Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Thromboemboliás megbetegedések megelőzése, vénás és artériás thromboemboliás megbetegedések kezelése. Extracorporalis keringés alkalmazásakor, vagy műtét során alvadásgátlás (pl. szív-tüdőgépek, haemodialysis), consumptiós coagulopathia kezelése a hypercoagulatiós fázisban.

Ellenjavallatok:
Heparin-allergia, allergiás thrombocytopenia. Haemorrhagiás diathesis, alvadási faktorok hiánya (kivétel a consumptiós coagulopathia a hypercoagulatiós fázisban). Súlyos máj-, vese- vagy hasnyálmirigy megbetegedések, súlyos thrombocytopenia. Betegségek, melyekben az érrendszer károsodásának a gyanúja áll fenn, pl. fekélyek a gyomor- és bélrendszerben, hypertonia (a diastolés nyomás 105 Hgmm-nél magasabb), apoplexia, sérülések, vagy sebészeti beavatkozások a központi idegrendszerbe, szemműtétek, retinopathia, üvegtest-vérzések, agyi aneurysma, endocarditis bacterialis subacuta. Abortus imminens, spinalis anaesthesia, periduralis anaesthesia, lumbalpunctio. Az alábbi esetekben csak kényszerítő szükségesség esetén az előny/kockázat arány szigorú mérlegelése mellett alkalmazható: - rosszindulatú megbetegedés gyanúja vérzékenységi hajlammal, - vese- és húgyuti kövek, - krónikus alkoholizmus. Különösen gondos orvosi felügyelet szükséges - terhesség alatt, különösen hosszabb alkalmazás esetén, - idősebb betegeknél, különösen nőknél, - fibrinolyticumokkal, oralis anticoagulánsokkal, vagy acetilszalicilsavval történő egyidejű kezelés során. Heparinnal történő kezelés alatt az im. injekciók haematomaképződés veszélye miatt kerülendők. Terhesség és szoptatás: A kezeléstől és betegségtől függő komplikációk terheseknél nem zárhatók ki. A szülés alatti epiduralis anasthesia terheseken, akiket anticoagulánsokkal kezelnek, abszolút kontraindikált. A Heparibene-Na-25 000 NE/5ml a benzilalkohol tartalma miatt nem alkalmazható újszülötteknek, különösen fejletlen koraszülötteknek!

Adagolás:
Thromboemboliás megbetegedések megelőzése kisadagú sc. kezeléssel: Műtétek előtt és után: 2 órával a műtét előtt 5000-7500 NE subcutan. A műtét után 5000-7500 NE subcutan minden 8-12 órában a beteg mozgatásáig, vagy a K-vitamin antagonisták kellő hatásáig. Labor kontrollvizsgálatok (alvadási értékek) a dózis beállításhoz esetenként szükségesek lehetnek. Thromboemboliás megbetegedések megelőzése a nem műtéti gyógyításban (pl. hosszabb ágybanfekvés, a beteg fokozott thrombosis hajlama, thrombosis kockázattal járó betegségek). Általában 5000-7500 NE minden 8-12 órában. Az adagolást a thrombosis kockázathoz és az alvadási rendszer aktivitásához kell igazítani és kontrollvizsgálatokkal (alvadási értékek) megállapítani. Thrombosis-újraképződés megelőzése (secundaer thrombosis prophylaxis) akut szívinfarctusban: 2-3-szor naponta 7500 NE, vagy 2-szer naponta 10 000-12 500 NE szubkután. Vénás és artériás thromboemboliás megbetegedések A vérerekben lévő alvadék esetén kontinuális intravénás alkalmazás javasolt. Kezdő adag felnőtteknek: 5000-10 000 NE heparin intravénásan. Folytatólagosan 25 000-40 000 NE heparin/24 óra (kb. 300-600 NE/ttkg/24 óra) folyamatos infúzióban, perfuzorral. Kezdő adag gyermekeknek: 50 NE/ttkg intravénásan. Folytatólagosan 20 NE/ttkg/óra, folyamatos infúzióban, perfuzorral. A kezelés ellenőrzése A partialis thromboplasztin idő (PTT) vagy a thrombinidő meghatározása, mely a normálérték 2-3 szorosa legyen. Amennyiben a tartós infúzió nem lehetséges, intermittáló intravénás beadás (a heparin rövid felezési ideje miatt 4-6 óránként) szükséges vagy szubkután alkalmazás (3 részadagra elosztva) lehetséges. A kezelés megfelelő ellenőrzése az alvadási értékek meghatározásával feltétlenül szükséges. Alvadásgátlás extracorporalis keringés alkalmazása esetén, vagy műtét során. Szív-tüdő gép esetén az adagolás függ a szív-tüdő gép típusától és a műtét időtartamától és egyedileg kell meghatározni. Haemodialysis esetén egyedi adagolás a mért alvadási értékeknek és az eszköztípusnak megfelelően. Consumptiós coagulopathia kezelése a hypercoagulatorikus fázisban: 25 000-40 000 NE/24 óra perfuzorral, az alvadási érték függvényében. Az alvadási érték meghatározásához a vért azonnal le kell centrifugálni.

Mellékhatások:
A heparin adagjától függően vérzések fokozott jelentkezése, különösen a bőrben, nyálkahártyákon, sebekben, a gyomor-bél-, a húgyuti és a genitalis traktusban. Alkalmanként a vérlemezkék számának kis méretű csökkenése lép fel (thrombocytopenia). Ritkán súlyos thrombocytopenia is jelentkezhet, mely consumptiós coagulopathiához, arteriás vagy venás thrombosishoz, vagy a subcutan beadás helyén necrosishoz társulhat. A kórkép lappangva, többnyire több napos heparin-terápia után fejlődik ki és függ az alkalmazott heparin adagjától és összefügg a ""vérzési rosszullét"" valamint a kialakult thrombocytopenia tipikus manifestatiójával. Tipikusak a bolhacsípésszerű petechiák, a purpura és a melaena, a fokozott heparintolerancia; valamint thrombosis és thromboembolia léphet fel. Gyakran megfigyelték a szérum-transzamináz enzimek (GOT, GPT), a -glutamiltranszpeptidáz (GT), valamint az LDH és lipáz emelkedését, mely többnyire a heparinkezelés elhagyásával reverzibilis és klinikailag jelentéktelen. Heparinnal szembeni túlérzékenység, valamint allergiás, anaphylaxiás reakciók ritkák. Egyes esetekben anaphylaxiás shockról számoltak be. Ez különösen olyan betegeken jelentkezett, akik már korábban heparint kaptak. Az allergiás reakciók tünetei: rosszullét, fejfájás, hőemelkedés, ízületi fájdalmak, urticaria, hányás, viszketés, dyspnoe, bronchuspasmusok és vérnyomásesés. Hosszabb, (több hónapos) alkalmazás után, főleg magasabb adagolás esetén és különösen arra hajlamos betegeken osteoporosis alakulhat ki. Ritkán átmeneti hajhullás, alopecia léphet fel. A heparinkezelés befejezése után a hajnövekedés spontán, belátható időn belül visszatér. Nagyon ritkán a heparin hyperkalaemiát és metabolikus acidosist okoz, különösen csökkent vesefunkciójú betegekben és cukorbetegekben. Egyes esetekben priapismusról és vasospasmusokról számoltak be. Helyi szöveti reakciókat (keményedések, bőrpír, elszineződés és kisebb vérömlenyek) az injekció beadás helyén indőnként megfigyeltek. A csak a Heparibene-Na-25.000 NE üvegében lévő 50 mg benzilalkohol-tartalom miatt ritkán túlérzékenységi reakciók léphetnek fel, különösen gyermekeken.

Interakciók:
Bázikus gyógyszerek, mint antihisztaminok és triciklikus psychofarmakonok egyidejű alkalmazásakor heparinnal történő sóképzés miatt kölcsönös hatáscsökkenést okozhatnak. Ezért bázikus gyógyszeranyagokat heparinkezelés alatt nem ajánlatos alkalmazni. Anyagok, melyek a plazmatikus véralvadást, valamint az ebben résztvevő sejteket befolyásolják, fokozott vérzékenységet válthatnak ki (pl.: acetilszalicilsav, kumarinszármazékok, fibrinolyticumok, dipiridamol, dextrán, magas adagban penicillin). Hatásfokozódást okoznak a fenilbutazon, indometacin, szulfinpirazon, probenecid, etakrinsav és cytostaticumok. A heparin leszorítja a plazma fehérjekötésből a fenitoint, kinidint, propranololt, benzodiazepineket és a bilirubint. Egyidejűleg alkalmazott nitroglicerin-infuzió a heparin-hatás csökkenését okozhatja. Aszkorbinsav, antihistaminicumok, digitálisz, nikotin, intravénásan alkalmazott penicillin, tetraciklinek vagy fenotiazinok a heparinhatást csökkenthetik. A heparin számos kölcsönhatást mutat más szerekkel, melyek klinikai jelentőségét különbözőképpen ítélik meg.

Figyelmeztetések:
Heparin kezelés során haematoma veszélye miatt im. injekció beadását kerülni kell. 22 500 NE/nap adagolásnál nagyobb heparin kezelés alatt álló betegeket sérülés veszélyének nem szabad kitenni. A thrombocytaszámot ellenőrizni kell – a heparin adása előtt, – a heparin adásának megkezdését követő 1. napon és – ezt követően az első 3. hétben 3-4 naponta rendszeresen. – Továbbá a thrombocyta számot javasolt ellenőrizni a heparin kezelés végén. A heparin számos laboratóriumi vizsgálat eredményét meghamisíthatja, pl. a vérsüllyedés sebességét, az erythrocyta-rezisztenciát és a komplementkötési teszteket. A heparin befolyásolhatja a prothrombinidőt; ezt a kumarin-származékok adagjának beállításakor kell figyelembe venni. Heparin kezelés alatt a pajzsmirigyfunkció-vizsgálatok hamis eredményt adhatnak (pl. tévesen magas T3- és T4-értékek). Csecsemőkben, gyermekekben, valamint vese- és/vagy májelégtelenségben szenvedő felnőttekben gondos felügyelet és az alvadási értékek ellenőrzése szükséges; ez thromboembolia profilaxisára is érvényes (low-dose kezelés). Nem frakcionált és frakcionált kismolekulájú heparin esetében, különösen iv. adáskor, ill. a thromboembolia profilaktikus kezelésére használatos dózisoknál nagyobb dózisok (15 000 NE/nap feletti nem frakcionált heparin dózis) adásakor egyes esetekben spinális vagy peridurális anesztéziával egyidőben spinális és peridurális haematomák kialakulásáról számoltak be. Ezek különböző mértékű tartós vagy állandó idegrendszeri komplikációkat okozhatnak. Ezért a Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekciót tervezett vagy már elvégzett csontvelő környéki érzéstelenítések során csak az előny-kockázat egyéni mérlegelése után szabad alkalmazni, és kizárólag a trombózis megelőzésére javasolt adagokban (max. 15 000 NE nemfrakcionált heparin / nap) adható. A profilaktikus (low-dose) kezelés és a spinális / peridurális katéter behelyezése ill. eltávolítása során a Heparibene Na 25 000 NE oldatos injekciót biztonsági okokból az utolsó beadást követően 4 órán belül nem szabad újra alkalmazni. Azt követően pedig kis dózisban, legkorábban 1 óra múlva adható. A csontvelő közeli eljárásokat követően gondos neurológiai ellenőrzés szükséges, amelynek során különösen kell figyelni a perzisztáló szenzoros vagy motoros működéskiesésekre. Csontvelő közeli hematoma klinikai gyanúja esetén haladéktalan diagnosztikai vagy terápiás intézkedéseket kell tenni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Antitrombotikus gyógyszerek, heparin csoport ATC kód B01A B01 A heparin mukopoliszacharid-polikénsav-észter, glükózamin-N-kénsavból és glükuronsav-kénsav-észterekből áll, amelyek egymással glikozidikus úton kapcsolódnak. A heparin erős negatív töltése miatt bizonyos proteinekkel komplexeket alkot, és így azok biológiai tulajdonságait megváltoztatja. Ez elsősorban az antithrombin-III-ra (AT III) vonatkozik, amelynek aktivitását a heparinnal alkotott komplexe cca. 700-szorosan fokozza. Az aktivált AT III gátolja a szerin-proteázokat, amelyekhez a XIIa, XIa, Xa, VIIa és IIa alvadási faktorok tartoznak. A VIIa viszonylag érzéketlen, a IIa (thrombin) azonban különösen érzékeny a heparin-AT III komplexre. AT III-mal való sebességét már alacsony heparin-dózisok gyorsítják, a IIa (thrombin) és Xa faktorokat inaktiválják. Így magyarázható a kis dózisú (low dose) heparin profilaktikus hatása a thromboemboliás betegségek megelőzésében. Az alvadásgátló hatás függ az AT III és a fibrinogén koncentrációjától. Azonkívül magas heparin dózisok inaktiválják a feleslegben képződött thrombint és így megakadályozzák a fibrin fibrinogénné alakulását. Heparin befolyásolja a thrombocyta-funkciókat.

Farmakokinetika:
A heparin sc. vagy iv. adható. A heparin molekulamérete és negatív felületi töltése miatt a bélből nem reszorbeálódik, a légutakból felszívódhat. A heparin hatása iv. adást követően azonnal, sc. injekció után 2030 perccel jelentkezik. A felezési idő egyénenként nagyon eltérő, átlagos értéke 90-120 perc és függ a dózistól, a máj és a vese működésétől, valamint kórképtől. A heparin nagyrészt a plazmafehérjékhez (LDL, globulinok – elsősorban AT III – és fibrinogén) kötődik, felnőtteknél a megoszlási térfogat cca. 0,07 l/kg. A heparin parenteralis adást követően a vérből a reticuloendotelialis rendszerbe bekerülve, a májban metabolizálódva (heparinázok) és a vizelettel kiválasztódva nagyrészt depolimerizált, inaktivált formában ürül ki. A heparin glomerulusfiltrációval és tubuláris szekrécióval egyaránt ürül.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár