Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az imipenem/cilastatin-ra érzékeny kórokozók okozta alábbi fertőzések kezelésére javasolt (lsd. Figyelmeztetés és Hatás: Farmakodinámiás tulajdonságok pont): - Nosocomialis pneumónia, vagy komplikált, közösségben szerzett, kórházi ellátást igénylő pneumónia - Komplikált intraabdominális fertőzések - Az urogenitális rendszer komplikált fertőzései - Komplikált bőr és lágyrész fertőzések Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Ellenjavallatok:
- Az imipenemmel, cilasztatin-nátriummal vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység. - Bármely más béta-laktám típusú antibiotikummal szembeni túlérzékenység (pl. penicillin, cefalosporin).

Adagolás:
KIZÁRÓLAG INTRAVÉNÁS ALKALMAZÁSRA Adagolás felnőtteknél: A megadott adagok >=70 kg testtömegre vonatkoznak. A szokásos napi adag felnőtteknek 1,5-2 g, 3 4 részletben, egyenlő adagokban adva (lásd az alábbi táblázatot). Kevésbé érzékeny kórokozók által kiváltott fertőzések esetében a napi adagot maximum 50 mg/kg/nap mennyiségig lehet emelni (napi nem több mint 4 g-ig). Szokásos intravénás adagolás felnőtteknél: Minden 250 mg-os, vagy 500 mg-os adagot 20-30 perces intravénás infúzióban kell beadni. Minden 1000 mg-os adagot 40-60 perc alatt kell infundálni. Azoknál a betegeknél, akiknél az infúzió alatt hányinger lép fel, az infúzió sebessége csökkenthető. Iv. alkalmazás Fertőzés súlyossága Adag Adagolási idő Teljes napi adag Közepes 500 mg 8 óra 1,5 g Súlyos - teljesen 500 mg 6 óra 2,0 g érzékeny kórokozó Súlyos és/vagy 1000 mg 8 óra 3,0 g életveszélyes Kevésbé érzékeny 1000 mg 6 óra 4,0 g kórokozóknak tulaj- donítható fertőzések* *elsősorban P aeruginosa egyes törzsei Alkalmazás időskorúaknál Az életkor általában nincs hatással az imipenem/cilasztatin tolerálhatóságára és hatékonyságára. Alkalmazás veseelégtelenségben szenvedő betegeknél Ahogyan a normál vesefunkciójú betegek esetében is, az adagolást a fertőzés súlyossága határozza meg. A különböző mértékben csökkent vesefunkciójú betegek esetében alkalmazandó adagolás a következő táblázatban van feltüntetve. A megadott adagok 70 kg testtömegre vonatkoznak. Alacsonyabb testtömegű betegekben arányosan kisebb adagot kell alkalmazni. Maximális adagolás a vesefunkció függvényében Vesefunkció Kreatinin Adag Adagolási Maximális teljes clearance (mg) idő napi adag* (g) (ml/perc) (óra) Közepesen csökkent 21-30 500 8-12 1-1,5 Súlyosan** csökkent 0-20 250-500 12 0,5-1,0 *A nagyobb adagot a kevésbé érzékeny kórokozók által kiváltott fertőzések esetében kell alkalmazni. **Azoknál a betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e 6-20 ml/perc 12 óránként 250 mg-ot (vagy 3,5 mg/kg, attól függően melyik a kevesebb) kell alkalmazni a legtöbb kórokozó esetében. Amikor 500 mg-os adagot alkalmazunk ilyen betegekben, megnövekedhet a görcsök fellépésének a kockázata. Azok a betegek, akiknek a kreatinin clearance-e <=5 ml/perc, nem kaphatnak imipenem/cilasztatint, hacsak nem kerülnek hemodialízisre 48 órán belül. Haemodialízissel az imipenem/cilasztatin kiüríthető. Az imipenem/cilasztatint rögtön a dialízis után kell beadni a betegnek és azután 12 órás időközönként. A dializált betegeket, különösen akiknek a kórtörténetében központi idegrendszeri megbetegedés szerepel, gondosan monitorozni kell. Hemodializált betegeknek imipenem/cilasztatin adása csak akkor javasolt, ha a kezelésből származó előny nagyobb, mint a görcsök fellépésének potenciális kockázata (lásd Figyelmeztetés pont). Jelenleg nincs elegendő adat az imipenem/cilasztatin alkalmazására vonatkozóan peritonealis dialízisben részesülő betegek esetében. Gyermekgyógyászati adagolás Életkor Adag Adagolási idő Teljes napi adag 3 éves és idősebb 15 mg/kg 6 óra 60 mg/kg (40 kg alatti testtömeg esetén) A legmagasabb napi adag nem haladhatja meg a 2 g-ot. 40 kg feletti testtömegű gyermekeknek és serdülőknek felnőtt adagot kell adni. Nincs elegendő klinikai adat ahhoz, hogy a 3 évesnél fiatalabb gyermekek, vagy csecsemők és csökkent vesefunkciójú (szérum kreatinin >177 mcmol/l) gyermekek számára optimális dózisajánlást lehessen adni.

Mellékhatások:
A mellékhatások gyakorisága az alábbi MedDRA kategóriák alapján került meghatározásra: Nagyon gyakori (>=1/10) Gyakori (>=1/100 - <1/10) Nem gyakori (>=1/1000 -<1/100) Ritka (>=1/10 000 -<1/1000) Nagyon ritka (<1/10 000) Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) A következő mellékhatások ritkák, nagyon ritkák és/vagy a gyakoriságuk nem állapítható meg a rendelkezésre álló adatokból, de lehetnek súlyosak: - Anafilaktikus reakciók: angioedema, toxikus epidermalis ecrolysis/ Stevens-Johnson szindróma, exfoliatív dermatitis, akut veseelégtelenség - Pseudomembranosus colitis - Görcsrohamok, vagy görcsök Ezeket a betegeket azonnali orvosi ellátásban kell részesíteni. Fertőző betegségek és parazitafertőzések Ritka: Candida és Xanthomas maltophilia felülfertőzés Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: eosinophilia, thrombocytosis Nem gyakori: leucopenia, hemoglobin-szint csökkenés és prothrombin idő megnyúlás. Kialakulhat direkt Coombs-teszt pozitivitás. Ritka: neutropenia, beleértve az agranulocytosist, thrombocytopenia, hemolitikus anémia Nagyon ritka: csontvelő depresszió Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: erythema multiforme, anafilaxiás reakciók, súlyos (azonnali) allergiás reakciók Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: myoclonusos aktivitás, aluszékonyság, szédülés, vertigo, fejfájás, pszihés zavarok, beleértve a hallucinációt, paraesthesia, zavart állapot, vagy görcsök. Ritka: encephalopathia A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Ritka: halláscsökkenés Nem ismert: tinnitus Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Ritka: hipotenzió Nem ismert: tachycardia, palpitáció Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka: hiperventilláció, dyspnoe Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: hányinger, hányás, hasmenés, fogak és/vagy nyelv elszíneződése Ritka: pseudomembranosus colitis, ízérzékelési zavarok Nem ismert: haemorrhagiás colitis, gasztroenteritisz, hasi fájdalom, nyelvgyulladás, papillaris nyelv hipertrófia, gyomorégés, garatfájás, fokozott nyálkiválasztás A gyógyszerrel összefüggésbe hozható hányinger és/vagy hányás gyakrabban fordul elő imipenem/cilasztatinnal kezelt granulocytopeniás betegekben, mint nem granulocytopeniás betegekben. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori: a szérum-transzaminázok, a bilirubin és/vagy alkalikus foszfatáz enyhe emelkedése Ritka: hepatitis májkárosodással Nagyon ritka: fulmináns hepatitis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: kiütés, viszketés, urticaria Ritka: erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma, angioedema, toxikus epidermalis necrolysis, exfoliatív dermatitis Nem ismert: bőrpír, cianózis, hyperhidrosis, a bőr textúrájának változása, pruritus vulvae A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon ritka: asthenia és a myasthenia gravis súlyosbodása Nem ismert: polyarthralgia és mellkasi diszkomfort érzés/fájdalom Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Ritka: oliguria/anuria és polyuria Nagyon ritka: akut veseelégtelenség, magas szérum-kreatinin és vér karbamid szint, ártalmatlan vizelet elszíneződés, nem keverendő össze a gyermekeknél tapasztalt haematuriával. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: erythema, lokális fájdalom és induratio, thrombophlebitis Ritka: asthenia/gyengeség Nem ismert: láz, beleértve a gyógyszerlázat

Interakciók:
Generalizált görcsrohamok fellépését írták le olyan betegeknél, akik ganciklovirt és Imipenem/Cilastatin Kabi-t kaptak. Ezek a gyógyszerek nem alkalmazhatóak egyidejűleg, kivéve, ha a várható előny meghaladja a kockázatot. Az imipenem/cilasztatinnal kombinálva a valganciklovir prodrug is kiválthat görcsrohamokat. Probenecid egyidejű adása megduplázta a cilasztatin vérszintet és a felezési időt, de nem hatott a vesén keresztül történő kiválasztására. Probenecid egyidejű adása csak minimálisan növelte az imipenem vérszintet és a felezési időt, emellett az aktív imipenem kiválasztása a vesén keresztül megközelítőleg az alkalmazott dózis 60%-ára csökkent. Karbapenem készítmények egyidejű adása után a vér valproát sav koncentrációjának csökkenését észlelték. A csökkent valproát sav koncentráció a görcsroham nem megfelelő kontrolljához vezethet. Alternatív antibiotikumok alkalmazását kell megfontolni. Imipenem és valproát sav egyidejű adása esetén a szérum valproát sav koncentrációt szorosan monitorozni kell. Egyes betegeknél előfordulhat Coombs-teszt pozitivitás.

Figyelmeztetések:
Általános Az imipenem/cilasztatin kezelés kiválasztásakor minden beteg esetén meg kell állapítani, hogy megalapozott-e egy karbapenem antibakteriális szer alkalmazása, a következő tényezőket alapul véve: a fertőzés súlyossági foka; egyéb, megfelelő antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia esetleges fennállása; valamint a karbapenem-rezisztens baktériumok ellen történő felhasználás kockázata. Túlérzékenység Súlyos, esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi (anafilaxiás) reakciókról számoltak be bétalaktámmal kezelt betegek esetében. Nagyobb valószínűséggel fordulnak elő ezek a reakciók olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében több allergénnel szembeni érzékenység szerepel. Az Imipenem/Cilastatin Kabi-val történő kezelés megkezdése előtt alaposan ki kell vizsgálni a karbapenemekkel, penicillinekkel, cefalosporinokkal, más béta-laktámokkal és egyéb allergénekkel szembeni korábbi túlérzékenységi reakciókat (lásd 4.3 pont). Ha Imipenem/Cilastatin Kabi-val szemben allergiás reakció lép fel, a kezelést azonnal le kell állítani. A súlyos anafilaxiás reakciók azonnali sürgősségi ellátást igényelnek. Máj A májtoxicitás kockázata (pl. a transzaminázok szintjének növekedése, májelégtelenség és fulmináns hepatitis) miatt az imipenem/cilasztatin kezelés alatt a májfunkciót szorosan monitorozni kell. Alkalmazása májbetegségben szenvedő betegek esetében: azon betegek májfunkcióját, akiknél a májműködési rendellenességek már fennállnak, imipenem/cilasztatin kezelés alatt monitorozni kell. Dózismódosításra nincs szükség (lásd 4.2 pont). Hematológia Imipenem/cilasztatin kezelés alatt pozitív direkt vagy indirekt Coombs teszteredmény alakulhat ki. Antibakteriális spektrum Bármilyen empirikus kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venni az imipenem/cilasztatin antibakteriális spektrumát, főként életet veszélyeztető állapotok esetében. Továbbá, meghatározott patogének, (pl.: bakteriális bőr- és lágyrész fertőzések kórokozói) imipenem/cilasztatinnal szembeni korlátozott érzékenysége miatt óvatosan kell eljárni. Az imipenem/cilasztatin alkalmazása az ilyen típusú fertőzésekben nem megfelelő, kivéve, ha a patogén már dokumentált és ismerten érzékeny, vagy igen nagy a valószínűsége, hogy a kezelés megfelelő lesz a fertőzést legvalószínűbben okozó patogén(ek) ellen. Javasolható egy megfelelő anti-MRSA szer egyidejű alkalmazása, ha MRSA infekciók feltehetőleg vagy bizonyítottan szerepelnek az engedélyezett indikációkban. Javasolható egy aminoglikozid egyidejű alkalmazása, ha Pseudomonas aeruginosa fertőzések feltehetően vagy bizonyítottan szerepelnek az engedélyezett indikációkban (lásd 4.1 pont). Interakció valproinsavval Az imipenem/cilasztatin és valproinsav/nátrium-valproát egyidejű használata nem javasolt (lásd 4.5 pont). Clostridium difficile Imipenem/cilasztatinnal és szinte az összes többi antibakteriális készítménnyel kapcsolatban jelentettek antibiotikum-asszociált colitist és pseudomembranosus colitist, melyek súlyosságukat tekintve az enyhéktől az életet veszélyeztetőkig terjedtek. Fontos szem előtt tartani ezt a diagnózist, ha a betegnél hasmenés lép fel imipenem/cilasztatin kezelés közben vagy után (lásd 4.8 pont). Az imipenem/cilasztatin kezelés befejezése és a Clostridium difficile elleni specifikus kezelés elindítása mérlegelendő. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad adni. Meningitis Az Imipenem/Cilastatin Kabi nem ajánlott meningitis kezelésére. Központi idegrendszer (KIR) KIR-i mellékhatásokat úgy, mint myoclonusos aktivitást, konfúz állapotokat vagy rohamokat jelentettek, különösen akkor, amikor a veseműködés és testtömeg alapján ajánlott adagokat túllépték. Ezek a tünetek leggyakrabban azon betegeken voltak megfigyelhetők, akik központi idegrendszeri zavarokban szenvednek (pl. cerebralis laesio vagy görcsroham az anamnézisben) és/vagy akiknél beszűkült vesefunkció miatti gyógyszer-akkumuláció lehetősége állhat fenn. Különösen ezen betegeknél szükséges az ajánlott dózisok szigorú betartása a kezelés során (lásd 4.2 pont). Ismert görcskészségben szenvedő betegek esetén az antikonvulzív terápiát folytatni kell. Különösen nagy figyelmet kell fordítani azon gyermekek neurológiai tüneteire és görcsrohamaira, akiknél köztudottan fennállnak görcsöket okozó kockázati tényezők, vagy akik olyan gyógyszereket kapnak egyidejűleg, amelyek a görcsküszöböt csökkentik. Ha fokális tremor, myoclonus vagy rohamok lépnek fel, a beteget neurológiai vizsgálatnak kell alávetni, és ha még nem történt meg, akkor el kell kezdeni az antikonvulzív terápiát. Ha a KIR tünetek továbbra is fennállnak, az Imipenem/Cilastatin Kabi dózisát le kell csökkenteni, vagy adását be kell fejezni. Azok a betegek, akiknek a kreatinin clearance értéke ≤ 5 ml/perc/1,73 m2, nem kaphatnak Imipenem/Cilastatin Kabi-t, hacsak nem végeznek náluk 48 órán belül hemodialízist. Hemodializált betegeknek Imipenem/Cilastatin Kabi adása csak akkor javasolt, ha a kezelésből származó előny nagyobb, mint a görcsök fellépésének potenciális kockázata (lásd 4.2 pont). Alkalmazása gyermekgyógyászatban Nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat az Imipenem/Cilastatin Kabi alkalmazására 1 évesnél fiatalabb, illetve vesekárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati betegek esetében (szérum-kreatinin >2 mg/dl). Lásd korábban a Központi idegrendszer részben is. Az Imipenem/Cilastatin Kabi 500 mg/500 mg 1,6 mmol (37,5 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként kontrollált nátrium diétán levő betegeknél figyelembe kell venni.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibiotikumok Hatásmechanizmus Az imipenem a karbapenem csoportba tartozó béta-laktám antibiotikum. Baktericid hatását azáltal fejti ki, hogy gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét. A cilasztatin-nátrium egy kompetitív, reverzíbilis és specifikus dehidropeptidáz-I - a vesetubulusok imipenemet metabolizáló és inaktiváló enzimje - inhibitor. A cilasztatin-nátrium nem fejt ki semmilyen antibiotikus hatást. Mikrobiológia Az Imipenem/Cilastatin Kabi a kórokozók széles spektrumában fejt ki baktericid hatást. Akárcsak az új cefalosporinok és penicillinek, széles hatásspektrumú a Gram-negatív kórokozókkal szemben. Az Imipenem/Cilastatin Kabi megtartja erős hatékonyságát a Gram-pozitív kórokozókkal szemben is, ami korábban csak a szűk hatásspektrumú béta-laktám antibiotikumokra és az első generációs cefalosporinokra volt jellemző. In vitro szinergizmust figyeltek meg az imipenem és aminoglikozid antibiotikumok között néhány Pseudomonas aeruginosa izolátummal szemben. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés A hatásossága főként azzal az időtartammal határozható meg, amíg meghaladja a cél kórokozó(k) minimális gátló koncentrációját (T/MIC). Rezisztencia-mechanizmusok Az imipenem a legtöbb béta-laktamáz általi hidrolízissel szemben ellenálló, kivéve a karbapenemázokat, melyek lehetnek szerin alapúak, vagy metalloenzimek. Ezeknek az enzimeknek a gyakorisága Gram-negatív baktériumoknál nő és általában rezisztenciát biztosítanak az összes többi karbapenemmel szemben. Az imipenemmel szembeni rezisztencia oka - függetlenül attól, hogy fennáll-e (kereszt)rezisztencia egyes, vagy az összes karbapenemmel, vagy más béta-laktám antibiotikummal szemben, vagy sem - lehet még a penicillin kötő fehérjékben bekövetkezett változás, az efflux pumpa és/vagy a Gram-negatív baktérium külső membránjának átjárhatatlansága. Nincs célpont alapú keresztrezisztencia az imipenem és a nem béta-laktám antibiotikumok között. A baktérium azonban mutathat rezisztenciát az antibiotikumok egynél több osztályával szemben is, amikor a rezisztencia-mechanizmus az efflux pumpát, vagy a membrán átjárhatatlanságot érinti. Az adott fajokkal szembeni rezisztencia gyakorisága földrajzilag és időben eltérő lehet és szükség van helyi információra, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség esetén szakértőhöz kell fordulni tanácsért, amikor a rezisztencia helyi gyakorisága olyan, hogy a gyógyszer hatásossága - legalábbis a fertőzések néhány típusában - megkérdőjelezhető. Az EUCAST által meghatározott klinikai MIC határértékek (S<=/R>, mg/l) az imipenemre vonatkozóan a következők: Enterobacteriaceae 2/8 Pseudomonas 4/8 Acinetobacter 2/8 Enterococcus 4/8 Streptococcus A, B, C, G 2/2 S. pneumoniae 2/2 H. influenzae, M. catarrhalis 2/2 Gram-negatív anaerobok 2/8 Gram-pozitiv anaerobok 2/8 Nem fajhoz kötött 2/8 A staphylococcusok érzékenységére a carbapenemekkel szemben a methicillin érzékenységükből következtetnek. Az imipenem antibakteriális hatásspektrumát az alábbi táblázat szemlélteti: Általában érzékeny fajok Gram-pozitív aerobok Enterococcus faecalis Staphylcoccus aureus (Methicillin-érzékeny), Staphylococcus coagulase negative(Methicillin-érzékeny) Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes "Viridans" csoportba tartozó streptococcusok Gram-negatív aerobok Acinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Haemophilus influenzae Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae Moraxella catarrhalis Serratia marcescens Anaerobok Bacteroides fragilis Fusobacterium spp. Peptococcus spp. Peptostreptococcus spp. Prevotella spp. Veillonella spp. Clostridium spp (Clostridium difficile kivételével) Olyan fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát okozhat Gram-pozitív aerobok Enterococcus faecium+ Gram-negatív aerobok Pseudomonas aeruginosa Inherens rezisztens organizmusok Gram-pozitív aerobok Staphylococcus (Methicillin-rezisztens) Gram-negatív aerobok Stenotrophomonas maltophilia Gram-pozitív anaerobok Clostridium difficile Egyéb Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. Legionella pneumophila Ureaplasma urealyticum +Olyan fajok, melyeknél nagy fokú rezisztenciát (>50 %) figyeltek meg egyes európai országokban.

Farmakokinetika:
Per os beadást követően az imipenem nem szívódik fel szignifikánsan. 500 mg iv. alkalmazása után az észlelt plazma-csúcsérték 36 g/ml körüli volt. A többszöri adagolás nem volt hatással sem az imipenem, sem a cilasztatin farmakokinetikájára és nem észlelték az imipenem/cilasztatin akkumulációját sem. Megoszlás Az imipenem plazmaproteinekhez való kötődése kb. 20%, a cilasztatiné pedig kb. 40%. Mindkét hatóanyag tekintetében a megoszlási térfogat kb. 10 l. Metabolizmus Az imipenem metabolizmusa főként a proximális vesetubulusokban megy végbe, ahol a dehidropeptidáz-I hatására inaktív nyitott gyűrűs származékká metabolizálódik, viszonylag alacsony imipenem koncentrációt eredményezve a vizeletben. Az imipenem szisztémás metabolizmusa kb. 30%. A cilasztatin, ennek az enzimnek az inhibitora, hatékonyan gátolja az imipenem metabolizmusát a vesében, a vizelet magasabb imipenem koncentrációját eredményezve. A cilasztatin részben N-acetil-cilasztatinná metabolizálódik a vesében. Elimináció Az imipenem plazma-clearence-e 225 ml/perc, a cilasztatiné kb. 200 ml/perc. Együttes alkalmazásuk következtében az imipenem plazma-clearence-e kb. 195 ml/percre csökken és nő a vese-clearence-e, a vizeletben változatlan formában megjelenő imipenem mennyisége és koncentrációja a vizeletben. A cilasztatin plazma-clearence-e nem változik. Az eliminációs felezési idő kb. 1 óra mind az imipenem, mind a cilasztatin esetében. Az alkalmazott imipenem dózis kb 70%-a ürül ki változatlan formában a vizelettel, a cilasztatin dózisnak pedig kb. 70-80%-a. Különleges betegcsoportok: Időskorúak: Egészséges, időskorú önkéntesekben (65-75 év közötti korosztály, saját korához mérten normális vesefunkcióval) egyszeri adagban, 20 percen át intravénásan alkalmazott 500 mg imipenem és 500 mg cilasztatin farmakokinetikája megegyezik az enyhe veseelégtelenségben szenvedő betegekével, ami nem teszi szükségessé az adagolás módosítását. Vesebetegek: Az imipenem plazma-clearence-e kb. 40%-kal csökkent közepesen súlyos és kb. 70%-kal súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében. Emellett az eliminációs felezési idő kb. 2,5 órára növekedett. Dializált betegeknél az eliminációs felezési idő kb. 3,4 óra. A cilasztatin plazma-clearence-e kb. 50%-kal csökkent közepesen súlyos és kb. 80%-kal súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében. Emellett az eliminációs felezési idő kb. 4 órára növekedett. Hemodializált betegeknél az eliminációs felezési idő kb. 12 óra. Hemodialízis közben az imipenem és a cilasztatin gyorsabb clearance-ét észlelték. Gyermekek: Gyermekek esetében a megoszlási térfogat kicsit nagyobb, mint a felnőtteknél. Az imipenem eliminációs felezési ideje kb. 1 óra, a cilasztatiné kb. 40 perc. Az alkalmazott imipenem/cilasztatin adag 50-70%-a ürül ki a vizelettel.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár