Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az akinetikus krízis intenzív osztályos és bevezető kezelése, a Parkinson-kór tüneteinek akut fellán­golása esetén. Tudatzavar (csökkent éberségi szint) különböző etiológiájú, posztkomatózus állapotokban, a globális terápiás koncepcióba illesztve, kórházi körülmények között.

Ellenjavallatok:
Parkinson-kór: A parkinsonos tünetek akinetikus krízis formájában fellépő akut súlyosbodása esetén napi 1-3 alkalommal kell intravénásan adni 500 ml oldatban 200 mg amantadin-szulfátot. Az infúzió sebessége nem haladhatja meg a percenként 55 cseppet, ami körülbelül 3 órás infúziós időtartamnak felel meg. Tudatzavar (csökkent éberségi szint): A különböző etiológiájú posztkomatózus állapotokban az éberségi állapot javítására meg lehet próbálni kezdetben 3–5 napig, napi 200 mg amantadin-szulfát adását lassú infúzióban (> 3 óra). A kór lefolyásától függően a kezelést akár 4 héten keresztül lehet folytatni napi 200 mg amantadin-szulfáttal, lehetőleg a per os készítménnyel. Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél: Veseműködési zavar esetén a glomerulus filtrációs ráta (GFR) alapján a vese-clearance csökkenésétől függően kell beállítani az adagolást, amint az alábbi táblázatban látható:
GFR(ml/perc) Adag(amantadin-szulfát 200 mg /500 ml) Az adagolás gyakorisága
80-60 100 mg 12 óránként
60-50 200 mg és 100 mg naponta váltakozva
50-30 100 mg naponta egyszer
30-20 200 mg hetente kétszer
20-10 100 mg hetente háromszor
< 10 és a hemodializált betegek 200 mg és 100 mg hetente egyszer vagy kéthetente egyszer
A glomerulus filtrációs rátát (GFR) az alábbi közelítő számítás alapján lehet megbecsülni:
Clcr = (140 – életkor) x testsúly
72 x kreatinin
ahol: Clcr = kreatinin-clearance ml/perc-ben kreatinin = szérum kreatinin mg/100 ml-ben A fenti képlet alapján kiszámított kreatinin-clearance férfiakra érvényes (nőknél az érték 85%-ával kell számolni), és a GFR meghatározásakor közel egyenlőnek tekinthető az inulin-clearance-szel (ami felnőttek esetében 120 ml/perc). Az amantadin csak kis mértékben dializálható (kb. 5%). Az alkalmazás módja és időtartama: Intravénásan alkalmazandó. A PK-Merz infúzióval való kezelést nem szabad hirtelen leállítani, mivel súlyosbodhatnak a Parkinson-kóros betegek extrapiramidális tünetei, így néha akinetikus krízis alakulhat ki, valamint elvonási tünetek fordulhatnak elő (pl. néha delírium). Ha per os készítménnyel folytatjuk a csökkent éberségi szintű beteg kezelését, akkor az alkalmazás időtartama ne haladja meg a 4 hetet (lásd: 4.1 és 4.2 pont). Gyermekkor: A készítmény gyermekkori felhasználásával kapcsolatban nincs elegendő tapasztalat. 4.3 Ellenjavallatok A PK-Merz infúzió nem alkalmazható az alábbi esetekben: - amantadinvegyületekkel vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység - súlyos dekompenzált szívelégtelenség (NYHA IV. stádium) - cardiomyopathiák és myocarditis - II. vagy III. fokú AV-blokk - bradycardia, ha a szívfrekvencia 55/perc alatt van - megnyúlt QT-intervallum (Bazett formulával korrigalt QT; QTc > 420 ms) vagy az EKG-n U hullám látható, vagy veleszületett QT-szindróma a családi anamnézisben - a kórelőzményben súlyos kamrai arrhythmiák, például „torsades de pointes” - egyidejű kezelés budipinnel vagy más olyan gyógyszerrel, amely megnyújtja a QT-intervallumot (lásd: 4.5 pont) - csökkent kálium- vagy magnéziumszint a vérben

Adagolás:
Adagolás egyszeri és napi adagok esetén: A kezelés megkezdése előtt, ill. 1 és 3 hét múlva EKG-t (50 mm/s) kell készíteni, és manuálisan meg kell határozni a Bazett-formulával korrigált QT időt (QTc). Hasonlóképpen, bármilyen dózisemelés előtt és 2 héttel később is EKG-t kell készíteni. Emellett legalább évente egyszer ellenőrizni kell az EKG-t. A kezelést nem szabad elkezdeni, ill. meg kell szakítani akkor, ha a QTc kiindulási értéke meghaladja a 420 ms-ot, ha a QTc több mint 60 ms-mal nő a PK-Merz infúzióval való kezelés alatt, vagy ha a QTc értéke meghaladja a 480 ms-ot a PK-Merz infúzióval való kezelés alatt, továbbá akkor, ha az EKG-n U hullám jelenik meg.

Mellékhatások:
A mellékhatások értékelése az alábbi gyakorisági kategóriák alapján történt:
Nagyon gyakori: (≥1/10)
Gyakori: (≥1/100, <1/10)
Nem gyakori: (≥1/1000, <1/100)
Ritka: (≥1/10000, <1/1000)
Nagyon ritka: (<1/10000)
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: Szédülés Nagyon ritka: Epilepsziás rohamok, általában az ajánlott dózist meghaladó adagokkal történő kezelés után; myoclonus, perifériás neuropathia tünetei Pszichiátriai kórképek: Gyakori: Alvászavarok, motoros és pszichés agitatio. Vizuális hallucinációkkal járó exogén paranoid pszichózisok léphetnek fel, különösen arra hajlamos, idősebb egyéneken. Az ilyen típusú mellékhatások gyakrabban jelentkeznek akkor, ha a PK-Merz infúziót más antiparkinson gyógyszerrel (pl. levodopa, bromokriptin) vagy memantinnal együtt adják. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Gyakori: Vizeletretenció prosztata-hipertrófia esetén. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Gyakori: Livedo reticularis (márványozott bőr) kialakulása, amit néha lábszár- és bokaödéma kísér Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: Hányinger, szájszárazság Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek: Nagyon ritka: Szívritmuszavarok, pl. kamrai tachycardia, kamrafibrilláció, „torsades de pointes”, és a QT-szakasz megnyúlása. Az esetek többségében a gyógyszer túladagolása vagy bizonyos gyógyszerek kombinálása, vagy más kardiális kockázati tényezők jelenléte játszott szerepet (lásd: 4.3 és 4.5 pont). Tachycardiával járó szívritmuszavar. Érbetegségek és tünetek: Gyakori: Ortostatikus vérnyomás-szabályozási zavar Szembetegségek és szemészeti tünetek: Ritka: Homályos látás* Nagyon ritka: Átmeneti látásvesztés*, fokozott fényérzékenység Nem ismert: Szaruhártya-ödéma, amely a kezelés abbahagyása után reverzibilis * Szemészeti tünetek, például a látásélesség csökkenése vagy homályos látás jelentkezése esetén a beteget a lehető leghamarabb szemész szakorvosnak kell megvizsgálni, a szaruhártya-ödéma kizárása érdekében (lásd: 4.4 pont). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon ritka: Hematológiai mellékhatások, mint például leukopenia és thrombocytopenia A fenti mellékhatások ritkábban jelentkeznek infúziós kezelés során. Immunrendszeri betegségek és tünetek: Nagyon ritka: Az infúziós terápia után fellépő anafilaxiás reakciók

Interakciók:
Az amantadin és a QT-intervallumot megnyújtó, egyéb gyógyszerek együttes használata ellenjavallt. Ezek például: - az I.A osztályba tartozó egyes antiarrhythmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid, prokainamid) és a III. osztályba tartozó egyes szerek (pl. amiodaron, szotalol) - egyes antipszichotikumok (pl. tioridazin, klórpromazin, haloperidol, pimozid) - egyes triciklusos és tetraciklusos antidepresszánsok (pl. amitriptilin) - egyes antihisztaminok (pl. asztemizol, terfenadin) - egyes makrolid antibiotikumok (pl. eritromicin, claritromicin) - egyes girázgátlók (pl. sparfloxacin) - az azol-típusú antimikotikumok és egyéb gyógyszerek, például a budipin, halofantrin, co-trimoxazol, pentamidin, cizaprid és bepridil. A lista nem teljes. Mielőtt az amantadin mellett más gyógyszert állítana be, olvassa át a másik gyógyszer alkalmazási előírását is, hogy fennáll-e olyan interakció veszélye a két gyógyszer között, ami a QT-szakasz megnyúlását okozná. A PK-Merz infúzió adható kombinációban egyéb antiparkinson szerrel. A mellékhatások (pl. pszichotikus reakciók) elkerülésére esetenként csökkenteni kell a másik készítmény vagy a kombináció adagját. Nem történtek specifikus vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy fellépnek-e interakciók a PK-Merz infúzió és más antiparkinson szer (pl. levodopa, bromokriptin, trihexidenidil stb.) vagy a memantin egyidejű adása során (lásd a nemkívánatos hatásokat a 4.8 pontban). A PK-Merz infúziót és az alábbiakban felsorolt bármelyik gyógyszercsoportot vagy hatóanyagot egyidejűleg adva az alábbi kölcsönhatások alakulhatnak ki: Antikolinerg szerek: Az antikolinerg szerek (pl. trihexifenidil, benzatropin, szkopolamin, biperiden, orfenadrin stb.) mellékhatásainak (zavartság, hallucináció) felerősödése. A központi idegrendszerre indirekt módon ható szimpatomimetikumok: Az amantadin centrális hatásainak serkentése. Alkohol: Az alkohol-tolerancia csökkenése. Levodopa (antiparkinson szer): A terápiás hatás kölcsönös potencírozása. A levodopa ezért adható együtt a PK-Merz infúzióval. Memantin (dementia elleni gyógyszer): A memantin felerősítheti a PK-Merz infúzió hatását és mellékhatásait (lásd 4.4 pont). Egyéb gyógyszerek: A triamteren/hidroklorotiazid kombinációs típusú diuretikumok egyidejű használata esetén csökkenhet az amantadin plazma-clearance-e, aminek következtében toxikus plazmakoncentráció alakulhat ki. Ezért az ilyen szerek egyidejű adása kerülendő.

Figyelmeztetések:
A PK-Merz infúzió alkalmazása nem javasolt: - súlyos veseelégtelenség esetén (kreatinin-clearance < 10 ml/perc) A PK-Merz infúzió különös elővigyázatossággal használandó az alábbi esetekben: - prosztata-hipertrófia - zártzugú glaukóma - (különböző súlyosságú) veseelégtelenség (a vese filtrációs képessége csökken, ezért fennáll a veszély, hogy a készítmény felhalmozódik, lásd 4.2 és 4.4 pont) - agitált vagy zavart állapot - delírium vagy exogén pszichózis az anamnézisben - egyidejű memantin-kezelés (lásd: 4.5 pont) A kezelés megkezdése előtt, ill. 1 és 3 hét múlva EKG-t (50 mm/s) kell készíteni, és manuálisan meg kell határozni a Bazett-formulával korrigált QT időt (QTc). Hasonlóképpen, bármilyen dózisemelés előtt és 2 héttel később is EKG-t kell készíteni. Emellett legalább évente egyszer ellenőrizni kell az EKG-t. A kezelést nem szabad elkezdeni, ill. meg kell szakítani akkor, ha a QTc kiindulási értéke meghaladja a 420 ms-ot, ha a QTc több mint 60 ms-mal nő a PK-Merz infúzióval való kezelés alatt, vagy ha a QTc értéke meghaladja a 480 ms-ot a PK-Merz infúzióval való kezelés alatt, továbbá akkor, ha az EKG-n U hullám jelenik meg. Ha például diuretikus kezelés, gyakori hányás és/vagy hasmenés, sürgősségi inzulinkezelés, veseműködési zavar vagy anorexia miatt fennáll a veszély, hogy felborul az elektrolit-háztartás, akkor meg kell kezdeni a laboratóriumi paraméterek monitorozását, és gondoskodni kell az elektrolitok – különösen a kálium és a magnézium – pótlásáról. Palpitáció, szédülés vagy ájulás (syncope) esetén azonnal le kell állítani a PK-Merz infúzió adását, és 24 órán belül ellenőrizni kell az EKG-t, hogy nem nyúlt-e meg a QT-szakasz. Ha nem nyúlt meg a QT-szakasz, akkor folytatni lehet a kezelést, figyelembe véve az ellenjavallatokat és interakciókat. Ha a beteg pacemakerrel rendelkezik, akkor a QT-időt nem lehet pontosan meghatározni, ezért a PK-Merz infúzió alkalmazását egyénre szabottan kell mérlegelni, konzultálva a beteg kardiológusával. Az influenza „A” fertőzés megelőzésére és kezelésére nem ajánlott és ezért nem is szabad kiegészítő amantadin-dózist adni, mivel fennáll a túladagolás veszélye. Az alkalmazással kapcsolatos különleges óvintézkedések: Ha a beteg egyidejűleg neuroleptikumot és PK-Merz infúziót is kap, és hirtelen leállítják a PK-Merz infúzió adását, életveszélyes malignus neuroleptikus szindróma alakulhat ki. Veseműködési zavar esetén intoxikáció alakulhat ki. Különös óvatosság ajánlott a PK-Merz infúzió organikus pszichoszindrómában szenvedő vagy epilepsziás görcsökre hajlamos betegnél történő alkalmazásakor, mivel epilepsziás rohamok alakulhatnak ki, vagy a tünetek felerősödhetnek (lásd 4.2 és 4.8 pont). A cardiovascularis betegeket rendszeresen monitorozni kell a PK-Merz infúzióval való kezelés alatt. Parkinson-kórban szenvedő betegeknél gyakori tünet az alacsony vérnyomás, a nyálfolyás, a verejtékezés, a testhőmérséklet-emelkedés, a hőleadás zavara, az ödéma és a depresszió. Ezen betegek kezelése során különösen figyelembe kell venni a PK-Merz infúzió mellékhatásait és interakcióit. Szemészeti tünetek, például a látásélesség csökkenése vagy homályos látás jelentkezése esetén a beteget a lehető leghamarabb szemész szakorvosnak kell megvizsgálni, a szaruhártya-ödéma kizárása érdekében. Szaruhártya-ödéma diagnózis esetén a PK-Merz infúzió alkalmazását abba kell hagyni. A PK-Merz infúzió által okozott szaruhártya-ödéma általában egy hónapon belül rendeződik. A beteg feltétlenül szóljon az orvosának, ha vizeletürítési zavart észlel. Az 500 ml oldatos infúziót tartalmazó infúziós palack 77 mmol nátriumot (1770 mg nátrium) tartalmaz. Ezt sószegény étrenden lévő személyeknél figyelembe kell venni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: antiparkinson gyógyszer, ATC kód: N04BB01 Az amantadin többféle farmakológiai hatással rendelkezik. A hatóanyag indirekt agonista hatást fejt ki a striatalis dopamin-receptorokra. Állatkísérletek szerint az amantadin a dopamin felszabadításának fokozása és a dopamin preszinaptikus neuronokba történő visszavételének gátlása révén növeli az extracelluláris dopamin-koncentrációt. Terápiás koncentrációban az amantadin gátolja az NMDA-receptorok által mediált acetilkolin felszabadítását, és így antikolinerg hatást válthat ki. A hatóanyag az L-dopával szinergista hatást fejt ki.

Farmakokinetika:
Plazmakoncentráció, kiürülés: Per os alkalmazás: Egyszeri dózis beadása után a készítmény kb. 2-8 óra (tmax) múlva éri el maximális plazmakoncentrá­cióját. A könnyebben oldódó amantadin-hidroklorid magasabb csúcskoncentrációt ér el a plazmában, mint a nehezebben oldódó amantadin-szulfát, ami később éri el csúcskoncentrációját (Cmax), mint az amantadin-hidroklorid. Per os 250 mg amantadin-hidroklorid egyszeri beadása után a Cmax 0,5 µg/ml. Napi 200 mg-ot adva az egyensúlyi (“steady state”) állapot 4-7 nap alatt áll be, a plazmakoncentráció 400‑900 ng/ml. 100 mg amantadin-szulfát beadása után a Cmax 0,15 µg/ml. A felszívódó hatóanyag összmennyisége mindkét amantadin só esetében egyforma. Kimutatták, hogy a plazma clearance azonos a veseclearanceszel, értéke 17,7 ± 10 l/óra egészséges idős önkénteseken. A látszólagos eloszlási térfogat (4,2 ± 1,9 l/kg) életkorfüggő; időskorban értéke 6,0 l/kg. A felezési idő 10 és 30 óra között változik, átlagosan kb. 15 óra, és erősen függ a beteg életkorától. Idős férfiaknál (62-72 év) a felezési idő 30 óra. Veseelégtelenségben jelentősen megnőhet a plazma felezési idő, és elérheti a 68 ± 10 órát. Infúzió-alkalmazás: 3 óra alatt 200 mg amantadin-szulfát intravénás beadása után az átlagos plazmakoncentráció 0,54 ug/ml volt. Napi 200 mg dózist infundálva az átlagos plazmakoncentráció a 6. napi infúzió után 0,76 ug/ml volt. Az átlagos összclearance 3,6 l/óra volt; a plazma felezési idő 7-23 óra között változott, és átlagosan 10 óra volt. Az amantadin körülbelül 67%-ban kötődik a plazmafehérjékhez (in vitro); körülbelül 33%-a szabad formában van jelen a plazmában. A vér-agy gáton egy telíthető transzporter rendszer segítségével lép át. Az amantadin szinte teljesen változatlan formában ürül a vizelettel (az egyszeri dózis 90%-a), kis mennyiségben a széklettel választódik ki. Az amantadin dializálhatósága kis mértékű, egyetlen dialízis alatt körülbelül 5%. Metabolizmus: Az amantadin emberben nem metabolizálódik.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár