Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
I. Vénás thromboemboliás szövődmények megelőzése. II. Mélyvénás trombózis/thromboembolia kezelése. III. Instabil angina és non-Q miokardiális infarktus kezelése. IV. Akut vagy krónikus veseelégtelenség miatt végzett hemodializis vagy hemofiltráció során az extrakorporális rendszerben az alvadékképződés megelőzése. V. Daganatos betegek visszatérő vénás thromboemboliájának hosszabb időtartamú preventív kezelése.

Ellenjavallatok:
- Dalteparin-nátriummal szembeni ismert túlérzékenység. - Súlyos vérzésre hajlamosító szervkárosodások (pl. heveny gastroduodenalis fekély). - Koponyaűri vérzés, központi idegrendszeri, szemészeti, fülészeti (jelentős vérzéssel járó) sérülések és azok műtéti ellátása. - Súlyos véralvadási rendellenességek (kivéve a heparinnal nem összefüggő DIC). - Szeptikus endocarditis (kivéve, ha mechanikus billentyűprotézis esetén lép fel). - Thrombocytopenias betegek azon csoportja, ahol a dalteparin-nátriummal végzett, in vitro aggregációs teszt pozitívnak bizonyult. - A benzil-alkohollal tartósított 10 000 NE/ml többadagos injekciót terhességben nem szabad alkalmazni (lásd még a Figyelmeztetések fejezetet). - Szoptatás ideje alatt alkalmazása nem ajánlott

Adagolás:
Alkalmazás módja: Szubkután injekcióként vagy intravénásan (iv. bólus injekcióként és/vagy folyamatos iv. infúzió formájában) adagolható. Intramuscularisan nem alkalmazható. Szubkután beadás technikája: a has elülső oldalsó területén redőt képezve a szubkután szövetbe kell beadni felváltva jobb és baloldalon. Az injekciós tűt, annak teljes hosszában a redőre merőlegesen kell beszúrni, a bőrredőt a beadás során végig kell tartani. Az előretöltött injekciót nem kell légteleníteni, a hatóanyagveszteség elkerülésére. Iv. infúzióként alkalmazva a Fragmin injekciók izotóniás (0,9%) nátrium-klorid- és izotóniás (5%) glükóz infúzióval kompatibilisek. Más infúziós oldatokkal vagy gyógyszerekkel való kompatibilitását nem vizsgálták. Hemodializis esetén, ill. hemofiltrációban intravénásan vagy az extrakorporális rendszer artériás szárába adandó. Adagolás Vénás thromboemboliás szövődmények megelőzésére Szubkután injekció formájában - általában naponta 1 alkalommal adandó. Átlagos testsúly (50-100 kg) esetén: A thromboembolia mérsékelt kockázatával járó állapotokban: 2 500 NE szubkután. Például általános sebészetben: 2 500 NE szubkután a műtét kezdetét megelőzően 1-2 órával. A műtét után naponta egyszer - minden reggel - ugyancsak 2 500 NE szubkután, amíg a beteg teljesen nem mobilizálható. A thromboembolia fokozott kockázatával járó állapotaiban: 5 000 NE szubkután. Például fokozott rizikóval járó általános sebészeti, onkológiai sebészeti, illetve ortopédiai műtéteknél: 5 000 NE szubkután a műtétet megelőző este. Majd a műtétet követően naponta egyszer - minden este - ismételten 5 000 NE szubkután adagolva, a beteg mobilizálhatóságának eléréséig - átlagosan 7-10 napig. Alternatívaként adható az alábbi módon is: 2 500 NE szubkután a műtétet megelőzően 1-2 órával, majd ismételten 2 500 NE szubkután a műtétet követő 8-12. órában. A műtét utáni napokon naponta egyszer - minden reggel - 5 000 NE szubkután, a mobilizálhatóság eléréséig. A profilaxis prolongációja megfontolandó fennálló rizikófaktorral rendelkező betegek esetében (pl. obesitas, alsó végtagi paresis, malignitás), vagy anamnézisben szereplő mélyvénás trombózis/thromboembolia mellett. Az ortopéd - traumatológiai (csípőtáji) sebészetben a kórházi elbocsátás után a műtétet követő 5 héten át javasolt folytatni a dalteparin kezelést (napi egyszeri dózisban, laboratóriumi monitorizálás nélkül) a biztonságos és hatékony prolongált profilaxis céljából. A beteg szükség esetén az előretöltött fecskendő használatára betanítható. Mozgásukban korlátozott betegekben az alvadékképződés megelőzésére: 5000 NE dalteperin adandó szubkután injekció formájában naponta egyszer, általában 12-14 napon keresztül vagy még tovább, amíg fennáll a mozgáskorlátozottság. Az antikoaguláns hatás monitorozása általában nem szükséges. Mélyvénás trombózis/thromboembolia kezelésére Szubkután injekció formájában - naponta l vagy 2 alkalommal (illetőleg folyamatos iv. infúzió formájában) adandó. Napi 1-szeri szubkután injekció formájában - vérzésveszély nélküli betegeknek: 200 NE/ttkg. A napi dózis maximálisan 18 000 NE lehet. Napi 2-szeri szubkután injekció formájában - fokozott vérzési kockázat esetén: 100 NE/ttkg/12 óránként (azaz naponta 2 alkalommal). Folyamatos intravénás adagolás: 100 NE/ttkg/12 órán keresztül. A Fragmin kizárólag 0,9 %-os NaCl infúziós-oldattal vagy 5%-os glükóz infúziós-oldattal elegyíthető. Az elkészített infúziós oldat 12 órán belül felhasználandó. Orális K-vitamin antagonistákkal a kezelés lehetőleg már az első naptól kiegészítendő, a Fragmin-kezelést addig kell folytatni, amíg a terápiás orális antikoaguláns hatás kialakul [Nemzetközi Normalizációs Ráta (INR) = 2,0-3,0]. A kezelés laboratóriumi ellenőrzése általában nem szükséges, de indokolt esetben (pl. vérzésveszély, veseelégtelenség, klinikai hatástalanság esetén) az anti-Xa monitorozása javasolt. Az elérendő optimális plazmaszint: 0,5-1,0 NE/ml. Az anti-Xa-szint - szubkután kezelésnél - az injekció beadása előtt nem lehet 0,3 NE/ml alatt, az injekció beadása utáni 3-4. órában (=hatásmaximum) nem emelkedhet 1,5 NE/ml fölé. Instabil angina és non-Q miokardiális infarktus kezelésére Szubkután injekció formájában napi 2 alkalommal adandó. Az adag 120 NE/ttkg 12 óránként (azaz naponta 2 alkalommal). Maximális adag: 10 000 NE/12 óránként. A kezelésnek minimum 6 napig kell tartania. Az egyidejű, kisdózisú szalicilátkezelés szintén javasolt. Előfordulhat, hogy Fragminnal kezelt instabil coronaria betegen transzmurális MI kialakulása észlelhető, amikor trombolitikus kezelés volna megfelelő. Ennek bevezetéséhez nem szükséges a Fragmin adagolást megszakítani, de a fokozott vérzésveszély lehetőségével ilyenkor számolni kell. Kedvező eredményeket észleltek instabil angina és non-Q infarktus eseteiben kiterjesztett (prolongált) Fragmin-adással: 2 x 5000 NE sc. (80 kg alatti nőknek, ill. 70 kg alatti férfiaknak), illetve 2 x 7500 NE sc.(80 kg feletti nőknek, ill. 70 kg feletti férfiaknak) dózisban a revaszkularizációig, ill. 30 napig folytatva az akut szakaszban megkezdett kezelést, a miokardiális infarktus kialakulásának esélye és a mortalitás szignifikánsan csökkenthető. IV. Alvadékképződés megelőzésére az extracorporális keringésben (hemodializis/ hemofiltrációban) Intravénásan vagy az extracorporális rendszer artériás szárába adandó. 1. Krónikus veseelégtelenségben, vérzésveszély nélkül: a.) maximum 4 órán át tartó haemodialysis vagy haemofiltratio esetén: egyszeri 5000 NE iv. bólus adandó vagy adagolható az alábbi (iv. bólus + infúzió) módon is. b.) a 4 óránál hosszabb hemodializis vagy hemofiltráció esetén: egyszeri 30 - 40 NE/ttkg iv. bólus adandó, amelyet 10 - 15 NE/ttkg/óra infúzió követ. A krónikus haemodialysissel kezelt betegek általában csekély adagmódosításra szorulnak, így az anti-Xa-szint ellenőrzése is ritkább lehet. Az alkalmazott dózisok hatására a várható plazmaszint a 0,5 - 1,0 NE/ml tartományba esik. 2. Akut veseelégtelenségben és/vagy nagy vérzési kockázat esetén: egyszeri 5 - 10 NE/ttkg iv. bólus injekció, melyet 4 - 5 NE/ttkg/óra iv. infúzió adása követ. Az akut haemodialysis kezelésben részesülő betegek plazma anti-Xa-szintjének terápiás tąrtománya lényegesen beszűkült, ezért ennek monitorozása ajánlott. Az optimális anti-Xa plazmaszint: 0,2 - 0,4 NE/ml. V. Daganatos betegek visszatérő vénás thromboemboliájának kezelése és prolongált profilaxisa. Első hónap: naponta egyszer 200 NE/ttkg szubkután alkalmazva. A teljes napi adag nem haladhatja meg a napi 18000 NE-t. 2 - 6 hónap: naponta egyszer kb. 150 NE/ttkg. szubkután alkalmazva az alábbi táblázat szerint: Testtömeg (kg) Dalteparin dózisa (NE) < 56 7 500 57 - 68 10 000 69 - 82 12 500 83 - 98 15 000 99 felett 18 000 Dóziscsökkentés a kemoterápia okozta thrombocytopenia esetén: Thrombocytopenia. Ha a kemoterápia miatt a vérlemezkeszám 50 000/mm3 alá csökken, a dalteparin-kezelést fel kell függeszteni mindaddig, amíg újra 50 000/mm3 fölé nem emelkedik. 50 000-100 000 /mm3 közötti lemezkeszám esetén, a dalteparin dózisát a testtömegtől függő kezdő adag (lásd az alábbi táblázatot) 17-33%-ával kell csökkenteni. Amennyiben a vérlemezkeszám visszatért 100 000/mm3 fölé, folytatható a teljes dózisú dalteparin kezelés. Dalteparin dóziscsökkentése thrombocytopeniaban 50 000 - 100 000/mm3 közötti vérlemezkeszám esetén Testtömeg Kezdeti Csökkentett Átlagos (kg) dalteparin- dalteparin- dózis- dózis (NE) dózis (NE) csökkentés (%) < 56 7 500 5 000 33 57 - 68 10 000 7 500 25 69 - 82 12 500 10 000 20 83 - 98 15 000 12 500 17 99 felett 18 000 15 000 17 Veseelégtelenség. Klinikailag jelentős veseelégtelenség esetén, (a szérum-kreatinin-szint a normál érték háromszorosa fölé emelkedik) a dalteparin adagját aszerint kell módosítani, hogy fenntartható legyen az 1 NE/ml (0,5 - 1,5 NE/ml intervallumban) anti-Xa terápiás szint. Mérését a dalteparin injekció beadását követő 4 - 6 óra múlva kell végezni. Amennyiben az anti-Xa szint a terápiás érték alatt vagy felett van, a dalteparin adagját egy injekcióval emelni ill. csökkenteni szükséges majd az anti-Xa mérését újabb 3 - 4 adag után meg kell ismételni. Ez a dózismódosítás addig folytatandó, amíg az anti-Xa szintje el nem éri a terápiás értéket.

Mellékhatások:
Más heparin-készítményekhez hasonlóan vérzés előfordulhat, különösen nagyobb adagok alkalmazása esetén, ill. egyéb gyógyszerekkel való együttadáskor (lásd a Kölcsönhatások pontot). Gyakran (1 % és 10 % között): az injektálás helyén keletkező bőr alatti hematóma. Ritkán (0,1 % és 1 % között): thrombocytopenia (adott esetben súlyos is lehet), bőrnecrosis, allergiás reakció. Néhány esetben anafilaktoid reakció is előfordulhat. A máj transzaminázok enyhe vagy közepes, átmeneti emelkedését okozhatja.

Interakciók:
Más hemosztázisra ható gyógyszerrel együttadva a véralvadást gátló hatás potencírozásával kell számolni, így pl. acetil-szalicilsav és egyéb szalicilát-származékok, nem-szteroid típusú gyulladásgátlók, parenterális dextrán készítmények, K-vitamin-antagonisták alkalmazása esetén.

Figyelmeztetések:
A dózisok közötti egyszerű összehasonlítást biztosító tesztek hiányában a dalteparin és a különféle kis molekulatömegű heparinok, frakcionálatlan heparinok vagy szintetikus poliszacharidok biológiai aktivitása nem összehasonlítható, ezért egymással kölcsönösen nem helyettesíthetőek. Ezek a vegyületek a gyártásnál használt kiindulási anyagaik, gyártási folyamataik, fizikokémiai, biológiai és klinikai sajátságaik szempontjából különbözőek, így biokémiai tulajdonságaik, adagolási sajátságaik, valamint lehetséges klinikai hatásosságuk és biztonságosságuk is eltér. Ezen gyógyszerek mindegyike más, ezért specifikus alkalmazási előírásaik betartása feltétlenül szükséges. A Fragmin injekciók intramuszkulárisan nem alkalmazhatók. Ha a dalteparin 24 órás adagja meghaladja az 5000 NE-t, hematoma kialakulásának veszélye miatt egyéb gyógyszerek intramuszkuláris adagolása is kerülendő. Fokozott allergiás veszélyt jelent az ismert konvencionális (frakcionálatlan) és/vagy egyéb kis molekulatömegű heparinokkal szembeni túlérzékenység (pl. anafilaxia), ezért a készítmény adása kontraindikált (l. 4.3 pont). Vérzésveszély műtött betegeknél Mint minden antitrombotikus szer esetében, a Fragmin alkalmazása mellett is fennáll a szisztémás vérzés veszélye. A frissen műtött betegeknél a Fragmin nagy dózisban történő alkalmazásakor körültekintéssel kell eljárni. A vérzéses kockázatok miatt a kezelés megkezdése után a betegeket szorosan ellenőrizni kell. Ez történhet a betegek rendszeres orvosi vizsgálatával, a műtéti drain rendszeres ellenőrzésével, valamint a hemoglobin és az antiXaszintek mérésével. Instabil angina/NSTEMI hosszútávú kezelése során, pl. revaszkularizációt megelőzően a csökkent vesefunkciójú betegek esetén dózismódosításra lehet szükség (szérum kreatinin > 150 µmol/ml). Ha egy instabil koronáriabetegségben (instabil angina és non-Q miokardiális infarktus) szenvedő betegnél miokardiális infarktus fordul elő, trombolitikus kezelés válhat szükségessé. Ilyenkor nem minden esetben szükséges a dalteparin-kezelést leállítani, viszont nő a vérzés kockázata. A gyógyszer alkalmazása fokozott ellenőrzést és óvatosságot igényel: trombocitopénia, trombocitadiszfunkcióval járó állapotok, súlyos máj- és vesekárosodás, nem kontrollált hipertenzió, diabéteszes- vagy hipertenziv retinopathia eseteiben. A nagydózisú dalteparin – ami például mélyvénás trombózis, tüdőembólia vagy instabil angina/NSTEMI esetén szükséges – frissen operált betegek esetében és más, a vérzésveszély megnövekedett kockázatával járó állapotokban, a vérzés veszélye miatt, csak megfelelő körültekintéssel alkalmazható. Trombocitaszám ellenőrzés - Trombocitopénia: A dalteparin-kezelés megkezdése előtt a trombocitaszámot meg kell határozni, majd a kezelés folyamán is rendszeresen monitorozni kell. A dalteparin-kezelés során megfelelő körültekintés szükséges a gyorsan kialakuló vagy súlyos (kevesebb, mint 100 000//l) trombocitopénia esetén. Amennyiben a heparin vagy alacsony molekulatömegű heparin (LMWH) jelenlétében a trombocitaellenes antitestek kimutatása céljából végzett in vitro teszt eredménye pozitív, bizonytalan vagy a tesztet nem végezték el, a dalteparin-kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.3 pont). A trombocitaszám monitorozása: az LMWHkezelések megkezdése előtt, majd a kezelés során heti 2 alkalommal trombocitaszámlálást kell végezni. Hosszabb időtartamú kezelésnél is be kell ezt tartani, legalább az első hónapban. A második hónaptól a kontrollok gyakorisága csökkenthető heti 1 alkalomra. Ha az anamnézisben egyéb – akár frakcionálatlan, akár kis molekulatömegű – heparinnal végzett kezelés hatására fellépő trombocitopénia szerepel, a további heparin-kezelések szigorúan kizárólag kórházban, orvosi felügyelet mellett alkalmazhatók, és ilyenkor a trombocitaszámot naponta kell ellenőrizni. Ha trombocitopénia fordul elő akár frakcionálatlan, akár kis molekulatömegű heparin adása során, kísérletet lehet tenni egy másik típusú kis molekulatömegű heparin-készítménnyel, de a trombocitaszám naponkénti ellenőrzése és a kezelés mielőbbi befejezése szükséges. A kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a további trombocitaszámcsökkenés kezdeti jelei mutatkoznak. Ezt követően egyéb heparin-készítmények sem alkalmazhatók. Hiperkalémia: A heparin és az alacsony molekulatömegű heparin (LMWH) csökkentheti az aldoszteron adrenális szekrécióját, amely hiperkalémia kialakulásához, fokozódásához vezethet, különösen diabetes mellitusban, krónikus veseelégtelenségben, már fennálló metabolikus acidózisban szenvedő, illetve emelkedett káliumszinttel rendelkező vagy kálium-megtartó gyógyszereket szedő betegek esetén. A hiperkalémia kialakulásának kockázata a terápia időtartamával párhuzamosan nő, de rendszerint reverzíbilis. A heparin-terápia megkezdése előtt ezeknél a betegeknél a plazma káliumszint meghatározása szükséges, amelyet ezután is rendszeresen monitorozni kell, különösen, ha a kezelés időtartama meghaladja a 7 napot. Spinális vagy epidurális anesztézia: Neuraxiális anesztézia (spinális/epidurális) alkalmazása vagy spinális punkció - a tromboembóliás szövődmények megelőzése céljából - LMWH-val vagy heparinszármazékokkal antikoagulált betegekben növeli az epidurális/spinális hematoma kialakulásának veszélyét, ami hosszantartó vagy végleges bénulást okozhat. Ezen események kockázatát növeli a fájdalomcsillapítás céljából tartósan behelyezett epidurális katéter, vagy egyéb, a hemosztázisra ható gyógyszerek, pl. antikoagulánsok, trombocitaaggregáció-gátlók és NSAID-ok egyidejű alkalmazása. Úgy tűnik, hogy a trauma okozta vagy az ismételt spinális/epidurális punkció szintén növeli a vérzéses szövődmények veszélyét. A betegeknél gyakran kell ellenőrizni a neurológiai károsodásra utaló jeleket és tüneteket, amennyiben epidurális/spinális anesztéziával párhuzamosan antikoagulánsokat alkalmaznak. Az epidurális/spinális katéterek behelyezését vagy eltávolítását 1012 órával kell elhalasztani a trombózisprofilaxis céljából alkalmazott dalteparin adagolását követően, míg a magasabb dalteparin dózisokat kapó betegeknél (mint például 100120 NE/ttkg 12 óránként vagy 200 NE/ttkg naponta egyszer), az eltelt időnek legalább 24 órának kell lennie. Epidurális vagy spinális anesztézia végzésekor az orvosnak klinikailag megalapozott döntést kell hoznia az antikoagulánsok alkalmazására vonatkozóan. A betegeket különös körültekintéssel és gyakran kell ellenőrizni neurológiai károsodás, úgy mint hátfájás, szenzoros és motoros funkciókiesés (érzéketlenség és gyengeség az alsó végtagokban), bél- és/vagy húgyhólyagdiszfunkció irányában. A nővéreket ki kell képezni az ilyen jelek és tünetek észlelésére. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy azonnal tájékoztassák az egészségügyi szakszemélyzetet vagy az orvost, ha a fenti tünetek közül bármelyiket is tapasztalják. Ha a jelek és tünetek epidurális vagy spinális hematoma gyanúját vetik fel, sürgős diagnózis és kezelés szükséges, beleértve a gerincvelő dekompresszióját (lásd 4.3 pont). Műbillentyű Nincsenek megfelelő vizsgálatok a Fragmin műbillentyű-trombózis megelőzésére történő biztonságos és hatékony alkalmazásával kapcsolatban, a műbillentyűvel rendelkező betegek esetében. A Fragmin trombózisprofilaxisban alkalmazott dózisai nem elegendőek a billentyűtrombózis megelőzésére olyan betegeknél, akiknek műbillentyűjük van. A Fragmin alkalmazása nem javasolt erre a célra. Anti-Xa-szint ellenőrzése: A gyógyszer antikoaguláns hatásának ellenőrzése általában nem szükséges, azonban megfontolandó speciális betegcsoportoknál, mint például gyermekeknél, veseelégtelenségben szenvedő-, igen alacsony testsúlyú vagy extrémen túlsúlyos betegeknél, terhességben, vérzéses vagy ismételt trombotikus események fokozott veszélye esetén. A dalteparin antikoaguláns hatásának laboratóriumi követésére a kromogén szubsztrátot használó antiXa mérési módszerek alapján történő monitorozás ajánlott. A dalteparin-nátriumnak csupán mérsékelt hatása van az alvadási idő mérésére szolgáló aktivált parciális tromboplasztinidőre (APTI) és a trombinidőre (TI), ezért ezeknek a paramétereknek a használata nem javasolt. Az APTI megnyúlását célzó dózisnövelés túladagoláshoz és vérzéshez vezethet (lásd 4.9 pont). A dalteparin-kezelésben részesülő, krónikus hemodializisre szoruló betegek esetén általában kevesebb dózismódosítás szükséges, így az antiXaszinteket is ritkábban kell ellenőrizni. Akut hemodialízis esetén a beteg nagyobb valószínűséggel lehet instabil, ezért az antiXaszintek átfogóbb monitorozása szükséges. Oszteoporózis: A heparin hosszútávú alkalmazása oszteoporózis kialakulásának kockázatával járhat. Bár a dalteparin alkalmazása során ezt nem észlelték, az oszteoporózis kockázata nem zárható ki. Gyermekek: Korlátozott klinikai tapaszatalat áll rendelkezésre gyermekek kezelésével kapcsolatban. Gyermekeknél történő alkalmazás esetén az antiXaszintek ellenőrzése szükséges (l. 4.2 pont). Koraszülötteknél a tartósítószerként benzil-alkoholt tartalmazó gyógyszerek alkalmazása halálos gasping-szindróma kialakulásával járhat. A benzil-alkoholt tartalmazó készítmények nem alkalmazhatók koraszülötteknél és újszülötteknél. A benzil-alkohol csecsemőknél és 3 év alatti gyermekeknél toxikus és anafilaktoid reakciókat okozhat (lásd 6.1 pont). Mivel a benzil-alkohol átjuthat a placentán, a többadagos, benzil-alkohollal tartósított dalteparint tartalmazó injekció terheseknél nem alkalmazható (lásd 4.6 pont). Vannak benzil-alkoholt nem tartalmazó Fragmin készítmények. Idősek: Időskorú (különösen a 80 éves, vagy annál idősebb) betegek esetén a terápiás dózistartományon belül is megnőhet a vérzéssel járó szövődmények kialakulásának kockázata, így esetükben gondos klinikai megfigyelés ajánlott. A készítmények kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per adag nátriumot tartalmaznak, azaz gyakorlatilag nátriummentesek.

Farmakodinámia:
A dalteparin-nátriumot sertésbél nyálkahártyájából előállított heparin-nátriumból, kontrollált, salétromsavas depolimerizáció útján nyerik. Átlagos, relatív molekulatömege 5000 (4000-6000) dalton. A dalteparin-nátrium trombózisgátló hatását az antithrombinon (AT) keresztül fejti ki, az aktivált X-es faktor (Xa) és thrombin (IIa) gátlás potencírozásával. A Xa-gátló (anti-Xa) aktivitás jobban érvényesül, így az aktivált parciális thromboplastin idő (APTI) kevésbé nyúlik. (In vitro anti Xa aktivitása 110-210 NE/mg , in vitro anti-IIa aktivitása 60 NE/mg, anti-Xa/anti-IIa arány 1,9-3,2.) A dalteparin-nátrium kevésbé hat a vérlemezkék működésére és összetapadására, mint a heparin és ezért a primér hemosztázisra csak csekély hatása van. Trombózisgátló tulajdonságainak egy része az érfalakra gyakorolt hatáson keresztül érvényesül.

Farmakokinetika:
Farmakokinetikai paraméterei alapvetően nem dózisfüggőek. Felezési ideje intravénás adagolást követően 2 óra, szubkután injekció után 3-5 óra. Biohasznosulása szubkután bevitelt követően körülbelül 90 %. A szérum csúcskoncentráció - szubkután alkalmazása után - megközelítőleg 4 óra múlva alakul ki.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár