Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: Az oldat intravénásan alkalmazandó. Az infúziós kezelés részesítendő előnyben. Injekciós oldat Az injekciós oldat elkészítéséhez a szárazanyaghoz megfelelő mennyiségű fiziológiás sóoldatot szükséges adni (ugyanis a vízben oldott ciklofoszfamid hipotóniás, így közvetlenül nem adható be injekcióban).
Endoxan injekciós üveg 500 mg 1 g
Szárazanyagtartalom 534,5 mg 1069,0 mg
Vízmentes ciklofoszfamidtartalom 500 mg 1000 mg
Fiziológiás sóoldat 25 ml 50 ml
A sóoldat hozzáadását követően rázza fel erősen az injekciós üveg tartalmát, így a hatóanyag azonnal feloldódik. Ha nem oldódik fel azonnal és teljesen, akkor hagyja az injekciós üveget néhány percig állni. Oldat infúzióhoz Infúzió formában történő alkalmazáshoz a ciklofoszfamidot injekciós víz hozzáadásával fel kell oldani, majd a javasolt intravénás oldatok valamelyikébe keverve kell infundálni. Rövid intravénás infúzió esetén az előkészített Endoxan oldatot pl. 500 ml teljes térfogatú Ringer-oldattal, 0.9 %-os NaCl vagy dextróz oldattal tovább hígítjuk. Amennyiben ezt az oldat és a tartály jellege lehetővé teszi, a parenterálisan alkalmazandó készítmények esetében beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy az oldat nem tartalmaz-e lebegő részecskéket vagy nem színeződött-e el. Az infúzió időtartamának meghatározásakor figyelembe kell venni az infundálandó vivőfolyadék mennyiségét és típusát. A beadás sebességétől függően fellépő mellékhatások (például arcduzzanat, fejfájás, orrdugulás, a fejbőr égő érzése) csökkentése érdekében a ciklofoszfamid-injekciót vagy -infúziót nagyon lassan kell beadni.

Inkompatibilitások: Parenterális alkalmazás esetén: benzilalkohol tartalmú oldatok csökkenthetik a ciklofoszfamid stabilitását.

Felhasználhatóság:
Endoxan 500 mg, ill. 1 g por oldatos injekcióhoz:

3 év

Az elkészített oldatot 24 órán belül fel kell használni (+8°C hőmérséklet felett ne tároljuk).

Endoxan bevont tabletta:

3 év

Segédanyagok:
Endoxan 500 mg, ill. 1 g por oldatos injekcióhoz:-

Bevont tabletta:

Glicerin, zselatin, magnézium-sztearát, talkum, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát, laktóz-monohidrát (24,6 mg), kukoricakeményítő.

Bevonat: montán-glikol-viasz, poliszorbát 20, karmellóz-nátrium, povidon, kolloid szilícium-dioxid, makrogol 35.000, kalcium-karbonát, titán-dioxid, talkum, szacharóz.

Tárolás:
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

A csomagoláson megjelölt határidő lejárta után az Endoxant nem szabad felhasználni.

Az Endoxan injekciós üveg szállítása és tárolása alatt a hőmérsékleti hatások a ciklofoszfamid aktív hatóanyagainak felolvadásához vezethetnek. Az olvadt anyagot tartalmazó üvegek szemrevételezéssel könnyen megkülönböztethetők az ép hatóanyagot tartalmazóktól: az olvadt ciklofoszfamid tiszta vagy sárgás viszkózus folyadék (általában kapcsolódó fázis vagy cseppek formájában van jelen a fiolában). Az olvadék tartalmú üveget nem szabad felhasználni.

Gyógyszerforma:
Por oldatos injekcióhoz

Bevont tabletta

Csomagolás módja:
500 mg por oldatos injekcióhoz: kb. 535 mg töltettömegű por piros műanyag, lepattintható védőle­mezzel, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke bromobutil gumidugóval lezárt színtelen, III-as típusú (alternatívájaként I-es típusú is lehet) injekciós üvegben. Injekciós üvegek dobozban.

1 g por oldatos injekcióhoz: kb. 1070 mg töltettömegű por szürke műanyag, lepattintható védőle­mezzel, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke bromobutil gumidugóval lezárt színtelen, III-as típusú (alternatívájaként I-es típusú is lehet) injekciós üvegben. Injekciós üvegek dobozban.

Bevont tabletta: 50, ill. 100 bevont tabletta PVC/PVDC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Javallatok:
Az Endoxant kemoterápia részeként kombinációban vagy monoterápiaként alkalmazzák a következő indikációkban: Leukémiák: Akut és krónikus mieloid és limfoid leukémia. Malignus limfomák: Hodgkin-kór, non-Hodgkin limfomák, plasmocytoma. Áttételes és nem áttételes malignus szolid tumorok: - ovarium karcinóma, - heredaganat, - emlő karcinóma, - kissejtes tüdőkarcinóma, - neuroblasztoma, - Ewing szarkoma. Progresszív autoimmun betegségek: pl. reumatoid artritisz, artropátia pszoriatika, szisztémás lupusz eritematozusz, szkleroderma, szisztémás vaszkulitiszek (pl. nefrozis szindrómával), glomerulonefritisz bizonyos formái (pl. nefrozis szindrómával társuló forma), miaszténia gravisz, autoimmun hemolitikus anémia, hideg agglutinációs betegségek. Szervtranszplantációhoz kapcsolódó immunszuppresszív kezelés.

Ellenjavallatok:
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Az Endoxan nem alkalmazható azon betegeknél, akiknél: - súlyos csontvelőfunkció csökkenés áll fenn (főleg a korábban citotoxikus készítményekkel és/vagy sugárterápiával kezelt betegek), - cisztitiszt vagy vizeletelfolyási akadályt észleltek, - aktív fertőzés áll fenn, - terhesség áll fenn, - szoptatásra vonatkozó információkat lásd 4.6 pont.

Adagolás:
Adagolás Az Endoxannal történő kezelést kizárólag a készítmény alkalmazásában tapasztalatokkal rendelkező szakember alkalmazhatja. A dózisok és a kezelés időtartama, és/vagy a kezelési időszakok a terápiás indikációtól, a kombinációs kezelési protokolltól, a beteg általános állapotától ill. a szervfunkcióktól (panaszok és tünetek), a laboratóriumi ellenőrzések (különös tekintettel a vérképellenőrzésre) eredményeitől függnek. Amennyiben az Endoxant hasonló toxicitási profillal rendelkező készítménnyel kombinálják, dózisredukció ill. a kezelési szünetek meghosszabítása válhat szükségessé. A ciklofoszfamid a májban aktiválódik, ezért a per os és intravénás alkalmazás javasolt. Ügyelni kell a megfelelő hidrálásra és az uroprotektor Uromitexan adagolására. Fontos, hogy a beteg rendszeres időközönként ürítse ki hólyagját, ezzel csökkenthető a vizeletelvezető rendszer toxikus károsodása. Per os adagolás: Az Endoxan cukor bevonatú tablettát reggel kell bevenni. Az alkalmazás módja Parenterális alkalmazás A parenterális alkalmazás előtt a gyógyszert teljesen fel kell oldani. Oldatkészítés Az oldat intravénásan alkalmazandó. Az infúziós kezelés részesítendő előnyben. Injekciós oldat Az injekciós oldat elkészítéséhez a szárazanyaghoz megfelelő mennyiségű fiziológiás sóoldatot szükséges adni (ugyanis a vízben oldott ciklofoszfamid hipotóniás, így közvetlenül nem adható be injekcióban).
Endoxan injekciós üveg 500 mg 1 g
Szárazanyagtartalom 534,5 mg 1069,0 mg
Vízmentes ciklofoszfamidtartalom 500 mg 1000 mg
Fiziológiás sóoldat 25 ml 50 ml
A sóoldat hozzáadását követően rázza fel erősen az injekciós üveg tartalmát, így a hatóanyag azonnal feloldódik. Ha nem oldódik fel azonnal és teljesen, akkor hagyja az injekciós üveget néhány percig állni. Oldat infúzióhoz Infúzió formában történő alkalmazáshoz a ciklofoszfamidot injekciós víz hozzáadásával fel kell oldani, majd a javasolt intravénás oldatok valamelyikébe keverve kell infundálni. Rövid intravénás infúzió esetén az előkészített Endoxan oldatot pl. 500 ml teljes térfogatú Ringer-oldattal, 0.9 %-os NaCl vagy dextróz oldattal tovább hígítjuk. Amennyiben ezt az oldat és a tartály jellege lehetővé teszi, a parenterálisan alkalmazandó készítmények esetében beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy az oldat nem tartalmaz-e lebegő részecskéket vagy nem színeződött-e el. Az infúzió időtartamának meghatározásakor figyelembe kell venni az infundálandó vivőfolyadék mennyiségét és típusát. A beadás sebességétől függően fellépő mellékhatások (például arcduzzanat, fejfájás, orrdugulás, a fejbőr égő érzése) csökkentése érdekében a ciklofoszfamid-injekciót vagy -infúziót nagyon lassan kell beadni. Kolónia-stimuláló faktorok és eritropoezis-stimuláló készítmények alkalmazása megfontolandó annak érdekében, hogy a mieloszuppresszióval kapcsolatos szövődmények kockázata csökkenjen és/vagy lehetővé váljon a szükséges dózis beadása. Speciális adagolás: A dózis módosítására vonatkozó ajánlások mieloszuppresszió esetén:
Fehérvérsejtszám (µl) Trombocitaszám (µl) Ciklofoszfamid dózisa
>4000 >100 000 a tervezett dózis 100 %-a
4000-2500 100 000- 50 000 a tervezett dózis 50%-a
<2500 <50 000 Dózismódosítás, az értékek normalizálódásáig vagy speciális intézkedésig
Májkárosodás Súlyos májkárosodás fennállása esetén a ciklofoszfamid aktiválódásának mértéke csökkenhet. Ennek kapcsán a ciklofoszfamid-kezelés hatásossága módosulhat, amelyet figyelembe kell venni az adagolás meghatározása és a választott dózisra adott válasz értékelése során. Súlyos májkárosodás fennállásakor csökkenteni kell az adagot. 3,1 – 5 mg/100 ml szérum bilirubin esetén 25 %-os dózis csökkentés szükséges. Vesekárosodás Vesekárosodásban, főként a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a vesén keresztül történő csökkent kiválasztás miatt a ciklofoszfamid és metabolitjainak plazmaszintje emelkedhet. Ez ilyen betegek esetében a toxicitás fokozódását eredményezi, melyet figyelembe kell venni az adagolás meghatározása során. Súlyos vesekárosodás fennállásakor csökkenteni kell az adagot; 10 ml/perc alatti glomerulusfiltráció alatt 50 %-os dóziscsökkentés szükséges. A ciklofoszfamid dializálható, bár a clearance tekintetében lehetnek különbségek az alkalmazott dializáló rendszertől függően. Dialízisre szoruló betegeknél megfelelő időtartamú szünetet kell tartani a ciklofoszfamid beadása és a dialízis között. Lásd a 4.4 pontot. Gyermekek és serdülők A készítmény általánosan használt ebben a betegcsoportban. Erre a betegcsoportra vonatkozó speciális mellékhatásokat nem jelentettek Időskorú betegek Idős betegeknél a toxicitás monitorozása és a dózismódosítás szükségességének megítélése során figyelembe kell venni a máj, a vese, a szív és egyéb szervek működési károsodását, az esetleges kísérő betegségeket és egyéb gyógyszerek szedését, amelyek ebben a populációban nagyobb gyakorisággal fordulnak elő.

Mellékhatások:
Az alább felsorolt mellékhatások a forgalomba hozatal utáni adatokon alapulnak. MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1 000 - <1/100; ritka (≥1/10 000 - <1/1 000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg), (a mellékhatások a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból).
Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Szervrendszerenkénti csoportosítás Mellékhatások Gyakoriság
Fertőző betegségek és parazitafertőzések 1fertőzések, pneumonia, szepszis, szeptikus sokk, gyakori nem gyakori nem gyakori nagyon ritka
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) 2akut leukémia, mielodiszpláziás szindróma, másodlagos tumorok, húgyhólyag karcinóma, húgyúti karcinóma, tumorlízis szindróma, limfoma (Non-Hodgkin limfoma), szarkóma, vese sejt karcinóma, vesemedence daganat, thyroidális karcinóma, karcinogén hatás az utódban, alap malignitások progressziója ritka ritka ritka ritka ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek mieloszuppresszió, neutropénia, leukopénia, lázas neutropénia, trombocitopénia (vérzéssel), anémia, disszeminált intravaszkuláris koaguláció, pancytopénia, agranulocitozis, granulocitopénia, limfopénia, hemolitikus urémiás szindróma (trombotikus mikroangiopátiával), hemoglobin szint csökkenése nagyon gyakori nagyon gyakori nagyon gyakori gyakori nem gyakori nem gyakori nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Immunrendszeri betegségek és tünetek Immunszuppresszió, anafilaxiás/anafilaktoid reakciók, túlérzékenységi reakciók, anafilaxiás sokk nagyon gyakori nem gyakori nem gyakori nagyon ritka
Endokrin betegségek és tünetek ovulációs rendellenességek, női nemi hormonszint csökkenése, irreverzibilis ovulációs zavarok, SIADH (Inadekvát ADH szekréciós szindróma), vízmérgezés nem gyakori nem gyakori ritka nagyon ritka nem ismert
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek anorexia, dehidratáció, hiponatrémia, folyadék visszatartás, megemelkedett vércukorszint, csökkent vércukorszint nem gyakori ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert
Pszichiátriai kórképek zavartság nagyon ritka
Idegrendszeri betegségek és tünetek periférikus neuropátia, polineuropátia, neuralgia, görcs, szédülés, ízérzés zavara, csökkent ízérzés, paraesztézia, hepatikus enkefalopátia, enkefalopátia, reverzibilis hátulsó leukoenkefalopátia szindróma, mielopátia, diszesztézia, hipesztézia, remegés, szaglási zavar nem gyakori nem gyakori nem gyakori ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Szembetegségek és szemészeti tünetek homályos látás, látáskárosodás, konjuktivitisz, *szemödéma, fokozott könnyezés ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei süketség, halláskárosodás, fülzúgás nem gyakori nem ismert nem ismert
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek kardiomiopátia, miokarditisz, **szívelégtelenség, tahikardia, kamrai aritmia, arritmia, szupraventrikuláris aritmia, szívmegállás, kamra fibrilláció, angina pektorisz, miokardiális infarktus, perikarditisz, pitvari fibrilláció, kamrai tahikardia, kardiogén sokk, perikardiális folyadékgyülem (amely szív tamponádig súlyosbodhat), miokardiális hemorrágia, balkamraelégtelenség, bardikardia, szívdobogásérzés, elektrokardiogram: QT megnyúlás, csökkent ejekciós frakció nem gyakori nem gyakori nem gyakori nem gyakori ritka ritka ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Érbetegségek és tünetek vérzés, tromboembólia, hipertenzió, hipotenzió, tüdőembólia, vénás trombózis, vaszkulitisz, perifériás isémia, arckipirulás ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek akut respirációs disztressz szindróma (ARDS), krónikus intersticiális pulmonális fibrózis, pulmonális ödéma, bronhospazmus, diszpnoé, hipoxia, köhögés, nemspecifikus tüdőbetegségek, pulmonális venookkluzív betegség, obliteratív bronchiolitis, szervülő pneumonia, allergiás alveolitis, pneumonitisz, vérbőség az orrban, nazális diszkomfort, orofaringeális fájdalom, orrfolyás, pleurális folyadékgyülem, tüsszentés pulmonális hipertenzió nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hemorrágiás vékony- és vastagbélgyulladás, akut pankreatitisz, aszcites, nyálkahártya fekélyesedése, sztomatitisz, hasmenés, hányás, székrekedés, hányinger, gastrointestinális hemorrágia, kolitisz, enteritisz, cecitisz, hasi fájdalom, hasi diszkomfort, fültőmirigy gyulladás, nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek máj funkciók zavarai, hepatitisz, venookkluzív májbetegség, vírushepatitisz aktiválódása, hepatomegália, sárgaság, kolesztatikus hepatitisz, citolitikus hepatitisz, kolesztázis, hepotoxicitás májelégtelenséggel, vér bilirubin-szint emelkedése, kóros májfunkció, máj enzimek emelkedése (aszpartát aminotranszferáz, alanin aminotranszferáz, alkalikis foszfatáz, gamma-glutamiltranszferáz enzimek emelkedése) ritka ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei szőrzetvesztés, kopaszság, kiütés, dermatitisz, Stevens-Johnson szindróma, toxikus epidermális nekrolízis, súlyos bőrreakciók, a tenyér, a köröm és a talp elszíneződése, eritéma az irritált területen, toxikus bőr kiütés, viszketés (gyulladásos viszketéssel), besugárzott bőr gyulladása, eritéma multiform, tenyér-talpi eritrodiszesztézia szindróma, csalánkiütés, hólyag, eritéma, arcduzzanat, hiperhidrozis nagyon gyakori nem gyakori ritka ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei rabdomiolízis, görcs, szkleroderma, izomgörcsök, mialgia, arthralgia nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek cisztitisz, mikrohematuria, hemorrágiás cisztitisz, makrohematuria, szuburetrális vérzés, húgyhólyagfali ödéma, intersticiális fertőzés, fibrózis és a húgyhólyag szklerózisa, vesekárosodás, veseelégtelenség, szérum kreatinin emelkedés, vesecsatorna nekrózis, vesecsatorna zavar, toxikus nefropátia, hemorrágiás ureteritisz, fekélyes cisztitisz, húgyhólyag zsugorodás, nephrogen diabetes insipidus, atipikus húgyhólyag epiteliális sejtek, karbamid nitrogén emelkedés nagyon gyakori nagyon gyakori gyakori gyakori nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek koraszülés nem ismert
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek spermatogenezis károsodása, petefészek elégtelenség, ***amenorrea, ***azoospermia, ***oligospermia, meddőség, petefészek károsodás, oligomenorrhoea, testicularis atrófia, ösztogén szint csökkenése, gonadotropin szint emelkedése, gyakori nem gyakori ritka ritka ritka nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Veleszületett, örökletes és genetikai rendelleneségek intrauterin halál, magzati fejlődési rendellenesség, magzati növekedési retardáció, magzatot érintő toxicitás (mieloszuppresszió, gastroeneritis) nem ismert nem ismert nem ismert nem ismert
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók láz, borzongás, gyengeség, kimerültség, rosszullét, nyálkahártya gyulladás, mellkasi fájdalom, fejfájás, fájdalom, több szervet érintő elégtelenség, reakciók az injekció/infúzió beadási helyén (trombózis, nekrózis, flebitisz, gyulladás, fájdalom, duzzanat, eritéma), pyrexia, ödéma, influenzaszerű betegség nagyon gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nagyon ritka nem ismert nem ismert nem ismert
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei laktátdehidrogenáz növekedés, C-reaktív protein szint emelkedés, EKG eltérések, LVEF csökkenése, testsúlynövekedés nem gyakori nem gyakori nem gyakori nem gyakori nagyon ritka
1 Az alábbi fertőzések, fertőzéses manifesztációk megnövekedett előfordulási és súlyossági kockázattal társultak a ciklofoszfamid okozta mieloszuppresszióhoz és immunszuppresszióhoz: pneumonia (beleértve a halálos kimenetelt is), egyéb bakteriális, gombás, vírusos, protozoális, parazitás fertőzések; lappangó fertőzések reaktiválódása, mint például a vírushepatitisz, tuberkulózis, JC vírus progresszív multifokális leukoenkefalopátiával (beleértve a halálos kimenetelt is), pneumocystis jiroveci, herpes zoster, strongyloides, szepszis és szeptikus sokk (beleértve a halálos kimenetelt is). 2 akut mieloid leukémia, akut promielocitás leukémia *túlérzékenységgel együtt észlelték **halálos kimenetelű esetek is ***állandósult Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Olyan egyéb szerek vagy kezelések tervezett egyidejű vagy a ciklofoszfamid terápiát követő alkalmazása esetén, amelyek farmakodinámiás vagy farmakokinetikus kölcsönhatások révén fokozhatják a toxikus hatások valószínűségét vagy súlyosságát, mérlegelni kell a várható előny/kockázat arányt. Az ilyen típusú kombinált kezelésben részesülő betegeknél szoros megfigyelésre van szükség a toxikus tünetek időben történő kezelése érdekében. A ciklofoszfamiddal és annak aktivációját gátló szerekkel kezelt betegeknél ellenőrizni kell, hogy nem csökken-e a terápiás hatékonyság, és nincs-e szükség az adagolás módosítására. A ciklofoszfamid és metabolitjainak farmakokinetikáját befolyásoló kölcsönhatások · A ciklofoszfamid csökkent aktivációja módosíthatja a ciklofoszfamid kezelés hatékonyságát. A ciklofoszfamid aktivációját akadályozó anyagok - aprepitant - bupropion - buszulfán: azoknál a betegnél, akik az Endoxan kezelést megelőző 24 órában nagy dózisú buszulfánt kapnak, csökkenhet a ciklofoszfamid-clearence és nőhet az eliminációs felezési idő. - ciprofloxacin: a csontvelő transzplantációt megelőző ciklofoszfamid-kondicionálás előtt alkalmazott ciprofloxacin alapbetegség kiújulását eredményezte. - kloramfenikol - flukonazol - itrakonazol - prazugrel - szulfonamidok - tiotepa: a nagydózisú kemoterápia részeként alkalmazott tiotepa jelentősen gátolta a ciklofoszfamid bioaktivációját, ha a tiotepát egy órával az Endoxan előtt alkalmazták. A két hatóanyag adagolási sorrendje és időzítése rendkívül fontos. - A grapefruit tartalmaz egy anyagot, mely gátolhatja a ciklofoszfamid aktiválódását és ezáltal annak hatását, ezért a beteg nem fogyaszthat grapefruitot, ill. nem ihat grapefruit levet. · A citotoxikus metabolitok koncentrációjának növekedését okozhatják - allopurinol - klorálhidrát - cimetidin - diszulfirám - gliceraldehid - humán hepatikus és extrahepatikus mikroszomális enziminduktorok (pl. citokróm P450 enzimek): mérlegelni kell a hepatikus és extrahepatikus mikroszomális enzimindukció lehetőségét olyan szerekkel történő előzetes vagy egyidejű kezelés esetén, amelyek köztudottan fokozzák az említett enzimek aktivitását, mint például a rifampicin, fenobarbitál, karbamazepin, fenitoin, orbáncfű és kortikoszteroidok. - proteáz-inhibitorok: a proteáz-inhibitorok egyidejű adása emelheti a citotoxikus metabolitok koncentrációját. A ciklofoszfamidot, doxorubicint és etopozidot kapó (CDE-kezelésben részesülő) betegekben a proteáz-inhibitor alapú kezelési protokollok gyakrabban okoznak fertőzéseket és neutropéniát, mint az NNRTI-alapú kezelési protokoll. - ondanszetron: nagy dózisú Endoxan és ondanszetron közötti farmakokinetikai kölcsönhatások eredményeként észlelt csökkent ciklofoszfamid AUC értékekről számoltak be. Farmakodinamikai kölcsönhatások és a ciklofoszfamid alkalmazását befolyásoló, ismeretlen eredetű kölcsönhatások A ciklofoszfamid és egyéb, hasonló toxikus hatásokkal rendelkező ágensek egyidejű vagy egymást követő használata esetén kombinált (fokozott) toxikus hatásokkal kell számolni. · Megnövekedett hematotoxicitás, és/vagy immunszuppresszió alakulhat ki a ciklofoszfamid és az alábbi szerek kombinált hatása következtében: - ACE-inhibitorok: az ACE-inhibitorok leukopénia kialakulásához vezethetnek. - natazulimab - paklitaxel: a ciklofoszfamidnak paklitaxel-infúzió adását követő alkalmazása kapcsán fokozott hematotoxicitásról számoltak be. - tiazid-diuretikumok - zidovudin · Megnövekedett kardiotoxicitás alakulhat ki a ciklofoszfamid és például az alábbi szerek kombinált hatása következtében: - antraciklinek - citarabin - pentosztatin - szívtájéki sugárterápia - trasztuzumab. · Megnövekedett pulmonáris toxicitást eredményezhet a ciklofoszfamidnak az alábbi szerekkel való kombinációja: - amiodaron - G-CSF, GM-CSF (granulocita kolónia-stimuláló faktor, granulocita-makrofág kolónia-stimuláló factor: izolált esetismertetések alapján feltételezhető a pulmonáris toxicitás (pneumonitisz, alveoláris fibrózis) kockázatának növekedése olyan betegek esetében, akik a citotoxikus kemoterápia részeként Endoxant és G–CSF-et, vagy GM-CSF-et kaptak. · A nefrotoxikus hatások növekedése várható a ciklofoszfamid és az alábbi anyagok kombinált alkalmazása kapcsán: - amfotericin B - indometacin: indometacinnal végzett egyidejű kezelés kapcsán akut vízmérgezés fellépéséről számoltak be. · Egyéb toxicitások növekedése: - azatioprin: fokozott hepatotoxikus kockázat (májnekrózis) - buszulfán: venookkluzív betegség és mukozitisz előfordulási gyakoriságának növekedéséhez vezethet. - proteáz-inhibitorok: megnövekedett gyakoriságú mukozitisz. Egyéb kölcsönhatások · Alkohol Daganatos állatokban csökkent daganatellenes aktivitást figyeltek meg etanol (alkohol) fogyasztása és egyidejű, alacsony dózisú per os ciklofoszfamid terápia kapcsán. Egyes esetekben az alkohol fokozhatja a ciklofoszfamid által kiváltott hányingert és hányást. · Etanercept Wegener-granulomatózisban szenvedő betegekben a hagyományos, ciklofoszfamidot is tartalmazó kezelés etanercepttel történő kiegészítése mellett a nem bőr eredetű, szolid rosszindulatú tumorok nagyobb előfordulási gyakoriságát észlelték. · Metronidazol Egy ciklofoszfamid és metronidazol kezelésben részesülő betegnél akut enkefalopátia jelentkezését észlelték. Az ok-okozati összefüggés nem tisztázott. Állatkísérletben a ciklofoszfamidnak metronidazollal való kombinációja a ciklofoszfamid fokozott toxicitását eredményezte. · Tamoxifen A tamoxifen és a kemoterápia egyidejű alkalmazása fokozhatja a tromboembóliás szövődmények kockázatát. · Együttadás esetén a szulfanilureák vércukorcsökkentő hatása fokozódhat.. Egyéb gyógyszerek farmakokinetikáját és/vagy hatását befolyásoló kölcsönhatások · Bupropion A ciklofoszfamid CYP2B6 által végzett lebontása gátolhatja a bupropion metabolizmusát. · Warfarin Warfarin és ciklofoszfamid együttes alkalmazása kapcsán a warfarin hatásának fokozódását, valamint csökkenését is észlelték. · Ciklosporin Azon betegek esetében, akik ciklosporint és Endoxant kaptak egyidejűleg, a ciklosporinszint alacsonyabb volt, mint a csak ciklosporinnal kezelt betegek esetén. Ez a kölcsönhatás a graft-versus-host betegség kialakulásának valószínűségét növelheti. · Depolarizáló izomrelaxánsok (pl. szukcinilkolin-klorid/szuxametonium-klorid) A ciklofoszfamiddal végzett kezelés a kolinészteráz-aktivitás kifejezett és tartós gátlását idézi elő. Depolarizáló izomrelaxánsokkal (pl. szukcinilkolin-klorid/szuxametonium-klorid) való együttes alkalmazásnál a pszeudokolineszteráz koncentrációjának csökkenése miatt hosszabb apnoe léphet fel. Ha egy beteg az altatása előtti 10 napban ciklofoszfamidot kapott, erről feltétlenül tájékoztatni kell az altatóorvost. · Digoxin, β-acetildigoxin Beszámoltak arról, hogy a citotoxikus kezelés gátolta a digoxin- és a β-acetildigoxin-tabletták bélből történő felszívódását. · Vakcinák Minthogy a ciklofoszfamid immunoszuppresszív hatású, a betegnél bármilyen vakcinációra csökkent immunválasz várható; élő vírussal történő vakcináció vakcina okozta fertőzést indukálhat. · Verapamil A citotoxikus terápia akadályozta az orálisan adott verapamil bélből történő felszívódását.

Figyelmeztetések:
A ciklofoszfamid itt és egyéb pontokban ismertetett toxikus hatásai és azok következményei a kezelés ellenjavallatát képezhetik olyan esetekben, amikor a ciklofoszfamidot nem életet veszélyeztető állapot kezelésére alkalmazzák. Ilyen esetekben a kezelés kockázatának és várható előnyeinek egyéni mérlegelése szükséges. FIGYELMEZTETÉSEK Anafilaxiás reakciók, keresztszenzitivitás egyéb alkiláló ágensekkel A ciklofoszfamid-kezeléssel kapcsolatban anafilaxiás reakciók jelentkezéséről is beszámoltak, egyes esetekben fatális kimenetellel. Lehetséges keresztszenzitivitást észleltek egyéb alkiláló ágensekkel. Mieloszuppresszió, immunszuppresszió, fertőzések · A ciklofoszfamid kezelés mieloszuppressziót okozhat, és jelentős mértékben gyengítheti a szervezet immunreakcióit. · A ciklofoszfamid által kiváltott mieloszuppresszió leukopéniát, neutropéniát és trombocitopéniát (vérzéses esetek nagyobb kockázatával) okozhat, valamint anémia kialakulásához vezethet. · A nagyfokú immunszuppresszió súlyos, egyes esetekben fatális kimenetelű fertőzések fellépéséhez vezetett. Beszámoltak szepszis és szeptikus sokk kialakulásáról is. A ciklofoszfamid alkalmazása kapcsán fellépő infekciók között előfordultak pneumóniák, valamint egyéb, baktériumok, gombák, vírusok, protozoonok és paraziták által okozott fertőzések. · Látens fertőzések a kezelés kapcsán aktívvá válhatnak. Különféle bakteriális, gombás, virális, protozoonok és paraziták okozta infekciók reaktiválódásáról is beszámoltak. · A fertőzéseket az előírt, szokásos módon kell kezelni. · Neutropenia bizonyos eseteiben - a kezelőorvos egyéni elbírálása alapján - antimikróbás profilaxis alkalmazható. · Antibiotikum és/vagy antimikotikum alkalmazandó lázas neutropénia kialakulása esetén · A ciklofoszfamid fokozott óvatossággal vagy egyáltalán nem adható súlyos csontvelőkárosodásban szenvedő vagy erősen immunszupprimált állapotú betegeknek. · Hacsak nem feltétlenül indokolt, az Endoxan olyan betegnek nem adható, akinél a fehérvérsejtszám 2500/mikroliter és/vagy a vérlemezke szám 50000/mikroliter alatt van. · Nem javasolt a ciklofoszfamid adása, illetve a ciklofoszfamid kezelés megszakítása vagy a dózis csökkentése javasolt fennálló vagy a kezelés közben jelentkező súlyos fertőzés esetén. · A perifériás vérsejtek és a trombociták számának csökkenése, valamint a regenerálódáshoz szükséges időtartam általában a ciklofoszfamid dózisának növelésével arányosan nő. · A leukocitaszám és a trombocitaszám csökkenésének mélypontja rendszerint a kezelés 1. és 2. hete folyamán következik be. A csontvelő viszonylag gyorsan regenerálódik, és a perifériás vérsejtek száma rendszerint körülbelül 20 nap elteltével normalizálódik. · Súlyos mieloszuppresszió várható, különösen azon betegeknél, akiket megelőzően kemoterápiás és/vagy sugárterápiás kezelésben részesítettek vagy akiknél vesekárosodás áll fenn. · A betegek szoros hematológiai monitorozást igényelnek. - a leukocitaszámot minden egyes beadás előtt ill. a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell (a kezelés kezdetekor 5 – 7 naponta, ha a számuk 3000/mm3 alá csökken, akkor kétnaponta). - A a vérlemezkeszámot és a hemoglobin szintet minden kezelés előtt illetve megfelelő időközönként (ha szükséges, minden nap) meg kell határozni. Immunrendszeri betegségek és tünetek A csökkent védekezőképességű betegek (pl. diabétesz mellitusz ill. krónikus máj- vagy vesebetegségek fennállása) szoros ellenőrzése indokolt. Az Endoxant – mint minden egyéb citosztatikumot – általában legyengült vagy idős, ill. előzetes radiológiai kezelésben részesített betegek esetében nagyon óvatosan kell alkalmazni. Vizeletelvezető rendszer és vesetoxicitás · A ciklofoszfamid terápiával kapcsolatban hemorrágiás cisztitisz, pielitisz, ureteritisz és hematuria előfordulásáról számoltak be. Fennáll a húgyhólyagfekély vagy hólyagnekrózis, fibrózis/zsugorodás, valamint másodlagos daganatok kialakulásának kockázata is. · Az urotoxicitás a kezelés abbahagyását indikálhatja. · Fibrózis, vérzés vagy másodlagos malignitás kialakulása cisztektómiát tehet szükségessé. · Fatális kimenetelű urotoxikus szövődményekről is beszámoltak. · A ciklofoszfamid rövid- vagy hosszútávú alkalmazása során is előfordulhat urotoxicitás. Ciklofoszfamid egyszeri adását követően is beszámoltak hemorrágiás cisztitisz kialakulásáról. · Korábbi vagy a ciklofoszfamid kezeléssel egyidőben végzett sugárterápia vagy buszulfán-kezelés fokozhatja a ciklofoszfamid által kiváltott hemorrágiás cisztitisz kockázatát. · Ha a kezelés során mikro- vagy makrohematúriával társult cisztitisz lép fel, az Endoxan terápiát a tünetek megszűnéséig meg kell szakítani. · A kialakuló cisztitisz rendszerint kezdetben abakteriális. A későbbiekben szekunder bakteriális kolonizáció következhet be. · A kezelést megelőzően ki kell zárni ill. meg kell szüntetni minden vizeletelfolyást akadályozó tényezőt, a cisztitiszt és más fertőzéseket (lásd 4.3 pont). · Az eritrociták megjelenésének, illetve az uro- és nefrotoxicitás egyéb jeleinek észlelése céljából a vizeletüledéket is folyamatosan ellenőrizni kell. · A ciklofoszfamid adása különös óvatossággal vagy egyáltalán nem javasolt aktív húgyúti fertőzésben szenvedő betegek esetében. · Megfelelő Uromitexan (INN: meszna) terápia vagy erős hidrálás jelentősen csökkentheti a húgyhólyag toxikus károsodásának gyakoriságát és súlyosságát. Fontos, hogy a beteg rendszeres időközönként ürítse a hólyagját. · A hematuria a ciklofoszfamid kezelés abbahagyása után néhány nappal általában megszűnik, de tartósan is fennállhat. · Súlyos hemorrágiás cisztitisz eseteiben rendszerint a ciklofoszfamid terápia megszakítására van szükség. · A ciklofoszfamid alkalmazása kapcsán nefrotoxikus hatásokról, többek között tubularis nekrózis kialakulásáról is beszámoltak. · Ciklofoszfamid kezelés hatására hiponatrémia is felléphet vízvisszatartással, akut víz-intoxikációval, valamint az SIADH-ra (az antidiuretikus hormon elégtelen szekréciójával járó tünetegyüttes) hasonlító tünetegyüttessel. Fatális kimenetelű esetekről is beszámoltak. · Fennálló vesekárosodás esetén az alkalmazott Endoxan kezelés alatt a betegek folyamatos megfigyelése javasolt (lásd a Speciális adagolásnál). Kardiotoxicitás; a készítmény alkalmazása szívbetegség fennállása esetén · A ciklofoszfamid alkalmazásával kapcsolatban miokarditisz és mioperikarditisz, illetve az ezeket kísérő jelentős perikardiális folyadékgyülem és szívtamponád is előfordult súlyos, egyes esetekben fatális kimenetelű pangásos szívelégtelenség kialakulásához vezetve. · A szövettani vizsgálat elsődlegesen hemorrágiás miokarditiszt igazolt. A hemoperikardium másodlagosan, a hemorrágiás miokarditisz és a miokardialis nekrózis következményeként alakult ki. · 2 mg/kg-nál kisebb dózisú ciklofoszfamid egyszeri beadását követően akut kardiális toxikus tünetek megjelenését észlelték. · Ciklofoszfamidot is tartalmazó kezelési protokollok alkalmazását követően szupraventrikuláris arritmiák (beleértve a pitvarfibrillációt és a fluttert), valamint kamrai ritmuszavarok (köztük ventrikuláris tachyaritmiával társuló, súlyos fokú QT-megnyúlás) eseteiről is beszámoltak egyéb kardiotoxikus tünetekkel vagy azok nélkül. · A ciklofoszfamid kardiotoxicitásának kockázata fokozódhat például nagy dózisú ciklofoszfamid kezelést követően, idős betegeknél, valamint olyan betegeknél, akik korábban szívtájéki besugárzásban részesültek, illetve a ciklofoszfamid terápiát megelőzően vagy azzal egyidejűleg kardiotoxikus készítményeket (antraciklin, pentosztatin) kaptak, illetve kapnak. Lásd a 4.5 pontot. Szívbetegeknél rendszeres eletrolitszint ellenőrzése szükséges. · A készítmény fokozott óvatossággal alkalmazható olyan betegekben, akiknél fokozott a kardiotoxikus szövődmények kialakulásának kockázata, illetve akiknek régebben fennálló szívbetegségük van. Pulmonáris toxicitás · Ciklofoszfamid alkalmazása során, illetve azt követően pneumonitisz és pulmonáris fibrózis kialakulásáról is beszámoltak. Egyes esetekben a pulmonáris vénák elzáródását, valamint egyéb pulmonáris szövődményeket észleltek. Légzési elégtelenséghez vezető tüdőszövődmény kialakulásáról is beszámoltak. · Noha a ciklofoszfamid által kiváltott pulmonáris toxicitás előfordulási gyakorisága alacsony, az érintett betegek esetében a prognózis általában rossz. · Úgy tűnik, hogy a pneumonitisz kései (a ciklofoszfamid kezelés megkezdésétől számított 6 hónapon túli) fellépése különösen magas halálozási aránnyal társul. Pneumonitisz évekkel a ciklofoszfamid terápiát követően is kialakulhat. · Akut pulmonáris toxicitás fellépéséről ciklofoszfamid egyszeri dózisának adását követően is beszámoltak. Másodlagos tumorok · Az Endoxan terápia - mint általában a citotoxikus kezelés - késői szövődményként magában hordozza a másodlagos daganatok, ill. azt megelőző állapotok kialakulásának kockázatát. · Növeli a húgyúti karcinómák kialakulásának és a mielodiszplázias elváltozások akut leukémiává fejlődésének a kockázatát. Ciklofoszfamid terápiát vagy ciklofoszfamidot is tartalmazó kemoterápiát követően limfóma, pajzsmirigykarcinóma és szarkómák kialakulásáról is beszámoltak. · Egyes esetekben a másodlagos daganatok évekkel a ciklofoszfamid kezelés abbahagyását követően alakult ki. Olyanokban is észlelték rosszindulatú tumor jelentkezését, akik magzati korban voltak kitéve a ciklofoszfamid hatásának. · A húgyhólyag karcinóma kockázata jelentősen csökkenthető a hemorrágiás cisztitisz kialakulásának megakadályozásával. Veno-okkluzív májbetegség · Ciklofoszfamid kezelésben részesülő betegekben venookkluzív májbetegség kialakulásáról is beszámoltak. · A csontvelő-transzplantáció előkészítéseként adott citoreduktív kezelés, amely ciklofoszfamidot, teljestest besugárzást, buszulfánt vagy egyéb ágenseket foglal magában (lásd a 4.5 pontot), a veno-okkluzív májbetegség kialakulásának egyik legfőbb rizikófaktora. Citoreduktív terápiát követően a klinikai tünetegyüttes jellemzően 1-2 héttel a transzplantáció után alakul ki, és hirtelen súlygyarapodás, fájdalommal járó hepatomegália, aszcites és hiperbilirubinémia/sárgaság jellemzi. · Ugyanakkor, venookkluzív májbetegség fokozatos kialakulásáról is beszámoltak olyan betegekben, akik hosszú távon, alacsony, immunszuppresszív dózisban kapták a ciklofoszfamidot. · A venookkluzív májbetegség szövődményeként hepatorenális szindróma és több szerv működési elégtelensége is felléphet. A ciklofoszfamid által indukált venookkluzív májbetegség fatális kimenetelű eseteiről is érkezett jelentés. · Nagydózisú citoreduktív terápiában részesülő betegekben venookkluzív májbetegség kialakulásának rizikófaktorai: - már korábban is fennálló májműködési zavarok, - a hasi terület korábbi besugárzása, valamint - rossz általános állapot. Genotoxicitás · Az Endoxan mutagenitási potenciállal és genotoxikus hatással rendelkezik. · A kezelés genotípus anomáliákat idézhet elő férfiakban és nőkben is. Ezért az Endoxan kezelés alatt és utána 6 hónapig a teherbeesést kerülni kell és a gyermeknemzés sem javasolt . · Állatkísérletek szerint a follikuláris fázisban a petesejtek ciklofoszfamid-expozíciója a beágyazódások és kihordható terhességek arányának csökkenéséhez, valamint fejlődési rendellenességek kialakulásának növekedéséhez vezethet. Ezt a hatást figyelembe kell venni a ciklofoszfamid terápia abbahagyását követő gyermekvállalási szándék esetén. A follikuláris fejlődés pontos időtartama emberben nem ismert, de 12 hónapnál hosszabb is lehet. · Szexuálisan aktív férfiak és nők esetében hatékony fogamzásgátlásról kell gondoskodni a fenti időszak alatt. · A terápia férfiak esetében növelheti az irreverzibilis terméketlenség kialakulásának kockázatát, ezért fel kell hívni a figyelmüket a kezelés megkezdése előtt végzett spermium lefagyasztás lehetőségére. Lásd a 4.6 pontot is. Termékenységre gyakorolt hatások · A ciklofoszfamid gátolja az oogenezist és a spermatogenezist. Mindkét nemben sterilitást okozhat. · A sterilitás kialakulása függ a ciklofoszfamid dózisától, a terápia időtartamától, valamint a kezelés időpontjában tapasztalható gonadális működéstől. · Egyes betegeknél a ciklofoszfamid által kiváltott sterilitás irreverzibilis lehet. Nők · A ciklofoszfamid kezelésben részesülő nők jelentős részében átmeneti vagy tartós amenorrhoea alakul ki, amely az ösztrogén-szint csökkenésével és a gonadotropin hormon elválasztás növekedésével jár együtt. · Különösen idősebb nőkben a kialakuló amenorrhoea tartós lehet. · Ciklofoszfamid kezeléssel kapcsolatban oligomenorrhoea fellépéséről is beszámoltak. · Lányokban a pubertáskor előtt adott ciklofoszfamid kezelés rendszerint nem befolyásolja a normál másodlagos nemi jellegek és szabályos menstruációs ciklus kialakulását. · A prepubertás során adott ciklofoszfamid kezelés a későbbiekben nem befolyásolta a fogamzóképességet. · Azoknál a ciklofoszfamiddal kezelt lányoknál, akiknél a petefészek-működés megmarad a kezelés befejezése után, fokozott a korai menopauza (a menstruációs ciklus 40 éves kor előtti megszűnése) jelentkezésének kockázata. · A kezelé ideje alatt megfelelően hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni. Férfiak · Ciklofoszfamid kezelés férfiakban oligospermiát vagy azoospermiát válthat ki, amely fokozott gonadotropin-szinttel és normál tesztoszteron-szinttel jár együtt. · Ezeknek a betegeknek a szexuális potenciája és libidója általában nem érintett. · A pubertás előtt ciklofoszfamiddal kezelt fiúkban a másodlagos nemi jellegek általában normálisan fejlődnek, de oligospermia vagy azoospermia alakulhat ki. · Bizonyos fokú here-atrófia kialakulása lehetséges. · Bár egyes betegekben a ciklofoszfamid által kiváltott azoospermia reverzibilis, a regeneráció a terápia befejezését követően éveket vehet igénybe. · A ciklofoszfamid hatására átmenetileg sterillé vált férfiak a későbbiekben képesek voltak gyermeknemzésre. · a ciklofoszfamid kezelésben részesülő férfiak számára a kezelés ideje alatt és azt követően még 6 hónapig nem ajánlott a gyermeknemzés és javasolt tanácsot kérni a kezelést megelőzően a spermiumok konzerválására vonatkozóan. Sebgyógyulási zavarok · A ciklofoszfamid gátolhatja a normál sebgyógyulást. ÓVINTÉZKEDÉSEK Szőrzetvesztés · A készítmény alkalmazásával kapcsolatban szőrzetvesztést is észleltek, melyek gyakrabban fordultak elő nagyobb dózisok adása esetén. · Teljes mértékű szőrzetvesztés is kialakulhat. · A szőrzet a kezelés befejezése után vagy akár a folyamatos kezelés során várhatóan újra kinő, de szerkezete vagy színe megváltozhat. Hányinger és hányás · A hányinger és a hányás gyakoriságát és súlyosságát csökkentendő, antiemetikumok idejében történő adása szükséges. · Az alkohol növelheti az Endoxan okozta hányingert és hányást, ezért az alkohol fogyasztása meggondolandó az Endoxan kezelés alatt. Sztomatitisz · A ciklofoszfamiddal végzett terápia sztomatitisz (szájnyálkahártya-gyulladás) kialakulásához vezethet. · Szem előtt kell tartani a sztomatitisz megelőzésére és gyógyítására vonatkozó aktuális alapelveket. · A sztomatitisz elkerülése érdekében gondoskodni kell a megfelelő szájhigiéniáról. Paravénás beadás · Minthogy az Endoxan citosztatikus hatása csak a májban történő aktivációja során alakul ki, így kicsi annak a valószínűsége, hogy az alkalmazás helyén károsodás alakuljon ki a véletlen paravénás beadás következtében. · Ha az Endoxan oldat véletlenül paravénásan adott injektálással jut a beteg szervezetébe, az adagolást azonnal meg kell szakítani, az extravascularis oldatot kanül segítségével le kell szívni, az érintett területet sóoldattal át kell öblíteni és a megfelelő intézkedéseket meg kell tenni (pl. az érintett terület szigorú mozdulatlanságát biztosítani, stb.). Alkalmazás vesekárosodás esetén Vesekárosodás, főként súlyos vesekárosodás fennállása esetén a vesén át történő csökkent kiválasztás miatt a ciklofoszfamid és metabolitjainak plazmaszintje emelkedhet. Ez a toxicitás fokozódását eredményezi, melyet ilyen betegek esetében figyelembe kell venni az adagolás meghatározása során (lásd még a 4.2 pontot). Alkalmazás májkárosodás esetén Súlyos májkárosodás esetén a ciklofoszfamid aktiválódásának mértéke csökkenhet. Ennek kapcsán a ciklofoszfamid kezelés hatásossága módosulhat, amelyet figyelembe kell venni az adagolás meghatározása és a választott dózisra adott válasz értékelése során. Azon betegeknél, akiknél már a kezelés előtt májkárosodás áll fenn, az egyedi adagolás kialakításánál állapotukat figyelembe kell venni. Ezen betegek szoros ellenőrzése szükséges (lásd. Speciális adagolásnál). Alkoholabúzus a májkárosodás kialakulásának kockázatát növelheti. Alkalmazás adrenalektomizált betegeknél Mellékvese-elégtelenségben szenvedő betegekben szükség lehet a kortikoid-pótló dózis emelésére a citosztatikus – beleértve a ciklofoszfamiddal végzett – kezelés toxicitása által kiváltott stressz esetén. Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Diabéteszes betegeknél a vércukorszintet folyamatosan ellenőrizni kell annak érdekében, hogy az antidiabetikus terápiát időben módosítsák. Segédanyag (laktóz) Az Endoxan bevont tabletta 24,6 mg laktóz-monohidrátot és 51,11 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként. A készítményt nem szedhetik a ritka örökletes galaktóz-intoleranciában, a Lapp laktáz hiányban vagy a glükóz-galaktóz-felszívódási zavarban szenvedő betegek.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: alkiláló vegyületek, mustárnitrogén analógok; ATC kód: L01A A01 A ciklofoszfamid az oxazafoszforinok csoportjába tartozó citosztatikum, kémiai szerkezete alapján a mustárnitrogénekhez tartozik. A ciklofoszfamid in vitro inaktív, 4-hidroxiciklofoszfamiddá történő aktiválását mikroszomalis enzimek végzik a májban, a 4-hidroxiciklofoszfamid és a tautomer aldofoszfamid egyensúlyban van. A ciklofoszfamid citosztatikus hatása alkiláló metabolitjai és a DNS kölcsönhatásán alapszik. Az alkilálás a DNS-láncok töredezését és összekapcsolódását valamint a DNS-proteinekben keresztkötések kialakulását okozza. A sejtciklusban a G2 fázisba történő átmenet késleltetést szenved. A citotoxikus hatás nem fázisspecifikus, de specifikus a sejt ciklusra. Keresztrezisztencia, különösen hasonló szerkezetű citosztatikumokkal, pl. ifoszfamiddal és egyéb alkiláló anyagokkal szemben nem zárható ki.

Farmakokinetika:
A per os adott ciklofoszfamid dózis felszívódása jó, az átlagos féléletidő 4-8 óra. A parenterális készítmény féléletideje ezzel megegyező. Megoszlás: nagymértékű. A ciklofoszfamid átjut a vér-agy gáton, a placentán és az asciteszben is kimutatható. A ciklofoszfamid „prodrug”. A májban történő metabolizmus során alkiláló metabolitok képződnek, a csúcskoncentráció 4-6 órával az intravénás beadás után alakul ki. Az anyavegyület alig, míg az aktív metabolitok nagymértékben kötődnek fehérjéhez. A ciklofoszfamidot és metabolitjait főleg a vesék választják ki. Az intravénás és szájon át adagolt dózisok biológiailag ekvivalensek.

Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár