Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
- Rheumatoid arthritis és spondylitis ankylopoetica akut exacerbációjának rövid távú tüneti kezelésére javallt, ha a meloxikám orális vagy rectalis adagolása nem megoldható. - Osteoarthritis exacerbációjának rövid távú tüneti kezelésére.

Ellenjavallatok:
• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. • Hasonló hatásmechanizmusú készítménnyel (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók – NSAID, acetilszalicilsav) szembeni túlérzékenység. • A Meloxicam-Zentiva injekció nem adható olyan betegnek, akinél acetilszalicilsav vagy az NSAID ok osztályába tartozó más gyógyszer adása kapcsán korábban asthma, orrpolip, angioneuroticus oedema vagy urticaria jelentkeztek. • Véralvadási zavarban szenvedők vagy egyidejű antikoaguláns kezelés (az ellenjavallat a parenteralis adagolásra vonatkozik). • Korábbi NSAID–kezeléshez kapcsolódó gastrointestinalis (GI) vérzés vagy perforáció • Aktív, illetve a kórelőzményben szereplő peptikus fekély/emésztőrendszeri vérzés (igazolt fekély vagy vérzés legalább két alkalommal) • Cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség • Súlyos májelégtelenség • Nem dializált (nem dializálható) súlyos veseelégtelenség • Súlyos kezeletlen szívelégtelenség • A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).

Adagolás:
Intramuscularis alkalmazásra Naponta 1 x 15 mg os injekció. A MELOXIKÁM NAPI ÖSSZDÓZISA NEM HALADHATJA MEG A 15 MG-OT. A parenterális formát általában csak a kezelés első napján, egyszeri dózisban ajánlatos adni. Indokolt esetben (például, ha a meloxikám orális vagy rectalis úton nem adható be) 2 3 napig is alkalmazható. Különleges betegcsoportok Idős betegek és a nemkívánatos gyógyszerhatások szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek (lásd 5.2 pont): A javasolt napi adag időskorúaknak 7,5 mg (fél ampulla). A nemkívánatos gyógyszerhatások szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek kezelését napi 7,5 mg os adaggal kell megkezdeni (lásd 4.4 pont) Veseelégtelenség (lásd 5.2 pont): Súlyos mértékben beszűkült vesefunkciójú, dializált betegekben a napi adag nem haladhatja meg a 7,5 mg ot (fél ampulla). Enyhe-középsúlyos veseelégtelenség esetén (kreatinin-clearance > 25 ml/perc) nem szükséges csökkenteni az adagot. A meloxikám alkalmazása ellenjavallt súlyos mértékben beszűkült vesefunkciójú betegekben (lásd 4.3 pont). Májelégtelenség (lásd 5.2 pont): Enyhe – középsúlyos mértékű májelégtelenségben nem szükséges csökkenteni az adagot. (A meloxikám alkalmazása ellenjavallt súlyos mértékben beszűkült májfunkciók esetén (lásd 4.3 pont). Gyermekek: A készítmény hatásosságát és biztonságosságát nem vizsgálták 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél. Az alkalmazás módja Az injekciót lassan és mélyen a glutealis izom dorsoglutealis régiójába (a farpofa külső-felső kvadránsába) kell beadni, az asepsis szabályainak szigorú betartásával. Ismételt alkalmazáskor a jobb- és baloldalt váltogatni kell. Az injekció befecskendezése előtt mindig ellenőrizni kell, hogy a tű nem vénába talált-e. Ha az injekció beadása közben erős fájdalom jelentkezik, az adást azonnal abba kell hagyni. Csípőprotézis esetén az injekció beadása az ellenkező oldali farpofába javasolt.

Mellékhatások:
a) Általános leírás Az alábbi nemkívánatos események gyakorisága klinikai vizsgálatokban jelentett eseményeken alapul. Az információk alapját képező klinikai vizsgálatokban 3750 beteg kapott napi 7,5 vagy 15 mg meloxikámot tabletta vagy kapszula formájában legfeljebb 18 hónapon keresztül (az alkalmazás átlagos időtartama 127 nap volt). Az alábbi felsorolás azokat a mellékhatásokat is tartalmazza, amelyekre a forgalomba került gyógyszerkészítmény alkalmazása kapcsán derült fény a jelentett esetek alapján. A nemkívánatos gyógyszerhatásokat az előfordulásuk incidenciája alapján az alábbiak szerint csoportosították: Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka(<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). b) Nemkívánatos reakciók táblázata Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Anaemia Nem gyakori: A vérkép rendellenességei: leukopenia; thrombocytopenia; agranulocytosis* Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: Anafilaxiás/anafilaktoid reakciók Pszichiátriai kórképek Ritka: Hangulatzavarok, insomnia és rémálmok Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Szédülés, fejfájás Nem gyakori: Vertigo, tinnitus, aluszékonyság Ritka: Zavartság Szembetegségek és szemészeti tünetek Ritka: Látászavarok, beleértve a homályos látást Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: Palpitatio, szívelégtelenség Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: Hipertónia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Ritka: Akut asztmás rohamok jelentkezése acetilszalicilsavval vagy más NSAID-dal szemben fennálló allergia esetén Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Dyspepsia, émelygés és hányás, hasfájás, székrekedés, flatulentia, hasmenés Nem gyakori: Gastrointestinalis vérzés (melaena, haematemesis), peptikus fekélyek, oesophagitis, stomatitis Ritka: Gastrointestinalis perforációk, gastritis, colitis Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori: A májfunkciós vizsgálatok átmeneti eltérései (pl. a transzaminázok vagy bilirubin emelkedése) Ritka: Hepatitis A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: Viszketés, bőrkiütés Nem gyakori: Csalánkiütés, az arc és a nyak kipirulása Ritka: Stevens-Johnson szindróma és toxicus epidermalis necrolysis**, angioödéma, hólyagos reakciók, mint pl. erythema multiforme, fényérzékenységi reakciók Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: A vesefunkciók laboratóriumi vizsgálatainak eltérései (pl. kreatinin vagy a karbamid-nitrogén) Ritka: veseelégtelenség Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: Duzzanatok * Agranulocytosis izolált eseteiről beszámoltak olyan betegekben, akik meloxikámot és más, potenciálisan myelotoxikus gyógyszereket kaptak. ** Súlyos bőrreakciók: Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist TEN) jelentettek (lásd 4.4 pont). A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások a gastrointestinalis rendszert érintik. Előfordulhatnak peptikus fekélyek, GI perforáció vagy vérzés, melyek esetenként halálos kimenetelűek is lehetnek, különösen idős betegekben (lásd 4.4 pont). A meloxikám alkalmazása kapcsán beszámoltak émelygés, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, dyspepsia, hasfájás, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa jelentkezéséről, illetve a colitis ulcerosa és a Crohn-betegség exacerbációjáról (lásd 4.4 pont). Ritkábban megfigyelték gastritis kialakulását. NSAID-kezelés kapcsán ödémát, hipertóniát és szívelégtelenséget jelentettek. Klinikai vizsgálati, valamint epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy bizonyos NSAID ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Farmakodinámiás interakciók: Egyéb NSAID ok, beleértve a szalicilátokat (szalicilsav ≥ 3g/nap): Az NSAID ok osztályába tartozó egyéb gyógyszerek nagy dózisban történő egyidejű alkalmazása szinergizmus folytán növelheti a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát. A meloxikám és más NSAID egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont). Vízhajtók: Dehidrált betegekben az NSAID ok alkalmazásához az akut veseelégtelenség kialakulásának lehetősége társul. Az egyidejűleg Meloxicam-Zentiva-val és vízhajtókkal kezelt betegeket a kezelés előtt megfelelően kell hidrálni, és ellenőrizni kell a vesefunkciókat (lásd 4.4 pont). Thrombolyticumok és thrombocyta aggregáció-gátlók: • Véralvadásgátlók: az NSAID ok fokozhatják a véralvadásgátlók, pl. a warfarin hatását (lásd 4.4 pont). • Thrombocyta aggregáció-gátlók és a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI): a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozott (lásd 4.4 pont). A gastrointestinalis vérzés fokozott veszélye a thrombocyták csökkent funkciójának, valamint a gyomornyálkahártya károsodásának tulajdonítható. Orális véralvadásgátlók, tiklopidin, szisztémásan adott heparin, trombolítikus szerek: fokozzák a vérzés kockázatát. Amennyiben nem elkerülhető az ezekkel a gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása, az antikoaguláns gyógyszerek hatását szorosan monitorozni kell ACE-gátlók és angiotenzin-II receptor antagonisták: Az NSAID ok (ideértve az acetilszalicilsavat 3g/nap feletti adagban), valamint az angiotenzin-II receptor-antagonisták szinergista módon csökkentik a glomeruláris filtrációt, mely a vesefunkciók eltérése esetén súlyosbodhat. Idős és/vagy dehidrált betegek esetében ez a kombináció akut veseelégtelenséghez vezethet a glomeruláris filtrációra gyakorolt közvetlen hatása révén. Javasolt a kezelés megkezdése előtt ellenőrizni a vesefunkciókat, valamint biztosítani a beteg megfelelő hidráltságát. Ezen szerek egyidejű alkalmazása csökkentheti az ACE-gátlók és angiotenzin-II receptor-antagonisták vérnyomáscsökkentő hatását (az értágító hatású prosztaglandinok gátlásából adódóan). Vérnyomáscsökkentők: (pl. béta-blokkolók, ACE-gátlók, értágító szerek, vízhajtók): NSAID ok alkalmazása kapcsán beszámoltak a vérnyomáscsökkentők hatásosságának csökkenéséről, melyet az értágító hatású prosztaglandinok termelődésének gátlása okoz. Ciklosporin: A ciklosporin nephrotoxicitását a renalis prosztaglandinokra gyakorolt hatásuk révén az NSAID ok fokozhatják. Egyidejű alkalmazás esetén, különösen időseknél, a vesefunkciót monitorozni kell. Metotrexát: A metotrexát hematológiai toxicitását fokozhatja az egyidejűleg adott NSAID. A vérkép szoros monitorozása szükséges. A nagy dózisú metotrexáttal (több, mint heti 15 mg) kezelt betegek esetében nem javasolt az NSAID ok egyidejű alkalmazása. A metotrexát farmakokinetikáját (15 mg/hét) nem befolyásolja számottevően az egyidejűleg alkalmazott meloxikám, de figyelembe kell venni, hogy az NSAID ok fokozhatják a metotrexát hematológiai toxicitását. Kortikoszteroidok: Fokozott a gastrointestinalis fekélyképződés és vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). Kinolonok: NSAID ok és kinolonok egyidejű alkalmazásakor nőhet a convulsiók kockázata. Intrauterin eszközök: Az NSAID ok csökkenthetik az intrauterin eszközök hatékonyságát. Farmakokinetikai interakciók (a meloxikám hatása az egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára) Lítium: Az NSAID ok megemelik a lítium plazmaszintjét. A Meloxicam-Zentiva-kezelés megkezdésekor, az adag módosításakor és a kezelés leállításakor javasolt ellenőrizni a lítium plazmaszintjét. Metotrexát: Az NSAID ok csökkenthetik a metotrexát tubularis szekrécióját, ezáltal megemelik a metotrexát plazmakoncentrációját. Ezért a nagy dózisú (több, mint heti 15 mg) metotrexát-kezelésben részesülő betegeknek az egyidejű NSAID-kezelés nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Az NSAID készítmények és a metotrexát közötti interakció kockázatát az alacsony metotrexát dózissal kezelt betegeknél is figyelembe kell venni, különösen károsodott vesefunkció esetén. Amennyiben mindkét készítmény adása szükséges, a vérsejtszám és a vesefunkció monitorozása szükséges. Óvatosság szükséges abban az esetben, ha a metotrexátot és az NSAID készítményt 3 napon belül kapta a beteg, mivel ez esetben a metotrexát plazma szintje nőhet, ami fokozhatja a toxicitását. Habár a 15 mg/hét dózisban adott metotrexát farmakokinetikáját az egyidejű meloxikám-kezelés lényegileg nem befolyásolja, figyelembe kell venni, hogy metotrexát hematológiai toxicitását az NSAID-kezelés fokozhatja (lásd fent). (lásd 4.8 pont) Farmakokinetikai interakciók (egyéb gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára) Kolesztiramin: A kolesztiramin meggyorsítja a meloxikám ürülését, mivel megszakítja az enterohepatikus körforgást, így a meloxikám clearance-e 50 % kal nő, és a felezési idő 13 ± 3 órára csökken. Az interakció klinikai jelentőségű. Nem számoltak be számottevő farmakokinetikai interakciókról az antacidokkal, cimetidinnel vagy digoxinnal történő egyidejű alkalmazása során.

Figyelmeztetések:
Kerülendő a Meloxicam-Zentiva egyidejű alkalmazása NSAID-okkal, beleértve a ciklooxigenáz-2 (COX-2) szelektív inhibitorait is. A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pont, valamint a GI és cardiovascularis kockázatokat, alább). Időskorúak: Időskorúakban magasabb az NSAID okra adott nemkívánatos reakciók gyakorisága, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és perforációra, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont). Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció: NSAID ok alkalmazása kapcsán beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, fekélyképződésről és potenciálisan halálos kimenetelű perforációról, melyek a kezelés bármely fázisában, az anamnézisben szereplő súlyos GI események hiányában, előzetes figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül jelentkezhetnek. A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata nagyobb az NSAID ok magasabb adagjai mellett, illetve olyan betegekben, akik kórelőzményében GI fekély szerepel, különösképpen vérzéses vagy perforációs szövődmény esetén (lásd 4.3 pont), továbbá időskorúaknál. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb adaggal kell megkezdeni. Ezeknél a betegeknél, valamint az egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy a gastrointestinalis kockázatot fokozó egyéb gyógyszert igénylő betegeknél megfontolandó protektív szerek (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) egyidejű alkalmazása (lásd alább és 4.5 pont). Olyan betegek (főként időskorúak), akiknek a kórelőzményében GI toxicitás szerepel, minden szokatlan, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszaiban jelentkező hasi tünetről (különös tekintettel a GI vérzésre) számoljanak be kezelőorvosuknak. Fokozott óvatosság szükséges a fekélyképződés vagy vérzés kockázatát fokozó gyógyszerek, pl. orális kortikoszteroidok, véralvadásgátlók (pl. warfarin), szelektív szerotonin-újrafelvétel gátlók, illetve thrombocyta-ellenes szerek (pl. acetilszalicilsav) egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont). Meloxicam-Zentiva-kezelés alatt álló betegnél GI vérzés vagy fekély jelentkezése esetén a kezelést meg kell szakítani. Ha a beteg kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel az NSAID ok körültekintéssel alkalmazandók, mivel exacerbációt okozhatnak (lásd 4.8 pont). Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások Hipertónia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma. Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint néhány NSAID alkalmazása során (különös tekintettel a hosszú távú, magas adagokkal végzett kezelésekre) kis mértékben fokozódhat az artériás trombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. Nem áll rendelkezésre kellő adat a meloxikám ilyen irányú kockázatának kizárásához. Nem megfelelően beállított hipertónia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a meloxikámmal történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonló megfontolandó a tartós meloxikám kezelés megindítása olyan betegek kezelése, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hipertónia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak. Renalis hatások Az NSAID ok gátolják a vesék perfúziójának fenntartását támogató renalis prosztaglandinok szintézisét. Az NSAID ok a vesefunkciók dekompenzációját idézhetik elő csökkent vértérfogat, illetve a vesék csökkent vérátáramlása esetén. A vesefunkció csökkenése általában teljes mértékben rendeződik (az NSAID elhagyását követően) és visszatér a kezelés előtti állapotra. Ebből a szempontból fokozottan veszélyeztetettek a dehidrált, pangásos szívelégtelenségben, máj cirrhosisban, nephrosis-szindrómában vagy egyéb vesebetegségben, vízhajtó-kezelésben, illetve hypovolaemiát okozó jelentős sebészeti beavatkozásban szenvedő betegek. Beszámoltak a vízhajtók natriuretikus hatására gyakorolt kölcsönös interakciókról is. A kezelés megkezdésekor ezen betegeknél szorosan monitorozni kell a beteg diurézisét és vesefunkcióit. Az NSAID ok ritka esetekben interstitialis nephritist, glomerulonephritist, vesevelő-nekrózist, illetve nephrosis-szindrómát okozhatnak. Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a Meloxicam-Zentiva adagja maximálisan 7,5 mg lehet. Bőrreakciók A meloxikám használatával kapcsolatban életveszélyes bőrreakciókat jelentettek, úgymint Stevens-Johnson szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN). A betegeket tájékoztatni kell a jelekről és a tünetekről, valamint szoros megfigyelés alatt kell tartani a bőrreakciók kialakulása szempontjából. A SJS és a TEN kialakulásának kockázata a kezelés első heteiben a legmagasabb. A Meloxicam-Zentiva injekcó alkalmazását abba kell hagyni, amennyiben a SJS-ra vagy a TEN-re jellemző jelek, illetve tünetek kialakulnak (pl.: progrediáló bőrkiütések, amelyek gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya-léziókkal együtt jelentkeznek). A SJS és a TEN kezelésekor a legjobb eredmények a korai diagnózis, valamint a lehetséges gyanúsított gyógyszerek szedésének azonnali abbahagyása esetén érhetők el. A Meloxicam-Zentiva injekció alkalmazásának korai megszakítása jobb prognózissal társul. Ha a betegnél a meloxikám használatával összefüggő SJS vagy TEN alakul ki, a meloxikámot tilos újra alkalmazni a betegnél. Májfunkció Más NSAID okhoz hasonlóan, esetenként beszámoltak a szérum aminotranszferázok emelkedéséről, illetve más májfunkciós paraméterek eltéréseiről. Ezek az esetek többségében a normál tartomány felső értékét csekély mértékben meghaladó, átmeneti eltérések voltak. Jelentős vagy hosszabb távon fennmaradó eltérés esetén a Meloxicam-Zentiva alkalmazását meg lehet szakítani és a kóros májfunkciós értékeket kontrollálni kell. Klinikailag stabil máj cirrhosis esetén nincs szükség az adag módosítására. További figyelmeztetések Legyengült vagy gyengébb testalkatú betegek az esetleges mellékhatásokat rosszabbul tolerálhatják, így szoros követést igényelnek. Más NSAID okhoz hasonlóan, fokozott óvatosság szükséges idős betegek kezelésekor, akiknél magasabb a vese-, máj-, illetve szív rendellenes működésének kockázata. A meloxikám elfedheti az egyidejűleg fennálló fertőző betegségek tüneteit. A maximális javasolt napi adagot elégtelen terápiás hatás esetén sem szabad meghaladni. Ha a beteg állapota néhány napos kezelés során nem javul, újra kell értékelni a kezelés klinikai hasznát. Ismert hatású segédanyagok: Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, vagyis gyakorlatilag „nátrium-mentes”. Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A prosztaglandin-szintézis gátlása káros hatással lehet a terhességre és/vagy a magzat/embrió fejlődésére. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandin-szintézis gátlóinak alkalmazása korai terhességben fokozza a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek kockázatát. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1% ról kb. 1,5% ra emelkedett. A feltételezések szerint a kockázat az alkalmazott adaggal és a kezelés időtartamával párhuzamosan nő. Állatokban, a prosztaglandin-szintézis inhibitorainak alkalmazása bizonyítottan megemelte az implantáció előtti és utáni veszteséget, valamint az embrionális/magzati letalitást. Ezen kívül beszámoltak az állatokban jelentkező különböző malformációk –beleértve a cardiovascularis rendellenességet is- magasabb incidenciájáról az organogenezis időszakában alkalmazott prosztaglandin-szintézis gátlók hatására. A terhesség első és második trimeszterében a Meloxicam-Zentiva csak akkor alkalmazandó, ha egyértelműen szükséges. Ha a Meloxicam-Zentiva olyan nő kapja, aki teherbe kíván esni, illetve aki a terhességének első vagy második trimeszterében van, a lehető legalacsonyabb adagot javasolt alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. A terhesség harmadik trimesztere alatt a prosztaglandin-szintézis inhibitorai az alábbi kockázatot jelentik: - a magzat számára: • cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai záródása és pulmonalis hipertónia); • renalis diszfunkció, amely oligohidroamnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat; - az anya és az újszülött számára a terhesség végén: • a vérzési idő esetleges megnyúlása, • a méhösszehúzódások gátlása, ami késői vagy és elhúzódó szülést okozhat. Ezekből adódóan a Meloxicam-Zentiva alkalmazása ellenjavallt a terhesség hármadik trimeszterében. Szoptatás Nem állnak rendelkezésre adatok a meloxikám humán tejbe történő kiválasztódásáról. Ugyanakkor a hosszú felezési időre való tekintettel a meloxikám nem jó választás a szoptató nők számára. Termékenység A meloxikám kedvezőtlenül befolyásolhatja a női fertilitást, ezért alkalmazása nem ajánlott olyan nők esetében, akik teherbe kívánnak esni. Azoknál a nőknél, akik nehezen esnek teherbe vagy meddőségi vizsgálaton vesznek részt, megfontolandó a meloxikám kezelés megszüntetése. Túladagolás Az akut NSAID túladagolás tünetei általában letargia, aluszékonyság, émelygés, hányás, epigastrialis fájdalom. Ezen tünetek szupportív kezelés mellett általában reverzibilisek. Jelentkezhet gastrointestinalis vérzés. Súlyos mérgezések hipertóniát, akut veseelégtelenséget, hepatikus diszfunkciót, légzésdepressziót, kómát, convulsiókat és cardiovascularis összeomlást okozhatnak. Anafilaktoid reakciókról beszámoltak az NSAID ok terápiás alkalmazása kapcsán, és túladagolás esetén is előfordult. Túladagolás esetén a szokásos intézkedések szükségesek: a gyomortartalom kiürítése és szupportív kezelés, mivel a meloxikámnak nincs ismert antidotuma. Klinikai vizsgálat kimutatta, hogy 4 g kolesztiramin naponta háromszor orálisan adva meggyorsítja a meloxikám eliminációját.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók, és reuma-ellenes készítmények ATC kód: M01AC06 A meloxikám az oxikám családba tartozó nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID), amely gyulladásgátló, fájdalomcsillapító és lázcsillapító tulajdonságokkal rendelkezik. A meloxikám gyulladásgátló hatását a gyulladás klasszikus kísérleti modelljeiben bizonyították. Más NSAID okhoz hasonlóan a pontos hatásmechanizmusa nem ismert. Ismert ugyanakkor legalább egy hatásmechanizmus, mely minden NSAID ra (így a meloxikámra is) jellemző: a gyulladásos mediátorként ható prosztaglandinok bioszintézisének gátlása.

Farmakokinetika:
Felszívódás A meloxikám teljesen felszívódik az intramuscularis injekció beadása után. Relatív biohasznosulása összehasonlítva az orális adagolással majdnem 100 %. Ezért nem szükséges az adag módosítása az intramuscularis adagolásai formáról az orálisra való áttéréskor. 15 mg meloxikám intramuscularis beadása után a plazma csúcskoncentráció 1,62 mikrogramm/l, amely körülbelül 60 perc múlva alakul ki. Eloszlás A meloxikám nagyon erősen kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz (99%). Bekerül a synovialis folyadékba, ahol koncentrációja fele a plazmakoncentrációénak. A megoszlási térfogat alacsony, átlagosan 11 l. Az inter-individuális variabilitás mértéke 30 40% körüli. Biotranszformáció A meloxikám a májban kiterjedt biotranszformáción esik át. A vizeletben a meloxikám négy különböző metabolitját azonosították, melyek mindegyike farmakodinamikailag inaktív. A fő metabolit, az 5’ karboximeloxikám (az adag 60 % a) a kisebb mértékben (az adag 9 % a) szintén kiválasztódó intermedier metabolit 5’ hidroximetil-meloxikám oxidációja révén keletkezik. Az in vitro vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a CYP2C9 fontos szerepet játszik ebben az anyagcsereútban, a CYP3A4 izoenzim csekélyebb hozzájárulásával. Valószínűleg a beteg peroxidáz aktivitása a felelős a másik két metabolitért, amelyek az alkalmazott adag 16 % át, illetve 4 % át teszik ki. Elimináció A meloxikám túlnyomóan metabolitok formájában ürül ki, és egyenlő mértékben fordul elő a vizeletben és a székletben. A napi adag kevesebb, mint 5 % a ürül ki változatlanul a székletben, míg az anyavegyület csupán nyomokban választódik ki a vizeletben. Az átlagos eliminációs felezési idő mintegy 20 óra. A teljes plazma-clearance átlagosan 8 ml/perc. Linearitás/nemlinearitás Orális vagy intramuscularis alkalmazás után a meloxikám farmakokinetikája a 7,5 mg tól 15 mg ig terjedő terápiás dózistartományban lineáris. Különleges betegcsoportok Máj-, illetve veseelégtelenség: Sem a májelégtelenség, sem az enyhe-mérsékelt veseelégtelenség nem hat számottevően a meloxikám farmakokinetikájára. Végstádiumú veseelégtelenségben az eloszlási tér növekedése nagyobb szabad meloxikám koncentrációkat eredményezhet, és a napi 7,5 mg os adagot nem szabad túllépni (lásd 4.2 pont). Idős betegek: Idős betegek esetében a dinamikus egyensúlyi átlagos plazma-clearance valamivel kisebb volt a fiatalabbak esetében tapasztalhatónál.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár