I-es és II-es típusú hereditaer angiooedema (HAE) Akut epizódok kezelése és gyógyászati beavatkozás előtt az akut epizódok megelőzésére.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A kezelést a C1-észteráz-inhibitor hiányos betegek kezelésében jártas orvos felügyelete mellett szabad elkezdeni. Adagolás Felnőttek Akut angiooedema‑roham kezelésére: 20 NE testtömeg‑kilogrammonként (20 NE/ttkg) Gyógyászati beavatkozás előtt az akut angiooedema roham megelőzésére: 1000 NE kevesebb, mint 6 órával a gyógyászati, fogászati vagy sebészeti beavatkozás előtt. Gyermekek Akut angiooedema‑roham kezelésére: 20 NE testtömeg‑kilogrammonként (20 NE/ttkg) Gyógyászati beavatkozás előtt az akut angiooedema‑roham megelőzésére: 15-30 NE testtömeg‑kilogrammonként (15-30 NE/ttkg) kevesebb, mint 6 órával a gyógyászati, fogászati vagy sebészeti beavatkozás előtt. A dózis megválasztásánál figyelembe kell venni a klinikai körülményeket (pl. a beavatkozás típusa és a betegség súlyossága). Az alkalmazás módja A Berinert 500 NE-et tartalmazó készítményt a 6.6 pont előírásainak megfelelően kell feloldani. Feloldás után - a Berinert 500 NE-et tartalmazó oldat színtelen és tiszta. - a Berinert 1500 NE-et tartalmazó oldat színtelen és tiszta vagy enyhén opálos. Az oldatot iv. injekcióként – a Berinert 500 NE-et tartalmazó oldatot infúzióként is -, lassan adagolva (4 ml/perc) kell alkalmazni.

A mellékhatások a posztmarketing tapasztalatokon, valamint tudományos közleményeken alapulnak. Az alábbi gyakorisági kategóriákat különböztetjük meg: Nagyon gyakori ≥ 1/10 Gyakori ≥ 1/100 ‑ < 1/10 Nem gyakori ≥ 1/1000 ‑ < 1/100 Ritka ≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000 Nagyon ritka < 1/10 000 (ide értve az egyedi eseteket is) Általában a Berinert által okozott nemkívánatos hatások ritkák.

	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka
Érbetegségek és tünetek				thrombosis*
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók				hőmérséklet‑emelkedés, reakció az injekció beadásának helyén
Immunrendszeri betegségek és tünetek				allergiás vagy anaphylaxiás típusú reakciók (pl. tachycardia, hypertonia vagy hypotonia, bőrpír, csalánkiütés, dyspnoe, fejfájás, szédülés, hányinger)	shock

* Capillary Leak Syndrome (CLS) nagy dózisú Berinerttel történő profilaktikus vagy terápiás kezelésénél, szívműtét előtt, közben vagy után az extrakorporális keringetés alatt (off-label indikáció és dózis) előfordult thrombosis, mely néhány esetben fatális kimenetelű volt. Az átvihető ágensekre vonatkozó biztonságosság, lásd 4.4 pont. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Gyógyszerkölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatot nem végeztek.

Allergiára hajlamos betegeknek a kezelés előtt profilaxisként antihisztamint és kortikoszteroidot kell adni. Allergiás vagy anaphylaxiás reakciók megjelenése esetén a Berinert alkalmazását azonnal fel kell függeszteni (az injekciót/infúziót meg kell szakítani) és a szükséges kezelést el kell kezdeni. A terápiás intézkedést a nemkívánatos hatások fajtája és súlyossága határozza meg. A shock kezelésére vonatkozó érvényes előírásoknak megfelelően kell eljárni. A gégeödémás beteget különös gonddal kell megfigyelés alatt tartani, és készen kell állni a sürgősségi beavatkozásra. Az áteresztő kapilláris szindróma (Capillary Leak Syndrome (CLS)) off-label kezelése Berinerttel (lásd 4.8 pont „Nemkívánatos hatások, mellékhatások”) nem javasolt. A Berinert 500 NE maximum 49 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,5%-ának. A Berinert 1500 NE kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”. Otthoni kezelés és önbeadás Kevés adat áll rendelkezésre az otthoni kezeléssel vagy az önbeadással kapcsolatosan. Az otthoni kezelés kockázatát maga az önadagolás, és ebből adódóan elsősorban a gyógyszer mellékhatások, különösen a túlérzékenység kezelése jelentik. Az otthoni kezelés alkalmazhatóságát minden beteg esetében a kezelőorvos dönti el, akinek biztosítania kell a megfelelő oktatást és az alkalmazott módszer időszakos felülvizsgálatát. Vírusbiztonság A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazásánál bekövetkező infekciók kizárására szigorú rendszabályokat alkalmaznak a donorok kiválasztásánál, az egyedi plazmaadományok és plazmakeverékek fertőzést okozó specifikus markereinek ellenőrzésére, beleértve a gyártás folyamán alkalmazott hatékony vírusinaktiváló és víruseltávolító lépéseket is. Ennek ellenére a humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazása esetén nem zárható ki teljesen fertőző ágensek átvitele. Ez vonatkozik ismeretlen vagy módosult vírusokra és egyéb kórokozókra. A módszerek hatékonyak a burokkal rendelkező vírusoknál, mint pl. HIV, HBV, HCV és a burokkal nem rendelkező HAV és parvovírus B19-nél. Humán plazma eredetű faktorkészítménnyel rendszeresen vagy ismételten kezelt betegeknél megfontolandó a megfelelő védettség (hepatitis A és B vakcina) biztosítása. Kifejezetten javasolt, hogy minden alkalommal, amikor a Berinert beadásra kerül egy betegnek, a készítmény nevét és a gyártási tétel számát feljegyezzék, hogy a beteg és a készítmény gyártási tétele közötti kapcsolat dokumentálva legyen.

Terhesség A Berinert terhességben történő alkalmazásának biztonságosságára korlátozott számú adat áll rendelkezésre. A Berinert hatóanyaga a humán plazma fiziológiás alkotója. Ennek megfelelően állatkísérletekben nem vizsgálták a szaporodásra és a fejlődésre vonatkozó toxicitását, és az emberi fogamzóképességre, illetve a magzat és az újszülött fejlődésére gyakorolt nemkívánatos hatások nem valószínűek. Ezért a Berinert terhességben csak egyértelműen indokolt esetben alkalmazható. Szoptatás Nem ismert, hogy a Berinert kiválasztódik-e a humán anyatejbe, de a nagy molekulasúly miatt a Berinert anyatejbe jutása valószínűtlen. Azonban hereditaer angiooedemás nők esetében, a szoptatás kérdéses. El kell dönteni, hogy a csecsemő szoptatása, vagy az anya Berinert 500 NE-vel való kezelésének folyatatása a fontosabb. Termékenység A Berinert a humán plazma fiziológiás komponense. Ennek megfelelően állatkísérletekben nem vizsgálták a szaporodásra és a fejlődésre vonatkozó toxicitását. Az emberi fogamzóképességre, illetve a magzat és az újszülött fejlődésére gyakorolt nemkívánatos hatások nem valószínűek.

Túladagolást nem jelentettek.

Farmakoterápiás csoport: C1-inhibitor, plazma eredetű ATC kód: B06A C01 A C1-észteráz-inhibitor humán plazma glikoprotein. A molekulasúlya 105 kD, és 40% szénhidrátot tartalmaz. A koncentrációja 240 mg/l. A plazma mellett megtalálható a placentában, a májsejtekben, a monocytákban és a vérlemezkékben. A C1-észteráz-inhibitor a szerin-proteáz-inhibitor (szerpin) rendszerhez tartozik, mint az antitrombin III, az alfa‑2‑antiplazmin, az alfa‑1‑antitripszin és mások. Fiziológiás körülmények között a C1‑észteráz‑inhibitor gátolja a komplement‑rendszer aktiválódásának klasszikus útját, az aktív C1s és C1r komponensek inaktiválásával. Az aktív enzim az inhibitorral sztoichiometriásan, 1:1 arányú komplexet képez. Továbbá a C1‑észteráz‑inhibitor a XIIa‑faktor és fragmentjeinek inaktiválásával a legjelentősebb inhibitora a koaguláció kontakt aktiválódásának. Ráadásul az alfa‑2‑makroglobulin mellett, a plazmakallikrein fő inhibitoraként is szerepel. A Berinert 500 NE terápiás hatása öröklött angiooedemában a C1‑észteráz‑inhibitoraktivitás helyreállítása.

A készítményt intravénásan alkalmazzák, a plazmában azonnal felhasználódhat, ezáltal a plazmakoncentráció a beadott mennyiségnek megfelelően változik. A Berinert farmakokinetikai tulajdonságait két tanulmányban vizsgálták. A Berinert 500 NE és a Berinert 1500 NE relatív biohasznosulásának összehasonlítására a 15 egészséges felnőtt részvételével elvégzett I. fázisú klinikai vizsgálatból nyert PK adatokat használták. A két különböző hatáserősségű Berinert készítmény biohasznosulása összehasonlítható. A C1-INH antigénkoncentrációk, a C_max és az AUC_0-last arányok mértani átlaga (90% CI) 1,02 (0,99, 1,04) és 1,02 (0,99, 1,05) volt. A felezési időt a vizsgálatban résztvevők alcsoportjainál nem kompartmentális PK analízissel határozták meg. A Berinert 500 NE és a Berinert 1500 NE átlagos felezési ideje 88,7, illetve 91,4 óra volt. A farmakokinetikai tulajdonságokat hereditaer angiooedemában szenvedő betegeken vizsgálták (34 beteg 18 évnél idősebb, 6 beteg pedig 18 évnél fiatalabb volt). 15 beteget profilatikusan kezeltek (gyakori/súlyos rohamok), 25 beteget, akiknél enyhébb rohamok voltak és ritkábban fordultak elő, „on demand” kezeltek. Az adatokat rohammentes időszakban nyerték. A medián in vivo recovery (IVR, gyógyulás) 86,7%-os (54,0‑254,1%) volt. Gyermekekben az IVR kissé magasabb 98,2% (69,2‑106,8%), míg felnőttekben 82,5% (54,0‑254,1%) volt. Súlyos betegekben az IVR magasabb (101,4%) volt, mint enyhébb roham esetén 75,8% (57,2‑195,9%). Az aktivitás medián emelkedése 2,3%/NE/ttkg (1,4‑6,9%/NE/ttkg) volt. Nem volt szignifikáns különbség a felnőttek és a gyermekek között. Súlyos betegekben az aktivitásemelkedés kissé magasabb volt, mint enyhébb roham esetén (2,9 [1,4‑2,9] vs. 2,1 [1,5‑5,1%/NE/ttkg]). A plazma maximális humán C1-észteráz‑inhibitor koncentrációját a Berinert adása után 0,8 órával érte el és nem mutatott szignifikáns különbséget a betegcsoportoknál. Az felezési idő mediánja 36,1 óra volt. Ez kissé rövidebb volt a gyermekeknél, mint a felnőtteknél (32,9 ill. 36,1 óra), illetve a súlyos rohamok esetén, mint az enyhébbek esetében (30,9 ill. 37,0).