Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Terápiás Vas-keláció monoterápia - krónikus vastúlterhelés kezelése, pl. -transzfúzió okozta haemosiderosis, úgymint thalassaemia majorban, sideroblastos anaemiában, autoimmun haemolytikus anaemiában és más krónikus anaemiákban -idiopathiás (primer) haemochromatosis, ha a betegek egyéb betegsége (pl. súlyos anaemiája, szívbetegsége, hypoproteinaemiája) nem teszi lehetővé a phlebotomiát -prophyria cutanea tardaval együttjáró vastúlterhelés, amennyiben a betegek a phlebotomiát nem tolerálják. Heveny vasmérgezés kezelése Krónikus alumínium túlterhelés kezelése krónikusan dialysált vesebetegek esetében, ha -alumínium-okozta csontbetegségük, -dialysis-encephalopathiájuk, vagy -alumínium-okozta anaemiájuk van. Diagnosztikus Vas- vagy alumínium túlterhelés diagnosztizálása.

Ellenjavallatok:
A hatóanyaggal szembeni ismert túlérzékenység, kivéve, ha a sikeres deszenzibilizálás a kezelést lehetővé teszi.

Adagolás:
Krónikus vastúlterhelés kezelése A vastúlterhelés vas-kelációs terápiájának célja fiatal betegekben a vasegyensúly elérése, hogy ne alakulhasson ki haemosiderosis. Idős betegekben viszont negatív vasegyensúly elérése a kívánatos azért, hogy a vasraktárak lassan csökkenjenek és a vas toxikus hatását elkerüljék. Gyermekek és felnőttek A deferoxamine kezelést az első 10-20 transzfúzió után kell elkezdeni, illetve akkor, ha a szérum ferritin szint eléri az 1000 ng/ml-t. A vastúlterhelés, ill. a nagy deferoxamine adagok növekedés visszamaradást idézhetnek elő. Ha a kelációs kezelés 3 éves kor alatt kezdődik, a növekedést gondosan ellenőrizni kell és az átlagos napi adag nem haladhatja meg a 40 mg/ttkg-ot. A kezelés módja és adagja egyénileg határozandó meg, és a kezelés folyamán a beteg vastúlterhelésének súlyossága szerint változtatandó. A kelációs kezelésre adott válasz monitorozására a 24 órás vizelet vasürítés szolgál, amit eleinte naponta célszerű ellenőrizni a megfelelő dózis beállításáig. Ha a megfelelő dózis beállítása sikerült, a vasürítést elég néhány hetenként ellenőrizni. A napi dózis beállítható a ferritin értékéhez is, a terápiás indexet 0,025 alatt tartva (index = a napi deferoxamine adag - mg/ttkg - osztva a ferritin - mcg/l - értékével). Az átlagos napi deferoxamine dózis 20 és 60 mg/ttkg között van. Általában: 2000 ng/ml alatti ferritin érték esetén kb. 25 mg/ttkg/nap dózis, 2000-3000 ng/l közötti ferritin érték esetén 35 mg/ttkg/nap dózis szükséges. Magasabb ferritin érték esetén 55 mg/ttkg/nap dózisra is szükség lehet. Az 50 mg/ttkg/nap dózist azonban csak a növekedés befejezése után, illetve olyankor ajánlatos túllépni, ha intenzív kelációra van szükség. Ha a ferritin érték 1000 ng/ml alá csökken, a deferoxamine toxicitás veszélye megnő. Ilyenkor a beteget gondosabban kell ellenőrizni, és mérlegelni kell a heti adag csökkentését. Mivel a legtöbb beteg a hét nem minden napján kap infúziót, az aktuális adag nem azonos az átlagos napi dózissal, vagyis, ha 40 mg/ttkg napi dózisra van szükség és a beteg az infúziós pumpát 5 éjszaka használja, minden infúzió 56 mg/ttkg adagot kell tartalmazzon. A Desferallal történő rendszeres kelációs kezelés a thalassaemiás betegek élettartamát meghosszabbítja. A subcutan infúzió - hordozható, könnyű infúziós pumpa segítségével 8-12 órán át adva - tekinthető a kezelés hatékony módjának, de adható 24 órán át is. Hetente 5-7 alkalommal adható. A deferoxamine nem bolus subcutan injekció céljára készült. Intravénás infúzió a transzfúzió alatt A transzfúzió alatt a deferoxamine intravénás vezetéken keresztül kellemetlenség nélkül beadható a betegnek. Ez különösen akkor lényeges, ha a beteg a subcutan infúziót nehezen tűri. A deferoxamine oldat közvetlenül nem adható a vérvételi zsákba, hanem a vénához közeli Y elágazással külön vezetéken csatlakoztatható. A beteg pumpája szokásosan működhet. A beteg és nővér különösen ügyeljen arra, hogy az infúzió nem gyorsítható, nehogy a deferoxamine bolusként kerüljön a keringésbe, mert heveny collapsust okozhat (lásd Figyelmeztetés). Folyamatos intravénás infúzió Implantált intravénás infúziós rendszer alkalmazandó intenzív kelációs terápia esetén. Azokban a betegekben indikált a folyamatos intravénás infúzió, akik esetében a subcutan infúzió nem adható, vagy a vastúlterhelés miatt szívproblémáik vannak. A deferoxamine dózisa a beteg vastúlterhelésétől függ. A vizelettel történő 24 órás vasürítés intenzív keláció esetén rendszeresen ellenőrizendő, a dózis ehhez igazítandó. Az infúziós vezeték átöblítésekor óvatosság ajánlott, mert a vezetékben maradt deferoxamine hirtelen a keringésbe jutva heveny collapust okozhat (lásd Figyelmeztetés). Intramuscularis adás Mivel a subcutan infúzió hatékonyabb, intramuscularis injekció csak abban az esetben adható, ha a subcutan adás nem kivitelezhető. Bármilyen adagolást választunk, az egyéni fenntartó adag a beteg vasürítésétől függ. C vitamin egyidejű adása A vassal túlterhelt betegek általában C- vitaminhiányosak, talán azért, mert a vas oxidálja a C vitamint. A kelációhoz adjuváns kezelésként C vitamin adható, napi 200 mg adagig több részre osztva, amit általában egy hónapos rendszeres deferoxamine kezelés után célszerű elkezdeni. Fontos figyelmeztetés: a C vitamin fokozza a vas kelációját. Általában 10 év alatti gyermekeknek napi 50 mg, idősebbeknek 100 mg a szokásos adag. Nagyobb adagban adva nem fokozza a vas ürítését. Akut vasmérgezés kezelése A deferoxamine az akut vasmérgezés szokásos kezelési sémájához adható adjuváns terápia. A deferoxamine kezelés az alábbi esetekben indikált: - minden tünettel rendelkező beteg esetében, aki a múló, enyhe tüneteknél többet produkál (pl. egynél több hányás és híg széklet), - akiknél lethargia, jelentős hasi fájdalom, hypovolaemia vagy acidosis tünetei észlelhetők, - akiknél a has radiológiai lelete többszörös radioopacitást mutat (ezeknek a betegeknek nagy többsége vasmérgezés tüneteit mutatja), - minden tünettel rendelkező beteg esetében, akinek szérum vasszintje 54-63 mcmol/l (300-350 mcg/dl) felett van, függetlenül a teljes vaskötő kapacitástól (TVK). Azoknál a tünetmentes betegeknél, akiknek szérum vasszintje az 54-90 mcmol/l (300-500 mcg/dl) tartományba esik, a konzervatív kezelés javasolt deferoxamine nélkül, hasonlóan azon tünettel rendelkező betegekhez, akik múló, nem véres hányásról vagy hasmenésről panaszkodnak. Akut vasmérgezés deferoxamine kezelésekor folyamatos intravénás infúzió alkalmazása javasolt 15 mg/ttkg/óra kezdeti adagban, ami, amint a helyzet engedi (általában 4-6 óra után), csökkentendő. A teljes intravénás dózis 24 óra alatt nem haladhatja meg a 80 mg/ttkg-ot. A deferoxamine kezelés abbahagyását az alábbi kritériumok alapján dönthetjük el. A kelációs kezelés addig folytatandó, amíg az összes alább felsorolt kritérium teljesül: - a beteg a systemás vasmérgezés tüneteit nem mutatja (nincs acidosis, nem fokozódik a hepatotoxicitás), - ideálisan a korrigált szérum vasszint normális vagy alacsony (ha 18 mcmol/l alá csökken). Mivel a deferoxamine jelenlétében a laboratóriumok nem tudnak pontosan vasszintet mérni, elfogadható, hogy a kezelés abbahagyható, ha a többi kritérium teljesült és vasszint nem magas, - az ismételt radiológiai vizsgálattal eltűnt a korábban látott többszörös radioopacitás (mert ezekből további vasfelszívódás lehetséges), - ha a betegnek kezdetben a deferoxamine kezeléstől rózsaszínű volt a vizelete, ennek megszűnése után állítható le a terápia (önmagában a nem rózsaszínű vizelet nem elégséges indok a kezelés abbahagyására). A kezelés hatásossága a kellő vizeletürítéstől függ, mert a ferrioxamin-vas komplex a vizelettel ürül ki. Ha oliguria vagy anuria lép fel, peritoneális dialysisre, haemodialysisre vagy haemofiltrációra lehet szükség. Krónikus alumínium túlterhelés kezelése veseelégtelenségben szenvedő betegekben A vas és alumínium deferoxamine-al alkotott komplexei dialysalhatóak. Veseelégtelenségben eliminációjuk dialysissel fokozható. Azokat a betegeket kell deferoxamine-al kezelni, akiknek az alumínium túlterheléstől tünetei vagy szervi funkciózavarai vannak. Azokat a tünetmentes betegeket is érdemes deferoxamine-al kezelni, akiknek szérum alumínium szintje tartósan 60 ng/ml felett van és a deferoxamine infúziós tesztjük pozitív (lásd később), kivált, ha a csontbiopsziás mintában az alumínium-okozta csontbetegség igazolható. A deferoxamine hetente egy alkalommal adandó 5 mg/ttkg adagban (lásd Figyelmeztetés). Azokat a betegeket, akiknek a deferoxamine teszt utáni szérum alumíniumszintje 300 ng/ml-ig terjed, lassú intravénás deferoxamine infúzióval kell kezelni a dialysis utolsó 60 perce alatt. Azokat, akiknek a deferoxamine teszt utáni szérum alumíniumszintje meghaladja a 300 ng/ml-t, a dialysist megelőzően 5 órás lassú infúziós kezelésben kell részesíteni. Három hónapos kezelést egy hónapos kimosási periódus követ, ezután a deferoxamine tesztet meg kell ismételni. Ha két, egy hónapos időközzel végzett deferoxamine teszt 50 ng/ml-nél alacsonyabb alumíniumszintet mutat, további deferoxamine kezelés nem javasolt. Folyamatos ambuláns peritoneális dialysis (CAPD) vagy folyamatos ciklikus peritoneális dialysis (CCPD) kezelésben részesülő betegeknek a deferoxamine hetente egyszer adandó 5 mg/ttkg dózisban az utolsó mosófolyadék-cserét megelőzően. Ezeknél a betegeknél az intraperitoneális adás javasolt, de adható i.m. vagy lassú s.c., vagy i.v. infúzióban is. Desferal teszt Ez a teszt azon alapszik, hogy egészséges egyénekben a deferoxamine bizonyos szint fölé nem emeli a vas vagy alumínium ürítését. 1. Deferoxamine teszt a vastúlterhelés vizsgálatára normális vesefunkció mellett 500 mg deferoxamine-t kell beadni intramuscularisan. Utána a vizeletet 6 órán át gyűjtjük, majd vastartalmát meghatározzuk. 1-1,5 mg (18-27 mcmol) vas ürítése ez alatt a 6 óra alatt vastúlterhelésre gyanús, 1,5 mg (27 mcmol) feletti ürítés tekintendő kórosnak. A teszt csak ép vesefunkciók mellett ad megbízható eredményt. 2. Deferoxamine infúziós teszt az alumínium túlterhelés vizsgálatára veseelégtelenségben A deferoxamine infúziós teszt indikált azon betegekben, akiknek szérum alumíniumszintje magasabb, mint 60 ng/ml, és szérum ferritinszintje meghaladja a 100 ng/ml-t. A haemodialysis megkezdése előtt vérmintát kell venni a kiindulási alumíniumszint meghatározásához. A haemodialysis utolsó 60 perce alatt 5 mg/ttkg deferoxamine-t kap a beteg lassú intravénás infúzióban (lásd Figyelmeztetés). A következő haemodialysis megkezdése előtt (pl. 44 órával a deferoxamine infúzió után) újabb vérvétel történik az alumíniumszint ismételt meghatározása céljából. A deferoxamine teszt pozitív, ha az alumíniumszint 150 ng/ml-el meghaladja a kiindulási értéket. A negatív teszt azonban nem zárja ki az alumínium túlterhelés lehetőségét.

Mellékhatások:
;A mellékhatások gyakoriságának jelzése: nagyon gyakori >= 10%, gyakori >=1%-<10%, nem gyakori >=0,1%-<1%, ritka >=0,01%-<0,1%, nagyon ritka <0,01%. A mellékhatásnak tulajdonított tünet az alapbetegség (vas- és alumínium túlterhelés) következménye is lehet. Lokális reakciók, ill. ezekkel kapcsolatos systemás reakciók Az injekció helyén fájdalom, duzzanat, beszűrődés, bőrpír, viszketés és var nagyon gyakran jelentkezik, a hólyagképződés, lokális oedema, égő érzés nem gyakori. A lokális tüneteket systemás reakciók kísérhetik, pl. arthralgia, myalgia (nagyon gyakran), fejfájás, urticaria, hányinger, láz (gyakran), hányás, hasi fájdalom vagy asthma (nem gyakran). Allergia Nagyon ritka: anaphylaxiás/anaphylactoid reakció schockkal vagy angiooedemával. Érzékszervi zavarok A magas hangokat érintő sensorineuralis halláscsökkenés, ill. a tinnitus nem gyakori, ha a dózist megfelelő tartományban tartjuk, illetve a dózist csökkentjük, ha a ferritinszint csökken (a deferoxamine/ferritin index 0,025 alatt kell maradjon). A látászavar, a látásélesség csökkenése, a látás elvesztése, a színeslátás zavara (dyschromatopsia), farkasvakság (nyctalopia), látótérkiesés, scotoma, retinopathia (retinalis pigmenteltérés), opticus neuritis, cataracta (lencsehomály), corneahomály ritka mellékhatások, kivéve, ha nagy adagokat alkalmazunk (lásd Figyelmeztetés). Bőr Nagyon ritka: generalizált bőrkiütés. Váz-izomrendszer A növekedés-visszamaradás és csontelváltozások (pl. metaphysis dysplasia) gyakoriak, ha 60 mg/ttkg/nap-nál nagyobb adagokat alkalmazunk, különösen, ha a terápia 3 éves kor előtt kezdődik. Ha a dózist 40 mg/ttkg/nap szinten vagy azalatt tartjuk, a kockázat jelentősen csökken. Légzőszervek Nagyon ritka: akut respiratorikus distress syndroma (ARDS) dyspnoeval, cyanosissal és interstitialis tüdőinfiltratumokkal (lásd Figyelmeztetés). Központi idegrendszer Idegrendszeri zavarok, szédülés, az alumínium-okozta dialysis encephalopathia kialakulása vagy romlása, illetve a perifériás szenzoros, motoros vagy kevert neuropathia nagyon ritka (lásd Figyelmeztetés). Gyomor-bélrendszer Nagyon ritka: hasmenés. Vese Nagyon ritka: vesekárosodás (lásd Figyelmeztetés). Szív és érrendszer Hypotonia előfordulhat, ha a deferoxamine beadásának előírásait nem tartjuk be (lásd Adagolás, Figyelmeztetés). Vérképzőrendszer Nagyon ritka: vér dyscrasia (pl. thrombocytopenia). Fertőző betegségekkel szembeni fogékonyság Nagyon ritka: Yersinia és Mucormycosis infekció.

Interakciók:
Proklórperazinnal (egy fenotiazin származékkal) való egyidejű kezelés átmeneti eszméletvesztéshez vezethet. Súlyos krónikus vastúlterhelésben szenvedő betegekben, akik deferoxamine kezelés mellett nagyadagú (>500 mg/nap) C-vitamin kezelést is kapnak, a cardialis funkció romlása várható (lásd Figyelmeztetés), ami a C-vitamin alkalmazás megszűnése után reverzibilis. A Gallium-67 scintigraphiát zavarhatja az egyidejű deferoxamine kezelés, mert a gallium ürítését fokozza, ezért a scintigraphia előtt 48 órával a deferoxamine kezelést célszerű függeszteni.

Figyelmeztetések:
Figyelmeztetés Gyors intravénás infúzió A gyors intravénás infúzió hipotenzióhoz és sokkhoz vezethet (pl. bőrpír, tachycardia, keringés-összeomlás és urticaria). Látási és hallási zavarok A deferoxamin nagy adagjai, főként az alacsony ferritinszintű betegekben látási és hallási zavarokhoz vezethetnek. A veseelégtelenség miatt rendszeresen dializált betegek, akiknek alacsony a ferritinszintje, különösen hajlamosak a mellékhatásokra (látászavart írtak le egyetlen deferoxamin adag után). A mellékhatások kockázata a kisdózisú kezelés alkalmazása mellett csökken. Ha látás- vagy hallászavar jelentkezik, a kezelést azonnal félbe kell szakítani. A deferoxamin okozta eltérések, ha korán felismerik őket, általában reverzibilisek. A deferoxamin kezelés később újrakezdhető csökkentett adaggal a látás-, hallásfunkciók szoros ellenőrzése mellett. Desferal-kezelés előtt, valamint azt követően rendszeres időközönként (három havonta) szemészeti- és hallásvizsgálat javasolt, főként, ha a ferritin szintek alacsonyak. Thalassemiás betegekben az audiometriás rendellenességek rizikója csökkenthető, ha az átlagos napi Desferal adag (mg/kg) és a szérum ferritinin szint (mikrogramm/l) hányadosa 0,025 alatt tartott. Vesekárosodás A fém-komplex mintegy fele a veséken keresztül ürül ki a vastúlterhelésben szenvedő betegekben, ha a vesefunkció normál. Ezért súlyos vesekárosodás fennállása esetén óvatosságra van szükség. A vas, ill. alumínium deferoxaminnal alkotott komplexei dializálhatóak, eliminációjuk a veseelégtelenségben alkalmazott dialízissel megnő. Izolált esetekben akut veseelégtelenséget jelentettek (lásd még a 4.8 pont). A vesefunkció változásainak (pl. megnövekedett kreatinin-szint) monitorozása szükséges. Gyermekgyógyászat: növekedés-visszamaradás Növekedés-visszamaradás azokban a betegekben következhet be, akiknek szérum ferritinszintje alacsony és nagy adagban kapják a deferoxamint, illetve azokban a fiatalokban, akiket 3 éves kor alatt kezdtek el kezelni (lásd 4.2 pont). A deferoxamin nagy adagjai okozta növekedés-visszamaradást el kell különíteni a vastúlterhelés által okozottól. A deferoxamin okozta növekedés-visszamaradás ritka, ha a dózist 40 mg/ttkg alatt tartják. Ha az ennél nagyobb dózis alkalmazásához társult a növekedés-visszamaradás, akkor a dózis csökkentése mellett a normál növekedési sebesség visszatér, habár a várható felnőtt testmagasság alacsonyabb lesz. A Desferal-t kapó pediátriai betegek testsúlyát és hossznövekedését 3 havonta ellenőrizni kell. Akut respiratorikus distress szindróma Akut respiratorikus distress szindrómát (ARDS) írtak le a rendkívül nagy adagú iv. deferoxamin kezelés mellett heveny vasmérgezésben szenvedő betegekben, valamint thalassaemiában. Az ajánlott napi adagot tehát nem célszerű túllépni. Fertőzés Vastúlterheléses betegekben leírták, hogy a deferoxamin kezelés során fokozódott az infekciókra való hajlam (pl. Yersinia enterocolitica, Yersinia pseudotuberculosis). Ha a deferoxamin kezelés alatt a betegnél láz mellett akut enteritis/enterocolitis tünetei lépnek fel diffúz hasi fájdalommal vagy pharyngitissel, a kezelést átmenetileg fel kell függeszteni, bakteriológiai vizsgálatot kell végezni és azonnal megfelelő antibiotikus kezelést kell alkalmazni. Az infekció gyógyulása után a deferoxamin kezelés újrakezdhető. Alumínium és vastúlterhelés miatt Desferal-lal kezelt betegekben ritkán mucormycosist észleltek, amely néhány esetben halálos kimenetelű volt. Ha ezen fertőzés tünetei vagy gyanújelei észlelhetőek, a deferoxamin kezelést fel kell függeszteni, mycologiai vizsgálatokat kell végezni és a megfelelő kezelést haladéktalanul el kell kezdeni. Mucormycosis deferoxamin kezelés nélkül is bekövetkezhet, jelezve, hogy egyéb tényezők is szerepet játszhatnak ezen infekció kialakulásában (úgymint dialízis, diabetes mellitus, sav-bázis egyensúly zavara, haematologiai malignitasok, immunszuppresszív gyógyszerek, illetve legyengült immunrendszer). Cardialis károsodás nagy dózisú C vitamin adása mellett Súlyos krónikus vastúlterhelésben nagy dózisú (>500 mg/nap) Cvitamin és deferoxamin együttes alkalmazását követően a cardialis funkció károsodását írták le. A funkciózavar reverzibilis volt (a Cvitamin adás abbahagyását követően megszűnt). A deferoxamin és C-vitamin együttes adásakor az alábbi óvintézkedések javasoltak: • C-vitamin kiegészítést nem szabad adni szívelégtelenségben. • A C-vitamin kiegészítést csak egy hónappal a rendszeres deferoxamin kezelés kezdete után szabad elkezdeni. • A C-vitamin kezelést csak a tartós deferoxamin kezelést kapó betegeknek adjunk, ideális esetben röviddel azután, hogy a pumpás kezelést elkezdjük. • A napjában több részletben adott C-vitamin összdózisa ne haladja meg a 200 mg/nap adagot. • A kombinált kezelés mellett a cardialis funkció monitorozása javasolt. Krónikus alumínium túlterhelés miatt kezelt betegek Alumínium-okozta encephalopathiában a deferoxamin nagy adagjai súlyosbíthatják a neurológiai dysfunctiót (konvulzió), feltehetően az alumínium vérszintjének akut növelése révén (lásd 4.8 pont). A deferoxamin meggyorsíthatja a dialízis-okozta dementia megjelenését. Irodalmi adatok szerint a klonazepámmal való előkezelés ezt a neurológiai romlást megakadályozza. Az alumínium túlterhelés kezelése hypocalcaemiát okozhat és súlyosbíthatja a hyperparathyreoidismust. Óvintézkedések A deferoxamin az ajánlottnál nagyobb adagban nem adható. A gyógyszer nem adható 95 mg/ml-nél nagyobb koncentrációban subcutan, mert fokozza a lokális reakció kockázatát. Intramuscularisan – ha ez az adagolás az egyetlen lehetőség – nagyobb koncentráció megkönnyíti az injekció alkalmazását (lásd 6.6 pont). Használati és kezelési útmutatás Az ajánlott 95 mg/ml-es koncentrációban az oldat átlátszó, színtelen vagy enyhén sárgás színű. Kizárólag átlátszó, tiszta oldat adható be. Az opaleszkáló vagy csapadékot tartalmazó oldatot ki kell dobni. Ügyelni kell az injekciós technikára. Subcutan infúzió: a tű ne érjen nagyon közel a dermishez. A vizelet elszíneződése A vas-komplex a vizelettel ürülve azt vöröses-barnára színezheti.

Farmakodinámia:
A deferoxamine (DFO) elsősorban a vas ionnal, illetve a 3 vegyértékű alumínium ionnal képez komplexet; a komplexképződés konstansa 10 a 31. hatványon, ill. 10 a 25. hatványon. A DFO affinitása a két vegyértékű ionokhoz (pl. Fe2+, Cu2+, Zn2+, Ca2+) jelentősen alacsonyabb (konstans: 10 a 14. hatványon, ill. kisebb). A kelátképződés 1:1 moláris alapon történik, 1 g DFO elméletileg 85 mg ferri iont vagy 41 mg Al3+ iont köt meg. Kelátképző tulajdonsága miatt a DFO a plazmából, ill. a sejtekből felveszi a szabad vasat és feroxamine (FO) komplexet képez. A FO vizelettel történő ürítése a plazma turnoverből származó vas függvénye, míg a széklettel ürülő vas az intrahepatikus kelátképződést jelzi. A ferritinből és haemosiderinből is megköti a vasat, de a klinikailag alkalmazott DFO koncentrációkban ennek mértéke csekély. A DFO azonban a transzferrinből, haemoglobinból, vagy más hemintartalmú anyagokból nem távolítja el a vasat. A DFO kelátot képezve mobilizálja az alumíniumot aluminoxamin (AlO) komplexet képezve. Farmakodinámiás hatások Minthogy mind az FO, mind az AlO komplex teljes mértékben kiürül, a DFO elősegíti a vas és alumínium ürülését a vizelettel és széklettel, ezáltal csökkenti a szervekben lerakódott kórosan magas vas és alumínium szintet.

Farmakokinetika:
Abszorpció A DFO az im. bolus injekcióból, illetve a sc. lassú infúzióból gyorsan felszívódik, de intakt nyálkahártya esetén a gyomor-bélrendszerből alig szívódik fel. 1 g DFO per os beadása esetén az abszolút biológiai felhasználhatóság kevesebb, mint 2 %. Peritoneális dialysis során, a mosófolyadékba adott DFO felszívódik. Megoszlás Egészséges önkéntesekben 10 mg/ttkg DFO im. injekciója után 30 perccel a plazma csúcskoncentrációja 15,5 mcmol/l (8,7 mcg/ml) volt. A FO csúcskoncentrációja 1 órával az injekció után 3,7 mcmol/l (2,3 mcg/ml) volt. 2 g DFO (kb 29 mg/ttkg) 2 órás intravénás infúzió egészséges önkénteseknek való beadása után a steady state koncentráció 30,5 ml/l-t ért el. A DFO megoszlása nagyon gyors, felezési ideje 0,4 óra. A DFO kevesebb, mint 10 %-a kötődik szérumfehérjékhez in vitro. Biotranszformáció Vastúlterhelésben szenvedő betegek vizeletéből a DFO 4 metabolitját sikerült izolálni. Az alábbi biotranszformációs folyamatok történnek a DFO-val: transzamináció és oxidáció, ami savas anyagcsereterméket eredményez, béta oxidáció, ami szintén savas termékhez vezet, dekarboxilálás és N-hidroxilálás, ami neutrális metabolitokat eredményez. Elimináció Egészséges önkéntesekben im. injekció után a DFO és FO bifázisos eliminációt követ; a DFO megoszlási felezési ideje 1 óra, a FO-é 2,4 óra. Mindkettő végső felezési ideje 6 óra. Az injekció után 6 órán belül a beadott adag 22 %-a mint DFO, ill. 1 %-a mint FO ürül ki a vizelettel. Farmakokinetikai adatok betegekben Haemochromatosisos betegekben 1 órával 10 mg/ttkg DFO im. beadása után a DFO plazma csúcskoncentrációja 7,0 mcmol/l (3,9 mcg/ml), a FO-é pedig 15,7 mcmol/l (9,6 mcg/ml) volt. Ezekben a betegekben a DFO, ill. FO eliminációjának felezési ideje 5,6, ill. 4,6 óra volt. Hat órával az injekció után a beadott adag 17 %-a ürült ki a vizelettel, mint DFO és 12 %-a, mint FO. Thalassaemiás betegekben az 50 mg/ttkg/24 óra folyamatos iv. infúzió 7,4 mcmol/l (4,1 mcg/ml) DFO plazma steady state koncentrációt eredményezett. A DFO eliminációja a plazmából bifázisos volt 0,28 órás átlagos disztribúciós felezési idővel és 3 órás terminális felezési idővel. A plazma clearance 0,5 l/h/ttkg, a megoszlási volumen steady state állapotban 1,35 l/ttkg volt. Az AUC alapján számított fő vaskötő metabolit expozíció a DFO 54%-át tette ki. A metabolit számított monoexponenciális eliminációs felezési ideje 1,3 óra volt. Dialysált vesebetegekben 40 mg/ttkg DFO 1 órás iv. infúziója után közvetlenül plazma csúcskoncentrációja 152 mcmol/l (85,2 mcg/ml) volt, ha az infúziót két dialysis között adták. A DFO plazmakoncentrációk 13-27 %-kal voltak alacsonyabbak, ha az infúziót a dialysis alatt alkalmazták. Az FO koncentrációja mindkét esetben 7,0 mcmol/l (4,3 mcg/ml), az AlO koncentrációja pedig 2-3 mcmol/l (1,2-1,8 mcg/ml) volt. Az infúzió abbahagyása után a plazma DFO koncentrációja gyorsan csökkent 20 perces felezési idővel. Az adag kisebb része lassúbb, 14 órás felezési idővel eliminálódott. A plazma AlO koncentrációja az infúzió után 48 óráig emelkedett és kb. 7 mcmol/l (4 mcg/ml) értéket ért el. A dialysis után az AlO koncentrációja 2,2 mcmol/l-re (1,3 mcg/ml-re) esett.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár