Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
• A posztoperatív émelygés és hányás (PONV) megelőzése és kezelése felnőtteknél, valamint (2 11 éves) gyermekeknél és (12-18 éves) serdülőknél. • A morfium-származékok okozta émelygés és hányás megelőzése a posztoperatív betegeknél végzett fájdalomcsillapítás során (PCA) felnőtteknél. A droperidol használata során bizonyos óvintézkedésekre van szükség: lásd a 4.2, 4.3 és 4.4 pontokat.

Ellenjavallatok:
A droperidol alkalmazása ellenjavallt az alábbiak esetén: • A droperidollal vagy az injekció 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; • Butirofenonokkal szembeni túlérzékenység; • Ismert vagy feltételezett QT intervallum megnyúlás esetén (QTc > 450 msec nőknél és > 440 msec férfiaknál). Ide tartoznak a veleszületetten hosszú QT intervallumú páciensek, azok, akiknek a családjában előfordult veleszületett QT megnyúlás, és azok, akiket a QT intervallum megnyúlását eredményező gyógyszerekkel kezelnek (lásd 4.5 pont); • Hypokalaemia vagy hypomagnesaemia; • Bradycardia (< 55 szívverés percenként); • Olyan egyidejű kezelés, amely ismerten bradycardiához vezet; • Phaeochromocytoma; • Komatózus állapotok; • Parkinson-kór; • Súlyos depresszió.

Adagolás:
Adagolás Intravénás alkalmazásra. A posztoperatív émelygés és hányás megelőzése és kezelése Felnőttek: 0,625 mg – 1,25 mg (0,25 – 0,5 ml) között. Idősek (65 éves kor fölött): 0,625 mg (0,25 ml) Vese/májkárosodás: 0,625 mg (0,25 ml) Gyermekek Gyermekek (2-11 éves kor között) és serdülők (12-18 éves kor között): 20 – 50 mikrogramm/ttkg között (legfeljebb 1,25 mg). Gyermekek (2 éves kor alatt): nem javasolt. A droperidol alkalmazása a műtét várható befejezése előtt 30 perccel javasolt. Szükség szerint 6 óránként újabb adagok adhatók. Az adagot minden esetre egyedileg kell megszabni. A következő tényezőket kell figyelembe venni: kor, testsúly, más gyógyszerek alkalmazása, anesztézia típusa, műtéti beavatkozás. A morfium-származékok okozta émelygés és hányás megelőzése a posztoperatív betegnél végzett fájdalomcsillapítás során (PCA) Felnőttek: 15 – 50 mikrogramm droperidol/1 mg morfium, maximális napi adag 5 mg droperidol. Idősek (65 éves kor fölött), vese- és májkárosodás: nem áll rendelkezésre PCA alatti adat. Gyermekek Gyermekek (2-11 éves kor között) és serdülők (12-18 éves kor között): nem javasolt PCA alatt. Az ismerten vagy feltételezetten ventricularis ritmuszavarban szenvedő páciensek esetében folyamatos pulzusoximetriát kell végezni, és ezt az egyszeri intravénás alkalmazást követően 30 percig folytatni kell. A termék használat előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
A klinikai tapasztalatban a leggyakrabban álmosságról és szedációról számolnak be. Kevésbé gyakran előfordul továbbá hipotónia, szívritmuszavar, neuroleptikus malignus szindróma, és a neuroleptikus malignus szindrómával jelentkező tünetek, mozgási zavarok, úgy mint dyskinesia, valamint szorongás és zaklatottság.

Szervrendszer

Gyakori

³1/100 – <1/10

Nem gyakori

³1/1000 – <1/100

Ritka

³1/10 000 – <1/1 000

Nagyon ritka

< 1/10,000

Nem ismert

(a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Vér dyscrasia

Immunrend-szeri betegségek és tünetek

Anafilaktikus reakció; angioneurotikus ödéma, túlérzékenység

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

SIADH (nem megfelelő antidiuretikus hormon kiválasztás)

Pszichiátriai kórképek

Szorongás; zaklatottság/akathisia;

Zavarodott állapotok, zaklatottság

Dysphoria

Hallucinációk

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Álmosság

Dystonia; nystagmus

Extrapirami-dális rendellenesség konvulziók, remegés

Epilepsziás görcsök; Parkinson-kór; pszichomotoros hiperaktivitás; kóma

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Tachycardia; szédülés

Szívritmus-zavarok, beleértve a ventricularis ritmuszavar

Szívleállás, Torsade de pointes,

EKG-n QT szakasz megnyúlása

Érbetegségek és tünetek

Hipotónia

Syncope

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Hörgőgörcs; gégegörcs

A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Kiütés

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Neuroleptikus malignus szindróma

(NMS)

Hirtelen halál

Esetenként előfordultak a neuroleptikus malignus szindrómával potenciálisan összekapcsolható tünetek, úgy mint a testhőmérséklet változásai, merevség és láz. Előfordult a szellemi állapot változása, zavarodottság vagy zaklatottság és megváltozott tudatállapot. Autonóm instabilitás nyilvánulhat meg tachycardiában, ingadozó vérnyomásban, erős izzadásban/nyálzásban és remegésben. Rendkívüli esetekben a neuroleptikus malignus szindróma kómához, vese- és/vagy máj-epeúti problémákhoz vezethet. A hosszú idejű alkalmazás során elszigetelten előfordult amenorrhoea, galactorrhoea, gynaecomastia, hyperprolactinaemia és oligomenorrhoea. Vénás thromboembolia eseteit, beleértve a tüdőembólia és a mélyvénás thrombosis eseteit, jelentették antipszichotikus gyógyszerekkel - a gyakoriság ismeretlen.

Interakciók:
Ellenjavallatok egyidejű alkalmazás esetén Nem szabad a droperidollal egy időben alkalmazni a QT-megnyúlással járó torsades de pointes-t eredményező gyógyszereket. Ide tartoznak: - az IA osztályba tartozó antiarrhytmiás szerek, például kinidin, dizopiramid, prokainamid; - a III. osztályba tartozó antiarrhytmiás szerek, például amiodaron, szotalol; - a makrolid antibiotikumok, például erytromicin, klaritromicin; - a fluorokinolon antibiotikumok, például sparfloxacin; - az antihisztaminok, például asztemizol, terfenadin; - bizonyos antipszichotikumok, például klórpromazin, haloperidol, pimozid, tioridazin; - a malária-ellenes szerek, például klorokinin, halofantrin; - a ciszaprid, domperidon, metadon, pentamidin. Az extrapiramidális tüneteket okozó gyógyszerek, pl. a metoklopramid és más neuroleptikus szerek egyidejű alkalmazása droperidollal növelheti ezen tünetek előfordulását, ezért alkalmazásuk kerülendő. Kerülni kell az alkoholtartalmú italok- és gyógyszerek fogyasztását. Egyidejű használat esetén elővigyázatosság javasolt A QT megnyúlás kockázatának csökkentése érdekében elővigyázatosságra van szükség azoknál a pácienseknél, akiknél valószínűsíthetően elektrolit egyensúlyhiányt (hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia) okozó gyógyszereket alkalmaznak, például kálium-ürítő vízhajtókat, hashajtókat és glükokortikoidokat. A droperidol fokozza a nyugtatók (barbiturátok, benzodiazepinek, morfium-származékok) hatását. Ugyanez vonatkozik a hipertónia elleni szerekre, így ortosztatikus hipotónia léphet fel. Más nyugtatókhoz hasonlóan a droperidol elősegítheti az opioidok által okozott légzési elégtelenséget. Mivel a droperidol blokkolja a dopamin-receptorokat, gátolhatja a dopamin-agonisták (pl. bromokriptin, lizurid és l-dopa) hatását. A citokróm P450 izoenzimek (CYP) CYP1A2, CYP3A4 aktivitását gátló anyagok csökkenthetik a droperidol metabolizálási ütemét, és meghosszabbíthatják annak farmakológiai hatását. Ez okból elővigyázatosságra van szükség a droperidol egyidejű alkalmazása esetén CYP1A2-gátlókkal (pl. ciprofloxacin, tiklopidin), vagy CYP3A4-gátlókkal (pl. diltiazem, eritromicin, flukonazol, indinavir, itrakonazol, ketokonazol, nefazodon, nelfinavir, ritonavir, sakinavir, verapamil) vagy ezekkel együttesen (pl. cimetidin, mibefradil).

Figyelmeztetések:
Központi idegrendszer A droperidol felerősítheti az egyéb CNS depresszáns gyógyszerek miatt bekövetkező CNS depressziót. Azokat az anesztézián átesett betegeket, akiket erős CNS depresszáns gyógyszerekkel kezelnek, vagy akik CNS depressziós tüneteket mutatnak, folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani. A metoklopramid és egyéb neuroleptikus gyógyszerek egyidejű alkalmazása az extrapiramidális tünetek fokozódásához vezethet, ezért ezek egyidejű alkalmazása kerülendő (lásd 4.5 pont). Epilepszás (vagy korábban epilepsziával kezelt) betegeknél, illetve epilepsziára vagy konvulzióra hajlamosító esetekben az alkalmazás során elővigyázatosságra van szükség. Cardiovascularis rendszer A droperidol alkalmazását követően enyhétől mérsékeltig terjedő hipotóniát, és esetenként (reflexes) tachycardiát figyeltek meg. Ez a reakció általában magától megszűnik. Amennyiben azonban a hipotónia tartós, meg kell fontolni a hypovolaemia lehetőségét, és gondoskodni kell a megfelelő folyadékpótlásról. A droperidol alkalmazását gondosan mérlegelni kell azoknál a betegeknél, akiknél fennállnak az alábbi szívritmuszavar rizikófaktorok, vagy azok gyanúja: • korábbi jelentős szívbetegségek, többek között súlyos ventricularis ritmuszavar, másod- és harmadfokú atrioventricularis blokk, szinuszcsomó diszfunkció, congestiv szívelégtelenség, ischaemiás szívbetegség és balkamrai hypertrophia. • familiárisan előfordult hirtelen halálozás; • veseelégtelenség (különösen krónikus dialízis esetén); • szignifikáns krónikus obstruktív tüdőbetegségek és légzési elégtelenség; • elektrolit zavarok rizikófaktorai, amint azt akut esetben hashajtót, glükokortikoidokat, kálium-ürítő vízhajtókat szedő betegeknél megfigyelték inzulin alkalmazásával egy időben, illetve hosszan tartó hányásban és/vagy hasmenésben szenvedő betegeknél. Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a szívritmuszavar kockázata, a droperidol alkalmazása előtt ellenőrizni kell a szérum-elektrolit és kreatininszintet, valamint ki kell zárni a QT megnyúlás fennállását. A felismerten vagy feltételezetten ventricularis ritmuszavarban szenvedő páciensek esetében folyamatos pulzusoximetriát kell végezni, és ezt az egyszeri intravénás alkalmazást követően 30 percig folytatni kell. Általánosságban A QT megnyúlás megelőzése érdekében elővigyázatosságra van szükség azoknál a pácienseknél, akiknél valószínűsíthetően elektrolit egyensúlyhiányt (hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia) okozó gyógyszereket alkalmaznak, például kálium-ürítő vízhajtókat, hashajtókat és glükokortikoidokat. A citokróm P450 izoenzimek (CYP) CYP1A2, CYP3A4 aktivitását gátló anyagok csökkenthetik a droperidol metabolizálási ütemét, és meghosszabbíthatják annak farmakológiai hatását. Ez okból elővigyázatosságra van szükség abban az esetben, ha a droperidolt erős CYP1A2 és CYP3A4 gátlókkal együtt alkalmazzák (lásd 4.5 pont). A droperidol alkalmazása előtt alapos vizsgálat szükséges azoknál a betegeknél, akiknél alkoholizmus áll vagy állt fenn, illetve nagy adagú alkoholt fogyasztottak. Nem megmagyarázható hyperthermia esetén kulcsfontosságú a kezelés megszakítása, mivel ez a neuroleptikus malignus szindróma egyik tünete lehet. Antipszichotikumok szedése mellett beszámoltak vénás tromboembóliás (VTE) esetek előfordulásáról. Mivel az antipszichotikumot szedő betegnél gyakoriak a VTE-ra hajlamosító, szerzett rizikófaktorok, ezért a Xomolix-kezelés előtt és alatt az összes lehetséges VTE rizikófaktort ki kell szűrni és a VTE megelőzése érdekében szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Időseknél, illetve vese- és májkárosodásban szenvedőknél az adagot csökkenteni kell (lásd 4.2 pont). A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) / 1 ml nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. Termékenység A hím és nőstény patkányokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki fertilitást befolyásoló hatást (lásd 5.3 pont). A droperidol termékenységre gyakorolt klinikai hatását nem igazolták. Terhesség A korlátozott mennyiségű klinikai adatok nem mutattak növekedést a fejlődési rendellenességet okozó kockázatok tekintetében. A droperidol nem bizonyult teratogénnek patkányoknál. Az állatokon végzett kísérletek nem kielégítőek a terhesség és embrionális/magzati fejlődés, szülés és- szülés utáni fejlődés tekintetében. Azon anyák újszülötteinél, akiket hosszú ideig kezeltek nagy dózisú neuroleptikumokkal, átmeneti extrapiramidális jellegű neurológiai zavarokat figyeltek meg. A gyakorlatban megelőző intézkedésként javasolt elkerülni a droperidol alkalmazását a terhesség alatt. Ha az alkalmazás a terhesség utolsó szakaszában szükséges, javasolt figyelemmel követni az újszülött neurológiai funkcióit. Szoptatás A butirofenon-típusú neuroleptikumok kiválasztódnak az anyatejbe; a droperidol alkalmazását egyszeri alkalomra kell korlátozni. Az ismételt alkalmazás nem javasolt. Túladagolás Tünetek A droperidol túladagolása a farmakológiai hatások fokozott jelentkezésében nyilvánul meg. A véletlenszerű túladagolás tünetei a pszichés érdektelenség, aluszékonyság, esetenként alacsony vérnyomással együtt. Magasabb adagok esetén vagy érzékeny betegeknél extrapiramidális rendellenességek állhatnak elő (fokozott nyálelválasztás, rendellenes mozgások, néha izommerevség). Toxikus adagok esetén konvulzió fordulhat elő. Ritkán előfordult a QT-intervallum megnyúlása, ventricularis ritmuszavar és hirtelen halál. Kezelés Speciális ellenszer nem ismeretes. Extrapiramidális reakciók esetén azonban antikolinerg szerek alkalmazása szükséges. A droperidollal túladagolt betegeknél figyelemmel kell kísérni a QT-intervallum megnyúlásának esetleges tüneteit. Figyelembe kell venni a torsades de pointes-ra hajlamosító tényezőket, pl. elektrolit zavarokat (különösen a hypokalaemia vagy hypomagnesaemia eseteit) és bradycardiát. A súlyos hipotóniát a keringés fokozásával és egyéb megfelelő lépésekkel kell kezelni. Biztosítani kell az átjárható légutakat és a megfelelő oxigénellátást; indokolt lehet oropharyngeális vagy endotracheális intubálás. Amennyiben szükséges, a beteg állapotát 24 órán át vagy még tovább figyelemmel kell kísérni; a testet melegen kell tartani, és biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Antipszichotikumok. ATC kód: N05AD08 A droperidol butirofenon típusú neuroleptikum. Farmakológiai profilját elsősorban a dopamin-blokkoló és gyenge α1-adrenolitikus hatás jellemzi. A droperidol antikolinerg és antihisztam hatástól mentes. A droperidol az area postrema kemoszenzitív trigger zónájának dopaminerg receptoraira gyakorol gátló hatást, így nagyon hatékony hányingercsökkentő, amely különösen hatásos a műtétek után jelentkező és/vagy a morfium típusú fájdalomcsillapítók által okozott émelygés és hányinger megelőzésében és kezelésében. 0,15 mg/ttkg dózisban adagolva a droperidol az átlagos vérnyomásérték (MBP) csökkenését okozza azzal, hogy csökkenti a cardiac output-ot az első fázisban és ezt követően csökkenti a preload-ot. Ezek a változások függetlenek a szívizom-összehúzódás vagy a vascularis rezisztencia bármilyen változásától. A droperidol nem befolyásolja a szívizom-összehúzódást vagy a szívritmust, így nincs negatív inotrop hatása. Az általa okozott gyenge α1-adrenerg gátlás enyhe vérnyomáscsökkenést és csökkent perifériás vascularis rezisztenciát okozhat és csökkenhet a pulmonalis artériás nyomás (különösen akkor, ha az rendellenesen nagy). Csökkentheti az epinefrin által okozott arrhythmia előfordulását, de nem előz meg más típusú arrhythmiákat. A droperidol specifikus antiarrhythmiás hatása 0,2 mg/ttkg dózis esetén, a szívizom összehúzódásra gyakorolt hatással (a refrakter periódus megnyúlása) és a vérnyomás csökkentésével magyarázható. Két - az általános érzéstelenítés állapotában végzett (egy placebo kontrollal és egy összehasonlító aktív kezeléssel végzett) - a posztoperatív émelygés és hányás kis dózisban adagolt droperidollal (0,625 és 1,25 mg intravénásan, illetve 0,75 mg intravénásan) történő kezelése esetén fellépő QTc változások hatékonyabb azonosítását célzó tanulmány során a QT intervallum 3-6 perces megnyúlását tapasztalták 0,625 és 1,25 mg droperidol (illetve 15  40 és 22  41 ms) dózis esetén, de ezek a változások nem tértek szignifikánsan el a sóoldat (12  35 ms) esetén észlelt változásoktól. Statisztikailag nem voltak jelentős különbségek a droperidol és a sóoldat csoportok olyan pácienseinek számában, akiknél 10%-nál nagyobb QTc megnyúlást mértek. Nem találtak bizonyítékot a droperidol által előidézett QTc megnyúlásra műtét után. Nem észleltek ectopiás szívverést az elektrokardiogrammal végzett mérések vagy a 12 csatornás mérések esetén a műtét körüli időszakban. A 0,75 mg dózisban adagolt droperidollal végzett összehasonlító aktív kezelés tanulmány egy jelentős QTc intervallum megnyúlást azonosított (maximálisan 17  9 ms a droperidol injekció beadását követő második percben összehasonlítva a kezelés előtti QTc méréssel), ahol a QTc intervallum jelentősen lecsökkent a 90. perc után.

Farmakokinetika:
Egyetlen intravénás adag hatása az alkalmazást követően 2-3 perccel jelentkezik. A trankvilláns és szedatív hatás általában 2-4 órán át tart, de gyengült éberség akár 12 óra hosszán át is fennállhat. Eloszlás Az intravénás alkalmazást követően a plazma koncentrációja az első 15 percben rohamosan esik. A plazma protein-kötés 85 – 90 %-os. A disztribúciós volumen hozzávetőlegesen 1,5 l/ttkg. Biotranszformáció A droperidol a májban kiterjedt metabolizáción megy keresztül; oxidáció, dealkiláció, demetiláció és hidroxiláció történik a citokróm P450 1A2, 3A4 izoenzimek, valamint kisebb mértékben 2C19 által. A metabolitok nem rendelkeznek neuroleptikus tulajdonsággal. Elimináció A kiválasztás alapvetően az anyagcserén keresztül megy végbe, 75%-át a vese választja ki. A hatóanyag mindössze 1%-a ürül ki változatlanul a vizelettel, 11%-a pedig a széklettel. A plazma clearance 0,8 (0,4 – 1,8) l/perc. A felezési idő (t1/2ß) 134 ± 13 perc. Gyermekek Egy vizsgálatban, melyben 12 (3,5 -12 éves kor közötti) gyermek vett részt, az eloszlási térfogat és a clearance értéke alacsonyabb volt, mint a felnőtteknél (0,58 ± 0,29 l/ttkg és 4,66 ± 2,28 ml/ttkg*perc) és párhuzamosan csökkent. A felezési idő (101,5 ± 26,4 perc) hasonló volt, mint a felnőtteknél.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár