Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
HATÓANYAGOK

Javallatok:
A klaritromicinre érzékeny mikroorganizmus által okozott fertőzés parenterális kezelésére: - alsó légúti fertőzések,mint akut és krónikus bronchitis, pneumonia, - felső légúti fertőzések, mint sinusitis és pharyngitis, - bőr- és lágyszövet fertőzések során. - Mycobacterium avium, vagy Mycobacterium intracellulare okozta disszeminált vagy lokális mycobacteriális fertőzések. Mycobacterium chelonae, Mycobacterium fortuitum, vagy Mycobacterium kansasii okozta lokális fertőzések.

Ellenjavallatok:
akrolid antibiotikumok (pl. eritromicin) iránti túlérzékenység. A központi idegrendszer fertőzései (a klaritromicin normál körülmények között nem hatol át a vér/liquor gáton). Egyidejű asztemizol, ciszaprid, pimozid és terfenadin (szívritmuszavarok esetleges jelentkezése miatt), és ergotamin vagy dihidroergotamin kezelés (lásd Gyógyszerkölcsönhatások pont, valamint Figyelmeztetések pont). Relatív ellenjavallat: Terhesség. Szoptatás. (lásd Figyelmeztetések - Terhesség pont). Gyermekek (lásd Adagolás pont).

Adagolás:
A parenterális alkalmazás nem haladhatja meg az 5 napot. Felnőttek és idős betegek: A Klacid iv. javasolt napi adagja 2-szer 500 mg. Mycobacterium avium, Mycobacterium intracellulare, M.chelonae, M.fortuitum, vagy M.kansassi okozta disszeminált vagy lokális mycobacteriosis kezelésére felnőttek esetében 1000 mg/nap adása javasolt két részben. A törzsoldat megfelelő mennyiségű (minimum 250 ml) infúzióban hígítva 60 perc alatt adandó be intravénásan. Intramuscularis injekció formájában nem alkalmazható! A hígítatlan törzsoldatot bolusként nem szabad közvetlenül beadni! Amint a lehetőségek engedik, per os kezelésre kell áttérni. Veseelégtelenség: Csökkent vesefunkciójú betegeknek, akiknek a kreatinin-clearance nem éri el a 30 ml/percet, a klaritromicin adagját a javasolt dózis felére kell csökkenteni (2-szer 250 mg/nap). Az iv. terápia idejét le kell rövidíteni (<5 nap), veseelégtelenség esetén az iv. és per os terápiás periódus együttesen ne haladja meg a 14 napot. Gyermekeken az iv. Klacid adagolásával kapcsolatban nincs megfelelő klinikai tapasztalat. Mycobacterium avium, vagy Mycobacterium intracellulare okozta disszeminált vagy lokális mycobacteriozis kezelése gyermekek esetében 15-30 mg/ttkg/nap adagban javasolt szintén két részben adva.

Mellékhatások:
A leggyakrabban közölt (> 60 %) mellékhatás az injekció helyének irritációja, phlebitis, fájdalom és érzékenység. Egyéb makrolidekhez hasonlóan alkalmazása során ritkán a QT idő megnyúlását, ventricularis tachycardiát és torsade de pointes típusú ritmuszavart észleltek. Gyomor-bélrendszeri zavarok: a per os adott klaritromicinnel folytatott klinikai vizsgálatok alapján leggyakrabban közölt mellékhatások: gastrointestinalis panaszok, émelygés, hányás, hasi puffadás (egyes esetekben görcsök), hasmenés, emésztési zavar, oralis moniliasis, szájpenész, stomatitis, glossitis, nyelv elszíneződése, íz érzés zavar voltak. Ritkán hypoglykaemiát észleltek, ami elsősorban per os antidiabetikumot szedő vagy inzulint alkalmazó betegekben fordult elő. Ritkán pancreatitisről, más esetekben enyhe ill. életet veszélyeztető psudomembranosus colitisről számoltak be. Allergiás reakciók: a szájon át adott klaritromicin kezelés során allergiás reakciók is előfordultak, urticariától és enyhe bőrkiütésektől az anafilaxiáig, Stevens-Johnson szindrómáig és toxikus epidermalis nekrolizisig terjedően. Ritkán kialakulhat: thrombocytopenia, leukopenia. Hepatikus reakciók: az oralis terápiával kapcsolatba hozható hepatomegaliát, és a máj enzimek (GOT, GPT, alkalikus foszfatáz, LDH, bilirubin, gamma-GT) átmeneti emelkedését közölték (0,7 %). Más makrolidek (eritromicin) adásánál intrahepatikus cholestasist, epepangásos hepatitist írtak le, melyek bizonyos körülmények között epekőkolikát utánoztak. Ezek a panaszok egyes esetekben klaritromicinnel kapcsolatban is jelentkezhetnek. Ilyen esetben a Klacid adása felfüggesztendő. Vesereakciók: ritkán a szérum kreatinin szint emelkedését észlelték. A klaritromicin alkalmazásával összefüggő intersticiális nephritisről számoltak be. Clarithromycin és colchicin együttes alkalmazása során colchicin mérgezésről számoltak be, különösen olyan idős betegeknél, akik vese elégtelenségben szenvedtek. Ezeknél a betegeknél halál esetek is előfordultak (lásd Gyógyszerkölcsönhatások pont). Központi idegrendszeri reakciók: oralis kezelés alatt beszámoltak átmeneti központi idegrendszeri mellékhatásokról, beleértve fejfájást, nyugtalanságot, szédülést, fülzúgást, álmatlanságot, hallucinációkat, dezorientációt, deperszonalizációt és zavartságot; azonban ezek oka, és közvetlen összefüggés nem bizonyított. Ritkán észlelt halláskárosodás a klaritromicin elhagyását követően rendszerint reverzibilis volt. Ritkán konvulzio kialakulásáról is beszámoltak. Azon idős betegek esetében, akik naponta 1000 mg klaritromicint kaptak leggyakrabban az alábbi mellékhatásokat jelentették : hányinger, hányás, íz érzés zavara, hasi fájdalom, hasmenés, bőrkiütés, hasi puffadás, fejfájás, székrekedés, hallási zavar, SGOT és SGPT emelkedés. Ritkán dyspnoe, insomnia és száraz száj kialakulását is észlelték. HIV fertőzöttek és egyéb károsodott immunrendszerű betegek kezelése során rendszeres laboratóriumi (májfunkció, vesefunkció, vérkép) vizsgálatok végzése szükséges a napi 1000 mg klaritromicin alkalmazása során észlelt emelkedett SGOT, SGPT és BUN értékek, valamint a csökkent fehérvérsejt- és thrombocytaszám miatt.

Interakciók:
Citokróm P450 interakciók A klaritromicin a többi makrolidokhoz hasonlóan a máj citokróm P450 rendszerén át metabolizálódik. A klaritromicin szedése is együtt járhat egyéb, a citokróm-P450 enzimmel metabolizálódó gyógyszerek szérum szintjének emelkedésével. Ezért óvatosan adandó együtt ezekkel a gyógyszerekkel. A klaritromicinnel megegyzően a CYP3A izoenzimmel metabolizálódnak az alábbi gyógyszerek: alprazolám, asztemizol, karbamazepin, cilosztazol, ciszaprid, ciklosporin, dizopiramid, ergot alkaloidák, lovasztatin, metilprednizolon, midazolám, omeprazol, per os antikoagulánsok (warfarin), pimozid, kinidin, rifabutin, szildenafil, szimvasztatin, takrolimusz, terfenadin, triazolám és vinblasztin. A citokróm P450 rendszer más izoenzimjeivel hasonló mechanizmussal interakciót mutató gyógyszerek: fenitoin, teofillin és valproát. Ezen szerek szérum szintjének emelkedése szintén bekövetkezhet. CYP3A alapú interakciót tapasztaltak eritromicin és/vagy klaritromicin együttes alkalmazása során Klinikailag az alábbi gyógyszerekkel előforduló kölcsönhatásokat tartják jelentősnek: terfenadin, asztemizol, karbamazepin, ciklosporin-A, digoxin és ergot alkaloidok. A terfenadin, ciszaprid, asztemizol és pimozid szérumszintjét a makrolidek megemelhetik, ami QT megnyúlásához, arrhythmiák kialakulásához vezethet (beleértve ventricularis tachycardiát, ventricularis fibrillációt és torsade de pointes elváltozást). (lásd Ellenjavallatok pont). Klaritromicin és kinidin vagy dizopiramid együttes alkalmazása során is torsade de pointes elváltozást észleltek, így ezen szerek szérum szintjét a kezelés során monitorizálni kell. Ergotamin derivátumokkal pl. bromokriptinnel való együttes adása is komolyan mérlegelendő más makrolidokhoz hasonlóan ergotizmus veszélye miatt. HMG-CoA reduktáz inhibitor (lovasztatin, szimvasztatin) és klaritromicin együttes alkalmazása során ritkán rhabdomyolysist észleltek. Más interakciók Emelkedett szérum digoxin szintet észleltek a szer klaritromicinnel történő együttes alkalmazása során. Javasolt a kezelés alatt a szérum digoxin szint rendszeres monitorizálása. Klaritromicin ergotaminnal vagy dihidroergotaminnal való együtt adásakor akut ergot toxicitást tapasztaltak mely vazospazmusban, egyéb szöveti -beleértve a központi idegrendszert - extrém ischemiában nyilvánult meg. A colchicine mind a CYP3A, mind a P-glycoprotein (Pgp) transzporter szubsztrátja. Ismert, hogy a klaritromicin és más makrolid antibiotikumok gátolják a CYP3A-t és a P-glycoproteint. A klaritromicin és a colchicin együtt adásakor a klaritomicin Pgp és/vagy CYP3A gátlása megnöveli a colchicin expozicióját. A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a colchicin mérgezés klinikai tüneteit. Antiretrovirális szerekkel történő interakció HIV fertőzött betegek zidovudinnal történő kezelése során a klaritromicin per os alkalmazása a zidovudin koncentrációját csökkentette. Gyermekek szuszpenzióval történő kezelése során interakciót nem észleltek. A klaritromicin a zidovudin felszívódását befolyásolja, így a vénás klaritromicin alkalmazása esetén ez az interakció nem következhet be. Farmakokinetikai vizsgálatok eredménye szerint a ritonavir 8 óránkénti 200 mg-jának és a klaritromicin 12 óránkénti 500 mg-jának együttes adagolása a klaritromicin metabolizmusának kifejezett gátlását eredményezi. A klaritromicin széles "terápiás ablaka" miatt normális vesefunkciójú betegeknél a dózis csökkentésére nincs szükség. Károsodott vesefunkciójú betegek esetében (kreatinin clearance 30 ml - 60 ml/perc közötti) a klaritromicin adagját 50%-kal csökkenteni kell. Súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance <30 ml/perc) a klaritromicin adagját 75%-kal kell csökkenteni. Napi 1 g klaritromicinnél magasabb adagokat ne adjunk ritonavirrel együtt.

Figyelmeztetések:
Az orvos nem rendelhet klaritromicint terhes nőknek az előny-kockázat arány gondos mérlegelése nélkül, különösen a terhesség első három hónapjában (lásd 4.6 pont). Fokozott óvatosság ajánlott súlyos veseelégtelenség esetén (lásd 4.2 pont). A klaritromicin alapvetően a májon át ürül, ezért óvatosság ajánlott a készítmény májfunkciókárosodásban szenvedő betegeknek történő adása esetén. Szintén óvatosság szükséges olyankor, ha a klaritromicint közepesen súlyos, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek adják. Halálos kimenetelű májelégtelenség eseteket (lásd 4.8 pont) jelentettek. Egyes betegeknél előfordulhatott előzetesen fennálló májbetegség, vagy szedhettek egyéb májkárosító gyógyszereket. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy, amennyiben májbetegség jelei és tünetei (pl. étvágytalanság, sárgaság, sötét színű vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység) lépnek fel, hagyják abba a kezelést, és lépjenek kapcsolatba a kezelőorvosukkal. Pseudomembranosus colitist csaknem mindegyik antibakteriális szerrel, köztük makrolidekkel is jelentettek, és súlyossága az enyhétől az életveszélyesig változhat. Clostridium difficile-vel összefüggő hasmenést (Clostridium difficile-associated diarrhoea, CDAD) csaknem mindegyik antibakteriális szer, köztük makrolidek alkalmazása esetén is jelentettek. Az antibakteriális szerekkel történő kezelés megváltoztatja a vastagbél normál flóráját, amely a C. difficile elszaporodásához vezethet. Figyelembe kell venni a CDAD lehetőségét minden olyan betegnél, aki antibiotikum használatot követően hasmenéssel fordul orvoshoz. Gondos orvosi diagnózis szükséges, mert CDAD előfordulását az antibakteriális gyógyszer adását követő két hónapon túl is jelentették. Ezért ilyen esetben a javallatra való tekintet nélkül mérlegelni kell a klaritromicin terápia felfüggesztését. Mikrobiológiai vizsgálatot kell végezni, és megfelelő kezelést kell megkezdeni. A perisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazását kerülni kell. Kolhicin: Posztmarketing jelentések számoltak be kolhicin-toxicitásról klaritromicin és kolhicin egyidejű alkalmazása során, különösen időseknél, amely esetek némelyike veseelégtelenségben szenvedő betegnél fordult elő. Néhány ilyen beteg esetében halálozást jelentettek (lásd 4.5 pont). A klaritromicin és a kolhicin egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Óvatosság ajánlott a klaritromicin és a triazolobenzodiazepinek (pl. triazolam, midazolam) egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont). Óvatosság javasolt a klaritromicin egyéb ototoxikus gyógyszerekkel, különösen aminoglikozidokkal történő egyidejű alkalmazása esetén. Rendszeresen ellenőrizni kell az egyensúly-érzékelő és a hallórendszer működését a kezelés során és azt követően. A QT-megnyúlás kockázata miatt a klaritromicint kellő óvatossággal kell alkalmazni koszorúér-betegségben, súlyos szívelégtelenségben, hypomagnesaemiában, bradycardiában (< 50 ütés/perc pulzusszám), illetve olyan esetekben, amikor egyidejűleg alkalmazzák egyéb, QT-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont). A klaritromicin nem alkalmazható veleszületett vagy szerzett QT-megnyúlásban vagy az anamnézisben előforduló kamrai arrhythmiában (lásd 4.3 pont). Pneumonia: a Streptococcus pneumoniae makrolidekkel szembeni fokozódó rezisztenciája miatt fontos, hogy a klaritromicin közösségben szerzett pneumoniában történő rendelése előtt érzékenységi tesztet végezzenek. Kórházban szerzett pneumoniában a klaritromicint további megfelelő antibiotikumokkal kombinációban kell alkalmazni. Enyhe, illetve középsúlyos bőr- és lágyrész fertőzések: ezeket a fertőzéseket leggyakrabban a Staphylococcus aureus és a Streptococcus pyogenes okozza, amelyek rezisztensek lehetnek makrolidokkal szemben. Ezért fontos az érzékenységi tesztek elvégzése. Olyan esetekben, amikor béta-laktám antibiotikumok nem használhatók (pl. allergia), más antibiotikumok, pl. klindamicin lehet a választandó gyógyszer. Jelenleg a makrolidoknak csak bizonyos bőr- és lágyrész fertőzések kezelésében tulajdonítanak szerepet, pl. azokban, amelyeket a Corynebacterium minutissimum okoz, acne vulgarisban és erysipelasban, továbbá olyan szituációkban, amelyekben penicillin-kezelés nem alkalmazható. Súlyos, akut túlérzékenységi reakciók, pl. anaphylaxia, Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermalis necrolysis, DRESS és Schönlein-Henoch purpura esetén a klaritromicin terápiát azonnal abba kell hagyni, és sürgősen megfelelő kezelést kell megindítani. A klaritromicint kellő óvatossággal kell alkalmazni, ha erre olyan gyógyszerekkel egyidejűleg kerül sor, amelyek indukálják a citokróm CYP3A4 enzimet (lásd 4.5 pont). HMG-CoA-reduktázgátlók (sztatinok): a klaritromicin lovasztatinnal, illetve szimvasztatinnal való egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Fokozott óvatossággal kell eljárni, ha a klaritromicint egyéb sztatinnal egyidejűleg alkalmazzák. Rhabdomyolysist jelentettek olyan betegeknél, akik egyidejűleg klaritromicint és sztatint szedtek. A betegeket rendszeresen ellenőrzni kell a myopathia jelei és tünetei tekintetében. Amennyiben a klaritromicin és a sztatinok egyidejű adását nem lehet elkerülni, törekedni kell a sztatinok legalacsonyabb dózisának az alkalmazására. Mérlegelni lehet olyan sztatin alkalmazását, amelyik nem függ a CYP3A metabolizmustól (pl. fluvasztatin) (lásd 4.5 pont). Orális antidiabetikumok/inzulin: a klaritromicin és az orális antidiabetikumok (mint pl. szulfonilureák) és/vagy inzulin egyidejű alkalmazása jelentős hypoglykaemiát okozhat. A vércukorszint gondos, rendszeres ellenőrzése ajánlott (lásd 4.5 pont). Orális antikoagulánsok: a klaritromicin és a warfarin egyidejű alkalmazása esetén fennáll a súlyos haemorrhagia, a Nemzetközi Normalizált Arány (INR) és a prothrombin idő jelentős emelkedésének kockázata (lásd 4.5 pont). Az INR-t és a prothrombin időt gyakran ellenőrizni kell, amíg a beteg egyidejűleg klaritromicint és orális antikoagulánst szed. Az antibakteriális terápia (pl. klaritromicin) alkalmazása H. pylori fertőzés esetén a gyógyszerrezisztens mikroorganizmusokra nézve szelekciós hatású lehet. A hosszú időtartamú alkalmazás – mint egyéb antibiotikumok esetében is – a megnövekedett számú nem érzékeny baktériumok és gombák általi kolonizációhoz vezet. Ha felülfertőződés következik be, megfelelő kezelést kell foganatosítani. Figyelmet kell fordítani a klaritromicin és az egyéb makrolid gyógyszerek (pl. linkomicin és klincamicin) közötti kereszt-rezisztencia lehetőségére is. Nem ismeretes, hogy az intravénás Klacid befolyásolná a diagnosztikai módszerek eredményeit. Központi idegrendszer fertőzései esetén a klaritromicin, normál körülmények között, nem hatol át a vér/liquor gáton.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Makrolidok, linkozamidok és streptopaminok. Hatóanyaga a klaritromicin (6-O-metileritromicin A) makrolid csoportba tartozó antibiotikum. Antibakteriális hatását a baktériumok intracelluláris fehérjeszintézisének gátlása útján fejti ki. Szelektíven kötődik az érzékeny baktériumok 50-S riboszomális egységéhez, így gátolja a fehérjeszintézist. A klaritromicin a referencia-, valamint a klinikailag izolált baktérium törzsek ellen mind in vitro, mind in vivo aktivitást mutat. A vizsgált baktériumtól függően bakteriosztatikus vagy baktericid hatást fejt ki. Az emberi szervezetben az egyik metabolit, a 14-hidroxi-klaritromicin bizonyítottan antibakteriális hatású; a Haemophilus influenzae ellen a minimális gátló koncentrációja (MIC) egy-kétszer alacsonyabb, mint az alapvegyületé. Eszerint a vizsgált teszt törzsekre a klaritromicin és a OH metabolit additiv vagy szinergista hatást fejt ki. Az ún. atipusos Mycobacteriumok ellen a 14-OH metabolit gyengébben hat, mint a klaritromicin. A klaritromicin nagyon jó aktivitással bír a Legionella pneumophila, Mycoplasma pneumoniae és Helicobacter (Campylobacter) pylori ellen. Mind az in vitro, mind az in vivo adatok igazolják, hogy ez az antibiotikum kifejezetten hatékony klinikailag jelentős Mycobacterium törzsek ellen is. MIC értéke fele-negyede az eritromicinének Gram-pozitív baktériumokkal szemben. In vitro aktív a következő kórokozók ellen: Gram-pozitív: Staphylococcus aureus (meticillin érzékeny), Streptococcus pyogenes (béta-hemolizáló streptococcus A csoport), alfa-hemolizáló sterptococcusok (viridans csoport), Streptococcus (Diplococcus) pneumoniae, C, F és G csoportú streptococcusok, S. agalactiae, Listeria monocytogenes. Gram-negatív: Haemophilus influenzae, H. parainfluenzae, Moraxella (Branhamella) catarrhalis, Neisseria gonorrhoeae, Legionella pneumophila, Pasteurella multocida, Bordetella pertussis, C. jejuni, Helicobacter pylori. Mycopolasma: M. pneumoniae, Ureaplasma urealyticum. Spirochetak: Borrelia burgdorferi, Treponema pallidum. Egyéb: Chlamydia pneumoniae (TWAR), Chlamydia trachomatis, Mycobacterium avium, M. intracellulare, M. kansasii, M. chelonae, M. fortuitum, M. leprae. Anaerobok: makrolid érzékeny Bacteroides fragilis, B. melaninogenicus, Clostridium perfringens, Peptococcus niger, Propionibacterium acnes. A klaritromicin fő metabolitja a mikrobiológiailag aktív 14-OH-klaritromicin, ami a legtöbb kórokozóval szemben kevésbé aktív, míg a H. influenzae esetében aktivitása az alapmolekula kétszerese. A klaritromicin baktericid hatású az alábbi kórokozókra: H. influenzae, Streptococcus pneumoniae, Streptococcus pyogenes, S. agalactiae, Moraxella (Branhamella) catarrhalis, Neisseria gonorrhoeae, Helicobacter pylori és Campylobacter spp. Keresztrezisztencia állhat fenn a Klacid és egyéb makrolid gyógyszerek, mint pl. a linkomicin és klindamicin között.

Farmakokinetika:
A klaritromicin farmakokinetikája nem lineáris a dózissal. Önkénteseknek adott egyszeri 500 mg iv. Klacid után a klaritromicin és aktív metabolitjának (14-OH-klaritromicin) maximális szérumkoncentrációja 5,2 mcg/ml, illetve 0,66 mcg/ml volt. Hét nap alatt adott többszörös dózis vizsgálatánál (2-szer 500 mg/naponta) steady state állapotban a maximális 5,5, ill. 1,0 mcg/ml, a minimális szérumkoncentrációk 0,86, ill. 0,46 mcg/ml volt. A klaritromicinnek mintegy 70 %-a kötődik a plazmafehérjékhez 0,45 mcg/ml plazmaszint mellett, állandó koncentrációt véve figyelembe. Egyszeri dózis után 286 l, többszörinél 176 l az eloszlási térfogat. Orális adagolást követően a klaritromicin kitűnően eloszlik az emberi szervezetben. A központi idegrendszertől eltekintve az összes többi szövet klaritromicin szintje sokszorosa (6-7-szerese) a keringő gyógyszer szintjének. Az emberi tüdőszövetben, a tonsillákban és az orrnyálkahártyában a koncentráció a legmagasabb, a beadás után kb. 4 órával. A szöveti szintek magasabbak a szokásos kórokozók minimális gátlási koncentrációinál. A klaritromicin a phagocytákban mintegy 9-szeresére dúsul. Jelenleg nem ismertek adatok, mennyire jut át a klaritromicin a placentán. Az anyatejbe kiválasztódik. Az eliminációs felezési idő dózisfüggő, és az ajánlott dózis mellett egyszeri adagnál 3,8, steady state állapotban 6,3 óra. Az aktív metabolit (14-OH-R-epimer) megfelelő felezési ideje 7,3, ill. 7,9 óra. A felezési idő a dózis emelésével növekszik. A vese által kiválasztott hányad dózisfüggő, a teljes mennyiség 20-40 %-a. Idős betegek esetében mind a vérszint maximuma, mind az eliminációs felezési idő megnő, valószínűleg a csökkent kreatinin-clearance miatt. Normális körülmények között az adagolás változtatása nem szükséges (lásd Adagolás pont). Mérsékelt májelégtelenség esetén a klaritromicin kinetikája nem mutat lényeges változást (lásd Figyelmeztetések pont). Nincs tapasztalat súlyosabb májelégtelenségben szenvedő betegek esetében (lásd Figyelmeztetések pont). Súlyos veseelégtelenségben mind a klaritromicin, mind a 14-OH-klaritromicin vérszintje, felezési ideje megnő (lásd Adagolás pont).

Minden jog fenntartva © 2015-2018 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár