Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
A készítmény a következő, cefazolin-érzékeny kórokozók által okozott fertőzésekben javallt (lásd 5.1 pont): - alsó légúti fertőzések: krónikus bronchitis akut bakteriális exacerbációja, pneumonia - húgyúti fertőzések: akut pyelonephritis - bőr-és lágyrész fertőzések - endocarditis - szeptikémia Perioperativ profilaxis: a cefazolin perioperativ alkalmazása csökkentheti a postoperativ fertőzések incidenciáját kontaminált vagy potenciálisan kontaminált műtétek esetén. A cefazolin parenterális kezelést igénylő esetekben alkalmazandó. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket, protokollokat, módszertani ajánlásokat. Lehetőség szerint vizsgálni kell a kórokozó érzékenységét, de a kezelést az ilyen irányú vizsgálatok eredményeinek rendelkezésre állása előtt is meg lehet kezdeni.

Ellenjavallatok:
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Egyéb béta-laktám antibakteriális szerekkel (pl. penicillin, monobaktámok és karbapenemek) szembeni súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) az anamnézisben. 1 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésekor oldószerként nem szabad lidokain oldatot használni.

Adagolás:
Az adagolás a kórokozók érzékenységétől (lásd 5.1 pont) és a betegség súlyosságától függ. Adagolás Normál vesefunkcióval rendelkező felnőttek Nagymértékben érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések A szokásos dózis naponta 1-2 g, két vagy három egyenlő adagra elosztva (8 vagy12 óránként egy adag). Kevésbé érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések A szokásos dózis naponta 3-4 g, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag). Súlyos fertőzésekben naponta legfeljebb 6 g adható, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag). Perioperativ profilaktikus alkalmazás Szennyeződés vagy potenciálisan szennyeződés kockázatával járó műtétek esetében a postoperativ fertőzés megelőzésére ajánlott dózisok a következők: a. 1-2 g intravénásan 30 perccel-1 órával a műtét kezdete előtt. b. Hosszú ideig tartó beavatkozás esetében 500 mg-1 g adható intravénásan a műtét alatt (a beadás a sebészeti beavatkozás időtartamától függően változtatható). c. 500 mg-1 g intravénásan 6-8 óránként a műtétet követő 24 órán keresztül. Fontos, hogy (1) a preoperativ dózist röviddel (30 perc-1 óra) a műtét elkezdése előtt adják be, így megfelelő antibiotikumszint lesz jelen a szérumban és a szövetekben, amikor az első bemetszést megejtik; és (2) a cefazolint – amennyiben szükséges – további, megfelelő időközönként adagolják a műtét alatt, annak érdekében, hogy elégséges antibiotikumszint legyen jelen azokban a várható időpontokban, amikor a legnagyobb mértékű a fertőző mikroorganizmus-expozíció. A dózisok ismétlése közötti ajánlott intervallum 4 óra (a preoperativ alkalmazás elkezdésétől számítva). A cefazolin profilaktikus alkalmazását a műtét után általában 24 órán belül le kell állítani. Szívműtétek esetében a cefazolin profilaktikus alkalmazása a klinikai helyzettől függően az operáció befejezését követő 48 órán keresztül is folytatódhat. Vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegek Megfelelő kezdő dózist kell alkalmazni. Az ezt követő dózisokat a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján kell megállapítani. Cefazolin fenntartó terápia vesekárosodott betegeknél
Kreatinin-clearance (ml/perc) Szérum kreatininszint (mg/100 ml) Napi adag Adagolási intervallum
³ 55 £ 1,5 szokásos dózis* változatlan
35-54 1,6-3,0 szokásos dózis* legalább 8 óra
11-34 3,1-4,5 a szokásos dózis fele 12 óra
£ 10 ³ 4,6 a szokásos dózis negyede 18-24 óra
* Normál vesefunkcióval rendelkező felnőtt betegek napi dózisa. Hemodializált betegek esetében az adagolás a dialízis körülményeitől függ. Lásd még 4.4 pont. Gyermekek és serdülők Nagymértékben érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések Naponta 25-50 mg/ttkg ajánlott, kettő-négy egyenlő adagra elosztva (6, 8 vagy 12 óránként egy adag). Kevésbé érzékeny mikroorganizmusok által okozott fertőzések Naponta legfeljebb 100 mg/ttkg ajánlott, három vagy négy egyenlő adagra elosztva (6 vagy 8 óránként egy adag). 1 hónaposnál fiatalabb, koraszülött csecsemők és újszülöttek Mivel az egy hónapos kor alatti csecsemők és újszülöttek esetében az alkalmazás biztonságosságát még nem határozták meg, a cefazolin alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott. Lásd még a 4.4 pont). Iránymutatások gyermekgyógyászati adagoláshoz
Testtömeg 5 kg 10 kg 15 kg 20 kg 25 kg
Naponta 25 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 12 óránként kell beadni 63 mg 125 mg 188 mg 250 mg 313 mg
Naponta 25 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 8 óránként kell beadni 42 mg 85 mg 125 mg 167 mg 208 mg
Naponta 25 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 6 óránként kell beadni 31 mg 62 mg 94 mg 125 mg 156 mg
Naponta 50 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 12 óránként kell beadni 125 mg 250 mg 375 mg 500 mg 625 mg
Naponta 50 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 8 óránként kell beadni 83 mg 166 mg 250 mg 333 mg 417 mg
Naponta 50 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 6 óránként kell beadni 63 mg 125 mg 188 mg 250 mg 313 mg
Naponta 100 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 8 óránként kell beadni 167 mg 333 mg 500 mg 667 mg 833 mg
Naponta 100 mg/ttkg dózis, amit egyenlően elosztva, 6 óránként kell beadni 125 mg 250 mg 375 mg 500 mg 625 mg
Vesekárosodásban szenvedő gyermekek és serdülők Megfelelő kezdő dózist kell alkalmazni. Az ezt követő dózisokat a vesekárosodás mértéke, a fertőzés súlyossága és a kórokozó érzékenysége alapján kell beállítani. Mérsékelt vesekárosodásban (kreatinin-clearance 70-40 ml/perc) szenvedő gyermekek és serdülők számára a normál napi dózis 60%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 12 óránként kell beadni. Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 40-20 ml/perc) szenvedő gyermekek és serdülők számára a normál napi dózis 25%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 12 óránként kell beadni. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 20-5 ml/perc) szenvedő gyermekek és serdülők számára a normál napi dózis 10%-a, amit egyenlő adagokra osztva, 24 óránként kell beadni. Ezen iránymutatások a kezdő dózisokra vonatkoznak. Lásd még a 4.4 pont. Idősek Normál vesefunkcióval rendelkező idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra. A kezelés időtartama A betegség lefolyásától függ. Az alkalmazás módja A Cefazolin Sandoz 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz készítmény adható mély intramuscularis (im.) injekció, lassú intravénás (iv.) injekció vagy lassú intravénás infúzió formájában. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
A mellékhatások a gyakoriság csökkenő sorrendje szerint vannak felsorolva: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nem gyakori: Oralis candidiasis Ritka: Genitalis candidiasis, vaginitis. Bármely más antibiotikumhoz hasonlóan a tartós alkalmazás a rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. Rhinitis Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka: Leukopenia, granulocytopenia, neutropenia, thrombocytopenia, leukocytosis granulocytosis, monocytosis, lymphocytopenia, basophilia és eosinophilia volt tapasztalható a vérképben. Ezek a hatások ritkák és reverzíbilisek. Nagyon ritka: Véralvadási zavarok a vérplazmában és ennek következtében vérzések (lásd 4.4 pont) Ezen tünetek szempontjából elsősorban azok a betegek veszélyeztetettek, akik K‑vitamin-hiányban szenvednek, akiknél véralvadási zavarokat okozó állapotok állnak fenn (parenterális táplálás, étrendbeli hiányosságok, beszűkült vese- vagy májműködés, thrombocytopaenia), illetve vérzéseket okozó vagy súlyosbító betegségekben szenvednek (pl. hemofília, gyomor- vagy nyombélfekély). Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Láz Nagyon ritka: Anafilaxiás sokk (a légutak beszűkülésével járó gégeduzzanat, szapora szívverés, légszomj, vérnyomásesés, nyelvduzzanat, analis pruritus, genitalis pruritus, arcödéma), ami azonnali intenzív ellátást igényel. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Ritka: Hyperglykaemia, hypoglykaemia Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: Görcsrohamok (vesekárosodásban szenvedő, indokolatlanul nagy dózisokkal kezelt betegeknél) Ritka: Szédülés Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: Thrombophlebitis Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetei Ritka: Pleuralis effusio, dyspnoe vagy légzési elégtelenség, köhögés Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Hányinger, hányás, hasmenés Ritka: Anorexia Nagyon ritka: Colitis pseudomembranosa (ezt a szövődményt azonnal kezelni kell, ha az antibiotikum-kezelés alatt hasmenés jelentkezik) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Ritka Az aszpartát-aminotranszferáz (ASAT/SGOT), az alanin-aminotranszferáz (ALAT/SGPT) vagy az alkalikus foszfatáz, a gamma-glutamil-transzferáz, a bilirubin és/vagy a laktát-dehidrogenáz átmeneti emelkedése, reverzíbilis hepatitis és cholestaticus icterus A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: Bőrkiütés Nem gyakori: Erythema, erythema multiforme, urticaria, angiooedema Ritka: Toxicus epidermalis necrolysis, Stevens-Johnson szindróma Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka: Nephrotoxicitás, interstitialis nephritis, nem meghatározott nephropathia, proteinuria, a vér karbamid-nitrogén (BUN) szintjének átmeneti emelkedése és veseműködési rendellenesség, általában azoknál a betegeknél, akik egyéb, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszereket kapnak. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nagyon ritka: Vulvovaginalis pruritis Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: Fájdalom az intramuscularis injekció beadási helyén, esetenként indurációval Ritka: Általános rosszullét, kimerültség, mellkasi fájdalom Amennyiben cefazolin-kezelés alatt vagy után súlyos, perzisztáló hasmenés alakul ki, orvoshoz kell fordulni, mivel ez egy súlyos, azonnali ellátást igénylő betegség (pseudomembranosus colitis) tünete lehet, ami azonnali (pl. 4-szer 250 mg vankomicin) kezelést igényel. A beteg ne alkalmazzon saját elhatározásból semmilyen perisztaltikát befolyásoló gyógyszert (lásd 4.4 pont). Tartós vagy ismételt cefalosporin-kezelés hatására a rezisztens kórokozók (baktériumok vagy gombák) felülfertőzhetnek vagy elszaporodhatnak (szájpenész, moniliasis vaginalis). A cefalosporinok tartós alkalmazása a cefalosporin-rezisztens baktériumok, főként az Enterobacter, Citrobacter, Pseudomonas, Enterococcus, valamint a Candida fajok elszaporodását okozhatja, ami felülfertőzésekhez, vagy a rezisztens mikroorganizmusok, illetve élesztőgombák kolonizációjához vezethet (lásd 4.4 pont). Vizsgálatok Az ASAT, az ALAT, a vér karbamid és az alkalikus foszfatáz szintjének átmeneti emelkedése vese‑, illetve májkárosodásra utaló klinikai bizonyítékok nélkül. Állatkísérletes adatok azt igazolták, hogy a cefazolinnal kapcsolatosan fennáll a nephrotoxicitás lehetősége. Bár embereknél nem bizonyították, ezt a lehetőséget figyelembe kell venni, elsősorban a tartósan nagy dózisokkal kezelt betegeknél. Ritkán interstitialis nephritis és nem meghatározott nephropathiák eseteiről számoltak be. Az érintett betegek súlyos betegségekben szenvedtek, és számos gyógyszert kaptak. A cefazolin szerepét az interstitialis nephritis és egyéb nephropathiák kialakulásában nem igazolták. Ritka esetekben az alábbiakról számoltak be: Csökkent hemoglobin- és/vagy hematokrit értékek, anaemia, agranulocytosis, aplasticus anaemia, pancytopenia és haemolyticus anaemia. Az alábbi esetekről számoltak be bizonyos cefalosporinokkal végzett kezelés során: rémálmok, vertigo, hiperaktivitás, idegesség vagy szorongás, álmatlanság, aluszékonyság, gyengeség, hőhullámok, színlátás zavarok, zavartság, epileptogén epizódok. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Antibiotikumok A cefazolin nem alkalmazható egyidejűleg olyan antibiotikumokkal, amelyek bakteriosztatikus hatásmechanizmusúak (pl. tetraciklinek, szulfonamidok, eritromicin, klóramfenikol), mivel in vitro vizsgálatok során antagonisztikus hatásokat figyeltek meg. Probenecid A cefazolin vesén át történő kiürülése csökken, ha probeniciddel egyidejűleg alkalmazzák. K1-vitamin Egyes cefalosporinok, mint a cefamandol, cefazolin és cefotetán megzavarhatják a K1-vitamin metabolizmusát, elsősorban a K1-vitamin-hiányban szenvedő betegeknél. Ilyen esetben K1‑vitamin‑pótlásra lehet szükség. Antikoagulánsok A cefalosporinok nagyon ritkán a véralvadás zavarát okozhatják (lásd 4.4 pont). Orális antikoagulánsok vagy nagy dózisú heparin egyidejű alkalmazása esetén monitorozni kell a véralvadási paramétereket. Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor az antibiotikumokkal kezelt betegeknél kimutatható volt az orális antikoagulánsok hatásának fokozódása. Kockázati tényezőknek tűnnek a fertőzés és a gyulladás körülményei, a beteg életkora, valamint általános állapota. Ilyen körülmények között nehéz megállapítani, hogy a fertőző betegség, illetve annak kezelése milyen mértékben járul hozzá a kóros INR értékek kialakulásához. Néhány antibiotikum osztály azonban nagyobb mértékben érintett ebben, többek között a fluorokinolonok, makrolidok, ciklinek, a kotrimoxazol és egyes cefalosporinok. Nephrotoxicus szerek Nem zárható ki annak lehetősége, hogy bizonyos antibiotikumok (pl. aminoglikozidok, kolisztin, polimixin B), a jódozott kontrasztanyagok, az organoplatinok, a nagy dózisú metotrexát, egyes antivirális gyógyszerek (pl. ciklovirek, foszkarnet), a pentamidin, a ciklosporin, a takrolimusz és a vízhajtók (pl. furoszemid) nephrotoxicus potenciálja fokozódhat. Amennyiben ezeket a szereket a cefazolinnal egyidejűleg alkalmazzák, a vesefunkciós paramétereket rendszeresen kell ellenőrizni. Labordiagnosztikai vizsgálatok A vizelet cukorkoncentrációját kimutató laboratóriumi vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak, amennyiben a vizsgálat Benedict-oldattal, Fehling-oldattal vagy Clinitest tablettával történik. A cefazolin ugyanakkor nem befolyásolja az enzimatikus vizeletcukor próbákat. Mind a direkt, mind az indirekt Coombs-teszt álpozitív eredményt adhat, pl. olyan újszülötteknél, akiknek az édesanyját cefalosporinokkal kezelték.

Figyelmeztetések:
Túlérzékenység Allergiára hajlamos betegeknél a cefazolint kellő körültekintés mellett kell alkalmazni. Különleges körültekintés szükséges allergiás diathesis, asthma bronchiale vagy szénanátha esetén. Penicillinek és cefalosporinok közötti keresztérzékenységet dokumentáltak. Minden egyéb béta-laktám antibakteriális szerhez hasonlóan, a cefazolin esetében is beszámoltak súlyos, esetenként fatális túlérzékenységi reakciókról. Súlyos túlérzékenységi reakciók jelentkezésekor a cefazolin-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi intézkedéseket kell tenni. A cefazolin alkalmazása előtt meg kell állapítani, hogy a betegnek volt-e korábban súlyos túlérzékenységi reakciója cefazolinnal, más cefalosporinnal vagy bármilyen egyéb típusú béta-laktám antibiotikummal szemben. Akkor is körültekintés szükséges, ha a cefazolint olyan betegnek adják, akinek anamnézisében egyéb béta-laktám készítményekkel szembeni nem súlyos túlérzékenységi reakció található. Antibiotikummal összefüggő colitis pseudomembranosa Súlyos, elhúzódó hasmenés esetén gondolni kell az antibiotikumhoz társuló pseudomembranosus colitis lehetőségére. Mivel ez az állapot életveszélyes lehet, a cefazolin adását haladéktalanul le kell állítani, és megfelelő kezelést kell elkezdeni. Ilyen esetekben a perisztaltikát csökkentő szerek alkalmazása ellenjavallt. Lásd még 4.8 pont. Vesekárosodás Beszűkült veseműködésű betegek kezelésekor az adagok nagyságát és/vagy az adagolási intervallumot a veseelégtelenség súlyosságának függvényében kell meghatározni (lásd 4.2 pont). Bár a cefazolin ritkán okoz vesekárosodást, mégis ajánlott a vesefunkció ellenőrzése, főként olyan, súlyos betegségben szenvedőknél, akik maximális mennyiséget kapnak, illetve azon betegeknél, akiket egyidejűleg más, potenciálisan nephrotoxicus gyógyszerekkel, pl. aminoglikozidokkal vagy nagyhatású diuretikumokkal (pl. furoszemid) kezelnek. Intratekális alkalmazás Intratekálisan nem alkalmazható. A cefazolin intratekális alkalmazását követően a központi idegrendszer súlyos intoxikációjáról (köztük convulsiókról) számoltak be. Bakteriális rezisztencia és felülfertőzések A cefazolinnal történő tartós kezelés elősegítheti a cefazolin-rezisztens kórokozók elszaporodását. A betegeknél szorosan monitorozni kell az esetleges felülfertőzések kialakulását. Amennyiben a felülfertőzés kialakul, megfelelő intézkedéseket kell életbe léptetni (lásd 4.8. pont). Vérzési rendellenességek Kivételes esetekben a cefazolin-kezelés során előfordulhatnak véralvadási zavarok. Azok a betegek fokozottan veszélyeztetettek, akiknél fennállnak K-vitamin-hiányt okozó, illetve a véralvadást befolyásoló rizikótényezők (parenterális táplálás, étrendbeli hiányosságok, beszűkült vese- vagy májműködés, thrombocytopenia). Egyes vérzéseket okozó vagy súlyosbító betegségek egyidejű fennállása esetén (pl. hemofília, gyomor- és nyombélfekély) is felléphet a véralvadás zavara. Ezen betegségek fennállása esetén ellenőrizni kell a betegnél a Quick-időt. Csökkent érték esetén K‑vitamin‑pótlás szükséges (10 mg/hét). Gyermekek Egy hónaposnál fiatalabb koraszülöttek és csecsemők A cefazolin adása nem javallt koraszülötteknek és 1 hónaposnál fiatalabb csecsemőknek, mivel ezen betegcsoportra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, és nem bizonyított a készítmény biztonságossága. A készítmény megközelítőleg 2,1 mmol (48 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, amit kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: szisztémás alkalmazású antibakteriális szerek, egyéb béta-laktám antibiotikumok, első generációs cefalosporinok ATC kód: J01DA04 Hatásmechanizmus Minden cefalosporin (béta-laktám antibiotikum) gátolja a sejtfal-képződést és szelektív inhibitora a peptidoglikán-szintetáznak. A mechanizmus első lépése a gyógyszer sejtreceptorokhoz kötődése (penicillinkötő fehérjék). A kötődés létrejötte után a transzpeptidáz reakció gátlás alá kerül, megakadályozva a peptidoglikán szintézisét. Ez a folyamat a baktérium líziséhez vezet. A rezisztencia mechanizmusa A béta-laktám antibiotikumokban található egy úgynevezett béta-laktám gyűrű, ami elengedhetetlen az antimikrobiális hatáshoz. Ha ez a gyűrű felhasad, az antibiotikus hatás elvész. Számos baktériumfaj rendelkezik olyan enzimekkel (béta-laktamázok), amelyek felhasíthatják ezt a gyűrűt, és ezzel rezisztenssé válnak az ilyen típusú antibiotikumokkal szemben. Minden cefalosporinhoz és egyéb béta-laktamáz antibiotikumhoz hasonlóan, az egyes baktériumcsoportoknál a rezisztencia eltérő mechanizmusai alakulnak ki, többek között: a cél‑kórokozó változásai (penicillinkötő proteinek, PBP-k), a molekula közepének béta-laktamázok általi enzimatikus lebontása, a cél-kórokozó megváltozott hozzáférhetősége. A cefalosporinok és penicillinek között keresztrezisztencia áll fenn. Az indukálható, kromoszómához kötött béta‑laktamázokkal rendelkező Gram-negatív mikroorganizmusokat, mint pl. az Enterobacter spp., Serratia spp., Citrobacter spp.és Providencia spp.,cefazolinra rezisztensnek kell tartani, in vitro érzékenységük ellenére. Az érzékenységi vizsgálatok határértékei A minimális gátló koncentráció (Minimum inhibitory concentration, MIC) határértékeket az EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) állapította meg az alábbiak szerint:
Mikroorganizmus Határérték (mg/l)
É K R
Staphylococcus spp. Megjegyzés1 - Megjegyzés 1
Streptococcus fajok A, B, C és G csoport Megjegyzés 2 - Megjegyzés 2
Streptococcusk, viridians csoport ≤ 0,5 - 0,5
Nem fajfüggő határértékek ≤ 1 > 2
É=érzékeny, K=közepes mértékben érzékeny, R=rezisztens. 1A Staphylococcusok cefalosporin érzékenységét a cefoxitin érzékenység alapján becsülték meg. 2Az A, B, C és G béta-hemolizáló Streptococcus csoportok béta-laktám érzékenyégét a penicillin érzékenység alapján állapították meg. Mikrobiológiai érzékenység A kiválasztott fajoknál a szerzett rezisztencia prevalenciája földrajzi területektől és időtől függően változhat, ezért ajánlatos a rezisztenciára vonatkozó helyi információkat beszerezni, főként súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a gyógyszer alkalmazása – legalábbis néhány típusú fertőzés esetében – megkérdőjelezhető.
Általában érzékeny fajok
Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny)
Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet
Haemophilus influenzae Βéta-hemolizáló Streptococcusok, A, B, C és G csoport Streptococcus pneumoniae Staphylococcus epidermidis (meticillin-érzékeny)
Örökletesen rezisztens fajok
Citrobacter spp. Enterobacter spp. (Enterobacter cloacae, Enterobacter aerogenes) Morganaella morganii Proteus stuartii Proteus vulgaris Pseudomonas aeruginosa Serratia spp. Staphylococcus, meticillin-rezisztens Indol-pozitív Proteus spp. Klebsiella pneumoniae Proteus mirabilis
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A cefalosporinokra vonatkozó legfontosabb, in vivo hatásossággal összefüggő, farmakokinetikai‑farmakodinámiás index a két gyógyszeralkalmazás közötti intervallum azon százaléka, amely alatt a cefazolin szabad koncentrációja az adott célfajokra vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) érték felett marad (vagyis %T>MIC).

Farmakokinetika:
A cefazolin parenterálisan alkalmazandó. A maximális szérumszinteket im. injekciót követően 30‑75 perccel éri el. Szérumkoncentrációk (µg/ml) intramuscularis adagolást követően
Adag 30 perc 1 óra 2 óra 4 óra 6 óra 8 óra
500 mg 36,2 36,8 37,9 15,5 6,3 3
1 g 60,1 63,8 54,3 29,3 13,2 7,1
Szérum koncentrációk (µg/ml) 1 g intravénás adagolását követően
5 perc 15 perc 30 perc 1 óra 2 óra 4 óra
188,4 135,8 106,8 73,7 45,6 16,5
A cefazolin kb. 65-92 %-a kötődik plazmafehérjékhez. A cefazolin nagyon jól penetrál különböző szövetekbe, beleértve a vázizomzatot, a szívizomzatot, a csontszövetet, az epét és az epehólyag szövetét, az endometriumot és a hüvely szövetét. A cefazolin átjut a méhlepényen és az anyatejbe is kiválasztódik. A liquor cerebrospinalisba és a csarnokvízbe nem jut át kielégítő módon. A cefazolin nem metabolizálódik. Az alkalmazott adag nagy része glomeruláris filtráció révén, mikrobiológiailag aktív formában ürül a vizelettel. Kisebb hányada az epével ürül. A plazmából történő elimináció felezési ideje kb. 2 óra; beszűkült vesefunkciójú betegekben a felezési idő megnyúlhat.

Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár