Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Akut vérvesztés következtében fellépő hypovolaemia kezelése olyan esetekben, amikor a krisztalloidok alkalmazása önmagában nem elégséges (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pontok).

Ellenjavallatok:
a készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység sepsis égési sérülések vesekárosodás vagy vesepótló kezelés koponyán belüli (intracranialis) vagy agyi (cerebralis) vérzés kritikus állapotú betegek (jellemzően az intenzív osztályon ápolt betegek) hyperhydratio tüdőödéma dehydratio súlyos hyperkalaemia súlyos hypernatraemia vagy súlyos hyperchloaemia súlyos májkárosodás pangásos szívelégtelenség súlyos coagulopathia szervátültetéses betegek

Adagolás:
Intravénás infúziós alkalmazásra. A HES alkalmazását a volumenpótlás kezdeti fázisára kell korlátozni, maximum 24 órás időtartammal. Az első 10‑20 ml-t lassan kell beadni a beteg gondos megfigyelése mellett úgy, hogy bármilyen anaphylactoid/anaphylaxiás reakció haladéktalanul észlelhető legyen. Az infúzió napi adagja és sebessége függ a vérvesztés mértékétől, a hemodinamikai paraméterek fenntartásától vagy normalizálásától, és a haemodilutiótól (dilutiós hatás). A Volulyte maximális napi dózisa 30 ml/ttkg. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A kezelés során folyamatos hemodinamikai kontroll szükséges annak érdekében, hogy az infúzió adagolása a hemodinamikai célértékek elérésekor azonnal leállítható legyen. A javasolt maximális napi dózist nem szabad túllépni. Gyermekek: Gyermekeknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. A készítmény kezelésére vonatkozó utasításokkal kapcsolatban lásd 6.6 pont.

Mellékhatások:
A nemkívánatos hatások a következő csoportokba sorolhatóak: Nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – < 1/10), nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100), ritka ( 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka (nagy dózisok esetén): hidroxietil-keményítő alkalmazása során az adagtól függően véralvadási zavarok léphetnek fel. Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: A hidroxietil-keményítőt tartalmazó gyógyszerek anaphylaxiás reakciót (hiperszenzitivitás, enyhe influenzaszerű tünetek, bradycardia, tachycardia, bronchospasmus, nem-cardialis eredetű pulmonalis oedema) okozhatnak. Túlérzékenységi reakció esetén az infúzió adását azonnal fel kell függeszteni, és a megfelelő sürgősségi betegellátást meg kell kezdeni. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Gyakori (dózisfüggő): A hidroxietil-keményítő tartós, nagy dózisú adása pruritust (viszketést) okozhat, ami a hidroxietil-keményítők ismert mellékhatása. Előfordulhat, hogy a viszketés az utolsó infúzió adása után hetekig nem jelentkezik és akár hónapokig tarthat. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori (dózisfüggő): A szérum amilázszint a hidroxietil-keményítő alkalmazása alatt megemelkedhet, és zavarhatja a pancreatitis diagnózisának felállítását. Az emelkedett amilázszint annak tudható be, hogy az amilázból és hidroxietil-keményítőből képződő enzim-szubsztrátum komplex lassan választódik ki, és nem szabad pancreatitis jeleként értékelni. Gyakori (dózisfüggő): Nagy adagokban a dilutiós hatás következtében a vér összetevőinek, úgymint a véralvadási faktoroknak és egyéb plazmaproteineknek a hígulása, és a hematokrit‑érték csökkenése következhet be. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): májkárosodás Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): vesekárosodás Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Ez ideig egyéb gyógyszerrel, vagy mesterséges táplálás céljából alkalmazott készítményekkel kapcsolatos kölcsönhatást nem írtak le. Olyan készítmények egyidejű alkalmazása, melyek kálium- és nátriumretenciót okozhatnak, csak kellő megfontolás után történhet. A szérum amilázszint nőhet a hidroxietil-keményítő adagolása alatt, és ez zavarhatja a pancreatitis diagnosztizálását, lásd 4.8 pont.

Figyelmeztetések:
Az allergiás (anaphylactoid/anaphylaxiás) reakciók kockázata miatt a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, és az infúziót lassan kell beadni. (lásd 4.8 pont). Műtét és trauma: A hosszú távú biztonságosságra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre meggyőző adatok a műtéti és traumás betegeknél történő alkalmazást illetően. Körültekintően mérlegelni kell a kezelés várható előnyeit a hosszú távú biztonságosságot illető bizonytalansággal szemben. Meg kell fontolni az egyéb elérhető kezelések lehetőségét. A HES-sel történő volumenpótlás javallatát alaposan meg kell fontolni, a hemodinamikai paramétereket a volumen és a dózis ellenőrzése érdekében monitorozni kell. (lásd 4.2 pont) A túladagolás okozta hyperhydratiót vagy a túl gyors infúzió beadást mindig kerülni kell. Az adagolást körültekintően kell beállítani, különösen pulmonalis, valamint szív- és keringési zavarokban szenvedő betegek esetén. A szérum elektrolitok, a folyadékegyensúly és a vesefunkció gondos ellenőrzése szükséges. A HES készítmények alkalmazása ellenjavallt vesekárosodásban szenvedő vagy vesepótló kezelésben részesülő betegek esetében (lásd 4.3 pont). A vesekárosodás első jelére a HES alkalmazását fel kell függeszteni. A vesepótló kezelések szükségességének emelkedését jelentették a HES alkalmazását követő 90 napon belül. A betegek vesefunkciójának monitorozása javasolt legalább 90 napig. Különös gonddal kell eljárni májbetegségben vagy véralvadási rendellenességekben szenvedő betegek esetében. A nagy dózisban alkalmazott HES okozta súlyos haemodilutiót szintén el kell kerülni a hypovolaemiás betegek kezelése során. Ismételt alkalmazás esetén a véralvadási paramétereket gondosan monitorozni kell. A coagulopathia első jelére a HES adását fel kell függeszteni. A HES készítmények adása nem javasolt cardiopulmonalis bypass alkalmazásával történő nyitott szívműtéten áteső betegeknek, a fokozott vérzés kockázata miatt. Különös elővigyázatossággal alkalmazható elektrolitzavarok esetén, mint a hyperkalaemia, hypernatraemia, hypermagnesaemia és hyperchloraemia esetében. Metabolikus alkalózisban és olyan klinikai helyzetben, amikor kerülendő az alkalizáció, a sóoldat alapú oldatokat, mint pl. a 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítmény, kell előnyben részesíteni az alkalizáló hatású oldatokkal szemben, mint amilyen a Volulyte. Gyermekek Gyermekeknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. (lásd 4.2 pont). Terhesség A Volulyte-tal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Terhes nőknél, spinalis anesztéziával végzett császármetszés során adott, egyszeri adag HES 130/0,4 (6%) alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. Nem volt kimutatható, hogy a HES 130/0,4 (6%) 0,9%-os nátrium-klorid oldatban negatív hatást gyakorolt volna a beteg biztonságára; ugyancsak nem volt kimutatható káros hatás az újszülöttek tekintetében (lásd 5.1 pont). Egy hasonló, 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítménnyel végzett állatkísérletek nem utalnak a terhességet, embrionális/magzati fejlődést, születést és születés utáni fejlődést károsan befolyásoló hatásokra (lásd 5.3 pont). Teratogén hatást nem észleltek. Terhesség alatt a Volulyte csak akkor adható, ha a terápiás előny nagyobb, mint a magzatot érintő kockázat. Szoptatás Nem ismert, hogy a hidroxietil-keményítő kiválasztódik-e az anyatejbe. A hidroxietil-keményítő anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem végeztek állatkísérleteket. A döntést a szoptatás folytatásáról/felfüggesztéséről vagy a Volulyte‑kezelés folytatásáról/felfüggesztéséről annak figyelembe vételével kell meghozni, hogy milyen előnnyel jár a gyermek számára a szoptatás, ill. milyen előnnyel jár az anya számára a Volulyte‑terápia. Túladagolás Mint minden volumenpótló esetén, a túladagolás a keringési rendszer túlterheléséhez vezethet (pl. pulmonalis oedema). Ebben az esetben az infúziót azonnal le kell állítani, és amennyiben szükséges, diuretikumot kell adni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Plazmapótszerek és plazmaprotein frakciók, ATC-kód: B05A A07. A Volulyte volumenpótlás céljára szolgáló mesterséges kolloid, melynek az intravascularis volumenexpanzióra és a haemodilutióra gyakorolt hatása függ a hidroxietil-csoportok moláris szubsztitúciós értékétől (0,4), az átlagos molekulatömegtől (130 000 Da), a koncentrációtól (6%), valamint az adagolástól és az infúzió sebességétől. A Volulyte-ban található hidroxietil-keményítőt viaszos kukoricakeményítőből gyártják és szubsztitúciós rátája (C2/C6 arány) kb. 8‑12. Önkénteseknél egy hasonló, 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítményből 500 ml 30 perc alatt történő beadása platószerű, nem-expanzív, az infundált térfogattal közel azonos mértékű volumennövekedést eredményez, ami körülbelül 4‑6 órán keresztül tart. Adott vértérfogat 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítménnyel történő isovolaemiás kicserélése a vértérfogatot legalább 6 órán át fenntartja. A Volulyte infúzió izotóniás összetételben tartalmazza a nátrium- (Na+), kálium- (K+), magnézium- (Mg++), klorid- (Cl-) és acetát- (CH3COO-) ionokat. Az acetátion metabolizálódó anion, amely különböző szervekben oxidálódik és alkalizáló hatással rendelkezik. A Volulyte csökkentett klorid‑tartalommal bír, ezért ellensúlyozza a hyperchloraemiás metabolikus acidózis kialakulását, különösen, amikor nagy mennyiségű infúzióra van szükség, vagy olyan betegeknél, akiknél a metabolikus acidózis kialakulásának veszélye fennáll. Szívsebészetben a kloridszintek szignifikánsan alacsonyabbak és a bázistöbblet‑értékek kevésbé negatívak voltak Volulyte alkalmazása esetén, mint egy hasonló, 130/0,4 (6%) HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítmény alkalmazásakor. Gyermekek Gyermekeknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. Terhes nők kezelése császármetszés során Terhes nőknél, spinalis anesztéziával végzett császármetszés során adott, egyszeri adag HES 130/0,4 (6%) 0,9%-os nátrium-klorid oldatban alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. A hypotensio előfordulása HES 130/0,4 (6%) esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint krisztalloid‑kontroll esetében (36,6% vs. 55,3%). A teljes hatásossági értékelés jelentős előnyt mutatott a HES 130/0,4 (6%) javára a hypotensio megelőzése és a súlyos hypotensio kialakulása tekintetében a krisztalloid‑kontrollal szemben.

Farmakokinetika:
A hidroxietil-keményítő farmakokinetikája komplex, függ a molekulatömegtől és főként a moláris szubsztitúció mértékétől (C2/C6 arány). Intravénás alkalmazáskor a renalis küszöbnél kisebb molekulák (60 000‑70 000 Da) szabadon választódnak ki a vizeletbe, míg a nagyobbakat először a plazma alfa‑amiláz enzimje bontja le, majd a lebomlási termékek a veséken keresztül ürülnek ki. In vivo a HES 130/0,4 átlagos molekulatömege a plazmában, közvetlenül az infúziót követően, 70 000‑80 000 Da és a renalis küszöb felett marad a teljes terápiás periódus alatt. A megoszlási térfogat kb. 5,9 liter. Az infúziót követő 30 percen belül a HES 130/0,4 (6%) plazmaszintje még mindig a maximális koncentráció 75%-a. Hat óra után a plazmaszint 14%-ra csökken. 500 ml hidroxietil-keményítő egyszeri infúziója után 24 órával a plazmaszint csaknem a kiindulási értékre tér vissza. 500 ml HES 130/0,4 (6%) adását követően a plazmaclearance 31,4 ml/perc volt, 14,3 mg/ml×óra görbe alatti területtel (AUC), ami nem-lineáris farmakokinetikára utal. A plazma féléletidők 500 ml egyszeri beadása után: t1/2alfa= 1,4 óra és t1/2béta= 12,1 óra. Stabil állapotú, enyhe‑súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél ugyanezt a dózist (500 ml) alkalmazva, a görbe alatti terület (AUC) mérsékelten, 1,7-del (95% konfidencia intervallum határai 1,44 és 2,07) emelkedett olyan egyedekben, akiknél a ClKr< 50 ml/perc, azokhoz képest, akiknél ClKr> 50 ml/perc. A terminális felezési időt és a HES csúcskoncentrációját nem befolyásolta a vesekárosodás. A ClKr 30 ml/perc értéknél a gyógyszer 59%-a jelenik meg a vizeletben, szemben a 15‑30 ml/perc ClKr‑nél észlelhető 51%-kal. Jelentős plazma-felhalmozódás még önkénteseknek 10 napon keresztül tartó, napi 500 ml 10%-os HES 130/0,4 tartalmú oldat adása után sem volt megfigyelhető. Egy kísérleti modellben patkányoknak napi 0,7 g/ttkg 130/0,4 HES-t adtak 18 napon keresztül. 52 nappal az utolsó beadást követően a szöveti tartalom a beadott összdózis 0,6%-a volt. Egy további farmakokinetikai vizsgálatban 8 stabil állapotú, végstádiumú vesebetegségben szenvedő, haemodialysist igénylő beteg kapott egyszeri adagban 250 ml (15 g) 130/0,4 HES (6%)-ot. Az alkalmazott HES adagból 3,6 g (24%) 2 órás haemodialysis során ürült ki (500 ml dializátum/perc, Filter: HD Highflux FX 50, Fresenius Medical Care, Németország). 24 óra múlva a HES átlagos plazmakoncentrációja 0,7 mg/ml volt. 96 óra múlva a HES átlagos plazmakoncentrációja 0,25 mg/ml volt. HES 130/0,4 (6%) alkalmazása dialysis alatt álló betegek számára ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár