Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
CEFUROXIM KABI 750 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
(2013.11.15.)
[Cefuroxim]
Egyéb gyógyszerrel nem elegyíthető!
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: Mint minden parenterális gyógyszer esetében, beadás előtt ebben az esetben is szemmel ellenőrizni kell, hogy az elkészített oldat nem tartalmaz-e részecskéket és nem színeződött-e el. Intramuscularis injekció: A megfelelő mennyiségű oldószer hozzáadása után a gyógyszerforma szuszpenzió. Intravénás bolus injekció vagy intravénás infúzió: Csak tiszta és részecskéktől mentes oldatot szabad beadni. Az oldat és a szuszpenzió a koncentrációtól, az oldószertől és a tárolási körülményektől függően színtelen vagy sárgás színű. Az intravénás infúziós oldat elkészítése A Cefuroxim Kabi 750 mg készítményt intravénás injekció céljára injekcióhoz való vízzel (lásd 4. táblázat) kell elkészíteni. Intravénás infúzióban történő beadáshoz további hígításhoz a következő oldatok használhatók: A cefuroxim az alábbiakban feloldva 2°C – 8°C között legfeljebb 5 órán át marad stabil:  injekcióhoz való víz  0,9%-os nátrium-klorid oldat  5%-os glükózoldat Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

Inkompatibilitások: Ezt a gyógyszert tilos aminoglikozid antibiotikumokkal keverni. Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. Intravénás alkalmazás során a cefuroximot nem szabad más hatóanyagokat tartalmazó oldatokkal keverni.

Javallatok:
A Cefuroxim Kabi az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél és gyermekeknél, beleértve az újszülötteket is (a születéstől) (lásd 4.4 és 5.1 pont). Közösségben szerzett pneumonia. Krónikus bronchitis akut exacerbatiója. Szövődményes húgyúti fertőzések, beleértve a pyelonephritist is. Lágyrész fertőzések: cellulitis, erysipelas és sebfertőzések. Hasüregi fertőzések (lásd 4.4 pont). Fertőzések profilaxisa gastrointestinalis (köztük oesophagealis), ortopédiai, cardiovascularis és nőgyógyászati műtétek esetén (beleértve a császármetszést is). Azon fertőzések kezelésénél és megelőzésénél, amelyeknél nagy valószínűséggel anaerob mikroorganizmusokkal kell számolni, a cefuroximot további megfelelő antibakteriális gyógyszerek mellett kell alkalmazni. Figyelembe kell venni az antibakteriális gyógyszerek helyes használatával kapcsolatos hivatalos irányelveket.

Ellenjavallatok:
A cefuroximmal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A cefalosporin antibiotikumokkal szembeni ismert túlérzékenység. Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) a kórtörténetben bármely típusú béta-laktám antibakteriális hatóanyaggal (penicillinekkel, monobaktámokkal és karbapenemekkel) szemben.

Adagolás:
1. táblázat: Felnőttek és 40 kg os vagy nagyobb testtömegű gyermekek
Javallat Adagolás
Közösségben szerzett pneumonia és krónikus bronchitis akut exacerbatiója

750 mg 8 óránként (intravénásan vagy intramuscularisan)
Lágyrész fertőzések: cellulitis, erysipelas és sebfertőzések
Hasüregi fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések, beleértve a pyelonephritist is 1,5 g 8 óránként (intravénásan vagy intramuscularisan)
Súlyos fertőzések 750 mg 6 óránként (intravénásan) 1,5 g 8 óránként (intravénásan)
Fertőzések profilaxisa gastrointestinalis, nőgyógyászati (beleértve a császármetszést is) és ortopédiai műtétek esetén 1,5 g az anesztézia kezdetekor. Ezt két 750 mg-os dózis követheti (intramuscularisan) 8 és 16 óra múlva
Fertőzések profilaxisa cardiovascularis és oesophagus műtétek esetén 1,5g az anesztézia kezdetekor, amelyet 750 mg-os dózisok követhetnek (intramuscularisan) 8 óránként további 24 órán át.

2. táblázat: 40 kg nál kisebb testtömegű gyermekek

3 hetesnél idősebb csecsemők és kisgyermekek, valamint < 40 kg testtömegű gyermekek Csecsemők (születéstől 3 hetes életkorig)
Közösségben szerzett pneumonia 30–100 mg/ttkg/nap (intravénásan) 3 vagy 4 osztott dózisban; a 60 mg/ttkg/nap adag a legtöbb fertőzés esetében megfelelő 30 100 mg/ttkg/nap (intravénásan) 2 vagy 3 osztott dózisban (lásd 5.2 pont)
Szövődményes húgyúti fertőzések, beleértve a pyelonephritist is
Lágyrész fertőzések: cellulitis, erysipelas és sebfertőzések
Hasüregi fertőzések

Vesekárosodás A cefuroxim elsősorban a veséken át választódik ki. Ezért minden ilyen antibiotikumhoz hasonlóan, a vesefunkció jelentős mértékű károsodása esetén a Zinacef adagjának csökkentése javasolt a lassúbb kiválasztódás ellensúlyozására.
3. táblázat: A Zinacef ajánlott adagjai vesekárosodás esetén
Kreatinin clearance t1/2 (óra) Adag (mg)
> 20 ml/perc/1,73 m2 1,7 2,6 Nem szükséges a standard dózis (750 mg 1,5 g naponta háromszor) csökkentése
10 20 ml/perc/1,73 m2 4,3 6,5 750 mg naponta kétszer
< 10 ml/perc/1,73 m2 14,8 22,3 750 mg naponta egyszer
Hemodializált betegek 3,75 Minden dialízis végén egy további 750 mg os adagot kell adni intravénásan vagy intramuscularisan. A parenterális alkalmazás mellett a cefuroxim nátrium a peritoneális dializáló folyadékba is keverhető (általában 250 mg minden 2 liter dializáló oldathoz)
Intenzív terápiás egységben kezelt, veseelégtelenségben szenvedő betegek, akik folyamatos arteriovenosus hemodialízisben (CAVH) vagy „high flux” hemofiltrációban (HF) részesülnek 7,9 12,6 (CAVH) 1,6 (HF) 750 mg naponta kétszer; „Low-flux” hemofiltráció esetén a vesefunkció károsodásánál ajánlott adagolást kell alkalmazni

Májkárosodás A cefuroxim elsősorban a vesén keresztül ürül. Kóros májműködésű betegeknél ez várhatóan nem befolyásolja a cefuroxim farmakokinetikáját.
Az alkalmazás módja A Zinacef et intravénás injekció formájában 3 5 perc alatt közvetlenül egy vénába, vagy csepegtetőn át, illetve infúzióban 30 60 perc alatt, vagy mély intramuscularis injekcióban kell beadni. Az intramuscularis injekciókat viszonylag nagy tömegű izomba, mélyen kell beadni. Legfeljebb 750 mg adható be egy helyen. 1,5 g-nál nagyobb adagokat intravénásan kell beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
A leggyakoribb mellékhatások a neutropenia, az eosinophilia, a májenzimszintek vagy a bilirubinszint átmeneti megemelkedése, különösen előzetesen már fennálló májbetegség esetén, de nincs bizonyíték a májkárosító hatásra és az injekció beadási helyén jelentkező reakciókra. A mellékhatásokhoz rendelt alábbi gyakorisági kategóriák becslések, mivel a legtöbb reakció esetében nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok az előfordulási gyakoriság kiszámításához. Ezen felül a cefuroxim‑nátriummal összefüggő mellékhatások incidenciája a javallatok szerint változhat. Klinikai vizsgálatokból származó adatokat használtak fel a nagyon gyakoritól a ritkáig terjedő mellékhatások gyakoriságának meghatározásához. Az összes többi mellékhatáshoz (azaz az < 1/10 000 esetben előfordulókhoz) rendelt gyakoriságok meghatározása főként forgalomba hozatal utáni adatok felhasználásával történt, és inkább a jelentési arányt, mintsem a valódi gyakoriságot tükrözik. A kezeléssel összefüggő mellékhatások összes fokozata az alábbiakban a MedDRA szervrendszer szerinti osztályozásban, gyakoriság és súlyosság szerint van felsorolva. A gyakoriság osztályozása az alábbi konvenció alapján történt: nagyon gyakori ≥ 1/10; gyakori ≥ 1/100 – < 1/10; nem gyakori ≥ 1/1000 – < 1/100; ritka ≥ 1/10 000 – < 1/1000; nagyon ritka < 1/10 000 és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Szervrendszer szerinti besorolás Gyakori Nem gyakori Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések

a Candida elszaporodása, a Clostridium difficile elszaporodása
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek neutropenia, eosinophilia, csökkent haemoglobin koncentráció leukopenia, pozitív Coombs teszt thrombocytopenia, haemolyticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek

gyógyszer okozta láz, interstitialis nephritis, anaphylaxia, cutan vasculitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
gastrointestinalis zavar colitis pseudomembranosa (lásd 4.4 pont)
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek a májenzimszintek átmeneti emelkedése a bilirubinszint átmeneti emelkedése
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
bőrkiütés, urticaria és pruritus erythema multiforme, toxikus epidermalis necrolysis és Stevens Johnson szindróma, angioneurotikus oedema
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

a szérum kreatinin-, illetve a vér karbamidnitrogénszint emelkedése, valamint a kreatinin clearance csökkenése (lásd 4.4 pont)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók reakciók az injekció beadási helyén, beleértve a fájdalmat és a thrombophlebitist

Válogatott mellékhatások leírása A cefalosporinok gyógyszercsoportja hajlamos a vörösvértestek membránjának felszínére adszorbeálódni és a gyógyszer elleni antitestekkel reakcióba lépni, ezért a Coombs teszt pozitívvá válhat (ami megzavarhatja a transzfúziós keresztreakció eredményét), és nagyon ritkán haemolyticus anaemia jelentkezhet.
A szérum májenzim-, illetve bilirubinszintek átmeneti emelkedését figyelték meg, amely rendszerint reverzíbilis.
Az intramuscularis injekció beadási helyén fájdalom jelentkezése nagyobb dózisok esetén valószínűbb. Azonban nem valószínű, hogy ez szükségessé teszi a kezelés abbahagyását.

Gyermekek A cefuroxim nátrium biztonságossági profilja összhangban van a felnőttekével.

Interakciók:
A cefuroxim befolyásolhatja a bélflórát, ezáltal csökkenhet az ösztrogén reabszorpciója és a kombinált orális fogamzásgátlók hatékonysága. A cefuroxim glomerularis filtrációval és tubularis szekrécióval választódik ki. Probenecid egyidejű alkalmazása nem ajánlott. Probenecid egyidejű alkalmazása meghosszabbítja az antibiotikum kiválasztódását és magasabb szérum csúcskoncentrációt eredményez. Potenciálisan nephrotoxikus gyógyszerek és a kacsdiuretikumok A cefalosporinok nagy dózisaival végzett kezeléseket óvatosan kell végrehajtani olyan betegeknél, akik erős hatású diuretikumokat (pl. furoszemidet) vagy potenciálisan nephrotoxikus készítményeket (pl. aminoglikozid antibiotikumokat) szednek, mert nem zárható ki az ilyen kombinációk által okozott vesefunkció-károsodás. Egyéb kölcsönhatások A vér-/plazma glükózszint meghatározása: tekintse át a 4.4 pontot. Orális antikoagulánsok egyidejű alkalmazása emelkedett INR (nemzetközi normalizált arány) értéket eredményezhet.

Figyelmeztetések:
Túlérzékenységi reakciók Mint minden béta-laktám antibakteriális hatóanyag esetében, súlyos és esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Súlyos túlérzékenységi reakciók esetén a cefuroxim-kezelést azonnal abba kell hagyni és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell kezdeményezni. A kezelés megkezdése előtt meg kell ismerni, hogy a beteg kórtörténetében szerepelnek-e cefuroximra, egyéb cefalosporinra vagy bármely más típusú béta-laktám hatóanyagra adott túlérzékenységi reakciók. Óvatosság szükséges, ha a cefuroximot olyan betegnél alkalmazzák, akinek a kórtörténetében nem súlyos túlérzékenység fordult elő egyéb béta-laktám hatóanyagokra. Egyidejű kezelés erős hatású diuretikumokkal vagy aminoglikozidokkal Cefalosporin antibiotikumok nagy adagokban csak óvatosan adhatók olyan betegeknek, akik egyidejűleg erős hatású diuretikumot (pl. furoszemidet) vagy aminoglikozidot kapnak. Vesekárosodást jelentettek az ilyen kombinációk alkalmazása során. Időseknél és ismert, korábban már fennálló vesekárosodásban szenvedőknél a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont). Nem‑érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása A cefuroxim alkalmazása a Candida elszaporodását okozhatja. A tartós használat az egyéb nem érzékeny mikroorganizmusok (pl. az enterococcusok és a Clostridium difficile) elszaporodásához is vezethet, ami a kezelés megszakítását igényelheti (lásd 4.8 pont). Antibakteriális szerek alkalmazásával összefüggő colitis pseudomembranosát csaknem az összes antibakteriális gyógyszerrel, köztük a cefuroximmal kapcsolatban is jelentettek, amelynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. Ezt a diagnózist figyelembe kell venni a cefuroxim alkalmazása során vagy közvetlenül utána kialakult hasmenés esetén (lásd 4.8 pont). Mérlegelni kell a cefuroxim‑kezelés abbahagyását és a Clostridium difficile elleni specifikus kezelés alkalmazását. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad alkalmazni. Hasüregi fertőzések Hatásspektruma miatt a cefuroxim nem alkalmas a Gram-negatív nemfermentáló baktériumok által okozott fertőzések kezelésére (lásd 5.1 pont). Interferencia diagnosztikai vizsgálatokkal A cefuroxim alkalmazásával kapcsolatban kialakuló pozitív Coombs-teszt megzavarhatja a transzfúziós keresztreakció eredményét (lásd 4.8 pont). Enyhe zavaró hatás megfigyelhető lehet a rézredukción alapuló módszereknél (Benedict, Fehling, Clinitest). Ez azonban nem vezethet álpozitív eredményhez, mint ahogyan bizonyos egyéb cefalosporinoknál tapasztalható. Mivel álnegatív reakció fordulhat elő a ferricianid tesztnél, ajánlott, hogy vagy glükóz‑oxidáz vagy hexokináz módszer kerüljön alkalmazásra a vér/plazma glükózszint meghatározására cefuroxim‑nátriumot kapó betegek esetében. Fontos információ a segédanyagokról A Zinacef por oldatos injekcióhoz és infúzióhoz nátriumot tartalmaz. Ezt figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik ellenőrzött nátrium diétán vannak.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: szisztémásan alkalmazott antibakteriális szerek; második generációs cefalosporinok ATC kód: J01DC02 Hatásmechanizmus A cefuroxim a penicillinkötő fehérjékhez való kapcsolódást követően gátolja a bakteriális sejtfalszintézist. Ennek eredményeként megszakad a sejtfal (peptidoglikán) bioszintézise, ami a baktériumsejt líziséhez és pusztulásához vezet. A rezisztencia mechanizmusa A cefuroximmal szembeni bakteriális rezisztenciáért az alábbi mechanizmusok közül egy vagy több lehet felelős: béta-laktamázok általi hidrolízis, köztük (nem kizárólagosan) a kiterjesztett spektrumú béta laktamázokkal (ESBL-ekkel) és az AmpC enzimekkel, amelyek bizonyos aerob Gram-negatív baktériumfajokban indukálhatók vagy stabilan derepresszálhatók; a penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása a cefuroxim iránt; a külső membrán impermeabilitása, ami korlátozza a cefuroxim hozzáférését a Gram‑negatív baktériumokban lévő penicillinkötő fehérjékhez; bakteriális efflux pumpák. Az injekció formájában alkalmazott egyéb cefalosporinokra rezisztens mikroorganizmusok várhatóan rezisztensek a cefuroximra is. A rezisztencia mechanizmusától függően a penicillinre rezisztens mikroorganizmusok csökkent érzékenységet vagy rezisztenciát mutathatnak a cefuroximra is. Cefuroxim-nátrium határértékek A minimális gátló koncentráció (MIC) European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) által meghatározott határértékei a következők: Mikrorganizmusok Határérték (mg/l) Érzékeny Rezisztens Enterobacteriaceae1 ≤ 82 > 8 Staphylococcus spp. Megjegyzés3 Megjegyzés3 Streptococcus A,B,C és G csoport Megjegyzés4 Megjegyzés4 Streptococcus pneumoniae  0,5 > 1 Streptococcus (egyéb)  0,5 > 0,5 Haemophilus influenzae 1 > 2 Moraxella catarrhalis  4 > 8 Nem fajtól függő határértékek1 45 > 85 1Az Enterobacteriaceae fajokra jellemző cefalosporin határértékek az összes klinikailag fontos rezisztencia mechanizmust (köztük az ESBL‑t és a plazmid‑mediált AmpC‑t) kimutatják. Egyes, béta‑laktamázt termelő törzsek érzékenyek vagy közepesen érzékenyek az ilyen határértékű 3. és 4. generációs cefalosporinok iránt, és úgy kell jelenteni ezeket, ahogyan kimutatták, vagyis valamely ESBL jelenléte vagy hiánya önmagában nem befolyásolja az érzékenység kategorizálását. A fertőzések kontrollálása céljából sok területen az ESBL meghatározása és minősítése ajánlott vagy kötelező. 2A határérték csak a naponta 3-szor1,5 g‑os dózisra, és csak az E. colira, a P. mirabilisre és a Klebsiella alfajokra vonatkozik. 3A Staphylococcusok cefalosporinok iránti érzékenységét a meticillin‑érzékenységből számították, a ceftazidim, a cefixim és a ceftibutén kivételével, amelyeknek nincs határértékük, és nem használhatók Staphylococcus fertőzésekben. 4A Streptococcus A, B, C és G csoportok cefalosporinok iránti érzékenységét a benzilpenicillin érzékenység alapján számították. 5A határértékek a naponta 3-szor 750 mg‑os, valamint egy nagy, legalább 3-szor 1,5 g‑os intravénás dózisra vonatkoznak Mikrobiológiai érzékenység A szerzett rezisztencia előfordulási gyakorisága kiválasztott fajok esetében földrajzilag és időben változhat és kívánatos, hogy legyenek helyi rezisztencia információk, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája ismert, és a hatóanyag alkalmazhatósága a fertőzéstípusok legalább egy részében kérdéses. A cefuroxim in vitro rendszerint hatásos az alábbi mikroorganizmusokkal szemben Általában érzékeny fajok Gram‑pozitív aerobok: Staphylococcus aureus (meticillinre érzékeny) $ Streptococcus pyogenes Streptococcus agalactiae Gram‑negatív aerobok: Haemophilus parainfluenzae Moraxella catarrhalis Mikroorganizmusok, amelyeknél a szerzett rezisztencia probléma lehet Gram‑pozitív aerobok: Streptococcus pneumoniae Streptococcus mitis (viridans csoport) Gram-negatív aerobok: Citrobacter spp., kivéve C. freundii Enterobacter spp., kivéve E. aerogenes és E. cloacae Escherichia coli Haemophilus influenzae Klebsiella pneumoniae Proteus mirabilis Proteus spp., kivéve P. penneri és P. vulgaris Providencia spp. Salmonella spp. Gram‑pozitív anaerobok: Peptostreptococcus spp. Propionibacterium spp. Gram‑negatív anaerobok: Fusobacterium spp. Bacteroides spp. Eredendően rezisztens mikroorganizmusok Gram‑pozitív aerobok: Enterococcus faecalis Enterococcus faecium Gram negatív aerobok: Acinetobacter spp. Burkholderia cepacia Campylobacter spp. Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Morganella morganii Proteus penneri Proteus vulgaris Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens Stenotrophomonas maltophilia Gram‑pozitív anaerobok: Clostridium difficile Gram‑negatív anaerobok: Bacteroides fragilis Egyebek: Chlamydia spp. Mycoplasma spp. Legionella spp. $ Az összes meticillinre rezisztens S. aureus rezisztens cefuroximra is. A cefuroxim-nátrium és az aminoglikozid antibiotikumok in vitro kombinációban vizsgált aktivitásáról kimutatták, hogy az legalább addititív, szinergizmusra utaló esetenkénti bizonyítékkal.

Farmakokinetika:
Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás Egészséges önkénteseknél intramuscularis (im.) cefuroxim injekció beadását követően az átlagos szérum csúcskoncentráció 27-35 μg/ml között mozgott a 750 mg-os, és 33-40 μg/ml között az 1000 mg-os dózis esetében, és 30-60 perccel a beadást követően alakult ki. Intravénás (iv.) 750 mg-os és 1500 mg-os dózisok beadását követően a 15. percben a szérum csúcskoncentráció a megadott sorrendben kb. 50, illetve 100 μg/ml volt. Az AUC- és a Cmax-érték az adag növelésével lineárisan növekvőnek mutatkozik 250-1000 mg egyszeri dózis tartományban, im. vagy iv. adagolás után. A cefuroximot intravénásan 1500 mg dózisban 8 óránként ismételten adva, nem volt bizonyíték a cefuroxim felhalmozódásra egészséges önkéntesek szérumában. Eloszlás A fehérjekötődés mértékét az alkalmazott módszertől függően 33-50% között állapították meg. A megoszlási térfogat átlagértéke 250-1000 mg közötti dózistartományban, im. vagy iv. adagolást követően 9,3-15,8 l/1,73 m2 között mozog. A cefuroxim gyakori patogénekre nézve minimális gátló szint feletti koncentrációit lehet elérni a tonsillákban, a sinus szövetben, a bronchus nyálkahártyában, a csontban, a pleuralis folyadékban, az ízületi folyadékban, a synovialis folyadékban, az interstitialis folyadékban, az epében, a nyálban és a csarnokvízben. Meningitis esetén a cefuroxim átjut a vér-agy gáton. Biotranszformáció A cefuroxim nem metabolizálódik. Elimináció A cefuroxim glomerularis filtrációval és tubularis szekrécióval választódik ki. A szérum felezési idő intramuscularis vagy intravénás injekció beadását követően kb. 70 perc. A beadást követő 24 órán belül a módosulatlan cefuroxim csaknem teljes mértékben (85- 90%-ban) visszanyerhető a vizeletből. A cefuroxim nagy része az első 6 órán belül választódik ki. Az átlagos vese clearance im. vagy iv. beadást követően a 250-1000 mg dózistartományban 114-170 ml/perc/1,73 m2 között van. Különleges betegcsoportok Nem Nem figyeltek meg különbségeket a cefuroxim farmakokinetikájában férfiaknál és a nőknél 1000 mg cefuroxim nátriumsó formájában egyszeri, iv. bolus injekcióként történt beadása után. Időskor Im. vagy iv. beadást követően a cefuroxim felszívódása, eloszlása és kiürülése idős betegeknél hasonló volt az ekvivalens vesefunkciójú fiatalokéhoz. Mivel az idős betegeknél valószínűbb a csökkent vesefunkció előfordulása, figyelmet kell fordítani a cefuroxim dózisának megválasztására, és hasznos lehet a vesefunkció rendszeres ellenőrzése (lásd Adagolás pont). Gyermekek Kimutatták, hogy a gestatiós kortól függően újszülöttekben a cefuroxim szérum felezési ideje jelentősen megnyúlik. Mindazonáltal, idősebb csecsemőknél (3 hetes kor felett) és gyermekeknél a 60‑90 perces szérum felezési idő hasonló a felnőtteknél megfigyelt értékhez. Vesekárosodás A cefuroxim elsősorban a veséken keresztül választódik ki. Mint minden ilyen antibiotikum esetében, jelentősen károsodott vesefunkciójú betegeknél (pl. Clcr < 20 ml/perc) ajánlott a cefuroxim adagjának csökkentése, a lassúbb kiürülés kompenzációja érdekében (lásd Adagolás pont). A cefuroxim hemodialízissel és peritoneális dialízissel hatásosan eltávolítható. Májkárosodás Mivel a cefuroximot elsősorban a vesék eliminálják, a májműködés zavarának várhatóan nincs hatása a cefuroxim farmakokinetikájára. PK/PD összefüggés Kimutatták, hogy cefalosporinok esetében az in vivo hatásossággal korreláló legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás index az adagolási intervallum azon részének a százalékos aránya (%T), amellyel az egyes célfajok esetében a meg nem kötött hatóanyag koncentrációja meghaladja a cefuroxim minimális gátló koncentrációját (MIC), azaz %T > MIC.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár