Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Alsó légúti fertőzések: beleértve a tüdőgyulladást is, melyet a S. pneumoniae (D. pneumoniae), H. influenzae, Klebsiella fajok, S. aureus (penicillinázt termelő és nem-termelő törzsek), béta-hemolizáló streptococcusok és a P. mirabilis okoznak. Húgyúti fertőzések, melyeknek okozói az E. coli, a Proteus (indol-pozitív és negatív), az Enterobacter és a Klebsiella fajok, a D-csoportú streptococcusok (a legtöbb Enterococcus pl. az E. faecalis rezisztens). Peritonitis: amelyet az E. coli és az Enterobacter fajok okoznak. Szepszis: melyet az E. coli, a S. aureus (penicillináz-termelő és nem-termelő), a S. pneumoniae, a S. pyogenes (A-csoportú, béta-hemolizáló streptococcusok), H. influenzae és a Klebsiella fajok idéznek elő. A bőr és járulékos szerveinek fertőzései: melyeknek kórokozói a S. aureus (penicillináz-termelő és nem-termelő), a S. pyogenes (A-csoportú, béta-hemolizáló streptococcusok), a H. influenzae, az Enterobacter fajok és a P. mirabilis. Csontok és ízületek fertőzései: melyeket a S. aureus (penicillináz-termelő és nem-termelő) okoz. A nők nem gonococcális kismedencei gyulladásos megbetegedéseiből, alsó légúti és bőrfertőzésekből a mikrobiológiai vizsgálatok szerint gyakran tenyésznek ki érzékeny, aerob és anaerob baktériumok. A cefamandol nafát eredményesen alkalmazható azokban a fertőzésekben, amikor többféle baktérium izolálható. In vitro a legtöbb B. fragilis törzs rezisztens cefamandolra, de az érzékeny törzsek okozta fertőzések eredményesen kezelhetők. A kezelés az érzékenységi vizsgálat eredményének kézhezvétele előtt is megkezdhető, és ezt az antibiogramm figyelembevételével szükség esetén módosítani kell. Feltételezetten vagy bizonyítottan Gram-pozitív vagy Gram-negatív baktérium által okozott szepszisben, vagy más, ismeretlen kórokozó által előidézett súlyos fertőzésben a cefamandol nafát aminoglikozid típusú antibiotikummal is kombinálható (lásd Figyelmeztetések pont). Mindkét antibiotikum az ajánlott adagban adható, a fertőzés súlyosságától és a beteg állapotától függően. A veseműködést gondosan figyelemmel kell kísérni, különösen akkor, ha az antibiotikumokat nagy adagban adagolják. Béta-hemolizáló streptococcusok által okozott fertőzésekben a kezelést legalább 10 napig kell folytatni. Preventív kezelés: Preoperatív, intraoperatív és posztoperatív alkalmazása csökkentheti bizonyos posztoperatív fertőzések előfordulási gyakoriságát. Ez elsősorban olyan sebészeti beavatkozásokra vonatkozik, amelyek eleve, vagy potenciálisan fertőzésveszélyesek (pl. a gyomor-bélrendszer műtétei, császármetszés, hüvelyi méheltávolítás, vagy olyan különösen fertőzésveszélyes műtétek, mint a heveny epehólyag gyulladásban szenvedő betegek epehólyag eltávolítása, elzáródásos sárgaság, vagy epekő műtét.) Az olyan nagy műtéteknél, melyeknél a posztoperatív fertőzések valószínűsége csekély, de a kockázata nagy (szív- és érrendszeri műtétek, idegsebészeti beavatkozások, protézis alkalmazásával járó artro-plasztikai műtétek), a cefamandol hatékony lehet a műtét utáni fertőzések megelőzésében.

Ellenjavallatok:
Cefalosporinok iránti túlérzékenység.

Adagolás:
A cefamandolt iv. vagy mélyen im. nagyobb izomtömegbe (a m. gluteusba vagy a combizomzatba) kell adni, a fájdalom csökkentése érdekében. Felnőttek szokásos adagja 50mg-lg 4-8 óránként. A bőr járulékos szerveinek fertőzései és komplikációmentes tüdőgyulladás esetén 6 óránként 500mg javallt. Komplikációmentes húgyúti fertőzésben 8 óránként adagolt 500mg elégséges. Súlyos húgyúti fertőzésben szükség lehet 8 óránként 1g adagolására. Súlyos fertőzésekben 4-6 óránként 1g-ot kell adni. Életet veszélyeztető fertőzésekben vagy kevésbé érzékeny baktérium által okozott fertőzésben az adag 4 óránként 2g-ra (azaz 12g/nap) emelhető. Csecsemők és gyermekek. Csecsemőknek 1 hónapos kor alatt nem adható. A legtöbb cefamandolra érzékeny baktérium által okozott fertőzés esetén 50-100mg/ttkg/nap 4-8 óránként egyenlő mennyiségekre elosztva hatásos. Súlyos fertőzésben a teljes napi adag 150mg/ttkg-ra emelhető, de ne haladja meg a maximális felnőtt adagot (lásd az erre a korcsoportra vonatkozó figyelmeztetést is). A kezelést legalább a tünetmentessé válást követően 48-72 óráig vagy a kórokozó bizonyított eradikációjáig kell folytatni. A-csoportú streptococcusok okozta fertőzésben legkevesebb 10 napig kell kezelni a reumás láz vagy a glomerulonephritis megelőzése érdekében. Gyakori bakteriológiai és klinikai ellenőrzésre van szükség még hónapokkal a kezelés befejezése után is krónikus húgyúti fertőzések esetén. Perzisztáló fertőzés több hetes kezelést igényelhet. A javalltnál kisebb adagokat nem szabad adni. Perioperatív adagolás : Felnőttek: 1-2g iv. vagy im. 1/2-1 órával a sebészeti beavatkozás kezdete előtt, majd 24-48 órán át 1-2g 6 óránként. Ízületi plasztikai műtétek során a kezelést ajánlatos 72 órán át folytatni. Gyermekek (3 hónapos vagy idősebb): Az előbbi módon és ideig 50-100mg/ttkg/nap, egyenlő részletekre elosztva. Vesekárosodás: Beszűkült vesefunkciójú betegeknek az adagot csökkenteni kell a szérumszint szigorú ellenőrzése mellett. A fertőzés súlyosságától függően a kezdő adag 1-2 g, a fenntartó kezelést a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján az alábbi táblázatban foglaltak szerint kell folytatni: Fenntartó kezelés vesekárosodásban Kreatinin Veseműködés Életet veszélyeztető Kevésbé clearance fertőzés maximális súlyos fertőzés (ml/min/1,73m2) adag >80 Normál 2g 4 óránként 1-2 g 6 óránként 80-50 Enyhén 1,5g 4 óránként 0,75-1,5g károsodott vagy 2g 6 óránként 6 óránként 50-25 Mérsékelten 1,5g 6 óránként 0,75-1,5g károsodott vagy 2g 8 óránként 8 óránként 25-10 Súlyosan 1g 6 óránként vagy 0,5-1 g károsodott 1,25g 8 óránként 8 óránként 10-2 Kifejezetten 0,67g 8 óránként 0,5-0,75g károsodott vagy 1g 12 óránként 12 óránként <2 Nincs 0,5g 8 óránként vagy 0,25-0,5g 0,75g 12 óránként 12 óránként Ha csak a szérum kreatinin szint ismert, akkor az alábbi képlet alkalmazható a kreatinin clearance kiszámítására. A szérum kreatininnek a vese állandósult állapotát kell tükröznie. Testtömeg (kg) x (140 - életkor) Férfiak: --------------------------------- 72 x szérum kreatinin Nők: A fenti érték x 0,9 Az alkalmazás módja Im. adagolás Minden gramm készítményhez 3 ml oldószert aqua dest. pro inj.-t vagy 0,9%-os nátrium-kloridot kell adni és az ampullát feloldódásig rázogatni kell. Iv. adagolás Kedvezőbb bakteriális szeptikémiában, lokalizált parenchimás abscessusban vagy más súlyos, vagy életet veszélyeztető fertőzésben, amikor alig kell számolni a beteg csökkent ellenálló képességéből eredő kockázattal. Ilyen fertőzésekben normál veseműködés esetén az adag 3-12g/nap. Szeptikémiában kezdetben több napon át napi 6-12g-ot kell adni, majd az adag a klinikai válasz és a laboratóriumi eredmények alapján fokozatosan csökkenthető. Közvetlen, intermittáló iv. adagolás A folyadék- és elektrolit kezelés szerint a cefamandol minden egyes 1g-jához 10ml aqua dest. pro inj.-t, 5%-os glükóz vagy 0,9%-os nátrium-klorid oldatot kell adni. Az oldatot lassan - 3-5 perc alatt - fecskendezzük a vénába, vagy olyan infúziós szerelékbe, mely a következő infúziós oldatok valamelyikét tartalmazza: 0,9%-os nátrium-klorid; 5%-os glükóz; 10%-os glükóz; 5%-os glükóz + 0,9 %-os nátrium-klorid; 5%-os glükóz + 0,45%-os nátrium-klorid; 5%-os glükóz + 0,2%-os nátrium-klorid; nátrium-laktát (M/6). Intermittáló vénás infúzió az előbb említett oldatokkal egyidejűleg is adható Y- vagy térfogat ellenőrző szerelék alkalmazásával. Megjegyzendő, hogy a cefamandolt tartalmazó oldat infundálása során kívánatos egyéb oldatok adagolásának szüneteltetése. Ilyen technika alkalmazása mellett különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a számított adag befecskendezésre kerüljön. Y-szerelék használata esetén a megfelelő oldószer 100ml-ét kell adni az 1-2g készítményt tartalmazó 100ml térfogatú speciális ampullához. Aqua dest. pro inj.-ból kb. 20ml-t adjunk grammonként, hogy az oldat ne legyen hipotóniás. A frissen készített oldat pH-ja 6,0-8,5. Folyamatos iv. infúzió A cefamandol minden egyes 1g-ját 10ml aqua dest. pro inj.-ben oldjunk fel. Az oldat megfelelő mennyiségét adjuk olyan infúziós palackba, amely a következő oldatok valamelyikét tartalmazza: 0,9%-os nátrium-klorid; 5%-os glükóz; 10%-os glükóz; 5%-os glükóz + 0,9%-os nátrium-klorid; 5%-os glükóz + 0,45%-os nátrium-klorid; 5%-os glükóz + 0,2%-os nátrium-klorid; nátrium-laktát (M/6). 1g Mandokef 22ml aqua dest. pro inj.-ban oldva izotóniás.

Mellékhatások:
Gyomor-bélrendszer: Az álhártyás colitis tünetei az antibiotikus kezelés alatt vagy az után jelentkezhetnek. Ritkán émelygést, hányást, átmeneti hepatitist és kolesztatikus sárgaságot figyeltek meg. Túlérzékenység: Anafilaxiát és makulopapuláris kiütést, urtikáriát, eozinofiliát és lázat is okozhat. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan betegben, akinek anamnézisében allergia, elsősorban penicillinallergia szerepel. Vérkép: Thrombocytopeniát ritkán, neutropeniát elsősorban hosszantartó kezelés során észleltek. Néhány betegben a kezelés alatt a direkt Coombs-próba pozitív. Májfunkció: Az SGOT és az SGPT értékek, valamint az alkalikus foszfatáz átmeneti emelkedése esetenként megfigyelhető. Veseműködés: Már korábban is csökkent veseműködésű betegekben a kreatinin clearance romlását figyelték meg. A cefamandol nafátnál csakúgy, mint más cefalosporinoknál, főként 50 év felett, esetenként a karbamid-nitrogén átmeneti emelkedését észlelték. (Néhány ilyen esetben kisfokú emelkedést mutatott a szérum kreatinin is.). Aminoglikozid és cephalosporin együttes adása után leírtak nephrotoxicitást. Helyi reakciók: Az im. injekció helye néha fájdalmas lehet, ritkán thrombophlebitis is előfordulhat.

Interakciók:
Ha javallt a cefamandol és aminoglikozid kombinált terápia, a két gyógyszert más és más testtájra kell adni. Az aminoglikozid nem keverhető össze a cefamandollal egyazon infúziós palackban.

Figyelmeztetések:
A kezelés megkezdése előtt gondosan tájékozódni kell arról, hogy nincs-e a betegnek penicillin-, cefalosporin- vagy más gyógyszerérzékenysége. Az antibiotikumokat elővigyázatosan kell adagolni minden olyan betegnek, akinél az allergia, különösen a gyógyszerallergia bármilyen formáját kimutatták. Súlyos, heveny túlérzékenységi reakciók esetén epinefrin adására és más életmentő intézkedésre van szükség. Újszülöttekben a felezési idő meghosszabbodik a cefalosporinok akkumulációja miatt. Álhártyás colitis előfordulását szinte valamennyi széles spektrumú antibiotikum (beleértve a makrolidokat, félszintetikus penicillineket és a cefalosporinokat) alkalmazása során észlelték, ezért antibi-otikum adagolással kapcsolatba hozható hasmenés esetén fontos a pontos diagnózis felállítása. (A colitis súlyossága az enyhétől az életveszélyesig változhat). A széles spektrumú antibiotikumokkal történő kezelés megváltoztatja a vastagbél normál baktérium flóráját és a clostridiumok elszaporodását eredményezheti. A Clostridium difficile toxinja az antibiotikum adagolással kapcsolatos hasmenések elsőrendű oka. Az enyhe lefolyású álhártyás colitis rendszerint már az antibiotikum elhagyására javul. Közepesen súlyos és súlyos esetekben szigmoidoszkópiát és megfelelő bakteriológiai vizsgálatokat kell végezni, és gondoskodni kell a folyadék-, elektrolit- és fehérjepótlásról. Súlyos esetben, vagy ha a colitis nem javul a gyógyszer elhagyását követően, az orális vancomycin a választandó gyógyszer. A más okból fellépő colitist ki kell zárni. Befolyásolhatja a veseműködést. Ajánlatos a vese állapotának ellenőrzése, különösen a maximális adaggal kezelt súlyos betegek esetén. Hosszantartó adagolása rezisztens baktériumok elszaporodását eredményezheti, ezért elengedhetetlen a beteg gondos megfigyelése. Megfelelő intézkedéseket kell tenni, ha a kezelés folyamán felülfertőződés fordul elő. A vizelet álpozitív glükóz reakciót adhat a Benedict- vagy Fehling-oldatokkal ill. a Clinitest tablettával, de nem észlelték a Tes-Tape alkalmazásakor (Glucose Enzymatic Test Strip, USP., Lilly). Ugyancsak álpozitív eredményt adhatnak a proteinuria kimutatására szolgáló sav és denaturációs-precipitációs próbák. A többi széles spektrumú antibiotikumhoz hasonlóan, a cefamandol ritkán okoz hypoprothrombinaemiát, vérzéssel, vagy anélkül, ez a hatás azonban K-vitamin azonnali adásával megszüntethető. Ez a jelenség általában idősebb, leépült vagy olyan más módon veszélyeztetett betegnél fordulhat elő, akinél a K-vitamin raktározás elégtelen. Az ilyen egyéneknél a Gram-negatív és/vagy az anaerob baktériumokra ható antibiotikumok feltehetően megváltoztatják a bél baktériumflóráját, aminek következtében csökken a K-vitamin szintézise. Az ilyen betegeknél ajánlatos lehet a K-vitamin profilaktikus alkalmazása, különösen akkor, ha a bélrendszer sterilizálására vagy sebészeti beavatkozásra kerül sor. A cefamandol alkohol fogyasztása után émelygést, hányást, vérnyomáscsökkenéssel és a perifériás erek tágulatával járó vasomotor- instabilitást okozhat. Kísérleti állatokban gátolja az acetaldehid-dehídrogenáz enzimet, és ez okozza az acetaldehid akkumulációját alkohollal együtt adva. Terhesség és szoptatás Terhességben nem folytattak megfelelő és jól ellenőrzött vizsgálatokat, ezért alkalmazásakor a haszon/kockázat alapos mérlegelése szükséges. Alkalmazás szoptatás idején: Szoptató anyáknak óvatosan adagolandó. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre: Nem vizsgálták. Túladagolás Túladagolás görcsrohamokat okozhat, különösen vesekárosodásban szenvedő betegekben. Ilyenkor a gyógyszer alkalmazását azonnal meg kell szüntetni és szükség szerint görcsoldót kell adagolni. Beszűkült veseműködésben az adagot csökkenteni kell (lásd Adagolás pont). Túlságosan nagy adagok esetén a hemodialízis mérlegelendő.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Cefalosporinok és rokon vegyületek A cefamandol nafát szemiszintetikus, szélesspektrumú antibiotikum. A cefamandol a sejtfal szintézisének gátlásával fejti ki baktericid hatását és az alábbi Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokra hatásos in vitro és in vivo: Gram-pozitív aerobok: Staphylococcus aureus (beleértve a penicillináz-termelő és nem-termelő törzseket), Staphylococcus epidermidis, Streptococcus béta-hemolizáló és egyéb (a legtöbb Enterococcus, pl. Enterococcus faecalis (korábban Streptococcus faecalis) rezisztens), Streptococcus pneumoniae (korábban Diplococcus pneumoniae). Gram-negatív aerobok: Escherichia coli, Klebsiella és Enterobacter fajok (az eredetileg érzékeny törzsek rezisztenssé válhatnak a kezelés során), Haemophilus influenzae, Proteus mirabilis, Providencia rettgeri (korábban Proteus rettgeri), Morganella morganii (korábban Proteus morganii), Proteus vulgaris (számos P. vulgaris törzs in vitro rezisztens cefamandolra és más cefalosporin származékra is). Anaerob baktériumok: Gram-pozitív és Gram-negatív coccusok (beleértve a peptococcusokat és a peptostreptococcusokat). Gram-pozitív pálcák (beleértve a Clostridium fajokat). Gram-negatív pálcák (beleértve egyes Bacteroides és Fusobacterium fajokat; a legtöbb Bacteroides fragilis törzs viszont rezisztens). A Pseudomonas fajok, az Acinetobacter calcoaceticus (korábban Mima ill. Herellea) és a legtöbb Serratia izolátum rezisztens cefamandolra és ugyanakkor más cefalosporinokra is. A cefamandol ellenálló az Enterobacteriaceae családba tartozó bizonyos baktériumok által termelt béta-laktamázok inaktiváló hatásával szemben. Azok az izolátumok, melyeknek növekedését a cefamandol 16mg/l vagy annál kisebb koncentrációban gátolja, érzékenynek tekinthetők. A baktérium rezisztens, ha a cefamandol MIC értéke 32mg/l vagy annál nagyobb.

Farmakokinetika:
Oldás után a cefamandol nafát rövid idő alatt cefamandollá hidrolizálódik, in vivo mikrobiológiailag mindkettő aktív. Egészséges önkéntesekben a szérumkoncentráció csúcsértéke 13mg/l 500mg im. adását követően, 1g cefamandol beadása után ez az érték eléri a 25mg/l-t. A csúcskoncentrációk 30 és 120 perc közötti időpontokban mérhetők. 1, 2 ill. 3g iv. alkalmazása során a 10. percben a szérumkoncentráció 139, 240 ill. 533mg/l . Ezek az értékek a 4. órában 0,8, 2,2 ill. 2,9mg/l-re csökkennek. Nem akkumulálódik a szérumban 4g 6 óránkénti adagolása során. Iv. ill. im. beadást követően a felezési idő 32 ill. 60 perc. A cefamandol 85%-a a veséken át választódik ki 8 óra alatt, magas vizeletkoncentrációt redményezve. A probenecid lassítja a tubuláris kiválasztódást, megkettőzi a szérum csúcskoncentrációját és azt az időtartamot, mely alatt a szérumkoncentráció a mérhető szinten van. Az antibiotikum terápiás szintet ér el a pleurális és ízületi folyadékokban, a csontokban, valamint az epében. A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei Igen magas (a maximális javasolt adag ötszörösével ekvivalens) dózisú cefamandol késleltette az újszülött patkányok here epitheliumának érését.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár