Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az ADCETRIS kiújuló vagy terápiarezisztens CD30+ Hodgkin-lymphomában (HL) szenvedő, felnőtt betegek kezelésére javallott: 1. autológ őssejttranszplantációt (autologous stem cell transplant [ASCT]) követően vagy 2. legalább két korábbi kezelést követően, amennyiben az ASCT vagy a kombinált kemoterápia nem kezelési lehetőség. Az ADCETRIS CD30+ HL-ben szenvedő, olyan felnőtt betegek kezelésére javallott, akiknél ASCT-t követően fokozott a kiújulás vagy a progresszió kockázata (lásd 5.1 pont). Az ADCETRIS kiújuló vagy terápiarezisztens, szisztémás, anaplasztikus, nagysejtes lymphomában (sALCL – systemic anaplastic large cell lymphoma) szenvedő, felnőtt betegek kezelésére javasolt. Az ADCETRIS CD30+ cutan T-sejtes lymphomában (cutaneous T-cell lymphoma, CTCL) szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott legalább 1 előzetesen végzett, szisztémás terápiát követően (lásd 5.1 pont).

Ellenjavallatok:
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Bleomicin és brentuximab-vedotin kombinált használata pulmonalis toxicitást okoz.

Adagolás:
A brentuximab-vedotin daganatellenes gyógyszerek használatában megfelelő tapasztalattal rendelkező orvos felügyelete mellett adagolandó. Adagolás Az ajánlott dózis 3 hetenként 1,8 mg/kg intravénás infúzió formájában, 30 perc alatt beadva. Az ajánlott kezdő adag ismételt kezelésre kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő olyan betegek esetén, akik korábban már reagáltak ADCETRIS kezelésre, 3 hetenként 1,8 mg/kg 30 perc alatt, intravénás infúzióként beadva. Alternatívaként a kezelés megindítható az utolsó tolerált dózisban (lásd 5.1 pont). Vesekárosodás Az ajánlott kezdő dózis súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél 3 hetenként 1,2 mg/kg, intravénás infúzióként, 30 perc alatt beadva. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a nemkívánatos eseményeket szorosan monitorozni kell (lásd 5.2 pont). Májkárosodás Az ajánlott kezdő dózis májkárosodásban szenvedő betegeknél 3 hetenként 1,2 mg/kg, intravénás infúzióként, 30 perc alatt beadva. Májkárosodásban szenvedő betegeknél a nemkívánatos eseményeket szorosan monitorozni kell (lásd 5.2 pont). Amennyiben a beteg testtömege meghaladja a 100 kg-ot, a gyógyszer dózisát 100 kg-ra kell kiszámolni (lásd 6.6 pont). A kezelés minden egyes dózisának beadását megelőzően a vérkép ellenőrzése szükséges (lásd 4.4 pont). Az infúzió beadása közben és azt követően a betegek állapotát monitorozni kell (lásd 4.4 pont). A kezelés a betegség progressziójáig vagy elfogadhatatlan toxicitás kialakulásáig folytatandó (lásd 4.4 pont). Azoknak a kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben vagy sALCL-ben szenvedő betegeknek, akiknek a betegsége stabilizálódik vagy javul, legalább 8 ciklust, de legfeljebb 16 ciklust (körülbelül 1 év) kell kapniuk (lásd 5.1 pont). Azoknak a HL-ben szenvedő betegeknek, akiknél ASCT-t követően fokozott a kiújulás vagy a progresszió kockázata, az ADCETRIS-kezelést a klinikai megítélés alapján az ASCT-ből való felépülést követően kell megkezdeni. Ezeknek a betegeknek legfeljebb 16 ciklust kell kapniuk (lásd 5.1 pont). A CTCL-ben szenvedő betegeknek legfeljebb 16 ciklust kell kapniuk (lásd 5.1 pont). Dózismódosítások Neutropenia Amennyiben a kezelés során neutropenia alakul ki, az a dózis elhalasztásával kezelendő. Az 1. táblázat bemutatja a megfelelő adagolási javaslatokat (lásd még 4.4 pont). 1. táblázat: Adagolási javaslatok neutropenia esetén
A neutropenia súlyossági foka (tünetek és vizsgálati eredmények [a CTCAEa leírásának rövidítése]) Az adagolási rend módosítása
1. súlyossági fokozat ( Ugyanolyan dózissal és adagolási rend szerint folytatandó
3. súlyossági fokozat (<1000-500/mm3 <1,0-0,5 x 109/l) vagy 4. súlyossági fokozat (<500/mm3 <0,5 x 109/l) A dózis addig halasztandó, amíg a toxicitás visszatér a legfeljebb 2. súlyossági fokozatra vagy a kiindulási szintre, majd a kezelés ugyanolyan dózisban és adagolási rend szerint folytatandób. A rákövetkező ciklusok során megfontolandó a növekedési faktorral (G-CSF vagy GM-CSF) végzett kiegészítő kezelés azoknál a betegeknél, akiknél 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia jelentkezik.
a. A súlyossági fokozat az Egyesült Államok Rákellenes Intézetének (NCI – National Cancer Institute) Nemkívánatos eseményekre vonatkozó általános terminológiai kritériumai (Common Terminology Criteria for Adverse Events) [CTCAE] 3.0 változata alapján került megállapításra; lásd Neutrophilek/granulocyták b. Azoknál a betegeknél, akiknél 3. vagy 4. súlyossági fokozatú lymphopenia alakul ki, a kezelés megszakítás nélkül folytatható. Perifériás neuropathia Ha a kezelés ideje alatt szenzoros vagy motoros neuropathia alakul ki, vagy súlyosbodik, az alábbi, 2. táblázatban bemutatott megfelelő adagolási javaslatok követendők (lásd 4.4 pont). 2. táblázat: Adagolási javaslatok új vagy súlyosbodó szenzoros vagy motoros perifériás neuropathia esetén
A szenzoros vagy motoros perifériás neuropathia súlyossága (tünetek és vizsgálati eredmények [a CTCAEa leírásának rövidítése]) A dózis és az adagolási rend módosítása
1. súlyossági fokozat (paraesthesia és/vagy reflexkiesés, funkcióvesztés nélkül) Ugyanolyan dózissal és adagolási rend szerint folytatandó
2. súlyossági fokozat (a funkciókat rontja, de nem akadályozza a szokásos napi tevékenységeket) vagy 3. súlyossági fokozat (a szokásos napi tevékenységeket is akadályozza) A dózis addig halasztandó, amíg a toxicitás visszatér a legfeljebb 1. súlyossági fokozatra vagy a kiindulási szintre, majd a kezelés háromhetente 1,2 mg/kg-os, csökkentett dózisban újrakezdendő
4. súlyossági fokozat (mozgáskorlátozottságot okozó szenzoros neuropathia, illetve életveszélyes vagy paralysist okozó motoros neuropathia) A kezelés befejezendő
a. A súlyossági fokozat az Egyesült Államok Rákellenes Intézetének (NCI – National Cancer Institute) Nemkívánatos eseményekre vonatkozó általános terminológiai kritériumai (Common Terminology Criteria for Adverse Events [CTCAE] 3.0 változata alapján került megállapításra; lásd Neuropathy motor; neuropathy: sensory; and neuropathic pain. Idősek A populációs farmakokinetikai számítások (lásd 5.2 pont) és az idős betegek biztonságossági profilja alapján az adagolási javaslat ≥ 65 éves betegeknél megegyezik a felnőtt betegek adagolási javaslatával. Gyermekek A biztonságosságot és hatásosságot 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokban olvashatók, adagolási javaslat nem tehető. Nem klinikai vizsgálatok keretében megfigyelték thymus depléció kialakulását (lásd 5.3 pont). Az alkalmazás módja Az ADCETRIS ajánlott dózisát 30 perc alatt kell infúzióként beadni. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban. A brentuximab-vedotin nem adható be intravénás injekció vagy bólus formájában. A brentuximab-vedotint egy külön, erre a célra fenntartott intravénás kanülön keresztül kell beadni, és nem keverhető más gyógyszerekkel (lásd 6.2 pont).

Mellékhatások:
A biztonságossági profil összefoglalása Az ADCETRIS biztonságossági profilja a rendelkezésre álló klinikai vizsgálati adatokon, az egyedi betegprogramon (named patient program, NPP) és a forgalomba hozatalt követő legfrissebb tapasztalatokon alapul. Az alább leírt és a 3. táblázatban foglalt mellékhatások gyakoriságát klinikai vizsgálatokból nyert adatok alapján határozták meg. A monoterápiában alkalmazott ADCETRIS a HL-, sALCL- és CTCL-vizsgálatok (SG035-0003, SG035-0004, SGN35-005, SGN35-006, C25001 és C25007, lásd 5.1 pont) egyesített adatbázisában a leggyakoribb mellékhatások (≥ 10%) a különböző fertőzések, a perifériás szenzoros neuropathia, a hányinger, a fáradtság, a hasmenés, a láz, a felső légúti fertőzés, a neutropenia, a kiütés, a köhögés, a hányás, az ízületi fájdalom, a perifériás motoros neuropathia, az infúzióval összefüggő reakciók, a viszketés, a székrekedés, a nehézlégzés, a súlycsökkenés, a myalgia és a hasi fájdalom voltak. Súlyos gyógyszermellékhatások a betegek 12%-ánál jelentkeztek. Az egyedi, súlyos gyógyszermellékhatások gyakorisága ≤ 1% volt. Az előforduló nemkívánatos események a brentuximab-vedotin kezelésben részesülő betegek 24%-ánál vezettek a kezelés leállításához. A biztonságossági adatok az ADCETRIS-szel (SGN35-006, lásd 5.1 pont) ismételten kezelt betegeknél megfeleltek a kombinált, pivotális II. fázisú vizsgálatokban jelentett biztonságossági adatoknak, a perifériás motoros neuropathia kivételével, melynek incidenciája gyakoribb volt (28%, ellentétben a pivotális II. fázisú vizsgálatokban előforduló 9%-os gyakorisággal) és elsősorban 2. súlyossági fokozatú volt. A betegeknél szintén gyakoribb volt az ízületi fájdalom, a 3. súlyossági fokozatú anaemia és a hátfájdalom, a kombinált pivotális II. fázisú vizsgálatokban megfigyelt betegekhez képest. Az I. fázisú, dózisemelést célzó és klinikai farmakológiai vizsgálatokban (n = 15 beteg) valamint az NPP-ben (n = 26 beteg) a korábban autológ őssejt-transzplantációban nem részesülő, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő (lásd 5.1 pont), és egy egykaros, IV. fázisú vizsgálatban (n = 60) három hetente az ajánlott 1,8 mg/kg-os dózissal kezelt betegeknél jelentett biztonságossági adatok a pivotális klinikai vizsgálatok biztonságossági profiljának megfeleltek. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az ADCETRIS mellékhatásait a MedDRA szervrendszeri kategóriák és preferált kifejezés szerint kerültek felsorolásra (lásd 3. táblázat). Az egyes szervrendszereken belül a mellékhatásokat a nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100-<1/10); nem gyakori (≥1/1000-<1/100); ritka (≥1/10 000-<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva. 3. táblázat: Az ADCETRIS mellékhatásai
Szervrendszer Mellékhatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nagyon gyakori: Fertőzésa, felsőlégúti fertőzés
Gyakori: Herpes zoster, pneumonia, herpes simplex, szájüregi candidiasis
Nem gyakori: Pneumocystis jiroveci pneumonia, Staphylococcus bacteriaemia, cytomegalovírus-fertőzés vagy –reaktiváció, sepsis/septicus shock
Gyakoriság nem ismert: Progresszív multifokális leukoencephalopathia
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: Neutropenia
Gyakori: Anaemia, thrombocytopenia
Nem gyakori: Lázas neutropenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori: Anaphylaxiás reakció
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Gyakori: Hyperglykaemia
Nem gyakori: Tumor lízis szindróma
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: Perifériás szenzoros neuropathia, perifériás motoros neuropathia
Gyakori: Szédülés
Nem gyakori: Demyelinisatiós polyneuropathia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: Köhögés, dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: Hányinger, hasmenés, hányás, székrekedés, hasi fájdalom
Nem gyakori Pancreatitis acuta
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Gyakori Emelkedett alanin-aminotranszferáz/aszpartát-aminotranszferáz (ALT/AST)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori: Bőrkiütésa, viszketés
Gyakori: Hajhullás
Nem gyakori: Stevens-Johnson szindróma/ toxicus epidermalis necrolysis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nagyon gyakori: Ízületi fájdalmak, izomfájdalom,
Gyakori: Hátfájás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon gyakori: Fáradtság, láz, infúzióval kapcsolatos reakcióka
Gyakori: Hidegrázás
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nagyon gyakori: Testtömegcsökkenés
a. Az összesített preferált kifejezéseket jelöli. Egyes kiválasztott mellékhatások leírása Neutropenia A klinikai vizsgálatokban a neutropenia a betegek 14%-ánál a dózis elhalasztásához vezetett. 3. súlyossági fokozatú neutropeniáról a betegek 13%-ánál, 4. súlyossági fokozatú neutropeniáról a betegek 5%-ánál számoltak be. A neutropenia miatt egyetlen betegnél sem volt szükség a dózis csökkentésére, illetve a kezelés megszakítására. A kezelés kapcsán jelentkezhet súlyos és elhúzódó (≥1 hét) neutropenia, ami fokozhatja a súlyos fertőzések kialakulásának kockázatát a betegeknél. Lázas neutropeniáról a betegek < 1%-ánál számoltak be (lásd 4.2 pont). A II. fázisú pivotális vizsgálat betegcsoportjában (SG035-0003 és SG035-0004) a 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia időtartamának mediánja korlátozott volt (1 hét); a betegek 2%-ának volt ≥7 napon át tartó, 4. súlyossági fokozatú neutropeniája. A pivotális II. fázisú vizsgálatok 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropeniában szenvedő résztvevőinek kevesebb, mint felében lépett fel átmeneti társult fertőzés, és az átmeneti társult fertőzések többsége 1. vagy 2. súlyossági fokozatú volt. Súlyos fertőzések és opportunista fertőzések A klinikai vizsgálatokban súlyos és opportunista fertőzések a betegek 10%-ánál, sepsis és septicus shock a betegek < 1%-ánál fordult elő. A leggyakrabban jelentett opportunista fertőzések a herpes zoster és a herpes simplex voltak. Perifériás neuropathia Klinikai vizsgálatokban a kezelés során kialakuló neuropathia a populáció 59%-ánál jelentkezett, perifériás motoros neuropathia pedig a betegek 14%-ánál. A perifériás neuropathia a betegek 15%-ánál a kezelés megszakításához, a betegek 15%-ánál a dózis csökkentéséhez, a betegek 17%-ánál pedig a dózis késleltetéséhez vezetett. A perifériás neuropathiát tapasztaló betegek esetében a perifériás neuropathia megjelenésétől eltelt medián időtartam 12 hét volt. A kezelés medián időtartama azon betegek esetében, akik a kezelést a perifériás neuropathia miatt megszakították, 12 ciklus volt. A II. fázisú. pivotális vizsgálatokban (SG035-0003 és SG035-0004), valamint a III. fázisú, randomizált vizsgálatokban (SGN35-005 és C25001) a perifériás neuropathiában szenvedő betegeknél a medián követési idő a kezelés végétől az utolsó kivizsgálásig körülbelül 48,9-98 hét volt. Az utolsó kivizsgálás időpontjában a legtöbb perifériás neuropathiában szenvedő betegnél (82-85%) javultak vagy megszűntek a perifériás neuropathia tünetei. A tünetek megjelenésétől azok megszűnéséig vagy javulásáig eltelt medián időtartam az összes esemény esetében 16 és 23,4 hét között volt. Relabált vagy refrakter Hodgkin-lymphomában vagy sALCL-ben szenvedő betegek esetében, akiket ismételten brentuximab-vedotinnal kezeltek (SGN35-006), a betegek nagy részénél (80%) a perifériás neuropathia tünetei is javultak, illetve megszűntek az utolsó kivizsgálás idejére. Infúzió beadásával kapcsolatos reakciók A betegek 13%-ánál jelentettek az infúzió beadásával kapcsolatos reakciókat, mint például fejfájást, bőrkiütést, hátfájást, hányást, hidegrázást, hányingert, nehézlégzést, viszketést és köhögést. Jelentettek anaphylaxiás reakciókat (lásd 4.4-pont). Az anaphylaxiás reakció tünetei többek között, de nem kizárólag a következők lehetnek: csalánkiütés, angiooedema, hypotensio és bronchospasmus. Immunogenitás Klinikai vizsgálatokban egy érzékeny, elektro-kemilumineszcens immunoassay módszerrel rendszeresen vizsgálták a brentuximab-vedotin ellenes antitestek jelenlétét. Az infúzió beadásával kapcsolatos reakciók előfordulása gyakoribb volt a brentuximab-vedotin antitestekkel rendelkező betegeknél az átmenetileg pozitív vagy negatív betegekhez képest. A brentuximab-vedotin-ellenes antitestek jelenléte nem mutatott összefüggést a szérum brentuximab- vedotinszintek klinikailag jelentős csökkenésével, és nem járt a brentuximab-vedotin hatásosságának csökkenésével. Bár a brentuximab-vedotin-ellenes antitestek jelenléte nem feltétlenül jelzi előre egy infúzióval kapcsolatos reakció kialakulását, a tartósan gyógyszerellenes antitestekre (anti-drug antibodies, ADA) pozitív betegek körében magasabb volt az infúzióval kapcsolatos reakciók gyakorisága, mint az átmenetileg ADA-pozitív betegeknél vagy az ADA-pozitivitást soha nem mutató betegeknél. A brentuximabvedotin clearence fokozódásának tendenciáját figyelték meg ADA-pozitív gyermekeknél. Egyetlen 12 év alatti beteg sem (a 11-ből 0) vált tartósan pozitívvá, és a 12 éves vagy annál idősebb betegek közül 2 (a 23-ból 2) vált tartósan ADA-pozitívvá. Gyermekek és serdülők A brentuximab-vedotin biztonságosságát összevont, I./II. fázisú vizsgálatban mérték fel relabált vagy refrakter (r/r) HL-ben, illetve sALCL-ben szenvedő 7-17 éves gyermekeknél (n = 36) (lásd 5.1 pont). A 36 beteg bevonásával végzett vizsgálat kapcsán új biztonsági kockázatokról nem számoltak be. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
A CYP3A4-en metabolizálódó gyógyszerekkel (CYP3A4-inhibitorok/-induktorok) kialakuló gyógyszerkölcsönhatás A brentuximab-vedotin és a ketokonazol, egy erős CYP3A4- és P-gp-gátló együttes alkalmazása körülbelül 73%-kal emelte az MMAE anti-mikrotubuláris szer koncentrációját, de nem befolyásolta a brentuximab-vedotin plazmakoncentrációját. Ennek megfelelően a brentuximab-vedotin erős CYP3A4- és P-gp-inhibitorokkal történő együttes alkalmazása emelheti a neutropenia előfordulási gyakoriságát. Neutropenia kialakulása esetén lásd az 1. táblázatot: Adagolási javaslatok neutropenia esetén (lásd 4.2 pont). Brentuximab-vedotin és rifampicin, egy erős CYP3A4-enziminduktor együttes alkalmazása nem befolyásolta a brentuximab-vedotin plazmakoncentrációját. Bár a farmakokinetikai adatok korlátozottak, rifampicin egyidejű adása, úgy tűnik, csökkentette az MMAE metabolitok mérhető plazmakoncentrációját. A midazolám, a CYP3A4 egyik szubsztrátja, és a brentuximab-vedotin együttes alkalmazása során nem változott a midazolám metabolizmusa, így a brentuximab-vedotin várhatóan nem befolyásolja a CYP3A4 enzimrendszeren keresztül metabolizálódó gyógyszerek expozícióját.

Figyelmeztetések:
Progresszív multifokális leukoencephalopathia A brentuximab-vedotin-kezelés alatt álló betegeknél a John Cunningham vírus (JCV) reaktivációja következtében progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML) és halál következhet be. PML-ről olyan betegek körében számoltak be, akik több korábbi kemoterápiás kezelést követően részesültek brentuximab-vedotin terápiában. A PML a központi idegrendszer ritka, demyelinizációval járó betegsége, ami a látens JCV vírus fertőzés reaktivációjának következménye, és gyakran halálos kimenetelű. A betegeknél szorosan monitorozni kell a PML-re utaló, új vagy súlyosbodó neurológiai, kognitív vagy viselkedési tüneteket. A brentuximab-vedotin adagolását PML gyanúja esetén szüneteltetni kell. A PML kivizsgálása során javasolt neurológiai konzíliumot, gadolínium kontrasztanyagos agyi mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatot, liquor JCA DNS polimeráz láncreakciós vizsgálatot vagy JCV vírus jelenlétére utaló bizonyíték esetén agybiopsziát végezni. A negatív JCV PCR lelet nem zárja ki a PML-t. Ha nem állítható fel egyéb diagnózis, további ellenőrzésre és kivizsgálásra lehet szükség. A PML diagnózisának igazolása esetén a brentuximab-vedotin adagolását végleg be kell fejezni. Az orvosnak különösen oda kell figyelnie a PML-re utaló olyan tünetekre, melyeket a beteg esetleg nem vesz észre (például kognitív, neurológiai vagy pszichiátriai tünetek). Pancreatitis Pancreatitis acutát figyeltek meg brentuximab-vedotinnal kezelt betegeknél. Végzetes kimeneteleket jelentettek. A betegeknél gondosan monitorozni kell az újonnan jelentkező vagy súlyosbodó hasi fájdalmat, mely pancreatitis acutára utalhat. A beteg vizsgálatába bele tartozhat a fizikális vizsgálat, a szérum amiláz és szérum lipáz laboratóriumi vizsgálata, hasi képalkotó eljárások, például az ultrahang vagy más alkalmas diagnosztikai módszer. A brentuximab-vedotint pancreatitis acuta bármilyen gyanúja esetén fel kell függeszteni. A brentuximab-vedotint abba kell hagyni, ha a pancreatitis acuta diagnózisa igazolódik. Pulmonalis toxicitás Brentuximab-vedotint kapó betegeknél pulmonalis toxicitás, köztük pneumonitis, interstitialis tüdőbetegség és akut respirációs distressz szindróma (ARDS) eseteit jelentették, néhányat végzetes kimenetellel. Bár a brentuximab-vedotinnal ok-okozati összefüggést nem igazoltak, a pulmonalis toxicitás kockázatát nem lehet kizárni. Újonnan jelentkező vagy súlyosbodó pulmonalis tünetek (például köhögés, dyspnoe) esetén azonnali diagnosztikus vizsgálatot kell végezni, és a betegeket megfelelően kezelni kell. Megfontolandó a brentuximab-vedotin felfüggesztése a kivizsgálás idejére és a tüneti javulásig. Súlyos fertőzések és opportunista fertőzések A brentuximab vedotinnal kezelt betegek körében súlyos fertőzéseket, például tüdőgyulladást, Staphylococcus okozta bacteraemiát, sepsist/septicus shockot (beleértve végzetes kimenetelűeket is) és herpes zostert (övsömör), citomegalovírus (CMV) reaktivációt és opportunista fertőzéseket, például Pneumocystis jiroveci által okozott tüdőgyulladást és szájüregi candidiasist jelentettek. A betegeket körültekintően kell monitorozni a kezelés alatt a lehetséges súlyos és opportunista fertőzések jelentkezése miatt. Az infúzió beadásával kapcsolatos reakciók Azonnali és késői infúziós reakciókat, valamint anaphylaxiás reakciókat jelentettek. Az infúzió beadása közben és azt követően a betegek állapotát szorosan monitorozni kell. Ha anaphylaxiás reakció alakul ki, a brentuximab-vedotin adagolását azonnal és végleg be kell fejezni, valamint megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni. Amennyiben az infúzió beadásával kapcsolatos reakció jelentkezik, az infúzió adagolását meg kell szakítani, és megfelelő orvosi kezelést kell kezdeni. A tünetek megszűnését követően az infúziót alacsonyabb sebességgel újra lehet indítani. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban az infúzió beadásával kapcsolatos reakció jelentkezett, a következő infúziók beadása előtt premedikáció alkalmazása szükséges. A premedikáció paracetamolt, egy antihisztamint és egy kortikoszteroidot tartalmazhat. Az infúzió beadásával kapcsolatos reakciók gyakoribbak és súlyosabbak azoknál a betegeknél, akiknél brentuximab-vedotin-ellenes antitestek mutathatók ki (lásd 4.8 pont). Tumor lízis szindróma A brentuximab-vedotin-kezelés során tumor lízis szindrómáról (TLS) számoltak be. Gyorsan proliferáló daganatban szenvedő betegeknél és nagy tumortömeg esetén áll fenn a tumor lízis szindróma kockázata. Ezeket a betegeket a legjobb orvosi gyakorlatnak megfelelően szorosan követni és kezelni kell. A TLS kezelési módszerei közé tartozik az agresszív folyadékpótlás, a vesefunkció ellenőrzése, az elektrolit eltérések kezelése, a húgysavellenes kezelés és a szupportív ellátás. Perifériás neuropathia A brentuximab-vedotin-kezelés okozhat mind szenzoros, mind motoros perifériás neuropathiát. A brentuximab-vedotin által kiváltott perifériás neuropathia jellemzően a gyógyszer kumulatív expozíciójának hatására jelentkezik, és a legtöbb esetben reverzíbilis. Klinikai vizsgálatokban a betegek többségének tünetei javultak vagy megszűntek (lásd 4.8 pont). A betegeknél monitorozni kell a neuropathiás tüneteket, például a hypaesthesiát, hyperaesthesiát, paraesthesiát, diszkomfortot, égő érzést, neuropathiás fájdalmat vagy gyengeséget. Az új vagy súlyosbodó perifériás neuropathia a gyógyszer beadásának késleltetését és a brentuximab-vedotin adagjának csökkentését, illetve a kezelés leállítását teheti szükségessé (lásd 4.2 pont). Hematológiai toxicitások A brentuximab-vedotin-kezelés során 3. vagy 4. súlyossági fokozatú anaemia, thrombocytopenia és elhúzódó (≥1 hét) 3. vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia alakulhat ki. Minden egyes gyógyszerdózis beadását megelőzően teljes vérképvizsgálat elvégzése szükséges. Harmadik vagy 4. súlyossági fokozatú neutropenia kialakulása esetén lásd még a 4.2 pontot. Lázas neutropenia A brentuximab-vedotin-kezelés kapcsán leírták lázas neutropenia (<1,0 x 109/l abszolút neutrophil-szám melletti, klinikailag vagy mikrobiológiailag dokumentált fertőzés nélküli, ismeretlen eredetű, ≥38,5°C-os láz, a CTCAE 3. változata szerint) jelentkezését. A kezelés során minden egyes gyógyszerdózis beadását megelőzően teljes vérképvizsgálat elvégzése szükséges. Lázas neutropenia kialakulása esetén a betegeket az a legjobb orvosi gyakorlatnak megfelelően szorosan követni és kezelni kell. Stevens-Johnson szindróma és toxicus epidermalis necrolysis Brentuximab-vedotin-kezelés során Stevens-Johnson szindróma (SJS) és toxicus epidermalis necrolysis (TEN) kialakulását jelentették. Végzetes kimeneteleket jelentettek. Ha SJS vagy TEN alakul ki, a brentuximab-vedotin adagolását be kell fejezni, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni. Gastrointestinális komplikációk Brentuximab-vedotinnal kezelt betegeknél gastrointestinalis (GI) komplikációkat, köztük intestinalis obstructiót, ileust, enterolitist, neutropeniás colitist, eróziót, fekélyt, átfúródást és vérzést jelentettek, néhányat végzetes kimentellel. Új vagy súlyosbodó GI tünetek esetén azonnali diagnosztikus értékelést és megfelelő kezelést kell végezni. Hepatotoxicitás Az alanin-aminotranszferáz (ALT) és aszpartát-aminotranszferáz (AST) emelkedését jelentették brentuximab-vedotinnál. Hepatotoxicitás súlyos esetei, köztük végzetes kimenetelűek, szintén előfordultak. Fennálló májbetegség, komorbiditás és egyidejű gyógyszeradás szintén fokozhatják a kockázatot. A brentuximab-vedotint kapó betegek májműködését a kezelés megkezdése előtt tesztelni és rendszeresen ellenőrizni kell. Hepatotoxicitást tapasztaló betegeknél a dózis késleltetésére, módosítására vagy a brentuximab-vedotin abbahagyására lehet szükség. Hyperglykaemia Emelkedett testtömeg indexszel rendelkező, diabetes mellitusban szenvedő és nem szenvedő betegeknél hyperglykaemia jelentkezését jelentették. Azonban, bármely hyperglykaemiás tünetet tapasztaló betegnél szorosan monitorozni kell a vércukor értékeket. Szükség esetén vércukorszint-csökkentő kezelést kell adni. Vese- és májkárosodás A vese- és májkárosodásban szenvedő betegek kezeléséről kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a súlyos vesekárosodás, a májkárosodás és az alacsony szérum albumin-koncentráció befolyásolhatják az MMAE clearance-ét (lásd 5.2 pont). CD30+ CTCL A kezelés hatásának erőssége a CD30+ CTCL altípusok esetében, a mycosis fungoides (MF) és a primer cutan anaplasztikus nagysejtes lymphoma (primary cutaneous anaplastic large cell lymphoma, pcALCL) kivételével, kiterjedt bizonyító adatok hiányában nem egyértelmű. Két egykaros, II. fázisú brentuximab-vedotin vizsgálatban a betegség aktivitását mutatták ki a Sézary-syndroma (SS), a lymphomatoid papulosis (lymphomatoid papulosis, LyP) és kevert sejtes CTCL hisztológiájú altípusokban. A kapott adatok alapján a hatásosság és a biztonságosság más CTCL CD30+ altípusokra is extrapolálható. Ennek ellenére egyéb CD30+ altípusú CTCL-ben szenvedő betegeknél az ADCETRIS elővigyázatossággal, a lehetséges előnyöket és kockázatokat egyedileg mérlegelve alkalmazandó (lásd 5.1 pont). A segédanyagok nátriumtartalma Ez a készítmény legfeljebb 2,1 mmol (vagy 47 mg) per adag nátriumot tartalmaz. Ezt kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek; egyéb citosztatikumok; monoklonális antitestek, ATC kód: L01XC12 Hatásmechanizmus A brentuximab-vedotin egy antitest-gyógyszer konjugátum, amely apoptotikus sejthalált okozó daganatellenes szert juttat el szelektíven a CD30-pozitív daganatsejtekhez. Nem klinikai adatok arra utalnak, hogy a brentuximab-vedotin biológiai hatása egy többlépcsős folyamat során jön létre. Az antitest-gyógyszer konjugátum sejtfelszínen lévő CD30 molekulához való kötődése elindítja az antitest-gyógyszer konjugátum-CD30 komplexum internalizálódását, majd az eljut a lizoszómális kompartmentbe. A sejten belül a gyógyszer egyetlen aktív része, az MMAE proteolízis segítségével szabadul fel. A MMAE a tubulinhoz kötődve szétszakítja a sejten belüli mikrotubuláris hálózatot, leállítja a sejtciklust, és a CD30-pozitív daganatsejtek apoptotikus sejthalálához vezet. A klasszikus HL, az sALCL és a CTCL altípusok (így az MF és a pcALCL) antigénként CD30-at expresszál a malignus sejtek felszínén. Ez az expresszió független a betegség stádiumától, a terápia típusától vagy a transzplantációs státusztól. Ezek a jellemzők teszik a CD30-at a terápiás beavatkozás tárgyává. A brentuximab-vedotin CD30-at célzó hatásmechanizmusa képes megakadályozni a kemorezisztenciát, mivel a CD30 a korábbi transzplantáció státuszától függetlenül folyamatosan expresszálódik az olyan betegekben, akik rezisztensek a kombinált kemoterápiára. A brentuximab-vedotin kiújuló és terápiarezisztens klasszikus HL és sALCL-ben szenvedő, korábban ASCT-ben részesült vagy nem részesült, valamint CD30+ CTCL-ben szenvedő, legalább egy korábbi szisztémás kezelésben részesülő betegeknél történő alkalmazásának biológiai alapját annak CD30-at megcélzó hatásmechanizmusa, a klasszikus HL, az sALCL és a CD30+ CTCL betegség során a CD30 folyamatos expressziója, terápiás spektruma, továbbá a CD30-pozitív tumorok esetében a többféle alternatív terápiát követő klinikai eredmény képezi. Nem zárható ki, hogy a gyógyszer hatásmechanizmusához az antitestek egyéb funkciói is hozzájárulnak. Farmakodinámiás hatások A szív ingerületvezető rendszere Egy I. fázisú, egy kezelési ágon zajló, nyílt, multicentrikus, kardiológiai biztonságossági vizsgálat keretében a háromhetente 1,8 mg/kg brentuximab-vedotinnal kezelt 52 beteg közül negyvenhat (46,) CD30-pozitív, malignus hematológiai kórképben szenvedő beteg bizonyult értékelhetőnek. Az elsődleges cél az volt, hogy megvizsgálják a brentuximab-vedotinnak a kamrai repolarizációra gyakorolt hatását, és az előre meghatározott elsődleges elemzés a QTc-nek a kiindulási érték és az 1. ciklus több időpontja között bekövetkezett változása volt. Az 1. és a 3. ciklus összes kiindulás utáni időpontjában <10 msec volt a QTc-re gyakorolt átlagos hatás 90%-os konfidencia intervallumának felső értéke. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a brentuximab-vedotin háromhetente 1,8 mg/kg-os dózisban adagolva nem okoz klinikailag jelentős QT-megnyúlást a CD30-pozitív rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek körében. Klinikai hatásosság Hodgkin-lymphoma Az SG035-0003 számú vizsgálat A monoterápiában alkalmazott brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát, egy kezelési ágon zajló nyílt, multicentrikus, pivotális vizsgálatban értékelték 102, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegnél. Lásd a betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összegzését az alábbi, 4. táblázatban. 4. táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása a II. fázisú, kiújuló vagy terápiarezisztens HL vizsgálatban
A betegek jellemzői N = 102
Medián életkor, év (tartomány) 31 év (15-77)
Nem 48 férfi (47%)/54 nő (53%)
ECOG státusz
0 42 (41%)
1 60 (59%)
Korábbi ASCT 102 (100%)
Korábbi kemoterápiás protokollok 3,5 (1–13)
Az ASCT és a transzplantáció utáni első relapszus között eltelt idő Szövettanilag igazolt CD30-pozitív betegség 6,7 hónap (0–131)
102 (100%)
A betegség jellemzői
Elsődleges terápiarezisztencia az elsőként választott kezeléssel 72 (71%)
szembena
Terápiarezisztencia a legutóbbi kezeléssel szemben 43 (42%)
B tünetek a kiinduláskor 35 (33%)
3. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor 27 (26%)
4. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor 20 (20%)
a. Elsődlegesen terápiarezisztens HL meghatározás szerint az, amikor nem sikerült teljes remissziót elérni, vagy a betegség az elsődlegesen választott kezelés befejezését követő 3 hónapon belül progrediált. Tizennyolc (18) beteg (18%) kapott 16 ciklusnyi brentuximab-vedotin-kezelést, a beadott ciklusok mediánja 9 (1 és 16 ciklus között) volt. A brentuximab-vedotin-kezelésre adott terápiás választ a Malignus lymphomák terápiás válaszának átdolgozott kritériumai (Revised Response Criteria for Malignant Lymphoma, Cheson, 2007) alapján egy független vizsgáló szervezet határozta meg. A terápiás választ mellkasi, nyaki, hasi és kismedence spirál CT, PET vizsgálat és a klinikai adatok alapján határozták meg. A 2., 4., 7., 10., 13. és 16. ciklusban került sor a terápiás válasz értékelésére, PET vizsgálatot a 4. és a 7. ciklusban végeztek. Az objektív terápiás válaszarány (ORR – objective response rate) a független vizsgáló szervezet értékelésekor 75% volt (a kezelni tervezett 102 beteg közül 76 ), a tumortömeg csökkenés pedig 94%-ban volt elérhető. Teljes remisszió (CR – complete remission) a betegek 33%-ánál jelentkezett (a kezelni szándékozott 102 beteg közül 34 ). A teljes túlélés (OS – overall survival) mediánja 40,5 hónap volt (a megfigyelés medián időtartama (a halálozásig vagy az utolsó kapcsolatfelvételig eltelt idő) a gyógyszer első adagjának beadásától számítva 35,1 hónap (1,8-72,9 hónap tartományban) volt. A becsült, teljes túlélési arány az 5. évnél 41% (95%-os konfidencia intervallum [31%, 51%]) volt. A vizsgálók értékelése általában megegyezett a felvételek független értékelésével. A kezelt betegek közül 8, terápiás választ mutató beteg esett át később allogén őssejttranszplantáción. A további hatásossági eredményeket lásd az 5. táblázatban. 5. táblázat: Hatásossági eredmények a kiújuló vagy terápiarezisztens Hodgkin-lymphomában szenvedő, háromhetente 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotinnal kezelt betegek körében
Legjobb klinikai válasz (n=102 ) Független vizsgáló szervezet, n (%) 95%-os konfidencia intervallum
Objektív terápiás válaszarány (CR + PR) Teljes remisszió (CR) Részleges remisszió (PR) Daganatellenes hatékonysági arány (CR + PR + stabil betegség) 76 (75) 34 (33) 42 (41) 98 (96) 64,9, 82,6 24,3, 43,4 Nem értelmezhető 90,3, 98,9
A terápiás válasz időtartama Medián a független vizsgáló szervezet értékelése szerint 95%-os konfidencia intervallum
Objektív terápiás válaszarány (CR + PR)a Teljes remisszió (CR) 6,7 hónap 27,9 hónap 3,6, 14,8
10,8, nem becsülhetőb
Teljes túlélés 95%-os konfidencia intervallum
Medián 40,5 hónap 28,7, 61,9
Becsült, 5 éves, teljes túlélési arány 41% 31%, 51%
a. A terápiás válasz időtartama 1,2+ hónap és 43+ hónap között változott, a független vizsgáló szervezet véleménye szerint objektív terápiás választ (OR) elérő betegek esetében az átlagos követési idő pedig 9,0 hónap volt az első gyógyszerdózis beadásától. b. Nem becsülhető. Egy feltáró jellegű, betegenkénti elemzés azt mutatta, hogy az SG035-0003 jelű klinikai vizsgálatban brentuximab-vedotinnal kezelt, HL-ben szenvedő betegek 64%-a a hosszabb progressziómentes túléléssel (PFS, progression free survival) mérve javuló klinikai hatást tapasztalt az utolsó kezelési módjukhoz képest. A kiinduláskor B tüneteket mutató 35 beteg (33%) közül 27 beteg (77%) észlelte az összes B tünet megszűnését a brentuximab-vedotin-kezelés megkezdése után medián értékben 0,7 hónappal. Őssejt-transzplantációra (SCT) nem jelölt, HL-ben szenvedő betegektől származó adatok C25007 számú vizsgálat Egy IV. fázisú, egykaros vizsgálatot végeztek olyan relabált vagy refrakter HL-ben szenvedő betegeknél (n = 60), akik korábban legalább egy kemoterápiás rezsimet kaptak, és a brentuximab-vedotin-kezelés elkezdésekor nem minősültek jelöltnek sem SCT-re, sem kombinált kemoterápiára. A ciklusok számának mediánértéke 7 volt (tartomány: 1-16 ciklus). A betegek háromhetente kaptak 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotin kezelést. Független vizsgáló szervezet szerint az ITT populáció objektív terápiás válaszaránya (Objective Response Rate – ORR) 50% (95%-os CI, 37; 63%) volt. A legjobb általános CR választ 7 betegnél jelentették (12%). PR-t 23 betegnél jelentettek (38%). Ezen 30 beteg közül a válaszig eltelt idő mediánja (meghatározása: az első dózistól a hamarabb bekövetkező PR-ig vagy CR-ig eltelt idő) 6 hét volt (tartomány: 5-39 hét). A legjobb teljes válaszig eltelt medián idő (meghatározása: az első dózistól a CR vagy PR legjobb klinikai válaszáig eltelt idő) 11 hét volt (tartomány: 5-60 hét). Huszonnyolc beteg (47%) SCT-ben részesült a mediánértékben 7 ciklusig (tartomány: 4-16 ciklus) tartó brentuximab-vedotin kezelés után. Az a 32 beteg (53%), aki nem részesült későbbi SCT-ben, szintén brentuximab-vedotint kapott mediánértékben 7 ciklusig (tartomány: 1-16 ciklus). A vizsgálatban részt vevő 60 beteg közül 49 beteg (82%) kapott >1 korábbi adganatellenes kezelést, valamint 11 beteg (18%) kapott 1 korábbi daganatellenes kezelést. A független vizsgáló szervezet értékelése szerint az ORR 51% volt (95% CI [36%, 66%]) minden olyan betegnél, aki >1 korábbi daganatellenes kezelésben részesült, illetve 45% (95% CI [17%, 77%]) volt azoknál, akik 1 , korábbi daganatellenes kezelést kaptak. Azoknál a betegeknél, akik >1 korábbi daganatellenes kezelést kaptak, 6 betegnél (12%) számoltak be legjobb általános válaszként CR-ről; 19 betegnél (39%) jelentettek PR-t. Azoknál a betegeknél, akik 1 korábbi daganatellenes kezelésben részesültek, 1 betegnél (9%) számoltak be CR-ről, PR-t pedig 4 betegnél (36%) jelentettek. A >1 korábbi kezelést kapott 49 beteg közül 22 beteg (45%) részesült később SCT-ben; az 1 korábbi kezelést kapott betegek közül 22 fő (45%) részesült később SCT-ben; az 1 korábbi kezelést kapott 11 beteg közül 6 fő (55%) részesült később SCT-ben. Korábban autológ őssejttranszplantációban nem részesülő, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegeknél is gyűjtöttek adatokat I. fázisú, dózisemelést célzó és klinikai farmakológiai vizsgálatokban (n = 15 beteg) és az NPP-ben (n = 26 beteg). A kiindulási betegjellemzők a korábbi, kombinált kemoterápiás sémák (medián értékben 3, 1-7 tartományban) sikertelenségét mutatták a brentuximab-vedotin első beadása előtt. A betegek ötvenkilenc százalékának (59%-ának) volt előrehaladott stádiumú (III vagy IV stádium) betegsége az kezdeti diagnózis felállításakor. Ezen I. fázisú vizsgálatok eredményei és az NPP tapasztalata azt jelezte, hogy korábban autológ őssejttranszplantációban nem részesülő, kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegeknél klinikailag jelentős választ lehetett elérni medián értékben 5 ciklusnyi brentuximab-vedotin után, melyet a vizsgálók által értékelt 54%-os objektív terápiás válaszarány és a 22%-os teljes remissziós ráta jelzett. Az SGN35-005 számú vizsgálat A brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, két kezelési karon zajló, multicentrikus vizsgálatban értékelték 329, HL-ben szenvedő betegnél, akiknél ASCT-t követően fokozott volt a kiújulás vagy a progresszió kockázata. Kizárták azokat a betegeket, akik ismert agyi/meningealis betegségben szenvedtek, beleértve a kórtörténetben szereplő PML-t is. A betegek jellemzőit lásd a 6. táblázatban. A 329 betegből 165 beteget randomizáltak a kezelési karra, és 164 beteget randomizáltak a placebo karra. A vizsgálatban az első dózist az ASCT-ből való felépülés után (30–45. nappal az ASCT-t követően) kapták meg a betegek. A betegeket 1,8 mg/kg ADCETRIS-szel vagy ennek megfelelő placebóval kezelték intravénásan, 30 perc alatt, 3 hetente beadva, legfeljebb 16 cikluson keresztül. Az alkalmas betegeknek legalább az egyik alábbi kockázati tényezővel kellett rendelkezniük: · terápiarezisztens HL az elsőként választott kezeléssel szemben, · az elsőként választott kezelés befejeződése után < 12 hónappal kiújuló vagy progrediáló HL, · extranodális érintettség az ASCT előtti kiújuláskor, beleértve a nyirokcsomót érintő terime kiterjedése a nyirokcsomón kívüli, érintkező létfontosságú szervekre. 6. táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása a III. fázisú, ASCT-t követő HL vizsgálatban
A betegek jellemzői Brentuximab-vedotin N=165 Placebo N=164
Medián életkor, év (tartomány) 33 év (18–71) 32 év (18–76)
Nem 76 férfi (46%) / 97 férfi (59%) /
89 nő (54%) 67 nő (41%)
ECOG státusz
0 87 (53%) 97 (59%)
1 77 (47%) 67 (41%)
2 1 (1%) 0
A betegség jellemzői
A korábbi kemoterápiás protokollok 2 (2–8) 2 (2–7)
számának mediánja (tartomány)
A HL diagnózistól az első dózisig eltelt idő 18,7 hónap (6,1– 18,8 hónap (7,4–180,8)
mediánja (tartomány) 204,0)
A betegség stádiuma a HL első
diagnózisakor
1. stádium 1 (1%) 5 (3%)
2. stádium 73 (44%) 61 (37%)
3. stádium 48 (29%) 45 (27%)
4. stádium 43 (26%) 51 (31%)
Nem ismert 0 2 (1%)
PET vizsgálati státusz az ASCT előtt
FDG-DÚSULÁS 64 (39%) 51 (31%)
FDG-NEGATÍV 56 (34%) 57 (35%)
NEM VÉGEZTEK 45 (27%) 56 (34%)
Extranodális érintettség az ASCT előtti 54 (33%) 53 (32%)
kiújuláskor
B tüneteka 47 (28%) 40 (24%)
A mentő terápiára adott legjobb válasz az
ASCT előttb
Teljes válasz 61 (37%) 62 (38%)
Részleges válasz 57 (35%) 56 (34%)
Stabil válasz 47 (28%) 46 (28%)
HL státusz az elsőként választott, standard
kemoterápia befejeződése utánb
Terápiarezisztens 99 (60%) 97 (59%)
Terápiarezisztencia időpontja <12 hónap 53 (32%) 54 (33%)
Kiújulás időpontja≥12 hónap 13 (8%) 13 (8%)
a. Terápiarezisztens betegségre vonatkozóan, illetve az elsőként választott kezelés utáni progresszió vagy kiújulás esetén. b. Stratifikációs tényezők randomizáláskor. A hatásossági eredményeket a 7. táblázat mutatja be. A PFS, mint elsődleges végpont teljesült, és 18,8 hónapos különbséget mutatott a PFS mediánjában a kezelési kar javára. 7. táblázat: Hatásossági eredmények háromhetente 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotinnal kezelt, HL-ben szenvedő betegeknél, akiknél ASCT-t követően fokozott volt a kiújulás vagy a progresszió kockázata
Brentuximab-vedotin N=165 Placebo N=164 Stratifikált relatív hazárd
Progressziómentes túlélésa Medián a független vizsgáló szervezet szerint
42,9 hónap 24,1 hónap 0,57
(95%-os CI [0,40,
0,81])
(95%-os CI [30,4, 42,9]) (95%-os CI [11,5, -])
Stratifikált lograng
próba; P = 0,001
Medián a vizsgáló szerint
Nem érték el 15,8 hónap 0,5
(95%-os CI [26,4, -]) (95%-os CI [8,5, -]) (95%-os CI [0,36, 0,70])b
Teljes túlélés Halálozások száma (%)
28 (17) 25 (15) 1,15 (95%-os CI [0,67, 1,97]
a. Az elsődleges elemzéskor a követési idő mediánja mindkét karnál 30 hónap volt [tartomány: 0– 50]. b. Stratifikált lograng próbát nem végzett a progressziómentes túlélésre a vizsgáló. A PFS előre meghatározott alcsoport elemzéseit a betegek legjobb válasza az ASCT előtti mentő terápiára, az elsőként választott kezelés utáni HL státusz, az életkor, a nem, a vizsgálat megkezdésekor mért testtömeg, az ECOG státusz a vizsgálat megkezdésekor, az ASCT előtti kezelések száma, a földrajzi régió, az ASCT előtti PET státusz, az elsőként választott kezelés sikertelensége utáni B tünet státusz, valamint az ASCT előtti extranodális betegségstátusz szerint végezte el a független vizsgáló szervezet. Az elemzések következetes trendet mutattak a brentuximab-vedotin-kezelést kapó betegeknél megmutatkozó előnyben, szemben a placebót kapó betegekkel, kivéve a ≥65 éves betegeknél (n = 8). Nem figyeltek meg különbséget az életminőségben a kezelt és a placebót kapó karnál. A HL kiújulásának fokozott kockázatával élő betegeken végzett, a gyógyászati erőforrások felhasználására vonatkozó elemzés azt mutatta, hogy a brentuximab-vedotint kapó betegeknél kevesebb kórházi és járóbeteg-ellátásra volt szükség, valamint kevesebb munkanapot/egyéb tevékenységet mulasztottak a betegek és gondozóik a placebót kapókhoz képest. Frissített elemzést végeztek 3 évnyi követés után, mely tartós javulást mutatott a PFS-ben a független vizsgáló szervezet szerint (HR=0,58 [95%-os CI (0,41, 0,81)]). Post-hoc kockázatitényező-elemzés Post-hoc elemzéseket végeztek a fokozott kockázat (a kockázati tényezők száma) klinikai előnyre gyakorolt hatásának értékelésére (8. táblázat). Az elemzésekben a jellemző kockázati tényezőkvoltak: · a <12 hónapja bekövetkezett vagy az elsőként választott kezeléssel szemben rezisztens HL , · a CT-vel és/vagy PET vizsgálattal igazolt legjobb válaszként PR vagy stabil betegség legutolsó mentő terápiára, , · az extranodális érintettség az ASCT előtti kiújuláskor, · a B tünetek az ASCT előtti kiújuláskor, · a két vagy több korábbi mentő terápia. Ezen post-hoc elemzések eredményei arra utalnak, hogy a két vagy több kockázati tényezővel rendelkező betegeknél nagyobb a klinikai előny, de önmagában egyik kockázati tényező sem mutatott különbséget. A PFS vagy a teljes túlélés tekintetében nem figyeltek meg előnyt a kiújulás vagy progresszió egyetlen kockázati tényezőjével rendelkező betegeknél. 8. táblázat: A független vizsgáló szervezet által megállapított PFS és OS összefoglalása kockázati tényezők szerint a III. fázisú ASCT utáni HL vizsgálatban
Független vizsgáló szervezet szerinti progressziómentes túlélés
Kockázati tényezők száma=1 Kockázati tényezők száma ≥2 Kockázati tényezők száma ≥3
Brentuximab- vedotin N=21 Placebo N=28 Brentuximab- vedotin N=144 Placebo N=136 Brentuximab -vedotin N=82 Placebo N=84
Betegek, akiknél a betegség progressziój át észlelték, vagy elhalálozott betegek számaa (%) 9 (43) 7 (25) 51 (35) 68 (50) 32 (39) 49 (58)
Stratifikált relatív hazárd 1,65 (95%-os CI [0,60, 4,55])b 0,49 (95%-os CI [0,34, 0,71]) 0,43 (95%-os CI [0,27, 0,68])
Teljes túlélés
Kockázati tényezők száma =1 Kockázati tényezők száma ≥2 Kockázati tényezők száma ≥3
Brentuximab- vedotin N=21 Placebo N=28 Brentuximab- vedotin N=144 Placebo N=136 Brentuximab -vedotin N=82 Placebo N=84
Halálozások számac (%) 5 (24) 1 (4) 23 (16) 24 (18) 15 (18) 16 (19)
Stratifikált relatív hazárd 7,94 (95%-os CI [0,93, 68,06])b 0,94 (95%-os CI [0,53, 1,67]) 0,92 (95%-os CI [0,45, 1,88])
a. Halálozás korábbi progresszió vagy egynél több értékelő vizit kihagyása nélkül. b. Nem stratifikált elemzésből származó eredményeket jelöl. c. Bármely okból bekövetkezett halálozási események. A 2 vagy több kockázati tényezővel rendelkező betegeknél végzett frissített elemzés idején (3 évnyi követés) a PFS független vizsgáló szervezet szerinti relatív hazárdja 0,49 volt (95%-os CI [0,34, 0,71]), és a PFS vizsgáló szerinti relatív hazárdja 0,41 volt (95%-os CI [0,29, 0,58]) (lásd 1. és 2. ábra). 1. ábra: A független vizsgáló szervezet szerinti PFS Kaplan–Meier-diagramja a ≥2 kockázati tényezővel rendelkező betegeknél 2. ábra: A vizsgáló szerinti PFS Kaplan–Meier-diagramja a ≥2 kockázati tényezővel rendelkező betegeknél Az SGN35-006 számú vizsgálat (ismételt kezelés) Az ismételt kezelés hatásosságát értékelték egy II. fázisú, nyílt, multicentrikus vizsgálatban olyan betegek körében, akik korábban reagáltak (CR vagy PR) brentuximab-vedotin-kezelésre. A kiújuló vagy terápiarezisztens HL-ben szenvedő betegek közül húsz kapott 1,8 mg/kg-os és egy kapott 1,2 mg/kg-os kezdő ADCETRIS dózist intravénásan 30 perc alatt beadva 3 hetenként. A ciklusok számának mediánja 7 (2-37 ciklus között) volt. Az értékelhető 20, HL-ben szenvedő beteg közül 6 (30%) ért el CR-t és szintén 6 (30%) ért el PR-t az ismételt brentuximab-vedotin-kezeléssel 60%-os ORR mellett. A választartam mediánja sorrendben 9,2 és 9,4 hónap volt az OR-t (CR+PR) illetve a CR-t elérő betegeknél. Szisztémás anaplasztikus nagysejtes lymphoma Az SG035-0004 számú vizsgálat Az egymagában alkalmazott brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát egy nyílt, egy kezelési ágon zajló, multicentrikus vizsgálatban értékelték 58, kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL-ben szenvedő betegnél. Lásd alább a betegek és betegségük kiindulási jellemzőit a 9. táblázatban. 9. táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása II. fázisú, a kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL vizsgálatban
A betegek jellemzői N=58
Medián életkor, év (tartomány) 52 év (14-76)
Nem 33 férfi (57%)/25 nő (43%)
ECOG státusza 19 (33%)
0
1 38 (66%)
Korábbi autológ őssejttranszplantáció 15 (26%)
Korábbi kemoterápiás protokollok (tartomány) 2 (1-6)
Szövettanilag igazolt CD30-pozitív betegség 57 (98%)
Anaplasztikus lymphoma kináz (ALK)-negatív betegség 42 (72%)
A betegség jellemzői
Elsődleges terápiarezisztencia az elsőként választott 36 (62%)
kezeléssel szembenb
Terápiarezisztencia a legutóbbi kezeléssel szemben 29 (50%)
Relapszus a legutóbbi kezelést követően 29 (50%)
B tünetek a kiinduláskor 17 (29%)
3. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor 8 (14%)
4. stádiumú betegség az első diagnózis felállításakor 21 (36%)
a. Egy beteg kiindulási ECOG státusza 2-es volt, ami a protokoll szerint tiltott és a „Beválasztási kritériumok nem teljesülnek” kitételnek felel meg. b. Elsődlegesen terápiarezisztens sALCL meghatározása az, amikor nem sikerült teljes remissziót elérni, vagy a betegség az elsődlegesen választott kezelés befejezését követő 3 hónapon belül progrediált. Az sALCL diagnózisának felállítása és a brentuximab-vedotin első adagjának beadása között eltelt időtartam mediánja 16,8 hónap volt. Tíz (10) beteg (17%) kapott 16 ciklusnyi brentuximab-vedotin-kezelést, a beadott ciklusok számának mediánja 7 (1 és 16 ciklus között) volt. A brentuximab-vedotin-kezelésre adott terápiás választ a Malignus lymphomák terápiás válaszának átdolgozott kritériumai (Revised Response Criteria for Malignant Lymphoma, Cheson, 2007) alapján egy független vizsgáló szervezet határozta meg. A terápiás választ mellkasi, nyaki, hasi és kismedence spirál CT, PET vizsgálat és a klinikai adatok alapján határozták meg. A 2., 4., 7., 10., 13. és 16. ciklusban került sor a terápiás válasz értékelésére, PET vizsgálatot a 4. és a 7. ciklusban végeztek. Az objektív terápiás válaszarány (ORR – objective response rate) a független válaszadó testület megítélése szerint a betegek 86%-ánál jelentkezett (a kezelni szándékozott 58 fős betegcsoportban 50). A teljes remisszió (CR – teljes remisszió) aránya 59% volt (a kezelni tervezett 58 fős betegcsoportban 34), tumortömeg csökkenést (bármilyen fokút) a betegek 97%-a ért el. A becsült 5 éves teljes túlélés 60% (95%-os konfidencia intervallum [47%, 73%]) volt (a megfigyelési idő (a halálozásig vagy az utolsó kapcsolatfelvételig eltelt idő) mediánja a gyógyszer első dózisának beadásától számítva 71,4 hónap volt). A vizsgálók értékelése általában megegyezett a felvételek független értékelésével. A kezelt betegek közül később 9 terápiás választ mutató beteg esett át allogén őssejttranszplantáción, és 9 terápiás választ mutató beteg esett át autológ őssejttranszplantáción. A további hatásossági eredményeket lásd a 10. táblázatban és a 3. ábrán. 10. táblázat: Hatásossági eredmények kiújuló vagy terápiarezisztens sALCL-ben szenvedő, háromhetente 1,8 mg/kg dózisú brentuximab-vedotinnal kezelt betegek körében
Legjobb klinikai válasz (n=58 ) Független vizsgáló 95%-os konfidencia
szervezet, n (%) intervallum
Objektív terápiás válaszarány (teljes remisszió + részleges remisszió) Teljes remisszió (CR, complete remission) Részleges remisszió (PR, partial remission) Daganatellenes hatékonysági arány (teljes remisszió + részleges remisszió + stabil betegség) 50 (86) 34 (59) 16 (28) 52 (90) 74,6, 93,9 44,9, 71,4 Nem értelmezhető 78,8, 96,1
A terápiás válasz időtartama Medián a független 95%-os konfidencia
vizsgáló szervezet intervallum
értékelése szerint
Objektív terápiás válasz (teljes 13,2 5,7, 26,3
remisszió + részleges remisszió)a
Teljes remisszió (CR, complete 26,3 13,2, nem becsülhető
remission)
Progressziómentes túlélés Medián érték a független 95%-os konfidencia
vizsgáló szervezet intervallum
értékelése szerint
Medián 14,6 6,9, 20,6
Teljes túlélés Medián 95%-os konfidencia
intervallum
Medián Nem érték el 21,3, nem becsülhető
a. A terápiás válasz időtartama 0,1+ hónap és 39,1+ hónap között változott, a független vizsgáló szervezet véleménye szerint objektív terápiás választ (OR, objective response) elérő betegek esetében a követési idő mediánja pedig 15,5 hónap volt az első gyógyszerdózis beadásához képest. 3. ábra: A teljes túlélés Kaplan–Meier-diagramja 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 0 6 12 18 24 30 36 42 48 54 60 66 72 78 84 Kockázattal élők (Események) Idő (hónapok) 58 (0) 48 (10) 41 (17) 37 (20) 36 (21) 36 (21) 36 (21) 35 (21) 35 (21) 35 (21) 33 (23) 32 (24) 25 (25) 4 (25) 0 (25) Egy feltáró jellegű, betegenkénti elemzés azt mutatta, hogy az SG035–0004 jelű klinikai vizsgálatban a brentuximab-vedotinnal kezelt, sALCL-ben szenvedő betegek 69%-a a hosszabb progressziómentes túléléssel (PFS, progression free survival) mérve javuló klinikai hatást tapasztalt az utolsó kezelési módjukhoz képest. A kiinduláskor B tüneteket mutató 17 beteg (29%) közül 14 (82%) észlelte az összes B tünet megszűnését a brentuximab-vedotin-kezelés megkezdése után medián értékben 0,7 hónappal. Az SGN35–006 számú vizsgálat (ismételt kezelés) Az ismételt kezelés hatásosságát értékelték egy II. fázisú, nyílt, multicentrikus vizsgálatban olyan betegek körében, akik korábban reagáltak (CR vagy PR) brentuximab-vedotin-kezelésre. A kiújuló sALCL-ben szenvedő betegek közül hét kapott 1,8 mg/kg-os és egy kapott 1,2 mg/kg-os kezdő ADCETRIS dózist intravénásan 30 perc alatt beadva 3 hetenként. A ciklusok számának mediánja 8,5 (2-30 ciklus között) volt. Az értékelhető 8 sALCL-ben szenvedő beteg közül 3-at kétszer kezeltek ismételten így a teljes ismételt kezelési tapasztalat 11 volt. A ismételt brentuximab-vedotin-kezelés 6 CR-t (55%) és 4 PR-t eredményezett 91%-os ORR mellett. A választartam mediánja sorrendben 8,8 és 12,3 hónap volt az OR-t (CR+PR) illetve a CR-t elérő betegeknél. Cutan T-sejtes lymphoma C25001 számú vizsgálat A monoterápiában alkalmazott brentuximab-vedotin hatásosságát és biztonságosságát, egy pivotális, III. fázisú, nyílt, randomizált, multicentrikus vizsgálatban értékelték 128, szövettanilag igazolt CD30+ CTCL-ben szenvedő betegnél. A CD30 pozitivitást egy immunhisztokémiai vizsgálatban a membrán, citoplazmás és/vagy Golgi festéses mintázatot mutató lymphoid célsejtek ≥ 10%-aként határozták meg (Ventana anti-CD30 [Ber-H2]). A mycosis fungoidesszel [MF] és a primaer cutan anaplasztikus nagysejtes lymphomával [pcALCL] diagnosztizált betegek a vizsgálatban való részvételre alkalmasnak minősültek. A betegeket ezen betegségtípusok alapján stratifikálták, és 1:1 arányban brentuximab-vedotint, illetve a kezelőorvos választása alapján metotrexátot vagy bexarotént kapó csoportokba randomizálták. A pcALCL-ben szenvedő betegek korábban vagy sugárkezelésben, vagy legalább 1 szisztémás kezelésben, az MF-ben szenvedő betegek pedig legalább 1 szisztémás kezelésben részesültek. Az egyidejűleg szisztémás ALCL-ben, Sézary-syndromában és egyéb non-Hodgkin lymphomában (a lymphomatoid papulosis [LyP] kivételével) szenvedő betegeket kizárták a vizsgálatból. A betegeket 1,8 mg/kg brentuximab-vedotinnal kezelték intravénásan, 30 perc alatt, 3 hetente beadva, legfeljebb 16 cikluson vagy a kezelőorvos megítélése alapján 48 héten keresztül. A ciklusok számának mediánja körülbelül 12 ciklus volt a brentuximab-vedotin karon. A kezelőorvos által választott kezelési karon a kezelés medián időtartama (ciklusok száma) a bexarotént kapó betegeknél körülbelül 16 hét (5,5 ciklus), a metotrexátot kapó betegeknél pedig 11 hét (3 ciklus) volt. A 11. táblázat a betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összegzését tartalmazza. 11. táblázat: A betegek és betegségük kiindulási jellemzőinek összefoglalása a III. fázisú CTCL vizsgálatban (ITT populáció)
A betegek jellemzői Brentuximab-vedotin N = 64 Kezelőorvos által választott kezelés (metotrexát vagy bexarotén) N = 64
Medián életkor (tartomány) 62 év (22–83) 58,5 év (22–83)
65 éves vagy idősebb betegek n (%) 28 (44%) 24 (38%)
Nem n (%) 33F (52%)/31N (48%) 37F (58%)/27N (42%)
ECOG státusz n (%)
0 43 (67) 46 (72)
1 18 (28) 16 (25)
2 3 (5) 2 (3)
A betegség jellemzői
Korábbi kezelések számának mediánja 4 (0–13) 3,5 (1–15)
(tartomány)
Bőrre irányuló kezelések számának 1 (0–6) 1 (0–9)
mediánja (tartomány)
Szisztémás kezelések számának mediánja 2 (0–11) 2 (1–8)
(tartomány)
MF, n (%) 48 (75) 49 (77)
Korai (IA-IIA) 15 (31) 18 (37)
Előrehaladott (IIB-IVBa) 32 (67) 30 (61)
pcALCL, n (%) 16 (25) 15 (23)
Csak bőr 9 (56) 11 (73)
Extracutan érintettség 7 (44) 4 (27)
a Mindkét karon volt egy beteg, akinek a betegség stádiumának meghatározásához használt adatai hiányosak voltak, ezért azok nem szerepelnek a táblázatban. A leggyakoribb, korábban alkalmazott bőrterápia az ITT populációban a sugárterápia (64%), a fényterápia (48%) és a lokálisan alkalmazott szteroidok (17%) voltak. A leggyakoribb, korábban alkalmazott szisztémás terápia az ITT populációban a kemoterápia (71%), az immunterápia (43%) és a bexarotén (38%) volt. Az elsődleges végpont egy olyan objektív terápiás válaszarány volt, ami legalább 4 hónapig tartott (ORR4) (az első választól az utolsó válaszig eltelt időtartam ≥ 4 hónap), amint azt a bőr (a vizsgáló által a módosított, súlyosság szerint súlyozott értékelő eszköz segítségével [modified severity weighted assessment tool, mSWAT] végzett) értékelését, a nyirokcsomók és a belszervek radiográfiás értékelését, valamint a keringő Sézary-sejtek (Olsen 2011) kimutatását magában foglaló Globális válaszadási skála (Global response score, GRS) független felülvizsgálata megállapította. A 12. táblázat az ORR4 eredményeit és az egyéb fontos, másodlagos végpontokat foglalja magában. 12. táblázat: 1,8 mg/kg brentuximab-vedotinnal 3 hetente kezelt CTCL betegek hatásossági eredményei (ITT populáció)
Brentuximab- vedotin (N = 64) A kezelőorvos választása (metotrexát vagy bexarotén) N = 64
Legalább 4 hónapig tartó, objektív terápiás válaszarány (ORR4) – független vizsgáló szervezet által értékelve
N (%) 36 (56,3) 8 (12,5)
Százalékos különbség (95% CI) 43,8 (29,1, 58,4)
p-érték < 0,001
Teljes válasz (CR) – független vizsgáló szervezet által értékelve
N (%) 10 (15,6) 1 (1,6)
Százalékos különbség (95% CI) 14,1 (–4,0, 31,5)
Korrigált p-értéka 0,0046
Progressziómentes túlélés (progression free survival, röv. PFS) – független vizsgáló szervezet
által értékelve
Medián (hónapok) 16,7 3,5
Relatív hazárd 0,270
95% CI (0,17, 0,43)
Korrigált p-értéka < 0,001
a Súlyozott Holm-féle eljárással kiszámítva Az ORR4 előre meghatározott alcsoport elemzéseit a beteg CTCL altípusa, a kiinduló ECOG státusz, a beteg életkora, neme és földrajzi régió szerint végezte el a független vizsgáló szervezet. Az elemzések a brentuximab-vedotint kapó betegek javára mutató következetes tendenciát fedtek fel, a kezelőorvos által választott kezelésben részesülő betegekhez képest. Az ORR4 50% és 75% volt a brentuximab-vedotin karon, ellentétben a kezelőorvos által választott kezelési karon az MF esetében megfigyelt 10,2%-kal, illetve a pcALCL esetében megfigyelt 20%-kal. Az életminőséget illetően nem volt megfigyelhető jelentős különbség a kezelési karok között (az EuroQol ötdimenziós kérdőíve [EQ-5D] és a Rákterápia funkcionális értékelésének általános része [Functional Assessment of Cancer Therapy-General, FACT-G] alapján). Az ADCETRIS hatásosságát és biztonságosságát két további, nyílt vizsgálatban értékelték 108, CD30+ CTCL relapszust mutató (beleértve MF-ben és pcALCL-ben, valamint Sézary-syndromában, lymphomatoid papulosisban szenvedő és kevert sejtes CTCL hisztológiájú) betegek bevonásával, a CD30 expressziótól függetlenül. A betegeket 1,8 mg/kg ADCETRIS-szel kezelték intravénásan, 30 perc alatt, 3 hetente beadva, legfeljebb 16 cikluson keresztül. A vizsgálatok biztonságossági és hatásossági eredményei megfeleltek a C25001 számú vizsgálat eredményeinek.A teljes válaszadási arány MF esetében 54-66%, pcALCL esetében 67%, SS esetében 50%, LyP esetében 92% és kevert CTCL hisztológa esetén 82-85% volt. Gyermekek és serdülők A brentuximabvedotin biztonságosságát, farmakokinetikáját és daganatellenes aktivitását egy összevont, I./II. fázisú, multicentrikus, nyílt, monoterápiás, dóziseszkalációs vizsgálatban (C25002) értékelték 36 (7 és 17 év közötti) relabált vagy refrakter HL-ben, illetve sALCL-ben szenvedő (7 és 11 év közötti, n = 12, illetve 12 és 17 év közötti, n = 24) gyermekeknél. A vizsgálat I. fázisa értékelte a biztonságossági profilt (lásd 4.8 pont), meghatározta a gyermekek által maximálisan tolerált dózist (maximum tolerated dose, MTD) és/vagy a II. fázis ajánlott dózisát (recommended phase 2 dose, RP2D), továbbá értékelte a brentuximab-vedotin farmakokinetikáját (lásd 5.2 pont). Az I. fázisba 3 relabált, illetve refrakter HL-ben szenvedő, 1,4 mg/kg-os és 9 (7 relabált, illetve refrakter HL-ben szenvedő és 2 sALCL-ben szenvedő) 1,8 mg/kg-os dózissal kezelt beteget vontak be. A maximálisan tolerált dózist (MTD) nem érték el. Az RP2D-t 1,8 mg/kg-ban határozták meg. A vizsgálat során összesen 16 relabált, illetve refrakter HL-ben és 17 relabált, illetve refrakter sALCL-ben szenvedő beteget vontak be, akik közül az első relapszust mutató 10 beteget 1,8 mg/kg brentuximabvedotinnal kezelték. A legjobb teljes válaszadási arányt (overall response rate, ORR) egy független értékelő intézmény (independent review facility, IRF) elemezte a vizsgálat mindkét fázisa során az RP2D dózisban. Az RP2D-t kapó 33 beteg közül 32 betegnél volt értékelhető a válaszreakció. Az értékelhető válaszreakciót mutató, relabált vagy refrakter HL-ben szenvedő betegeknél az objektív terápiás válaszarány 47%, a relabált vagy refrakter sALCL-ben szenvedő betegeknél 53%, az sALCL-ben szenvedő betegeknél első relapszus esetén pedig 60% volt. 8 HL-ben és 9 sALCL-ben szenvedő beteg esett át őssejttranszplantáción a brentuximab-vedotin kezelést követően. Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál halasztást engedélyez az ADCETRIS vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően Hodgkin lymphoma kezelése és anaplasztikus, nagysejtes lymphoma kezelése indikációkban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk). Ezt a gyógyszert „feltételes jóváhagyással” engedélyezték, ami azt jelenti, hogy a gyógyszerre vonatkozóan további adatokat kell benyújtani. Az Európai Gyógyszerügynökség legalább évente felülvizsgálja az erre a gyógyszerre vonatkozó új információkat, és szükség esetén módosítja az alkalmazási előírást.

Farmakokinetika:
A brentuximab-vedotin farmakokinetikai tulajdonságait I. fázisú vizsgálatokban és egy 314 beteg adatait felhasználó populációs farmakokinetikai elemzésben tanulmányozták. A brentuximab-vedotint az összes klinikai vizsgálat során intravénás infúzió formájában adagolták. A brentuximab-vedotin antitest-gyógyszer konjugátum maximális koncentrációja jellemzően az infúzió végén vagy az infúzió befejezéséhez legközelebb eső mintavételi időpontban volt megfigyelhető. Az antitest-gyógyszer konjugátum szérumkoncentrációjának multiexponenciális csökkenését figyelték meg körülbelül 4-6 napos terminális felezési idővel. Az expozíciók nagyjából arányosak voltak a dózissal. A becsült terminális felezési időnek megfelelően a háromhetente alkalmazott adagolási rend szerint beadott többszöri gyógyszerdózist követően az antitest-gyógyszer konjugátum minimálisan vagy egyáltalán nem halmozódott fel. Az egyszeri 1,8 mg/kg dózisú antitest- gyógyszer konjugátum jellemző Cmax- és AUC-értéke egy I. fázisú vizsgálatban, sorrendben körülbelül 31,98 μg/ml, illetve 79,41 μg/ml x nap volt. A brentuximab-vedotin legfontosabb metabolitja az MMAE. Az egyszeri 1,8 mg/kg dózisú antitest- gyógyszer konjugátum beadását követően az MMAE medián Cmax-, AUC- és Tmax-értéke egy I. fázisú vizsgálatban, sorrendben körülbelül 4,97 ng/ml, 37,03 ng/ml x nap, illetve 2,09 nap volt. A MMAE-expozíció a brentuximab-vedotin többszöri dózisának beadását követően az első adag expozíciójának körülbelül 50-80%-ával csökkent, ahogy azt a következő dózisok beadásakor megfigyelték. Az MMAE tovább metabolizálódik főként egy hasonlóan hatékony metabolittá; ennek expozíciója azonban egy nagyságrenddel kisebb, mint az MMAE-é. Így várhatóan nincs számottevő hozzájárulása az MMAE szisztémás hatásaihoz. Az első ciklusban a nagyobb MMAE expozíció a neutrophilek számának teljes csökkenésével társult. Eloszlás A MMAE in vitro 68-82%-ban kötődött az emberi szérum plazmafehérjékhez. A MMAE feltételezhetően nem szorítja ki a fehérjékhez erősen kötődő gyógyszereket a kötésükből, illetve a fehérjékhez erősen kötődő gyógyszerek nem szorítják ki az MMAE-t a kötésből. A MMAE in vitro a P-gp szubsztrátja volt, és a klinikai koncentrációkban nem gátolta a P-gp működését. Emberben az antitest-gyógyszer konjugátum átlagos eloszlási térfogata dinamikus egyensúlyi állapotban 6-10 l volt. A MMAE jellemző látszólagos elosztási térfogata (VM illetve VMP) a populációs farmakokinetikai számítások alapján sorrendben 7,37 l és 36,4 l volt. Biotranszformáció Az antitest-gyógyszer konjugátum várhatóan fehérjeként katabolizálódik, és az aminosav összetevők újrahasznosulnak, vagy kiválasztásra kerülnek. Állatokból és emberekből származó in vivo adatok arra utalnak, hogy a brentuximab-vedotinból felszabaduló MMAE-nak csak kis hányada metabolizálódik. A MMAE metabolitjainak szintjét még nem mérték az emberi plazmában. A MMAE legalább egy metabolitja aktívnak bizonyult in vitro. A MMAE a CYP3A4 és esetleg a CYP2D6 szubsztrátja. In vitro adatok arra utalnak, hogy az MMAE metabolizmusa elsősorban a CYP3A4/5 által végzett oxidáció útján történik. Emberi májból származó mikroszómák használatával végzett in vitro vizsgálatok szerint az MMAE csak a klinikai gyakorlatban elért koncentrációnál jelentősen magasabb koncentrációban gátolja a CYP3A4-et. A MMAE nem gátolja a többi izoenzimet. Az emberi májsejtekből készült elsődleges tenyészetekben az MMAE nem serkentett egyetlen jelentősebb CYP450 enzimet sem. Elimináció Az antitest-gyógyszer konjugátum katabolizmus útján választódik ki jellemzően 1,457 l/napos becsült clearance-szel és 4-6 napos felezési idővel. A MMAE kiválasztódását az antitest-gyógyszer konjugátumból történő felszabadulása korlátozta, jellemző látszólagos clearance-e 19,99 l/nap, felezési ideje 3-4 nap volt. A kiválasztásos vizsgálatot olyan betegeknél végezték, akik 1,8 mg/kg-os dózisban kaptak egy adag brentuximab-vedotint. A brentuximab-vedotin infúzió során az antitest-gyógyszer konjugátum formájában beadott összes MMAE körülbelül 24%-a egy hét alatt visszanyerhető volt a vizeletből és a székletből. A visszanyert MMAE körülbelül 72%-a a székletben volt megtalálható. A MMAE kisebb hányada (28%) a vizeleten keresztül ürült. Farmakokinetikai tulajdonságok speciális populációkban A populációs farmakokinetikai elemzés azt mutatta, hogy a kiindulási szérumalbumin-koncentráció az MMAE-clearance jelentős kovariánsa. Az elemzés azt mutatta, hogy az MMAE clearance kétszer alacsonyabb volt az alacsonyabb, <3,0 g/dl-es szérum albumin koncentrációval rendelkező betegeknél, mint azoknál, akik szérum albumin koncentrációja a normális tartományban volt. Májkárosodás A brentuximab-vedotin és az MMAE farmakokinetikáját egy vizsgálat értékelte 1,2 mg/kg ADCETRIS alkalmazása után, enyhe (Child-Pugh A; n=1), közepesen súlyos (Child-Pugh B; n=5) és súlyos (Child-Pugh C; n=1) májkárosodásban szenvedő betegeknél. Normál májfunkciójú betegekkel összehasonlítva az MMAE expozíció körülbelül 2-3-szorosára emelkedett (90%-os CI, 1,27-4,12-szeres) májkárosodásban szenvedő betegeknél. Vesekárosodás A brentuximab-vedotin és az MMAE farmakokinetikáját egy vizsgálat értékelte 1,2 mg/kg ADCETRIS alkalmazása után, enyhe (n=4), közepesen súlyos (n=3) és súlyos (n=3) vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Normál vesefunkciójú betegekkel összehasonlítva az MMAE expozíció körülbelül 1,9-szeresére emelkedett (90%-os CI, 0,85-4,21-szeres) súlyos (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem figyeltek meg hatást. Idősek A brentuximab-vedotin populációs farmakokinetikai analízisét több vizsgálat, így 380, legfeljebb 87 éves beteg (34, ≥ 65–< 75 és 17, ≥ 75 éves beteg) adatai alapján végezték el. Megvizsgálták az életkor farmakokinetikára gyakorolt hatását, ami azonban nem bizonyult jelentős kovariánsnak (lásd 4.2 pont). Gyermekek és serdülők A brentuximab-vedotin antitest-gyógyszer konjugátum és MMAE farmakokinetikáját egy összevont I./II. fázisú klinikai vizsgálatban értékelték 36 (7 és 17 év közötti), relabált, illetve refrakter HL-ben és sALCL-ben szenvedő gyermeknél (7 és 11 év közötti gyermekeknél, n = 12, illetve 12 és 17 év közötti serdülőknél, n = 24) (lásd 5.1 pont) 3 hetes időközönként egy 30 perces 1,4 mg/kg-os, illetve 1,8 mg/kg-os intravénás brentuximab-vedotin infúzió beadását követően. Az antitest-gyógyszer konjugátum Cmax-értékét jellemzően az infúzió végén, illetve az infúzió befejezéséhez legközelebb eső mintavételi időpontban figyelték meg. Az antitest-gyógyszer konjugátum szérumkoncentrációjának multiexponenciális, a végén már körülbelül 4-5 napos felezési idejű csökkenését figyelték meg. A vizsgálati alanyok expozíciója nagyjából arányos volt a dózissal a fiatalabb és alacsonyabb testsúlyú betegeknél pedig az antitest-gyógyszer konjugátum expozíció csökkent. Az antitest-gyógyszer konjugátum medián AUC-értéke a vizsgálatban részt vevő gyermekeknél kb. 14%-kal, a serdülőknél pedig 3%-kal volt alacsonyabb a felnőtt betegek értékeinél, míg az MMAE-expozíció 53%-kal alacsonyabb, illetve 13%-kal magasabb volt, mint a felnőtt betegeknél. Egyszeri 1,8 mg/kg-os dózist követően az antitest-gyógyszer konjugátum medián Cmax- és AUC-értéke 29,8 µg/ml, illetve 67,9 µg*nap/ml volt 12 évesnél fiatalabb betegeknél, és 34,4 µg/ml, illetve 77,8 µg*nap/ml volt a 12 éves vagy annál idősebb betegeknél. Egyszeri 1,8 mg/kg-os dózist követően az MMAE Cmax-, AUC- és Tmax-értéke 3,73 ng/ml, 17,3 ng*nap/ml, illetve 1,92 nap volt a 12 évesnél fiatalabb betegeknél, és 6,33 ng/ml, 42,3 ng*nap/ml, illetve 1,82 nap volt a 12 éves vagy annál idősebb betegeknél. Az ADA-pozitív gyermekeknél a brentuximab-vedotin clearence fokozódását figyelték meg. Egyetlen 12 év alatti beteg sem (a 11-ből 0) vált tartósan pozitívvá, a 12 éves vagy annál idősebb betegek közül pedig 2 (a 23-ból 2) vált tartósan ADA-pozitívvá.

Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár