Veleszületett antithrombin III hiány esetén a) profilaktikusan mélyvénás trombozis és tromboembólia megelőzésére klinikai kockázat fennállása esetén (különösen műtétek során és szülés előtti, illetve szülés utáni állapotban); együtt adva heparinnal, amennyiben a heparin indikált. b) mélyvénás trombozis és tromboembólia progressziójának megelőzésére; együttadva heparinnal, amennyiben a heparin indikált. Szerzett antithrombin III hiány esetén, mint pl. a heparin rezisztenciával összefüggésbe hozható alacsony antithrombin III szintek, amelyek műtétek során alkalmazott mesterséges keringést biztosító szív-tüdő gépek alkalmazásakor is kialakulhatnak (ld. a 4.4 és 5.1 pontokat is).

A hatóanyaggal, a készítmény bármely összetevőjével vagy az 5.3 pontban ismertetett, a gyártási folyamatból származó maradékokkal szembeni túlérzékenység.

A kezelést antithrombin-hiányos betegek kezelésében tapasztalt orvos felügyelete mellett kell megkezdeni. Adagolás Az adagolást minden egyes beteg esetében individuálisan, a családban előfordult tüdőembóliás események, a fennforgó klinikai kockázati tényezők, és a laboratóriumi eredmények figyelembe vételével kell megállapítani. A dózist és a szubsztitúciós terápia időtartamát a betegség súlyossága és a klinikai kép határozza meg. Az adagolást egyedileg, a beteg szükségleteinek megfelelően kell az orvosnak a klinikai kép és a laboratóriumi értékek alapján megállapítani. 1 NE antithrombin III a normál poolozott humán plazma 1 ml-ében lévő antithrombin III mennyiségével egyenlő. Ezt a koncentrációt tekintik 100 %-nak. 1 NE antithrombin III/ttkg beadása az antithrombin III koncentrációt (aktivitást) kb. 1 %-kal emeli. A szükséges dózis kiszámítására az alábbi formula alkalmazható: Dózis (NE) = testsúly (kg) x 100 – az aktuális antithrombin III aktivitás (%). Kezdetben legalább 100 %-os antithrombin szintet kell elérni, majd azt a 80 % felett kell tartani a kezelés tartama alatt. A dózist a laboratóriumi vizsgálatokkal megállapított antithrombin III aktivitás alapján kell számítani. Ezt naponta legalább kétszer meg kell határozni mindaddig, amíg a beteg állapota stabilizálódik, majd azt követően naponta egyszer, mindig közvetlenül a következő infúziót megelőzően. Figyelembe kell venni, hogy az antithrombin III plazmafelezési ideje jelentősen csökkenhet bizonyos klinikai körülmények között, mint pl. disszeminalt intravascularis koaguláció esetén. Alkalmazás módja A 6.6 pontban leírtak szerint készített oldatot lassú iv. injekcióban vagy infúzióban kell alkalmazni. A beadás sebessége felnőttekben nem haladhatja meg a percenkénti 300 NE-t. Az elkészített oldatot 12 órán belül fel kell használni.

Ritkán allergiás vagy anafilaxiás reakciókat (köztük : angiooedema, égő és csípő érzés az infúzió adagolása helyén, borzongás, bőrpír, generalizált urticaria, fejfájás, kiütések, vérnyomásesés, letargia, hányinger, nyugtalanság, tachycardia, nehézlégzés, viszketés, hányás, zihálás) figyeltek meg, amelyek egyes esetekben súlyos anaphylaxiahoz (sokkot is beleértve) vezethetnek. Ritkán lázat észleltek. A vírusbiztonsággal kapcsolatos információkat lásd a 4.4 pontot. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Heparin: A terápiás dózisú heparin kezelés alatt folytatott antithrombin szubsztitúció fokozza a vérzés veszélyét. Az antithrombin III hatását a heparin jelentős mértékben fokozza. Az antithrombin felezési idejét az együttesen alkalmazott heparin kezelés jelentősen csökkentheti a felgyorsult antithrombin turnover következtében. Ezért olyan betegeknek, akikben fokozott vérzésveszély áll fenn, csak gondos megfontolás alapján, állandó klinikai és laboratóriumi ellenőrzés mellett szabad egyidejűleg heparint és antithrombint adni. Ha az orvos heparin alkalmazása mellett dönt, kizárólag a standard heparin terápia alacsony adagja alkalmazható.

Mint minden egyéb intravénásan alkalmazott proteintermék esetében, allergiás túlérzékenységi reakciók előfordulása lehetséges. Az infúziós kezelés alatt álló beteg állapotát folyamatosan figyelemmel kell kísérni és nagy figyelmet kell fordítani az allergiás tünetek észlelésére. A beteget tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről, úgymint kiütések, csalánkiütés, generalizált urticaria, mellkasi nyomásérzés, zihálás, vérnyomásesés és anaphylaxia. Bármiféle allergiás vagy anafilaxiás tünet észlelésekor a gyógyszerkészítmény alkalmazását azonnal le kell állítani. A sokkos állapotot az alkalmazható útmutatások szerint kell kezelni. Emberi vérből vagy vérplazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazásakor fertőző betegségek átvitelének a lehetőségét nem lehet teljes biztonsággal kizárni. Ez vonatkozik eddig ismeretlen természetű patogénekre is. A fertőző ágensek átvitelének a kockázatát azonban csökkenteni lehet a következők által : - a donorok kiválasztása orvosi vizsgálattal, az egyedi véradások és a plazma poolok vizsgálata hepatitis felületi antigénre (HBsAg), valamint HIV és HCV antitestekre. - a plazma pool-ok vizsgálata HCV genomikus anyagokra. - a gyártási technológiába beépített inaktiválási/eltávolítási eljárások, amelyek hatékonyságát több modellvíruson bizonyították. Ezeket az eljárásokat HIV, HCV, HBV és HAV esetében hatékonynak tekintik. A vírus inaktiválási/eltávolítási eljárások bizonyos burok nélküli vírusok, pl. a B19 parvovirus esetében korlátozott értékűek lehetnek. Rendszeresen plazma eredetű antithrombin koncentrátummal kezelt veleszületett hiánybetegségben szenvedő betegek esetében meg kell fontolni a megfelelő védőoltások (hepatitis A és B) beadását. A betegek érdekében javasolt, hogy minden alkalommal, amikor Atenativ-ot kapnak – amikor csak lehetséges - , a készítmény nevét és gyártási számát jegyezzék fel. Klinikai és laboratóriumi ellenőrzés szükséges az antithrombin és heparin együttes alkalmazása esetében : - a heparin adagolás beállítása, valamint az alvadási képesség túlzott csökkenésének elkerülése érdekében rendszeresen el kell végezni az alvadásgátlás mértékének ellenőrzését (aPPT és ahol lehet, anti-FXa aktivitás mérés - , sűrű időközökben, és különösen az antithrombin adagolásának megkezdése utáni első percekben/órákban). - Az antithrombin szint naponkénti mérése az egyéni adagolás beállítása céljából, mivel a nem frakcionált heparinnal végzett hosszas kezelés következtében fennáll az antithrombin-szint csökkenésének a kockázata. Gyermekek és serdülők Az antitrombin III-nak koraszülötteknél, Csecsemőkori Respiratorikus Distressz Szindróma (IRDS) jóvá nem hagyott indikációban végzett klinikai vizsgálataiból és szisztematikus értékelésekből származó adatok a koponyaűri vérzés és a mortalitás kockázatának emelkedését mutatják, miközben nem igazolt, hogy a készítmény kedvező hatást fejtene ki.

A humán antithrombin készítmények terhesség alatti alkalmazásának biztonságosságára vonatkozó tapasztalatok korlátozottak. Antithrombin-hiányos terhes vagy szoptató nőknek az Atenativ csak akkor adható, ha nyilvánvalóan szükséges, figyelembe véve, hogy ezen betegeknél a terhesség a tüdőembóliás események fokozott kockázatával jár.

Nem jelentettek túladagolási tüneteket az antithrombinnal kapcsolatban.

Farmakoterápiai csoport : Antithromboticum, heparin csoport. ATC Kód : B01AB02 Az antithrombin, egy 58 kDa-os, 432 amino-savból álló glikoprotein, a szerpinek (szerin proteáz inhibitor) családjába tartozik. Az antithrombin az egyik legjelentősebb természetes véralvadásgátló. A legerősebben gátolt alvadási faktorok a thrombin és az Xa faktor, továbbá gátolja a felületen aktiválódó, az intrinzik út és a VIIa faktor/szövet faktor komplexum faktorait is. Az antithrombin aktivitást a heparin jelenléte nagymértékben fokozza, a heparin alvadásgátló hatása pedig függ az antithrombin jelenlététől. Az antithrombin két funkcionálisan jelentős szerkezeti részt tartalmaz. Az egyik a reakcióképes csoportot tartalmazza, amely hasítási/kapcsolódási területet biztosít a proteázok (pl. a thrombin) részére, ami előfeltétele a stabil proteáz-inhibitor komplex kialakulásának. A másik egy glükózaminoglükánt megkötő szerkezeti rész, amely a heparinnal és azzal rokon anyagokkal való kölcsönhatásért felelős, ami a thrombin hatásának gátlását gyorsítja. Az inhibitor-koaguláns enzim komplexet a reticulo-endotheliális rendszer távolítja el a keringésből. Felnőtteknél az antithrombin aktivitás 80-120 %, újszülötteknél ez a szint kb. 40-60 %. Több kisebb vizsgálat (consumptiós coagulopathia (DIC), szepszis, preeclampsia, akut lymphoblasos leukaemia L-aszparagináz kezelése, veno-okkluzív betegség, szív-tüdő géppel végzett sebészeti beavatkozások) eredményei szerint az antithrombin kezelés pozitív hatással volt az alvadási paraméterekre. Ezek egyikében sem dokumentáltak a morbiditásra és mortalitásra vonatkozó meggyőző hatást. Az úgynevezett Kybersept tanulmányban - amelyben több, mint 2300 szepszises beteg vett részt - , nem mutatkozott különbség az antithrombinnal és a placeboval kezelt betegek mortalitása között.

Farmakokinetikai vizsgálatok szerint az antithrombin átlagos biológiai felezési ideje hozzávetőleg 3 nap. A felezési idő kb. másfél napra csökkenhet egyidejű heparin kezelés esetében.