Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Opioidok okozta központi idegrendszeri depresszió teljes vagy részleges oldására, beleértve a természetes és szintetikus opioid narkotikumok (fentanyl, dextropropoxyphen, methadon), bizonyos agonista-antagonista analgetikumok (mint pentazocin, butorphanol és nalbuphin) okozta légzésdepressziót. Alkalmazható feltételezett akut opioid-túladagolás diagnosztizálására.

Ellenjavallatok:
A készítmény bármely alkotórészével szembeni túlérzékenység.

Adagolás:
Iv., im. és sc. injekcióban, valamint iv. infúzióban. Sürgős esetekben gyors hatás elérésére iv. beadás javasolt. Im. alkalmazáskor a hatás kialakulása késleltetett, de tartósabb. A hatás fellépésének ideje és időtartama függ az alkalmazott adagtól és a beadás módjától. Intravénás infúzió: A Narcanti izotóniás nátrium-klorid oldattal (0,9%) vagy 5% glükóz oldattal hígítható. 2 mg naloxonium chloratum (5 ampulla Narcanti) 500 ml infúziós oldathoz elegyítve 0,004 mg/ml koncentrációjú oldatot ad. A szokásos infúziósebesség 0,4 mg/30 perc, illetve 3,7 mcg/ttkg/óra, de a cseppszám beállításánál figyelembe kell venni a beteg reakcióját is az infúzióra vagy a már esetleg korábban alkalmazott bolus injekcióra. Az infúziós oldatot 24 órán belül fel kell használni, 24 óra elteltével a maradékot ki kell önteni. A Narcanti injekció nem elegyíthető biszulfitot, metabiszulfitot, hosszúláncú vagy nagy molekulasúlyú anionokat tartalmazó, valamint alkalikus oldatokkal. Adagolás Ismert vagy feltételezett opioid-túladagolás esetén: Felnőtteknek a szokásos kezdő adag 0,4 - 2 mg naloxonium chloratum iv., im. vagy sc.. Amennyiben az első adagot nem követi a kívánt mértékű antagonizáló hatás és a légzésfunkció javulása, az iv. adás 2 - 3 percenként megismételhető. Ha a 2 - 3-szori beadás - összesen 10 mg - hatástalan marad, a kórkép kialakulása nem opioid anyagokra vezethető vissza. (Kivételt képeznek az agonista-antagonista hatású opioidok magas dózisai, illetve a buprenorphin.) Megjegyzés: Bizonyos opioidok hatástartama tovább tart, mint egy iv. bolus Narcantié, pl. dextropropoxyphen (túladagolva népszerű öngyilkosság elkövetésére használatos szer), dihydrocodein és methadon. Ilyen esetekben, amikor a fenti szerekkel történt ismert vagy feltételezett túladagolás, az infúziós alkalmazás javasolt. Gyermekeknek a szokásos kezdő adag 0,01 mg naloxonium chloratum/ttkg iv.. Ha ez nem eredményez kellő javulást, további 0,01 mg/ttkg adagok adhatók 2 - 3 perces időközönként a kívánt hatás eléréséig. Ha az iv. beadás lehetősége nem áll fenn, im. vagy sc. adható megosztott adagokban. Opioid okozta posztoperatív légzésdepresszió esetén: Műtét során alkalmazott opioidok okozta központi idegrendszeri depresszió antagonizálásához rendszerint kisebb adagok elegendők. A dózist a beteg klinikai állapotának megfelelően kell megválasztani. A szokásos adag 0,1 - 0,2 mg iv., 2 - 3 percenként megismételve a kívánt hatás eléréséig. Ez jelentősebb fájdalom vagy rossz közérzet nélküli ébredést és kielégítő légzésfunkciót jelent. A központi idegrenszeri depressziót okozó opioid fajtájától (pl. rövid vagy hosszú hatástartamú) és mennyiségétől függően, valamint az utolsó adag narkotikum adásától eltelt idő függvényében a műtét után 1 - 2 órás időközönként szükség lehet újabb Narcanti injekció beadására. Tartósabb hatás érhető el im. adással. Idős betegek kezelésekor nincs szükség az adagolás módosítására.

Mellékhatások:
Postoperativ: A következő mellékhatások a Narcanti postoperativ alkalmazásakor léphetnek fel: hipotenzio, hipertenzio, ventricularis tachycardia és fibrillatio, dyspnoe, pulmonalis ödema és szívmegállás, melyek következményeként halálról, kómáról és encephalopathiáról számoltak be. Nagyon nagy adag Narcanti a postoperativ betegeknél visszafordíthatja az analgesiát és nyugtalanságot válthat ki. Ópiát depresszió: Az ópiátok által okozott depresszió hirtelen visszafordítása (gyors antagonizálás) hányingert, hányást, izzadást, tachycardiát, vérnyomásemelkedést, remegést, epilepsziás rohamot, ventricularis tachycardiát és fibrillációt, tüdőödemát és szívmegállást okozhat, melyek halálhoz vezethetnek (ld. még Figyelmeztetés). Ópiát dependencia: A hirtelen antagonizálás a fizikai függőségben szenvedő betegeknél elvonási szindrómát válthat ki, melynek tünetei a következők lehetnek, bár nem korlátozódnak kizárólag ezekre: testi fájdalmak, láz, orrfolyás, tüsszögés, piloerectio, ásítás, gyengeség, didergés, remegés, idegesség, nyugtalanság, ingerlékenység, diarrhoea, nausea, hányás, hasi görcsök, vérnyomásemelkedés, tachycardia. Újszülötteknél az elvonás okozhat még konvulziókat, fokozott sírást és hyperaktív reflexeket (ld. még Figyelmeztetés). Ritkán agitatio és paresztézia fordultak elő Narcanti alkalmazásakor. Esetenként allergiás reakciókat (urtivaria, rinitis, dyspnoe, Quincke-ödéma) és tüdőödémát figyeltek meg.

Interakciók:
Az interakcióvizsgálatok nem csupán ópiátokra, illetve azok antagonistáira terjedtek ki, hanem a hasonló klinikai hatású és központi idegrendszeri gátlást mutató gyógyszerekre is. Bár a Narcanti igen kifejezett antagonista hatást mutat az opioidokkal szemben, és bizonyítottan agonista hatású az ópiát-antagonistákkal, az ópiátszerű hatással rendelkező egyéb gyógyszerekkel - pl. a barbituráttal - szemben még jóval nagyobb dózisban is hatástalan. A Narcanti injekciót fokozott óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél - beleértve az ilyen anyák újszülötteit is -, akiknél felmerül a fizikai ópiát-dependencia gyanúja. Ilyen esetekben a narkoticum hatásának hirtelen és teljes antagonizálása akut abstinentia szindrómát okozhat. A Narcanti hatása opioid túladagolás esetén rendkívül gyors. Többszörös intoxikáció (pl. opioid + barbiturát, opioid + alkohol) esetén a Narcanti hatása kevésbé kifejezett, a nem opioid komponenstől függően. Bár közvetlen okozati összefüggést nem állapítottak meg, fokozott óvatossággal kell eljárni a Narcanti szívbetegeknél történő alkalmazásakor, valamint azoknál a betegeknél, akiket esetlegesen cardiotoxikus hatású gyógyszerrel kezelnek.

Figyelmeztetések:
Fokozott óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik magas opioid adagokat kaptak - beleérve az ilyen anyák újszülötteit is, - valamint ismert vagy feltételezett opioddependenseknél, mivel az opioid hatás túl gyors antagonizálása elvonási szindrómát provokálhat. A fizikai függőségben szenvedő betegeknél az elvonási tünetek a következők lehetnek, bár nem korlátozódnak kizárólag ezekre: testi fájdalmak, diarrhoea, tachycardia, láz, orrfolyás, tüsszögés, piloerectio, izzadás, ásítás, nausea, hányás, idegesség, nyugtalanság, ingerlékenység, didergés, remegés, hasi görcsök, gyengeség és vérnyomásemelkedés. Újszülötteknél okozhat még konvulziókat, fokozott sírást és hyperaktív reflexeket. Azokat a betegeket, akik kielégítően reagálnak a Narcanti injekcióra, megfigyelés alatt kell tartani. Ismételt adagolásra is szükség lehet, mivel néhány opioid hatástartama hosszabb, mint a Narcantié. A Narcanti hatástalan nem opioidok által okozott légzésdepresszióban. A buprenorphin okozta légzésdepresszió megszüntetésére a Narcanti injekció csak korlátozottan és nagy adagban (5-10 mg) alkalmas. A hatás késleltetett. Nem kielégítő hatás esetén mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni. Számos esetben jelentettek hipotenziót, hipertenziót, ventrikuláris tachycardiát, kamrafibrillációt, tüdőödémát és szívmegállást postoperativ betegeknél, melyek következményeként halálról, kómáról és encephalopathiáról számoltak be. Bár a közvetlen okozati összefüggés nem bizonyított, körültekintően kell alkalmazni fennálló szívbetegségben vagy olyan betegeknél, akiket potenciálisan cardiovascularis mellékhatásokat (mint hipotenzio, ventricularis tachycardia vagy fibrilláció) okozó gyógyszerekkel kezelnek. A Narcanti injekción kívül egyéb resuscitativ intézkedéseket - mint szabad légutak biztosítása, mesterséges lélegeztetés, szívmasszázs és vazopresszorok - is elérhetővé kell tenni és szükség esetén alkalmazni az akut mérgezés ellensúlyozására. Veseelégtelenség: A Narcanti biztonságosságát és hatékonyságát vesebetegeknél klinikai vizsgálatok nem erősítik meg. Ilyen betegeknél fokozott óvatosság és szoros monitorozás szükséges Narcanti injekció alkalmazásakor. Májbetegség: A Narcanti biztonságosságát és hatékonyságát májbetegeknél jól kontrollált klinikai vizsgálatok nem erősítik meg. Egy kis betegszámon végzett vizsgálatban a májcirrhosisban szenvedő betegeknél a naloxon plazmakoncentrációja kb. hatszor magasabb volt, mint a májbetegségben nem szenvedőknél. A cirrhosis-os betegeknél diuretikus hatást okozott. Ilyen betegeknél fokozott óvatosságra van szükség Narcanti injekció alkalmazásakor. A készítmény alkalmazása a terhesség és szoptatás időszakában Terhesség: A gyógyszer terhes nőknél való alkalmazásának biztonságossága nem bizonyított. Állatkísérletek során nem tapasztaltak direkt vagy indirekt ártalmas hatásokat, figyelemmel kísérve az embrio és a foetus fejlődését, a terhességet, és a peri- illetve postnatalis fejlődést. A Narcanti - mint minden gyógyszer - terhességben a terápiás előny/kockázat gondos mérlegelésével adható. Azoknál a terhes nőknél, akiknél bizonyított, illetve feltételezett ópiát-dependencia áll fenn, a Narcanti injekció alkalmazása előtt a haszon/kockázat alapos mérlegelésére van szükség, mivel az anyai dependenciához magzati függőség társulhat. Ilyen körülmények között az újszülött monitorozására van szükség, a légzésszám és az elvonási tünetek megfigyelésére. Vajúdás és szülés alatti alkalmazás: A vajúdás második fázisában adható az anyának az analgesiára használt opioid által okozott légzésdepresszió felfüggesztésére. Nem ismert, hogy a Narcanti befolyásolja-e a vajúdás és/vagy a szülés időtartamát. Szoptatás: Nem ismert, hogy a Narcanti kiválasztódik-e az anyatejbe. Mivel sok gyógyszer kiválasztódik az anyatejbe, a Narcanti szoptató anyáknak csak fokozott óvatossággal adható. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre: Nincs adat. Túladagolás A Narcanti túladagolásával kapcsolatban viszonylag kevés a klinikai tapasztalat. A naloxon terápiás sávszélessége igen nagy. A legnagyobb egyszeri adag iv. 10 mg naloxonium cloratum, a legnagyobb napi adag sc. 90 mg, melyek beadása után mellékhatásokat vagy a laborértékek megváltozását nem tapasztalták. Felnőttek: Egy vizsgálatban önkéntesek és morfin-dependensek egyszeri sc. 24 mg/70 kg dózisra nem mutattak toxikus tüneteket. Egy másik vizsgálatban 36 akut stroke-ban szenvedő beteg 4 mg/ttkg (10 mg/m2/min) telítő dózist kapott, melyet azonnal 2 mg/ttkg/h 24 órás infúzió követett. Néhány esetben súlyos mellékhatásokról számoltak be: epilepsziás rohamok (2 beteg), súlyos hypertensio (1), valamint hypotensio és/vagy bradycardia (3). 2 mg/ttkg egészségeseknél memóriazavarokat okozott. Pediátriai betegek: 11-szer 0,2 mg (2,2 mg) naloxont adagoltak gyermekeknek diphenoxylate hydrochloride atropine sulphate-tal történt túladagolását követően. A pediátriai jelentések egy 2 és fél éves gyermekről számolnak be, aki véletlenül 20 mg naloxont kapott, valamint egy 4 és fél éves gyermekről, aki 12 óra alatt 11 dózist kapott. Egyiküknél sem tapasztaltak mellékhatásokat. Kezelése: A Narcanti túladagolásban szenvedő betegeket tüneti kezelésben kell részesíteni folyamatos megfigyelés mellett.

Farmakodinámia:
A naloxone N-allil-nor-oxymorphon, egy tiszta opioid-antagonista, mely nem rendelkezik sem agonista, sem morfinszerű hatásokkal. Opioidok, illetve kevert hatású agonisták távollétében a naloxonium chloratum lényeges farmakológiai hatásokat nem mutat.

Farmakokinetika:
A Narcanti hatása iv. beadást követően rendszerint 2 percen belül kialakul (0,01 mcg/ml szérumkoncentráció, mely 5 perc múlva 0,0043 mcg/ml-re csökken), s ennél csak alig valamivel lassúbb a hatáskezdet im. vagy sc. alkalmazáskor. A hatástartam az alkalmazott adag nagyságától és a beadás módjától függ. Im. alkalmazás esetén hosszabb hatástartammal kell számolni, mint iv. injekciónál. A Narcanti ismételt beadásának szükségessége azonban az antagonizálni kívánt szer mennyiségétől, típusától és alkalmazásának módjától függ. A beteg válaszreakciójától függően kell titrálni az ismételt dózisok beadásának gyakoriságát bolus adagok alkalmazásakor, ill. az infúziósebességet infúziós alkalmazáskor. A Narcanti a beadást követően gyorsan eloszlik a szervezetben. A májban metabolizálódik, elsődlegesen glukuronid-konjugációval (naloxon-glukuronid), majd a vizeletben választódik ki. Felnőtteknél az átlagos szérum felezési idő 64 +- 12 perc. Újszülötteknél az átlagos plazma felezési idő 3,1 +- 0,5 óra a köldökvénába beadott injekciót követően. A koraszülöttek átlagos szérum felezési ideje 51,8 +- 9,2 perc. A plazmaproteinekhez történő kötődés 32-45%. A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei A Narcanti alkalmazása "jól megalapozott" az orvosi gyakorlatban. A preklinikai vizsgálati eredmények többé-kevésbé összhangban állnak a klinikai tapasztalattal. A Narcanti enyhe pozitivitást mutatott Ames mutagenitási, valamint in-vitro humán lymphocyta kromoszóma aberrációs tesztekben, és negatív volt in-vitro kínai hörcsög V79 sejt HGPRT mutagenitás-vizsgálatokban, valamint in-vitro patkány-csontvelő-kromoszóma aberrációs vizsgálatokban. Egereken és patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatokban, melyekben a humánnál 50-szer magasabb dózist (10 mg/nap) alkalmaztak, nem tapasztaltak fertilitási zavarokat, sem direkt vagy indirekt ártalmas hatásokat, beleértve az embrio és a foetus fejlődését, a terhességet, és a peri- illetve postnatalis fejlődést.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár