Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Felnőtteknél Organikus eredetű kognitív zavarok tüneti kezelése; a kezelés hatására javuló tünetek a következők: memóriazavar, figyelemzavar, motivációhiány. Corticalis myoclonus kezelése – önmagában vagy kombinációban. Vertigo és az ehhez társuló egyensúlyzavar kezelése, a vasomotoros, valamint pszichés eredetű bizonytalanság-érzés kivételével. Sarlósejtes vasoocclusiv krízis profilaxisa és remisszióban való alkalmazás. Gyermekeknél Dyslexiás gyermekek kezelése – megfelelő egyéb módszerekkel kombinálva (pl. beszédterápia). Sarlósejtes vasoocclusiv krízis profilaxisa és remisszióban való alkalmazás.

Ellenjavallatok:
A készítmény hatóanyagával a piracetámmal, egyéb pirrolidon –származékokkal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Haemorrhagiás stroke. Vesebetegség végstádiuma. Huntington-chorea

Adagolás:
Az alkalmazás módja A piracetám per os alkalmazható étkezéssel egyidejűleg vagy étkezéstől függetlenül. A filmtablettá(ka)t folyadékkal együtt kell lenyelni. A belsőleges oldathoz való granulátumot folyadékban feloldva kell bevenni. A szokásos napi adagot 2-4 részre elosztva ajánlott bevenni. Amennyiben parenterális alkalmazásra van szükség (pl. nyelési nehézség, eszméletlenség), a piracetám intravénásan adandó, a per os dózissal megegyező napi adagban. Az injekcióhoz való oldatot intravénásan, néhány perc alatt kell beadni. 3 g piracetámot meghaladó napi dózisok esetén az injekcióból aszeptikus hígítással infúziós oldat készíthető, amelyet folyamatos infúzió formájában kell beadni 24 órán belül (lásd még 6.2 és 6.3 pontok). A szokásos napi adagok az egyes javallatoknak megfelelően: Organikus eredetű kognitív zavarok tüneti kezelése: Az ajánlott napi adag 2,4 – 4,8 g, 2 vagy 3 részre elosztva. Corticalis myoclonus kezelése: Az ajánlott kezdő adag 7,2 g/nap, ami 3-4 naponként napi 4,8 g-mal emelendő, legfeljebb 24 g/nap adag eléréséig. A napi dózis 2-3 részre elosztva adandó. A myoclonus corticalis kezelésére alkalmazott egyéb gyógyszereket a megszokott dózisban kell alkalmazni. A későbbiekben a klinikai állapotban elért javulástól függően lehetőség szerint csökkenteni kell az egyéb ilyen jellegű gyógyszerek adagjait. A piracetám terápiát mindaddig célszerű folytatni, amíg az eredeti cerebralis megbetegedés fennáll. Akut történések esetében a betegek egy részénél az idő előrehaladtával spontán javulás állhat be, ezért 6 hónapos időközönként meg kell kísérelni a piracetám dózisának csökkentését vagy a kezelés abbahagyását. Ez a piracetám dózisának 2 naponként (Lance és Adams szindróma esetében 3 vagy 4 naponta) 1,2 grammal való csökkentésével végzendő, a hirtelen visszaesés lehetőségének, illetve az elvonási görcsrohamok fellépésének kivédése érdekében. Vertigo kezelése: Az ajánlott napi adag 2,4 – 4,8 g, két vagy három részre elosztva. Sarlósejtes vasoocclusiv krízis profilaxisa és remisszióban való alkalmazás: profilaxis: ajánlott napi dózis 160mg/ttkg per os alkalmazása, négy részre elosztva. remisszió: ajánlott napi dózis 300 mg/ttkg intravénásan, négy részre elosztva. 160 mg/ttkg/nap dózisnál alacsonyabb adagok alkalmazása, valamint a rendszertelen adagolás a krízisek kiújulásához vezethet Gyermekek Dyslexia kezelése logopédiai módszerekkel kombinálva: 8 éven felüli gyermekek és serdülők esetében az ajánlott napi adag 3,2 g, két részre elosztva. Sarlósejtes vasoocclusiv krízis profilaxisa és remisszióban való alkalmazás: Profilaxisra az ajánlott napi dózis 160 mg/kg per os, Remisszióban az ajánlott napi dózis 300 mg/kg intravénásan. 160 mg/ttkg/nap dózisnál alacsonyabb adagok alkalmazása, valamint a rendszertelen adagolás a krízisek kiújulásához vezethet A piracetám 3 éves kortól alkalmazható sarlósejtes anaemiában az ajánlott felnőtt dózistartományban (mg/ttkg). A készítményt ebben az indikációban néhány esetben 1 – 3 éves korú gyermekeknél is alkalmazták. Időskorúak: A szokásos dózis módosítása ajánlott károsodott vesefunkciójú időskorú betegeknél (lásd “A dózis módosítása vesekárosodásban” című bekezdést). Időskorú betegek hosszan tartó kezelése esetén a kreatinin clearance értékét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az esetleg szükségessé váló dózisváltoztatás elvégezhető legyen. Vesekárosodásban szenvedő betegek: A napi dózist minden betegnél egyénileg kell megállapítani, a vesefunkció függvényében. Az alábbi táblázat segítséget nyújt a dózis megállapításához. A táblázat használatához szükség van a beteg kreatinin clearance-ének (CLcr) becsült értékére (ml/percben kifejezve). A CLcr (ml/perc) értéke a szérum kreatinin (mg/dl) meghatározását követően az alábbi képlettel becsülhető: Csoport Kreatinin clearance (ml/perc) Adagolás _______________________________________________________________________________________ Normál >80 a szokásos napi adag, 2-4 részre elosztva Enyhe vesekárosodás 50-79 a szokásos napi adag 2/3-a, 2-3 részre elosztva Közepes vesekárosodás 30-49 a szokásos napi adag 1/3-a, 2 részre elosztva Súlyos vesekárosodás <30 a szokásos napi adag 1/6-a, naponta Vesebetegség végstádiuma ellenjavallt _______________________________________________________________________________________ Májkárosodásban szenvedő betegek: Vesekárosodással nem társuló májkárosodásban nem szükséges a dózis módosítása. Olyan betegeknél, akik májkárosodásban és vesekárosodásban is szenvednek, ajánlott az alkalmazott dózis módosítása (lásd a “Vesekárosodásban szenvedő betegek” című bekezdést).

Mellékhatások:
a) A gyógyszer-biztonságossági profil összefoglalása A feldolgozott gyógyszer-biztonságossági adatok olyan kettős-vak, placebo-kontrollos klinikai és klinikai-farmakológiai vizsgálatokból származnak (lásd „UCB Documentation Data Bank” 1997 június) , amelyekben több mint 3000 piracetámmal kezelt személy vett részt, tekintet nélkül a javallatra, dózisformára, napi adagra vagy a populációs jellegzetességekre. b) A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázat szervrendszerenként és gyakorisági kategóriánként sorolja fel a mellékhatásokat, a klinikai vizsgálati adatok és a gyógyszer forgalomba hozatalát követő tapasztalatok alapján. Az előfordulási gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori: (>1/10); gyakori (>1/100 – ≤1/10), nem gyakori (>1/1000 – ≤ 1/100); ritka (≥1/10000 – ≤1000); nagyon ritka (< 1/10000). A forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból származó adatok mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy becsülni lehetne előfordulási gyakoriságukat a kezelendő populációban. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: vérzési rendellenesség Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: anaphylactoid reakció, túlérzékenység Pszichiátriai kórképek: Gyakori: idegesség Nem gyakori: depresszió Nem ismert: izgatottság, szorongás, zavartság, hallucináció Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: hyperkinesis Nem gyakori: aluszékonyság Nem ismert: ataxia, egyensúlyzavar, epilepszia súlyosbodása, fejfájás, álmatlanság A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei: Nem ismert: vertigo Érbetegségek és tünetek: Ritka: thrombophlebitis (csak az injekciós gyógyszerforma esetében), hypotensio (csak az injekciós gyógyszerforma esetében) Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: hasi fájdalom, felső hasi fájdalom, hasmenés, émelygés, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Nem ismert: angioneurotikus oedema, dermatitis, pruritus, urticaria Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nem gyakori: asthenia Ritka: fájdalom az injekció helyén (csak az injekciós gyógyszerforma esetében), láz (csak az injekciós gyógyszerforma esetében Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: Gyakori: testsúlynövekedés

Interakciók:
Pajzsmirigy-hormonok Pajzsmirigy-hormonokkal (T3 + T4) egyidejűleg alkalmazva zavartság, irritabilitás és alvászavar fordult elő. Acenokumarol Egy leközölt, szimpla vak vizsgálatban – amiben súlyos, visszatérő vénás thrombosisban szenvedő betegek vettek részt -, azt találták, hogy a piracetám 9,6 g/nap dózisban nem befolyásolta az acenokumarol azon dózisait, amelyek a 2,5-3,5-es INR-érték (nemzetközi normalizált arány) eléréséhez szükségesek, de az önmagában adott acenokumarollal összehasonlítva a 9,6 g/nap dózisú piracetám hozzáadása szignifikánsan csökkentette a thrombocyta aggregációt, a β-thromboglobulin release-t, a fibrinogén és a von Willebrand-faktorok (VIII : C; VIII : vW : Ag; VIII : vW : RCo) szintjét, valamint a teljes vér és a plazma viszkozitását. Farmakokinetikai kölcsönhatások A piracetám farmakokinetikájának esetleges változásait eredményező gyógyszerkölcsönhatások esélye igen kicsi, mivel a piracetám dózisának körülbelül 90 %-a változatlan formában ürül a vizelettel. In vitro körülmények között a piracetám 142, 426 és 1422 μg/ml koncentrációban nem gátolja a humán citokróm P450 máj-izoenzimeket (CYP 1A2, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 4A9/11). Az 1422 μg/ml koncentráció enyhe gátló hatást fejtett ki a CYP 2A6 (21%) és 3A4/5 (11%) enzimekre. Azonban az ezen két CYP izoenzim gátlását okozó Ki értékek nagy valószínűséggel messze meghaladják az 1422 μg/ml értéket. Emiatt valószínűtlen, hogy a piracetám és egyéb gyógyszerek között metabolikus interakció lépne fel. Antiepilepsziás gyógyszerek Négy héten keresztül napi 20 g-os dózisban adott piracetám nem változtatta meg az alkalmazott antiepilepsziás gyógyszerek (karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál és nátrium-valproát) “peak and trough” szérumszintjeit olyan epilepsziás betegeknél, akik a fenti szereket folyamatosan kapták. Alkohol Egyidejű alkoholfogyasztás nem befolyásolta a piracetám szérumszintjét, és az 1,6 g-os per os dózisban alkalmazott piracetám sem módosította az alkohol szérumszintjét.

Figyelmeztetések:
A thrombocyta-aggregációra gyakorolt hatások A piracetámnak a thrombocyta-aggregációra gyakorolt hatása miatt (lásd 5.1 pont “Farmakodinámiás tulajdonságok”) ajánlatos az óvatosság olyan betegek esetében, akik súlyos vérzésben szenvednek vagy vérzés kockázatának vannak kitéve, pl. gyomor-bélrendszeri fekély miatt, akik valamilyen véralvadási zavarban szenvednek, valamint azoknál, akiknek kórtörténetében vérzéses stroke szerepel, akik nagyobb műtéten esnek át, beleértve a fogászati műtéteket, továbbá azoknál a betegeknél, akik antikoagulánsokat vagy thrombocyta-aggregáció gátló szereket szednek, beleértve az alacsony dózisú aszpirint is. Veseelégtelenség A piracetám a veséken keresztül választódik ki, ezért vesekárosodás esetében ezt figyelembe kell venni (lásd 4.2 pont „Adagolás”). Időskorúak Időskorú betegek hosszan tartó kezelésekor rendszeresen ellenőrizni kell a kreatinin clearance értékét, hogy szükség esetén lehetőség legyen a dózis módosítására. A kezelés megszakítása Myoclonus corticalisban szenvedő betegeknél el kell kerülni a kezelés hirtelen megszakítását, mivel ez hirtelen visszaesést, illetve elvonási görcsrohamok fellépését válthatja ki. Sarlósejtes krízis A sarlósejtes krízis javallat esetében a 160 mg/kg/nap adagnál kisebb dózisok vagy a rendszertelen adagolás a krízisek ismételt fellépését válthatja ki. Segédanyagokra vonatkozó figyelmeztetések: Mannit (E421): enyhe hashajtó hatása lehet 6,5 g/nap vagy afeletti piracetám dózis esetében. Aszpartám (E951): 2,4 g piracetám dózis esetében 50 mg-mal azonos fenilalanin forrásnak felel meg. Fenil-ketonuriában szenvedő betegek számára ez ártalmas lehet. Nátrium: 800 mg és 1200 mg filmtabletta: Ezek a készítmények körülbelül 2 mmol (azaz körülbelül 46 mg) nátriumot tartalmaznak 24 g piracetám esetében. Ezt az ellenőrzött nátrum-diétán lévő betegeknek figyelembe kell venniük. 200 mg/ml oldatos injekció: Ez a készítmény 1 mmol-nál (23 mg) kevesebb nátriumot tartalmaz 24 g piracetám esetében. Terhesség Az elvégzett állatkísérletek nem utalnak direkt vagy indirekt károsító hatásra sem a terhesség, sem az embrionális/foetalis fejlődés, sem pedig a szülés, illetve a postnatalis fejlődés tekintetében. Terhes nők piracetám kezelésével kapcsolatban nem állnak rendelkezésre megfelelő vizsgálati adatok. A piracetám átjut a placentán. Az újszülöttben mérhető dózisszintek az anyai értékek körülbelül 70-90%-ának felelnek meg. A piracetám terhes nőknek nem adható, különösen indokolt esetektől eltekintve, amikor a kezelés előnye nagyobb, mint a kockázata, és a terhes anya klinikai állapota szükségessé teszi a piracetám-kezelést. Szoptatás A piracetám kiválasztódik az anyatejbe. Emiatt a piracetám a szoptatás időszakában nem adható, illetve piracetám kezelés időtartama alatt a szoptatást abba kell hagyni. Döntést kell hozni a szoptatás vagy a piracetám-kezelés megszakításáról, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre és a kezelés előnyét az anyára nézve. Túladagolás Tünetek Egy esetben 75 g/nap piracetám dózis per os bevétele után véres hasmenést észleltek hasi fájdalom kíséretében, amit valószínűleg a készítményben található, rendkívül nagy mennyiségű szorbit okozott. Egyéb olyan eset nem fordult elő, ami egyéb, speciálisan a túladagolással összefüggő mellékhatásokra utalna. A túladagolás kezelése Akut, jelentős mértékű túladagoláskor gyomormosás vagy hánytatás szükséges. A piracetámnak nincs specifikus antidotuma. Emiatt a túladagolás kezelése tüneti jel­legű, és beletartozhat a haemodialízis is. Dialízis során az extrakciós hatékonyság piracetám esetében 50-60 %-os.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: nootropikumok. ATC kód: N06B X03 A hatóanyag, a piracetám egy pirrolidon vegyület (2-oxo-1-pirrolidin-acetamid), a gamma-aminovajsav (GABA) ciklikus származéka. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a piracetám alapvető hatásmechanizmusa sem nem sejt-, sem nem szervspecifikus. A piracetám dózis-függő módon, fizikailag kötődik a membrán foszfolipid molekuláinak poláros végéhez, mobilis gyógyszer -foszfolipid komplexek képződnek, miáltal a piracetám helyreállítja a membrán lamelláris szerkezetét. Ez valószínűleg javítja a membrán-stabilitást, lehetővé téve, hogy a membrán- és transzmembrán fehérjék fenntartsák, illetve visszanyerjék eredeti szerkezetüket, ami alapvetően szükséges ahhoz, hogy funkciójukat kifejthessék. A piracetámnak neuronalis és vascularis hatásai vannak. Neuronalis hatás Neuronalis szinten a piracetám különböző módon fejti ki membrán-aktivitását. Állatokban a piracetám a neurotranszmisszió számos típusát befolyásolja, elsősorban a receptor- denzitás és aktivitás posztszinaptikus módosítása révén. Mind állatok, mindpedig emberek esetében javítja a kognitív funkciókat – tanulás, memória, figyelem és tudatosság –, mind normál személyeken, mind funkcionális deficitben szenvedőkön anélkül, hogy szedatív vagy pszichostimuláns hatást fejtene ki. A piracetám védi és helyreállítja a kognitív képességeket állatokban és emberben egyaránt, különböző cerebralis károsodásokat követően (pl. hypoxia, mérgezések és elektrokonvulzív terápia). Védelmet biztosít az agyi funkciók és teljesítmény hypoxia hatására bekövetkező változásaival szemben, amint azt az elektroencefalográfiás (EEG) és pszichometriás vizsgálatok bizonyítják. Vascularis hatások A piracetám haemorheológiai hatásokat fejt ki a vérlemezkékre, a vörös vértestekre és az érfalakra oly módon, hogy fokozza az erythrocyták deformabilitását és csökkenti a thrombocyta-aggregáció mértékét, a vörösvértestek adhézióját az érfalakhoz, valamint a kapillárisok spasmusát. A vörösvértestekre gyakorolt hatások: Sarlósejtes anaemiában szenvedő betegeknél a piracetám javítja a vörösvértest membrán deformabilitását, csökkenti a vér viszkozitását és megakadályozza a pénztekercs-képződést. A thrombocytákra gyakorolt hatások: Egészséges önkéntesekben és Raynaud-kórban szenvedő betegekben végzett nyílt vizsgálatokban a piracetám - emelkedő dózisban adva, maximum 12 g eléréséig -, dózisfüggő módon csökkentette a vérlemezke-funkciókat a kezelés előtti értékekhez viszonyítva (ADP-vel indukált aggregációs teszt, kollagén, epinefrin és βTG release) anélkül, hogy szignifikáns változást okozott volna a thrombocyták számában. Ezekben a vizsgálatokban a piracetám megnyújtotta a vérzési időt. A vérerekre gyakorolt hatások: Állatkísérletekben a piracetám gátolta a vasospasmust és kivédte a különböző vasoconstrictor szerek hatását. Vasodilatatios hatása egyáltalán nem volt, és nem váltotta ki a “steal” jelenséget, és nem volt vérnyomáscsökkentő hatása sem. Egészséges önkéntesekben a piracetám csökkentette a vörösvértestek adhézióját az erek endotheliumához, és direkt serkentő hatást is kifejtett a prosztaciclin szintézisre az egészséges érfal endotheliumában. Az alvadási faktorokra gyakorolt hatások: Egészséges önkéntesekben a maximum 9,6 g dózisban alkalmazott piracetám a kezelés előtti értékekhez képest 30-40 %-kal csökkentette a fibrinogén és a von Willebrand-faktorok (VIII : C; VIII R : AG; VIII R : vW) plazmaszintjét és növelte a vérzési időt. Mind elsődleges, mind másodlagos Raynaud-kórban szenvedő betegeknél a 6 hónapon át napi 8 g dózisban alkalmazott piracetám a kezelés előtti értékekhez képest 30-40 %-kal csökkentette a fibrinogén és a von Willebrand-faktorok (VIII : C; VIII R : AG; VIII R : vW) plazmaszintjét és növelte a vérzési időt. Egy további, egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a (naponta 2 x 12 g maximális dózisig adott) piracetám és a placebo között, a véralvadási paraméterek és a vérzési idő tekintetében.

Farmakokinetika:
A piracetám farmakokinetikai profilja lineáris, az egyének közötti variabilitása széles dózistartományban alacsony. Ez összhangban áll a piracetám jó oldékonyságával és minimális metabolizmusával. A piracetám felezési ideje a plazmában 5 óra. A felezési idő értéke felnőtt önkéntesekben és betegekben hasonló. Idős korban (elsősorban a renalis clearance csökkenése miatt) és vesekárosodásban emelkedik. A steady-state plazmakoncentrációk az adagolást követő 3 napon belül mérhetők. Felszívódás A piracetám per os adagolást követően gyorsan és csaknem teljes mértékben felszívódik. Éhező egyénekben a plazma csúcskoncentráció 1 órával a beadás után mérhető. A piracetám per os adagolási formáinak abszolut biohasznosulása közel 100 %-os. Az étkezés nem befolyásolja a piracetám felszívódásának mértékét, de 17 %-kal csökkenti a Cmax értékét, a tmax értékét pedig 1 óráról 1,5 órára növeli. Egyetlen 3,2 g-os per os alkalmazott dózis, illetve naponta 3 x 3,2 g adagolását követően a plazma csúcskoncentráció értéke 84 μg/ml, illetve 115 μg/ml volt. Eloszlás A piracetám nem kötődik plazmafehérjékhez, és megoszlási térfogata körülbelül 0,6 l/kg. A piracetám átjut a vér-agy gáton, és intravénás adást követően mérhető a liquorban. A liquorban a Tmax körülbelül 5 órával az adagolás után volt mérhető, és a felezési idő körülbelül 8,5 óra volt. Állatok agyában a piracetám a legmagasabb koncentrációt az agykéregben (frontalis, parietalis és occipitalis lebenyekben), a kisagykéregben és a basalis ganglionokban érte el. A piracetám valamennyi szövetbe be­diffun­dál a zsírszövet kivételével, átjut a placentán, és az izolált vörösvértestek membránján is áthatol. Biotranszformáció Ismereteink szerint a piracetám nem metabolizálódik az emberi szervezetben. A metabolizmus hiányát mutatja az anuriás betegeknél megfigyelhető hosszú plazmafelezési idő, valamint az eredeti vegyület nagyarányú visszanyerhetősége a vizeletből. Kiválasztás A piracetám felezési ideje a plazmában felnőtteknél körülbelül 5 óra mind intravénás, mind per os alkalmazást követően. A teljes test clearance 80-90 ml/perc. A kiválasztás legnagyobb mértékben a vizelettel történik, ami a dózis 80-100 %-ának felel meg. A piracetám glomerularis filtrációval választódik ki a vesében. Linearitás A piracetám farmakokinetikája a 0,8 és 12 g közötti dózistartományban lineáris. A farmakokinetikai paraméterek pl. a felezési idő és a clearance nem változik a dózis és a kezelési időtartam függvényében. Speciális populációk Nemek közötti különbségek Egy olyan bioegyenértékűségi vizsgálatban, amiben 2,4 g dózist tartalmazó készítményeket hasonlítottak össze, nőknél (N=6) kb. 30 %-kal magasabb Cmax és AUC értékeket mértek a férfiak (N=6) megfelelő értékeihez képest. A testtömegre számított clearance-értékek azonban hasonlóak voltak. Etnikai különbségek Speciális farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek az etnikai különbségek hatásaira vonatkozóan. Kaukázusi és ázsiai egyének bevonásával végzett, keresztezett vizsgálatokban történt összehasonlítások alapján azonban a piracetám farmakokinetikai paraméterei hasonlóak voltak a két féle etnikum esetében. Mivel a piracetám elsődlegesen a vesén keresztül ürül, és a kreatinin clearance tekintetében nincsenek döntő etnikai különbségek, nem vár­ható etnikai különbségeknek tulajdonítható farmakokinetikai eltérések előfordulása. Időskor: Idős korban a piracetám felezési ideje hosszabb, a vesefunkció e populációra jellemző romlása következtében (lásd 4.2). Gyermekkor: Gyermekek esetében nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatot. Vesekárosodás: A piracetám clearance korrelál a kreatinin clearance-szel. Ezért vesekárosodásban ajánlott a piracetám napi dózisának módosítása a kreatinin clearance alapján (lásd 4.2). Anuriás, vesebetegség végstádiumában lévő betegekben a piracetám felezési ideje akár 59 órára is emelkedhet. A szokásos 4 órás dialysis időtartama alatt a piracetám eltávolítása 50-60 %-os volt. Májkárosodás: Mákárosodás hatását a piracetám farmakokinetikájára még nem vizsgálták. Mivel a szer dózisának 80-100 %-a változatlan formában ürül a vizelettel, a májkárosodás önmagában valószínűleg nem befolyásolja szignifikáns mértékben a piracetám kiválasztását.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár