Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Szívelégtelenség: Főként a pumpafunkció elégtelensége (low output failure) esetén ajánlott a compensatio elérésére, különösen akkor, ha a szívelégtelenség pitvarfibrillációval vagy pitvari flutterrel jár együtt. Pitvarfibrilláció. Pitvari flutter. Paroxysmalis supraventricularis tachycardia. A Digoxin injekció adása akkor javasolt, amikor a cél a terápiás hatás gyors elérése vagy a per os adagolás nem megoldható.

Ellenjavallatok:
A készítmény bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység. Súlyos kamrai ritmuszavarok (kamrafibrilláció vagy kamrai tachycardia), súlyos bradycardia. Hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia (HOCM). Pitvarfibrillációval kísért Wolff-Parkinson-White syndroma (a digitálisz alkalmazása kamrai tachycardiát vagy kamrafibrillációt okozhat). Krónikus constrictiv pericarditis. Súlyos hypokalaemia, hyperkalaemia, hypercalcaemia. II-III fokú AV blokk, carotis sinus hyperaesthesia vagy sinus csomó betegség esetén (sick sinus syndroma) csak pacemaker behelyezés után adható digoxin, mivel ilyen esetekben a digitálisz hatására súlyos sinus bradycardia vagy sinoatrialis blokk léphet fel.

Adagolás:
Mivel a glikozid szükséglet egyénenként nagymértékben különbözik, az adagolást minden esetben egyedileg, a kezelendő betegség, vesefunkció, kísérőbetegségek, zsírmentes testtömeg, életkor, az együtt adott egyéb gyógyszerek s a beteg egyéni válaszreakciója alapján kell megállapítani. Általános szempontok: 1. pitvari arritmiák kezelésekor általában nagyobb adag szükséges, mint szívelégtelenség kezelése esetén; 2. a testtömeg figyelembevételekor az ún. zsírmentes testtömeggel (lean body mass) kell számolni, mert a zsírszövet nem tartozik a digoxin eloszlási teréhez; 3. a vesefunkció ellenőrzése lehetőleg a kreatinin clearance követésén alapuljon; 4. az újszülöttek és gyermekek digoxin dózisának megválasztásakor a testtömeg mellett az életkor is fontos tényező; 5. az adagolás megállapításánál figyelembe kell venni az elektrolit egyensúlyt, a szöveti oxigenizáció mértékét, a pajzsmirigy állapotát, az egyéb kísérő betegségeket és az egyidejűleg adott gyógyszereket (ld. Gyógyszerkölcsönhatások, Figyelmeztetések). Alkalmazásának módja: a Digoxin injekció intravénásan adható. Az iv. adagot lassan (10-20 perc alatt) kell beadni. Bizonyos, egyedi esetekben adható intramusculárisan (ld. Figyelmeztetések) Felnőttek kezelése: Sürgős esetben (amennyiben gyors digitalizálás szükséges) - feltéve, hogy a beteg az előző 2 hétben nem részesült digitálisz kezelésben - adható a Digoxin injekció. Átlagosan 8-12 mikrogramm/ttkg telítő adag biztosít terápiás hatást, amit 24 óra alatt több részletben kell beadni. (Első adagként a tervezett dózis felét, a többit - a beteg ellenőrzése mellett, az egyes adagokra adott klinikai választól függően - osztott adagban 6 - 8 óránként.) 0,4 - 0,6 mg egyszeri dózis szívfrekvenciára gyakorolt hatása már 5 - 30 perc múlva észlelhető és a hatás maximuma 1 - 4 órán belül jelentkezik. A Digoxin injekció átlagos telítő adagja 70 ttkg-os felnőttben 0,5 - 1,0 mg (1-2 ampulla). Beszűkült vesefunkcó esetén a tervezett telítő dózis ne haladja meg a 6-10 mikrogramm/ttkg-ot. A fenntartó kezelést már lehetőleg per os kell végezni. (A per os kezelésre való áttérésnél figyelembe kell venni a készítmények eltérő biohasznosulását!) A felnőtt fenntartó adagot az alábbi módon lehet meghatározni: fenntartó adag = (telítő adag) x (napi veszteség %)* / 100. * napi veszteség % = 14+Ccr/5 (Ccr 70kg testsúlyra vagy 1,73m2 testfelszínre korrigált kreatinin clearance). A telítő és fenntartó adagot is csökkenteni kell beszűkült vesefunkció, hypokalaemia, hypothyreosis, kis zsírmentes testtömeg (lean body mass) esetén. Idős korban mind telítő, mind a fenntartó adagot csökkenteni kell (lásd. Figyelmeztetések). Gyermekek kezelése: Gyermekkorban az adagolás egyedi megállapítása szükséges. Az alábbi adagok az igen változó egyéni glikozid szükséglet miatt csak az adott csoportra vonatkozó átlagos szükségletet jelentik. A koraszülöttek és éretlen újszülöttek különösen érzékenyek a digitáliszra, ezért a dózist nemcsak csökkenteni kell, hanem figyelembe kell venni az újszülött érettségét is. Az 1 hónap - 2 év közötti gyermekeknek viszonylag nagyobb adag adása lehet szükséges, mint az ennél idősebb gyermekeknek. Életkor Javasolt adag koraszülött < 1,5 ttkg 20 mikrogramm/ttkg/24 óra koraszülött 1,5 - 2,5 ttkg 30 mikrogramm/ttkg/24 óra újszülött - 2 év 35 mikrogramm/ttkg/24 óra 2 - 5 év 35 mikrogramm/ttkg/24 óra 5 - 10 év 25 mikrogramm/ttkg/24 óra 10 év felett 8 - 12 mikrogramm/ttkg/24 óra A telítő adag kb. felét egyszerre, a maradékot az egyes adagokra adott klinikai választól függően 6-8 óránkénti elosztásban javasolt adni. A fenntartó napi adag koraszülöttekben a 24 órás telítő adag 20%-a, újszülöttekben és 10 év alatti gyermekekben 25%-a. Károsodott vesefunkció esetén a dózisok csökkentése szükséges!

Mellékhatások:
A mellékhatások előfordulásának gyakorisága 5-20%, ennek 15-20%-a súlyos lehet. Cardialis mellékhatások: uni- vagy multifokális ventricularis extrasystolia, bigeminia, trigeminia, kamrai tachycardia, atrioventricularis (AV) dissociáció, akcelerált junctionalis (nodalis) ritmus, pitvari tachycardia blokkal, AV blokk. A digoxin EKG elváltozásokat is okozhat (pl. PR megnyúlás, ST depresszió), melyek a digoxin hatást jelzik és vagy összefüggésben állnak, vagy nem állnak összefüggésben a digitalis toxicitással. Gastrointestinalis mellékhatások: gyakran hányinger, hányás, étvágytalanság, ritkán hasmenés (ezek a szívelégtelenség kísérő tünetei is lehetnek!). Igen ritkán hasi fájdalom, intestinalis haemorrhagias nekrozis is előfordulhat. Központi idegrendszeri mellékhatások: látászavar (homályos látás vagy sárga villanások), fejfájás, gyengeségérzet, szédülés, apathia, psychosis. Egyéb: elvétve gynaecomastia, maculopapulosus kiütés vagy egyéb bőrreakciók, thrombocytopenia.

Interakciók:
Kortikoszteroid, kacs-diuretikumok, tiazidok, laxatívumok, amphotericin-B, béta2-agonisták (pl. salbutamol) adása hypokalaemiát és hypomagnesaemiát okozhat, így a digoxin toxicitása fokozódhat. Digitalizálás előtt a szérum kálium szintet normalizálni kell. Kalcium, különösen iv. adva, digitalizált egyénben súlyos arritmiát okozhat. Kinidin kalcium-antagonisták, amiodaron, propafenon, flekainid, indometacin, itrakonazol, eritromicin digitalizált betegben emeli a szérum digoxin szintet, így fokozza az intoxikáció veszélyét. Sztimpatomimetikumok egyidejű adása fokozza a ventrikularis arritmiák előfordulását, miután mindkét szer fokozza az ektopiás pacemaker aktivitást. A szérum kálium szintjét növelő készítmények (spironolacton, amilorid, triamteren, sukanilkolin, kalium-sók) elősegíthetik ritmuszavar kialakulását. Béta-blokkolók vagy Ca-antagonisták egyidejű adása digoxinnal komplett szívblokkot okozhat, mivel hatásuk az AV csomón összeadódik. Fenitoin csökkenti a steady-state szérum digoxin koncentrációt. Az ACE-inhibitorok, csökkenthetik a vesefunkciót. Ilyen esetben a digoxin kiválasztódás csökkentésével, emelik a digoxin szérum koncentrációját.

Figyelmeztetések:
Akut myocardialis infarctusban vagy súlyos tüdőbetegségben a digitálisz adása óvatosságot igényel, mivel ezek a betegek sokkal érzékenyebbek a digitálisz kiváltotta ritmuszavarokra. A kezelés során a szérum digoxin szint ellenőrzése javasolt. Tervezett elektromos cardioversiót megelőzően a digitálisz adását két nappal előbb el kell hagyni, mivel terápia rezisztens kamrafibrilláció léphet fel. Amennyiben digitalizált betegnél az elektromos cardioversió elkerülhetetlen, alacsony feszültség alkalmazása javasolt. Digoxin kezelés mellett végzett terheléses vizsgálatok téves pozitív ST-T eltéréseket mutathatnak. Digoxin kezelés mellett a szérum elektrolitok és a vesefunkció időszakos ellenőrzése javasolt. Szinus tachycardia nem indikációja a digitalis kezelésnek, hacsak nem társul szívelégtelenséggel. A digitálisz kevésbé hatásos az ún. "high output failure" (pl. arteriovenosus fistula, anaemia, infekció vagy hyperthyreosis okozta szívelégtelenség) esetén. A hyperthyreosist kísérő pitvari arritmiák általában rezisztensek a digitalis kezelésre, míg hypothyreosisban a szokásosnál alacsonyabb dózist kell alkalmazni. Hypercalcaemia, hypokalaemia, hypomagnesaemia elősegítheti a digitalis intoxikáció kialakulását, ezért a digoxin adása előtt ezek szintjét normalizálni kell. Hypocalcaemia ineffektív digoxin hatást eredményezhet. Az intravénás injekció túl gyors beadása vazokonstrukciós és átmeneti hypertenziót okozhat. Intramuscularis adása nem ajánlott, mivel az injekció igen fájdalmas, helyi szövetsérülést okozhat, s a felszívódás mértéke bizonytalan. Ha im. adása nem kerülhető el (parenteralis alkalmazás szükséges, de az iv. adás nem lehetséges), mélyen az izomba kell adni. Időskorban a dózist a vesefunkció ismeretében kell meghatározni és a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell. A digoxin eloszlási térfogata és féléletideje növekszik az életkorral. Idős betegekben a digoxin steady-state plazma koncentrációjának eléréséhez 2 hét vagy ennél több is szükséges lehet. A készítmény alkalmazása a terhesség és szoptatás időszakában: Terhesség: Nem ismert, hogy a digoxinnak lenne mutagén, teratogén vagy karcinogén hatása. Digoxin terhesnek csak akkor adható, ha elengedhetetlenül szükséges. A digoxin átjut a placentán, így a magzatban/újszülöttben az anyáéval megegyező szérum-digoxin koncentráció mérhető. Az újszülöttek eltérő érzékenységet mutatnak a digitálisz készítményekre, a koraszülöttek különösen érzékenyek a digitalis hatásra. Szoptatás: A digoxin átjut az anyatejbe. Habár az anyatejjel a csecsemőbe kerülő digoxin becsült mennyisége jóval az átlagos terápiás csecsemő fenntartó dózis alatt van, így farmakológiai hatás nem várható, szoptató anyának digoxin csak nagy óvatossággal adható. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre: Nincs arra vonatkozó adat, hogy a digoxin befolyásolja a gépjárművezetést. (Amennyiben az alapbetegség megengedi.) Túladagolás: Viszonylag gyakran fordul elő, mert a digoxin terápiás hatásszélessége kicsi. Tünetei: Korai tünet a hányinger, hányás, étvágytalanság, amit hasmenés, hasi fájdalom, nyálfolyás, izzadás kísérhet. A központi idegrendszeri tünetek közül fejfájás, arcfájdalom, gyengeségérzet, paraesthesia, depresszió, hallucináció, desorientáció, színlátás zavar fordulhat elő. A kardiális tünetek közül bármilyen ritmuszavar kialakulhat. Gyakori a kamrai extrasystolia, bigeminia, trigeminia, bradycardia, vezetési zavarok, AV blokk, pitvari tachycardia AV blokkal vagy a nélkül, ectopiás (junctionalis) ritmus, kamrai tachycardia, kamrafibrilláció. Az EKG-n korai jel lehet a PQ szakasz megnyúlása. Jellegzetes az ún. sajkaszerű ST depresszió, ami nem feltétlenül toxikus jel, lehet magának a digitalis kezelésnek a következménye is. Gyermekekben az intoxikáció korai tünetei egyrészt gastrointestinálisak, másrészt kardiális arritmiák, leggyakrabban vezetési zavar, pitvari tachycardia blokkal, ritkábban kamrai arritmiák. A túladagolás kezelése: Enyhe esetben a digoxin elhagyása, a beteg monitorozása és szükség szerint a kalium szint rendezése többnyire elegendő. Amennyiben szükséges, antiarritmikumok adhatók fenitoin, lidokain, atropin, stb.), szükség esetén pacemaker bevezetésére vagy elektromos kardioverzióra is sor kerülhet, bár ez utóbbi esetben fennáll a terápia rezisztens kamrafibrilláció veszélye. A forszírozott diuresis haemodialízis, haemoperfusio, hatástalan. Masszív túladagolás esetén hyperkalaemia alakulhat ki, ami önmagában is halálos lehet. Ilyen esetben inzulin és glükóz infúzió mellett, amennyiben a hyperkalaemia nem javul, dialízis is szóba jön. Életveszélyes esetben digoxin-specifikus antitestek adása szükséges

Farmakodinámia:
A digoxin közvetlenül gátolja a membránhoz kötött Na/K-ATP-ase enzimet, ami a szívizom sejtből aktív transzport mechanizmussal kijuttatja a Na-ot. A gátlás eredményeként megnő az intracelluláris Na koncentráció és csökken az intracelluláris K koncentráció. A megnövekedett intracelluláris Na tartalom következtében nő az intracelluláris Ca koncentráció. A digoxin szívizomra kifejtett hatása dózisfüggő. A pozitív inotrop hatás fokozza a myocardium összehúzódásának erejét, a kamrák systole ideje alatt történő kiürülését, csökkenti a végszisztolés volument, a végdiasztolés nyomást, valamint a dilatált szív méretét. Ezáltal szívelégtelenségben alkalmazva javul a szívkontrakciók hatásfoka, csökken a myocardium oxigénfogyasztása, a pulmonalis vénás nyomás csökkentése révén javul a dyspnoe és orthopnoe. A sinus csomón és az AV csomón kifejtett vagomimetikus hatása révén, illetve a nodalis rostok konduktivitásának csökkentése által negatív krono-, illetve dromotrop hatást fejt ki, így csökkenti a szívfrekvenciát és lassítja az ingervezetést. Pozitív bathmotrop hatása révén fokozza a szívizom automáciáját, a heterotrop ingerképzést (ld. Mellékhatások). Nagy dózisban a szimpatikus idegrendszert is aktiválja, az aktivitás növekedés fontos tényezője a digoxin toxicitásának. (ld. Mellékhatások).

Farmakokinetika:
Eloszlás: A gyógyszer adása után a szöveti eloszlási fázis 6-8 óra, ezután a szérum koncentráció csökken, ami a digoxin eliminációjától függ. Az általánosan elfogadott terápiás plazmakoncentráció 0,5 - 2,0 ng/ml, de nagy az egyéni szórás. A szövetekben - szívizom, agy, vörösvértest, vázizomzat - oszlik el. A szérum digoxin koncentrációt nem befolyásolja a zsírszövet mennyisége. A szívizomzat digoxin koncentrációja lényegesen magasabb a plazmáénál, így hatása elsősorban nem a plazma csúcskoncentrációtól, hanem a szöveti kumuláció mellett beálló egyensúlyi állapottól (ún. steady-state) függ. A digoxin átjut a vér-agygáton, a placentán és bekerül az anyatejbe. 20-25%-a a plazmafehérjékhez kötődik. A plazmafehérjéhez való kötődést csökkenti a haemodialysis (8-10%). Metabolizmus: A digoxin metabolizmusa nem függ a citokróm P450 rendszertől, valamint nem ismert, hogy a digoxin a citokróm P450 inhibitora vagy aktivátora lenne. Kiválasztás: A digoxin eliminációja elsőrendű kinetikájú, az azt jelenti, hogy az eliminált digoxin mennyisége minden időben a digoxin teljestest tartalmától függ. A vesén át választódik ki, 50 - 70 %-ban változatlan formában, a többi hányada metabolit formájában. Az excretio arányos a glomerulus filtrációs rátával. Normális vesefunkció esetén a digoxin felezési ideje 1,5 - 2,0 nap, anuriás betegben 4-6 nap. A szervezetből dialízissel, haemoperfusióval nem távolítható el.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár