Felnőttek: Akut és krónikus gyulladás-, ill. fájdalom csillapítása a következő esetekben: - Rheumatoid arthritis, osteoarthritis, spondylitis ankylopoetica, akut köszvény, periarticularis-, musculosceletalis megbetegedések (bursitis, tendinitis, tendosynovitis, synovitis, epicondylitis, lumbago); - Fájdalomcsillapítás és duzzanat mérséklése sebészi beavatkozások és sérülések (rándulás, húzódás, ortopéd sebészi beavatkozások), valamint foghúzás után. - Nőgyógyászati alkalmazás: menstruációs fájdalom mérséklése; primér dysmenorrhoea; IUD felhelyezését követő görcsök oldása. - Fertőző betegségben adjuvánsként, gyulladás-, fájdalom-, lázcsillapításra. Gyermekek és serdülők: - Juvenilis rheumatoid arthritis (14 évesnél idősebb vagy legalább 50 kg testsúlyú gyermek számára).

· A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. · 14 év alatti életkor. · Ismert túlérzékenység szaliciláttal, vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátlókkal szemben (beleértve az ezen szerek által korábban kiváltott anafilaktoid reakciót, asthmás rohamot, angioedemát, rhinitist, orr-polyposist, urticariát, hypotoniát), a keresztallergia lehetősége miatt. · Korábbi NSAID kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio a kórelőzményben. · Aktív gyomor-, nyombélfekély. · Általános gyengeség, rossz általános állapot. · Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 30 ml/perc alatt) (lásd még 4.2 pont). · Súlyos májkárosodás. · Nem-kontrollált hypertonia betegség. · Súlyos szívelégtelenség (NYHA III.-IV.). · A terhesség harmadik trimesztere. · Szoptatás.

Adagolás:

Terápiás javallat	Kezdő adag	Napi fenntartó adag
Felnőttek:
Gyulladásos és degeneratív ízületi megbetegedések	2 x 275-550 mg	2 x 275-550 mg (max. naponta 1100 mg)
Extraarticularis, sérülések okozta és műtét utáni fájdalom, foghúzás	550 mg (az első napi adag nem lehet több, mint 1375 mg)	2 x 275-550 mg
Akut köszvény:	825 mg	8 óránként 275 mg, a roham megszűnéséig
Nőgyógyászati indikáció:	550 mg (az első napi adag nem lehet több, mint 1375 mg)	szükség esetén 6-8 óránként 275 mg, legfeljebb 5 napon át (max. naponta 1100 mg)
Fertőző betegségben adjuvánsként, gyulladás-, fájdalom-, lázcsillapításra	550 mg	szükség esetén 6-8 óránként 275 mg, legfeljebb 5 napon át (max. naponta 1100 mg)
Gyermekek és serdülők (14-18 éves korú és 50 kg-nál nagyobb testsúlyú gyermekeknek)
Juvenilis rheumatoid arthritis	-	11 mg/ttkg, két részre elosztva.

Az alkalmazás módja A tablettát szétrágás nélkül, kevés folyadékkal kell bevenni, lehetőleg étkezés során, vagy valamivel később. A kezelés időtartama: A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont) Különleges betegcsoportok: Csökkent veseműködés A naproxen csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható olyan betegeknek, akinek csökkent a veseműködése. A szérum-kreatinin és a kreatinin-clearance fokozott ellenőrzése mellett és csökkentett adagban adható. 30 ml/perc kreatinin-clearance alatt alkalmazása tilos! (lásd 4.3 és 4.4 pont) Csökkent májműködés A naproxen csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható olyan betegeknek, akinek csökkent a májműködése. Egyes májfunkciós próbák értéke emelkedhet. Ugyancsak emelkedhet a nem-kötött naproxen koncentrációja a plazmában, ezért célszerű a legalacsonyabb hatásos dózist adni. Idős kor Idős korúak esetében (65 évesnél idősebb betegek esetében) magasabb gyakorisággal fordulhatnak elő nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok) alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet. (lásd 4.4 pont) A betegek rendszeres ellenőrzése szükséges. A legalacsonyabb hatásos dózist kell adni. Helicobacter pylori fertőzés: Mint más NSAID esetén, a kezelés megkezdése előtt ismert Helicobacter pylori infekció esetén annak megszüntetetése javasolt. A kezelés szükségességét rendszeresen felül kell vizsgálni. Kedvezőtlen haszon/kockázat arány esetén a kezelést abba kell hagyni.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: A legáltalánosabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis eredetűek. Peptikus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, mely különösen idős korban végzetes lehet (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájnyálkahártya gyulladás jelentkezhet, valamint a colitis vagy Crohn-betegség kiújulásáról számoltak be az alkalmazás során (lásd 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg. Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID kezeléssel kapcsolatban. A nemkívánatos hatások gyakoriság szerinti besorolására az alábbi kifejezések szolgálnak: nagyon gyakori (>1/10); gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszerenkénti csoportosítás		Becsült gyakoriság		Mellékhatás
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Nagyon ritka		Anafilaxia/ anafilaxiás reakció beleértve a fatális kimenetelű sokkot is.
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		Nagyon ritka		Vérképzőrendszeri eltérések (leukopenia, thrombocytopenia, aplasticus anaemia eosinophilia, haemolyticus anaemia).
Pszichiátriai kórképek		Nagyon ritka		Pszichiátriai betegségek, depresszió, alvászavarok, koncentráció gyengeség.
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Gyakori		Szédülés, fejfájás, feledékenység.
		Nem gyakori		Álmosság, álmatlanság, aluszékonyság.
		Nagyon ritka		Asepticus meningitis, kognitív funkciózavarok, görcsök.
Szembetegségek és szemészeti tünetek		Nagyon ritka		Látászavar, szaruhártya homály, papillitis, retrobulbaris opticus neuritis, papillaoedema.
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Nem gyakori		Forgó jellegű szédülés.
		Nagyon ritka		Halláskárosodás, fülcsengés, hallászavar.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Nagyon ritka		Congestiv szívbetegség, hypertonia, tüdő oedema, palpitatio.
Érbetegségek és tünetek		Nagyon ritka		Vasculitis.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Nagyon ritka		Dyspnoe, asthma, eosinophil pneumonitis.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori		Dyspepsia, hányinger, gyomorégés, hasi fájdalom.
	Nem gyakori		Hasmenés, székrekedés, hányás.
	Ritka		Peptikus fekély vérzéssel/perforációval vagy anélkül, haematemesis, melaena.
	Nagyon ritka		Pancreatitis, colitis, aphtás fekélyek, stomatitis, oesophagitis, bélfekélyek.
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Nagyon ritka		Hepatitis (a fatális eseteket is beleértve), sárgaság.
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori		Exanthema (kipirulás), viszketés, kiütés.
	Ritka		Angineurotikus oedema.
	Nagyon ritka		Alopecia (általában reverzibilis), fényérzékenység, porphyria, exudativ erythema multiforme, hólyagos reakciók beleértve a Stevens-Johnson szindrómát is és a toxikus epidermalis necrolysist, erythema nodosum, gyógyszerkiütés, lichen planus, pustulosus reakciók, bőrpír, SLE, fényérzékenység beleértve a porphyria cutanea tarda-t is (pseudoporphyria) vagy epidermolysis bullosa, ecchymosis, purpura, izzadás.
Vese és húgyúti betegségek és tünetek	Ritka		Vesebetegség.
	Nagyon ritka		Interstitialis nephritis, vesepapilla necrosis, nephrosis szindróma, veseelégtelenség, heamaturiával járó vesebetegség, proteinuria.
A terhesség, a gyermekágy és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek	Nagyon ritka		Koraszülés.
Veleszületett, örökletes és genetikai rendellenességek	Nagyon ritka		Ductus arteriosus záródás.
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nagyon ritka		Nő: infertilitás.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Ritka		Perifériás oedema különösen hypertonia vagy veseelégtelenség esetén, láz (beleértve a hidegrázást és lázat).
	Nagyon ritka		Szomjúság, rossz közérzet.
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei	Nagyon ritka		Emelkedett kreatinin, májfunkció eltérések, hyperkalaemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A naproxen csak akkor alkalmazható más gyógyszerekkel együtt, ha azt a kezelőorvos, vagy a gyógyszerész javasolja. A felsorolt gyógyszerek és a naproxen együttes alkalmazása óvatosságot igényel, mivel egyes betegek esetén kölcsönhatások kialakulását írták le. Gyógyszer-gyógyszer interakciók: Nem-szteroid gyulladáscsökkentők: A gastrointestinalis fekély-, vérzésveszély, illetve – acetilszalicilsavval együtt adva - egyéb szervi vérzésveszély fokozódása, a farmakokinetika megváltozása következtében a terápiás hatás megváltozása és/vagy a mellékhatások fokozódása várható (lásd 4.4 pont). Vérnyomáscsökkentők: Az antihipertenzív hatás csökkenhet a renális prosztaglandin-szintézis gátlása következtében. A naproxen és más NSAID-ok és ACE-gátlók és ARB-k együttes alkalmazása fokozhatja a vesekárosodást. Vízhajtók: A renális prosztaglandin-szintézis gátlása következtében a vérnyomáscsökkentő hatás mérséklődhet, csökkenhet a vese vérátáramlása és fokozódhat a szekunder veseelégtelenség kialakulásának veszélye. Kálium-spóroló vízhajtóval történő együttadás esetén pedig hyperkalaemia alakulhat ki. Csökken a diuretikus hatás. Leírták, hogy a furoszemid nátriuretikus hatását a NSAID-ok egy része gátolja. A diuretikumok fokozzák a NSAID-ok vesekárosító hatását. Szív glikozidok: NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkentik a glomeruláris filtrációt és növelik a plazma glikozid szintjét. Lítium: Plazma-koncentrációjuk - valószínűleg csökkent renális kiválasztás következtében - emelkedhet, a vese-toxicitás fokozódhat. Metotrexát: Plazma-koncentrációjuk - valószínűleg csökkent renális kiválasztás következtében - emelkedhet, a vese-toxicitás fokozódhat. Ciklosporin, aranyvegyületek: Nephrotoxicitásuk fokozódhat. Mifepriszton: NSAID-okat a mifeperiszton alkalmazását követő 8-12 napban nem szabad alkalmazni, mivel csökkentik a mifepriszton hatását. Kortikoszteroidok, kortikotrofin, kálium-szupplementáció: A gastrointestinalis mellékhatások - beleértve a fekélyképződést és vérzést veszélye fokozódik (lásd 4.4 pont). Antikoagulánsok: Más NSAID-okhoz hasonlóan antikoagulánsokkal együtt adva a vérzés veszélye nő, mely elsősorban az antikoaguláns alvadási faktor gátló hatása mellett kialakuló – naproxen okozta - vérlemezke aggregáció gátlás következménye (lásd 4.4 pont). Cefamandol, cefoperazon, cefotetan, plikamicin, valproinsav Hypoprothrombinaemiát, illetve thrombocyta-aggregáció gátlást okozó hatásuk erősödhet, a vérzésveszély fokozódhat. Csontvelőműködést gátló szerek Leukopeniát és/vagy thrombopeniát okozó hatásuk fokozódhat. Fenitoin: Toxicitása fokozódhat. Fotoszenzitizáló készítmények: A fényérzékenyítő hatás fokozódhat. Kolhicin: A naproxen thrombocyta-aggregációt gátló hatása összeadódhat a kolhicin véralvadásra kifejtett hatásával, emiatt a vérzésveszély fokozódhat. Antidiabetikumok (per os szerek, szulfonil-karbamid típusú antidiabetikumok, inzulin): Fokozott vércukorszint-csökkentő hatás várható, mivel a prosztaglandinok, melyek szintézisét a naproxen gátolja, szerepet játszanak a cukoranyagcserében és az orális antidiabetikumokat a nem-szteroid gyulladáscsökkentők leszoríthatják a szérumfehérje-kötőhelyekről. A vércukorszintet a kezelés elején gyakrabban kell ellenőrizni, mert az antidiabetikum hatása fokozódhat és emiatt változatlan adag mellett hypoglycaemia alakulhat ki. Thrombocyta-aggregáció gátlók, acetil-szalicilsav (ASA), szulfinpirazon és szelektív szerotonin-visszavételgátlók (SSRI-k): A gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont), ezért a naproxennel együttes alkalmazásuk lehetőség szerint kerülendő. In vitro vizsgálatok szerint a naproxen mérsékelheti a kis dózisú ASA kezelés thrombocyta COX-1 enzimre gyakorolt irreverzibilis gátló hatását. Ennek a lehetséges interakciónak még nem tisztázott. Amennyiben a kis dózisú ASA és a naproxen együttes alkalmazása a beteg állapotának figyelembe vételével szükségesnek látszik, a naproxent 2 órával az ASA alkalmazása után kell bevenni. A gastrointestinális szövődmények kialakulásának kockázata fokozódik, emiatt megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol, H₂-receptor blokkoló vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés (lásd 4.4 pont). Kinolon antibiotikumok: Fokozódik a konvulzív hajlam. Probenecid: A naproxen renális tubuláris szekrécióját csökkenti, emelkedik a plazma koncentráció és hosszabb lesz a felezési idő. Takrolimusz: Nő a vesekárosodás valószínűsége, amikor NSAID-okat és takrolimuszt kombinációban alkalmaznak. Zidovudin: Fokozódik a hematológiai jellegű szövődmények előfordulása, ha NSAID-okat zidovudinnal kombinációban adnak. Bizonyítékok vannak arra, hogy nő a vérzések (beleértve az ízületi vérzéseket is) előfordulása HIV (+) haemophyliásokban, amikor zidovudint és ibuprofént alkalmaznak együtt. Biszfoszfonátok: A biszfoszfonátok és a NSAID-ok együttes alkalmazása fokozza a gyomor nyálkahártya károsodásának kockázatát. Antacidok és kolesztiramin: Az antacidok és a kolesztiramin lassíthatják a naproxen felszívódását, azonban annak mértékét nem befolyásolják. A naproxent legalább 1 órával a kolesztiramin bevétele előtt, vagy legalább 4-6 órával a kolesztiramin bevétele után kell alkalmazni. A naproxen erősen kötődik a plazma proteinekhez. Amikor antikoagulánsokkal, hidantoinnal más NSAID-okkal, acetilszalicilsavval vagy magas fehérje kötődésű szulfonamidokkal együtt alkalmazzák, ezeknek a gyógyszereknek a túladagolása jöhet létre. Naproxennel, hidantoinnal, szulfonamiddal vagy szulfanilureával kombinációban alkalmazva dózis korrekcióra lehet szükség. Interakció ételekkel Ételek késleltethetik a naproxen felszívódását, de annak mértékét nem befolyásolják. Alkohol: Fogyasztása a gastrointestinalis mellékhatások fokozódásával járhat. Hatás laboratóriumi vizsgálatok eredményeire Mellékvesekéreg funkciós vizsgálatok előtt 48 órával tanácsos abbahagyni a naproxen kezelést, mert a 17-ketogén szteroidok meghatározását befolyásolhatja. A naproxen befolyásolhatja az 5-hidroxi-indolecetsav meghatározását (lásd 4.4 pont).

Figyelmeztetések: Az Apranax filmtabletta együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat - kerülendő. Az Apranax gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású, emiatt alkalmazása egyes gyulladásos folyamatok felismerhetőségét nehezítheti. Helicobacter pylori fertőzés A kezelés megkezdése előtt az ismert Helicobacter pylori fertőzés megszüntetése javasolt (lásd 4.2 pont). Idős kor: Idős korúak (65 évesnél idősebb betegek esetében) esetén magasabb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforatio, amely végzetes is lehet (lásd 4.2 pont). Amikor a naproxent idős betegeknek adják, óvatossággal kell eljárni. Egyes eredmények szerint a nem fehérje kötésben lévő naproxen mennyisége emelkedhet ilyen betegekben. Anafilaxiás (anafilaktoid) reakciók: Akár fatális kimenetelű túlérzékenységi reakciók - beleértve az anafilaktoid reakciókat is – előfordulhatnak olyan betegeknél, akiknek · ilyen reakciók korábban nem fordultak elő, · anamnézisében szerepel acetilszalicilsav, más nem-szteroid gyulladásgátló vagy naproxén tartalmú készítménnyel szembeni túlérzékenység, · anamnézisében angioedema, bronchospasticus reaktivitás (pl. asthma), rhinitis, orrpolip, allergiás betegség, krónikus légzőrendszeri betegség vagy acetilszalicilsav iránti érzékenység szerepel. Ez azokra a betegekre is vonatkozik, akiknél kimutatott (pl. bőrreakciók, viszketés, kiütés) naproxénnel vagy más NSAID-dal szembeni allergiája van. Véralvadásra gyakorolt hatások: Naproxen csökkenti a thrombocyta-aggregációt és megnyújtja a vérzési időt. Vérzési idő meghatározásnál ezt számításba kell venni. Antikoagulánsokkal együtt adni csak klinikailag indokolt esetben lehet. A vérzés veszélye nő (lásd 4.5 pont Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók). Az alkalmazott antikoagulánsra vonatkozó előírásokat alkalmazni kell. Mellékvese-funkciós tesztekre gyakorolt hatások: Mellékvese-funkciós tesztek elvégzése, valamint 5-hidroxi-indolecetsav vizeletből történő meghatározása előtt ajánlatos a gyógyszerszedésben 48 órás szünetet beiktatni, mert a naproxen zavarhatja ezen vizsgálatok eredményét. Csökkent prosztagladin termelés okozta veseelégtelenség: NSAID alkalmazása a prosztaglandin képződés dózis függő csökkenését és veseelégtelenség kialakulását okozhatja. A csökkent vese-, máj-, vagy szívműködésű betegek esetén, valamint diuretikumok, angiotenzin-konvertáló (ACE) enzim gátlók, antiotenzin-II-receptor blokkolók (ARB-k) alkalmazásakor a legnagyobb a kockázata a veseelégtelenség kialakulásának. Időskorban is magas a kockázat. Az ilyen betegek veseműködését rendszeresen ellenőrizni kell. Csökkent veseműködés: A naproxen csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható olyan betegeknek, akinek csökkent a veseműködése. A naproxen nagyrészt a glomeruláris filtrációval vizeletben ürül. A szérum kreatinin szintet és a kreatinin-clearance-et rendszeresen ellenőrizni kell. A beteget kellően hidrálni kell. A naproxen nem alkalmazható, ha a kreatinin-clearance 30 ml/perc-nál alacsonyabb (lásd 4.3 pont). Mind a naproxen alkalmazása előtt, mind alkalmazása alatt ellenőrizni kell a veseműködést, ha a beteg veséinek vérellátása (renal blood flow – RBF) károsodott lehet. RBF csökkenést okoz a kiszáradás (extracelluláris folyadék mennyiség csökkenése), máj cirrhosis, sószegény diéta, szívelégtelenség, duiretikumok alkalmazása. Ilyen klinikai állapotokban a napi adag csökkentését meg kell fontolni, hogy a naproxen metabolitok akkumulációját elkerüljék. Májműködésre gyakorolt hatások: Mint más NSAID-okkal végzett kezeléshez hasonlóan a májfunkciós vizsgálatok emelkedést mutathatnak, valamint súlyos következményeket, sárgaságot, hepatitist (egyes esetekben halálos kimenetellel) is jelentettek. Keresztreakciót is leírtak. Csökkent májműködés: A naproxen csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett adható olyan betegeknek, akinek csökkent a májműködése. Az alkohol fogyasztás okozta krónikus májbetegség - és valószínűleg a más okból kialakult cirrhosis is – csökkenti a plazma teljes naproxen koncentrációját, azonban a szabad naproxen koncentráció emelkedik. Az eltérés okozta klinikai következmények nem ismertek, mégis célszerű ilyen betegeknek a legkisebb hatásos adagot beállítani (lásd 4.2 pont). Szteroid kezelés: Amennyiben a szteroid kezeléssel egyidejű naproxen kezelés szükséges, az csak folyamatos orvosi ellenőrzés mellett végezhető. A szteroid dózis csökkentése vagy a szteroid kezelés megszüntetése esetén a dózis csökkentés fokozatos legyen. A beteget szoros ellenőrzés alatt kell tartani, figyelni kell a mellékhatások és szövődmények esetleges megjelenését (pl. mellékvese kéreg elégtelenség, az arthritis fellobbanása). Szemészeti hatások: A klinikai vizsgálatok nem utaltak arra, hogy a naproxen kezelésnek szemészeti hatásai lennének. Ritkán a NSAID-okkal, így naproxennel kezelt betegek papillitist, retrobulbáris neuritis optica-t és papilla oedemát jelentettek. Ok-okozati viszonyt nem sikerült igazolni. Szemészeti vizsgálatot kell végezni, amennyiben naproxennel kezelt betegnél látászavar alakul ki. Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio: Fatális gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés, vagy perforatio bármikor jelentkezhet valamennyi NSAID-dal történt kezeléskor veszélyeztető tünetek jelentkezésével vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően vagy azok nélkül is. A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatioval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg idős korban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Amikor magas a gastrointestinális szövődmények bekövetkezésének kockázata az adott betegek esetében - továbbá azoknál, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek - megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol, H₂- receptor-blokkolók vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés (lásd 4.5 pont). Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen idős korban, elsősorban - a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést). Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint a szájon át szedhető kortikoszteroidok, antikoagulánsok, mint a warfarin, szelektív szerotonin-visszavétel gátlók, vagy thrombocyta ellenes készítmények, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont). Apranax-szal történt kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani. NSAID-ok csak óvatosan alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa vagy Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd 4.8 pont Nemkívánatos hatások, mellékhatások). Nátrium/víz retenció cardiovascularis betegségben és perifériás oedema: Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében hypertonia és/vagy folyadék retentioval és oedema kialakulásával járó szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID terápiával kapcsolatban. A szívelégtelenség kockázatát a naproxen kezelés – más NSAID gyógyszerekhez hasonlóan – hozzávetőleg kétszeresére emeli. Cardiovascularis hatások: Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. Habár az adatok szerint a naproxen (napi 1000 mg) alkalmazása mellett kisebb a kockázat, némi kockázat azonban nem zárható ki. A naproxén kezelés alkalmazása megfontolandó diagnosztizált · krónikus ischaemiás szívbetegség, · akut koronária szindrómában és azt követően, · perifériás artériás betegség, · cerebrovascularis betegség fennállása esetén, · valamint ha szív- és érsebészeti okból korábban bypass műtétet, vagy stent beültetést végeztek. Cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hiperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállása esetén a naproxen alkalmazása előtt a beteg állapotát gondosan fel kell mérni. Amennyiben a beteg állapotának értékelése alapján a cardiovascularis és a gastrointestinalis szövődmények bekövetkezésének kockázata egyaránt magas és a naproxen alkalmazása klinikailag indokolt, az csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett végezhető. Megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés (lásd 4.5 pont). Amennyiben a kis dózisú ASA és a naproxen együttes alkalmazása klinikailag indokolt, a naproxent 2 órával az ASA alkalmazása után kell bevenni. A gastrointestinális szövődmények kialakulásának kockázata fokozódik, emiatt megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol, H₂-receptor blokkolók vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés (lásd 4.5 pont). Magas dózisú (napi 2x500 mg) naproxen kezelés cardiovascularis szempontból a többi NSAID-hoz képest alacsony kockázatúnak bizonyult mind a szív- és érrendszeri szempontból veszélyeztetett (beleértve az artériás thrombosis -szívinfarktus, sztrók - szempontból magasabb kockázatú felnőtt betegeket), mind az egészséges betegcsoportokban. A nagy dózisú naproxen kezelés nem fokozta a jelentős érrendszeri szövődmények (nem halálos kimenetelű szívinfarktus és stroke, valamint vascularis halálozás) előfordulását. SLE és kevert kötőszöveti betegség SLE-ben és kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegek esetében az aszeptikus meningitis kockázata fokozott lehet. Bőrreakciók: Igen ritkán súlyos bőrreakciókról, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson szindróma és toxikus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). A kezelés kezdetén bőrreakciók kialakulása szempontjából magasabb kockázattal rendelkező betegek: Az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Bőrkiütés, nyálkahártya laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az Apranax kezelést meg kell szakítani. Figyelmeztetés a női termékenységgel kapcsolatban: A naproxen alkalmazása csökkentheti a női termékenységet. A naproxen nem javasolt, amennyiben a nőbeteg terhességet tervez. Laktóz intoleranciában figyelembe kell venni, hogy az Apranax 275 mg-os tabletta 39 mg laktóz-monohidrátot is tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. Az Apranax 275 mg filmtablettával 25 mg nátrium, az Apranax 500 mg filmtablettával 50 mg nátrium bevitele történik, amit kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

Terhesség A prosztaglandin szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió illetve a magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatok adatai megerősítik, hogy a prosztaglandin szintézis gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek, valamint a hasfalhiány (gastroschisis) kialakulásának kockázatát. Az abszolút kockázat a szívfejlődési rendellenességek kialakulását illetően kevesebb, mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat növekedni látszik az alkalmazott dózissal és a kezelés időtartamával. Prosztaglandin szintézis gátlók állatokban történő alkalmazásakor növekedett a beágyazódás előtti és utáni veszteség, és az embriofoetalis halálozás. Ráadásul a különböző fejlődési rendellenességek, beleértve a cardiovascularis rendellenességek előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be állatokban a prosztaglandin szintézis gátlók organogenetikus időszak alatt történő alkalmazásakor. A terhesség első és második trimeszterében az Apranax filmtabletta csak akkor adható, ha alkalmazása feltétlenül szükséges. A fogamzáskor, vagy a terhesség első és második trimeszterében az Apranax filmtablettát szedő nők esetében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandin szintézis gátló · cardiopulmonális toxicitást okozhat a magzatnál (a ductus arteriosus korai záródásával és pulmonalis hypertoniával) · veseműködési zavart okozhat a magzatnál, ami veseelégtelenség és oligohydramnion kialakulásához vezethet. A terhesség végén anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt · a vérzési idő meghosszabbodását okozhatja az anti-aggregációs hatás által, ami még nagyon alacsony adagok bevétele után is előfordulhat · a méhösszehúzódások gátlását okozhatja, ami késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet. Következésképpen az Apranax filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében. Szoptatás Más NSAID‑okhoz hasonlóan a naproxen is átjut kis mértékben az anyatejbe. Ennek megfelelően, szoptatás ideje alatt az Apranax filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a csecsemőben fellépő nemkívánatos események elkerülése érdekében. Termékenység Más NSAID-okhoz hasonlóan a naproxen is csökkentheti a nők termékenységét és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, az Apranax filmtablettával végzett kezelés felfüggesztése megfontolandó.

Tünetek: Fejfájás, mellkasi nyomás, kábultság, émelygés, hányinger, hányás, szédülés, fülcsengés, sápadtság. Súlyos mérgezés esetén veseelégtelenség és májelégtelenség is kialakulhat. Ritkán légzés depresszió és kóma is bekövetkezhet. Egy esetben protrombin idő meghosszabbodását észlelték. Néhány betegnél görcsrohamok alakultak ki (a naproxen alkalmazásával oki kapcsolatot nem állapítottak meg). Nem ismert, mekkora dózis tekinthető életveszélyesnek. Kezelés: A betegeket legalább 4 óra hosszat meg kell figyelni, ha a dózis alapján mérgezés gyanúja felmerül. A gyógyszer adag bevételét követő egy órán belül gyomor-bélrendszerből történő eltávolítás (gyomormosás, aktív szén) javasolt. Tüneti-szupportív kezelés, a máj és veseműködés szoros ellenőrzése alkalmazható. A megfelelő vizelet termelést biztosítani kell. Görcsrohamok esetén intravénás diazepám adható. A hemodialízis nem csökkenti a naproxen plazmakoncentrációját, mert nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

Farmakoterápiás csoport:nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma ellenes készítmények, ATC-kód: M01A E02 Hatásmechanizmus: A naproxen-nátrium az aril-propionsav származékok közé tartozó nem-szteroid gyulladáscsökkentő, melynek fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatása is van. Hatását, a többi nem-szteroid gyulladáscsökkentőhöz hasonlóan, részben a prosztaglandin-szintézis gátlása révén fejti ki. Ez a prosztaglandin-szintézisben alapvetően fontos enzim, a ciklo-oxigenáz gátlásának a következménye. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők a ciklo-oxigenáz mindkét izo-enzimjét gátolják. A naproxen COX‑1 túlsúlyos NSAID. Farmakodinámiás hatások: A gastrointestinalis mellékhatásokért elsősorban a COX-1 gátlás, míg a gyulladáscsökkentő, láz és fájdalomcsillapító hatásért a COX-2 gátlás felelős. 500 mg szájon át adott naproxen 12 óra hosszat hatékonyan (maradék aktivitás < 10%) gátolja a thrombocyták COX-1enzimjének működését. Mindeközben a COX-2 aktivitás és a prosztaciklin termelés 12 óra időtartamban kisebb mértékben (maradék aktivitás >30%) csökken.

A naproxen fehérje kötésének, teljes és szabad terápiás plazma koncentrációjának és A COX-1 és COX-2 enzim gátlás hatásosságának jellemzői teljes vérben készült in vitro vizsgálat alapján. IC80= a COX enzim aktivitásának 80%-os gátlása
Terápiás plazma koncentráció (microM)	253
fehérjekötés mértéke (%)	99.7
Szabad plazma koncentráció (microM)	0.759
Teljes vérben mért COX-1 IC80 (microM)	110
Teljes vérben mért COX-2 IC80 (microM)	260

A naproxen terápiás dózisban a teljes vér mintában in vitro a COX-1 és COX-2 enzimek működését ~100, ~ 80 % -ban gátolja. A gyomornyálkahártya COX-1 enzim aktivitása in vitro gyakorlatilag 100%-ban gátlódik, mint más nem szelektív NSAID alkalmazása esetén is. Klinikai hatásosság és biztonságosság: A naproxen terápiás adagban hatékony fájdalomcsillapító, láz- és gyulladáscsökkentő. Más NSAID-okhoz hasonlóan alkalmazásakor a gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik. A nagy dózisú naproxen kezelés nem fokozta a jelentős érrendszeri szövődmények (nem halálos kimenetelű szívinfarktus és stroke, valamint vascularis halálozás) előfordulását (lásd 4.4 pont).

Felszívódás: A szájon át beadott naproxen gyorsan és teljesen felszívódik a gastrointestinalis rendszerből. A naproxen koncentrációja a plazmában már 20 perccel a bevétel után eléri az analgetikus hatáshoz szükséges szintet. A maximális koncentráció a plazmában (C_max) 1 órán belül létrejön (T_max). A felszívódás mértékét sem az ételek, sem az antacidok nem befolyásolják lényegesen. Eloszlás A naproxen a vérben főként változatlan formában fordul elő, a plazma proteinekhez erősen (99%) kötődik. A naproxen megoszlási térfogata 0,16 l/kg, mely lehetővé teszi, hogy napi kétszeri alkalmazás mellett 3 napon belül állandó szint alakuljon ki a vérben (steady-state). A naproxen plazma koncentrációja a dózissal arányosan nő kb. napi 500 mg adagig. Nagyobb adagoknál a kiürülés sebessége (clearance) a plazma proteinek telítődése miatt fokozódik. Biotranszformáció: A naproxen a májban nagy mértékben metabolizálódik és 6-O-dezmetil-naproxenné alakul. Sem a hatóanyagnak, sem a metabolitok nincs enzimindukciós hatása. A naproxen és a 6-O-dezmetil-naproxen acilglükuroniddal konjugálódik. Elimináció: A naproxen kiürülésének sebessége (clearance) 0,13 ml/perc/kg. A bevitt dózis kb. 95 %-a a vizeletben naproxenként, 6-O-dezmetilnaproxenként, vagy konjugátumai formájában ürül, Plazma felezési ideje 12-17 óra. A naproxen metabolitjainak és konjugátumainak felezési ideje kevesebb, mint 12 óra. Kiürülésük a naproxen kiürülésével szoros összefüggést mutat. A dózis 3%-nál kisebb része mutatható ki a székletben. A naproxen átmegy a placentán és kiválasztódik az anyatejben. Különleges betegcsoportok: Májelégtelenség: Súlyos májelégtelenség esetén a keringő albumin csökkenése miatt a szabad naproxen frakció megemelkedik. Veseelégtelenség: Súlyos veseelégtelenség esetén a protein kötés kisebb és a szabad naproxen frakció megemelkedik. Nagymértékben csökkent glomeruláris filtráció esetén a vizeletben történő kiválasztás csökkenhet. A naproxen – ellentétben az aktivitással nem rendelkező 6-DMN metabolittal – hemodializissel nem távolítható el.