Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
- Narkózis indukció. - Műtéti fájdalomcsillapítás általános anesztéziában illetve adjuvánsként helyi érzéstelenítésben végzett rövid (iv. bolus injekcióként), közepesen hosszú vagy hosszú időtartamú sebészeti beavatkozásokban (iv. bolus injekcióként, támogató adagokkal vagy infúzióval kiegészítve). Gyors hatása és rövid hatástartama miatt különösen alkalmas rövid időtartamú beavatkozásoknál és a sebészeti járóbeteg-ellátásban. Ugyanakkor kábító fájdalom-csillapítóként jól alkalmazható a közepes és hosszú időtartamú műtétek során is, mivel az intenzív fájdalommal járó periódusok jól áthidalhatók a Rapifen ismételt kis adagjaival vagy infúzióban történő megfelelő adagolásával.

Ellenjavallatok:
A készítménnyel, bármely komponensével illetve más morfinszerű anyagokkal szembeni ismert intolerancia.

Adagolás:
Az alfentanil adagját individuálisan kell meghatározni, figyelembe véve a beteg életkorát, testsúlyát, általános állapotát, alapbetegségét, az alkalmazott egyéb gyógyszerelést, az alkalmazott anesztézia illetve a műtéti beavatkozás jellegét. A kezdő adag idős és legyengült betegek esetében csökkentendő, gyermekek esetében emelendő. A kezdő dózis hatását figyelembe kell venni a további adagok megállapításánál. A bradycardia kockázatának elkerülése céljából ajánlatos egy anticholinerg szer kis adagjának intravénás alkalmazása közvetlenül az anesztézia bevezetése előtt. Az émelygés és hányás megelőzésére a neuroleptikus hatású droperidol adása ajánlott (neuroleptanalgézia). - Adagolás narkózis indukciójára: Egyetlen intravénás bolusként >=120 mcg/ttkg (17 ml/70 ttkg-t meghaladó) adaggal hipnózis és analgézia indukálható, stabil cardiovasculáris állapot és megfelelő izomrelaxáció fenntartása mellett. - Adagolás rövid és ambuláns beavatkozások esetén Rövid, fájdalmas beavatkozásoknál illetve ambuláns kisműtéteknél megfelelő a kis dózisban alkalmazott Rapifen, feltéve, hogy a szövődmények felismerésének (monitorozás) és elhárításának személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak. Egyetlen intravénás injekció (7-15 mcg/ttkg, azaz 1-2 ml/70 ttkg) elegendő, ha a beavatkozás 10 percnél rövidebb ideig tart. Elhúzódó beavatkozás esetén 10-15 percenként további 7-15 mcg/ttkg (1-2 ml/70 ttkg) adható. A spontán légzés 7 mcg/ttkg (1 ml/70 ttkg) vagy ennél alacsonyabb dózisú, lassan beadott injekció mellett a legtöbb esetben fenntartható. Ezzel a technikával a javasolt emelési ütem 3,5 mcg/ttkg (0,5 ml/70 ttkg). A bradycardia előfordulása az indukció előtt közvetlenül beadott anticholinerg szerrel (atropin injekció) megelőzhető. Émelygés, hányás megelőzése droperidollal lehetséges. Járóbeteg-rendeléseken kívánatos mind a droperidol, mind a benzodiazepinek mellőzése, mivel ezek elnyújthatják a beteg felébredésének idejét. Ambuláns betegeknek a legjobb alkalmazandó összetétel a következő: antikolinerg szer, rövid hatású hipnotikum, Rapifen és N2O/O2. Amennyiben posztoperatív hányinger lép fel, ez viszonylag rövid ideig tart, és az ilyen esetekben szokásos módszerekkel könnyen megszüntethető. - Adagolás közepesen hosszú beavatkozások esetén: A kezdő adagot a sebészeti beavatkozás várható időtartamának függvényében az alábbi séma szerint célszerű megválasztani: A műtét időtartama (min) RAPIFEN i.v. bolus adag mcg/ttkg ml/70 ttkg 10-30 20-40 3-6 30-60 40-80 6-12 > 60 80-150 12-20 Elhúzódó vagy agresszívebb műtéti beavatkozás esetén az analgézia ismételt 15 mcg/ttkg (2 ml/70 ttkg) adagokkal vagy Rapifen 1 mcg/ttkg/min (0,14 ml/70 ttkg/min) infúziójával tartható fenn. A műtét utolsó tíz percében a Rapifen adagolást fel kell függeszteni a postoperativ légzésdepresszió kivédésére. A műtét különösen fájdalmas periódusaiban kis dózisú, bolusban adott Rapifen vagy az infúzió sebességének átmeneti növelése javasolt. Ugyancsak növelendő a Rapifen adagja, ha az érzéstelenítést dinitrogénoxid vagy más inhalációs narkotikum nélkül végezzük. Adagolás hosszú műtéti beavatkozások esetén: A Rapifen hosszú sebészi beavatkozások esetén is használható az általános anesztézia fájdalomcsillapító komponenseként, különösen, ha gyors extubáció kívánatos. Optimális analgézia és stabil vegetatív állapot tartható fenn egyedileg meghatározott kezdő adagot követően, - a műtéti stimulusok és a beteg klinikai reakcióinak függvényében, - az infúziós sebesség megfelelő változtatásával.

Mellékhatások:
Az alábbiakban a klinikai vizsgálatok során észlelt mellékhatások következnek szervrendszerek és előfordulási gyakoriság szerinti felosztásban. A mellékhatások előfordulási gyakoriságának definíciója: Nagyon gyakori (>10%); Gyakori (>1%, <10%); Nem gyakori (>0,1 %, <1%); A beadás helyén észlelhető reakciók Nem gyakori: fájdalom az injekció beadásának helyén. Általános tünetek Nem gyakori: hidegrázás, allergiás reakciók (mint pl. anafilaxia, bronchospasmus, urticaria) Cardiovascularis zavarok (általános) Gyakori: hipotenzió, hipertenzió Centrális és perifériás idegrendszeri zavarok Gyakori: izommerevség (amely a thoracalis izomzatra is ráterjedhet), myoclonusos mozgások, szédülés. Nem gyakori: fejfájás. Gastrointestinalis zavarok Nagyon gyakori: hányinger, hányás. Szívfrekvencia és ritmus zavarok Gyakori: bradycardia, tachycardia Nem gyakori: arrhythmia Psychiatriai zavarok Gyakori: álmosság. Nem gyakori: disorientation, agitation, eufória Respiratorikus rendszer zavarai Gyakori: apnoe, légzésdepresszió. Nem gyakori: köhögés, rekurrens légzésdepresszió, laryngospasmus, csuklás. Bőr és bőrfüggelékek eltérései Nem gyakori: pruritus, izzadás. Látás zavarok Nem gyakori: zavart/kettős látás.

Interakciók:
Benzodiazepinek, barbiturátok, neuroleptikumok, halogén gázok és egyéb nem-szelektív központi idegrendszert deprimáló szerek (pl. alkohol) a Rapifen cardiovascularis és központi idegrendszeri hatását fokozhatják. Amennyiben a beteg ilyen gyógyszereket használ, a Rapifen adagját megfelelő mértékben csökkenteni kell. Hasonlóan a Rapifen alkalmazását követően az egyéb CNS-depresszánsok adagját is csökkenteni kell. Az alfentanilt főleg a citokróm P450 3A4 metabolizálja. Humán farmakokinetikai adatok arra utalnak, hogy ismert citokróm P450 3A4 inhibitor hatású gyógyszerek, mint pl. flukonazol, eritromicin, diltiazem és cimetidin gátolhatják az alfentanil ezúton történő lebomlását. In-vitro vizsgálatok alapján más hatásos potenciális citokróm P450 3A4 enzim inhibitorok (pl. ketokonazol, itrakonazol, ritonavir) szintén gátolhatják az alfentanil metabolizmusát. Így megnövekedhet a prolongált, akár a késleltetett légzésdepresszió veszélye. Ilyen gyógyszerek Rapifen-nel történő együttes alkalmazása a beteg speciális megfigyelését teszi szükségessé. Esetenként szükség lehet az alfetanil dózisának csökkentésére is. Javasolt a MAO-bénítók alkalmazását két héttel a sebészeti vagy anesztéziologiai beavatkozás előtt felfüggeszteni, jóllehet a hasonló szerkezetű fentanillal kapcsolatban számos közleményben leírták, hogy alkalmazása nem okozott szövődményeket MAO-bénítókra beállított betegeken végzett műtéti beavatkozás vagy általános érzéstelenítés során.

Figyelmeztetések:
Mint minden erős opiát származék az alfentanil is dózisfüggő légzésdepressziót okozhat; ez teljesen mértékben reverzibilis specifikus antagonisták (pl. naloxon) alkalmazása esetén, de szükség lehet az ópiod antagonista ismételt adására, mivel az alfentanil által okozott légzésdepresszió hosszabb ideig tarthat, mint az antagonista hatása. Az általános anesztéziában a mély analgéziát kifejezett légzésdepresszió kíséri, amely elhúzódhat vagy visszatérhet a posztoperatív szakaszban: ezért a betegeknek szoros megfigyelés alatt kell maradniuk, és készenlétben kell tartani a resuscitatiohoz szükséges felszerelést és az ópiod antagonistákat. Az anesztézia alatti hyperventilatio megváltoztathatja a beteg reagálását CO2-ra, ami a posztoperatív légzést befolyásolhatja. A thoracalis izomzatra is ráterjedő izommerevség alakulhat ki, melynek kivédésére az injekció lassú beadása (ez alacsonyabb dózisok esetén önmagában is elégséges), benzodiazepinekkel történő premedikáció, valamint izomrelaxánsok adása javasolt. Nem epilepsziás izom (myoclonusos) mozgások előfordulhatnak. Bradycardia és esetleges asystolia előfordulhat, amennyiben a beteg nem kapott megfelelő mennyiségű antikolinerg szert vagy a Rapifen-t nem-vagolytikus izomrelaxánsokkal kombinálták. A bradycardia jól reagál atropin adására. Az opiátok hipotenziót okozhatnak, különösen hypovolaemiás betegeken. Ilyen esetben megfelelő intézkedéseket kell tenni a vérnyomás stabilizálására. Kerülendő a bolus injekció gyors beadása agyi keringési zavarban szenvedő betegeknél, mivel az artériás középnyomás átmeneti esése az agyi perfúziós nyomás rövid ideig tartó csökkenésével járhat. Krónikus opiát-terápián lévő betegek vagy korábban opiát-abususban szenvedők esetében nagyobb adagok válhatnak szükségessé. Idős és legyengült betegeknek az adagok csökkentése ajánlott. Az opiátok adagját a következő állapotokban óvatosan kell titrálni: nem- kontrollált hypothyreoidismus, pulmonalis megbetegedések, csökkent légzési reserv, alkoholizmus, károsodott máj- vagy veseműködés. Az ilyen betegeknek hosszabb ideig tartó postoperativ monitorozásra van szükségük. Terhesség és szoptatás Alkalmazása terhességben: Bár állatkísérletekben nem tapasztaltak sem teratogén, sem akut embriotoxikus hatást, nem áll elegendő adat rendelkezésre ahhoz, hogy ki lehessen zárni az esetleges humán magzati károsodást. (lásd a Hatás- Preklinikai biztonsági vizsgálat) Így alkalmazása csak az előny/kockázat gondos mérlegelésével történhet. Nem ajánlott az alfentanil iv. alkalmazása szülés alatt, beleértve a császármetszést is, mert átjut a placentán, és a magzat különösen érzékeny az opiátokra. Amennyiben az alfentanil alkalmazására mégis sor kerül, az újszülött számára antidotumnak mindig kéznél kell lenni. Alkalmazása szoptatás idején: Az alfentanil átjut az anyatejbe, ezért a szoptatás nem ajánlott a gyógyszer beadását követő 24 órán belül. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre A Rapifen beadása után csak elegendő idő eltelte után vezethető gépjármű illetve végezhető veszélyes géppel munka. Az egyéni reakciók különbözőek. Általánosságban 1-3 ml beadása után 3-6 óra, magasabb adag és infúzió alkalmazása esetén 12-24 óra várakozási idő szükséges. Túladagolás Tünetei: A túladagolás a farmakológiai hatások felerősödésében nyilvánul meg. Az egyéni érzékenységtől függően a klinikai képet elsősorban a bradypnoe-tól apnoe-ig terjedő légzésdepresszió uralja. Kezelésük: Hypoventilatio vagy apnoe esetén oxigén adása szükséges asszisztált vagy kontrollált lélegeztetéssel. Specifikus antagonista szer, mint pl. naloxon ajánlott a légzésdepresszió feloldására. Egyidejűleg azonnali tüneti terápiát is alkalmazni kell. Mivel a légzésdepresszió hosszabb ideig tarthat, mint az ópiod antagonista hatása, az antagonista ismételt alkalmazására lehet szükség. Ha a légzésdepresszió izomrigiditással társul, iv. neuromuscularis blokkoló hatású izomrelaxáns alkalmazása válhat szükségessé az asszisztált vagy kontrollált lélegeztetés elősegítésére. A beteg szoros monitorozása, testhőmérsékletének és folyadékháztartásának egyensúlyban tartása szükséges. Súlyos vagy tartós hipotenzió esetén hypovolaemiával kell számolni, és megfelelő parenterális folyadékpótlásról kell gondoskodni. Inkompatibilitások Az injekciós oldatot nem szabad keverni más gyógyszerkészítményekkel. A Rapifen injekció elegyíthető 0,9 % NaCl- vagy 5 % glukóz infúziós oldattal. A felhígított oldat kompatibilis a műanyag infúziós készletekkel. A hígított injekciót az elkészítést követően 24 órán belül fel kell használni. Eltartás: Legfeljebb 30 Celsius fokon tárolandó. Alkalmazási előírás OGYI-eng. száma: 15099/55/2003.

Farmakodinámia:
Az alfentanil intravénás használatra szolgáló, gyors hatású és rövid hatástartamú kábító fájdalomcsillapító. A fentanillal kémiailag rokon vegyület, annál négyszer gyengébb analgetikus hatású. Maximális fájdalomcsillapító és légzésdeprimáló hatása 1-2 percen belül lép fel (szemben a morfinnal, amely csak 30 perc múlva feregitjti ki maximális terápiás hatását). Fentanillal azonos analgetikus hatást kifejtő (equianalgetikus) dózisban mindössze egyharmada a fentanilénak. Hatástartama egyértelműen dózisfüggő. 60 percnél hosszabb analgézia elérésére infúzióban való alkalmazása javasolt. Depresszív hatása a légzőközpontra és az alveolaris légzésre szintén rövidebb időtartamú, mint a fentanilé: az esetek többségében a fájdalomcsillapító hatás tovább áll fenn, mint a légzésdepresszió. A légzésdeprimáló hatás mértéke és időtartama megközelítőleg dózisfüggő. Magasabb adagokban (>= 120 mcg/ttkg) az alfentanil elaltat, így narkózist indukáló szerként is alkalmazható. Az indukció simán, fájdalommentesen, az intubáció indukálta cardiovascularis és hormonális stressz-reakciók nélkül zajlik le. Az alfentanil terápiás szélessége rendkívül nagy. Patkányban az LD50/ED50 aránya a legalacsonyabb analgézia szinten 1080, míg ez az érték a petidin esetében 4,6 a morfinnál 69,5 és a fentanil esetében 277. Más ópiod érzéstelenítőhöz hasonlóan az alfentanil az alkalmazott dózis és a beadás sebességének függvényében izomrigiditást, eufóriát, miosist és bradycardiát okoz. 200 mcg/ttkg dózisszintig az alfentanil nem okozott szignifikáns hisztamin szint emelkedést vagy hisztamin felszabadulásra utaló klinikai tüneteket. Az alfentanil alkalmazását követően az ébredés gyorsan, könnyen és a posztoperatív nausea és vomitus alacsony incidenciája mellett következik be. Minden alfentanil által kiváltott hatás azonnal és teljes mértékben megszüntethető specifikus antagonista, mint pl. naloxon alkalmazásával.

Farmakokinetika:
Az alfentanil gyorsan eliminálódik intravénás alkalmazást követően. Mérések alapján a sequentialis megoszlási félidőket: 0,4-2,2 min és 8-32 min értékeknek, a terminalis eliminációs félidőket 83-223 min értékeknek találták. Az ionizáció alacsony foka (pH = 7,4-nél 11%) hozzájárul a gyors, de korlátzott mértékű szöveti megoszláshoz. A megoszlási térfogat 1,27-4,81 L-nek (a centrális kompartment megoszlási térfogata) illetve 12,1-98,2 L-nek (a megoszlási térfogat a steady-state állapotban) adódott. Az alfentanil kötődése a plazmaproteinekhez 92 %-os. Főként a májban metabolizálódik. Csupán 1 % mutatható ki változatlan formában a vizeletben. Metabolitjai inaktívak és 70-80 %-ban a vizelettel ürülnek. A plazma-clearance fiatal egyéneknél 356 ml/min, és a kor előrehaladtával csökken. Farmakokinetikai sajátságainak köszönhetően az alfentanil nem kumulálódik a szövetekben. Átlagos, illetve hosszabb időtartamú műtéti beavatkozás esetén az analgézia fenntartható egy kezdeti alfentanil bolus injekciót követő ismételt adagolással vagy folyamatos infúzió alkalmazásával. Ha a steady-state állapot kialakult az infúzió alkalmazásakor, az eliminációs felezési idő a továbbiakban változatlan marad. Az adagolás megszakításakor a beteg a narkózisból gyorsan, utóhatások nélkül felébred. A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei A preklinkai vizsgálatokban csak jóval az alkalmazott humán dózisok felett észleltek elváltozásokat, amelyeknek csekély a relevanciája a klinikai alkalmazás szempontjából.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár