Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
Az Abelcet elsősorban súlyos, invazív candidiasis kezelésére szolgál. Az Abelcet második vonalbeli terápiára is javallt azokban a súlyos, szisztémás gombás fertőzésekben, ahol a konvencionális amfotericin-B-vel, illetve más szisztémás gombaellenes szerekkel végzett terápia nem volt eredményes; a konvencionális amfotericin-B terápia veseelégtelenség, illetve más okok miatt ellenjavallt; az amfotericin-B terápia alkalmazása nephrotoxicitáshoz vezetett. Második vonalbeli kezelésre javasolt továbbá invazív aspergillosis, cryptococcus eredetű meningitis, HIV-fertőzött betegekben jelentkező disszeminált cryptococcosis, fusariosis, coccidioidomycosis, zygomycosis és blastomycosis fennállása esetén.

Ellenjavallatok:
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység, kivéve, ha a kezelőorvos véleménye szerint az Abelcet alkalmazásával járó várható terápiás előnyök nagyobbak, mint a túlérzékenységgel járó kockázat.

Adagolás:
Adagolás Az Abelcetet intravénás infúzióként kell alkalmazni 5 mg/ttkg adagolásban, 2,5 mg/ttkg/óra sebességgel. Alkalmazása cukorbetegeknél Az Abelcet cukorbetegeknél is alkalmazható, az ajánlott, ttkg-ra megadott dózisban. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél szisztémás gombafertőzés esetén 1 hónapos kortól 16 éves korig sikeresen alkalmazták az Abelcetet a felnőtteknél javasolt – testtömeg-kilogrammra számított – adaghoz hasonló dózisban. A gyermekek esetén észlelt mellékhatások hasonlóak voltak a felnőtteknél tapasztaltakhoz. Nem áll rendelkezésre elegendő adat az egy hónaposnál fiatalabb újszülöttek kezelésének hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatban. Koraszülöttek esetében az Aspergillus-fertőzések Abelcettel történő kezelésének hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adatok. Alkalmazása idős betegeknél Idős (65 éves vagy idősebb) betegek szisztémás gombafertőzése esetén sikeresen alkalmazták az Abelcetet, az ajánlott, ttkg-ra számított dózisban. Alkalmazása neutropaeniás betegeknél Rosszindulatú hematológiai betegség vagy citosztatikus, illetve immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása következtében súlyosan neutropaeniás betegek szisztémás gombafertőzésére sikeresen alkalmazták az Abelcetet. Alkalmazása vese- vagy májbetegségben szenvedő betegeknél Vese- vagy májbetegségben szenvedők szisztémás gombafertőzése esetén sikeresen alkalmazták az Abelcetet, az ajánlott, ttkg-ra számított dózisban (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás módja Az első alkalommal történő kezelés megkezdése előtt, közvetlenül az első infúzió beadása előtt egy tesztdózist kell alkalmazni. Az első infúziót a későbbiekben részletezett használati utasítás szerint szükséges elkészíteni (lásd 6.6 pont), majd kb. 15 perc alatt kell a betegnek 1 mg infúziót beadni. Ezután az infúzió adagolását fel kell függeszteni és a beteget 30 percen keresztül gondos megfigyelés alatt kell tartani. Amennyiben a betegen nem jelentkezik semmiféle túlérzékenységre utaló tünet, az infúzió adagolása folytatható. Mint minden, amfotericin-B-t tartalmazó készítménnyel történő első kezeléskor, az anafilaxiás reakció esetleges előfordulása miatt készenlétben kell tartani a komplex reanimációhoz szükséges eszközöket. Súlyos szisztémás fertőzés esetén legalább 14 napon keresztül történő kezelés szükséges. Az Abelcetet 28 hónapig tartó kezelés során is adták, 73,6 g-ot is meghaladó összdózisban anélkül, hogy jelentősebb toxicitást észleltek volna. Az Abelcet steril, pirogénmentes szuszpenzió, amely hígítást követően, kizárólag intravénás infúzió formájában alkalmazható. Intravénás infúzió adásakor egy beiktatott szűrő is használható, amelynek átlagos pórusátmérője nem lehet kisebb, mint 15 mikron. A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Mellékhatások:
A leggyakoribb klinikai mellékhatások randomizált kontrollált és nyílt klinikai vizsgálatokban a hidegrázás (16%), szérum kreatininszint emelkedése (13%), láz (10%), hypokalaemia (9%), hányinger (7%) és hányás (6%) voltak. Ezek előfordulása 709 Abelcettel kezelt beteg összegyűjtött klinikai vizsgálatán alapszik. Az akut stádiumban való alkalmazással kapcsolatos vizsgálatokban 556 eset, és egy, invazív candidiasisban szenvedő betegeknél (38% ³65 év) végzett randomizált kontrollált vizsgálatban 153 eset volt. Az akut stádiumban való alkalmazással kapcsolatos vizsgálatokban a betegek vagy a konvencionális amfotericin-B kezeléssel szemben mutattak intoleranciát, vagy vesekárosodásuk volt a korábbi konvencionális amfotericin-B kezelés következtében, vagy már korábban vesebetegségben szenvedtek, vagy eredménytelen volt a kezelés. Az Abelcet-kezelésben részesülő betegek klinikai vizsgálatai és/vagy a posztmarketing időszak során az alábbi mellékhatások előfordulásáról számoltak be. A mellékhatások szervrendszerek és előfordulásuk gyakorisága szerint vannak felsorolva. Gyakorisági csoportok: nagyon gyakori (≥1/10) gyakori (³1/100 - <1/10) nem gyakori (³1/1000 - <1/100) nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Szervrendszerek Mellékhatások Gyakoriság
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei vér kreatininszint emelkedése nagyon gyakori
vér alkalikusfoszfatáz-szint emelkedése gyakori
vér ureaszint emelkedése gyakori
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek tachycardia, aritmia gyakori
szívmegállás nem gyakori
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek thrombocytopenia gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás gyakori
reszketés gyakori
konvulzió nem gyakori
neuropátia nem gyakori
encephalopathia nem ismert
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe gyakori
asztma gyakori
légzési elégtelenség nem gyakori
bronchospasmus nem ismert
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hányinger gyakori
hányás gyakori
hasi fájdalom gyakori
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei myalgia nem gyakori
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek vesekárosodás, veseelégtelenség gyakori
hyposthenuria nem ismert
renalis tubularis acidosis nem ismert
nephrogen diabetes insipidus nem ismert
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei bőrkiütés gyakori
exfoliativ dermatitis nem ismert
viszketés nem gyakori
Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek hyperbilirubinaemia gyakori
hypokalaemia gyakori
az elektrolit-egyensúly zavara, köztük a vér káliumszintjének emelkedése és a vér magnéziumszintjének csökkenése gyakori
Érbetegségek és tünetek magas vérnyomás gyakori
alacsony vérnyomás gyakori
sokk nem gyakori
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók hidegrázás, láz nagyon gyakori
helyi reakció injekció beadási helyén nem gyakori
Immunrendszeri betegségek és tünetek anaphylaxiás reakció nem gyakori
Máj- és epebetegségek és tünetek rendellenes májfunkciós tesztek gyakori
A „nem ismert” gyakorisággal felsorolt mellékhatásokat (encephalopathia, bronchospasmus, exfoliatív dermatitis, hyposthenuria, renalis tubularis acidosis, nephrogen diabetes insipidus) a forgalomba hozatalt követően figyelték meg. Kiválasztott mellékhatások leírása Az infúziós túlérzékenységi reakciókat összefüggésbe hozták a hasi fájdalommal, hányingerrel, hányással, myalgiával, viszketéssel, maculopapulosus kiütéssel, lázzal, hypotoniával, sokkal, bronchospasmussal, légzési elégtelenséggel, mellkasi fájdalommal és bizonyos betegeknél az oxigénszaturáció csökkenésével és cyanosissal (lásd 4.4 pont). Renalis tubularis acidosisról – beleértve a hyposthenuriát is –, valamint elektrolit-egyensúly zavarról, pl. káliumszint-emelkedés vagy magnéziumszint-csökkenés is, beszámoltak. A konvencionális amfotericin-B alkalmazásánál előforduló mellékhatások előfordulhatnak az Abelcet alkalmazásánál is. Általában a kezelőorvosnak ellenőriznie kell a beteget a konvencionális amfotericin-B-vel összefüggésben levő minden mellékhatásra. Azoknál a betegeknél, akiknél a konvencionális amfotericin-B alkalmazását követően szignifikáns vesetoxicitást figyeltek meg, gyakran előfordult, hogy az Abelcettel történő helyettesítéskor nem tapasztaltak hasonló hatásokat. A veseműködés romlása, amelyet a szérum kreatininszint emelkedése és hypokalaemia mutat, nem teszi feltétlenül szükségessé a kezelés megszakítását. Rendellenes májfunkciós tesztekről számoltak be Abelcet és más amfotericin-B-t tartalmazó készítmények alkalmazása esetén, összekapcsolva olyan egyéb tényezőkkel, mint pl. fertőzés, hyperalimentatio, párhuzamosan alkalmazott hepatotoxikus gyógyszerek és a graft-versus-host betegség, amelyek hozzájárulhatnak a kóros májfunkciós értékekhez, de az ok-okozati összefüggést az Abelcettel nem tudták kizárni. A kóros májfunkciójú betegeket szorosan monitorozni kell, és a májfunkciók romlása esetén megfontolandó a kezelés felfüggesztése. Egy randomizált kontrollált vizsgálatban a 65 év feletti betegeknél előfordult mellékhatások hasonlóak voltak, mint a 65 év alatti betegeknél. Fontos kivételt képezett a szérum kreatininszint emelkedése és a dyspnoe, amelyek a 65 év feletti betegeknél nagyobb gyakorisággal fordultak elő mind az Abelcet, mind a konvencionális amfotericin-B alkalmazása esetén. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél hasonló mellékhatásokat figyeltek meg, mint a felnőtteknél. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Nephrotoxikus gyógyszerek Az Abelcet potenciálisan nephrotoxikus gyógyszer, ezért a veseműködés gondos monitorozása szükséges az olyan betegeknél, akik az Abelcettel párhuzamosan egyéb nephrotoxikus gyógyszereket kapnak. Zidovudin Kutyákon fokozott myelotoxicitást és nephrotoxicitást észleltek, amikor Abelcetet és zidovudint egyidejűleg alkalmaztak. Ha a zidovudin és Abelcet együttes alkalmazása szükséges, a veseműködést és a hematológiai paramétereket szigorúan kell ellenőrizni. Ciklosporin Interakciós adatok szerint azoknál a betegeknél, akik amfotericin-B-t és ezzel párhuzamosan nagy dózisú ciklosporint kapnak, a szérum kreatininszint emelkedése tapasztalható, jóllehet az Abelcet kevésbé mutat nephrotoxicitást, mint a konvencionális amfotericin-B (lásd 4.4 pont). Leukocyta transzfúzió Akut pulmonális toxicitásról számoltak be olyan betegek esetében, akik egyidejűleg intravénás konvencionális amfotericin-B kezelést és leukocyta transzfúziót kaptak. Konvencionális amfotericin-B és leukocyta nem adható egyidejűleg. Egyéb gyógyszerek Az Abelcet más gyógyszerekkel való interakcióját ez ideig nem vizsgálták. A konvencionális amfotericin-B interakciót mutatott a következő gyógyszerekkel is, ezért az Abelcettel történő együttes alkalmazásuk esetén óvatossággal kell eljárni: daganatellenes gyógyszerek, kortikoszteroidok és kortikotrofin (ACTH), digitálisz glikozidok, flucitozin és izomrelaxánsok.

Figyelmeztetések:
Az Abelcet-kezelést kórházban kell alkalmazni orvosi ellenőrzés mellett. Infúziós túlérzékenységi reakciók Az Abelcet alkalmazását követő, infúzióval összefüggő reakciók (hidegrázás, láz) általában enyhék vagy mérsékeltek, és főleg az alkalmazás első 2 napján fordulnak elő (lásd 4.8 pont). Ezek a reakciók általában néhány nap múlva enyhülnek; megelőzésükre vagy kezelésükre lázcsillapító (pl. paracetamol), antihisztamin és antiemetikum adása szükséges. Szisztémás gombafertőzések Az Abelcet alkalmazása nem indokolt gyakori/általános vagy felületi, klinikailag nem nyilvánvaló gombafertőzések esetén, amelyek csak pozitív bőr- vagy szerológiai vizsgálatokkal mutathatók ki. Vesebetegségben szenvedő betegek Mivel az Abelcet potenciálisan nephrotoxikus szer, ezért akiknél korábban előfordult vesebetegség vagy veseelégtelenség, a kezelés megkezdése előtt és a kezelés ideje alatt rendszeresen kell ellenőrizni a veseműködést. Az Abelcet adható dialízis vagy hemofiltráció alatt álló betegeknek is. A szérum kálium- és szérum magnéziumszintet rendszeresen kell ellenőrizni. Májbetegségben szenvedő betegek A fertőzés, graft-versus-host betegség miatti májkárosodásban vagy egyéb májbetegségben szenvedők, vagy hepatotoxikus gyógyszereket szedő betegek esetén is sikerrel folytattak Abelcet-kezelést.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás gombaellenes szerek, ATC kód: J02A A01 Az Abelcet steril, pirogénmentes, izotóniás sóoldattal készült szuszpenzió, intravénás infúzió céljára. A szuszpenzió 5 mg (5000 NE) amfotericin-B-t tartalmaz milliliterenként. Teljes összetétel: - 5,0 mg amfotericin-B - 3,4 mg L-a-dimirisztoil-foszfatidil-kolin (DMPC) - 1,5 mg L-a-dimirisztoil-foszfatidil-glicerin (DMPG) (nátrium- és ammóniumsó formájában) - 9,0 mg nátrium-klorid - injekcióhoz való víz, szükség szerint 1,0 ml térfogatra való kiegészítéshez. Az Abelcet antifungális anyag, az amfotericin-B két foszfolipiddel képzett komplex vegyülete. Az amfotericin-B makrociklusos, polién-szerkezetű, széles spektrumú gombaellenes hatással rendelkező, a Streptomyces nodosus által termelt antibiotikum. Az amfotericin-B lipofil része lehetővé teszi, hogy a gyógyszermolekulák egy szalagszerű szerkezetben komplexeket képezzenek a foszfolipidekkel. Hatásmechanizmus Az amfotericin-B, ami az Abelcet hatóanyaga, a koncentrációtól és a gomba érzékenységétől függően fungisztatikus vagy fungicid hatással rendelkezik. Hatását vélhetően úgy fejti ki, hogy kötődik a gombák sejtmembránjában levő ergoszterinhez, amelynek következtében károsodik a sejtmembrán. Így a sejttartalom kiszivárog és ez végeredményben a sejt pusztulásához vezet. A hatóanyag emberi sejtmembrán szterol vegyületeihez való kötődése eredményezhet ugyan toxicitást, de az amfotericin-B affinitása a gomba ergoszterinjéhez jóval nagyobb, mint az emberi sejt koleszterinjéhez. Mikrobiológiai aktivitás Az amfotericin-B számos, az alábbiakban felsorolt patogén gombatörzs ellen hatékony in vitro, így a Candida törzsek, Cryptococcus neoformans, Aspergillus törzsek, Mucor fajok, Sporothrix schenckii, Blastomyces dermatitidis, Coccidioides immitis és Histoplasma capsulatum. Az amfotericin-B 0,03‑1,0 mg/ml koncentrációban gátolja a legtöbb törzset. Az amfotericin-B-nek csekély hatása van, vagy hatástalan a baktériumokra és a vírusokra. Az Abelcet patogén gombákkal szembeni in vitro hatása hasonló az amfotericin-B hatékonyságával. Azonban az Abelcet in vitro hatása nem mondható meg előre a fertőzött gazdaszervezetben kifejtett hatása vonatkozásában.

Farmakokinetika:
Az Abelcetben az amfotericin-B foszfolipid-komplex formájában van jelen. Az Abelcet és a konvencionális amfotericin-B farmakokinetikai tulajdonságai eltérőek. Állatokon végzett farmakokinetikai vizsgálatokban kimutatták, hogy az Abelcet alkalmazása után az amfotericin-B szintje a májban, a lépben és a tüdőben volt a legmagasabb. Az Abelcetben levő amfotericin-B gyorsan eloszlik a szövetekben. Szemben a vérkoncentrációval, a szövetek koncentrációja aránytalanul növekedett a dózis emelésével, amely arra utal, hogy az elimináció a szövetekből lassabban megy végbe. Az amfotericin-B csúcskoncentrációja a vérben alacsonyabb volt az Abelcet alkalmazása után, mint az ekvivalens mennyiségű konvencionális gyógyszer alkalmazása után. Ugyanakkor a konvencionális amfotericin-B alkalmazása után a szövetek koncentrációszintjei sokkal alacsonyabbak voltak, mint az Abelcet alkalmazásánál. Kutyák esetében azonban a konvencionális amfotericin-B 20-szor magasabb veseszöveti koncentrációkat ért el, mint a hasonló dózisokban adott Abelcet. Az Abelcet farmakokinetikai paramétereit teljes vérre határozták meg mucocutan leishmaniasisban szenvedő betegek esetében. Az átlagos farmakokinetikai paraméterek 5,0 mg/ttkg/nap esetén a következők:

Abelcet

Dózis: (mg/ttkg/nap) 5,0
Csúcskoncentráció (vér), Cmax: (mg/ml) 1,7
Idő-koncentráció görbe alatti terület, AUC0-24: (mg × h/ml) 9,5
Clearance: (ml/h × ttkg) 211,0
Megoszlási térfogat: (l) 2286,0
Terminális eliminációs féléletidő, T1/2: (h) 173,4
Az Abelcet adása után tapasztalt magas clearance érték és nagy megoszlási térfogat viszonylag alacsony AUC-t eredményeznek és megegyeznek azokkal a preklinikai adatokkal, amelyek magas szöveti koncentrációkat mutatnak. Az Abelcet kinetikai adatai lineárisak, az AUC értéke arányosan nő a dózissal. A szöveti megoszlás és az Abelcet emberi szervezetben történő metabolizmusának részletei és az alacsony toxicitásért felelős mechanizmusok nem pontosan ismertek. Egy szívtranszplantáción átesett, majd közvetlenül a halála előtt 3 napon át napi 5,3 mg/ttkg Abelcet dózissal kezelt beteg boncolása során az alábbi adatokat nyerték: Abelcet szöveti koncentrációja, amfotericin-B tartalomban kifejezve (mg/ttkg): lép: 290,0; tüdő: 222,0; máj: 196,0; vese: 6,9; nyirokcsomó: 7,6; szív: 5,0; agy: 1,6.
Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár