Az aminokapronsav alkalmazása minden életkorban javallott helyi vagy általános fibrinolysis okozta vérzésekben, többek között a következő esetekben: Műtét utáni vérzések: • urológia (hólyag- és prosztataműtétek); • nőgyógyászat (méhnyakműtétek), amikor a tranexámsav nem elérhető vagy nem tolerálható; • szülészet (szülés és vetélés utáni vérzések) a véralvadási defektus korrekciója után; • szívsebészet (bypass elhelyezésével vagy a nélkül); • gasztroenterológia; • fogászati beavatkozások (foghúzás haemophiliás betegeknél, véralvadásgátló kezelésben részesülő betegeknél). Thrombolyticumok (sztreptokináz stb.) által okozott életveszélyes vérzések. Thrombocytopeniához, thrombopeniás purpurához, leukaemiához társuló vérzések. Az alsó húgyútak nem‑műtéti (cystitis következtében stb. kialakuló) haematuriája. Intenzív menstruációs vérzés, menorrhagia és haemorrhagiás metropathiák. Angioneuroticus oedema.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Az aminokapronsav nem alkalmazható bizonyított, aktív intravascularis alvadási folyamat fennállása esetén (lásd a 4.4 pontot).

Adagolás Az Acepramin készítmények szájon át (a granulátum alkalmazásával, illetve az injekciós ampulla tartalmának lenyelésével) vagy intravénásan is adhatók. Felnőttek Intravénás alkalmazás: a kívánt vérszint eléréséhez egy kezdeti 4–5 g adagot kell lassú (egy óra alatt beadott) intravénás infúzióban alkalmazni, amit egy folyamatos, 1 g/óra sebességű infúziónak kell követnie. Ha a kezelést hosszabb ideig kell folytatni, a 24 óra alatt beadott maximális dózis, rendes körülmények között, nem haladhatja meg a 24 g‑ot. Alkalmazás szájon át: az aminokapronsav szájon át 4–5 g‑os kezdeti adagban, majd óránként alkalmazott 1‑1,25 g‑os dózisban adható. Ha a kezelést hosszabb ideig kell folytatni, a 24 óra alatt beadott maximális dózis rendes körülmények között nem haladhatja meg a 24 g‑ot. Gyermekpopuláció Az EACA (epszilon-aminokapronsav) hatásosságát és biztonságosságát 0 és 17 év közötti gyermekek esetében nem igazolták. 18 év alatti betegeknél azonban, a következő adagokat alkalmazták: - Intravénás alkalmazás: 100 mg/kg vagy 3 g/m² lassú intravénás infúzió formájában az első órában, amit óránként 33,3 mg/kg vagy 1 g/m² sebességgel beadott folyamatos infúzió követ. A teljes adag nem haladhatja meg a 24 óra alatt beadott 18 g/m² (600 mg/kg) adagot. - Alkalmazás szájon át: 100 mg/kg vagy 3 g/m² az első órában, majd óránként 33,3 mg/kg vagy 1 g/m² (legfeljebb 18 g/m² (600 mg/kg) 24 óra alatt). Időskorú betegek Az adag csökkentésére csak veseelégtelenség esetén van szükség. Károsodott vesefunkció Veseelégtelenségben alacsonyabb aminokapronsav adagok alkalmazása javallott, szorosabb ellenőrzés mellett. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazás: az Acepramin 4 g/10 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz gyógyszerkészítményt lassú intravénás infúzióban kell beadni glikált szérumban, glükózos fiziológiás sóoldatban vagy dextrózban. Az Acepramin 4 g/10 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz gyógyszerkészítményt tilos intramuscularisan beadni, mivel erősen hipertóniás oldat. Alkalmazás szájon át: Szájon át történő alkalmazás során: - Az injekciós ampulla tartalmát önmagában vagy kevés cukros vízzel, húslevessel, tejjel stb. elkeverve lehet meginni. - Az Acepramin granulátumot a csomagolásban mellékelt mérőpohárral kell kimérni, majd 1 dl vízben, vagy teában feloldva meginni. A mérőpoháron az alábbi granulátum mennyiségek kimérésére szolgáló jelzések találhatók: - 4,5 ml (1 g aminokapronsav hatóanyagot tartalmaz); - 9,0 ml (2 g aminokapronsav hatóanyagot tartalmaz); - 13,5 ml (3 g aminokapronsav hatóanyagot tartalmaz).

a. A biztonságossági profil összefoglalása A kezelés alatt előforduló leggyakoribb nemkívánatos reakciók a szédülés, az alacsony vérnyomás és a fejfájás; az alacsony vérnyomás nagyobb valószínűséggel fordul elő az infúzió gyors beadása következtében. Súlyos myopathia és rabdomyolysis eseteiről is beszámoltak. Ezek általában visszafordíthatók a kezelés abbahagyásával, de a hosszú távon kezelt betegeknél a CPK-t monitorozni kell, és a kezelést le kell állítani, ha a CPK‑szint bármilyen mértékben emelkedik. b. A nemkívánatos reakciók táblázatos listája A következő nemkívánatos reakciókról számoltak be klinikai vizsgálatok, forgalomba hozatal utáni biztonságossági vizsgálatok és spontán jelentett esetek alapján, a következő gyakorisággal: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); „nem ismert”:

Szervrendszer-kategória	Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Nem ismert*
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		Agranulocytosis, alvadási zavarok			Leukopenia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Allergiás és anaphylactoid reakciók, anaphylaxia			Maculopapulosus erythema
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés		Zavartság, görcsrohamok, delírium, hallucinációk, fokozott intracranialis nyomás, stroke,
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Látáscsökkenés, szemkönnyezés
A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei	Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Hypotensio	Bradycardia	Perifériás ischaemia		Thrombosis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Orrdugulás	Dyspnoe	Tüdőembólia
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasi fájdalom, hasmenés, hányinger, hányás
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei		Pruritus, bőrkiütés
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomgyengeség, myalgia	Emelkedett CPK, myositis		Akut myopathia, rhabdomyolysis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek					Veseelégtelenség, a vér karbamid-nitrogén szintjének emelkedése, nephritises görcsök és veseműködési zavarok
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek					Száraz ejaculatio
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Fejfájás, rossz közérzet; reakciók az injekció beadásának helyén, fájdalom és necrosis	Oedema

* a gyakoriság nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Alvadási faktorok (IX. faktor) és ösztrogének egyidejű alkalmazása fokozhatja a thrombosis kockázatát. Laboratóriumi vizsgálatok: az aminokapronsav alkalmazása megváltoztathatja a thrombocytafunkciós tesztek eredményét.

Thrombogen hatás Számos klinikai vizsgálat igazolta, hogy az aminokapronsavnak nincs thrombogen hatása. Thrombosis vagy embólia gyanúja esetén, valamint veseelégtelenségben azonban, óvatosan kell alkalmazni. Az aminokapronsav által okozott fibrinolysis-gátlás elméletileg vérrögök kialakulásához vagy thrombosishoz vezethet. Nincs azonban egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az aminokapronsav alkalmazása lenne felelős azért a néhány esetért, amelyben kezelés utáni intravascularis alvadás kialakulását írták le. Úgy tűnik, hogy az említett intravascularis alvadás feltehetően egy előzetesen fennálló klinikai állapot, pl. DIC következménye volt. A vizsgálatok arra utalnak, hogy az in vivo kialakult extravascularis vérrögök, a normál véralvadékoktól eltérően, nem feltétlenül esnek át spontán lysisen. A vérzés okának meghatározása Amikor kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az Acepramin készítménnyel kezelendő vérzés etiológiáját elsődleges fibrinolysis vagy disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) okozza-e, az aminokapronsav alkalmazása előtt ezt tisztázni kell. A következő laborvizsgálatok segíthetnek a fenti két rendellenesség megkülönböztetésében: - Vérlemezkeszám: DIC esetén általában csökkent, míg elsődleges fibrinolysisben nem. - Protamin parakoagulációs teszt: DIC esetén pozitív; csapadék alakul ki, amikor a citrátos plazmához egy csepp protamin-szulfátot adnak hozzá. Elsődleges fibrinolysisben ez a teszt negatív. - Euglobulin alvadási teszt: elsődleges fibrinolysisben rendellenes, DIC esetén normális. - DIC-ben az aminokapronsavat csak heparin egyidejű alkalmazása mellett szabad használni. A felső húgyútak vérzése Felső húgyúti vérzésben szenvedő betegeknél az aminokapronsav alkalmazása intrarenalis elzáródást okozott glomerularis kapilláris thrombosis vagy a vesemedencében, illetve húgyvezetékekben kialakult vérrögök formájában. Az aminokapronsav ezért nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a haematuria a felső húgyútakból ered, kivéve, ha a várható előnyök jelentősen meghaladják a kockázatokat. Vázizomzatra kifejtett hatások Ritka esetekben, hosszú távú alkalmazást követően, izomrost‑necrosissal járó vázizomgyengeséget írtak le. Klinikailag ez megnyilvánulhat gyengeséggel és fáradtsággal járó enyhe myalgiában, vagy akár rhabdomyolysissel, myoglobinuriával és akut veseelégtelenséggel járó súlyos proximális myopathiában is. Az izomenzimek szintje emelkedett, különösen a kreatin-foszfokinázé (CPK). A CPK-t ellenőrizni kell a hosszútávon kezelt betegeknél. Az aminokapronsav alkalmazását fel kell függeszteni, ha a CPK‑szint emelkedése figyelhető meg. A kezelés abbahagyása után az állapot rendeződik, az aminokapronsav‑kezelés újrakezdése esetén azonban, a szindróma kiújulhat. A vázizomzat myopathiája esetén a szívizomzat károsodásának lehetőségét is tekintetbe kell venni. Emberben egyetlen szív- és májkárosodással járó esetet írtak le. A beteg 6 óránként kapott 2 g aminokapronsavat, összesen 26 g-ot. A beteg elhúzódó cerebrovascularis vérzés miatt meghalt. Boncoláskor necroticus elváltozásokat találtak a szívben és májban. A plazminaktivitás gátlása Az aminokapronsav gátolja a plazminogén-aktivátorok hatását, és kisebb mértékben a plazminaktivitást is. Ezt a gyógyszert végleges diagnózis és/vagy hyperfibrinolysisre (hyperplasminaemiára) utaló laboratóriumi leletek nélkül tilos alkalmazni. Gyors infúzió El kell kerülni a gyors intravénás alkalmazást, mivel hypotensiót, bradycardiát és/vagy szívritmuszavarokat okozhat. Neurológiai hatások A szakirodalomban találhatók olyan közlemények, amelyek bizonyos neurológiai elváltozások (pl. hydrocephalia, cerebralis ischaemia vagy cerebralis vasospasmus) gyakoribb előfordulásáról számolnak be subarachnoidealis vérzés (SAV) kezelésére alkalmazott antifibrinolyticus szerek használatával kapcsolatosan. Az ilyen jellegű események előfordulását leírták a diagnosztikus eljárások, pl. angiográfia által okozott SAV természetes progressziójaként is. Thrombophlebitis El kell kerülni a bármilyen intravénás kezelés esetében potenciálisan kialakuló thrombophlebitist, különös figyelmet fordítva a megfelelő tűbevezetésre és -rögzítésre. Együttes alkalmazás IX. faktorkomplex‑koncentrátummal vagy alvadásgátlás ellenes koncentrátumokkal Az aminokapronsavat nem szabad együtt alkalmazni IX. faktorkomplex‑koncentrátummal vagy alvadásgátlás ellenes koncentrátumokkal, mivel ez fokozhatja a thrombosis veszélyét. Az Acepramin granulátum szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz‑intoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz‑izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Terhesség Az epszilon-aminokapronsav terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatban információ nem, vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Az aminokapronsav alkalmazása nem javasolt terhesség alatt. Fogamzóképes nők Az aminokapronsav alkalmazása nem javasolt olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást. Szoptatás Nem ismert, hogy az epszilon-aminokapronsav kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Az aminokapronsav alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve. Termékenység Nincsenek klinikai adatok az Acepramin termékenységre kifejtett hatásáról. A humán maximális terápiás dózissal ekvivalens adagok alkalmazása patkányok ételébe keverve, mindkét nemben termékenységi zavarokat okozott. Ezeknek az eredményeknek a klinikai jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont).

Az aminokapronsav nem nagyon toxikus, így mérgezés csak nagyon kivételes esetekben fordulhat elő, pl. relatív túladagolásban veseelégtelenség esetén. Ilyen esetben a gyógyszerkészítmény adagját a veseelégtelenség súlyossági fokához kell igazítani, vagy esetenként abba kell hagyni. Leírtak néhány akut túladagolásos esetet az aminokapronsav intravénás beadását követően. Az akut túladagolás következményei a hatás hiányától és átmeneti hypotensiótól a hallállal végződő akut veseelégtelenségig terjedtek. Az egyik betegnél, akinek az anamnézisében agydaganat és görcsrohamok szerepeltek, epilepsziás rohamok jelentkeztek 8 g aminokapronsav bólusban történő beadását követően. Nem ismert az egyszeri adag, amely túladagolási tüneteket okoz vagy életveszélyesnek tekinthető. Egyes betegek akár 100 g-ig terjedő adagot is toleráltak, míg más esetekben akut veseelégtelenség kialakulását írták le egyetlen 12 g-os adagot követően. A túladagolás kezelése nem ismert, bár rendelkezésre állnak bizonyítékok, hogy az aminokapronsav haemodialysissel kiürül, és peritonealis dialysissel is kiüríthető. Farmakokinetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az aminokapronsav teljestest clearance-e nagymértékben csökken akut veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Terápiás alcsoport: Vérzésellenes szerek Farmakoterápiás csoport: antifibrinolyticumok ATC kód: B02A A01 Az aminokapronsav olyan aminosav, amely szerkezetileg hasonlít a többi élettani aminosavhoz, különösen két alapvető fontosságú aminosavhoz: a lizinhez és az argininhez. A hatásainak többsége valószínűleg ennek a szerkezeti hasonlóságnak tudható be. Az aminokapronsavnak többféle farmakológiai hatása van. Legfontosabbak ezek közül a fibrinolyticus enzimrendszert érintik, amely a fibrinhálók, és ily módon a vérrögök feloldásáért felelős. Az aminokapronsav két szinten gátolja ezt a rendszert: egyrészt viszonylag alacsony koncentrációban kompetitív mechanizmus révén gátolja a plazminogén-aktivátorokat, másrészt pedig magasabb koncentrációkban gátolja a plazminaktivitást. Habár a két hatás valójában ugyanolyan eredménnyel jár, az első a legfontosabb. Az említett hatások révén az aminokapronsav meggátolja, hogy a plazmin lebontsa a vérrögöket, és ily módon megakadályozza a fibrinolyticus rendszer túlzott aktivitása okozta vérzések megjelenését. Az aminokapronsav vérzésellenes hatása azonban nem feltétlenül kapcsolódik a megfelelő tesztekkel kimutatható fibrinolyis jelenlétéhez a vérben. Valójában a vérzés megjelenése vagy tartós fennállása számos esetben lokális fibrinolysisnek tulajdonítható, különösen, ami a plazminogén-aktivátorokban gazdag szerveket (pl. méh, prosztata, tüdő, húgyútak stb.) érintő vérzéseket illeti. Másrészt az aminokapronsavról kimutatták, hogy jótékonyan hat az általános vérzésekre, például a haematológiai eredetű vérzésekre is, melyek esetében nem mutatható ki fokozott fibrinolysis a keringő vérben. A plazmin kihatással lehet az alvadási rendszer egyéb összetevőire, pl. az V. és a VIII. faktorra, és különösen a fibrinogénre. Kimutatták, hogy nyilvánvaló kapcsolat van a plazmin proteolitikus aktivitása és a kinineket létrehozó rendszerek között; a kininek olyan polipeptidek, amelyek különféle, alapvetően a gyulladással és allergiával kapcsolatos biológiai hatásokkal rendelkeznek.

Az aminokapronsav szájon át alkalmazva gyorsan felszívódik, és maximális plazmakoncentrációját 2 óra múlva éri el. Széles körben eloszlik a szervezetben (könnyen szétterjed a szövetekhez, megjelenik az ondóban, a synovialis folyadékban és a magzati szövetekben), majd a vizelettel ürül, nagyobb részt változatlan formában; terminális eliminációs felezési ideje kb. 2 óra.