Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az idarubicin antimitotikus és citotoxikus hatású, egyéb citotoxikus szerekkel kombinálva alkalmazzák kemoterápiás kezeléseknél (lásd 4.2 pont). Intravénás alkalmazása a következő daganatos megbetegedéseknél javallott: Felnőttek • Akut, nem lymphoid leukaemia (ANLL/AML) remissziójának indukciójára elsővonalbeli kezelésként, vagy a remisszió indukciójára relapsusban, ill. refrakter stádiumban lévő betegeknél. • Akut lymphoid leukaemiában, annak másodvonalbeli kezelésére. • Kombinált kemoterápiás kezelésnél egyéb citotoxikus, daganatgátló szerek mellé kiegészítésül. Gyermekek • Akut myeloid leukaemia (AML – akut, nem lymphoid leukaemia - ANLL) remissziójának indukciójára citarabinnal kombinálva, elsővonalbeli kezelésként. • Akut lymphoid leukaemiában (ALL), annak másodvonalbeli kezelésére, kombinált kemoterápiás kezelésnél egyéb citotoxikus, daganatgátló szerek mellé kiegészítésül.

Ellenjavallatok:
 A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.  Egyéb antraciklinekkel vagy antracéndionokkal szembeni túlérzékenység.  Súlyos májkárosodás.  Súlyos vesekárosodás.  Súlyos cardiomyopathia.  Közelmúltban lezajlott myocardialis infarktus.  Súlyos arrhythmiák.  Tartós myelosuppressio.  Korábbi kezelés az idarubicin és/vagy antraciklin és antracéndion maximális kumulatív adagjával (lásd 4.4 pont).  Terhességben történő alkalmazás kizárólag az előny/kockázat mérlegelését követően (lásd 4.6 pont)  A szoptatást a gyógyszeres terápia alatt abba kell hagyni (lásd 4.6 pont).

Adagolás:
Parenterális alkalmazás: kizárólag intravénás infúzióban Az adagot általában a testfelületre számítva mg/m2-ben adják meg. A parenterális idarubicin kombinációban is alkalmazható egyéb tumor ellenes szerekkel. Adagolás Felnőttek • ANLL/ AML kezelése: Felnőtteknek 12 mg/testfelület m2, naponta, 3 napon át, citarabinnal kombinálva vagy 8 mg/testfelület m2, naponta, 5 napon át, mono- vagy kombinációs terápiában. • ALL kezelése: Felnőttkori ALL-ben a javasolt egyszeri intravénás adag naponta 12 mg/m2, 3 napon át. Gyermekek • AML-ben szenvedő gyermekeknek a citarabinnal kombinálva adott idarubicin javasolt dózistartománya naponta 10-12 mg/testfelület m2 intravénásan, 3 napon át. • ALL-ben szenvedő gyermekeknél a javasolt egyszeri intravénás dózis naponta 10 mg/m2, 3 napon át. Megjegyzés: Ezek általános irányelvek. A pontos adagolást lásd az egyes protokollokban. Az alkalmazás módja Az oldat alkalmazása: Az elkészített oldat kizárólag intravénásan alkalmazható: a feloldott injekciót izotóniás (0,9%-os) nátrium-klorid infúziós oldathoz vagy 5 %-os glükóz infúziós oldathoz csatolt szerelékbe kell fecskendezni. Ily módon a Zavedos injekció a folyamatosan csepegő infúziós oldattal 5-10 perc alatt adható be. Direkt bólus injekció nem javasolt az extravasatio kockázata miatt, amely még akkor is fennáll, ha az injekciós tűn keresztül vér szívható vissza. A javasolt dózistartományok alkalmazása esetén mindig figyelembe kell venni a beteg hematológiai állapotát, valamint kombinált terápia esetén az egyéb citotoxikus szerek dózisát. Dózismódosítás A készítmény alkalmazása csökkent máj- vagy vesefunkcióval rendelkező betegek esetében: Mivel kevés adat áll rendelkezésre a készítmény alkalmazására vonatkozóan csökkent máj- vagy vesefunkciójú betegek esetében, specifikus adagolási javallat nincs, de az adagok csökkentése megfontolandó azoknál a betegeknél, akiknek szérumbilirubin- és/vagy kreatininszintje magasabb, mint 2 mg % (lásd 4.4 pont). Az idarubicin nem adható súlyos máj- és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknek (lásd 4.3 pont).

Mellékhatások:
Az idarubicinnel történt kezelések alatt megfigyelt és jelentett mellékhatások gyakoriság szerinti összefoglalása az alábbi kategóriák szerint: Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100 – <1/10), Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), Ritka (≥1/10 000 – <1/1000), Nagyon ritka (<1/10 000), Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Fertőző betegségek és parazitafertőzések Nagyon gyakori fertőzések Nem gyakori sepsis, septicaemia Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és a polipokat is) Nem gyakori másodlagos leukemia (akut myeloid leukemia és myelodysplasiás szindróma) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori anaemia, súlyos leukopenia és neutropenia, thrombocytopenia Nem ismert pancytopenia Immunrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka anaphylaxia Endokrin betegségek és tünetek Nagyon gyakori anorexia Nem gyakori dehydratio Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nagyon gyakori hyperuricaemia Nem ismert tumor lízis szindróma Idegrendszeri betegségek és tünetek Ritka cerebralis haemorrhagia Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori bradycardia, sinus tachycardia, tachyarrhythmia, a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) tünetmentes csökkenése, pangásos szívelégtelenség, cardiomyopathia ** Nem gyakori EKG eltérések*, myocardialis infarktus Nagyon ritka pericarditis, myocarditis, atrioventricularis és Tawara-szárblokk Érbetegségek és tünetek Gyakori haemorrhagia, lokális phlebitis, thrombophlebitis Nem gyakori shock Nagyon ritka thromboembolia, kipirulás Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori hányinger, hányás, mucositis/stomatitis, hasmenés, hasüregi fájdalom vagy égő érzés Gyakori gastrointestinalis vérzés, hasi fájdalom Nem gyakori oesophagitis, colitis† Nagyon ritka gyomoreróziók vagy fekélyek Máj- és epebetegségek illetve tünetek Gyakori májenzimek szintjének és a bilirubin szintjének emelkedése A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünete Nagyon gyakori alopecia Gyakori kiütés/viszketés, besugárzásnak kitett bőrfelület túlérzékenysége‡ Nem gyakori bőr- és köröm hiperpigmentáció, urticaria, cellulitis§, szövetnekrózis Nagyon ritka acralis erythema Nem ismert lokális reakciók Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Nagyon gyakori a kezelést követően a vizelet 1-2 napig tartó vörösre színeződése Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Nagyon gyakori láz, fejfájás, hidegrázás * Nem specifikus ST szakasz változások **A társuló jeleket és tüneteket lásd 4.4 pontban † Beleértve a súlyos enterocolitist/perforációval járó neutropeniás enterocolitist is ‡ Ún. „radiation recall reaction” § Ez a betegség súlyos formában is előfordulhat. Vérképzőszervi rendszer: A kifejezett myelosupressio az idarubicin-kezelés legsúlyosabb mellékhatása, azonban ez nélkülözhetetlen a leukémiás sejtek eradikációjához (lásd 4.4 pont). A leukocyta- és thrombocytaszám általában az idarubicin-hidroklorid alkalmazását követő 10-14. napon éri el a mélypontot. A sejtszámok általában a 3. héten elérik a normál értékeket. A súlyos myelosuppressio fázisa során beszámoltak fertőzések és/vagy vérzések miatt bekövetkezett halálesetekről. A myelosuppressio klinikai következményei lehetnek: láz, fertőzések, sepsis, septikus shock, haemorrhagia és szöveti hypoxia, melyek halálhoz is vezethetnek. Ha lázas neutropenia jelentkezik, iv antibiotikus kezelés javasolt. Cardiotoxicitás: Az életet veszélyeztető pangásos szívelégtelenség a cardiomyopathia legsúlyosabb formája, és a gyógyszer dózislimitáló toxicitását képviseli (lásd 4.4 pont). Egyes mellékhatások leírása Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Stomatitis és súlyosabb esetekben nyálkahártyafekély, hányás és hasmenés okozta dehydratio, vastagbél perforáció veszélye, stb. Az infúzió bekötésének helyén fellépő reakciók A phlebitis / thrombophlebitis kockázata és a megelőzést elősegítő intézkedések a 4.2 pontban; a véletlen paravénás beszűrődés fájdalmat, súlyos cellulitist és szövetnekrózist eredményezhet. Egyéb mellékhatások: hyperuricaemia A hidratáció, a vizelet lúgosítása valamint a megelőzés céljából alkalmazott allopurinol profilaxis csökkentheti a tumorlízis szindróma lehetséges szövődményeit. Gyermekek A mellékhatások hasonlóak a felnőtteknél tapasztaltakhoz, kivéve azt, hogy a gyermekek hajlamosabbak az antraciklin által indukált cardiotoxicitásra. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Az idarubicin erősen myelosuppressiv hatású, ezért olyan kemoterápiás kezeléssel kombinálva, amelyek hasonló aktivitással bíró anyagokat tartalmaznak, additív myelosuppressiv hatás megjelenésével kell számolni, valamint egyéb additív toxikus hatásokkal, különös tekintettel a gyomor-bélrendszeri hatásokra (lásd 4.4 pont). Az idarubicin egyéb potenciálisan kardiotoxikus kemoterápiás gyógyszerekkel, valamint a szívműködésre ható egyéb készítményekkel (pl. kalcium-csatorna blokkolókkal) való együttes alkalmazása a terápia alatt a cardialis funkciók folyamatos ellenőrzését igényli. Az idarubicin gyógyszerkombinációban körültekintően alkalmazandó májenzim-induktorokkal, - inhibitorokkal, illetve hepatotoxikus hatású készítményekkel. A máj- vagy vesefunkciók változását indukáló egyidejűleg alkalmazott terápia befolyásolhatja az idarubicin metabolizmusára, farmakokinetikáját, terápiás hatékonyágát és/vagy toxicitását (lásd 4.4 pont). Additív myelosuppressiv hatás jelentkezhet az egyidejűleg alkalmazott vagy az idarubicin-kezelést 2 3 héten belül megelőző sugárkezeléstől is. Együttadása nem javasolt: Élő, legyengített vakcinák: Halálos kimenetelű szisztémás betegség kockázata áll fenn. A kockázat megnövekedett azoknál a betegeknél, akik már immunszupresszáltak fennálló alapbetegségük miatt. Elölt vakcinák alkalmazása javallt, ahol lehetséges (poliomyelitis). Daganatellenes kemoterápia és orális antikoagulánsok együttes alkalmazása esetén az INR érték (International Normalised Ratio) gyakoribb ellenőrzése javasolt, mivel a kölcsönhatás kockázata nem zárható ki. Ciklosporin A: együttadása a ciklosporin A val, mint egyedüli kemoszenzitizáló hatású gyógyszerrel, jelentősen megnövelte az akut leukémiával kezelt betegekben az idarubicin AUC értékét (1,78-szeres növekedés) és az idarubicinol AUC értékét (2,46-szeres növededés). E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert. Néhány beteg esetében dózis módosítás válhat szükségessé.

Figyelmeztetések:
Általános Az idarubicin kizárólag a citotoxikus kemoterápiában jártas szakorvos felügyeletével alkalmazható. Ezáltal biztosítható, hogy a betegség és/vagy a kezelés súlyos szövődményeinek (pl. haemorrhagia, különösen súlyos fertőzések) azonnali és hatékony kezelése kivitelezhető. A kezelés megkezdése előtt alapos hematológiai és kardiológiai kivizsgálás szükséges. Ki kell zárni az esetleges szisztémás fertőzéseket, illetve gondoskodni kell azok, valamint esetleges súlyos vérzéses állapotok gyors és hatékony kezeléséről. A kezelés megkezdése előtt a betegnek az előzetes citotoxikus kezelés okozta akut toxicitásból (mint stomatitis, neutropenia, thrombocytopenia, és generalizált fertőzések) fel kell épülnie. Szívműködés Az antraciklin-kezelés kockázata a kardiotoxiciás, mely korai (azaz akut) és késői tünetek (azaz késleltetett) formájában jelentkezhet. Korai (akut) tünetek: Az idarubicin akut kardiotoxicitása főként sinus tachycardiaként és/vagy EKG eltérésként (pl. nem-specifikus ST-T hullám változásként) jelentkezik. Tachyarrhythmiákat (beleértve a korai kamrai kontrakciókat és kamrai tachycardiát), bradycardiát, AV-blokkot és Tawara-szár (bundle branch) blokkot is jelentettek. Ezek az események általában nem jelzik előre a késői kardiotoxicitás kialakulását, ritkán jelentősek klinikailag, és általában ritkán teszik szükségessé az idarubicin kezelés megszakítását. Késői (késleltetett) tünetek: A késleltetett kardiotoxicitás általában a terápia későbbi szakaszában vagy a kezelés abbahagyása után 2 3 hónappal alakul ki, de késői esetekről is beszámoltak (akár több hónappal-évvel a kezelés befejeztét követően is). A késői cardiomyopathia bal kamrai ejekciós frakció (left ventricular ejection fraction LVEF) csökkenésben és/vagy pangásos szívelégtelenség tüneteiben (pl. dyspnoe, tüdőödéma, perifériás oedema, szív- és májmegnagyobbodás, oliguria, ascites, mellkasi folyadékgyülem, galopp ritmus) manifesztálódik. Szubakut hatásokat, pl. pericarditist/myocarditist szintén jelentettek. Az életveszélyes szívelégtelenség az antraciklin-indukálta cardiomyopathia legsúlyosabb formája, és a gyógyszer legfontosabb dózis limitáló toxicitását reprezentálja. Kumulatív maximális adagokat intravénás (i.v) vagy per os alkalmazott idarubicinnál nem állapítottak meg, azonban a 150 290 mg/m2 összdózisú iv idarubicin kezelésben részesülő betegek 5%-nál jeleztek cardiomyopathiát. A legfeljebb 400 mg/m2 kumulatív dózisú per os idarubicinnal kezelt betegeknél a rendelkezésre álló adatok a kardiotoxicitás kis valószínűségére utalnak. Az idarubicin kezelés előtt a beteg szívfunkcióit meg kell határozni, és a szívfunkciókat ellenőrizni kell a kezelés során is a felmerülő súlyos szívkárosodások kockázatának minimalizálása céljából. A kockázat csökkenthető az LVEF rendszeres ellenőrzésével a terápia során és a funkciócsökkenés első jelére az idarubicin kezelés megszakításával. A szívfunkció ismételt értékelésére (LVEF értékelés) szolgáló kvantitatív módszerek közé tartozik a MUGA (Multiple Uptake Gated Acquisition, nukleáris medicinális vizsgálat a kamrafunkció meghatározására) és az echocardiographiás vizsgálat. A terápia kezdetén EKG-val és vagy MUGA-scan, vagy echocardiographiás vizsgálattal történő kardiológiai kivizsgálás javasolt, különösen a fokozott kardiotoxicitási rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél. Az LVEF MUGA vagy echocardiographiás vizsgálattal történő meghatározását meg kell ismételni, különösen a magasabb, kumulatív dózisok esetében. A kamrafunkció meghatározásához használt vizsgálómódszert konzisztensen kell alkalmazni az utánkövetés során. A kardiotoxicitás kockázati tényezői közt szerepel az aktív és látens kardiovaszkuláris betegség, a mediastinum/perdicardium területét érintő egyidejű vagy korábbi radioterápia, korábbi kezelés antraciklinekkel vagy antracéndion származékokkal, a szív kontraktilitását csökkentő vagy kardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. trasztuzumab) történő egyidejű gyógyszeres kezelés. Az antraciklinek, köztük az idarubicin nem alkalmazható egyidejűleg egyéb kardiotoxikus gyógyszerekkel, kivéve ha a beteg szívfunkcióit gondosan ellenőrzik (lásd 4.5 pont). Egyéb kardiotoxikus gyógyszerekkel, különösen a hosszú felezési idejű gyógyszerekkel, mint például a trasztuzumabbal történő kezelést követően az antraciklin kezelésben részesülő betegek szintén fokozott kockázatnak vannak kitéve a kardiotoxicitás kialakulásának tekintetében. A trasztuzumab jelentett felezési ideje kb. 28- 38 nap, emellett a gyógyszer további 27 héten át a keringésben maradhat. Ezért a kezelőorvosnak, amennyiben lehetséges, a trasztuzumab-kezelés abbahagyását követően legalább 27 hétig kerülni kell az antraciklin alkalmazását. Ha ez időn belül antraciklin terápiát kezdenek el, a kardiális funkciók szoros monitorozása ajánlott. A szívfunkció szoros monitorozása elengedhetetlen nagy kumulatív dózist kapó vagy kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél. Azonban idarubicin-függő kardiotoxicitás alacsonyabb kumulatív dózisoknál és a kockázati tényezők jelenlététől függetlenül is felléphet. Csecsemőknél és gyermekeknél úgy tűnik, nagyobb a fogékonyság az antraciklin által indukált kardiotoxicitásra, ezért a szívműködés időszakos vizsgálatát hosszútávon el kell végezni. Az idarubicin és egyéb antraciklinek vagy antracéndionok toxicitása összeadódhat. Hematológiai toxicitás Az idarubicin potenciálisan csontvelő károsító. A terápiás dózis alkalmazása mellett is minden betegnél kialakul a súlyos myelosuppressio. A terápia minden ciklusa előtt és közben értékelni kell a hematológiai statust, beleértve a minőségi vérképet (a fehérvérsejtszám minőségi összetételét) is. Dózisfüggő reverzibilis leukopenia és/vagy granulocytopenia (neutropenia) az idarubicin hematológiai toxicitásának fő manifesztációja, és a gyógyszer leggyakoribb akut dózis-limitáló toxicitása. A leukopenia és neutropenia általában súlyos, emellett thrombocytopenia és anaemia is előfordulhat. A neutrophil- és thrombocytaszám nadírja általában a gyógyszer alkalmazását követő 10-14. napon alakul ki, azonban a sejtszám általában a 3. héten normalizálódik. Súlyos myeloszuppresszió időszaka alatt bekövetkező fertőzések és/vagy vérzések okozta halálesetekről számoltak be. A súlyos myelosuppressio klinikai tünetei lehetnek a láz, fertőzések, szepszis/szeptikémia, szeptikus sokk, vérzés, szöveti hypoxia vagy halál. Lázas neutropenia fellépése esetén iv. antibiotikus kezelés javasolt. Másodlagos leukemia Preleukémiás fázissal vagy a nélkül jelentkező másodlagos leukémiát jelentettek antraciklinekkel, köztük idarubicinnal kezelt betegeknél. A másodlagos leukemia sokkal gyakoribb, ha a gyógyszereket DNS-károsító antineoplasztikus szerekkel kombinálják, ha a beteg előzetesen erélyes citotoxikus kezelésben részesült, vagy ha az antraciklinek adagjait emelték. Ezen leukémiák látencia ideje 1¬ 3 év is lehet. Emésztőrendszeri Az idarubicin emetogén. A mucositis (többnyire stomatitis, kevésbé gyakran oesophagitis) rendszerint kevéssel a gyógyszer beadását követően jelentkezik, és súlyos esetben néhány nap alatt a nyálkahártya kifekélyesedéséhez vezethet. A legtöbb beteg esetében azonban ez a mellékhatás a terápia harmadik hetére megszűnik. Esetenként súlyos emésztőrendszeri események (mint perforáció, vérzés) előfordulását figyelték meg per os idarubicin-kezelésben részesülő olyan betegek esetében, akik akut leukémiában szenvedtek, vagy egyéb patológiás eltérés szerepelt a kórtörténetükben, illetve olyan gyógyszeres terápiában részesültek, amelyről ismert, hogy emésztőrendszeri szövődményeket okoz. Olyan aktív emésztőrendszeri betegségben szenvedő betegek esetében, akiknél fokozott a vérzés és/vagy perforáció veszélye, a kezelőorvosnak mérlegelnie kell a per os idarubicin-kezelés várható előnyét annak kockázatával szemben. Máj- és/vagy vesekárosodás Tekintettel arra, hogy a károsodott máj-és/vagy vesefunkció hatással lehet az idarubicin diszpozíciójára, a máj- és vesefunkciókat a hagyományos klinikai laboratóriumi vizsgálatok segítségével (indikátorként a szérum bilirubint és kreatinint használva) a kezelést megelőzően valamint a kezelés alatt ellenőrizni kell. Számos fázis III. klinikai vizsgálat során az idarubicin-kezelés ellenjavallt volt, amennyiben a szérum bilirubin és/vagy kreatinin szintek meghaladták a 2,0 mg% értéket. Egyéb antraciklinek esetében, amennyiben a szérum bilirubin szint 1,2 és 2,0 mg% között van, általában 50 %os dóziscsökkentést alkalmaznak (lásd 4.2 pont). Az infúzió bekötésének helyén fellépő reakciók Kis vénába, ill. ismételten ugyanabba a vénába történő bekötése esetén fennáll a véna szklerózisának veszélye. Ha pontosan követjük a javasolt alkalmazás menetét, minimalizálható a phlebitis / thrombophlebitis kockázata az infúzió bekötésének helyén (lásd 4.2 pont). Extravasatio Az idarubicin intravénás infúzióként való alkalmazásakor kialakuló extravasatio helyi fájdalmat, súlyos szöveti léziókat (hólyagképződés, súlyos cellulitis) és szövetelhalást okozhat. Az idarubicin intravénás adagolása során az extravasatióra utaló jelek vagy tünetek esetén a gyógyszerinfúzió adását azonnal le kell állítani. Extravasatio esetében, dexrazoxant lehet alkalmazni a szöveti sérülések elkerülése érdekében. ”Tumor-lízis szindróma” Az idarubicin hyperuricaemiát okozhat, a megnövekedett purin katabolizmus következményeként, amely kísérőjelensége a hatóanyag-által indukált gyors tumorsejt szétesésnek (“tumor-lízis-szindróma”). A kezdő terápiát követően ellenőrizni kell a vér húgysav-, kálium-, kalcium-foszfát- és kreatinin-szintjét. A hidratáció, a vizelet lúgosítása valamint a hyperuricaemia megelőzése céljából alkalmazott allopurinol profilaxis jelentősen csökkentheti a tumor-lízis szindróma lehetséges szövődményeit. Immunszupresszív hatások/emelkedett fogékonyság a fertőzésekre Kemoterápiás szerek, így az idarubicin miatt immunkomprimált állapotban lévő betegeknél élő, vagy élő attenuált vakcinák alkalmazása súlyos vagy fatális kimenetelű fertőzéseket eredményezhet. Idarubicint kapó betegeknél az élő kórokozót tartalmazó vakcinával történő oltást kerülni kell. Elölt vagy inaktivált kórokozót tartalmazó vakcinák alkalmazása lehetséges, ugyanakkor az ezekre adott válasz csökkenhet. Reproduktív rendszer Az idarubicinnal kezelt férfiaknak javasolni kell, hogy alkalmazzanak hatékony fogamzásgátló módszert a kezelés során, valamint – ha indokolt és elérhető –, a terápia okozta irreverzibilis infertilitás lehetősége miatt kérjenek tanácsot spermakonzerválásról (lásd 4.6 pont). Egyéb Egyéb citotoxikus szerekhez hasonlóan thrombophlebitis és thromboemboliás tünetek, beleértve a tüdőembóliát is, előfordulását jelentették az idarubicin alkalmazásával összefüggésben. Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy a készítmény a vizelet vörösre színeződését eredményezheti a kezelést követő 1 2 napban. Termékenység, terhesség és szoptatás Termékenység Az idarubicin az emberi spermiumban kromoszóma-károsodást indukálhat, ezért a Zavedos-kezelés alatt álló férfiaknak hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a a kezelés alatt és a kezelést követő három hónapban (lásd 4.4 pont). Terhesség Az idarubicin embriotoxikus hatását in vitro és in vivo vizsgálatok is igazolták. Azonban terhes nőknél nem végeztek megfelelő és jól-kontrollált vizsgálatokat. A fogamzóképes nőknek javasolni kell a terhesség elkerülését a kezelés során, valamint hogy a kezelőorvos által javasolt megfelelő fogamzásgátló módszert alkalmazzák. Terhesség ideje alatt az idarubicin kizárólag akkor adható, ha a terápia előnye meghaladja a magzatra gyakorolt várható kockázatot. A beteget tájékoztatni kell a készítmény magzatra gyakorolt lehetséges veszélyeiről. A kezelés befejeztét követően terhességet tervező betegeknek javasolni kell, hogy amennyiben van rá lehetőség, terhesség vállalása előtt vegyen részt genetikai tanácsadáson. Szoptatás Nem ismert, hogy az idarubicin és metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. A szoptató anyákat figyelmeztetni kell arra, hogy az idarubicin–kezelés alatt függesszék fel a szoptatást (lásd 4.3 pont). Túladagolás Az idarubicin nagyon magas dózisai várhatóan 24 órán belülakut myocardialis toxicitást és 1-2 héten belül súlyos myelosuppressiót okozhatnak. Késői szívelégtelenséget figyeltek meg az antraciklinekkel kapcsolatban néhány hónappal a túladagolást követően. A beteget a túladagolást követően legalább 6 hónapig megfigyelés alatt kell tartani, a szívkárosodás jeleinek észlelésekor a hagyományos kezelést kell alkalmazni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: antraciklinek és rokon vegyületek, ATC kód: L01DB06 Az idarubicin antimitotikus, citotoxikus hatású antraciklin-glikozid, a daunorubicin DNS interkaláló analógja. Az idarubicin a nukleinsav szintézist gátolja a DNS szálak közötti interkalációval és a topoizomeráz II aktiválásával. Az antraciklin váz 4-es pozíciójában lévő metoxi-csoport miatt erősen lipofil tulajdonságú, ami a hatóanyag emelkedett intracelluláris felvételét eredményezi a doxorubicinhoz és a daunorubicinhoz képest. Az idarubicin nagyobb hatásfokú rágcsálók leukémiájának és lymphomájának akár iv., akár per os kezelése esetén, mint a daunorubicin. Antraciklin rezisztens emberi és patkánysejteken in vitro az idarubicin kisebb mértékű keresztrezisztenciát mutatott a doxorubicinhez és daunorubicinhez képest. Állatokon végzett kardiotoxicitási vizsgálatok szerint az idarubicin terápiás indexe jobb, mint a már említett két másik antraciklin származéké. Fő metabolitja, az idarubicinol is tumorellenes aktivitású, de kevésbé kardiotoxikus mint az idarubicin. Az idarubicin egyéb antraciklinekhez hasonlóan mutagén, teratogén és potenciálisan karcinogén hatású.

Farmakokinetika:
Intravénás adagolást követően az idarubicin plazmafelezési ideje 11 25 óra, és szinte teljes mértékben átalakul aktív metabolittá, idarubicinollá, aminek eliminációja lassúbb, plazmafelezési ideje 41-69 óra. Az idarubicin elsősorban az epén keresztül választódik ki, főként idarubicinol formájában. Leukaemiás betegek magvas vér-és csontvelősejtjeiben mért gyógyszerkoncentrációs értékeket vizsgáló tanulmányok alapján kimutatható, hogy az idarubicin iv. beadás után néhány perccel a sejtekben eléri a csúcskoncentrációt. Az idarubicin és idarubicinol koncentrációja a magvas vér- és csontvelősejtekben több mint 100-szorosa a plazmakoncentrációnak. Az idarubicin eliminációs rátája a plazmából és a sejtekből kb. 15 óra felezési idővel jellemezhető; míg az idarubicinol sejtfelezési idejét 72 órának találták. Speciális betegpopuláció Máj-és vesekárosodás Az idarubicin farmakokinetikáját máj-és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem értékelték teljességgel. Közepes vagy súlyos fokú májdiszfunkció esetén az idarubicin metabolizmusa károsodhat, ami magasabb szisztémás gyógyszerszint kialakulásához vezethet. Vesekárosodás szintén befolyásolhatja az idarubicin farmakokinetikáját. Ezért fontolóra kell venni a dózis csökkentését máj-és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 és 4.4 pont) és az idarubicin alkalmazása ellenjavallt máj-és/vagy veseelégtelenség fennállása esetén. Gyermekek Egy farmakokinetikai vizsgálatban, amelyben 7 gyermek kapott intravénás idarubicint 15 és 40 mg/m2 közötti adagban, 3 napon keresztül, az idarubicin felezési idejének medián értéke 8,5 óra volt (tartomány: 3,6 26,4 óra). Az aktív metabolit, az idarubicinol a kezelés 3 napja során felhalmozódott, és medián 43,7 órás felezési időt mutatott (tartomány: 28,7 131 óra). Egy másik vizsgálatban, amelyben farmakokinetikai mérést végeztek 15 gyermeknél, akik per os idarubicint kaptak 30 50 mg/m2 adagban, 3 napon keresztül, az idarubicin maximális plazmakoncentrációja 10,6 ng/ml volt (tartomány: 2,7 16,7 ng/ml a 40 mg/m2 adag esetében). Az idarubicin medián terminális felezési ideje 9,2 óra volt (tartomány: 6,4 25,5 óra). Az idarubicinol jelentős felhalmozódását tapasztalták a 3 napos kezelést követően. Gyermekeknél az intravénásan adott idarubicin megfigyelt terminális felezési ideje hasonló volt, mint a per os adagolás után. Felnőttekben 10-60 mg/m2 idarubicin per os adása után az idarubicin gyorsan felszívódott, és a 4 12,65 ng/ml-es maximális plazmakoncentrációt a beadás után 1-4 órával érte el. A terminális felezési idő 12,7±6,0 óra (átlag±szórás) volt. Felnőttekben intravénás adagolást követően a terminális felezési idő 13,9±5,9 óra volt, hasonló, mint a per os adagolás után. Mivel az idarubicin Cmax értéke per os adagolás után hasonló a gyermekekben és a felnőttekben, úgy tűnik, hogy nem különbözik a felszívódás kinetikája a gyermekek és a felnőttek között. Mind a per os, mind az intravénás adagolás után az idarubicin eliminációs felezési ideje különbözik a gyermekek és a felnőttek között: A felnőtteknél tapasztalt 30 107,9 l/h/m2 teljes test clearance értékek magasabbak, mint a gyermekeknél mért 18 33 l/h/m2 . Bár az idarubicinnak igen nagy az eloszlási térfogata mind felnőttekben, mind gyermekekben, ami arra utal, hogy a gyógyszer nagy része a szövetekhez kötődik, a rövidebb felezési idő és az alacsonyabb teljes test clearance nem magyarázható teljes mértékben azzal, hogy a gyermekekben kisebb a látszólagos eloszlási térfogat, mint a felnőttekben.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár