Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Tobramicinre érzékeny kórokozók által kiváltott súlyos bakteriális fertőzések kezelésére. A következő kórokozók ellen hatékony: Gram-negatív aerobok: Igen hatékony a: Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp., Klebsiella spp., Enterobacter spp., Serratia marcescens, Citrobacter, Salmonella spp., Shigella spp., Providencia és Acinetobacter fajokra. Gram-pozitív aerobok: Hatékony a Staphylococcus aureus és Staphylococcus epidermidis törzsekre. Mérsékelten hatékony a Streptococcus pyogenes, Streptococcus pneumoniae és Enterococcus fajokra. Hatástalan: az anaerob baktériumokra, mycoplasmákra és chlamydiákra. A kezelés javallt a felsorolt kórokozók által kiváltott: - alsó légúti fertőzésekben (pneumonia, bronchiolitis, súlyos bronchitis); - bőr-, csont-, lágyrész infekciók, beleértve az égéseket; - urogenitális fertőzések (pyelitis, pyelonephritis, cystitis, epididymitis, akut prostatitis, adnexitis, a méh és méh körüli szövetek gyulladásai); - szekunder peritonitis; - szeptikémia; - cysticus fibrosis; - endocarditis.

Ellenjavallatok:
Ismert túlérzékenység tobramicinnel vagy más aminoglikoziddal szemben. Relatív ellenjavallat: beszűkült vesefunkció, ill. már fennálló oto- és vestibularis károsodás. Terhesség, szoptatás időszaka.

Adagolás:
A tobramicint (a többi aminoglikozid származékhoz hasonlóan) csak húgyúti infekciókban alkalmazzák monoterápiában. A többi esetben béta-laktám antibiotikummal (penicillin, cefalosporin) vagy anaerobok esetében klindamicinnel, metronidazollal kombinálva alkalmazzák. A terápiát lehetőleg mikrobiológiai vizsgálat és az antibiotikum-érzékenység meghatározása előzze meg. Sürgős esetben a kezelés megkezdhető bakteriológiai eredmény nélkül is, de a mikrobiológiai vizsgálathoz a mintavétel lehetőleg történjen meg az első adag beadása előtt. Intravénásan és intramuscularisan adható. Felnőtteknek: 1. Normális veseműködés esetén szokásos egyszeri adagja 1,0-1,5 mg/ttkg 8-12 óránként, a fertőzés súlyossága szerint. Cysticus fibrosisban 6-10 mg/ttkg/nap im. vagy iv. 3 részre elosztva. Napi egyszeri adagolás esetén az infúzió időtartama 60 perc. Húgyúti infekcióban a Brulamycin javasolt dózisa 1,5-3,0 mg/ttkg/nap. 2. A teljes napi dózis egyszeri adagolása, mely 40-50 ml/perc kreatinin clearance felett javasolt. Az infekció súlyosságától függően 3-6 mg/ttkg/nap im. vagy 30-60 perces infúzióban. Az egyszeri napi dózis magasabb csúcs- és alacsonyabb minimum koncentrációt biztosít, ami biztonságosabb és megbízhatóbb terápiát eredményez. A hosszú posztantibiotikus effektus következtében a baktériumok újranövekedése akkor is gátolt, amikor az aminoglikozid koncentrációja a MIC érték alá csökkent. Az újfajta dozírozással a terápiás index javítható, a hosszabb adagolási intervallum lehetővé teszi az antibiotikum szint toxicitás szempontjából kritikus érték alá csökkenését. 3. Beszűkült vesefunkció esetén 1 mg/ttkg telítő adagot követően normál adagokat kell adni hosszabb időközönként. A dózisok megállapítása és az adagok közötti időtartam meghatározása a szérum kreatinin szint, a kreatinin clearance és a szérum tobramicin szint alapján történik az alábbiak szerint: A Brulamycin injekció adagolási intervalluma l mg/ttkg dózis alkalmazása esetén: Szérum kreatinin Kreatinin clearance Rögzített dózis változtatható adagolási időszakokkal mg% mcmol/1 ml/perc egyszeri dózis 1 mg/ttkg 1,3 110 70 8 óránként 1,4-1,9 110-168 69-40 12 óránként 2,0-3,3 257-327 39-20 18 óránként 3,4-5,3 335-468 19-10 24 óránként 5,4-7,2 477-636 9-5 36 óránként Krónikus hemodialízis kezelésben részesülő betegeknél általában a szokásos dózis 2/3-át javasolt adni minden egyes dialízis kezelést követően. Az adagolási mintát a beteg gondos klinikai és laboratóriumi monitorozásával együtt kell alkalmazni és szükség szerint módosítani kell. Mivel az egyéni ingadozás jelentős lehet, ha mód van rá, ajánlatos a tobramicin szintjét ellenőrizni. A maximális érték 1 órával az injekció vagy 30 perccel a 30-60 perces infúzió befejezése után mérhető. 1 mg/ttkg beadása után várható csúcskoncentráció 4-7 mg/l, 3 mg/ttkg beadása után 9-12 mg/l. Mindkét dozírozási formánál úgy kell irányítani a gyógyszer adagolását, hogy a következő esedékes injekció előtt mérhető minimum koncentráció 2 mg/l alá csökkenjen. A tobramicin szérumszintjének ellenőrzése javasolt a terápia megkezdését követő 48 órán belül, majd normál értékek, illetve változatlan vesefunkció esetén hetente 1-2 alkalommal. Napi egyszeri dozírozás esetén elegendő a 24 órás (tehát a következő esedékes injekció beadása előtt levett vérminta) szérumkoncentráció meghatározása, miután az egyszeri adagolás a megfelelően magas csúcskoncentrációt mindenképpen biztosítja, a monitorozás a kumuláció megelőzését célozza. Változó vagy rossz vesefunkció esetén ennél gyakoribb monitorozásra van szükség. Jó vesefunkciójú beteg 7-10 napos kezelése esetén - az előírt dozírozást alkalmazva - a toxicitás veszélye igen alacsony és a napi egyszeri adagolás biztonságosan hatékony terápiát biztosít. Ezzel szemben monitorozás javasolt, amennyiben a beteg toxicitás szempontjából a fokozott rizikójú csoportba tartozik: - a szokásosnál (7-10 nap) hosszabb vagy nagyobb dózisú terápia, - eleve beszűkült vesefunkció, ill. már fennálló oto- és vestibularis károsodás - változó vesefunkció, ill. hidráltsági állapot, - fennálló májfunkció zavar, - potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel történő együttadása - időskor, - súlyos, életveszélyes infekció esetén. Gyermekeknek: Újszülötteknek (7 napnál fiatalabb csecsemőben az éretlen vesefunkció miatt az aminoglikozidok eliminációja lassabb): 4 mg/ttkg/nap 2 részben adagolva (12 óránként) im. és iv. Újszülötteknél a dózis a gesztációs kortól függ. A dózis a vesefunkció alapján módosítandó és a szérum tobramicin koncentráció monitorozása is javasolt. Újszülöttek részére javasolt dózis: Gesztációs idő Tobramicin dózis < 32. gesztációs hét 4 mg/ttkg/48 óra 2 részben adagolva a 32. és a 37. gesztációs hét között 4 mg/ttkg/36 óra 2 részben adagolva > 37. Gesztációs hét 4 mg/ttkg/24 óra 2 részben adagolva Csecsemőknek: 6 mg/ttkg/nap 3 részben adagolva (8 óránként). Gyermekeknek: 6-7,5 mg/ttkg/nap 3 vagy 4 egyenlő adagra elosztva im. és iv. Az egyszeri javasolt maximális intravénás tobramicin dózis gyermekeknek (17 éves kor alatt) 2,5 mg/ttkg. Alkalmazás átlagos időtartama: 7-10 nap, kivételes esetben, pl. endocarditisben 3-6 hétig is adható folyamatos ellenőrzés mellett. Az aminoglikozidok toxicitásának fellépte a 7-10. nap után várható. Ennél hosszabb időtartamú kezelés mellett a szérum-kreatinin 2-3 naponta történő ellenőrzése és a gyógyszer szérumszintjének rendszeres (hetente legalább egy alkalommal) meghatározása szükséges. A VIII. agyideg károsodásának megelőzésére a betegnél naponta rá kell kérdezni, hogy nem észlel-e halláscsökkenést, fülzúgást, szédülést. Amennyiben van rá lehetőség, tartós adagolás során hetente audiológiai vizsgálat ajánlott.

Mellékhatások:
Az aminoglikozidok legfontosabb mellékhatása a potenciális nephro-, oto- és vestibulotoxicitás. Ezek a mellékhatások az aminoglikozidok vesekéregben, ill. a belsőfülben történő kumulációjával hozhatók összefüggésbe. Megfelelő dozírozás esetén ritkán lépnek fel és kellő gondossággal nagyrészt megelőzhetőek. A nephrotoxicitás reverzibilis, az oto- és vestibulotoxicitás nagyrészt irreverzibilis károsodással jár. Fontos tudni, hogy önmagában a károsodott vese-, ill. hallásfunkció nem jár az aminoglikozidok fokozott toxicitásával, de ezekben a betegekben a nem kellő gondossággal végzett terápia nagyobb arányban okozhat ilyen mellékhatást. A vesefunkció károsodásának első jeleként a vizeletben proteinuria, a vese koncentráló képességének csökkenése, majd a szérum kreatinin koncentráció emelkedése észlelhető. Toxicitás jeleként értékelendő, ha az eredetileg normál tartományban lévő szérum kreatinin érték megkétszereződik vagy 50 mcmol/l-rel megemelkedik. Az oto- és vestibulotoxicitás jeleként szédülés, fülzúgás, bizonytalanság érzés, halláscsökkenés léphet fel. A halláscsökkenés kezdetben csak a magas hangfrekvencia tartományt érinti, így klinikailag nem vagy csak már előrehaladott fázisban észlelhető. A szokásosnál hosszabb ideig tartó adagolás során ezért műszeres hallásvizsgálat kontroll javasolt. Igen ritkán fellépő mellékhatás az aminoglikozidok alkalmazása során fellépő izomgyengeség Parkinson-kóros vagy myasthenia gravisban szenvedő betegekben a neuromuscularis junctióra gyakorolt hatás következtében, elsősorban akkor, ha az aminoglikozid nagy dózisát az előírtnál gyorsabban adják be. Ez a mellékhatás léphet fel műtéti anesztézia során, ha a beteg neuromuscularis blokkolókat kap (tubokurarin, szukcinilkolin). A mellékhatás kalcium adásával megszüntethető, súlyos esetben lélegeztetésre, ill. az extubatio elhalasztására van szükség. Ritkán leírt mellékhatások még a következők: szérum transzamináz ill. szérum-bilirubin szint emelkedés, szérum kalcium, magnézium, nátrium és kálium szint csökkenés, anémia, leukopenia, thrombocytopenia. Észleltek még lázat, bőrkiütést, urticariát, viszketést, fejfájást, bágyadtságot, hányást tobramicin alkalmazása során.

Interakciók:
Együttadása kerülendő: - Egyéb neuro- és nephrotoxicus antibiotikumokkal, pl. aminoglikozid és polipeptid antibiotikumokkal (neuro- és nephrotoxicitás fokozódása). - Ototoxicitás fokozódhat, amennyiben erős hatású diuretikumokkal együtt adjuk. - Neuromuscularis blokkolókkal (pl. tubokurarinnal, szukcinilkolinnal) történő együttadásakor fennáll az izomrelaxáns hatás fokozódásának lehetősége (légzésbénulás veszélye). Ugyanezen megfontolásból neuromuscularis megbetegedésekben (myasthenia gravis) is csak óvatossággal adható. Parkinson-kórban szenvedő, valamint idős betegek esetében óvatos alkalmazás, megfelelő orvosi ellenőrzés szükséges. Aminoglikozidok és terápiás dózisú magnézium együttes adása esetén neuromuscularis gyengeség vagy akár paralízis is kialakulhat az acetilkolin kiáramlás csökkenése miatt. - Az aminoglikozidok a béta-laktám antibiotikumokkal komplexet alkotva hatáscsökkentő interakcióba lépnek (tobramicin elsősorban a karbenicillinnel, tikarcillinnel), ezért a gyógyszereket azonos fecskendőbe vagy azonos infúziós oldatba összeszívni nem szabad. In vivo a kölcsönhatás csak beszűkült vesefunkciónál, magas szérumkoncentrációk esetén jön létre. - A betegek egy kis részénél az aminoglikozid terápia fokozhatja a kumarin származékok antikoaguláns hatását. Az aminoglikozidok csökkentik a normál bélflóra K-vitamin termelését, ezért ez az interakció leginkább a K-vitaminban szegény étrenden élőket érintheti. A csekély klinikai jelentősége miatt ezen interakció miatt nem kell e két szer együttes alkalmazását kerülni, azonban a klinikai gyakorlatban az antikoaguláns terápia fokozott hatásának lehetőségére figyelni kell. - Cefotaxim és tobramicin együttes alkalmazása esetén a szérum foszfor koncentráció növekszik, azonban e jelenség pontos klinikai jelentősége sem ismert. Ha a hyperphosphataemia klinikai tünetei jelentkeznek (irritabilitás, paresthesia, izomgörcsök, izomspazmus), akkor javasolt a szérum foszfor koncentráció meghatározása, majd a tüneteket okozó hyperphosphataemia kezelése.

Figyelmeztetések:
Az aminoglikozidokra jellemző potenciális toxicitás miatt a betegek gondos klinikai megfigyelése szükséges. Kimutatható vagy feltételezhető vesekárosodás esetén, ill. ha a kezelés során a kezdetben ép vesefunkció károsodásának jelei mutatkoznak, különös óvatosság ajánlott, és rendszeresen ellenőrizni kell a vese és a VIII. agyideg működését. Renalis, vestibularis vagy acusticus funkcióromlás észlelésekor a kezelést abba kell hagyni, ill. az adagolást megfelelően módosítani kell. Nagy mennyiségű aminoglikozid gyors iv. alkalmazása estén neuromuscularis blokád vagy légzésbénulás fordulhat elő, különösen myasthenia gravisban vagy Parkinson-kórban szenvedő betegeknél, ill. azoknál, akik tubokurarint vagy szukcinilkolint kapnak. Koraszülötteknek és újszülötteknek a veseműködés éretlensége miatt csak különös óvatossággal adható. A kezelés alatt a hatóanyagra nem érzékeny mikroorganizmusok előretörése előfordulhat.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: aminoglikozid antibiotikumok A tobramicin széles spektrumú, baktericid, aminoglikozid típusú antibiotikum. Antibakteriális aktivitása a Gram-negatív pálcákkal szemben kiemelkedő. Hatását a baktériumok riboszómális fehérjeszintézisének gátlásával fejti ki. A kórokozók ribosomájának 30 S csoportjához kötődik, ennek következtében hibás messenger RNS képződik, ami a fehérjeszintézis teljes zavarát eredményezi.

Farmakokinetika:
Az im. injekció helyéről gyorsan és tökéletesen felszívódik. A csúcskoncentráció 40-90 perc között alakul ki, 1 mg/ttkg im. adagolás esetén a szérum csúcskoncentráció 3-7 mg/l. A plazmafelezési ideje 2 óra. A tobramicin nem kötődik a plazmafehérjékhez, a beadott dózis 80-84%-a változatlan formában ürül a vesén keresztül. A különböző testszövetekbe való penetrációja eltérő. Rossz zsíroldékonysága miatt a liquorban többnyire nem éri el a baktericid koncentrációt. Az epébe igen csekély mértékben választódik ki, epe/szérum átjutási aránya 10-20%. 1 mg/ttkg im. adása után vizeletben elért koncentrációja 75-100 mg/l, 2 mg/ttkg alkalmazása után 320 mg/l. Átlép a placentán, és toxikus koncentrációt érhet el a magzatban.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár