockázatú betegcsoporton végzett vizsgálatban, placebóval történt összehasonlításban, 0,4% frekvenciatöbblet jelentkezett. A metoprololt szedő csoportban a cardiogen shock aránya 2,3%, míg a placebo‑csoportban ez az érték 1,9% volt. A shock rizikó indexet a shock kialakulásának abszolút kockázata alapján egyénenként állapították meg az életkor, a nem, az eltelt idő, a Killip klasszifikáció, a vérnyomás, a szívfrekvencia, az EKG‑eltérések és a korábbi magas vérnyomás‑betegség meglétéből. Az alacsony shock rizikó index csoportba tartozó betegeknél akut myocardialis infarctus esetén ajánlott a metoprolol használata. Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: fáradtság Gyakori: szédülés, fejfájás. Nem gyakori: paraesthesia, izomgörcsök. Nagyon ritka: az ízérzés zavarai. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: hányinger, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés. Nem gyakori: hányás. Ritka: szájszárazság. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: thrombocytopenia. Máj- és epebetegségek illetve tünetek Ritka: májfunkció‑eltérések. Nagyon ritka: hepatitis. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori: súlygyarapodás. A csont-izomrendszer és kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon ritka: arthralgia. Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: depresszió, a koncentrálóképesség csökkenése, somnolentia vagy insomnia, rémálmok. Ritka: idegesség, szorongás, impotencia/szexuális diszfunkció. Nagyon ritka: amnesia/memóriazavarok, confusio, hallucinatio. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori: effort dyspnoe. Nem gyakori: bronchospasmus. Ritka: rhinitis. Szembetegségek és szemészeti tünetek Ritka: látászavarok, szemszárazság és/vagy a szem irritációja, conjunctivitis. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nagyon ritka: tinnitus. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: bőrkiütés (psoriasiform urticaria és dystrophiás bőrlaesiók formájában), fokozott izzadás. Ritka: hajhullás. Nagyon ritka: fényérzékenységi reakciók, psoriasis súlyosbodása. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
A metoprolol a citokróm P450 CYP 2D6 izoenzim metabolikus szubsztrátja. Enzimindukáló és enzimgátló hatást kifejtő anyagok hatással lehetnek a metoprolol plazmaszintjére. A metoprolol plazmakoncentrációja megemelkedhet a CYP 2D6 izoenzim által metabolizált szerek, például egyes antiarrhythmiás szerek (amiodaron, kinidin), antihisztaminok (difenhidramin), cimetidin, antidepresszánsok (klomipramin, szelektív szerotonin‑reuptake‑gátlók pl. paroxetin, fluoxetin, szertralin), antipszichotikumok (haloperidol), gombaellenes szerek (pl. terbinafin) és COX‑2‑inhibitorok (pl. celekoxib) együttes alkalmazása során. A rifampicin és a barbiturátok csökkenthetik, az alkohol és hidralazin pedig növelheti a metoprolol plazmakoncentrációját. Gondos megfigyelés alatt kell tartani azokat a betegeket, akik egyidejűleg szimpatikus ganglion‑blokkoló, egyéb béta‑blokkoló (pl. szemcsepp) vagy monoaminooxidáz (MAO)‑gátló szereket kapnak. Amennyiben az egyidejű klonidin‑terápiát fel kell függeszteni, a béta‑blokkoló adását a klonidin‑terápia felfüggesztése előtt jó néhány nappal abba kell hagyni. Verapamil- vagy diltiazem‑típusú kalcium‑antagonisták és/vagy antiarrhythmiás szerek egyidejű alkalmazásakor a lehetséges negatív inotrop és kronotrop hatás veszélye miatt elővigyázatosság szükséges. Béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél nem szabad verapamil‑típusú kalcium‑antagonistát intravénásan alkalmazni. A béta‑blokkolók felerősíthetik az (amiodaron vagy kinidin‑típusú – I. csoport) antiarrhythmiás szerek negatív inotrop és negatív dromotrop hatását (hypotensio, bradycardia, AV‑blokk veszélye). Digitálisz‑glikozidok és béta‑blokkolók együttadása növelheti az atrioventricularis vezetési időt és bradycardiát idézhet elő. A béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél az inhalációs anesztetikumok fokozzák a cardiodepressiv hatást. Indometacin vagy más prosztaglandinszintézist gátló gyógyszer egyidejű adása csökkentheti a béta‑blokkolók antihypertensiv hatását. Bizonyos körülmények között, amikor a béta‑blokkolók mellett adrenalint kap a beteg, a cardioselectiv béta‑blokkolók kisebb mértékben befolyásolják a vérnyomást, mint a nem‑szelektív béta‑blokkolók. Az orális antidiabetikum dózismódosítása válhat szükségessé béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél. Perifériás keringésre ható szerekkel (pl. ergotamin) történő egyidejű alkalmazása óvatosságot igényel, mivel az érszűkítő hatás fokozódhat.

Figyelmeztetések:
· A verapamil‑típusú iv. kalcium‑antagonisták nem adhatók béta‑blokkolóval kezelt betegeknek. · Asztmás beteg kezelésekor általában egyidejűleg béta2‑agonista (tabletta és/vagy inhalációs készítmény) adása is szükséges. A béta2‑agonista dózis módosítására (emelésére) lehet szükség a metoprolol‑kezelés megkezdésekor. · Valószínű, hogy a metoprolol‑kezelés kevésbé befolyásolja a szénhidrát‑anyagcserét, és kevésbé fedi el a hypoglycaemia tüneteit, mint a nem‑szelektív béta‑blokkolók alkalmazása. · Prinzmetal‑anginában a szelektív béta1‑receptor‑blokkolók csak óvatosan alkalmazhatók. · Szívelégtelenségben a metoprolollal kezelt betegeket a kezelés előtt és alatt kompenzálni kell. · Igen ritkán a meglévő, enyhe fokú AV‑vezetési rendellenesség esetleg kifejezettebbé válhat (ami esetleg AV‑blokkhoz vezethet). · Amennyiben a beteg bradycardiája fokozódik, a metoprololt alacsonyabb dózisban kell adni, vagy adását fokozatosan el kell hagyni. · A metoprolol a perifériás artériás keringési betegség tüneteit súlyosbíthatja, elsősorban a vérnyomáscsökkentő hatás következtében. · Ha phaeochromocytomában szenvedő beteg kapja a metoprololt, akkor egyidejűleg alfa‑blokkoló adása szükséges. · Műtét előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteg metoprolol‑kezelés alatt áll. Nem ajánlott a sebészeti beavatkozás előtt álló beteg béta‑blokkoló kezelését felfüggeszteni. · A nagy dózisú metoprolol‑terápia akut beállítása az általános sebészi beavatkozás előtt álló betegek esetében kerülendő, mivel bradycardiát, alacsony vérnyomást és végzetes kimenetelű agyvérzést okozhat azoknál a betegeknél, akiknél nagy a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. · A metoprolol‑kezelést nem szabad hirtelen megszakítani. Ha a kezelést mégis abba kell hagyni, úgy az, amennyiben lehetséges, fokozatosan történjen, minimum 10‑14 napos időtartam alatt. Minden egyes lépésben felére csökkentjük az adagot, az utolsó hat napon 1‑szer 25 mg‑ot kapjon a beteg. Ebben az időszakban, főleg az ismert ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek szoros felügyelete szükséges. A béta‑blokkoló‑terápia leállításának időtartama alatt megnövekszik a coronania‑elégtelenség - beleértve a hirtelen halált is - bekövetkeztének veszélye. · Béta‑blokkoló‑kezelés alatt álló betegeknél az anaphylaxiás shock sokkal súlyosabb formában jelentkezhet. · Azon esetekben, amikor a szisztolés vérnyomásérték 100 Hgmm alatt van, intravénás metoprololt csak különleges elővigyázatossággal lehet adni, mivel fennáll a veszély, hogy az intravénásan adott gyógyszer további vérnyomásesést okozhat (pl. arrhythmiák esetében). · Diagnosztizált myocardialis infarctusban, illetve annak gyanújakor a beteg hemodinamikai státuszát gondosan ellenőrizni szükséges minden egyes (összesen három) 5 mg‑os intravénás dózis beadása után. Nem szabad beadni a második, illetve a harmadik adagot amennyiben a szívösszehúzódások száma 40/perc‑nél kevesebb, a szisztolés vérnyomás 90 Hgmm alatt van, a PQ‑érték 0,26 másodpercnél nagyobb, illetve ha súlyosbodik a nehézlégzés, és fokozódik a hideg verítékezés.

Farmakodinámia:
Farmakodinámiás csoport: szelektív béta‑receptor‑blokkolók önmagukban ATC kód: C07A B02 A metoprolol egy szelektív béta1‑blokkoló, így a béta1‑receptorokat sokkal kisebb dózisban blokkolja, mint ami a béta2‑receptorok blokkolásához szükséges. A metoprolol membránstabilizáló hatása elhanyagolható, valamint részleges agonista hatása sincs. A metoprolol csökkenti vagy gátolja a katekolaminok szívre kifejtett agonista hatását. Ez annyit jelent, hogy a metoprolol csökkenti a hirtelen felszaporodott katekolamin‑mennyiség hatására megemelkedett szívösszehúzódások számát, a szív által kilökött megnövekedett vérmennyiséget, a megnövekedett összehúzódó képességét, és a megemelkedett vérnyomást. Amíg az endogén adrenalin szintje magas, a metoprolol sokkal kevésbé hat a vérnyomás szabályozásra, mint a nem szelektív béta‑blokkolók. Szükség esetén a metoprolol adható béta2‑agonistával kombinálva obstruktív tüneteket mutató tüdőbetegeknek. Béta2‑agonistával történő együttadásakor a terápiás adagban alkalmazott metoprolol kevésbé befolyásolja a béta2‑agonisták okozta bronchodilatatiót, mint a nem‑szelektív béta‑blokkolók. A metoprolol kevésbé befolyásolja az inzulin‑felszabadulást és a szénhidrát‑anyagcserét, mint a nem‑szelektív béta‑blokkolók. A metoprolol kevésbé befolyásolja a hypoglycaemiára kialakuló cardiovascularis válaszreakciót, mint a nem‑szelektív béta1‑blokkolók. Rövidebb időtartamú vizsgálatok szerint a metoprolol a trigliceridszint emelkedését és a szabad zsírsavszint csökkenését okozhatja a vérben. Néhány esetben megfigyelték a magas denzitású lipoproteinszint (HDL) enyhe emelkedését, habár ez kisebb mértékű volt, mint nem‑szelektív béta‑blokkolók esetén. Ugyanakkor, egy több éven át végzett vizsgálat szerint a metoprolol‑kezelést követően a teljes szérum koleszterinszint jelentősen csökkent. Metoprolol‑kezelés időtartama alatt az életminőség nem romlott, illetve javult. Metoprolol‑kezelés után az életminőség javulása volt megfigyelhető myocardialis infarctuson átesett betegeknél. Enyhe és középsúlyos hypertensióban szenvedő betegekben a metoprolol főként a cardiovascularis eredetű hirtelen halál rizikójának csökkentésén keresztülcsökkentette a cardiovascularis eredetű halálozás kockázatát, csökkentette a fatális és nem‑fatális myocardialis infarctusok esélyét és a stroke kialakulását. A szívritmusra kifejtett hatása Supraventricularis tachycardiában vagy pitvarfibrillációban, valamint ventricularis extrasystolék jelentkezésekor a metoprolol hatékonyan szabályozza a szívfrekvenciát. Myocardialis infarctusra kifejtett hatása Diagnosztizált myocardialis infarctus vagy annak gyanúja esetén a metoprolol csökkenti a halálozások számát, nagyrészt a hirtelen halál kockázatának csökkentésével. Ennek oka feltehetően részben a ventricularis fibrilláció kialakulásának megelőzése. Az antifibrillációs hatásának kialakulásában két mechanizmusnak tulajdonítanak jelentőséget. Egyrészt a vér‑agy gáton belül a vagus‑hatás pozitívan befolyásolja a szív elektromos működését. Másrészt, a közvetlenül a szívre ható, szimpatikus, antiischaemiás hatás hatékonyan befolyásolja a szív összehúzódó képességét, az összehúzódások számát, és a vérnyomást. Mind a korai mind a késői alkalmazás esetén, csökkent a mortalitás a magas rizikófaktorú, korábban már valamilyen cardiovascularis betegségen átesett betegeknél és a diabetes mellitusban szenvedőknél is. A metoprolol bizonyítottan csökkenti a nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus kialakulásának valószínűségét.

Farmakokinetika:
Felszívódás és eloszlás Az iv. injekció beadása után a metoprolol 5‑10 percen belül gyorsan eloszlik. Az 5‑20 mg‑os dózistartományban a plazmaszint és a beadott dózis között lineáris összefüggés figyelhető meg. A plazmában a metoprolol fehérjekötő képessége kicsi, kb. 5‑10 %. Metabolizmus és elimináció A metoprolol oxidatív típusú metabolizmus útján, elsősorban a CYP 2D6 izoenzim működésén keresztül bomlik le a májban. Három fő metabolitját határozták meg, azonban egyiknek sincs klinikai szempontból jelentős béta‑blokkoló hatása. Általában az orális adag több mint 95%‑a jelenik meg a vizeletben. A dózis 5%‑a változatlan formában választódik ki a vizeletbe, bár egyes esetekben ez az érték 30%‑ra is emelkedhet. A plazmában lévő metoprolol kiürülésének átlagos felezési ideje 3,5 óra (szélsőséges érték: 1 és 9 óra). A teljes clearance értéke megközelítőleg 1 liter/perc. A fiatalabb betegekkel összehasonlítva, idősekben a metoprolol farmakokinetikája klinikai szempontból jelentősen nem változik. A metoprolol szisztémás biohasznosíthatósága és eliminációja csökkent vesefunkciójú betegekben sem változik, ugyanakkor a metabolitok kiválasztása csökken. Jelentős metabolit‑akkumulációt figyeltek meg olyan betegekben, akiknél a glomerulus filtrációs ráta értéke (GFR) kevesebb volt, mint 5 ml/perc. A metabolitok akkumulációja azonban nem növeli a béta‑blokkoló hatást. Alacsony fehérjekötő képessége miatt a metoprolol farmakokinetikáját a csökkent májműködés kis mértékben befolyásolja. Ugyanakkor súlyos májcirrhosis és portocavalis‑shunt esetében a metoprolol biohasznosthatósága növekedhet, és a teljes clearance értéke csökkenhet. Portocavalis‑anastomosis fennállása esetén a beteg teljes clearance értéke megközelítőleg 0,3 liter/perc, és a plazmakoncentráció‑idő görbe alatti terület (AUC) értéke hatszor nagyobb volt, mint egészséges egyénekben.

Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár