Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések:

Inkompatibilitások: Nem értelmezhető

Javallatok:
· Osteoarthritis, rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, valamint egyéb fájdalmas mozgásszervi kórképek (pl.: periarthritis humeroscapularis és egyéb extraarticularis rheumatismusok) esetén. · Különböző fájdalmas állapotok (mint pl.: derékfájás, fogfájás és primer dysmenorrhoea) kezelésére.

Ellenjavallatok:
Az aceklofenák ellenjavallt az alábbi esetekben: · Aceklofenákkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; · Hasonló hatásmechanizmusú szerek (pl. acetilszalicilsav vagy egyéb NSAID-ok) hatására fellépő asthmás roham, bronchospasmus, acut rhinitis, vagy urticaria; vagy az említett szerekkel szembeni túlérzékenység; · Aktív vagy valószínűsíthető peptikus vagy duodenalis fekély illetve ezek kiújulása a kórelőzményben; gastrointestinalis vagy egyéb aktív vérzés, illetve vérzékenységi betegség; · Aktív vérzés, illetve vérzékenységi betegség, vagy véralvadási rendellenességek (haemophilia); · Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II-IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artéria-betegség és/vagy cerebrovascularis betegség; · A máj- vagy a veseműködés nagyfokú károsodása; · Terhesség harmadik trimesztere.

Adagolás:
A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont). Az AklofEP 100 mg filmtabletta szájon át alkalmazott készítmény, amit legalább ½ pohár vízzel kell lenyelni. Az AklofEP 100 mg filmtabletta bevehető étkezés közben. Felnőttek: A javasolt maximális adag 200 mg naponta, két 100 mg-os részletben (1 filmtabletta reggel – 1 filmtabletta este) bevéve. Gyermekek: Az AklofEP alkalmazása gyermekek esetében nem bizonyított. Időskor: Általában nem szükséges csökkenteni a dózist, azonban figyelembe kell venni a 4.4 pontban lévő figyelmeztetéseket. Májműködés zavara: A májműködés enyhe-közepes mértékű zavara esetén csökkenteni kell az aceklofenák adagját; a javasolt kezdő adag 100 mg naponta (lásd 4.4 pont). Veseműködés zavara: Bár semmi sem támasztja alá, hogy enyhe fokú vesekárosodás esetén szükséges lenne az aceklofenák adagjának módosítása, ajánlatos körültekintően alkalmazni az AklofEP tablettát (lásd 4.4 pont).

Mellékhatások:
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: A legáltalánosabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis eredetűek. Peptikus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, mely különösen idős korban végzetes lehet (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájnyálkahártya-gyulladás jelentkezhet, valamint a colitis vagy a Crohn-betegség fellobbanásáról számoltak be az NSAID-ok alkalmazása során (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg. Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID kezeléssel kapcsolatban. Az aceklofenák szerkezetileg hasonló a diklofenákhoz és diklofenákká is metabolizálódik, amelyre vonatkozóan nagyszámú klinikai vizsgálati és epidemiológiai adat utal arra, hogy alkalmazása mellett fokozott az artériás trombózisos események kockázata (myocardialis infarctus vagy stroke), különösen nagy dózisok és hosszan tartó kezelés esetén. Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az aceklofenák alkalmazása mellett fokozott az akut coronaria szindróma és myocardialis infarctus kialakulásának kockázata (lásd a 4.3 „Ellenjavallatok” és 4.4 „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” című pontokat). A következő táblázat a klinikai vizsgálatok során észlelt, illetve kizárólag a forgalomba hozatalt követő mellékhatás-monitorozás során bejelentett mellékhatásokat összegezi szervrendszerenként és gyakoriság szerint csoportosítva. Nagyon gyakori (³1/10); gyakori (³1/100 – <1/10); nem gyakori (³1/1000 – <1/100); ritka (³1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000).
MEDRA szerinti osztályozás Gyakori(>1/100 – <1/10) Nem gyakori(>1/1 000 – <1/100) Ritka(>1/10 000-<1/1 000) Nagyon ritka, szórványos esetek (<1/10 000)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Anaemia Csontvelő depresszió Granulocytopenia Thrombocytopenia Neutropenia Haemolyticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek Anaphylaxiás reakció (beleértve a shock-ot is) Túlérzékenység
Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek Hyperkalaemia
Pszichiátriai kórképek Depresszió Alvászavar Álmatlanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek Szédülés Paraesthesia Tremor Somnolentia Fejfájás Ízérzészavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek Látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Vertigo Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Szívelégtelenség Palpitatio
Érbetegségek és tünetek Hypertonia Hypertonia súlyosbodása Kipirulás Hőhullámok Vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Dyspnoe Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Dyspepsia Hasi fájdalom Émelygés Hasmenés Flatulentia Gastritis Obstipatio Hányás Stomatitis ulcerosa Melaena (benne véres hasmenés) Gastrointestinalis fekélyképződés Gastrointestinalis-vérzés Stomatitis Haematemesis Intestinalis perforatio Crohn-betegség és colitis ulcerosa exacerbatiója Gyomorfekély Pancreatitis
Máj- és epebetegségek illetve tünetek Májenzim-szint emelkedés Májkárosodás (hepatitist is beleértve) Alkalikus-foszfatáz szérumszintjének emelkedése
A bőr és a bőralatti szövetek betegségei és tünetei Pruritus Exanthema Dermatitis Urticaria Arcoedema Purpura Ekcema Súlyos mucocutan reakciók Súlyos mucocutan reakciók (a Stevens–Johnson szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is beleértve)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ureaszint emelkedés Szérum kreatinin-szint emelkedés Nephrosis szindróma Veseelégtelenség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Oedema Gyengeség Lábikragörcs
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Szérum alkalikus-foszfatáz aktivitás növekedése Testsúlynövekedés
Egyéb, a NSAID-ok csoportjára egészében jellemző, bejelentett mellékhatások: Nagyon ritka (<1/10 000): Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: interstitialis nephritis. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: bullosus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist (nagyon ritka). Lásd még 4.4 és 4.5 pont. Kivételes esetekben súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődmények előfordulásáról számoltak be varicella fennállása esetén NSAID-kezeléssel összefüggésben. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Interakciós vizsgálatokat kizárólag warfarinnal végeztek. Az aceklofenákot a citokróm P450 enzimrendszer CYP2C9 izoenzimje metabolizálja; és in vitro adatok alapján az aceklofenák ennek az enzimek feltehetően inhibitora. Ezt szem előtt tartva, farmakokinetikai interakció lehetséges a fenitoinnal, cimetidinnel, tolbutamiddal, fenilbutazonnal, amiodaronnal, mikonazollal és szulfafenazollal. A többi NSAID-hoz hasonlóan, a farmakokinetikai interakció lehetősége fennáll az úgyszintén aktív renalis szekrécióval eliminálódó szerek (pl. metotrexát, lítium) esetében is. Az aceklofenák gyakorlatilag teljes mennyiségben kötődik a plazma albuminhoz, ezért más, a plazmafehérjékhez nagymértékben kötődő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor számítani kell a fehérjekötésből történő kiszorítás következtében fellépő kölcsönhatásokra. Klinikai vizsgálatok az aceklofenák farmakokinetikai kölcsönhatásait nem értékelték, ezért az alábbiak más NSAID-okkal szerzett ismereteken alapulnak. Kerülendő gyógyszerkombinációk: Metotrexát: A NSAID-ok gátolják a metotrexát tubularis szekrécióját, sőt enyhe metabolikus kölcsönhatás is felléphet – minek következtében csökken a metotrexát clearance-e. Ezért, nagy dózisú metotrexát -kezelés ideje alatt a NSAID-ok alkalmazása mindig kerülendő. Lítium és digoxin: Számos NSAID gátolja a lítium és digoxin renalis clearance-ét; emelkedett lítium szérumszinteket okozva. Ily módon, az aceklofenák kizárólag abban az esetben adható együtt lítiummal és digoxinnal, ha nincs akadálya a lítium- és a digoxin-szint gyakori ellenőrzésének. Antikoagulánsok: A NSAID-ok gátolják a thrombocyta-aggregációt és károsítják a gastrointestinalis traktus nyálkahártyáját. E hatásaik révén fokozhatják az antikoagulánsok hatását illetve az antikoaguláns kezelésben részesülő betegekben a tápcsatorna-vérzés kockázatát. Az aceklofenák és a kumarin-csoportba tartozó orális véralvadásgátlók, a tiklopidin, a trombolitikumok, továbbá a heparin egyidejű alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a beteg állapotának szoros monitorozása biztosított. Thrombocyta ellenes készítmények és szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k) NSAID-okkal történő együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont). A következő kombinációk alkalmazásánál dózismódosítás és fokozott óvatosság szükséges: Metotrexát: A NSAID-ok és a metotrexát közötti kölcsönhatás lehetőségét alacsony dózisú metotrexát-kezelés során is szem előtt kell tartani, különösen károsodott veseműködés esetén. Kombinált alkalmazás esetén monitorozni kell a veseműködést. Körültekintően járjunk el, ha mindkét szert 24 órán belül alkalmazzák, mert ebben az esetben megemelkedhet a metotrexát plazmaszintje és fokozódhat a toxicitása. Ciklosporin, takrolimusz: Feltételezhető, hogy a NSAID-ok és a ciklosporin vagy a takrolimusz egyidejű alkalmazásakor – a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt – nő a vesetoxicitás kockázata. Kombinált terápia esetén ezért fontos a veseműködés gondos monitorozása. Egyéb NSAID-ok: Az acetilszalicilsav és más NSAID-ok egyidejű alkalmazásakor fokozódhat a mellékhatások gyakorisága, ezért óvatosság szükséges. Kortikoszteroidok: Gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont) áll fenn. Diuretikumok: A NSAID-ok gyengíthetik a furoszemid és a bumetanid vízhajtó, és a tiazidok vérnyomáscsökkentő hatását. Kálium-megtakarító diuretikumok egyidejű alkalmazásakor emelkedhet a szérum kálium szintje, ezért azt rendszeresen ellenőrizni kell. Vérnyomáscsökkentők: NSAID-ok bizonyos vérnyomáscsökkentők hatását is csökkenthetik. ACE-gátlók vagy angiotenzin II receptor antagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása a veseműködés romlását okozhatja. Egyes, károsodott veseműködésű (pl. idős korú illetve dehidrált állapotú) betegeknél fokozódhat - az általában reverzibilis - akut veseelégtelenség kockázata. Ezért, a NSAID-ok és a vérnyomáscsökkentők kombinált alkalmazása körültekintést igényel; ügyelni kell a szervezet megfelelő hidráltságának fenntartására és megfontolandó a veseműködés monitorozása. Bendrofluaziddal való együttadása esetén az aceklofenák nem befolyásolta a vérnyomást, habár más vérnyomáscsökkentővel, mint amilyen a béta-blokkolók, az interakciót nem lehet kizárni. Antidiabetikus szerek: Klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a diklofenák együtt adható orális antidiabetikumokkal, mert nem befolyásolja azok klinikai hatását. Ugyanakkor esettanulmányok hypo- vagy hyperglikaemiás hatásról számoltak be. Ezért az aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglikaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása. Zidovudin: NSAID-ok és zidovudin egyidejű alkalmazása esetén megnő a haematologiai toxicitás kockázata. Utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy megnő a haemarthrosisok és haematomák kialakulásának a kockázata a HIV-pozitív haemophiliás betegekben zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása esetén. Egyéb lehetséges kölcsönhatások: Esettanulmányok hypo- vagy hyperglikaemiás hatásról számoltak be. Ezért, az aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglikaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása.

Figyelmeztetések:
Az AklofEP együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat - kerülendő. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat). Gastrointestinalis hatások Fatális gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés, vagy perforatio bármikor jelentkezhet valamennyi NSAID-dal történt kezeléskor a veszélyeztető tünetek jelentkezésével, vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően vagy akár azok nélkül is. A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg idős korban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Esetükben megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés, mintahogyan azoknál is, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd 4.5 pont). Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen idős korban -, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést). Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint a szisztémás kortikoszteroidok, az antikoagulánsok (mint a warfarin), a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók, vagy a thrombocyta ellenes készítmények (mint az acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont). Az AklofEP-el történő kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani. Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és oedema. Az aceklofenák csak alapos mérlegelést követően alkalmazható olyan betegek esetén, akiknél pangásos szívelégtelenséget (NYHA I. stádium) diagnosztizáltak, illetve akiknél cardiovascularis események tekintetében jelentős kockázati tényezők állnak fenn (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás). Mivel az aceklofenák cardiovascularis kockázata az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével emelkedhet, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek enyhítésére, ill. a terápiára adott válaszát. Az aceklofenák csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható kórelőzményben szereplő cerebrovascularis vérzés esetén. Csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható az aceklofenák az alábbi állapotok fennállása esetén, mert ezek az állapotok rosszabbodhatnak (lásd 4.8 pont): - Gastrointestinalis betegség tünetei, beleértve mind a felső, mind az alsó gastrointestinalis traktust. - A kórelőzményben szereplő gastrointestinalis fekély, vérzés vagy perforatio. - Colitis ulcerosa. - Crohn-betegség. - Haematologiai eltérések, SLE, porphyria, és vérképzőszervi zavar. Hepatikus és renalis hatások Az NSAID-ok adása a dózistól függően csökkentheti a prosztaglandin-képződést és vesekárosodást okozhat. Mivel a prosztaglandinok fontos szerepet játszanak a vese véráramlásának fenntartásában, ezt szem előtt kell tartani károsodott szív- vagy veseműködésben, valamint a májelégtelenségben szenvedő betegek, a diuretikus kezelésben részesülő vagy a nagy műtétből felépülő betegek és az idősek esetében. Fokozott óvatossággal alkalmazható enyhe-mérsékelt mértékben beszűkült máj-, vese-, vagy szívműködés esetén, továbbá más, folyadékretencióra hajlamosító állapotokban. A felsorolt esetekben a NSAID-kezelés ronthatja a veseműködést és folyadékretenciót okozhat. Diuretikumokkal kezelt vagy a hypovolaemia kockázatának más okból kitett betegeknél úgyszintén óvatosságot igényel az AklofEP alkalmazása. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a vesefunkciót rendszeresen monitorozni kell. A veseműködésre gyakorolt hatás általában reverzíbilis és az aceklofenák használatának abbahagyását követően a veseműködés visszaáll az eredeti állapotába. Amennyiben a rendellenes májfunkciós vizsgálati eredmények folyamatosan fennállnak vagy rosszabbodnak, a májbetegség klinikai jelei vagy tünetei jelentkeznek, vagy más manifesztációk lépnek fel (pl. eosinophilia, bőrkiütés), akkor az aceklofenák alkalmazását fel kell függeszteni. A hepatitis figyelmeztető tünetek nélkül is bekövetkezhet. Az NSAID-ok hepaticus porphyriában szenvedő betegeken történő alkalmazása porphyriás rohamot válthat ki. Túlérzékenységi és bőrreakciók Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan allergiás reakciók, beleértve az anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat is, felléphetnek a készítmény alkalmazásának korai szakaszában. Igen ritkán súlyos bőrreakciók, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson szindróma és toxicus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, mivel az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Bőrkiütés, nyálkahártya laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az aceklofenákkal való kezelést meg kell szakítani. Kivételes esetekben a varicella súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődményeket válthat ki. Ezidáig nem zárható ki az NSAID-ok szerepe ezen fertőzések rosszabbodásában. Ezért ajánlatos az AklofEP 100 mg filmtabletta alkalmazását elkerülni varicella esetén. Vérképzőszervi hatások Az aceklofenák reverzíbilis módon gátolhatja a vérlemezkék aggregációját (lásd 4.5 pont). Légzőrendszeri betegségek: Fokozott óvatossággal alkalmazható fennálló vagy kórelőzményben szereplő asthma bronchiale esetén, mert beszámoltak NSAID-ok által kiváltott bronchospasmus kialakulásáról ilyen betegeknél. Időskorúak Fokozott óvatosság szükséges idős betegeknél, akik általában hajlamosabbak a mellékhatások kialakulására. A szövődmények pedig (mint pl. gastrointestinális-vérzés és/vagy perforatio) gyakran súlyosabbak, illetve figyelmeztető tünetek vagy pozitív kórelőzmény nélkül is, bármikor jelentkezhetnek a kezelés ideje alatt. Emellett idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő beszűkült vese, máj vagy szív-érrendszeri működés. Az AklofEP szedése, ugyanúgy mint minden ciklooxigenáz / prosztaglandin szintézis gátló vegyület, ronthatja a fogamzóképességet, és így nem ajánlott terhességet tervező nőknél. Csökkent fogamzó képesség esetén illetve az esetleges meddőség kivizsgálása során megfontolandó az AklofEP kezelés abbahagyása. Tartós kezelés A nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel hosszú időn keresztül kezelt betegek állapotát (vérképét, máj- és veseműködését) elővigyázatosságból rendszeresen ellenőrizni kell.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények, Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma-ellenes készítmények ATC-kód: M01A B16 Az aceklofenák egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású szer. Hatásmechanizmusa feltételezhetően a prosztaglandin-szintézis gátlásán alapul.

Farmakokinetika:
Felszívódás: Szájon át adva az aceklofenák gyorsan felszívódik; és a biohasznosulása közel 100%-os. A beadást követően a maximális plazmakoncentrációt 1,25-3,0 óra alatt éri el. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék lassítja a felszívódás ütemét, a mértékét azonban nem befolyásolja. Eloszlás: Az aceklofenák nagymértékben (>99,7%) kötődik a plazmafehérjékhez. Bejut az ízületi folyadékba, ahol a plazmaszint kb. 60%-ának megfelelő koncentrációt ér el. A megoszlási térfogata kb. 30 liter. Elimináció: Eliminációs felezési ideje átlagosan 4-4,3 óra. Az eliminációs clearance becsült értéke 5 l/óra. Az alkalmazott dózis kb. 2/3-a választódik ki a vizelettel, zömmel konjugált hidroxi-metabolitok alakjában. Az egyszeri, perorális dózis csupán 1%-a ürül változatlan formában. Az aceklofenákot feltehetően a CYP2C9 izoenzim metabolizálja. Legfőbb metabolitja a 4-OH-aceklofenák, mely valószínűleg csupán elenyésző mértékben járul hozzá a klinikai aktivitáshoz. Számos különböző metabolitját azonosították (többek között a diklofenákot és 4-OH-diklofenákot). Speciális betegpopulációk: Az aceklofenák farmakokinetikája időskorban nem változik meg. Csökkent májműködésű betegeken, egyszeri dózis adása után lassúbb az aceklofenák eliminációja. Ismételt, 100 mg-os napi dózisok adása után azonban nem volt különbség a farmakokinetikai paraméterekben az enyhe- ill. mérsékelt májcirrózisban szenvedő és a normál májműködésű betegek között. Egyszeri adagolás után, enyhe- ill. középsúlyos vesekárosodásban nem mutatkozik klinikai szempontból szignifikáns különbség a betegek és az egészséges kontrollok farmakokinetikai paraméterei között.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár