Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Akut pszichózisok kezelésére, beleértve a mániát és a krónikus pszichózisok exacerbációját.

Ellenjavallatok:
A készítmény bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység. Bármilyen okból bekövetkező keringési sokk, vagy központi idegrendszeri depresszió (például alkohol, barbiturát vagy opiát intoxikáció következtében), komatózus állapot, vérkép dyscrasiák, phaeochromocytoma.

Adagolás:
Felnőttek Az adagot személyre szabottan kell megállapítania beteg állapotának megfelelően. Normál esetben az adag 50-150 mg (1-3 ml) im. szükség esetén megismételve, lehetőleg 2-3 napos időközzel. Néhány beteg esetében szükséges lehet az első injekciót követő 24-48 órán belül egy újabb adag beadása. A Cisordinol-Acutard nem alkalmas hosszú távú kezelésre, és a kezelés időtartama nem haladhatja meg a két hetet. Az egy kezelésen belüli maximális akkumulált dózis nem haladhatja meg a 400 mg-ot, az injekciók száma pedig a négyet. Fenntartó terápia esetén a kezelést per os Cisordinollal vagy intramuszkuláris Cisordinol depot-val kell folytatni a következő irányelvek alapján: 1) Átváltás orális Cisordinolra Az utolsó Cisordinol-Acutard injekció után 2-3 nappal kell a 100 mg Cisordinol-Acutard kezelés alatt álló betegek per os kezelését elkezdeni körülbelül napi 40 mg-os adaggal, lehetőség szerint megosztva. Amennyiben szükséges, az adag 2-3 naponként további 10-20 mg-mal emelhető egészen naponta 75 mg-ig vagy ennél magasabbra. 2) Átváltás Cisordinol Depot-ra Az (utolsó) Cisordinol-Acutard (100 mg) injekcióval egyidejűleg 200-400 mg (1-2 ml) Cisordinol Depot 200 mg/ml adandó intramuszkulárisan, ezt követően ez az adag kéthetente megismételendő. Nagyobb dózisok vagy rövidebb adagolási intervallumok alkalmazása szükségessé válhat. A Cisordinol-Acutard és a Cisordinol Depot keverhető egy fecskendőben, és együtt is beadható (koinjekció). A Cisordinol Depot következő adagját és az injekciók közötti intervallumot a beteg állapotváltozásának függvényében kell meghatározni. Idős kor Idős betegek esetén szükség lehet a dózis csökkentésére. Az egy injekcióban beadható maximális dózis 100 mg. Csökkent vesefunkció A zuklopentixol-acetát a szokásos dózisban adagolható csökkent vesefunkciójú betegek számára. Csökkent májfunkció A csökkent májműködésű betegek esetében a javasolt dózisok fele szükséges, és amennyiben lehetséges, szérumszint meghatározás javasolt. Gyermekkor Klinikai tapasztalatok hiánya miatt nem javasolt.

Mellékhatások:
A nem kívánt hatások többsége dózisfüggő. Klinikai vizsgálatok Az alábbi felsorolásban a következő konvenciókat alkalmaztuk: WHO szervrendszer szerinti beosztása / javasolt megnevezés Nagyon gyakori (> 1/10); gyakori (> 1/100, < 1/10); nem gyakori (> 1/1,000, < 1/100); ritka (> 1/10,000, < 1/1,000); nagyon ritka (< 1/10,000). A klinikai vizsgálatok során (N=812) a következő gyakoriságokat jelentették: Bőr és függelékeinek megbetegedései Nem gyakori: Bőrkiütés (0,9%), fokozott izzadás (0,9%). Központi és perifériás idegrendszeri megbetegedések Nagyon gyakori: Extrapiramidális zavarok előfordulhatnak. A legtöbb esetben a mellékhatások kielégítően kezelhetők antiparkinson szerekkel. Az antiparkinson szerek rutinszerű profilaktikus alkalmazása nem ajánlott. A következő extrapiramidális tüneteket figyelték meg: hipertónia(28%), tremor (24 %), hypokinesia (22 %), dystonia (19 %), hyperkinesia (18 %), tardív dyskinesia (0,1%). Szédülés (16 %). Gyakori: Paraesthesia (2,2 %). Nem gyakori: Fejfájás (0,9 %). vertigo (0,7%), görcsrohamok (0,4%). Látási zavarok Nagyon gyakori: kóros akkomodáció (10 %). Pszichiátriai megbetegedések Gyakori: koncentráció zavar (6 %), amnézia (4,4 %), idegesség (3,7 %), depresszió (2,5 %), inszomnia (2,1 %), apátia (1,8 %), kóros álmok (1,6 %). Nem gyakori: Megnövekedett libido (0,5%), csökkent libido (0,2 %). Gastrointestinalis rendszer megbetegedései Nagyon gyakori: Szájszárazság (21 %). Gyakori: Fokozott nyálelválasztás (9 %). Nem gyakori: Vomitus (0,6 %), diarrhoea (0,4%), nausea (0,2 %). Általános kardiovaszkuláris megbetegedések Nem gyakori: Posturalis hipotónia (0,2%). Szívfrekvencia- és ritmus zavarok Gyakori: Tachycardia (8 %). Légzőszervi megbetegedések Nem gyakori: Dyspnoe (0,2%), orrdugulás (0,2%). Húgyúti megbetegedések Gyakori: Vizeletürítési zavarok (1,2 %). Reproduktív megbetegedések, nők Nem gyakori: Nem gyermekágyi lactatio (0,3%). Szervezet szintjén Gyakori: Asthenia (6%). Nem gyakori: Allergiás reakciók (0,1%). Posztmarketing jelentés Neuroleptikus malignus tünetegyüttest jelentettek.

Interakciók:
lkalmazási óvintézkedések A zuklopentixol-acetát megnövelheti az alkohol szedatív hatását és a barbiturátok valamint egyéb központi idegrendszeri depresszívumok hatását. A neuroleptikumok emelhetik vagy csökkenthetik az antihipertenzív gyógyszerek hatását; a guanetidin és egyéb hasonlóan ható készítmények antihipertenzív hatása csökken. A neuroleptikumok és a lítium együttes alkalmazása megnöveli a neurotoxicitás rizikóját. A triciklusos antidepresszívumok és a neuroleptikumok kölcsönösen gátolják egymás metabolizmusát. A zuklopentixol-acetát csökkentheti a levodopa és az adrenerg gyógyszerek hatását. Metoklopramiddal és piperazinnal való egyidejű alkalmazása megnöveli az extrapiramidális tünetek megjelenésének kockázatát. Mivel a zuklopentixol részben a CYP2D6 által metabolizálódik, együttes alkalmazása a CYP2D6 enzimet ismerten gátló készítményekkel, a zuklopentixol clearance csökkenését eredményezheti.

Figyelmeztetések:
Figyelmeztetések A neurolepticus malignus szindróma (hyperthermia, rigiditás, fluktuáló öntudatvesztés, a vegetatív idegrendszer instabilitása) előfordulásának lehetősége fennáll minden neuroleptikummal folytatott kezelés kapcsán. A rizikó a hatékonyabb készítmények esetében nagyobb lehet. A halálos kimenetelű esetek között fennálló organikus agyi tünetcsoportban, mentális retardációban, ópiát vagy alkohol abuzusban szenvedő betegek túlnyomó többséget képeztek. Kezelés: A neuroleptikus kezelés felfüggesztése. Tüneti kezelés, és általános szupportív terápia alkalmazása. Dantrolen és bromocriptin adása hasznos lehet. A tünetek az orális neuroleptikum kezelés megszakítását követően még egy hétig, vagy depó készítmény esetében valamivel tovább is fennállhatnak. Laktóz intolerancia esetében figyelembe kell venni, hogy a 10 mg-os készítmény 21,6 mg, a 25 mg-os 22,0 mg, a 40 mg-os 32,7 mg laktózt is tartalmaz. Óvintézkedések Mint a többi neuroleptikum, a zuklopentixol is óvatosan adandó organikus agyi tünetcsoportban, konvulzív megbetegedésben, előrehaladott máj- és cardiovascularis megbetegedésben szenvedőknek. Ahogy azt más pszichotróp készítmények esetében is leírták, a zuklopentixol módosíthatja az inzulin és glukóz választ, ami előidézi a diabeteses betegek esetében az antidiabetikus kezelésének módosítását. Hosszú időtartamú kezelésben részesülő betegek esetében, különösen magas dózisok kapcsán gondos monitorozás és periodikus felmérés szükséges annak megállapítására, hogy a fenntartó adagolás csökkenthető-e.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport Antipszichotikumok - Thioxanthén származék Hatásmechanizmus A zuklopentixol a thioxanthén csoportba tartozó neuroleptikum. A neuroleptikumok antipszichotikus hatása dopamin receptor blokkoló hatásukkal áll kapcsolatban, de lehetséges, hogy az 5 HT (5-hidroxitriptamin) receptor blokkoló tulajdonságok is szerepet játszanak a mechanizmusban. In vitro a zuklopentixolnak nagy az affinitása a dopamin D1 és a D2 receptorokhoz egyaránt, valamint az alfa1-adrenoceptorokhoz és az 5 HT2 receptorokhoz, de nincs affinitása a kolinerg muszkarin típusú receptorokhoz. Gyenge hisztamin (H1) receptor affinitással rendelkezik és nincs alfa2-adrenoceptor blokkoló aktivitása. In vivo körülmények között a D2 kötőhelyek iránti affinitás dominál a D1 kötőhelyek iránti affinitással szemben. A zuklopentixol hatékony neuroleptikumnak bizonyult az összes magatartástudományi vizsgálatban, neuroleptikus (dopamin receptor blokkoló) hatást tekintve. Korrelációt találtak az in vivo teszt modellekben az átlagos, napi orális antipszichotikus dózisok és, az in vitro dopamin D2 kötőhelyekhez való affinitás között. A többi neuroleptikumhoz hasonlóan, a zuklopentixol emeli a szérum prolaktin szintet. A farmakológiai vizsgálatok négy órával az olajos zuklopentixol-acetát parenterális alkalmazását követően kifejezett hatást mutattak. Az injektálást követő 1-3 napos perióduson belül a hatás még kifejezettebben jelentkezett. A következő napok során viszont gyorsan csökkent. Klinikai hatékonyság A klinikai gyakorlatban a zuklopentixol-acetát az akut pszichózisok, mánia és a krónikus pszichózisok exacerbációjának kezdeti terápiájára alkalmas. A zuklopentixol-acetát egyszeri injekciója is biztosítja a pszichotikus tünetek kifejezett és gyors csökkenését eredményezi. A hatás időtartama 2-3 nap, és általában mindössze egy vagy két injekció elegendő a beteg per os vagy depot készítményre történő átállításához. A schizophrenia alap tüneteinek - mint a hallucinációk, téveseszmék, és gondolkodási zavarok - szignifikáns csökkentése mellett a zuklopentixol jelentős hatást fejt ki az olyan kísérő tünetekre mint az ellenséges magatartás, gyanakvás, izgatottság és az agresszivitás. A zuklopentixol átmeneti dózis függő szedációt okoz. Az ilyen kezdeti szedáció gyakran hasznos a pszichózisok akut fázisában, mivel még az antipszichotikus hatás beállta előtt megnyugtatja a beteget. A nem-specifikus szedáció gyorsan megjelenik az injektálást követően, két óra múlva már jelentős. Maximumát körülbelül 8 óra alatt éri el, mely után lényegesen csökken, és alacsony szinten marad az ismételt injekció ellenére. A zuklopentixol-acetát különlegesen hasznos az izgatott, nyugtalan, ellenséges magatartású és agresszív pszichotikus betegek kezelésében.

Farmakokinetika:
Abszorpció A zuklopentixol-acetáttal történő észterezését követően a zuklopentixolból egy nagymértékben lipofil karakterű anyag, a zuklopentixol-acetát keletkezik. Olajban feloldva és intramuszkulárisan adva az észter sokkal lassabban diffundálódik az olajos fázisból a test vizes fázisába, ahol gyorsan hidrolizálódik, felszabadítva az aktív zuklopentixolt. Intramuszkuláris injekciót követően a maximális szérum koncentráció 24-48 órás (átlagosan 36 órás) időtartam alatt alakul ki. Az átlagos plazma eliminációs felezési idő (a depóból történő felszabadulásnak megfelelően) körülbelül 32 óra. Megoszlás A látszólagos megoszlási volumen (Vd)béta körülbelül 20 l/kg. A plazmafehérjékhez való kötődés mértéke körülbelül 98-99%. Biotranszformáció A zuklopentixol metabolizációja a következő három fő úton zajlik: a szulfoxidáció, az oldallánc N-dealkilezés és a glukuronsavas konjugáció. A metabolitok nem rendelkeznek pszichofarmakológiai aktivitással. A zuklopentixol túlsúlyban van a metabolitokhoz képest az agyban és egyéb szövetekben. Elimináció A zuklopentixol eliminációs felezési ideje (t1/2béta) körülbelül 20 óra, és az átlagos szisztémás clearance (Cls) körülbelül 0,86 l/perc. A zuklopentixol főként a széklettel választódik ki, de valamilyen mértékben (hozzávetőlegesen 10 %-ban) a vizelettel is ürül. Az alkalmazott dózisnak csupán mintegy 0,1 %-a exkretálódik változatlan formában a vizeletbe, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer vesébe jutása elhanyagolható mértékű. Szoptatós anyák esetében a zuklopentixol kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A "steady state"-ben a predózis átlagos tej koncentráció/szérum koncentráció a per os vagy dekanoat-tal kezelt nőkben megközelítőleg 0,29 volt. Linearitás A kinetika lineáris. A 100 mg zuklopentixol-acetátnak megfelelő zuklopentixol átlagos szérumszintje 102 nmol/l (41 ng/ml). A beinjektálást követő harmadik napon a szérumszint körülbelül a maximum egyharmada pl. 35 nmol/l (14 ng/ml). Idős kor A farmakokinetikai paraméterek nagymértékben függetlenek a betegek életkorától. Csökkent veseműködés A fentiekben vázolt eliminációs paraméterekből kiindulva következtetni lehet, hogy a csökkent vesefunkciónak nincs különösebb hatása az alapvegyület szérum szintjére. Csökkent májfunkció Nem állnak rendelkezésre adatok. Polimorfizmus Egy in vivo vizsgálat rámutatott arra, hogy a metabolikus utak néhány szakaszát a spartein/debrisoquin oxidáció (CYP2D6) genetikai polimorfizmusa befolyásolja.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár