Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
A triamcinolon a következő állapotok és kórfolyamatok kezelésére javallt: - Súlyos allergiás folyamatok, többek között szezonális és perennialis allergiás rhinitis; asthma bronchiale; atopiás és kontakt dermatitis; gyógyszer-reakciók; szérumbetegség; akut, nem fertőzéses eredetű gégeödéma. Anafilaxiás reakció esetén a kortikoszteroidok nem alkalmasak a heveny fázis kezelésére, a késői szak megelőzésére viszont hatásosak. - Reumás betegségek A kortikoszteroidokat elsősorban súlyos rheumatoid arthritisben alkalmazzák, a lassan ható antireumatikumok hatásának jelentkezésig terjedő időszak áthidalására. Rövidtávú kezelésként heveny köszvényes roham enyhítésére, akut aspecifikus spondylitis ankylopoetica, bursitis, epicondylitis, posttraumás osteoarthritis, arthritis és synovitis psoriatica, valamint osteoarthritis kezelésére adható kortikoszteroid. - Bőrgyógyászati kórképek Dermatitis bullosa herpetiformis, exfoliatív dermatitis kezelésére, továbbá súlyos lefolyású erythema multiforme, psoriasis, dermatitis seborrhoica, ekcéma, dermatitis atopica, lupus erythematosus discoides, kontakt dermatitis, alopecia areata, pemphigus, ill. különböző heveny vagy idült dermatosisok terápiájára. - Szemészeti kórképek A kortikoszteroidok súlyos heveny vagy idült allergiás és gyulladásos kórképek, pl. allergiás conjunctivitis vagy ulcus marginatum corneae, továbbá az elülső szegmentumban zajló gyulladásos folyamatok, chorioretinitis, diffúz uveitis posterior és choroiditis, herpes zoster ophthalmicus, iritis és iridocyclitis, keratitis, neuritis optica, valamint szimpátiás ophthalmia kezelése. - Légzőszervi betegségek Aspiratiós pneumonitis, berylliosis, Löffler-szindróma, sarcoidosis, és disszeminált tuberculosis kezelésére (megfelelő antituberculoticumokkal együtt). - Egyéb kórképek: meningitis tuberculosa, sclerosis multiplex (akut állapotromlás esetén; a kortikoszteroidok csökkentik a heveny fellángolások időtartamát, azonban nem gátolják a betegség progresszióját).

Ellenjavallatok:
- Triamcinolon-nal vagy a készítmény bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység. - Herpes simplex ophthalmicus. - Heveny pszichózis. - Tuberculosis. - Vírusfertőzés. - Szisztémás mycosis. - Antibiotikumokkal dacoló fertőzések. - Amoebás parasitosis. - Cushing-szindróma. - Idiopathiás thrombocytopeniás purpurában nem szabad intramuscularisan adni a kortikoszteroidokat. - Friss, gyógyuló sebzés esetén, súlyos sérülés vagy megterhelő műtét után nem adható; - Phlebothrombosisban vagy thromboemboliás szövődményekben szenvedők esetében sem alkalmazható triamcinolon.

Adagolás:
Hangsúlyozni kell, hogy a dózisszükséglet betegenként változó, ezért a gyógyszeradagot mindig a betegség sajátosságaitól és a megfigyelt hatás függvényében kell meghatározni. A kortikoszteroid-kezelést a legkisebb hatékony dózissal kell végezni és, ha lehetőség nyílik rá, fokozatosan kell csökkenteni a gyógyszeradagot. A szteroid-adagot az ízület nagyságától, a betegség természetétől és az észlelt terápiás hatás erősségétől függően kell meghatározni. A kortikoszteroidok terápiás hatása 2-3 héten belül jelentkezik, teljes kifejlődése azonban akár 6 hétnél hosszabb ideig is eltarthat. A Kenalog 40 szuszpenziós injekciót nem szabad intravénásan beadni. Intramuscularis alkalmazás Felnőttek és 12 évesnél idősebb gyermekek javasolt kezdő adagja 40 mg; ezután 2-4 hetes időközönként 40-80 mg adható - a megfigyelt terápiás hatás függvényében. Szükség esetén legfeljebb 100 mg-ra növelhető az egyszeri adag. Hat-tizenkét éves gyermekek adagja: 0,03-0,2 mg/ttkg intramuscularisan, 1-7 napos időközönként. A kezdeti per os adagolásról gyakran át lehet térni az intramuscularis injekciós kezelésre. A Kenalog 40 szuszpenziós injekciót mélyen a farizomba kell befecskendezni. Az egyszeri, parenterálisan adott dózis hatása várhatóan 4-7 napon keresztül enyhíti a panaszokat, ill. legfeljebb 3-4 hétig biztosítja a kórfolyamat uralását. Szénanáthában vagy allergiás asztmában egyetlen 40-60 mg-os adag a pollenszezon teljes időtartamára tünetmentességet biztosíthat. Az intramuscularis alkalmazás előnyösnek bizonyulhat (pl. asztmában), ugyanakkor a hosszan tartó kortikoszteroid-kezelés során szokványos mellékhatásokkal (pl. lázzal) járhat. Intraarticularis alkalmazás Rheumatoid arthritis szisztémás kezelésére manapság már ritkán alkalmazzák a triamcinolont. Mindazonáltal, az ízületi fájdalom és gyulladás enyhítésére nem csak ebben a kórképben, hanem köszvényes, ill. pszoriazishoz társuló ízületi gyulladásban, továbbá osteoarthritisben is adható intraarticularisan. Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy panaszaik enyhülése után ne terheljék túl a beteg ízületet. A hosszú időn keresztül ismételten intraarticularisan adott kortikoszteroidok súlyos ízületi károsodást és csontelhalást okozhatnak. A triamcinolon acetonid szokványos adagja intraarticularis alkalmazás esetén 5-10 mg kisebb, ill. 20-40 mg nagyobb ízületek kezelésekor. Több ízület egyidejű kezelésekor legfeljebb 80 mg összdózisban adtak triamcinolon acetonidot. Az intraarticularis injekciók beadásának időpontjai között - a beteg panaszainak súlyosságától függően - 3-4 hétnek kell eltelnie. A triamcinolon lokálisan adható bursitis és tenosynovitis enyhítésére. Az utóbbi esetében ügyelni kell, hogy az injekciót ne magába az ínba, hanem az ín és az ínhüvely közötti térbe adják - máskülönben ínruptura következhet be. A triamcinolon adagját az ízület vagy a synovialis rés nagyságától és a gyulladás intenzitásától függően kell meghatározni. Intrafokális alkalmazás A kezelendő felület nagyságától függően általában 2,5-40 mg triamcinolon-t adnak több részletben, intrafokálisan. Nagyobb területek kezelésekor általában több beszúrásból, ugyanakkor több (és ezért kisebb) részletben fecskendezik be a kumulatív dózist. Rendszerint elegendő 2-3 hetenként 2-3 injekciót beadni. Az intrafokális injekciózást nagy kiterjedésű elváltozások (pl. psoriasis vagy alopecia) kezelésére helyénvaló alkalmazni.

Mellékhatások:
Ha kialakulnak mellékhatások, ezek általában a kezelés felfüggesztésével reverzibilisek. Kortikoszteroid adása bizonyos hatásokat eredményez, amelyeknek súlyossága, jelentősége és mértéke a gyógyszer adagjától, a kezelés időtartamától, és a használt kortikoszteroidtól függően változhat. Mindamellett, a betegeket szorosan ellenőrizni kell a következő mellékhatásokra tekintettel, amelyek bármely kortikoszteroid terápiával kapcsolatban lehetnek. A triamcinolon kezelés alatti nemkívánatos hatások csökkenő sorrendben, előfordulási gyakoriságuk szerint: - nagyon gyakori (>1/10) - gyakori (>1/100, <1/10) - nem gyakori (>1/1,000, <1/100) - ritka (>1/10,000, <1/1,000) - nagyon ritka (<1/10,000), ide értve az egyedi eseteket is Fertőző betegségek és parazitafertőzések Gyakori: oropharyngealis candidiasis, tüdő-tuberculozis. Immunrendszeri betegségek Ritka: allergiás reakciók (mint: bőrkiütés, urticaria, angiödema, bronchospazmus, légzésleállás, anafilaxiás reakció). Endokrin betegségek Nem gyakori: mellékvese-szupresszió, Cushing-szindróma, diabetes mellitus, hypoglikaemia (a kezelés első heteiben). Pszichés zavarok Gyakori: álmatlanság, pszichózis, pseudotumor cerebri, benignus intracranialis hypertensio; Ritka: bágyadtság, nyomott kedélyállapot, személyiségváltozás, mániás állapot, hallucinációk, szédülés. Idegrendszeri betegségek Ritka: fejfájás. Szembetegségek Gyakori: katarakta. Emésztőrendszeri betegségek Gyakori: anorexia; Nem gyakori: gastrointestinalis vérzés; Ritka: peptikus fekély, nyombélfekély. A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei Ritka: akne-szerű bőrkiütések, bőr alatti bevérzések, petechiae, dermatitis, ecchymoses, arc- erythema, elhúzódó sebgyógyulás, fokozott verejtékezés, striaképződés, teleangiectasiak kialakulása, bőratrófia, körülírt pigmenthiány. Vázizom-, kötőszöveti, és csontrendszeri betegségek Nagyon gyakori: myopathia; Nem gyakori: osteoporosis (A csonttömeg elsősorban a trabecularis állomány fogyatkozása miatt csökken, ennek mértéke a kezelés első 6 hónapjában a legnagyobb.). A reproduktív rendszer és az emlő betegségei Nem gyakori: menstruációs zavarok; Ritka: vazomotoros rosszullétek, impotencia, hirsutismus. Az egyéb mellékhatások a kortikoszteroid kezeléssel vannak összefüggésben: Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek: granulocytosis, lymphopenia, monocytopenia; Immunrendszeri betegségek: immunválasz csökkenése, fertőzések kockázatának megnövekedése; Anyagcsere- és táplálkozási betegségek: nátriumretenció, hypokalaemia, hypercholesterolaemia, hypertriglyceridaemia, porfíria; Szembetegségek: intraocularis nyomás fokozódása, látóideg károsodás, papillaödéma (pseudotumor cerebrihez társulva), glaukóma; Szívbetegségek: szívműködés hanyatlása; Érrendszeri betegségek: hipertenzió, phlebothrombosis; Emésztőrendszeri betegségek: emésztési zavar, hányinger, pancreatitis; Vázizom-, kötőszöveti, és csontrendszeri betegségek: avascularis osteonecrosis, septicus osteonecrosis, osteonecrosis (különösen szisztémás lupus erythematosus vagy rheumatoid arthritis miatt kezelt betegeknél), patológiás törések; Általános tünetek, a beadást követő helyi reakciók: gyermekkori fejlődés és növekedés visszamaradása; Sérülés, mérgezés: kétoldali ujjhajlító-ín ruptura, kézujjon índeformitás.

Interakciók:
Kortikoszteroidok és nemszteroid gyulladásgátlók egyidejű alkalmazásakor megnő a peptikus fekély és a gastrointestinalis vérzés kockázata. Kórosan alacsony trombinszint esetén csak fokozott körültekintéssel adható aszpirin kortikoszteroiddal együtt. Az ízületbe adott kortikoszteroidok (pl. a triamcinolon) csökkentik a szalicilátok steady-state szérumszintjét. Kortikoszteroidok felfüggeszthetik a neuromuscularis ingerület-átvitelt gátló szerek hatását. Klinikai vizsgálatok eredményei alapján kortikoszteroidok és orális antikoagulánsok egyidejű alkalmazásakor a véralvadásgátlás gyengülése és fokozódása egyaránt előfordulhat. A fenitoin fokozza a kortikoszteroidok metabolizmusát a májban és ezáltal csökkenti a triamcinolon hatékonyságát. Kortikoszteroid-terápia során - a kezelés immunszuppresszív hatása miatt - az influenza elleni védőoltás elégtelen antitest-választ eredményezhet. A kortikoszteroidok hatására emelkedhet a cukorbetegek vércukorszintje, ill. inzulin-szükséglete. Az egyidejűleg adott fenobarbitál csökkentheti a kortikoszteroidok plazmaszintjét és terápiás hatásait. Triamcinolon és szimpatomimetikumok, a káliumszintet csökkentő teofillin, és a káliumürítést fokozó diureticumok egyidejű alkalmazásakor fokozott a hypokalaemia kockázata. A hypokalaemia fokozhatja a miokardium érzékenységét a szív-glikozidok hatásai iránt.

Figyelmeztetések:
A következő ellenjavallatok (heveny glomerulonephritis, nephritis chronica, terhesség, áttétes karcinóma) csupán relatívak – ezeket a terápia remélt előnyei, a kezelés időtartama és a gyógyszerbevitel módja (szisztémás vs. lokális kezelés) alapján kell mérlegelni. Más szóval, ezek inkább figyelmeztetések és nem valódi ellenjavallatok. Aktív gyulladásos folyamatok A kortikoszteroidok károsíthatják a szervezet védekező reakcióit a fertőzéssel szemben; gócos vagy szisztémás fertőzéseket aktiválhatnak, ill. zajló folyamatok heveny fellángolását idézhetik elő – erre különösen antimikróbás szerekkel nem uralt szisztémás gombafertőzésekben és lappangó vagy gyógyult tuberculosisban kell számítani. Diabetes mellitus A kortikoszteroid-kezelés ideje alatt nehezebb hatékony vércukorszint-beállítást biztosítani. Osteoporosis A hosszú távú kortikoszteroid-kezelés – különösen az időskorú betegek esetében – súlyosbíthatja az osteoporosist és ezáltal fokozhatja a kompressziós csigolyatörés kockázatát. Myopathia A kórelőzményben szereplő szteroid-myopathiát ellenjavallatnak kell tekinteni, mert ezt a mellékhatást legfőképpen triamcinolon-kezelés során észlelték. A kortikoszteroid elhagyása után néhány hónapon belül rendszerint enyhül a myopathia. Úgy tűnik, hogy ez a mellékhatás a gyermekeket fenyegeti a leginkább. Peptikus fekély Kortikoszteroidokkal kezelt betegekben valamivel gyakoribb a peptikus fekély, valamint a gastrointestinalis vérzés és a fekélyperforáció. E szövődmények kockázata különösen a kortikoszteroidok és a nem-szteroid gyulladásgátló szerek kombinált alkalmazásakor jelentős. Pszichózis A kortikoszteroidok különösen azon betegekben idézhetnek elő pszichiátriai mellékhatásokat, akiknek a kórelőzményében paranoia vagy depresszió szerepel. A triamcinolon az öngyilkosság kockázatát is fokozhatja. Szöveti regeneráció A kortikoszteroidok szöveti regenerációt akadályozó mellékhatása sebészeti betegekben – pl. friss bélanasztomózis gyógyulása szempontjából bizonyulhat jelentősnek. Védőoltások Kortikoszteroiddal kezelt betegeket nem szabad bárányhimlő elleni védőoltásban részesíteni. Nagy dózisú kortikoszteroid-terápia során a neurológiai szövődmények és az antitest-reakció elmaradásának lehetősége miatt más védőoltást sem ajánlatos adni. Hatévesnél fiatalabb gyermekeknek nem célszerű intramuscularisan adni a triamcinolont. A védőoltások időpontját megelőző 8 hetes időszakban, ill. az azt követő 2 hétben nem szabad triamcinolont adni. A Kenalog 40 mg/ml szuszpenziós injekciót nem szabad intravénásan beadni. A kortikoszteroid-kezelés mellékhatásainak kockázata a dózis nagyságával és a kezelés időtartamával arányosan nő. Ezt szem előtt tartva akár napi rendszerességgel adagolják a szteroidokat, akár intermittáló kezelést végeznek, a gyógyszeradagot és a kezelés időtartamát minden esetben egyedileg, a várható előnyök és a lehetséges veszélyek gondos mérlegelésével kell meghatározni. Ha a kortikoszteroidokkal kezelt betegek szokatlanul erős stresszhatást kénytelenek elviselni, gyorsan ható szteroid-készítményt kell adni, ill. a stresszhatás ideje alatt és a megszűnése után még bizonyos ideig megnövelt dózisban kell adni a fenntartó kezelésre használt kortikoszteroidot. A kezelés befejezése után hónapokig fennáll a mellékvesekéreg-elégtelenség kialakulásának veszélye, ezért fokozott stresszhatással járó időszakokban szubsztitúciós kezelés válhat szükségessé. A kortikoszteroidok elfedhetik a fertőzések tüneteit, ill. gyengíthetik a fertőzéssel szembeni ellenálló képességet. Lappangó tuberculosisban vagy a PPD-teszt pozitivitása esetén kortikoszteroid-kezelés hatására fellángolhat a tbc. Aktív tuberculosisban csak fulmináns vagy disszeminált folyamat kezelésére adható kortikoszteroid – megfelelő antituberkulotikus terápiával együtt. Vírusfertőzések (pl. bárányhimlő, kanyaró) veszélye esetén a kortikoszteroidok fokozzák a súlyos lefolyású vagy életveszélyes fertőzés kialakulásának kockázatát. A kortikoszteroidokkal kezelt betegeken nem szabad aktív immunizálást végezni. Ocularis herpes simplexben szaruhártya-perforáció veszélye miatt körültekintően kell alkalmazni a kortikoszteroidokat. A kortikoszteroidok pszichiátriai mellékhatásokat is okozhatnak, pl. eufóriát, álmatlanságot, kedélyhullámzást, személyiségváltozást, ill. súlyos depressziót vagy egyértelmű pszichotikus viselkedészavarokat. Ezen kívül, a kortikoszteroidok súlyosbíthatják az emocionális labilitást, ill. a pszichózisba hajló rendellenességeket. Aspecifikus colitis ulcerosában, diverticulitisben, friss bélanasztomózis esetén, aktív vagy nyugvó peptikus fekélyben, veseelégtelenségben, hipertóniában, osteoporosisban és myasthenia gravisban körültekintően kell alkalmazni a kortikoszteroidokat. Bárányhimlőt még nem kiállott, kortikoszteroidokkal kezelt betegeken fokozott a varicella fertőzés kialakulásának kockázata. Ezeknek a betegeknek kerülniük kell az aktív bárányhimlőben szenvedők társaságát, ill. ha ez nem lehetséges, ajánlatos őket passzív immunizálásban részesíteni. A hosszú távú kortikoszteroid kezelésben részesülő gyermekek testi fejlődését és növekedési ütemét gondosan figyelemmel kell kísérni. Májcirrhosisban vagy hypothyreosisban szenvedőkben fokozottan érvényesülnek a kortikoszteroidok hatásai. Az ízületbe adott kortikoszteroidok lokális hatásaikon kívül szisztémás mellékhatásokat is okozhatnak. Korábban gyulladásos elváltozásokat mutató vagy instabil ízületbe nem szabad kortikoszteroidot adni. Intraarticularis kezelés előtt minden esetben az ízületi folyadék vizsgálatával kell kizárni a szeptikus arthritis lehetőségét. Ennek a fertőzésnek a kialakulását az ízületi fájdalom jelentős fokozódása, lokális duzzanat, az ízület mozgástartományának további beszűkülése, láz és rossz közérzet jelzi. Szeptikus arthritis, ill. szisztémás szepszis kialakulásakor célzott antibiotikus kezelés szükséges. A szteroid-okozta szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség kockázata a kezelés befejezése után még hónapokig fennáll; a szteroid adagjának fokozatos csökkentésével mérsékelhető. A kortikoszteroidok befolyásolhatják az allergiás próbák eredményeit és fokozhatják a hypokalaemia kialakulásának kockázatát. A kortikoszteroid-kezelés ideje alatt a következő laboratóriumi eltérések jelentkezhetnek: leukocytosis (>20 000/mm³) gyulladás vagy daganatos folyamat tünetei nélkül; hyperglykaemia, hypercholesterinaemia, hypertriglyceridaemia, az LDL-koleszterinszint emelkedése. A triamcinolon hatására megemelkedhet a vércukorszint, emiatt glycosuria jelentkezhet; diabetes is kialakulhat. A triamcinolon-kezelés ideje alatt a mellékvesekéreg működésének gátlása miatt csökkenhet a vizelet 17-ketoszteroid, ill. 17-hidroxiszteroidszintje. Menstruációs rendellenességek léphetnek fel, illetve menopauzán átesett nők esetében hüvelyi vérzést figyeltek meg. Erről a nőnemű betegeket tájékoztatni kell, azonban nem szabad a számukra megfelelő beavatkozástól elriasztani őket. A Kenalog 40 mg/ml szuszpenziós injekció benzil-alkoholt és nátriumot tartalmaz A Kenalog 40 mg/ml szuszpenziós injekció milliliterenként (ampullánként) 9,9 mg benzil-alkoholt tartalmaz. Koraszülötteknek és újszülötteknek nem adható. Csecsemőknél és 3 év alatti gyermekeknél toxikus és anafilaktoid reakciókat okozhat. A terápia során alkalmazott gyógyszerek/készítmények össz. benzil-alkohol tartalma nem haladhatja meg a 90 mg/kg/nap adagot 3 éves kor alatt. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: szisztémás kortikoszteroidok önmagukban. A triamcinolon acetonid lokális terápiára széles indikációs területen alkalmazható triamcinolone származék. Míg a natív triamcinolon hatáserőssége a prednizonénak legfeljebb kétszerese, a gyulladás állatkísérletes modelljeiben a triamcinolon acetonidsó hatáserőssége mintegy nyolcszorosan múlja felül a prednisonét. Emberben a triamcinolon elsősorban glukokortikoidként hat, gyulladásgátló hatást fejt ki. Glukokortikoid aktivitása folytán serkenti a glukoneogenezist és csökkenti a perifériás szövetek glukóz-felhasználását. Fokozza továbbá a fehérjék lebontását és csökkenti a táplálékkal felvett fehérje-alkotórészekből kiinduló szintézist. Ennek ellenére, a nitrogén-egyensúlyra kifejtett hatása más tényezőktől, többek között az étrendtől, az alkalmazott dózistól, és a kezelés időtartamától függ. A 12-24 mg/nap dózistartományban negatívvá válhat a nitrogénegyensúly. Fokozódik a zsíranyagcsere és zsír rakódik le a vállakra, az arcra és a hasfalra. A triamcinolon mineralokortikoid aktivitása elhanyagolható. A kortikoszteroid kezelés ideje alatt megnő a vér vörösvértest- és neutrophil leukocytaszáma; csökken az eozinofil és a bazofil leukocyták, valamint a limfociták száma és a limfoid szövetek tömege. A kortikoszteroidok gátolják, ill. elnyomják a gyulladásos folyamat bevezető tüneteit (vörösség, érzékenység, melegség, körülírt duzzanat) és későbbi következményeit, többek között a fibroblasztok proliferációját és a collagen-lerakódást.

Farmakokinetika:
A triamcinolon acetonid 120 mg-os egyszeri adagjának intramuscularis adása után 8-10 óra múlva mérhető maximális plazmaszint 44-54 mcg/100 ml, 72 óra múlva ez 8,9 mcg/100 ml-re csökken. Az intraarticularisan alkalmazott triamcinolon acetonid 58-67%-a szívódott fel az injekció beadását követő 3 nap alatt. Az intraarticularis, ill. intravénás injekció adása után meghatározott plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) összevetésével kimutatták, hogy a triamcinolon szisztémás felszívódása mind a két esetben teljes mértékű. Feltételezik, hogy a prednizonhoz hasonlóan a triamcinolon is a májban metabolizálódik; a beadott dózis kevesebb, mint 15%-a ürül változatlan formában a vizelettel. A lokálisan alkalmazott, azonban a bőrön keresztül felszívódott kortikoszteroidok sorsa nem különbözik a szisztémásan adottakétól; a metabolizmus elsődleges helye mind a két esetben a máj. A triamcinolon acetonid metabolizmusa a gyógyszerbevitel mindhárom módja esetében hasonló. A hatóanyag három metabolitját azonosították, ezek a 6-béta-hidroxitriamcinolon acetonid, a 21-carboxi-6-béta-hidroxitriamcinolon acetonid, és a 21-carboxitriamcinolon acetonid. Az idevágó klinikai vizsgálatok eredményei nem támasztják alá, hogy a lokálisan alkalmazott kortikoszteroidok szisztémás felszívódásuk révén kimutatható mennyiségben jutnának be az anyatejbe. A szisztémásan adott kortikoszteroidok anyatejbe kiválasztódó mennyisége is olyan csekély, hogy valószínűleg nem elégséges a szoptatott csecsemőnél mellékhatások előidézéséhez. Izotóppal jelzett triamcinolon acetonid 40 mg-os dózisának intramuscularis adása után a vizeletben kimutatott radioaktivitás az alkalmazott dózis 12,5%-ának felelt meg. A triamcinolont 32 mg-os dózisban, per os alkalmazva egy beteg vizeletében 4 napon keresztül, egy másikéban 5 napon keresztül ürült kimutatható mennyiségben. A triamcinolon acetonid egyszeri, 80 mg-os adagját intramuscularisan adva két beteg vizeletében legfeljebb 7 napon keresztül, egy betegében 11 napon keresztül volt mérhető a vizeletkoncentráció. A kortikoszteroidok lokális alkalmazása esetén a szisztémásan felszívódó mennyiség a májban metabolizálódik, ezért az epébe is kiválasztódik kis mennyiségű natív vegyület és inaktív metabolit. A per os alkalmazott triamcinolon felezési ideje a plazmában legalább 2 óra, azonban akár 5 óránál is hosszabb lehet. A vizsgálati eredmények alapján a triamcinolon farmakokinetikai jellemzői dózisfüggők: 5 mg/ttkg-os dózis adása után 85 perc 10 mg/ttkg-os alkalmazása esetén 88 perc a felezési idő átlagértéke. Ugyanezen dózisszintek alkalmazásakor 61,6 l/óra, ill. 48,2 l/óra az egésztest-clearance - a különbség statisztikailag szignifikáns. A triamcinolon és foszfát-észterének farmakokinetikai jellemzőit 5 mg/ttkg, ill. 10 mg/ttkg dózisok intravénás adása után vizsgálták. Az egyik betegcsoport tagjait 80 mg triamcinolon acetoniddal kezelték.

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár