Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Endokrin megbetegedések: Elsődleges vagy másodlagos mellékvesekéreg-elégtelenség. Akut mellékvesekéreg-elégtelenség. Súlyos trauma vagy betegség miatti operáció előtt, ha a beteg ismert mellékvese-elégtelenségben szenved vagy mellékvesekéreg tartalékai kétségesek. Hagyományos terápiára nem reagáló shockos állapot, ha a beteg mellékvesekéreg-elégtelenségben, szenved, vagy annak gyanúja merül fel. Veleszületett mellékvese hyperplasia. Nonsuppurativ thyroiditis. Rákos betegséggel társuló hypercalcaemia. Nem endokrin eredetű megbetegedések: Rheumás megbetegedések - adjuváns terápiaként rövididejű alkalmazásra (a beteg átsegítése az akut szakaszon vagy az exacerbatión) az alábbi betegségekben: Akut és subakut bursitis. Akut köszvényes arthritis. Akut, nemspecifikus tenosynovitis. Ankylotikus spondylitis. Epicondylitis. Posttraumás osteoarthritis. Arthritis psoriatica. Rheumatoid arthritis, beleértve a juvenilis rheumatoid arthritist is (egyes esetekben alacsony dózisú fenntartó terápia szükséges). Osteoarthritishez társult synovitis. Collagen megbetegedések - az alábbi betegségek exacerbatioja vagy fenntartó kezelése alatt: Akut rheumás carditis. Systemás dermatomyositis (polymyositis). Systemás lupus erythematosus. Bőrbetegségek: Bullosus dermatitis herpetiformis. Exfoliativ dermatitis. Mycosis fungoides. Pemphigus. Súlyos erythema multiforme (Stevens-Johnson syndroma). Súlyos psoriasis. Súlyos seborrhoeás dermatitis. Allergiás állapotok - súlyos, makacs, a konvencionális terápiával befolyásolhatatlan allergiás állapotok kezelése: Akut, nem fertőzéses laringealis oedema. Atopiás dermatitis. Asthma bronchiale. Kontakt dermatitis. Gyógyszer-túlérzékenységi reakció. Szezonális vagy perenniális allergiás nátha. Szérumbetegség. Urticariás transzfúziós reakció. Szemészeti megbetegedések - a szemet érintő súlyos akut és krónikus allergiás és gyulladásos folyamatokban: Allergiás conjunctivitis. Allergiás cornea-széli fekély. Elülső szegment gyulladása. Chorioretinitis. Diffúz hatású uveitis és choroiditis. Herpes zoster ophtalmicus. Iritis és iridocyclitis. Keratitis. Szemideg-gyulladás. Szimpátiás ophtalmia. Gastrointestinalis megbetegedések - a beteg átsegítése a kritikus perióduson: Colitis ucerosa (szisztémás terápia) Regionális enteritis (szisztémás terápia). Légzőszervi megbetegedések: Aspiratiós pneumonia. Berylliosis. Fulmináns vagy disszeminált pulmonalis tuberculosis, egyidejűleg, célzottan alkalmazott antituberculotikus terápia mellett. Más módon nem kezelhető Loeffler syndroma. Sarcoidosis. Haematologiai kórképek: Szerzett (autoimmun) haemolyticus anaemia. Veleszületett (erythroid) hypoplasticus anaemia. Erythroblastopenia (VVS anaemia). Felnőttkori idiopathiás thrombocytopeniás purpura (csak iv. alkalmazás; im. alkalmazás ellenjavallt). Felnőttkori másodlagos thrombocytopenia. Daganatos betegségek - az alábbi betegségek palliativ kezelésére: Gyermekkori akut leukaemiák. Felnőttkori leukaemiák és lymphomák. Oedemás állapotok - a diuresis vagy a proteinuria remissiojának beindítása idiopathiás, nem uraemiás, nephrotikus syndromában, vagy amelyet lupus erythematosus okozott. Sürgősségi állapotok: Mellékvesekéreg-elégtelenséghez társuló másodlagos shockos állapot vagy a szokásos kezelésre nem reagáló shock, ha mellékvesekéreg-elégtelenség tételezhető fel. Adrenalin adását követően is fennálló akut allergiás állapotok (status asthmaticus, anaphylaxiás reakciók, rovarcsípés, stb.). Noha nincsenek megfelelő (kettős vak, placebo) klinikai vizsgálati adatok csak állatkísérletek arra vonatkozóan, hogy haemorrhagiás, traumás, valamint sebészeti beavatkozást követő shockos állapotban, amelyekben a standard terápia nem hatásos (pl. folyadékpótlás), a kortikoszteroidok jó eredménnyel alkalmazhatók. Egyéb: Neurológiai vagy myocardialis következménnyel járó trichinosis. Meningitis tuberculosa, subarachnoidalis blokkal vagy kezdődő blokkal, egyidejűen alkalmazott, megfelelő antibuterkulotikus terápia mellett.

Ellenjavallatok:

Adagolás:
A készítmény iv. injekció vagy infúzió, ill. im. injekció formájában adható. Sürgősségi esetben elsőként iv. alkalmazás ajánlott. A sürgősségi állapot lezajlását követően megfontolandó, hogy a további kezelést hosszanható injekciós vagy oralis készítménnyel folytassák-e. A terápiát 30 másodperctől 10 percig tartó iv. injekcióval kell kezdeni (pl. 100 mg hidrokortizonnal ekvivalens hidrokortizon nátrium-szukcinát, ill. 500 mg vagy magasabb adag adásával). Általában, a nagydózisú kortikoszteroid terápiát a beteg állapotának stabilizálódásáig kell folytatni - rendszerint nem több, mint 48-72 óráig. Noha a nagy dózis és a mellékhatások erősen összefüggenek, egy rövididejű kortikoid terápia is bár nem gyakran, de okozhat peptikus fekélyt. Profilaktikusan antacid kezelés javasolható. Ha a nagydózisú hidrokortizon terápiát 48-72 órán túl kell folytatni, hypernatraemia léphet fel. Ilyen körülmények között kívánatos a hidrokortizon nátrium-szukcinátot metilprednizolon nátrium-szukcináttal felváltani, amely csak kevéssé, vagy egyáltalán nem okoz nátriumretenciót. A kezdő adag, a beteg állapotának súlyosságától függően 100-500 mg (de lehet több) hidrokortizonnak megfelelő hidrokortizon nátrium-szukcinát. Ez a dózis 2, 4, 6 órás időközökben megismételhető, a beteg klinikai állapotának, ill. a kezelésre adott válaszának függvényében. A csecsemők és gyermekek esetében az adag csökkenthető, de ennek megválasztása az állapot súlyosságától és a beteg kezelésre adott válaszától függ, kevésbé a kortól és a testsúlytól. A napi adag 25 mg-nál nem lehet kevesebb. Kortikoid terápiát követően, súlyos stresszt elszenvedett betegeket, a mellékvesekéreg elégtelenség jeleinek és szimptomáinak felismerése érdekében, szoros megfigyelés alá kell vonni. A kortikoszteroid terápia kiegészíti és nem helyettesíti a hagyományos kezelést.

Mellékhatások:
Megjegyzés: Az alább felsorolt mellékhatások valamennyi szisztémás kortikoszteroidra jellemzőek. Kiemelésük a listában nem jelenti okvetlenül azt, hogy ezeket a specifikus eseményeket ezzel a gyógyszerformával is megfigyelték. Folyadék- és elektrolitzavarok: Nátriumretenció, congestiv szívpanaszok az érzékeny betegekben, hypertensio, folyadék-retenció, káliumvesztés, hypokalaemiás alkalózis, emelkedett kalcium-kiválasztás. Vázizomzat: Szteroid - myopathia, izomgyengeség, osteoporosis, pathologiás törések, a gerinc kompressziós törései, aszeptikus necrosis, ínszakadás, különösen az Achilles ínre jellemző. Gyomor-bélrendszer: Peptikus fekély perforáció és bélvérzés veszélyével, gyomorvérzés, pancreatitis, oesophagitis, bélperforáció. Kortikoszteroid kezelést követően az alanin-transzamináz (ALT, SGPT), aszpartát-transzamináz (AST, SGOT) és alkalikus foszfatáz emelkedése. Ezek a változások általában kicsik, semmilyen klinikai syndromával nincsenek összefüggésben és a kezelés felfüggesztésekor reverzíbilisen megszűnnek. Bőr: Késleltetett sebgyógyulás, petechiák és echymosisok, elvékonyodó, töredező bőr. Kaposi sarcomát is megfigyeltek kortikoszteroid terápia alatt. Anyagcsere: Proteinkatabolizmus okozta negatív nitrogénegyensúly. Idegrendszer: Megnövekedett intracraniális nyomás, pseudotumor cerebri. Pszichikai zavarok/psychotikus manifesztációk, beleértve az eufóriát, álmatlanságot, hangulatváltozást, személyiségváltozást, depressziót. Preexisztálo emocionalis instabilitas vagy psychotikus tendenciák kifejlődése. Rohamok. Endokrin rendszer: Menstruációs rendellenességek, Cushingoid állapot kifejlődése, hypophysis-mellékvese tengely suppressiója, csökkent szénhidrát tolerancia, látens diabetes mellitus manifesztációja, diabeteszes betegekben az inzulinigény vagy oralis antidiabetikumok iránti igény növekedése, gyermekek növekedésének visszamaradása. Szem: Hátsófali subcapsularis cataracta, megnövekedett szembelnyomás, exophtalmus. Immunrendszer: Infekciók elfedése, látens infekciók aktiválódása, beleértve a tuberculosis fellángolását, különféle patogének okozta gyenge vagy halálos kimenetelű opportunista fertőzések a test bármely részén, túlérzékenységi anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók (pl. bronchospasmus, gégeoedema, urticaria, megtévesztő bőrtünetek). Egyéb: A készítmény benzil-alkohol tartalma miatt, koraszülöttekben halálos kimenetelű Gasping-syndromát okozhat.

Interakciók:
A májenzimeket indukáló gyógyszerek, mint a fenobarbitál, fenitoin és rifampicin emelhetik a kortikoszteroidok clearancét és a megfelelő hatás elérése érdekében szükségessé válhat a szteroid adagjának növelése. A troleandromicinhez és ketokonazolhoz hasonló gyógyszerek gátolhatják a kortikoszteroidok metabolizmusát és ezzel csökkentik azok clearancet. Ezért a kortikoszteroidok dózisát úgy kell beállítani, hogy elkerüljék a szteroid toxikus hatását. A kortikoszteroidok fokozhatják a folyamatosan nagy adagban alkalmazott acetilszalicilsav clearancet. Ezzel csökkenhet a szalicilát szérumszintje vagy fokozódik a szalicilát-toxicitás veszélye, amikor a szteroidot megvonják. Ezért hypoprothrombinaemiában szenvedő betegek esetében az acetilszalicilsav alkalmazása óvatosságot igényel, ha azt kortikoszteroiddal együtt alkalmazzák. A kortikoszteroidok oralis antikoagulánsokra gyakorolt hatása meglehetősen különböző, csökkenthetik, de fokozhatják is azok hatását. Ezért a megkívánt antikoagulációs hatás fenntartása érdekében tanácsos a koagulációs faktor rendszeres ellenőrzése.

Figyelmeztetések:

Farmakodinámia:
A glukokortikoidok átjutva a sejtmembránon, specifikus citoplazma receptorokkal képeznek komplexet. A komplexek behatolnak a sejtmagba, kötődnek a DNS-hez (kromatin) és stimulálják az mRNS transzkripcióját és a különböző enzimek ezt követő proteinszintézisét, amely feltevések szerint, végül is felelős a gukokortikoidok szisztémás hatásáért. A maximális farmakológiai hatás már a maximális vérkoncentráció elérése előtt kimutatható, ami arra utal, hogy a gyógyszer hatékonysága leginkább az enzimmodifikációnak, sem mint közvetlen hatásának tulajdonítható.

Farmakokinetika:
A plazmakoncentráció, im. alkalmazást követően 30-60 perc után éri el a maximumot. A hidrokortizon 40-90 %-a kötődik a plazmaproteinekhez. A nagyobb rész globulinhoz (transzkortin) és csak egy kisebb rész kötődik albuminhoz. A hormon szabad, kötetlen frakciója határozza meg a biológiai aktivitást, míg a kötött frakció tartalékként szolgál. A hidrokortizon főként a májban metabolizálódik. Az iv. vagy im. alkalmazott adag 22-30 %-a 24 órán belül a vizelettel választódik ki. A dózis 12 órán belül csaknem teljes egészében eliminálódik. Állandó magas vérkoncentráció fenntartása érdekében az iv. vagy im. alkalmazott injekciót 4-6 óránként meg kell ismételni.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár