Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
- A depresszió minden formája (szorongással vagy anélkül): major depresszió, bipoláris zavar depresszív fázisa, atípusos depresszió, depresszív állapotok, disztímia. - Pánikbetegség. - Enuresis nocturna (6 éves kor felett; átmeneti, kiegészítő kezelésként, ha az organikus ok kizárható).

Ellenjavallatok:
- A készítmény bármely összetevőjével, ill. a dibenzo-azepin csoportba tartozó egyéb triciklikus antidepresszívumokkal szembeni túlérzékenység. - MAO-bénítóval való kezelés (l. Kölcsönhatások). - Frissen lezajlott myocardialis infarctus. Ingerületvezetési zavar. Arrhythmia. - Mániás állapot. - Súlyos vese-, ill. májkárosodás. - Vizeletretentio. - Szűk zugú glaucoma. - 6 év alatti életkor. - Terhesség, szoptatás (ld. Figyelmeztetések).

Adagolás:
A dózis napi nagysága és elosztása egyénileg határozandó meg a tünetek jellegétől és súlyosságától függően. A kellő terápiás hatás eléréséhez - hasonlóan egyéb antidepresszívumokhoz - legalább 2-4 (esetleg 6-8) hetes kezelésre van szükség. A kezelést célszerű alacsony dózissal indítani, és fokozatos módosítással beállítani a legkisebb hatékony dózist, majd a fenntartó adagot. Idős ill. 18 év alatti életkorban a hatékony dózis beállítása fokozott óvatosságot igényel. Filmtabletta: Depresszió 18-60 éves ambuláns betegek: A kezdő dózis naponta 1-3x25 mg. Ez az adag fokozatosan maximum napi 150 - 200 mg-ra emelhető az első hét végére. A fenntartó adag rendszerint 50-100 mg/nap. 18-60 éves kórházi betegek: Kórházi körülmények között - különösen súlyos esetekben - a kezdő dózis 75 mg/nap. Az adag napi 25 mg-mal emelhető napi 200 mg-ig (kivételesen napi 300 mg-ig). 60 év feletti és 18 év alatti betegek: Ezen korosztályokba tartozó betegek fokozottan reagálhatnak a fenti adagokra, ezért a lehető legkisebb dózissal kell a kezelést megkezdeni. Ez lépcsőzetesen emelhető, általában napi 50-75 mg-ra. Az optimális dózist mintegy 10 nap alatt javasolt elérni, a továbbiakban ez folytatandó a kezelés végéig. Pánikbetegség: Mivel ez a betegcsoport fokozottan érzékeny a mellékhatásokra, a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a terápiát. Az antidepresszáns kezelés kezdetén jelentkező átmeneti szorongásfokozódás benzodiazepin beállításával kivédhető, kezelhető, amit a szorongás csökkenésével párhuzamosan fokozatosan el lehet hagyni. A Melipramin adagja fokozatosan emelhető általában napi 75-100 mg-ra (kivételesen 200 mg-ig). Legalább hat hónapos kezelés szükséges. A kezelés végén a gyógyszer fokozatosan leépített elhagyása javasolt. Gyermekkor: 6 évesnél idősebb gyermekeknek kizárólag enuresis nocturna átmeneti, kiegészítő kezelésére javasolt, amennyiben annak hátterében organikus ok kizárható. A javasolt adagolás: 6-8 év (20-25 ttkg): naponta 25 mg 9-12 év (25-35 ttkg): naponta 25-50 mg 12 év (35 ttkg) felett: naponta 50-75 mg Az ajánlott magasabb adag akkor indokolt, ha a javasolt alacsonyabb adag 1 hét elteltével nem járt kellő eredménnyel. Gyermekek napi adagja a 2.5 mg/ttkg-ot nem haladhatja meg! A megadott határokon belül a legkisebb hatékony dózis adása javasolt. A napi adagot egy részletben, vacsora után, lefekvés előtt célszerű beadni. Ha az enuresis már a kora esti órákban jelentkezik, a napi dózist javasolt megosztva - egy részét délután, a maradékot lefekvés előtt - alkalmazni. A kezelés időtartama a három hónapot nem haladhatja meg. A gyógyszer fenntartó adagja a tünetek alakulásától függően csökkentendő. A kezelés végén a gyógyszer fokozatos leépítése szükséges. Injekció: Parenterális alkalmazás átmenetileg, a kezelés kezdetén, főként súlyos, agitált depresszió esetén indokolt, vagy ha a per os adagolásnak akadálya van. A napi adag a 100 mg-ot ne haladja meg. Az intramuscularis injekciót mélyen az izomba kell adni.

Mellékhatások:
Az alább felsorolt mellékhatások nem feltétlenül jelentkeznek mindenkinél. Mivel a mellékhatások egy részének előfordulása dózisfüggő, elmúlik a dózis csökkentésével, vagy a kezelés előrehaladtával. További nehézséget jelent, hogy néhány mellékhatást nehéz elkülöníteni a depresszió tüneteitől (pl.: fáradékonyság, alvászavar, agitáció, szorongás, szájszárazság). Súlyos pszichés vagy neurológiai mellékhatás jelentkezése esetén az imipramin kezelést fel kell függeszteni. Idős betegek érzékenyebbek az antikolinerg, a neurologiai, pszichés vagy a kardiovaszkuláris mellékhatásokra. Metabolizáló és kiválasztó képességük csökkenhet, ami a gyógyszer plazmaszintjének megemelkedéséhez vezethet. Gyakoriság: gyakori: >=10%, 1% <= alkalmanként <10%, 0.001% <= ritka < 1%; izolált esetek < 0.001% Pszichés: alkalmanként: fáradékonyság, álmosság, nyugtalanság, szorongás fokozódás, agitáció, alvászavar, hypomániás, mániás átcsapás, delirózus tudatzavar, (leginkább idős és Parkinsonos betegeknél) dezorientació, hallucináció, ritka: pszichotikus tünetek aktiválódása, izolált esetek: agresszivitás. Neurológiai tünetek: gyakori: tremor, alkalmanként: paraesthesia, fejfájás, szédülés, ritka: epilepsziás rohamok, izolált esetekben: EEG elváltozások, myoclonus, gyengeség, extrapyramidális tünetek, ataxia, beszédzavar, hyperpirexia. Kardiovaszkuláris rendszer: gyakori: sinus tachycardia, klinikailag irreleváns EKG eltérések (T és ST eltérés) normál cardiális státuszú betegekben, orthostatikus hypotonia, alkalmanként: arrhythmiák, vezetési zavarok (kiszélesedett QRS és PR szakasz, Tawara szárblokk), palpitatio, izolált esetekben: vérnyomás emelkedés, kardiális dekompenzáció, perifériás vazospazmus. Antikolinerg hatások: gyakori: szájszárazság, izzadás, székrekedés, accomodációs zavar, homályos látás, hőhullámok, alkalmanként: vizeletürítési nehézség, izolált esetekben: mydriasis, glaucoma, ileus paralyticus. Gastrointestinális: alkalmanként: hányinger, hányás, anorexia, izolált esetekben: stomatitis, nyelvsérülés, hasi panasz. Máj: alkalmanként: emelkedett transzaminázok, izolált esetekben: hepatitis sárgaság nélkül. Bőr: alkalmanként: allergiás bőrreakció (kiütés, urticaria), izolált esetekben: lokális vagy generalizált oedema, fotoszenzitivitás, pruritus, petechia, hajhullás. Endocrin rendszer és metabolizmus: gyakori: testsúlynövekedés, alkalmanként: libidó és potenciazavar, izolált esetekben: megnövekedett emlőmirigyek, galactorrhoea, SIADH (syndrome of inappropriate antidiuretic hormon secretion), vércukor emelkedés vagy csökkenés, testsúly csökkenés. Túlérzékenységi reakció: izolált esetekben: allergiás alveolitis (pneumonitis) eosinofiliával vagy anélkül, szisztémás anafilaxiás reakció hypotensióval. Vér: izolált esetekben: eosinophylia, leucopenia, agranulocytosis, thrombocytopenia és purpura. Érzékszervek: fülzúgás

Interakciók:
- MAO-bénítókkal nem adható együtt, mert szinergizmus miatt a centrális és perifériás noradrenerg hatások toxikus szintig fokozódhatnak (hypertoniás krízis, hyperpyrexia, myoclonus, agitáció, konvulziók, delirium, kóma). - MAO-bénítóval végzett kezelés elhagyása után csak 3 hét elmúltával adható biztonságosan Melipramin (kivéve a reverzibilis MAO-bénítót a moclobemidet, ahol elég 24 órás szünet). Triciklikus antidepresszívumról MAO-bénítóval való kezelésre való áttéréskor is három hetes szünetet kell tartani. Áttérés után akár a Melipramint, akár a MAO-gátlót kezdetben kis adagban ajánlott adni. A dózis a hatás ellenőrzése mellett fokozatosan emelhető. - Májenzim-gátlók: A citokróm P450 2D6 izoenzim gátlóinak imipraminnal való együttadásakor az imipramin plazmaszintje megnőhet, mivel ezek csökkenthetik az imipramin metabolizmusát. Ezen enzim gátlói közé tartoznak egyrészt olyan szerek, melyeket az enzim nem metabolizál (pl.: cimetidin, metilfenidat), valamint olyan szerek is, melyek az enzim szubsztrátjai (pl.: egyéb antidepresszívumok, fenotiazinok, az 1c típusú antiarrhythmicumok (propafenon, flekainid)). Az összes SSRI antidepresszívumról is gátolja a P450 2D6 izoenzimet, azonban nem egyforma mértékben. Óvatosság ajánlott tehát mindezen szereknek imipraminnal való együttadásakor, ill. az SSRI antidepresszánsról imipraminra (vagy fordítva) való váltáskor (különösen fluoxetin esetében, hosszú felezési ideje miatt). A triciklikus antidepresszívumok növelhetik az antipszichotikumok plazmakoncentrációját (kompetíció a hepatikus enzimeken). - Orális antikoncipiensek, ösztrogenek: Izolált esetekben megfigyelték, hogy orális antikoncipienst, ill. ösztrogént szedő nőknél a triciklikus antidepresszívumok hatásának csökkenése mellett az antidepresszívumra jellemző toxicus tünetek jelentkeztek. Ezért együttadásukkor óvatosság, a toxicus tünetek jelentkezésekor pedig valamelyik szer adagjának csökkentése ajánlott. - Májenzim-induktorok (alkohol, nikotin, meprobamat, barbiturátok, antiepileptikumok, stb.) fokozzák az imipramin metabolizmusát, a plazmakoncentráció és az antidepresszáns hatás csökken. Antikolinerg hatású szerek (pl.: fenotiazinok, antiparkinson szerek, antihisztaminok, atropin, biperiden) együtt adva az antimuszkarin hatásból eredő hatások és mellékhatások fokozódnak (pl.: ileus paralyticus). Ezért ilyen esetekben szoros felügyelet és óvatos adagmódosítás szükséges. - Központi idegrendszeri depresszánsokkal (pl.: opiátok, benzodiazepinek, barbiturátok, általános anesztetikumok), alkohollal együtt adva jelentősen fokozódik a hatásuk és mellékhatásaik is. - Antipszichotikumok megemelhetik a triciklikus antidepresszívumok plazmaszintjét így a hatásnövekedés mellett fokozódnak a mellékhatásaik is. Szükséges lehet a dózis csökkentése. Tioridazinnal kombinálva súlyos ritmuszavar léphet fel. - Pajzsmirigyhormon-készítmények fokozhatják az imipramin antidepresszáns hatását, valamint a kardiális mellékhatásokat, ezért ilyen esetben fokozott ellenőrzés szükséges. - Adrenerg neuron blokkolók (guanetidin, betanidin, reserpin, klonidin, metildopa) antihypertenzív hatását az imipramin csökkenti. Ezért hypertenziós betegnek inkább más típusú szer (vízhajtó, vazodilatátor, béta-blokkoló) adása ajánlott. - Szimpatomimetikumok (főként epinefrin, norepinefrin, isoprenalin, ephedrin, fenilefrin) kardiovaszkuláris hatását az imipramin fokozza. - Fenitoin antikonvulzív hatását az imipramin csökkenti. - Kinidin: Triciklikus antidepresszívumok együtt adása kinidin típusú antiarrhythmicummal ingerületvezetési zavarok és ritmuszavarok fellépésének veszélye miatt kerülendő. - Orális anticoagulánsok: Triciklikus antidepresszívumok gátolják az orális antikoagulánsok lebomlását, így növelik azok eliminációs felezési idejét. Ez a vérzés veszély fokozódását okozza. Ezért együttadásukkor fokozott óvatosság és prothrombinszint ellenőrzés szükséges. - Antidiabetikumok: imipramin kezelés mellet változhat a vércukorszint, ezért a kezelés beállításakor, elhagyásakor, illetőleg dózismódosításkor vércukorszint ellenőrzés javasolt.

Figyelmeztetések:
Terápiás hatása csak 2-4 hetes kezelés után jelentkezik. Terápiás hatásának késői jelentkezése miatt a suicid késztetéseket egyéb antidepresszívumokhoz hasonlóan azonnal nem csökkenti, ezért a beteg szoros felügyelete szükséges, míg jelentős állapotjavulás nem következik be. Fenntartó dózissal legalább 6 hónapos kezelés szükséges. Elhagyása csak fokozatos dóziscsökkentéssel történhet, mert a kezelés hirtelen abbahagyása esetén elvonási tünetek (hányinger, fejfájás, rossz közérzet, nyugtalanság, szorongás, alvászavarok, arrhythmiák, extrapyramidális tünetek) jelentkezhetnek, főként gyermekkorban. Bipoláris zavar depresszív fázisában adva mániát provokálhat, mániás periódusban nem adható. Mivel az imipramin egyéb triciklikus antidepressívumokhoz hasonlóan csökkenti a görcsküszöböt, fokozott görcskészségű, epilepsiás anamnézisű, ill. epilepsiás betegek esetében fokozott observatio és megfelelő anticonvulsív terápia szükséges (lásd Kölcsönhatások: fenitoin, enziminduktorok). Melipramin terápia alatt elektroconvulsív kezelés nem javallt, mert fokozza annak veszélyeit. Pánikbetegségben szenvedő beteg triciklikus antidepresszívummal való kezelésének első napjaiban a szorongás paradox fokozódása jelentkezhet. Ez 1-2 héten belül rendszerint megszűnik, sz.e. valamilyen benzodiazepin származékkal kezelhető (l. Adagolás). Pszichotikus betegek triciklikus antidepresszív kezelése kezdetén is fokozódhat a nyugtalanság, szorongás agitáltság. Antikolinerg hatása miatt fokozott ellenőrzés mellett adható glaucoma, prostata hypertrophia, nagyfokú obstipatio esetén, mert fokozhatja a tüneteket. A csökkent könnytermelés és a mucoid váladék felhalmozódása kontaktlencsét viselőkben cornea epithelium sérüléshez vezethet. Fokozott figyelmet igényel adása ischaemiás szívbetegség, máj- és vesefunkciós zavar, diabetes mellitus (vércukorszint változhat) esetén. Óvatosan adandó mellékvese daganatokban (phaeochromocytoma vagy neuroblastoma), mert hypertensív krízist provokálhat. Hyperthyreosisban szenvedő vagy thyreoida készítményt szedő betegnél a kardiális mellékhatások fokozódása lehetséges, ezért ilyen esetben fokozott ellenőrzés szükséges. Az anesztézia során fellépő ritmuszavarok és hypotonia veszélyének esetleges növekedése miatt ilyen beavatkozást megelőzően az imipramin kezelésről feltétlenül tájékoztatni kell az aneszteziológust. Néhány izolált esetben eozinophylia, leucopenia, agranulucytosis, thrombocytopenia és purpura előfordulását írtak le imipramin kezeléssel párhuzamosan, ezért rendszeres vérképellenőrzés szükséges. Hosszútávú triciklikus antidepresszív kezelés alatt a fogszuvasodás megnövekedését észlelték, ezért rendszeres fogászati ellenőrzés szükséges. Idős és fiatal korban a mellékhatások kifejezettebben jelentkeznek, ezért - főként a kezelés kezdetén - alacsonyabb dózisokat kell alkalmazni (lásd Adagolás). Laktózintolerancia esetén figyelembe kell venni, hogy a készítmény 110,5 mg laktózt is tartalmaz filmtablettánként. Az imipramin fényérzékenységet okoz, ezért a terápia során az intenzív napfénytől tartózkodni kell. Az arra érzékeny, illetőleg egyes idős betegeknél antikolinerg (delirozus) pszichoszindrómát okozhat, ami a szer elhagyásával néhány napon belül lecseng. Alkalmazásának idején szeszes italok fogyasztása tilos! A kezelés megkezdése előtt, valamint annak folyamán rendszeresen az alábbiak ellenőrzése javasolt: - vérnyomás (különösen labilis keringésű vagy hypotoniás betegek esetében) - májfunkciók (különösen fennálló májbetegség esetén) - minőségi vérkép (láz, torokgyulladás - esetleg leucopenia, agranulocytosis jele - esetén soron kívül, egyébként a kezelés kezdeti szakában és hosszútávú kezelés során rendszeresen) - EKG (kardiovaszkuláris betegség esetén, idős korban) Terhesség és szoptatás a) Állatkísérletes adatok Az eddigi állatkísérletekben a vegyület nem mutatott teratogén hatást. b) Human adatok Terhesség Mivel egyes esetekben triciklikus antidepresszívumok és magzati fejlődési rendellenességek között lehetséges összefüggést észleltek, terhességben adása ellenjavallt. Szoptatás A Melipramin az anyatejbe kiválasztódik, szoptatás alatt alkalmazása ellenjavallt. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre A Melipramin szedése fokozott baleseti kockázatot eredményezhet, ezért alkalmazásának kezdeti időszakában gépjárművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni tilos. A későbbiekben az orvosnak egyedileg kell előírnia a szükséges tilalom mértékét és időtartamát. Túladagolás Tünetei: Központi idegrendszer: szédülés, kábultság, stupor, kóma, ataxia, nyugtalanság, agitáció, fokozott reflexek, izomrigiditás, choreo-athetoid mozgások, konvulziók. Kardiovaszkuláris rendszer: hypotonia, tachycardia, arrhythmia, ingerületvezetési zavar, shock, szívelégtelenség, nagyon ritkán szívmegállás. Egyéb: légzésdepresszió, cyanosis, hányás, láz, izzadás, mydriasis, olyguria vagy anuria. Kezelése: Akinél felmerül az imipramin túladagolás gyanúja, azonnal kórházba kell szállítani, ahol legalább 72 órás szoros megfigyelése szükséges. Specifikus antidotuma nem ismert, ezért kizárólag tüneti kezelés lehetséges. Mivel a gyomor kiürülése az antikolinerg hatás miatt késleltetett (12 óra, vagy több), mielőbb szükséges a gyomortartalom kiürítése (gyomormosás vagy éber betegnél hánytatás), aktív szén adása. A megfigyelés során monitorozni kell a szív- és keringési rendszert, a vérgázokat és az elektrolitokat. Tüneti terápiaként antikonvulzív terápia (i.v. diazepam, fenitoin, fenobarbital, ill. inhalációs anesztetikum + izomrelaxáns), mesterséges lélegeztetés, pacemaker, plazma expander, dopamin vagy dobutamin cseppinfúzió, igen ritkán újraélesztésre lehet szükség. Sem a haemo-, sem a peritoneális dialízis nem hatékony az imipramin alacsony plazmakoncentrációja miatt. Nagy megoszlási térfogata miatt a forszírozott diurézis sem hatásos. Amióta ismert, hogy a fizosztigmin súlyos bradycardiát, asystoliát, epilepsziás rohamot okozhat, nem javasolt imipramin túladagolás esetén való alkalmazása. Inkompatibilitások Nincs adat. Eltartás: Filmtabletta: különleges tárolást nem igényel. Injekció: legfeljebb 25 Celsius fokon, fénytől védve tartandó. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA EGIS GYÓGYSZERGYÁR RT. Magyarország Budapest Alkalmazási előírás OGYI-engedély száma: 30.588/55/2003

Farmakodinámia:
Hatásmechanizmus Terápiás hatásának pontos mechanizmusa nem ismert. Az imipramin triciklikus antidepresszívum, dibenzo-azepin származék. Gátolja az idegingerületi folyamat során felszabaduló noradrenalin és szerotonin neuronalis visszavételét (reuptake) a végkészülékekbe, ezáltal facilitálja a noradrenerg és szerotonerg transzmissziót. Gátló hatást fejt ki a muszkarin és a H1 hisztamin-receptorokon, ezért antikolinerg és mérsékelt szedatív hatással rendelkezik. Az antidepresszáns hatás kialakulása fokozatos: 2-4 (esetleg 6-8) hetes kezelés után fejlődik ki az optimális terápiás hatás.

Farmakokinetika:
A per os alkalmazott imipramin a gastrointestinalis traktusból jól felszívódik. Felszívódását az étkezés nem befolyásolja. A májban excesszív first pass metabolizmuson megy át: aktív fő metabolitja, a dezipramin (dezmetil-imipramin) demetiláció útján keletkezik. Az imipramin ill. a dezipramin plazmakoncentrációja nagy egyéni eltéréseket mutat. 10 napig alkalmazott 3-szor 50 mg/nap per os adag esetén az imipramin átlagos steady-state plazmakoncentrációja 33-85 ng/ml, a dezipraminé 43-109 ng/ml. Idős korban a plazmakoncentráció a csökkent metabolizmus miatt általában magasabb, mint fiatalokban. Az imipramin megoszlási térfogata 10-20 l/kg. Mindkét vegyület nagymértékben (imipramin: 60-96, dezipramin: 73-92 %-ban) kötődik a plazmafehérjékhez. A kiválasztás kb. 80 %-ban a vesén keresztül, kb. 20 %-ban a széklettel történik, főként inaktív metabolitok formájában. A változatlan imipramin és aktív metabolitja, a dezipramin 5, ill. 6 %-ban ürülhet a vizelettel, a széklettel csak csekély mennyiségben. Az imipramin eliminációs felezési ideje egyszeri adagolás után kb. 19 (9-28) óra, ami idős korban és túladagolás esetén megnyúlhat. Az imipramin átjut a placentán és kiválasztódik az anyatejbe. A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei Carcinogenitás, mutagenitás, fertilitás Állatkísérletes és laboratóriumi vizsgálatok nem utalnak a gyógyszer carcinogén vagy mutagén hatására. A fertilitásra gyakorolt hatásai nem ismertek.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár