Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Sűrű és viszkózus hiperszekrécióval járó respiratorikus elváltozások kiegészítő kezelése, mint akut bronchitis, krónikus bronchitis és exacerbációi, emphysema pulmonum, mucoviscidosis és bronchiectasia. Nyákos és mukopurulens szekrécióval járó fül-, orr-, gégebetegségek kiegészítő kezelése.

Ellenjavallatok:
- A készítmény hatóanyagával, vagy bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység; - Status asthmaticus, bronchospasmus.

Adagolás:
Alkalmazás módja: - parenterális intravénás infúzió (hígítva), - aeroszol inhaláció, - lokális alkalmazás (instilláció). Adagolás: Parenterális iv. adagolás: Intravénás infúzióként alkalmazva 0,9%-os nátrium-klorid vagy 5%-os glükóz infúzióval kell hígítani. Amennyiben a gyógyszert iv. injekcióban alkalmazzák, nagyon lassan, legalább 5 perc időtartam alatt kell beadni. Normál terápiában mukolitikumként Gyermekeknek: Naponta 1-2-szer 1/2 ampulla (1-2-szer 150 mg acetilcisztein) lassú iv. infúzióban. Felnőtteknek: Naponta 1-2-szer 1 ampulla (1-2-szer 300 mg acetilcisztein) lassú iv. infúzióban. Intenzív terápiában mukolitikumként 6 éves kor feletti gyermekeknek: Naponta 2-3-szor 1-1 1/2 ampulla (2-3-szor 300-450 mg acetilcisztein) lassú iv. infúzióban. Felnőtteknek: Naponta 2-3-szor 2-3 ampulla (2-3-szor 600-900 mg acetilcisztein) lassú iv. infúzióban. Aeroszol inhaláció: Nagyobb gyermekeknek (amennyiben az együttműködés már lehetséges): Naponta 1-2-szer 1/2 ampulla (1-2-szer 150 mg acetilcisztein) porlasztva, 5-10 napon át. Felnőtteknek: Naponta 1-2-szer 1 ampulla (1-2-szer 300 mg acetilcisztein) porlasztva, 5-10 napon át. (Gépi lélegeztetés esetén lásd a parenterális dozírozást!) Lokális alkalmazás: Endobronchiális instilláció: Felnőtteknek: Naponta 1-2-szer 1/2-1 ampulla (1-2-szer 150-300 mg acetilcisztein). Gyermekeknek: 1-2-szer 1/4-1/2 ampulla (1-2-szer 75-150 mg acetilcisztein). Ha szükséges a dózis emelése, akkor az alkalmazott terápiás körülményeknek megfelelően (állandó katéter, bronchoszkóp stb.) kell megválasztani. Instilláció vagy testüregek kimosása (pl. melléküreg-instilláció): Felnőtteknek: 1/2-1 ampulla (150-300 mg acetilcisztein) alkalmanként. Gyermekeknek: 1/4-1/2 ampulla (75-150 mg acetilcisztein) alkalmanként. Újszülöttkorban (10 napos korig) csak életveszély esetén javasolt (ekkor csak kórházban, szigorú orvosi ellenőrzés mellett (max. 10 mg/ttkg-ig). A gyógyszer biztonságos alkalmazhatósága lehetővé teszi, hogy a kezelőorvos az adagolás gyakoriságát és a dózist a klinikai javulás és a terápiás hatás megítélése alapján az elfogadható határokon belül módosítsa. A nagyfokú általános és lokális tolerálhatóság lehetővé teszi a készítmény hosszú távú alkalmazását.

Mellékhatások:
A készítmény szisztémás alkalmazását túlérzékenységi reakciók követhetik, mint urticaria és ritkán bronchospasmus. Az aeroszol kezelés alatt előfordulhat nasopharyngealis és gastrointestinalis irritáció (mint rhinitis, stomatitis, nausea és vomitus), valamint bronchospasmus.

Interakciók:
Köhögéscsillapítókkal együtt adva a köhögési reflex gátlása következtében veszélyes váladék-felhalmozódás alakulhat ki, ezért egyidejűleg nem ajánlott az alkalmazásuk. Lokális kezelés esetén, ha acetilcisztein és antibiotikum adása egyaránt szükséges, tanácsos a két gyógyszert elkülönítve adagolni. In vitro az acetilcisztein inkább elősegítette egyes antibiotikumok nyákpenetrációját. A Fluimucil oldatba nem ajánlott más gyógyszert belekeverni.

Figyelmeztetések:
Az asthma bronchialeban szenvedő betegeket szigorúan monitorozni kell a kezelés idején: ha bronchospasmus lép fel, akkor az acetilcisztein-kezelést azonnal fel kell függeszteni és tüneti kezelést kell alkalmazni. A készítmény alkalmazása óvatosságot igényel olyan betegek esetében, akik gyomorfekélyben szenvednek, vagy akik kórtörténetében ez a betegség fordult elő, különösen akkor, ha egyidejűleg olyan egyéb gyógyszereket is kapnak, amelyeknek ismert gyomornyálkahártyát irritáló hatásuk van. Az N-acetilcisztein alkalmazása különösen a kezelés kezdetén elfolyósíthatja a hörgőváladékot és fokozhatja annak mennyiségét. Ha a beteg ezt nem tudja hatékonyan felköhögni posturalis drainage vagy bronchusleszívás végzése szükséges. Az intravénás alkalmazást csak szigorú kórházi felügyelet mellett lehet végrehajtani. Az acetilcisztein intravénás adásával kapcsolatos mellékhatások gyakoribbak, ha a beadás gyors vagy nagy mennyiségben történik. Ezért javasolt a 4.2 pontban leírtakat betartani. A gyógyszer 43 mg (1,9 mmol) nátriumot tartalmaz adagonként. Ezt figyelembe kell venni olyan betegeknél, akiknek alacsony nátriumtartalmú étrendet írtak elő. A különös kénes illat nem a készítmény elváltozását jelzi, ez az aktív hatóanyag jellegzetes szaga.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Köptetők, kivéve a köhögéscsillapító kombinációkat. A Fluimucil injekció hatóanyaga, az N-acetil-L-cisztein (NAC) intenzív mukolitikus és fluidizáló hatást fejt ki a mukózus és mukopurulens váladékra, azon mukoprotein komplexek és aminosavak depolimerizálásával, melyek a sputum és más szekrétumok vitrózus és purulens alkotóinak viszkozitását adják. Az NAC jól ismert, az akut és krónikus bronchitis kezelésében bizonyítottan hatékony mukolitikum. Az NAC továbbá direkt antioxidáns hatással is rendelkezik, mivel szabad nukleofil tiol-csoportja (-SH) közvetlen reakcióra képes az oxidáns gyökök elektrofil csoportjaival. Különösen érdekes az a legutóbbi vizsgálati eredmény, amely szerint az NAC protektív hatást fejt ki az elasztázinhibitor (alfa1 - antitripszin) enzimre a hipoklórsav (HOCl) inaktiváló hatásával szemben, amely az aktivált fagociták mieloperoxidáz enzime által létrehozott erős oxidáns ágens. Az NAC molekulaszerkezetének köszönhetően könnyedén átjut a sejtmembránokon. A sejt belsejében az NAC L-ciszteinné deacetilálódik, amely a glutationszintézis (GSH) egyik nélkülözhetetlen aminosava. A GSH rendkívül reakcióképes tripeptid, megtalálható a különböző állati szövetekben, és éppúgy nélkülözhetetlen a funkcionális kapacitás megtartásához, mint a sejtek morfológiai integritásának megőrzéséhez. Az NAC elsődleges szerepet tölt be a megfelelő GSH-szint fenntartásában, így közreműködik a károsító ágensekkel szembeni celluláris védekezésben. A károsító ágensek a GSH-szint progresszív csökkentésével képesek kifejteni citotoxikus hatásukat, ahogy például paracetamol-mérgezés esetében történik. Feltételezik, hogy paracetamol-túladagolás esetén a májkárosító hatásért egy oxidatív metabolit, az N-acetil-p-benzokinonimin (NAPQI) a felelős, amely glutation hiányában a máj szulfhidril-csoportokat tartalmazó proteinjeihez kötődik és ez akut májnekrózist eredményez. A paracetamol inaktiválása terápiás dózis esetén a szulfát- és glükuronsav-konjugáció útján történik. A szulfhidril-csoportokat tartalmazó antidótumokról kimutatták, hogy hatékonyak a paracetamol által kiváltott májkárosodás prevenciójában. Az N-acetilcisztein hatásmechanizmusa még nem tisztázott teljes mértékben. Az NAC a paracetamol toxikus metabolitját inaktiválhatja úgy, hogy közvetlen kapcsolatba lép vele (komplexképzés) és/vagy úgy, hogy serkenti a glutation és a szulfát szintézisét, amelyek nem toxikus konjugátumot képeznek a paracetamollal. (A súlyos paracetamol-mérgezés intravénás acetilciszteinnel történő kezelésének klinikai eredményeivel kapcsolatban kiterjedt irodalom áll rendelkezésre.) Hatásmechanizmusának köszönhetően az NAC javasolt a ciklofoszfamid-terápia következtében fellépő haemorrhagiás cystitis kezelésére, mert SH-csoportot tartalmaz, amely inaktiválja az akroleint - a húgyutak nyálkahártyáját károsító toxikus metabolitot -, miközben nincs hatással a kemoterápiára.

Farmakokinetika:
A szervezetben az NAC szabadon, valamint instabil S-S hidakkal a plazmafehérjékhez kötött formában van jelen. A szabad NAC biológiai hasznosíthatósága 10%. Egészséges önkéntesekben 600 mg acetilcisztein orális alkalmazását követően a szabad NAC plazma-csúcskoncentrációja (cmax) megközelítőleg 15 nmol/ml, a tmax 0,67 óra, és a t1/2 2,15 óra volt. Ugyanekkora dózis intravénás beadása esetén a cmax 300 nmol/ml, a t1/2 2,27 óra, a teljestest-clearance 0,21 l/h/ttkg, és a megoszlási térfogat steady state esetén 0,34 l/ttkg volt. A dózis megközelítőleg 30%-a a vesén át választódik ki. Az N-acetilcisztein az extracelluláris folyadékokba diffundál. Főként a májban, vesékben, a tüdőben és a bronchiális szekrétumban oszlik meg. Fő metabolitjai a cisztin és a cisztein; kis mennyiségben taurin és szulfát is kiválasztódik.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár