Főoldal
Hatóanyagok
Készítmények
Formulálás
Dokumentumok
Kereső
Bejelentkezés
KÉSZÍTMÉNYEK
Gyógyszer megnevezése Alkalmazható oldószerek
Injekcióhoz való víz 0,9% NaCl 5% glükóz 10% glükóz Ringer Ringer-laktát Egyéb

Megjegyzések: A Neostigmine KALCEKS 0,5 mg/ml oldatos injekció izotóniás sóoldattal, 5%-os glükóz oldattal, valamint injekcióhoz való vízzel kompatibilis. A Neostigmine KALCEKS 0,5 mg/ml odatos injekciónak a felsorolt oldatokkal történő keverését követően 6 órán belül felhasználható szobahőmérsékleten történő tárolás mellett. Az alkalmazás módja A neosztigmin‑metilszulfát beadható szubkután, intramuszkuláris vagy (lassú) intravénás injekció formájában is. A neosztigmin‑metilszulfát alkalmazása során mindig legyen kéznél atropin-szulfátot tartalmazó fecskendő a kolinerg reakciók közönbösítésére.

Inkompatibilitások:

Javallatok:
Myasthenia gravis. Nem‑depolarizáló izomrelaxánsok által okozott neuromuszkuláris blokád reverziója. Atoniás obstipatio. Meteorismus (pl. röntgenvizsgálat előtt). Postoperatív gyomor-bél atonia. Postoperatív vizelet retentio.

Ellenjavallatok:
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A gyomor- bélrendszer vagy a húgyutak mechanikus elzáródása. Peritonitis. Szuxametóniummal vagy dekametóniummal történő egyidejű alkalmazás, a szinergikus hatás miatt (lásd 4.5 pont).

Adagolás:
Felnőttek Myasthenia gravis 0,5 mg neosztigmin‑metilszulfát szubkután vagy intramuszkulárisan, egyszeri kezdő dózisként adva. Az ezt követő dózisok mennyiségét és a dózisok közt eltelt idő hosszát a beteg egyéni válaszához kell igazítani. A szokásos teljes napi dózis 5-20 mg. Nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának reverziója 0,5‑2 mg neosztigmin‑metilszulfát lassú intravénás injekcióban adva, szükség esetén megismételhető perifériás idegstimulátor használata segítségével titrálva az adagot. A neosztigmin‑metilszulfát teljes parenterális dózisa csak kivételes esetben haladhatja meg az 5 mg‑ot. A beteg megfelelő lélegeztetéséről godoskodni kell a normális légzés teljes helyreállásának biztosításáig. A muszkarinerg hatások ellensúlyozására felnőtteknél 0,02-0,03 mg/ttkg atropin-szulfát adása javasolt intravénás injekcióban a neosztigmin-metilszulfát adásával egyidejűleg vagy azt megelőzően. A neosztigmin-metilszulfát csak akkor alkalmazható a neuromuszkuláris blokád reverziójára, ha már elkezdődött a blokád spontán oldódása, de a blokádból való teljes felépülést követően már nem alkalmazható (lásd 4.4 pont). Atoniás obstipatio, meteorismus, postoperatív gyomor-bél atonia, postoperatív vizelet retentio 0,5 mg neosztigmin-metilszulfát szubkután vagy intramuszkulárisan. Vesekárosodásban szenvedő és/vagy idős betegek Vesekárosodásban szenvedő és/vagy idős betegek esetén a neosztigmin‑metilszulfát eliminációja lassú, ezért a hatása elhúzódhat. Mivel a beadott neosztigmin-metilszulfát adag 50%-a változatlan formában a vizelettel ürül ki (lásd 5.2 pont), beszűkült vesefunkció esetén növelni kell az adagok közti intervallumot és változatlan kezdő adag mellett csökkentett ismételt adagokat kell alkalmazni. A kezdő dózis myasthenia gravis esetén megegyezik a felnőttekre vonatkozó adagolással, azaz 0,5 mg neosztigmin‑metilszulfát szubkután vagy intramuszkulárisan adva. Nem‑depolarizáló izomrelaxánsok antagonizálásához 0,5‑2 mg neosztigmin‑metilszulfát lassú intravénás injekcióban adva. Az ismételt dózisokat a neosztigmin‑metilszulfát lassú eliminációjához szükséges igazítani, lehetőleg az adagolási intervallumok növelésével. A neosztigmin‑metilszulfát adagját az egyéni választól függően gondosan kell beállítani (lásd 4.4 pont). A neosztigmin‑metilszulfát fent megadott adagjait nem szabad túllépni, még izomrelaxánsok túladagolása esetén sem. Májkárosodás Májkárosodásban szenvedő betegek esetén a dózis módosítása válhat szükségessé. Bradikardia A neosztigmin-metilszulfát alkalmazása előtt a pulzusszám megfigyelése szükséges. Bradikardia esetén a neosztigmin-metilszulfát beadását megelőzően néhány perccel 0,02-0,03 mg/ttkg atropin-szulfátot szükséges beadni. Gyermekek és serdülők A Neostigmine KALCEKS 0,5 mg/ml oldatos injekció parenterális alkalmazásáról gyermekek esetében kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Myasthenia gravis Újszülöttek: a kezdő adag 0,1 mg im. Ezt követően az adagot individuálisan kell titrálni, általában 0,04‑0,15 mg/ttkg egymást követő dózisokban intramuszkulárisan vagy szubkután adva általában 6-8 óránként (30 perccel az etetés előtt). A dózis 4 óránként maximum 0,3 mg/ttkg teljes mennyiségig emelhető. Mivel az állapot többnyire spontán rendeződik, az adagot a gyógyszer teljes elvonásáig csökkenteni kell. 1 hónapos - 12 éves gyermekek: 0,2-0,5 mg neosztigmin-metilszulfát intramuszkulárisan vagy szubkután adva megfelelő időközönként. Az adagolást a beteg egyéni válaszához kell igazítani. 12 évesnél idősebb gyermekek: 1-2,5 mg neosztigmin-metilszulfát intramuszkulárisan vagy szubkután adva megfelelő időközönként a nap folyamán. A szokásos napi teljes adag 5-20 mg. Nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának reverziója Újszülöttek és 12 évesnél fiatalabb gyermekek: 0,05 mg/ttkg lassú intravénás injekcióban adva atropin‑szulfát adását követően vagy azzal egyidejűleg. További 0,025 mg/ttkg adag alkalmazása válhat szükségessé maximum 2,5 mg teljes mennyiségig. 12 évesnél idősebb gyermekek: a szokásos adag 0,05 mg/ttkg (1-2,5 mg) lassú intravénás injekcióban adva. További 0,025 mg/ttkg adag alkalmazása válhat szükségessé maximum 2,5 mg teljes mennyiségig. A beteg megfelelő lélegeztetéséről godoskodni kell a normális légzés teljes helyreállásának biztosításáig. A muszkarinerg hatások ellensúlyozására újszülötteknél és 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél 0,02 mg/ttkg atropin-szulfát adható (1 hónapnál idősebb gyermekeknél maximum 0,6 mg teljes mennyiségig). Bradikardia esetén a neosztigmin-metilszulfát beadását megelőzően néhány perccel atropin‑szulfát beadása javasolt. A neosztigmin-metilszulfát csak akkor alkalmazható a neuromuszkuláris blokád reverziójára, ha már elkezdődött a blokád spontán oldódása, de a blokádból való teljes felépülést követően már nem alkalmazható (lásd 4.4 pont). Az alkalmazás módja A neosztigmin‑metilszulfát beadható szubkután, intramuszkuláris vagy (lassú) intravénás injekció formájában is. A neosztigmin‑metilszulfát alkalmazása során mindig legyen kéznél atropin-szulfátot tartalmazó fecskendő a kolinerg reakciók közönbösítésére (lásd 4.4 pont).

Mellékhatások:
Mint minden kolinerg szer, a neosztigmin-metilszulfát is mellékhatásokat idézhet elő az autonóm idegrendszer működésében. A leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri tünetek, pl. a fokozott nyáltermelődés, hányinger, hányás, gyomorgörcs és hasmenés. A mellékhatások a MedDRA szervrendszer szerinti osztályozása és gyakorisági kategóriái szerint kerülnek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 to <1/10), nem gyakori (≥1/1,000 to <1/100), ritka (≥1/10,000 to <1/1,000), nagyon ritka (<1/10,000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: allergiás és anafilaxiás reakciók Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: fejfájás, álmosság Nem gyakori: nyugtalanság, agitáció, szorongás Ritka: pszichózis, eszméletvesztés Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: miózis, fokozott könnytermelés Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Gyakori: arritmia*, ideértve a bradikardiát, a tahikardiát, az ingerületvezetési blokkot, EKG‑eltéréseket, vérnyomáscsökkenés Ritka: szívmegállás Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: ájulás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Gyakori: fokozott bronchiális szekréció Nem gyakori: hörgőgörcs, nehézlégzés, légzésdepresszió Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: fokozott nyáltermelődés, hányinger, puffadás, fokozott bélmozgás, hasmenés Nem gyakori: hányás, székrekedés, gyomorgörcs A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: kiütések, hiperhidrózis, verejtékezés A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei Gyakori: izomgyengeség Nem gyakori: izomgörcsök, izomrángások *Wolff-Parkinson-White szindrómás betegek esetén életveszélyes tachyarritmiát jelentettek neosztigmin‑metilszulfát alkalmazását követően (lásd 4.4 pont). A neosztigmin-metilszulfát kolinerg hatásai akkor léphetnek fel, amikor a nem‑depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztésére alkalmazzák. Ilyenkor tehát neosztigmin-metilszulfát és atropin együttes beadása javasolt (lásd 4.2 és 4.9 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:
Amennyiben a myasthenia gravis kezelése során a neosztigmin-metilszulfát (vagy egyéb kolinészteráz-gátló) önmagában nem elégséges, a kezelés kiegészíthető kortikoszteroidokkal. Myasthenia gravisban szenvedő betegek kortikoszteroid kezelése esetén csökken a neosztigmin-metilszulfát terápiás hatékonysága. A metilprednizolon és a neosztigmin-metilszulfát együttes alkalmazása súlyosbítja a myasthenia gravis tüneteit. A neosztigmin-metilszulfát dózisát ennek megfelelően kell beállítani. A neosztigmin-metilszulfát felfüggeszti a kuráre-típusú nem‑depolarizáló izomrelaxánsok hatását,. A neosztigmin-metilszulfát fokozza és meghosszabbítja a suxametónium hatását (a neosztigmin-metilszulfát a kolineszteráz bénításával késlelteti a suxametónium biotranszformációját), ezért együtt adásuk ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Az atropin gátolja a neosztigmin kolinerg hatásait, különösen a bradikardiát és a hiperszekréciót. Kalciumcsatorna-blokkolók egyidejű alkalmazása neuromuszkuláris blokkolókkal fokozhatja az izmok gátlását, amely rezisztens a neosztigmin‑metilszulfáttal végzett reverzióra. A neosztigmin-metilszulfát súlyosbíthatja a béta-blokkolók mellékhatásait (vérnyomáscsökkenés, tartós bradikardia). Béta-blokkolókkal kezelt betegeknél néhány esetben súlyos bradikardiát figyeltek meg neosztigmin és atropin egyidejű alkalmazását követően. A neosztigmin-metilszulfát antagonizálja az aminoglikozid antibiotikumok (sztreptomicin, kanamicin, neomicin) neuromuscularis bénító hatását. A klindamicin, kolisztin és polimixin fokozza a neosztigmin-metilszulfát hatását. Elővigyázatosság szükséges myasthenia gravis kezelése során, ha a fenti antibiotikumok és neosztigmin-metilszulfát párhuzamos alkalmazására kerül sor. A neosztigmin-metilszulfát dózisának körültekintő beállítása szükséges. Elővigyázatosságra van szükség, ha a neosztigmin-metilszulfáttal egyidejűleg ideg-izom ingerületáttevődést gátló helyi, illetve egyes szisztémás érzéstelenítő, antiarritmiás, illetve egyéb gyógyszerkészítmény (pl. kinin, klorokin, hidroxiklorokin, kinidin és prokainamid, propafenon, lítium) alkalmazására kerül sor. Ezek a készítmények a myasthenia gravis súlyosbodását idézhetik elő. A neosztigmin-metilszulfát dózisát ennek megfelelően kell beállítani. A neosztigmin-metilszulfát súlyosbíthatja a morfin és morfinszármazékok, illetve a barbiturátok nemkívánatos hatásait (pl. légzésdepresszió).

Figyelmeztetések:
A neosztigmin‑metilszulfát csak elővigyázatossággal alkalmazható olyan betegeknél, akinnél az alábbi állapotok fennállnak: szív-érrendszeri betegségek, dekompenzált szívelégtelenség, közelmúltbeli miokardiális infarktus; közelmúltbeli koronária okklúzió, béta‑blokkolókkal történő kezelés (lásd 4.5 pont); szívritmuszavarok, különösképpen bradikardia, AV blokk; hipotenzió; vagotónia; diabetes mellitus; bélrendszert érintő műtétet követően; peptikus fekély; hipertiroidizmus, tirotoxikózis; asthma bronchiale, spasztikus hörghurut, hörgőgörcs; húgyúti fertőzés; epilepszia; parkinsonizmus. A készítmény elővigyázatossággal alkalmazható műtét utáni hipodinámiás keringési zavarok vagy sokk esetén. A muszkarinos nemkívánatos hatások (pl. bradikardia, hiperszekréció) minimalizálása vagy megelőzése érdekében a neosztigmin-metilszulfát alkalmazása előtt vagy mellett is adható atropin-szulfát, de figyelembe kell venni, hogy elfedheti a túladagolás kezdeti tüneteit. Nagyobb adagok alkalmazásakor, elsősorban a nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztése céljából adott neosztigmin esetében a bradikardia és a vérnyomáscsökkenés elkerülésére céljából atropin adása szükséges (lásd 4.2 pont). Különösen intravénás alkalmazás esetén válhat szükségessé a közvetlen atropin és anti-sokk terápia, valamint asszisztált lélegeztetés alkalmazása, a megfelelő óvintézkedések mellett. Nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatásának felfüggesztésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a neuromuszkuláris blokádból való teljes felépülést követően már ne adjanak több neosztigmint, mert izomgyengeséget, légzési nehezítettséget okozhat. Fontos különbséget tenni a kolinerg krízis (amely a neosztigmin túladagolásából fakad) és a myasteniás krízis között. Mindkét állapotot a fokozott izomgyengeség jellemzi, azonban teljesen eltérő kezelést igényelnek (lásd 4.9 pont). Az életkorral vagy betegséggel összefüggésbe hozható csökkent vesefunkció esetén az adagolási intervallumok növelése, vagy a dózis csökkentése alkalmazható. Korlátozott vesefunkció esetén az adagolási intervallumok növelése vagy a későbbi dózisok csökkentése szükséges. Amennyiben a neosztigmin‑metilszulfáttal nem érhető el a várt terápiás válasz, az túladagolásra utalhat (lásd 4.9 pont). A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per ampulla nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag nátriummentes. Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A neosztigmin‑metilszulfát terhes nőknél történő alkalmazása nem megalapozott. Az állatkísérletek során nyert eredmények elégtelenek a neosztigmin-metilszulfát terhesség alatt történő alkalmazása tekintetében. A tapasztalatok szerint a gyógyszer myasthenia gravisban történő alkalmazása nem jár kellemetlen hatásokkal a terhesség lefolyására nézve. A neosztigmin‑metilszulfát átjut a placentán és a terhesség során történő alkalmazása magzati károsodást okozhat. A neosztigmin‑metilszulfát terhesség alatt kizárólag klinikailag indokolt esetben alkalmazható, amennyiben a súlyos betegségben várható terápiás előny meghaladja a lehetséges kockázatot a magzatra nézve. Szoptatás A neosztigmin‑metilszulfát valószínűleg csak kis mennyiségben választódik ki az anyatejbe. Myasthenia gravis-ban szenvedő, neosztigmin‑metilszulfát kezelést kapó, szoptató anyák csecsemőinél legtöbb esetben mellékhatásokat nem figyeltek meg. Neosztigmin‑metilszulfát kezelés alatt a szoptatás folytatható, mindazonáltal figyelemmel kell kísérni a szoptatott csecsemőt az esetlegesen jelentkező mellékhatások vonatkozásában. Túladagolás A túladagolás fokozott kolinerg aktvitáshoz és súlyos izomgyengeséggel társuló kolinerg krízishez vezethet. Ha ezt nem ismerik fel időben, a légzőizomzat életveszélyes bénulása alakulhat ki. A túladagolás további tünetei a következők lehetnek: bradikardia vagy tahikardia, fokozott nyálképződés, vizelési inger, illetve akkomodációs zavarok. Kezelés A következő ellenintézkedések szükségesek: a neosztigmin-metilszulfát, illetve egyéb kolinerg szerek alkalmazásának azonnali felfüggesztése, és 1-2 mg atropin-szulfát lassú intravénás alkalmazása; a szívfrekvencia függvényében ez szükség esetén 2-4 óránként ismételhető.

Farmakodinámia:
Farmakoterápiás csoport: Paraszimpatomimetikumok, kolinészteráz-gátlók ATC kód: N07AA01 A neosztigmin-metilszulfát egy indirekt hatású paraszimpatomimetikum (kolinerg), amely mind muszkarinos (paraszimpatikus), mind nikotinos (szimpatikus autonóm és motoros stimuláló) tulajdonságokkal rendelkezik. a kolineszteráz enzim bénításával meggátolja a kolinerg idegvégződésekben keletkező acetilkolin elbomlását és az acetilkolin stabilizálásával postganglionáris paraszmpatikus izgalmat hoz létre és elősegíti az idegimpulzusok áthaladását a neuromuscularis junction. Emellett a motoros véglemezen az effektor sejteket közvetlenül is izgatja. A ganglionáris ingerületátvitelt és a központi idegrendszeri neuronokat kisebb mértékben befolyásolja. Paraszimpatikus hatások A neosztigmin-metilszulfát a gasztrointesztinális rendszerben, az urogenitális rendszerben és más simaizmot tartalmazó szervekben kontrakciókat és a perisztaltika fokozódását idézi elő. Alkalmas tehát a széklet- és vizeletürítés elősegítésére. Szűkíti a brochusokat, fokozza az emésztőtraktus és a légzőtraktus nyálkahártyáinak szekrécióját. Csökkenti a szívfrekvenciát és a vérnyomást. A szemen myosist okoz. Hatás a neuromuscularis junctiora Az idegrendszerben a neosztigmin-metilszulfát elősegíti a motoros és szenzoros ingerületek szállítását; myasthenia gravis esetén csökkenti az izomgyengeséget és több órán keresztül helyreállítja a normális izomfunkciót. A neosztigmin-metilszulfát a neuromuscularis junctioban is stabilizálja az acetilkolint. Ez nagy adagokban (túladagolás) fibrilláris rángásokat, majd a depolarizáló izomrelaxánsok hatására emlékeztető bénulást okoz. A neosztigmin-metilszulfát a kuráre és a kuráre-szerű, úgynevezett nem‑depolarizáló, szintetikus izomrelaxánsok antagonistája, míg a depolarizáló izomrelaxánsokkal szinergista hatást fejt ki.

Farmakokinetika:
Felszívódás és eloszlás A neosztigmin-metilszulfát intravénás alkalmazását követően 2-3 percen belül a vörösvérsejtekben lévő acetilkolinészteráz aktivitása szinte teljes mértékben gátlás alá kerül. A hatás beállta Az első hemodinamikai hatások intravénás beadás után 1 perccel jelennek meg, a maximális hatás (peak response) 20 perc múlva áll be. Egyetlen adag (single dose) i.v. beadása után a hemodinamikai hatás 1-2 óráig tart. Az enzimaktivitás 40 perc után a kontroll értékek 28 %‑ára tér vissza, míg 60 perc után 55 %‑ára. A látszólagos eloszlási térfogat 32-60 liter között változik. Biotranszformáció A neosztigmin-metilszulfát részlegesen 3-hidroxi-fenil-trimetil-ammóniummá és számos egyéb, azonosítatlan metabolittá bomlik le a májban. A fennmaradó része megmarad változatlanul neosztigmin-metilszulfát formájában. Elimináció Az eliminációs féléletidő 15 és 54 perc között változik, az össz-clearance pedig 18 és 425 ml/perc között alakul. A neosztigmin kiürítése renális és extrarenális mechnizmusokkal történik, a renális kiválasztás a neosztigmin-metilszulfát clearance 50%-áért felelős. A dózis mintegy 80 százaléka változatlanul (az adag 50%-a) vagy metabolitok formájában a vizelettel ürül ki 24 órán belül. A fenti klinikai paraméterek nagy változatosságot mutatnak. A neosztigmin-metilszulfát plazma felezési idejének (t1/2) szélső értékei: 51,1 – 90,5 perc.

Minden jog fenntartva © 2015-2019 Parenterális Munkacsoport
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Intézeti Gyógyszertár