Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az alábbi bakteriális infekciók kezelése felnőttekben, amennyiben a baktérium ertapenem iránti érzékenysége ismert vagy nagy valószínűségű, és amennyiben parenterális terápiára van szükség (lásd a Figyelmeztetések és Hatás-Farmakodinámia pontot): - Intraabdominalis fertőzések - Közösségben szerzett pneumonia - Akut nőgyógyászati fertőzések. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos iránymutatást.

Ellenjavallatok:
- Ertapenemmel vagy bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység. - Bármely más karbapenem-csoportba tartozó antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység. - Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely más béta-laktám csoportba tartozó antibakteriális szerrel szemben (pl. penicillinek vagy cefalosporinok).

Adagolás:
Az INVANZ adagja 1 gramm (g), napi egyszer, intravénásan alkalmazva. Intravénás alkalmazás: az INVANZ infúziót 30 perc alatt kell beadni. Az INVANZ-kezelés átlagos időtartama 3 - 14 nap, azonban a fertőzés típusától, súlyosságától és a kórokozó(k)tól függően ez változhat. Klinikai javulás esetén, amennyiben az klinikailag indokolt, át lehet állni megfelelő orális antibakteriális gyógyszerre. Veseelégtelenség: Az INVANZ alkalmazható veseelégtelenségben szenvedő betegeknél fellépő fertőzések esetén. Azon betegeknél, akiknek a kreatinin clearance-e 30 ml/min/1,73 m2 felett van, az adagolás módosítására nincs szükség. Előrehaladott veseelégtelenségben nincsenek megfelelő adatok az ertapenem biztonságosságát és hatékonyságát illetően, amelyek az adagolásra irányadóak lehetnének. Ezért az ertapenemet ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk (lásd a Hatás-Farmakokinetika pontot). Hemodializált betegek: Hemodializált betegekre vonatkozólag nincsenek megfelelő adatok az ertapenem biztonságosságát és hatékonyságát illetően, amelyek az adagolásra irányadóak lehetnének. Ezért az ertapenemet ezeknél a betegeknél ne alkalmazzuk. Májelégtelenség: Az adagolás módosítása károsodott májfunkciójú betegek esetén nem javasolt (lásd az Hatás-Farmakokinetika pontot). Időskor: Az INVANZ ajánlott dózisát kell alkalmazni, kivéve előrehaladott veseelégtelenség esetében (lásd Veseelégtelenség). Gyermekkor és serdülőkor: A biztonságosság és hatékonyság még nem bizonyított. Ezért alkalmazása 18 év alatti betegeknél nem ajánlott.

Mellékhatások:
Klinikai vizsgálatokban összesen több mint 1900 beteget kezeltek ertapenemmel, közülük több mint 1850-en 1 g dózisú ertapenemet kaptak. Mellékhatásokról (azaz a vizsgálatvezető által esetlegesen, valószínűen vagy biztosan a gyógyszer szedésével összefüggőnek tartott reakciókról) az ertapenemmel kezelt betegek körülbelül 20 %-ával kapcsolatban számoltak be. Mellékhatások miatt a betegek 1,3 %-ánál volt szükség a kezelés megszakítására. Azon betegek esetében, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a kezelés során, illetve a kezelés abbahagyását követő 14 napos periódusban fellépő leggyakoribb mellékhatások a következők voltak: hasmenés (4,8 %), az infúzió beadására használt vénával kapcsolatos komplikációk (4,5 %) és hányinger (2,8 %). Azon betegek esetében, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, az alábbi mellékhatásokról számoltak be a kezelés során, illetve a kezelés abbahagyását követő 14 napos periódusban: Gyakori (>= 1/100, < 1/10); Nem gyakori (> 1/1000, < 1/100); Ritka (> 1/10000, < 1/1000) Fertőző betegségek és parazitafertőzések: Nem gyakori: Oralis candidiasis Vérképzőszervi és nyirokszervi betegségek: Ritka: Neutropenia, thrombocytopenia Anyagcsere- és táplálkozási betegségek: Nem gyakori: Anorexia Ritka: Hypoglykaemia Idegrendszeri betegségek: Gyakori: Fejfájás Nem gyakori: Szédülés, álmosság, álmatlanság, zavartság, görcsroham Ritka: Izgatottság, idegesség, depresszió, remegés Szívbetegségek: Ritka: Arrhythmia, tachycardia Érrendszeri betegségek: Gyakori: Phlebitis/thrombophlebitis Nem gyakori: Hypotensio Ritka: Haemorrhagia, emelkedett vérnyomás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek: Nem gyakori: Nehézlégzés, discomfort érzés a garatban Ritka: Orrdugulás, köhögés, orrvérzés, tüdőgyulladás, szörtyzörejek, kilégzéskor jelentkező sípoló-búgó hangok Emésztőrendszeri betegségek: Gyakor: hasmenés, hányinger, hányás Nem gyakori: Székredés, pseudomembranosus enterocolitis, gyomorsav regurgitatio, szájszárazság, emésztési zavar Ritka: nyelési nehézség, széklet incontinentia Máj-, epebetegségek: Ritka: Epehólyag gyulladás, sárgaság, májműködési zavar A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei: Gyakori: Kiütés, viszketés Nem gyakori: Erythema Ritka: Dermatitis, dermatomycosis, hámlás, postoperativ sebfertőzés Vázizom-, kötőszöveti és csontrendszeri betegségek: Ritka: Izomgörcs, vállfájdalom Vese- és húgyúti betegségek: Ritka: Húgyúti infekció, veseelégtelenség, akut veseelégtelenség A reproduktív rendszer és az emlő betegségei: Nem gyakori: Vaginitis Ritka: Abortusz, nőgyógyászati vérzés Általános tünetek, a beadást követő helyi reakciók: Gyakori: Az infúzió beadásához használt vénával kapcsolatos komplikációk Nem gyakori: Extravasatio, hasi fájdalom, candidiasis, gyengeség/fáradtság, gombás fertőzés, láz, oedema/duzzanat, mellkasi fájdalom, ízérzési zavar Ritka: Allergia, induratio a szúrás helyén, rossz közérzet, kismedencei peritonitis, sclerát érintő rendellenességek, syncope A forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok: A forgalomba hozatalt követően a következő nemkívánatos eseményeket jelentették: Immunrendszeri betegségek: anafilaxia beleértve anafilaxiás reakciókat is (nagyon ritka) Idegrendszeri betegségek: hallucinációk (nagyon ritka) Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: azon betegek között, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a leggyakoribb laboreltérések és ezek incidenciája a kezelés alatt, és a kezelés abbahagyását követő 14 nap során a következők voltak: az ALT (4,6 %), az AST (4,6 %), az alkalikus foszfatáz (3,8 %) és a thrombocytaszám (3,0 %) emelkedése. Azon betegek között, akik kizárólag INVANZ-kezelésben részesültek, a következő laboreltéréseket mutatták ki a kezelés alatt és a kezelés abbahagyását követő 14 nap során: Gyakori (>= 1/100, < 1/10); Nem gyakori (> 1/1000, < 1/100); Ritka (> 1/10000, < 1/1000) Laboratóriumi vizsgálatok eredményei: Kémia: Gyakori: ALT, AST, alkalikus foszfatáz emelkedése Nem gyakori: Szérum összbilirubin, szérum direkt bilirubin, szérum indirekt bilirubin, szérumkreatinin, szérum karbamid nitrogén, szérum glükóz emelkedése Ritka: Szérum-bikarbonát, szérum-kreatinin és szérum kálium csökkenése; szérum LDH, szérum foszfor, szérum kálium emelkedése Hematológia: Gyakori: Thrombocytaszám emelkedése Nem gyakori: Fehérvérsejtszám, thrombocytaszám, szegmentált magvú neutrofil granulocytaszám, hemoglobin és hematokrit érték csökkenése; eozinofilszám, aktivált parciális tromboplasztinido, granulocytaszám és fehérvérsejtszám emelkedése Ritka: Lymphocytaszám csökkenése; pálcikamagvú neutrofil granulocytaszám, lymphocytaszám, metamyelocytaszám, monocytaszám, myelocytaszám; atípusos lymphocytaszám emelkedése Vizeletvizsgálat: Nem gyakori: Vizelet baktériumszám, fehérvérsejtszám, epithelsejtszám és vörösvérsejtszám emelkedése; vizeletmintában élesztogomba jelenléte Ritka: Urobilinogén-szint emelkedése Egyéb: Nem gyakori: Clostridium difficile toxin pozitivitás

Interakciók:
A gyógyszerek P-glikoprotein- vagy CYP-közvetítette clearance-ének gátlása által okozott interakciók valószínűsége csekély (lásd a Hatás-Farmakokinetika pontot). A penem- és karbapenem-csoportba tartozó antibakteriális szerek csökkenthetik a valproinsav szérumszintjét. A valproinsav szérumszintjének monitorozása ajánlatos, amennyiben az ertapenem valproinsavval együtt kerül alkalmazásra.

Figyelmeztetések:

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: karbapenem csoport Hatásmechanizmus Az ertapenem a penicillin-kötő fehérjékhez (PBPs) történő kapcsolódást követően gátolja a baktériumok sejtfalszintézisét. Az Escherichia coli esetében az affinitás a PBP 2-höz és 3-hoz a legerősebb. Mikrobiológiai érzékenység A NCCLS MIC hatásérték-pontok a következők: - Enterobacteriaceae és Staphylococcusok: S <= 2 mg/l és R >= 8 mg/l - S. pneumoniae: S <= 1 mg/l és R >= 4 mg/l - Streptococcus fajok (csak a béta-hemolizálók): S <= 1 mg/l - Haemophilus fajok: S <= 0,5 mg/l - Anaerobok: S <= 4 mg/l és R >= 16 mg/l (Megj.: a Staphylococcusokhoz és a S. pneumoniae-hoz tartozó hatásérték-pontok csak a meticillinérzékeny Staphylococcusokra, illetve a penicillinérzékeny Pneumococcusokra vontakoznak) A gyógyszert felíró orvos vegye figyelembe, hogy - amennyiben rendelkezésre állnak - ellenőrizni kell a helyi MIC hatásérték-pontokat. A szerzett rezisztencia prevalenciája adott faj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, és a rezisztenciára vonatkozó helyi információkat különösen súlyos infekciók kezelésekor szükséges tudni. Az Európai Unióban karbapenem-rezisztens mikroorganizmusoknak tulajdonítható fertőzések helyi halmozódásáról számoltak be. Az alábbi információ csak hozzávetőleges eligazítást ad annak valószínűségére vonatkozóan, hogy az adott mikroorganizmus ertapenemre érzékeny lesz-e vagy sem. Patogén A rezisztencia Európában tapasztalt tartománya Érzékeny: Gram-pozitív aerob baktériumok: Meticillin-érzékeny staphylococcusok 0 - 5 % (beleértve a Staphylococcus aureus-t)* Streptococcus agalactiae* Streptococcus pneumoniae*† Streptococcus pyogenes Gram-negatív aerob baktériumok: Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes 0 - 20 % Enterobacter cloacae Escherichia coli* Haemophilus influenzae* Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae* Moraxella catarrhalis* Morganella morganii Proteus mirabilis Proteus vulgaris Serratia marcescens Anaerob baktériumok: Bacteroides fragilis és a B. fragilis csoportba tartozó fajok * Clostridium fajok (a C. difficile kivételével)* Eubacterium fajok* Fusobacterium fajok* Peptostreptococcus fajok* Porphyromonas asaccharolytica* Prevotella fajok* Rezisztens: Gram-pozitív aerob baktériumok: Corynebacterium jeikeium Meticillin-rezisztens staphylococcusok (beleértve a Staphylococcus aureus-t) Enterococcusok, beleértve az Enterococcus faecalis-t és az Enterococcus faecium-ot Gram-negatív aerob baktériumok: Aeromonas fajok Acinetobacter fajok Burkholderia cepacia Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia Anaerob baktériumok: Lactobacillus fajok Egyéb: Chlamydia fajok Mycoplasma fajok Rickettsia fajok Legionella fajok * A klinikai hatékonyság bizonyított érzékeny izolátumok esetében az elfogadott klinikai indikációkban. † Az INVANZ hatékonysága a közösségben szerzett, penicillin-rezisztens Streptococcus pneumoniae okozta pneumonia kezelésében nem bizonyított. Rezisztencia Az ertapenemre érzékenynek tekintett fajok esetében az európai gyógyszerfigyelési vizsgálatokban a rezisztencia ritka volt. Rezisztens izolátumok esetében a karbapenem csoportba tartozó más antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia előfordult néhány, de nem az összes esetben. Az ertapenem erős stabilitást mutat a béta-laktamázok legtöbb típusa, köztük a penicillinázok, cefalosporinázok és a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázok okozta hidrolízissel szemben, de a metallo-béta-laktamázok okozta hidrolízissel szemben nem. Az ertapenem hatásmechanizmusa különbözik más csoportú antibiotikumokétól, mint pl. a kinolonok, aminoglikozidok, makrolidok és tetraciklinek. Az ertapenem és ezen antibiotikumok között nincs közös célstruktúrán alapuló keresztrezisztencia. Mégis, a mikroorganizmusok rezisztenciát mutathatnak az antibakteriális anyagok több mint egy csoportjával szemben, ha a rezisztencia mechanizmusa önmagában - vagy más mechanizmusok mellett - az egyes vegyületekkel szembeni impermeabilitás és/vagy egy EFFLUX pumpa.

Farmakokinetika:
Plazmakoncentráció Az ertapenem átlagos plazmakoncentrációja egy 1 g-os adag egyszeri, 30 perces intravénás infúzióját követően egészséges, fiatal (25 és 45 év közötti) felnőttekben 155 mikrogramm/ml (Cmax) volt fél órával a kezelés megkezdése után (az infúzió végén), 9 mikrogramm/ml 12 órával a kezelés megkezdése után, és 1 mikrogramm/ml 24 órával a kezelés megkezdése után. Az ertapenem plazmakoncentrációjának görbe alatti területe (AUC) közel dózisarányosan növekszik a 0,5 - 2 g dózistartomány felett. Ismételten, napi 0,5 - 2 g-os dózistartományban, intravénásán adva az ertapenem nem akkumulálódik. Eloszlás Az ertapenem nagymértékben kötődik a humán plazmafehérjékhez. Egészséges, fiatal (25 - 45 éves) felnőttekben az ertapenem fehérjekötődése a plazmakoncentráció emelkedésével párhuzamosan csökken, az < 50 mikrogramm/ml körüli plazmakoncentrációnál kötött hozzávetőlegesen 95 %-ról a 155 mikrogramm/ml körüli plazmakoncentrációnál (átlagosan elért koncentráció az 1 g-os intravénásán adott infúzió után) kötött körülbelüli 92 %-ra. Az ertapenem eloszlási térfogata (Vdss) körülbelül 8 liter. Az ertapenem bőrhólyag-folyadékban elért koncentrációi minden egyes mintavételi ponton, intravénás, napi egyszeri, 1 g-os adagolás harmadik napján a következő arányt mutatták: bőrhólyag-folyadék AUC értéke : plazma AUC értéke = 0,61. In vitro kísérletek azt mutatták, hogy az ertapenem hatása a nagymértékben fehérjéhez kötődő gyógyszerek (warfarin, etinilösztradiol és noretiszteron) plazmafehérje-kötődésére csekély. A kötődésben létrejött változás 12 %-nál kisebb volt az ertapenem 1 g-os adagját követő plazmacsúcskoncentráció elérésekor. In vivo, probenecid (500 mg 6 óránként) hatására az ertapenem kötött frakciója a plazmában - 1 g-os adag egyszeri intravénás alkalmazását követően, az infúzió végén - körülbelül 91 %-ról hozzávetőlegesen 87 %-ra csökkent. Ennek a változásnak a hatásai várhatóan átmenetiek. Klinikailag jelentős interakció létrejötte annak következtében, hogy az ertapenem más gyógyszert kiszorít, vagy, hogy más gyógyszer az ertapenemet kiszorítja, valószínűtlen. In vitro kísérletek azt mutatják, hogy az ertapenem nem gátolja a digoxin vagy vinblasztin Pglikoprotein-közvetítette transzportját, és hogy az ertapenem a P-glikoprotein-közvetítette transzportnak nem szubsztrátja. Metabolizmus Egészséges, fiatal (23 - 49 éves) felnottekben 1 g radioaktívan jelölt ertapenem intravénás infúzióját követően a plazma radioaktivitását döntően (94 %) az ertapenem adja. Az ertapenem legfőbb metabolitja a nyitott gyűrűs származék, mely a béta-laktámgyűrű dehidropeptidáz-I-közvetítette hidrolízise által jön létre. Emberi máj mikroszómákon in vitro végzett kísérletek azt mutatják, hogy az ertapenem nem gátolja a hat fo CYP izoforma (1A2, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4) által közvetített anyagcsere-folyamatokat. Elimináció Egészséges, fiatal (23 és 49 év közötti) felnőtteknek radioaktívan jelzett ertapenembol 1 g-ot intravénásan adva körülbelül 80 % jelenik meg a vizeletben és 10 % a székletben. A vizeletben megjelent 80 % hozzávetőlegesen 38 %-a változatlan formában és körülbelül 37 %-a nyitott gyűrűs metabolit formájában választódik ki. Egészséges, fiatal (18 és 49 év közötti) felnőttekben 1 g intravénás adag beadása után az átlagos plazma felezési idő körülbelül 4 óra. Az ertapenem átlagos koncentrációja a vizeletben meghaladja a 984 mikrogramm/ml-t a beadás utáni első 2 órában, és meghaladja az 52 mikrogramm/ml-t a beadás utáni 12. és 24. óra között. Különleges betegcsoportok Nemek közti különbség Az ertapenem plazmakoncentrációja férfiakban és nőkben hasonló. Időskor Egészséges, idősebb (>=65 év) felnőttekben 1 ill. 2 g-os dózis intravénás alkalmazását követően az ertapenem plazmakoncentrációja enyhén magasabb (körülbelül 39 %-kal ill. 22 %-kal), mint egészséges, fiatalabb (<65 év) felnőttekben. Ha előrehaladott veseelégtelenség nem áll fenn, az adagolás módosítására időseknél nincs szükség. Gyermekkor Az ertapenem farmakokinetikája 18 év alatti betegeknél nem ismert. Májelégtelenség Az ertapenem farmakokinetikája májelégtelenségben nem ismert. Mivel az ertapenem májon keresztül történő kiválasztódása korlátozott mértékű, nem várható, hogy farmakokinetikáját a májkárosodás érintené. Ezért májkárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás módosítása nem javasolt. Veseelégtelenség Ertapenem egyszeri, 1 g-os adagjának intravénás beadását követően az összes ertapenem (kötött és nem kötött), valamit a nem kötött ertapenem AUC-értéke hasonló az enyhe veseelégtelenségben (Clcr 60 - 90 ml/perc/1,73 m2) szenvedő betegek és (25 - 82 éves között) egészséges egyének esetében. Mérsékelt veseelégtelenségben (Clcr 31 - 59 ml/perc/1,73 m2) az összes ertapenem és a nem kötött ertapenem AUC-értéke egészségesekkel összehasonlítva körülbelül 1,5-szeres illetve 1,8-szeres. Előrehaladott veseelégtelenségben (Clcr 5 - 30 ml/perc/1,73 m2) szenvedo betegek esetében az összes ertapenem és a nem kötött ertapenem AUC-értéke, egészséges egyénekkel összehasonlítva megközelítőleg 2,6-szoros illetve 3,4-szeres. Hemodialízisre szoruló betegeknél - hemodialíziskezelések között - az összes ertapenem és a nem kötött ertapenem AUC-értéke egészséges egyénekkel összevetve körülbelül 2,9- szeresére illetve 6,0-szorosára nő. Közvetlenül a hemodialíziskezelést megelőzően adott egyszeri, 1 g-os, intravénás adag körülbelül 30 %-a található a dializált folyadékban. Előrehaladott veseelégtelenségben szenvedő és hemodialízis-kezelésre szoruló betegeknél az ertapenem hatékonyságát és biztonságosságát illetően nincsenek kielégítő adatok, melyek alapján az adagolási útmutatás megállapítható lenne. Ezért az ertapenemet ezeknél a betegeknél ne használjuk.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár