Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése alsó végtagon végzett nagy ortopédsebészeti műtéteken, mint csípőtáji törés, nagy térdműtét vagy csípőízületi endoprotézis műtét, átesett felnőtteknél. Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése hasi sebészeti műtéten átesett, a thromboembóliás szövődmények szempontjából nagy kockázatúnak ítélt felnőtteknél, úgy mint hasi tumorműtéten átesett betegek esetén (lásd 5.1 pont). Vénás thromboemboliás események (VTE) megelőzése olyan - VTE szempontjából magas rizikójú - orvosi kezelés alatt álló felnőtteknél, akik akut betegség, mint például szívelégtelenség és/vagy akut légzési elégtelenség és/vagy akut fertőzés vagy gyulladás miatt mozgásképtelenek. Instabil angina vagy ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA/NSTEMI) kezelése olyan felnőtteknél, akiknél sürgős (120 percen belüli) invazív kezelés (PCI) nem javallt (lásd 4.4 és 5.1 pont). ST-elevatióval járó myocardialis infarctus (STEMI) kezelése olyan felnőtteknél, akiket thrombolytikumokkal kezelnek, vagy akik kezdetben nem kapnak egyéb reperfúziós kezelést. Az alsó végtagok akut, szimptómás, spontán felületes vénás thrombosisában szenvedő felnőttek kezelése, amennyiben egyidejűleg mélyvénás thrombosis nem áll fenn (lásd 4.2 és 5.1 pont).

Ellenjavallatok:
- a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; - aktív, klinikailag jelentős vérzés; - akut bakteriális endocarditis; - súlyos (<20 ml/perc kreatinin-clearance) vesekárosodás alapján.

Adagolás:
Adagolás Nagy ortopéd- vagy hasi sebészeti műtéten átesett betegek esetén A fondaparinux ajánlott dózisa 2,5 mg subcutan injekcióban naponta egy alkalommal, műtét után alkalmazva. Az első adagot 6 órával a műtéti seb zárása után kell beadni, miután meggyőződtünk arról, hogy a haemostasis helyreállt. A kezelést a vénás thromboembolia kockázatának megszűnéséig, rendszerint a beteg ambuláns kezelhetőségének megkezdéséig, a műtét után legalább 5-9 napon keresztül folytatni kell. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csípőtáji törés miatt műtött beteg VTE kockázata a műtét utáni 9. nap után is fennáll. Ezeknél a betegeknél megfontolásra érdemes a prolongált fondaparinux profilaxist további 24 napig (lásd 5.1 pont). Az egyéni kockázat értékelés alapján a thromboemboliás szövődmények kialakulása szempontjából magas rizikójú belgyógyászati betegek esetén A fondaparinux ajánlott dózisa 2,5 mg naponta egy alkalommal, subcutan injekcióban beadva. Belgyógyászati kezelés alatt álló betegek esetén a klinikailag vizsgált kezelési időtartam 6-14 nap volt (lásd 5.1 pont). Instabil angina/ST-elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA/NSTEMI) kezelése A fondaparinux ajánlott adagja 2,5 mg naponta egyszer, subcutan injekcióban alkalmazva. A kezelést a diagnózis felállítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni, és legfeljebb 8 napig, illetve a kórházból történő elbocsájtásig folytatni kell, ha arra korábban kerül sor. Ha a betegen percutan coronaria beavatkozást (PCI) hajtanak végre, nem frakcionált heparint (UFH) kell alkalmazni a PCI ideje alatt, a standard gyakorlat szerint, figyelembe véve a betegnél a vérzés esetleges kockázatát, beleértve a fondaparinux utolsó adagjának beadása óta eltelt időt is (lásd 4.4 pont). Klinikai szempontok alapján kell megítélni, mikor indítható újra a subcutan fondaparinux a vezetőkatéter eltávolítása után. A pivotális UA/NSTEMI klinikai vizsgálatban a fondaparinux-kezelést leghamarabb 2 órával a vezetőkatéter eltávolítása után indították újra. ST- elevatióval járó myocardialis infarctus (STEMI) kezelése A fondaparinux ajánlott adagja 2,5 mg naponta egyszer. Az első fondaparinux adagot intravénásan, a következő dózisokat pedig subcutan injekcióban kell adni. A kezelést a diagnózis felállítása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni, és legfeljebb 8 napig, illetve a kórházból történő elbocsájtásig folytatni kell, ha arra korábban kerül sor. Ha a betegen nem elsődleges PCI-t hajtanak végre, nem frakcionált heparint (UFH) kell alkalmazni a PCI ideje alatt, a standard gyakorlat szerint, figyelembe véve a betegnél a vérzés esetleges kockázatát, beleértve a fondaparinux utolsó adagjának beadása óta eltelt időt is (lásd 4.4 pont). Klinikai szempontok alapján kell megítélni, mikor indítható újra a subcutan fondaparinux a vezető katéter eltávolítása után. A pivotális STEMI klinikai vizsgálatban a fondaparinux-kezelést leghamarabb 3 órával a vezető katéter eltávolítása után indították újra. • Coronaria bypass graft (CABG) műtét előtt álló betegek STEMI-ben vagy UA/STEMI-ben szenvedő, coronaria bypass graft (CABG) műtétre kerülő betegek lehetőleg ne kapjanak fondaparinuxot a beavatkozás előtti 24 órában, műtét után pedig 48 óra elteltével indítható újra a kezelés. Felületes vénás thrombosis kezelése A fondaparinux ajánlott dózisa 2,5 mg naponta egyszer, subcutan injekcióban adva. Az a beteg alkalmas a 2,5 mg fondaparinuxszal végzett kezelésre, akinek legalább 5 cm hosszú, és ultrahangvizsgálattal vagy más, objektív módszerrel kimutatott alsó végtagi akut, szimptómás, izolált, spontán felületes vénás thrombosisa van. A kezelést a diagnózist követően, az egyidejű mélyvénás thrombosis vagy a sapheno-femoralis junkcióhoz 3 cm-nél közelebb eső felületes vénás thrombosis kizárása után a lehető leghamarabb el kell kezdeni. A kezelést a thromboemboliás szövődmények kialakulása szempontjából nagykockázatú betegeknél legalább 30 napig, de legfeljebb 45 napig kell folytatni (lásd 4.4 és 5.1 pont). Javasolható a betegeknek, hogy saját maguknak adják be az injekciót, ha készek és képesek erre. Az orvosnak világos utasításokat kell adnia az öninjekciózás elvégzéséhez. • Műtét vagy más, invazív beavatkozás előtt álló betegek Műtétre vagy más invazív beavatkozásra váró felszíni vénás thrombosisos betegeknél a műtétet megelőző 24 órában lehetőség szerint kerülni kell a fondaparinux adását. A fondaparinux adása a műtét után legalább 6 órával indítható újra, feltéve, hogy a haemostasis megtörtént. Speciális betegcsoportok VTE megelőzése műtéti beavatkozás után Műtéti beavatkozáson átesett betegek esetén az első fondaparinux injekció beadásának idejét szigorúan be kell tartani a 75 éves betegeknél és/vagy 50 kg testsúly esetén és/vagy vesekárosodás esetén, ha a kreatinin clearance 20-50 ml/perc között van. Az első fondaparinux injekciót nem szabad a műtéti sebzárást követő 6 órán belül beadni. Az injekciót csak a haemostasis helyreállása után szabad alkalmazni. (lásd 4.4 pont). Vesekárosodás • VTE megelőzése - A fondaparinux nem alkalmazható, ha a beteg kreatinin-clearance-e 20 ml/perc (lásd 4.3 pont). Az adagot naponta egyszer 1,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a beteg kreatinin-clearance-e 20-50 ml/perc közötti tartományban van (lásd 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vesekárosodásban szenvedő esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. • UA/NSTEMI és STEMI kezelése – A fondaparinux nem alkalmazható olyan betegeknél, akikben a kreatinin-clearance érték 20 ml/perc alatti (lásd 4.3 pont). Ha a beteg kreatinin-clearance értéke 20 ml/perc felett van, dóziscsökkentés nem szükséges. • Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux nem alkalmazható, ha a beteg kreatinin-clearance-e < 20 ml/perc (lásd 4.3 pont). Az adagot naponta egyszer 1,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a beteg kreatinin-clearance értéke 20-50 ml/perc között van (lásd 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance > 50 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra. Az 1,5 mg-os adag biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták (lásd 4.4. pont). Májkárosodás • VTE megelőzése és UA/NSTEMI és STEMI kezelése - Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges dózismódosítás. A fondaparinux alkalmazása fokozott óvatosságot igényel súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel ezzel a betegcsoporttal nem végeztek vizsgálatokat (lásd. 4.4 és 5.2 pont). • Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux biztonságosságát és hatásosságát súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták, ezért a fondaparinux alkalmazása az ilyen betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont). Gyermekek - A fondaparinux nem javasolt 17 életév alatti gyermekek számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt. Alacsony testtömeg • VTE megelőzése és UA/NSTEMI és STEMI kezelése - Az 50 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél fokozott a vérzések kockázata. A testtömeg csökkenésével együtt a fondaparinux eliminációja is csökken. Ezeknél a betegeknél a fondaparinuxot óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont). • Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux biztonságosságát és hatásosságát 50 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél nem vizsgálták, ezért a fondaparinux alkalmazása az ilyen betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás módja • Subcutan alkalmazás A fondaparinuxot mély subcutan injekció formájában kell beadni a fekvő helyzetben lévő betegnek. A beadás helyét váltogatni kell a jobb-és bal oldali anterolateralis és a jobb és bal oldali posterolateralis hasfal között. A hatóanyagvesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendőből nem kell a levegőbuborékot eltávolítani a beadás előtt. Az injekciós tűt annak teljes hosszában a hüvelyk- és mutatóujj között képzett bőrredőre merőlegesen kell beszúrni; a bőrredőt a beadás során végig tartani kell. • Intravénás alkalmazás (első adag csak STEMI indikáció esetén) Intravénás alkalmazásra a meglévő intravénás kanült kell használni, vagy közvetlenül, vagy egy kis térfogatú (25 vagy 50 ml) 0,9%-os sóoldatot tartalmazó infúziós oldatban. A gyógyszervesztés elkerülése érdekében az előretöltött fecskendő használata esetén a fecskendőből nem kell eltávolítani a légbuborékot. A teljes gyógyszermennyiség beadása érdekében az intravénás kanült az injekció beadása után sóoldattal jól át kell öblíteni. Kis térfogatú infúzióban történő beadás esetén az infúziót 1-2 perc alatt kell beadni. A készítmény felhasználására, kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó további információkat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
A fondaparinuxszal leggyakrabban jelentett mellékhatások a vérzéses szövődmények (különböző helyeken, beleértve az intracranialis/intracerebralis és retroperitonealis vérzések ritka eseteit) és az anaemia. A fondaparinux óvatosan alkalmazható olyan betegeknél, akiknél fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4 pont). A 2,5 mg fondaparinux biztonságosságát értékelték: - 9 napig kezelt, 3595 alsóvégtagi nagy ortopédsebészeti műtéten átesett betegen - 327 – 1 hetes profilaktikus kezelésben, majd a csípőtáji törést helyreállító műtét után további 3 hetes kezelésben részesülő - betegen - 1407 hasi sebészeti műtéten átesett és 9 napig kezelt betegen - 425 belgyógyászati, thromboembóliás szövődmény szempontjából fokozott kockázatú, 14 napig kezelt betegen - 10 057 betegen, akik UA vagy NSTEMI ACS kezelésben részesültek - 6036 betegen, akik STEMI ACS kezelésben részesültek. VTE megelőzése esetén a vizsgáló által jelentett, és a fondaparinux kezeléssel legalább valószínű ok- okozati összefüggésbe hozható nemkívánatos hatások, gyakoriság (nagyon gyakori: >=1/10; gyakori: >=1/100 - <1/10; nem gyakori: >=1/1000 - < 1/100; ritka: >=1/10 000 - < 1/1000; nagyon ritka: < 1/10 000) és szervrendszer szerinti osztályozásban, a súlyosság szempontjából csökkenő sorrendben feltüntetve. Ezeket a nemkívánatos hatásokat a műtéti és orvosi körülmények figyelembevételével kell értékelni.
Szervrendszer MedDRA Mellékhatások nagy alsóvégtagi ortopédsebészeti műtéten és/vagy hasi sebészeti műtéten átesett betegek esetén Mellékhatások orvosi kezelés alatt álló betegek esetén
Fertőző betegségek és parazitafertőzések Ritka: postoperativ sebfertőzés
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: postoperativ haemorrhagia, anaemia Nem gyakori: vérzés (orrvérzés, gastrointestinalis vérzés, haemoptysis, haematuria, haematoma), thrombocytopenia, purpura, thrombocythaemia, vérlemezke rendellenesség, coagulatiós zavar Gyakori: vérzés (haematoma, haematuria, haemoptysis, fogínyvérzés Nem gyakori: anaemia
Immunrendszeri betegségek Ritka: allergiás reakció (többek között ritkán angiooedemáról, anaphylactoid és anaphylaxiás reakcióról számoltak be)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Ritka: hypokalaemia
Idegrendszeri betegségek és tünetek Ritka: szorongás, aluszékonyság, forgó jellegű szédülés, szédülés, fejfájás, confusio
Érbetegségek és tünetek Ritka: hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Ritka: dyspnoea, köhögés Nem gyakori: dyspnoea
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: hányinger, hányás, Ritka: hasi fájdalom, dyspepsia, gastritis, székrekedés, hasmenés
Máj- és epebetegségek illetve tünetek Nem gyakori: emelkedett májenzimek, rendellenes májműködés Ritka: bilirubinaemia
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: bőrkiütés, viszketés Nem gyakori: bőrkiütés, viszketés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nem gyakori: oedema, perifériás oedema, láz, sebváladékozás Ritka: mellkasi fájdalom, fáradtság, hőhullám, lábfájás, genitalis oedema, kipirulás, syncope Nem gyakori: mellkasi fájdalom
Más vizsgálatokban, vagy a forgalomba hozatal után ritka esetekben jelentettek intracranialis / intracerebralis és retroperitonealis vérzéseket. Az ACS programban megfigyelt mellékhatás profil megfelel a VTE megelőzés során meghatározott mellékhatásoknak. A vérzés gyakran jelentett esemény volt az UA/NSTEMI-ben és STEMI-ben szenvedő betegeknél. A 3. fázisú UA/NSTEMI vizsgálatban az igazolt nagyobb vérzések előfordulása 2,1% (fondaparinux) vs. 4,1% (enoxaparin) volt a 9.napig, ill. azzal együtt, a 3. fázisú STEMI vizsgálatban pedig a módosított TIMI kritériumok alapján igazolt súlyos haemorrhagia előfordulása 1,1% (fondaparinux) vs. 1,4% (kontroll [UFH/placebo]) volt a 9. napig, ill. azzal együtt. A 3. fázisú UA/NSTEMI vizsgálatban a leggyakrabban jelentett (a fondraparinuxszal kezeltek legalább 1%-ánál jelentkező) nem-vérzéses nemkívánatos események a következők voltak: fejfájás, mellkasi fájdalom és pitvarfibrilláció. A 3. fázisú STEMI vizsgálatban a leggyakrabban jelentett (a fondraparinuxszal kezeltek legalább 1%-ánál jelentkező) nem-vérzéses nemkívánatos események a következők voltak: pitvarfibrilláció, láz, mellkasi fájdalom, fejfájás, kamrai tachycardia, hányás és hypotensio. Feltételezett mellékhatások jelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
A vérzés kockázata nő a fondaparinux és olyan készítmények együttes alkalmazása esetén, melyek növelhetik a vérzési rizikót (lásd 4.4 pont ). Oralis antikoagulánsok (warfarin), thrombocytaaggregáció-gátlók (acetilszalicilsav) nem szteroid gyulladáscsökkentők (piroxikám) és a digoxin nem befolyásolja a fondaparinux farmakokinetikáját. Az interakciós vizsgálatokban a fondaparinux dózisa (10 mg) nagyobb volt, mint amekkora a jelenlegi indikációk szerint javasolt. A fondaparinux az egyensúlyi koncentrációt elérve sem a warfarin INR-re kiváltott hatását, sem az acetilszalicilsav vagy piroxikám kezelések alatti vérzési időt, sem a digoxin farmakokinetikáját nem befolyásolta. Utókezelés más antikoaguláns készítménnyel Amennyiben az utókezelést heparinnal vagy alacsony molekulatömegű heparinkészítménnyel (LMWH) indítják, általános szabály, hogy az első injekciót az utolsó fondaparinux injekció beadása után egy nappal kell alkalmazni. Amennyiben az utókezelés K-vitamin-antagonistával szükséges, a fondaparinux-kezelést a cél INR érték eléréséig kell folytatni.

Figyelmeztetések:
A fondaparinuxot tilos intramuscularisan alkalmazni. Vérzések A fondaparinux óvatosan alkalmazható olyan betegekben, akiknél a vérzés fokozott rizikója áll fenn, mint veleszületett vagy szerzett vérzési zavarok (pl. thrombocytaszám 50 000/mm3), aktív ulceratív gastrointestinalis betegség és friss intracranialis vérzés esetén, vagy közvetlenül agy-, gerinc- vagy szemműtétet követően és az alább leírt speciális betegcsoportokban. VTE megelőzése esetén - A vérzési kockázatot esetleg növelő készítmények nem adhatók együtt fondaparinuxszal. Ilyen készítmények a dezirudin, fibrinolytikumok, GP IIb/IIIa-receptor- antagonisták, heparin, heparinoidok vagy alacsony molekulatömegű heparinkészítmények (LMWH). Szükség esetén K-vitamin-antagonistákkal a 4.5 pontban leírtaknak megfelelően kell együtt alkalmazni. Más thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszereket (acetilszalicilsav, dipiridamol, szulfinpirazon, tiklopidin vagy klopidrogel) és nemszteroid gyulladásgátlókat (NSAID) óvatosan kell alkalmazni. Amennyiben az együttadás elkerülhetetlen, rendszeres ellenőrzés szükséges. UA/NSTEMI és STEMI kezelése esetén - A fondaparinuxot óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egyidejűleg más, a vérzési kockázatot növelő szereket is kapnak (mint a GPIIb/IIIa-gátlók vagy a thrombolytikumok. Felületes vénás thrombosis kezelése esetén - A fondaparinuxot óvatosan kell alkalmazni, ha a beteg egyidejűleg más, olyan gyógyszereket is kap, amelyek növelik a vérzés kockázatát. PCI és a vezetőkatéter trombózis kockázata STEMI-ben szenvedő, elsődleges PCI beavatkozáson áteső betegek esetében nem ajánlott a fondaparinux alkalmazása a PCI előtt és alatt. Hasonlóképpen, UA/NSTEMI-ben és STEMI-ben szenvedő, életveszélyes állapotuk miatt sürgős revascularisatiót igénylő betegek esetében sem ajánlott a fondaparinux alkalmazása a PCI előtt és alatt. Ezeknek a betegeknek refrakter vagy rekurrens anginájuk van, amelyhez dinamikus ST-eltérés, szívelégtelenség, életveszélyes arrhythmia és haemodinamikai instabilitás társul. UA/NSTEMI-ben és STEMI-ben szenvedő, nem elsődleges PCI beavatkozáson átesőbetegek esetében nem ajánlott a fondaparinux egyedüli antikoagulánsként történő alkalmazása a PCI alatt, a vezetőkatéter trombózisának fokozott kockázata miatt (lásd klinikai vizsgálatok, 5.1 pont). Ezért nem elsődleges PCI alatt a standard gyakorlat szerint kiegészítésként UFH-t kell adni (lásd 4.2 pont). Felületes vénás thrombosisban szenvedő betegek A fondaparinux-kezelés megkezdése előtt a sapheno-femoralis junkciótól 3 cm-nél távolabb levő felületes vénás thrombosist igazolni kell, és az egyidejű mélyvénás thrombosist kompressziós ultrahanggal vagy más objektív módszerrel ki kell zárni. Nincsenek adatok 2,5 mg fondaparinux alkalmazásával kapcsolatban a egyidejűleg mélyvénás thrombosisban is szenvedő felületes vénás thrombosisos betegek, vagy olyan betegek körében, akiknek a sapheno-femoralis junkcióhoz 3 cm-nél közelebb eső felületes vénás thrombosisuk van (lásd 4.2 és 5.1 pont). A 2,5 mg fondaparinux biztonságosságát és hatásosságát a következő betegcsoportokban nem vizsgálták: szkleroterápiát követően vagy branül szövődményeként kialakult felületes vénás thrombosisban szenvedő betegek, olyan betegek, akinek az elmúlt 3 hónapon belül volt felületes vénás thrombosisuk, olyan betegek, akinél az elmúlt 6 hónapon belül vénás thromboemboliás betegség fordult elő, vagy akiknek aktív carcinomájuk van (lásd 4.2 és 5.1 pont). Spinal / Epiduralis anaesthesia Nagy ortopédsebészeti műtéten átesett betegek esetén a fondaparinux adagolása során végzett spinalis és epiduralis anesztézia vagy lumbal punctio alkalmazásakor nem zárható ki spinalis vagy epidurális hematóma, mely hosszantartó vagy maradandó paralízist okozhat. Ezen ritka események kockázata nőhet a műtétet követő epiduralis katéter vagy más, a hemosztázist befolyásoló gyógyszerkészítmények alkalmazása esetén. Idős betegek Időskorban a vérzések kockázata fokozódik. Miután a korral általában a veseműködés csökken, idős betegekben a fondaparinux kiválasztása csökkenhet, és így a fondaparinux expozíciója növekszik. (lásd 5.2 pont). A fondaparinux óvatossággal alkalmazható idős betegekben (lásd 4.2 pont). Alacsony testtömeg • VTE megelőzése és UA/NSTEMI és STEMI kezelése - Kevesebb mint 50 kg testtömegű betegekben a vérzések kockázata fokozódik. A testtömeg csökkenésével együtt a fondaparinux eliminációja is csökken. A fondaparinux óvatossággal alkalmazható ezekben a betegekben (lásd 4.2 pont). • Felületes vénás thrombosis kezelése - Nincsenek a fondaparinux alkalmazására vonatkozó, az 50 kg-nál kisebb testtömegű betegek felületes vénás thrombosisának kezelésével kapcsolatos klinikai adatok. Ezért ilyen betegeknél a felületes vénás thrombosis kezelésére a fondaparinux nem javasolt (lásd 4.2 pont). Vesekárosodás Ismert, hogy a fondaparinux főleg a vesén keresztül választódik ki. • VTE megelőzése - Kevesebb mint 50 ml/perc kreatinin-clearance-értékű betegek esetén a vérzés és a VTE fokozott kockázata áll fenn, ezek a betegek fokozott elővigyázatossággal kezelendők (lásd 4.2, 4.3 és 5.2 pont). Korlátozott mennyiségű klinikai adat van olyan betegekről, akiknek a kreatinin-clearance-e kevesebb, mint 30 ml/perc. • UA/NSTEMI és STEMI kezelése - UA/NSTEMI és STEMI kezelésével kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a naponta egyszeri 2,5 mg fondaparinux alkalmazásáról olyan betegeknél, akik kreatinin-clearance értéke 20-30 ml/perc között van. Ezért az orvosnak kell eldöntenie, hogy a kezelés haszna meghaladja-e a kockázatot (lásd 4.2 pont és 4.3 pont). • Felületes vénás thrombosis kezelése - A fondaparinux nem alkalmazható, ha a beteg kreatinin-clearance értéke < 20 ml/perc (lásd 4.3 pont). Az adagot naponta egyszer 1,5 mg-ra kell csökkenteni, ha a beteg kreatinin-clearance értéke 20-50 ml/perc között van (lásd 4.2 és 5.2 pont). Az 1,5 mg-os adag biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. Súlyos májkárosodás • VTE megelőzése és UA/NSTEMI és STEMI kezelése - A fondaparinux adagjának módosítása nem szükséges, ugyanakkor alaposan mérlegelni kell az Arixtra használatát súlyosan májkárosodott betegekben, mivel az alvadási faktorok hiánya miatt megnőhet a vérzések kockázata (lásd 4.2 pont). • Felületes vénás thrombosis kezelése - Nincsenek a fondaparinux alkalmazására vonatkozó, a súlyos májkárosodásban szenvedő betegek felületes vénás thrombosisának kezelésével kapcsolatos klinikai adatok. Ezért ilyen betegeknél a felületes vénás thrombosis kezelésére a fondaparinux nem javasolt (lásd 4.2 pont). Heparin indukálta thrombocytopeniában szenvedő betegek A fondaprinuxot óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél már előfordult HIT. A fondaparinux hatékonyságát és biztonságosságát hivatalosan nem vizsgálták II-es típusú HIT betegek körében. A fondaprinux nem kötődik a thrombocyta faktor 4-hez, és nem ad keresztreakciót a II-es típusú heparin indukálta thrombocytopeniában (HIT) szenvedő betegek szérumával. Azonban ritkán előfordultak spontán bejentések HIT-ről fondaprinuxszal kezelt betegeknél. Eddig még nem állapítottak meg oki összefüggést a fondaprinux-kezelés és a HIT előfordulása között. Latex allergia Az előretöltött fecskendő tűvédője szárított természetes latex gumit tartalmazhat, amely a latexre érzékeny egyéneknél esetleg allergiás reakciót okozhat. 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A fondaparinux terhes nőkön történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok. A limitált expozíció miatt az állatkísérletekből származó információ nem elegendő a terhességre, az embrio/foetalis fejlődésre, a szülésre és a posztnatális fejlődésre kifejtett hatás felméréséhez. A fondaparinux terhességben nem alkalmazható, kivéve ha az egyértelműen szükséges. Szoptatás A fondaparinux kiválasztódik a patkány anyatejbe, de nem ismert, hogy kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Fondaparinux kezelés alatt a szoptatás nem javasolt, bár nem valószínű, hogy a szoptatott gyermekben orálisan felszívódik. Termékenység Nincs adat a fondaparinux humán fertilitásra gyakorolt hatását illetően. Állatkísérletek semmilyen, a termékenységre gyakorolt hatást nem mutatnak. 4.9 Túladagolás A fondaparinux alkalmazása az ajánlott dózis felett a vérzés kockázatának növekedéséhez vezethet. A fondaparinuxnak nincs ismert antidotuma. A túladagolással kapcsolatos vérzéses komplikációk esetén a kezelés felfüggesztése és a vérzés elsődleges okának megállapítása szükséges. A megfelelő kezelés elkezdése, mint a sebészeti haemostasis, vérpótlás, friss plazmatranszfúzió, plazmaferézis megfontolandó.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: antithrombotikus szerek. ATC kód: B01AX05 Farmakodinámiás hatások A fondaparinux szintetikus, szelektív inhibitora az aktivált X-Faktornak (Xa). A fondaparinux antitrombotikus hatása az Xa-Faktornak az antitrombin III (ATIII) által mediált szelektív gátlásán alapszik. Az ATIII-hoz történő szelektív kötődéssel a fondaparinux (mintegy 300-szorosára) fokozza az ATIII meglévő Xa-Faktort neutralizáló képességét. Az Xa-Faktor neutralizációja megszakítja a véralvadási kaszkádot, és megakadályozza a trombinképződést és a thrombusképződést. Fondaparinux nem inaktiválja a trombint (aktivált II Faktor), és nincs hatással a thrombocytákra. 2,5 mg-os dózisban a fondaparinux nem befolyásolja a rutin koagulációs teszteket, mint az aktivált parciális thromboplastin időt (aPTT), az aktivált alvadási időt (ACT) vagy a protrombinidőt (PT)/International Normalised Ratio (INR) tesztet a plazmában, sem a vérzési időt vagy a fibrinolitikus aktivitást. Ugyanakkor ritkán előfordultak spontán bejelentések az aPTT megnyúlásáról. A fondaparinux nem lép keresztreakcióba a heparin indukálta thrombocytopeniás betegek szérumával. Klinikai vizsgálatok Vénás thromboemboliás esemény (VTE) megelĘzése a 9 napon át kezelt, alsó végtagon végzett nagy ortopédsebészeti műtéten átesett betegeknél A fondaparinuxszal végzett klinikai vizsgálatokat a fondaparinux hatékonyságának kimutatására tervezték a vénás thromboemboliás események (VTE) prevenciójában, pl. proximalis és distalis mélyvénás thrombosis (deep vein thrombosis, DVT) és pulmonalis embolia (PE), alsó végtagi nagy ortopédsebészeti műtétre kerülő betegekben, mint csípőtáji törés-, nagy térdműtét-, vagy csípőprotézis műtét. Több mint 8000 beteget (csípőtáji törés – 1711, csípőprotézis –5829, nagy térdműtét – 1367) vizsgáltak a kontrollált II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban. A naponta 1-szer a műtétet követően 6-8 óra elteltével alkalmazott 2,5 mg fondaparinuxot hasonlították össze 40 mg enoxaparin kezeléssel naponta 1-szer 12 órával a műtétet megelőzően alkalmazva, vagy naponta 2-szer 30 mg enoxaparinnal, a műtét befejezését követően 12-24 órával kezdve a kezelést. Ezeknek a klinikai vizsgálatoknak az összesített értékelése alapján a posztoperatív 11. napig a kiértékelés szerint a fondaparinux az ajánlott dózisban alkalmazva a műtét típusától függetlenül, szignifikáns mértékben csökkentette a VTE rátát (54% [95%-os CI, 44%; 63%]) az enoxaparinnal szemben. A vizsgálati végpontok többségét előretervezett venográfiával állapították meg, ezek többsége distalis DVT volt, de a proximalis DVT-ok incidenciája is szignifikánsan csökkent. A szimptómás VTE (a PE-t is tartalmazza) incidenciájában nem volt szignifikáns különbség a két kezelési csoport között. Azokban a klinikai vizsgálatokban, ahol a műtét előtt 12 órával naponta 1-szer adott, és 40 mg enoxaparint hasonlították össze az ajánlott dózisú fondaparinux-kezeléssel, a fondaparinuxszal kezelt betegek 2,8%-ban, az enoxaparinnal kezelt betegek 2,6%--ban észleltek súlyos vérzéses szövődményt. Vénás thromboemboliás esemény (VTE) megelĘzése a kezdeti 1 hetes profilaxis után, legfeljebb 24 napon át kezelt, csípĘtörés miatti műtéten átesett betegeknél Egy randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálatban csípőtöréses ortopédsebészeti műtét után, 737 beteg részesült 7 +/- 1 napig, naponta 1-szer alkalmazott 2,5 mg fondaparinux kezelésben. E periódus végén 656 beteget randomizáltak a további 21 +/- 2 napig tartó, naponta 1 szer alkalmazott 2,5 mg fondaparinux kezelés vagy placebo csoportba. A placeboval összehasonlítva, a fondaparinux szignifikáns csökkenést eredményezett a VTE összarányában [fondaparinux csoport: 3 beteg (1,4%) vs. placebo csoport: 77 beteg (35%)]. A regisztrált VTE események többsége (70/80) venográfiával igazolt aszimptómás DVT volt. A placebo csoportban jelentett két halálos PE-át is figyelembe véve, a fondaparinux szignifikáns csökkenést eredményezett a szimptómás VTE arányában is (DVT, és/vagy PE) [fondaparinux csoport: 1 beteg (0,3%) vs. placebo csoport: 9 (2,7%) beteg]. A 2,5 mg fondaparinux csoportban 8 betegnél (2,4%), a placebo csoportban 2 betegnél (0,6%) figyeltek meg minden esetben a műtét helyén jelentkező, és nem halálos súlyos vérzést. Vénás thromboemboliás események (VTE) megelĘzése hasi sebészeti műtéten átesett, a thromboembóliás szövĘdmények szempontjából nagy kockázatúnak ítélt betegek, úgy mint hasi tumorműtéten átesett betegek esetén Egy kettős-vak klinikai vizsgálatban 2927 beteg randomizáció alapján kapott 2,5 mg fondaparinuxot naponta egyszer, vagy 5000 NE dalteparint naponta egyszer – 2500 NE-et műtét előtt és első injekcióként 2500 NE-et műtét után – 7 + 2 napig. A sebészeti beavatkozások főként vastagbél/rectalis, gyomor-, májműtétek, cholecystectomia vagy egyéb epeúti műtétek voltak. A betegek hatvankilenc százaléka rák miatt került műtétre. Urológiai (de nem vesét érintő) vagy nőgyógyászati műtéten, laparoszkópiás beavatkozáson vagy érsebészeti műtéten átesett betegeket nem vontak be a vizsgálatba. Ebben a vizsgálatban a teljes VTE (total VTE) előfordulása a fondaparinux csoportban 4,6% (47/1027), míg a dalteparin csoportban 6,1% (62/1021) volt: esélyhányados (odds ratio) csökkenés [95%-os CI] = -28,5% [-49,7%, 9,5%]. A teljes VTE aránya a két kezelési csoportban főleg az aszimptómás distalis DVT csökkenése miatt különbözött, azonban ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A szimptómás DVT előfordulása hasonló volt a kezelt csoportokban: 6 beteg (0,4%) a fondaparinux csoportban vs 5 beteg (0,3%) a dalteparin csoportban. A tumorműtéten átesett betegek nagy alcsoportjában (a teljes betegpopuláció 69%-a) a VTE aránya a fondaparinux csoportban 4,7% volt, ellentétben a dalteparin csoport 7,7%-ával. Súlyosabb vérzést a fondaparinux csoport betegeinek 3,4%-ánál, és a dalteparin csoport betegeinek 2,4%-ánál észleltek. Vénás thromboemboliás események (VTE) megelĘzése orvosi kezelés alatt álló, akut betegség következtében csökkent mozgásképességű és így thromboemboliás szövĘdmények szempontjából nagy kockázatú betegek esetén Egy kettős-vak, randomizált klinikai vizsgálatban 839 beteg 6-14 napon keresztül részesült naponta 1-szer 2,5 mg fondaparinux vagy placebo kezelésben. A vizsgálatban olyanakut betegségben szenvedő, orvosi kezelés alatt álló, 60 év fölötti betegek vettek részt, akik a NYHA szerinti III/IV-es súlyossági fokú pangásos szívelégtelenség és/vagy akut légzési elégtelenség és/vagy akut fertőzéses vagy gyulladásos betegség miatt kerültek kórházba és akiket betegségük legalább 4 napon keresztül ágyhoz kötött. A fondaparinux szignifikánsan csökkentette a VTE teljes előfordulási gyakoriságát a placebóval összehasonlítva [18 beteg (5,6%) vs 34 beteg (10,5%)]. A legnagyobb arányban előforduló esemény az aszimptomatikus, distalis DVT volt. A fondaparinux az igazolt, halálos PE előfordulási gyakoriságát [0 beteg (0,0%) vs 5 beteg (1,2%)]. is szignifikánsan csökkentette Súlyos vérzéses szövődményt mindegyik csoportban 1 betegnél (0,2%) tapasztaltak. Instabil angina vagy ST elevatióval nem járó myocardialis infarctus (UA/NSTEMI) kezelése Az OASIS 5 egy kettős-vak, randomizált, non-inferiority vizsgálat volt, amelyben naponta egyszer 2,5 mg fondraparinuxot alkalmaztak subcutan, vs. naponta kétszer 1 mg/kg enoxaparint subcutan, kb. 20 000, UA/NSTEMI-ben szenvedő betegnél. Minden beteg az UA/NSTEMI-ben használt standard gyógyszeres kezelést kapta, a betegek 34%-ánál végeztek PCI-t és 9%-uknál CABG-t. A kezelés átlagos időtartama 5,5 nap volt a fondraparinux- és 5,2 nap az enoxaparin-csoportban. Ha PCI-t végeztek, a betegek vagy fondraparinuxot kaptak intravénásan (fondraparinux csoport), vagy kiegészítő kezelésként a testsúlynak megfelelő adagban inravénásan UFH-t (enoxaparin-csoport) – az utolsó subcutan dózis időpontjától, valamint a GP IIb/IIIa inhibitor tervezett használatától függően. A betegek átlagéletkora 67 év volt, és kb. 60%-uk volt 65 éves vagy idősebb. A betegek kb. 40%-a, ill. 17%-a szenvedett enyhe (kreatinin-clearance ≥ 50 - < 80 ml/perc), illetve közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥ 30 - < 50 ml/perc). A döntésre alkalmas elsődleges kompozit végpont a randomizációt követő 9 napon belüli halálozás, myocardialis infarctus (MI) és refrakter ischaemia (RI) volt. A fondraparinux csoport betegeinek 5,8%-ánál fordult elő esemény a 9. napig, összehasonlítva az enoxaparinnal kezelt betegenél észlelt 5,7%-kal (kockázati arány 1,01, 95% CI, 0,90, 1,13, egy oldalú non-inferiority p-érték = 0,003). A fondraparinux a 30. napra szignifikánsan csökkentette a bármely okból eredő halálozást: az enoxaparin melletti 3,5%-ról 2,9%-ra fondaparinux esetén (kockázati arány 0,83, 95% CI, 0,71;0,97, p = 0,02). Az MI és RI gyakoriságában nem volt statisztikai különbség a fondraparinux és az enoxaparin csoport között. A 9. napon a súlyos vérzések előfordulása 2,1% volt fondaparinux mellett, és 4,1% enoxaparin mellett (kockázati arány 0,52, 95% CI, 0,44; 0,61, p < 0,001). A hatékonysági mutatók, valamint a súlyos vérzéssel kapcsolatos eredmények az előre meghatározott alcsoportokban, így az időseknél, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, illetve az együttadott thrombocyta-aggregációgátlók (mint acetilszalicilsav, tienopiridinek vagy GP IIb/IIIa inhibitorok) típusa szerinti alcsoportokban hasonlónak bizonyultak. A fondaparinuxszal, illetve enoxaparinnal kezelt azon betegek alcsoportjában, akiknél PCI-t végeztek, a betegek 8,8%-ánál, ill. 8,2%-ánál fordult elő halálozás/MI/RI a randomizáció után 9 napon belül (kockázati arány 1,08, 95% CI, 0,92; 1,27). Ebben az alcsoportban a súlyos vérzések gyakorisága a fondaparinux csoportban, ill. az enoxaparin csoportban a 9. napon 2,2%, ill. 5,0% volt (kockázati arány 0,43, 95% CI, 0,33; 0,57). A PCI-n áteső betegeknél a vezetőkatéter trombózis eseteinek validált incidenciája fondaparinux mellett 1,0%, míg enoxaparinnal kezelteknél 0,3% volt. Instabil angina vagy ST elevatióval nem járó myocardialis infarctus (NSTEMI) kezelése olyan betegeknél, akik az elvégzett PCI során kiegészítĘ UFH-t kaptak Egy vizsgálatban, amelyben 3235, magas kockázatú UA/NSTEMI betegnél angiográfiát terveztek, és nyílt elrendezésben fondaparinux-kezelést alkalmaztak (OASIS 8/FUTURA), az a 2026 beteg, akinél PCI volt javallt, random módon, kiegészítő kezelésként kapta a UFH két, kettős-vak adagolási rezsimének valamelyikét. A vizsgálatba bevont összes beteg naponta egyszer 2,5 mg fondraparinuxot kapott szubkután 8 napig vagy a kórházból való hazabocsátásig. A randomizált betegek vagy „alacsony dózisú” UFH-t (50 E/kg, a GPIIb/IIIa tervezett alkalmazásától függetlenül; nem ACT-vezérelt) vagy „standard dózisú” UFH-t (GPIIb/IIIa nélkül: 85 E/kg, ACT-vezérelt; GPIIb/IIIa tervezett alkalmazása: 60 E/kg, ACT-vezérelt) kaptak közvetlenül a PCI megkezdése előtt. A kiindulási jellemzők és a fondaparinux-kezelés időtartama hasonló volt mindkét UFH-csoportban. A „stanard dózisú” UFH vagy az „alacsony dózisú” UFH terápiás rezsimekbe sorolt betegeknél az UFH átlagos dózisa 85 E/kg, ill. 50 E/kg volt. Az elsődleges végpont egy, a PCI körüli időszakban (definíció szerint a randomizálástól a PCI után legfeljebb 48 óráig tartó idő) észlelt, validált súlyos vagy kisebb vérzések, valamint az éren végzett beavatkozás helyén fellépő jelentős szövődmények összetett végpontja volt.
Végpont Előfordulás Esélyhányados1 (95%-os CI) p-érték
Alacsony dózisú UFH N = 1024 Standard dózisú UFH N = 1002
Elsődleges PCI körüli súlyos vagy kisebb vérzések, vagy jelentős szövődmény az éren végzett beavatkozás helyén 4,7% 5,8% 0,80 (0,54; 1,19) 0,267
Másodlagos 1,4% 1,2% 1,14 (0,53; 2,49) 0,734
PCI körüli súlyos vérzések
PCI körüli kisebb vérzések 0,7% 1,7% 0,40 (0,16; 0,97) 0,042
Jelentős szövődmény az éren 3,2% 4,3% 0,74 (0,47; 1,18) 0,207
végzett beavatkozás helyén
PCI körüli súlyos vérzések vagy 5,8% 3,9% 1,51 (1,0; 2,28) 0,051
halál, MI vagy TVR a 30. napon
Halál, MI vagy TVR a 30 napon 4,5% 2,9% 1,58 (0,98; 2,53) 0,059
1: Esélyhányados: alacsony dózis/standard dózis Megjegyzés: MI - myocardialis infarctus. TVR - target vessel revascularisatio A vezetőkatéter thrombus igazolt előfordulási gyakorisága 0,1% (/1002) volt a „standard dózisú” UFH és 0,5% (5/1024) az „alacsony dózisú” UFH-csoportba randomizált betegeknél a PCI alatt. Négy, nem randomizált betegnél (0,3%) alakult ki thrombus a diagnosztikus katéterben a coronarográfia során. Tizenkét beválogatott betegnél (0,37%) alakult ki thrombus az artériás hüvelyben, közülük 7-nél angiográfia és 5-nél PCI során. ST elevatióval járó myocardialis infarctus (STEMI) kezelése Az OASIS 6 egy kettős-vak, randomizált vizsgálat volt, amelyben a naponta egyszer adott 2,5 mg fondaparinux biztonságosságát és hatékonyságát értékelték a szokásos kezeléssel (placebo (47%) vagy UFH-val (53%) szemben, mintegy 12 000 STEMI-ben szenvedő betegen. Minden beteg a STEMI-ben használt hagyományos gyógyszeres kezelést kapta, beleértve az elsődleges PCI-t (31%), a thrombolytikumokat (45%), illetve nem kapott reperfúziós kezelést (24%). A thrombolytikumot kapó betegek 84%-át nem fibrinspecifikus szerrel kezelték (elsődlegesen sztreptokinázzal). A kezelés átlagos időtartama 6,2 nap volt a fondraparinux csoportban. A betegek átlagéletkora 61 év volt, és kb. 40%-uk volt legalább 65 éves. A betegek kb. 40%-a, ill. 14%-a szenvedett enyhe (kreatinin-clearance ≥ 50 - < 80 ml/perc), illetve közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥ 30 - < 50 ml/perc). Elsődleges kompozit végpontként a randomizációt követő 30 napon belüli halálozást és rekurrens MI-t (re-MI) határozták meg. A fondraparinux szignifikánsan csökkentette a halálozás/re-MI gyakoriságát a 30. napon: a kontrollcsoport 11,1%-áról 9,7%-ra (kockázati arány 0,86, 95% CI; 0,77; 0,96, p = 0,008). Abban az előre meghatározott rétegben, amelyben a fondaparinux összehasonlítása placebóval történt (vagyis a betegek nem fibrinspecifikus litikumokat kaptak [77,3%], nem részesültek reperfúzióban (22%), fibrinspecifikus litikumokat kaptak (0,3%), elsődleges PCI-ben részesültek (0,4%)), a halálozás/re-MI gyakorisága a 30. napon szignifikánsan csökkent: a placebo csoport 14,0%-áról 11,3%-ra (kockázati arány 0,80, 95% CI, 0,69; 0,93, p = 0,003). Abban az előre meghatározott rétegben, amelyben a fondaparinux összehasonlítása UFH-val történt (elsődleges PCI- vel kezelt betegek (58,5%), fibrinspecifikus litikum (13%), nem fibrinspecifikus litikum alkalmazása (2,6%), nem volt reperfúzió (25,9%)), a fondaparinux és az UFH a halálozás/re-MI gyakoriságára gyakorolt hatása a 30. napon statisztikailag nem különbözött: sorrendben 8,3%, ill. 8,7% volt (kockázati arány 0,94, 95% CI, 0,79; 1,11, p = 0,460). Mindazonáltal, ebben a rétegben az az alcsoport, amelynél thrombolysist javasoltak vagy nem történt reperfúzió (vagyis elsődleges PCI-re nem kerülő betegek), a halálozás/re-MI gyakorisága a 30. napon jelentősen csökkent, az UFH csoport 14,3%-áról 11,5%-ra a fondaparinuxszal kezelteknél (kockázati arány 0,79, 95% CI, 0,64; 0,98, p = 0,03). Az összes okra visszavezethető mortalitás előfordulása is jelentősen csökkent a 30. napon: a kontrollcsoport 8,9-áról a fondaparinux csoportban 7,8%-ra (kockázati arány 0,87, 95% CI, 0,77; 0,98, p = 0,02). A mortalitásban a különbség statisztikailag szignifikáns volt az 1. rétegben (placebo összehasonlító csoport), míg a 2. stratumban (UFH összehasonlító csoport) nem. A fondraparinux-kezelés kedvező hatása a mortalitásra megmaradt a követési periódus végéig, a 180. napig. Azoknál a betegeknél, akiknél revascularisatiót végeztek thrombolytikummal, a fondraparinux szignifikánsan csökkentette a halálozás/re-MI gyakoriságát a 30. napon: a kontrollcsoport 13,6%-áról 10,9%-ra (kockázati arány 0,79, 95% CI, 0,68; 0,93, p = 0,003). Azoknál a betegeknél, akik kezdetben nem részesültek reperfúzióban, a fondraparinux szignifikánsan csökkentette a halálozás/re- MI gyakoriságát a 30. napon: a kontrollcsoport 15%-áról 12,1%-ra (kockázati arány 0,79, 95% CI, 0,65; 0,97, p = 0,023). Azon betegek esetében, akiket elsődleges PCI-vel kezeltek, a halálozás/re-MI gyakoriságában a 30. napon nem volt szignifikáns különbség a két csoport között [6,0% a fondaparinux csoportban vs. 4,8% a kontroll csoportban; kockázati arány 1,26, 95% CI, 0,96; 1,66)]. A 9. napig a fondraparinuxszal kezelt betegek 1,1%-ánál és a kontroll betegek 1,4%-ánál jelentkezett súlyos vérzés. Thrombolytikum adása esetében a fondraparinuxszal kezelt betegek 1,3%-ánál és a kontroll betegek 2,2%-ánál jelentkezett súlyos vérzés. Azoknál a betegeknél, akik kezdetben nem részesültek reperfúzióban, a súlyos vérzések előfordulása 1,2% volt a fondraparinux csoportban, míg 1,5% a kontrollcsoportban. Azon betegek esetében, akiket elsődleges PCI-vel kezeltek, a súlyos vérzések előfordulása 1,0% volt a fondraparinux csoportban, és 0,4% a kontrollcsoportban. Elsődleges PCI-n áteső betegeknél a vezetőkatéter thrombus igazolt előfordulási gyakorisága a fondaparinuxszal kezelteknél 1,2%, míg a kontroll csoportnál 0% volt. A hatékonysági mutatók, valamint a súlyos vérzéssel kapcsolatos eredmények az előre meghatározott alcsoportokban, így az időseknél, a vesekárosodásban szenvedő betegeknél, illetve az együttadott thrombocyta-aggregációgátlók (acetilszalicilsav, tienopiridinek) típusa szerinti alcsoportokben hasonlónak bizonyultak. Olyan akut, szimptómás, spontán felületes vénás thrombosisban szenvedĘ betegek kezelése, akiknek nincs egyidejűleg mélyvénás thrombosisuk (DVT) Egy randomizált kettős-vak klinikai vizsgálatban (CALISTO) 3002 beteg vett részt, akiknek legalább 5 cm hosszú, kompressziós ultrahangvizsgálattal igazolt alsó végtagi akut, szimptómás, izolált, spontán felületes vénás thrombosisa volt. Egyidejűleg DVT-ben is szenvedő, vagy a sapheno-femoralis junkcióhoz 3 cm-nél közelebb eső felületes vénás thrombosisos betegeket nem vontak be a vizsgálatba. A súlyos májkárosodás, súlyos vesekárosodás, (kreatinin-clearance < 30 ml/perc), az alacsony testtömeg (< 50 kg), az aktív carcinoma, a szimptomás PE vagy a közelmúltban lezajlott DVT/PE (< 6 hónap) vagy felületes vénás thrombosis (<90 nap), a szkleroterápiát követően vagy intravénás branül szövődményeként kialakult felületes vénás thrombosis, vagy a vérzés fokozott kockázata kizáró ok volt. A betegek véletlen besorolást követően kaptak 2,5 mg fondaparinuxot vagy placebót naponta egyszer 45 napig, a gumiharisnya, fájdalomcsillapítók és/vagy lokális nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelés mellé. A betegeket 77 napig követték. A vizsgálati populáció 64%-a nő, átlagéletkoruk 58 év volt, 4,4%-uknál a kreatinin-clearance <50 ml/perc volt. Az elsődleges hatásossági végpont - szimptómás PE, szimptómás DVT, szimptómás felületes vénás thrombosis expanziója, szimptómás felületes vénás trombózis kiújulása vagy halál összesített előfordulása a 47. napig - szignifikánsan csökkent, a placebo-csoportban mért 5,9%-ról 0,9%-ra a 2,5 mg fondaparinuxot kapó csoportban (relatív kockázatcsökkenés: 85,2%; 95%-os CI, 73,7% - 91,7% [p < 0,001]). Az elsődleges összetett végpont egyes thromboemboliás komponenseinek incidenciája szintén szignifikánsan csökkent a fondaparinux-csoportban a következők szerint: szimptómás PE [0 (0%) vs 5 (0,3%) (p = 0,031)], szimptómás DVT [3 (0,2%) vs 18 (1,2%); relatív kockázatcsökkenés 83,4% (p < 0,001)], szimptómás felületes vénás thrombosis expanziója [4 (0,3%) vs 51 (3,4%); relatív kockázatcsökkenés 92,2% (p < 0,001)], szimptómás felületes vénás thrombosis kiújulása [5 (0,3%) vs 24 (1,6%); relatív kockázatcsökkenés 79,2% (p < 0,001)]. A halálozási arány alacsony volt, és hasonló volt a két csoportban: 2 haláleset (0,1%) volt a fondaparinux-, míg 1 haláleset (0,1%) volt a placebo-csoportban. A hatásosság a 77. napig fennmaradt, és konzisztensen fennállt valamennyi előre meghatározott alcsoportban, beleértve a visszeres betegeket és a térd alatt kialakult felületes vénás thrombosisos betegeket is. A kezelés alatt súlyos vérzés 1 betegnél (0,1%) fordult elő a fondaparinux-csoportban és 1 betegnél (0,1%) a placebo-csoportban. Klinikailag releváns, nem súlyos vérzés 5 fondaparinuxszal kezelt betegnél (0,3%) és 8 placebót kapó betegnél (0,5%) fordult elő.

Farmakokinetika:
Felszívódás Subcutan alkalmazás után fondaparinux teljesen és gyorsan felszívódik (abszolút biohasznosulás 100%). A fondaparinux 2,5 mg subcutan injekció egyszeri beadása után egészséges fiatal önkéntesekben a plazma csúcskoncentráció (átlagos Cmax 0,34 mg/l) 2 óra múlva alakul ki. Az átlagos Cmax érték felét a plazmakoncentráció a beadást követően 25 perc múlva érte el. Idős, egészséges egyénekben, 2-8 mg subcutan dózisban adva a fondaparinux lineáris farmakokinetikát mutat. Napi egyszeri subcutan alkalmazást követően 3-4 nap múlva alakulnak ki az egyensúlyi plazmakoncentrációk, miközben a Cmax és AUC 1,3-szorosára emelkedik. A becsült átlagos (CV%) egyensúlyi farmakokinetikai paraméterek 2,5 mg fondaparinux napi 1-szeri alkalmazása során csípőprotézis műtéten átesett betegben: Cmax (mg/l) – 0,39 (31%), Tmax (óra) – 2,8 (18%) és Cmin (mg/l) – 0,14 (56%). Csípőtáji töréses betegekben előrehaladott életkorukból kifolyólag, a fondaparinux egyensúlyi plazmakoncentrációi a következők: Cmax (mg/l) – 0,50 (32%) és Cmin (mg/l) – 0,19 (58%). Eloszlás A fondaparinux megoszlási térfogata kicsi (7-11 liter). In vitro, a fondaparinux nagymértékben és specifikusan, a plazma koncentráció szintjétől függő mértékben kötődik az antithrombin fehérjéhez (0,5-2 mg/l koncentráció esetén 98,6% - 97%-ban). A fondaparinux nem kötődik szignifikáns mértékben más plazmafehérjékhez, ideértve a 4-es thrombocytafaktort (PF4) is. Mivel a fondaparinux nem kötődik szignifikáns mértékben az ATIII kívül más plazmafehérjékhez, nem várható a fehérjekötés leszorításából adódó más gyógyszerkészítménnyel történő interakció. Biotranszformáció Bár nincs teljes körűen kivizsgálva, jelenleg nincs bizonyíték a fondaparinux metabolizmusára, és főként nincs bizonyíték az aktív metabolitok képződésére. In vitro, a fondaparinux nem gátolja a CYP450 enzimeket (CYP1A2, CYP2A6 , CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP3A4). In vivo, ezért nem várható a fondaparinux interakciója más gyógyszerkészítményekkel a CYP-mediálta metabolizmus gátlásán keresztül. Elimináció Az eliminációs felezési idő (t1/2) megközelítőleg 17 óra fiatal egészséges önkéntesekben és megközelítőleg 21 óra egészséges idős egyénekben. A vese 64-77%-ban változatlan formában választja ki a fondaparinuxot. Speciális betegcsoportok Gyermekek - ebben a populációban nem vizsgálták a fondaparinuxot a VTE megelőzésével vagy a felületes vénás thrombosis, illetve akut coronaria szindróma (ACS) kezelésével kapcsolatban. Idős betegek - A vesefunkció csökkenhet az életkorral, így időskorban csökkenhet a fondaparinux kiválasztása. 75 évesnél idősebb, ortopédsebészeti beavatkozásban részesülő betegekben a becsült plazma clearance 1,2-1,4-szer kevesebb, mint a 65 éves betegekben. Vesekárosodás - Enyhe vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance 50 és 80 ml/perc között) a plazma- clearance 1,2-1,4-szer kevesebb a nem károsodott vesefunkciójú betegekhez hasonlítva (kreatinin- clearance> 80 ml/perc), és átlagban 2-szer alacsonyabb közepes vesekárosodás esetén (kreatinin- clearance 30-50 ml/perc). Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) a plazma- clearance megközelítőleg 5-ször alacsonyabb, mint nem károsodott veseműködés esetén. A terminális felezési idő értéke 29 óra volt közepes és 72 óra súlyos vesekárosodás esetén. Nemek - Nemek tekintetében nem volt különbség a testtömeghez illesztett adagolás alkalmazása esetén. Rasszok - Az emberi rasszok közötti farmakokinetikai különbséget prospektív módon nem vizsgálták. Ugyanakkor az ázsiai (japán) egészséges önkéntesekben nem tapasztaltak eltérést a farmakokinetikai paraméterekben az egészséges kaukázusi egyénekhez viszonyítva. Hasonlóan, nem volt különbség a plazma clearance tekintetében az ortopédiai műtéten átesett fekete bőrű és kaukázusi betegek között. Testtömeg - A testtömeggel emelkedik a fondaparinux plazma clearance-e (9%-os növekedés 10 kg-onként). Májkárosodás - Egyetlen fondaparinux adag subcutan beadását követően, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél (Child-Pugh B stádium) az összes (kötött és nem kötött) fondaparinux Cmax-értéke 22%-kal és AUC-értéke 39%-kal csökkent, összehasonlítva a normális májfunkciójú egyénekkel. Az alacsonyabb fondaparinux plazmakoncentrációkat az ATIII-hoz való csökkent kötődéssel hozták összefüggésbe, ami májkárosodásban szenvedő betegeknél az alacsonyabb ATIII plazmakoncentráció következménye, és ennek eredményeként a fondaparinux renális clearance fokozódik. Következésképpen, a nem kötött fondaparinux koncentrációja várhatóan nem változik enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedőknél, ezért farmakokinetikai alapon dózismódosításra nincs szükség. A fondaparinux farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár