Motoros és psziches nyugtalansággal, erős szorongással járó akut pszichotikus állapotok: - akut schizophren shub, - egyéb akut pszichotikus állapotok. Krónikus psychosisokban kiegészítő szerként: - krónikus schizophrenia, - krónikus hallucinátoros pszichosisok.

- a készítmény bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység; - antihypertensivumokkal való együttadás; - fenotiazin érzékenység; - központi idegrendszeri depresszánsokkal (alkohol, narkotikum, hipnotikum) való túladagolás; - szűkzugú glaucoma; - húgyúti retenció; - Parkinson-kór; - sclerosis multiplex; - myasthenia gravis, hemiplegia; - súlyos szívizombetegség (keringési elégtelenség); - súlyos vese- vagy májkárosodás; - klinikailag szignifikáns hypotensio; - vérképzőszervi betegség; - porphyria; - szoptatás időszaka; - 12 év alatti életkor.

A per os kezelést kis adaggal kell kezdeni, ez később az egyéni tűrőképesség figyelembe vételével fokozatosan emelhető. A javulás beállta után a dózist az egyénenként változó fenntartó adagig kell csökkenteni. Pszichosisban a kezdő adag napi 25-50 mg (1-2 filmtabletta) két részletben, ami sz.e. napi 150-250 mg-ig (napi 2-3 részletben) emelhető, majd a hatás jelentkezésétől a fenntartó adagra csökkenthető. Parenterális alkalmazásra akkor kerül sor, ha a per os adagolás nem valósítható meg. Napi adagja ilyenkor általában 75-100 mg (2-3 részletben), ágynyugalom biztosítása, valamint vérnyomás- és pulzusellenőrzés mellett. Az im. injekciót mélyen az izomba kell adni. Iv. kizárólag lassú cseppinfúzióban, erősen hígítva alkalmazható (50-100 mg Tisercin 250 ml izotóniás nátrium-klorid vagy glukóz oldatban).

Cardiovascularis: a legfontosabb és leggyakoribb mellékhatás az orthostatikus hypotonia (és az ezzel járó gyengeség, szédülés, ájulás), előfordulhat még tachycardia, Adams-Stokes-syndroma, a QT-szakasz nyúlása (proarrhythmiás hatás, "torsade de pointes" arrhythmia) (lásd Ellenjavallatok, Figyelmeztetések) Haematológiai: pancytopenia, agranulocytosis, leukopenia, eosinophilia, thrombocytopenia. Központi idegrendszeri: dezorientáció, konfuzió, vizuális hallucinációk, elkent beszéd, extrapyramidalis tünetek (dyskinesia, dystonia, parkinsonismus, opisthotonus, hyperreflexia), epilepsziás rohamok, intracranialis nyomásfokozódás, pszichotikus folyamat reaktivációja, katatónia. Endokrin/metabolikus: galactorrhoea, menstruációs zavarok, súlyvesztés. Néhány krónikusan fenotiazint szedő beteg estében hypophysis adenoma előfordulásáról számoltak be, de az ok-okozati összefüggés igazolásához további vizsgálatokra van szükség. Húgyúti/ivarszervi: vizelet elszíneződés, vizelési nehézségek, nagyon ritkán méhcontractilitási zavarok. Gastrointestinalis: szájszárazság, hasi diszkomfort, hányinger, hányás, obstipatio, májkárosodás (sárgaság, cholestasis). Bőrtünetek: fotoszenzitivitás, erythema, urticaria, pigmentatio, dermatitis exfoliativa. Látószervi: lencse- és cornea-depositumok, retinopathia pigmentosa. Túlérzékenységi reakciók: gégeoedema, periferiás oedema, anafilaktoid reakciók, asthma. Egyéb: hyperpyrexia, vitaminhiány.

Tilos együtt alkalmazni: - Antihypertensivumokkal, súlyos hypotonia veszélye miatt. - MAO-inhibitorokkal, mert megnyúlhat a Tisercin hatása, erősödhetnek mellékhatásai. Csak fokozott óvatossággal adható együtt: - Antikolinerg hatású szerekkel (triciklikus antidepresszívumok, H1-antihisztaminok, egyes antiparkinson szerek, atropin, szkopolamin, szukcinilkolin) az antikolinerg hatások (paralyticus ileus, húgyúti retenció, glaucoma) erősödése miatt. Szkopolaminnal való együttadáskor extrapyramidalis mellékhatásokat észleltek. - Központi idegrendszeri depresszánsokkal (kábító fájdalomcsillapítók, általános érzéstelenítők, anxiolítikumok, szedato-hipnotikumok, trankvillánsok, triciklikus antidepresszívumok) hatásfokozódás miatt. - Központi idegrendszeri izgató szerekkel (pl. amfetamin származékok), mert azok hatását csökkenti. - Levodopával, mert annak hatását csökkenti. - Oralis antidiabetikumokkal, mert csökkenti azok hatását, hyperglykaemiát okozhat. - QT intervallumot nyújtó szerekkel (egyes antiarrhythmicumok, macrolid antibiotikumok, egyes azol-típusú gombaellenes szerek, cizaprid, egyes antidepresszívumok, egyes antihistaminok, hypokalaemizáló diuretikumok közvetett hatással), mert ezen hatásuk összeadódhat, és így megnövekedhet az arritmiák előfordulási valószínűsége. - Dilevalollal, mert egymás metabolizmusát gátolva növelhetik egymás hatását. Ilyen esetben az egyik vagy mindkét szer dózisának a csökkentése válhat szükségessé. Ez a hatás más béta-blokkolókkal való együttadáskor sem zárható ki. - Fotoszenzitivitást okozó szerekkel, mert ezen hatás erősödhet. - Alkohollal, mert erősítik egymás központi idegrendszeri depresszáns hatását, és nő az extrapyramidalis mellékhatások előfordulásának valószínűsége. Egyéb: C-vitaminnal együttadva csökken a Tisercin vitaminhiányt okozó hatása.

Túlérzékenységi reakció esetén azonnal fel kell függeszteni a kezelést. Terhesség ideje alatt csak az előny/kockázat gondos mérlegelése után adható (lásd Terhesség,szoptatás). Központi idegrendszeri depresszánsokkal, MAO-inhibitorokkal, antikolinerg hatású szerekkel való együttadása fokozott elővigyázatosságot igényel (lásd Kölcsönhatás). Adása máj- és vesefunkció károsodás esetén a kumuláció és a toxicitás veszélye miatt fokozott óvatosságot igényel. Idős (különösen demens) betegek hajlamosabbak az orthostatikus hypotoniára, érzékenyebbek a fenotiazinok antikolinerg és szedatív hatásai iránt. Ezen kívül hajlamosabbak az extrapyramidalis mellékhatásokra, ezért náluk kis kezdő adag és fokozatos dózisemelés ajánlott. Az orthostatikus collapsus elkerülésére az első adag beadása után a beteget 1/2 órára le kell fektetni. Ha a gyógyszerbevétel után szédülés lép fel, minden gyógyszerbevétel után ágynyugalom biztosítása javasolt. Parenterálisan alkalmazva a kezelés helyét lehetőleg váltogatni kell, mert lokális érzékenységet, szövetkárosodást okozhat. Laktóz-intolerancia esetén a filmtabletták 40 mg laktóz tartalmát figyelembe kell venni a diétánál. Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében cardiovascularis megbetegedés szerepel, különösen időseknél és akinél congestiv szívelégtelenség, vezetési zavar, arrhythmia, veleszületett hosszú QT szindróma vagy keringési labilitás ismert. A Tisercin kezelés megkezdése előtt EKG vizsgálatot kell végezni, hogy a kezelés kontraindikációit képező esetleges cardiovascularis megbetegedéseket ki lehessen zárni. Mint más fenotiazinoknál is, beszámoltak a QT szakasz megnyúlásáról, arrhythmiákról, nagyon ritkán "torsade de pointes" arrhythmiáról a levomepromazin kezelés kapcsán (lásd Mellékhatások, Túladagolás). Antipszichotikum-kezelés során fellépő hyperthermia esetén feltétlenül ki kell zárni a neuroleptikus malignus szindróma (NMS) veszélyét. Az NMS potenciálisan halálos betegség, amit a következő tünetek jellemeznek: izomrigiditás, hyperthermia, tudatzavar, vegetatív idegrendszeri diszfunkció (vérnyomás ingadozás, tachycardia, szívritmuszavarok, izzadás), katatónia. Laboratóriumi jelek: emelkedett kreatinin foszfokináz (CPK) szint, myoglobinuria (rhabdomyolysis) és akut veseelégtelenség. Mindezek miatt az NMS tüneteinek kifejlődésekor, vagy megmagyarázhatatlan etiológiájú magas láz esetén - ha az NMS klinikailag nem manifesztálódik is -, a Tisercin kezelést fel kell függeszteni. Ha a beteg az NMS gyógyulása után antipszichotikus kezelésre szorul, a gyógyszeres kezelés megválasztása fokozott átgondolást igényel. Beszámoltak a fenotiazinok szedatív hatásához kialakuló toleranciáról és az antipszichotikumok közötti kereszttoleranciáról. Ez a tolerancia magyarázhatja a nagy adagok, ill. krónikus adagolás hirtelen elvonása kapcsán fellépő diszfunkcionális tüneteket: hányinger, hányás, fejfájás, remegés, izzadás, tachycardia, álmatlanság, nyugtalanság. Mindezek miatt a gyógyszert csak fokozatosan szabad elvonni. Sok antipszichotikum - beleértve a levomepromazint is - csökkentheti az epilepsziás görcsküszöböt és az EEG-n az epilepsziára jellemző elváltozásokat okozhat. Ezért epilepsziás betegeknél szoros klinikai és EEG kontroll mellett a Tisercin adagját fokozatosan emelve lehet csak beállítani. A klórpromazin indukálta cholestatikus icterushoz hasonló hepatotoxikus reakció más fenotiazinoknál is előfordulhat, ami egyéni érzékenységtől függő, és a terápia megszakítását követően teljes mértékben megszűnik. Ezért hosszútávú adagoláskor rendszeres májfunkció ellenőrzés javasolt. Fenotiazinnal kezelt betegekben néhány esetben agranulocytosisról illetőleg leukopeniáról számoltak be, így - bár ez a reakció rendkívül ritka - hosszútávú kezelés esetén rendszeres vérkép ellenőrzés javasolt. Alkalmazásának, illetve hatásának tartama alatt (a Tisercin terápia befejezése után még 4-5 napig) tilos szeszesitalt fogyasztani! A kezelés megkezdése előtt, valamint annak folyamán rendszeresen az alábbiak ellenőrzése javasolt: - vérnyomás (különösen labilis keringésű vagy hypotensiora hajlamos betegek esetében), - májfunkciók (különösen fennálló májbetegség esetén), - minőségi vérkép (láz, torokgyulladás - esetleg leukopenia, agranulocytosis jele - esetén; a kezelés kezdetén, ill. hosszútávú kezelés során), - EKG (cardiovascularis betegség esetén, idős korban). Laktóz intoleranciában figyelembe kell venni, hogy a készítmény 40 mg laktózt is tartalmaz filmtablettánként. Terhesség és szoptatás Terhesség Terhesség alatt fenotiazint szedő anyák gyermekeinél néhány esetben fejlődési rendellenességet észleltek, azonban a fenotiazin szedéssel ok-okozati összefüggést még nem sikerült igazolni. A szükséges kontrollált adatok hiányában terhesség alatt csak elkerülhetetlen esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után szabad alkalmazni. (Az FDA "C" terhességi kategóriába sorolta.) Szoptatás Az anyatejbe kiválasztódik, szoptatás ideje alatt alkalmazása (megfelelő kontrollált adatok hiányában) ellenjavallt. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre: Alkalmazásának első szakaszában - egyénenként meghatározandó ideig - járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos! A továbbiakban egyénileg határozandó meg a tilalom mértéke. Túladagolás Tünetei: Az alapvető fiziológiai paraméterek megváltozása (leggyakrabban hypotensio, hypertermia), cardialis vezetési zavarok (megnyúlt Q-T, ventricularis tachycardia/fibrillatio, torsade de pointes, AV-blokk), extrapyramidalis tünetek, szedáció, központi idegrendszeri excitáció (epilepsziás rohamok) és neuroleptikus malignus szindróma fordulhatnak elő. Kezelése: A következő paraméterek monitorozása javasolt: sav-bázis status, folyadék és elektrolit-egyensúly, vesefunkció, vizeletmennyiség, májenzim szintek, EKG, neuroleptikus malignus szindrómás betegeknél a szérum CPK szint, testhőmérséklet. A monitorozott paraméterek értékeinek megfelelően tüneti terápia alkalmazandó. Hypotensio esetén i.v. folyadékbevitel, Trendelenburg helyzet, dopamin, norepinefrin alkalmazható. (Utóbbiak adásakor a gyógyszer proarrhythmiás hatása miatt reanimációhoz szükséges felszerelésnek készenlétben kell állni, EKG-monitorozás szükséges!) Konvulziók esetén diazepam, emellett is ismétlődő konvulziók esetén fenitoin vagy fenobarbital adható. Rhabdomyolysis esetén mannitol adandó. Antidotuma nincs. Forszírozott diuresistől, haemodialízistől, haemoperfusiótól nem várható érdemi eredmény. Hánytatás nem javasolt, mert a közben fellépő epilepsziás rohamok, a fej és a nyak dystoniás reakciói a hányadék aspirációját okozhatják. A gyomormosás - a vitális paraméterek megfelelő biztosítása mellett - még 12 órával a gyógyszerbevétel után is elvégzendő, mivel a gyomor kiürülése az antikolinerg hatás miatt lassul. A felszívódás további csökkentésére aktív szén és hashajtó adása javasolt.

Farmakodinámiás tulajdonságok Hatásmechanizmus A Tisercin kis potenciálú neuroleptikum, a fenotiazinok csoportjába tartozó klórpromazin-analóg, a klórpromazinnál erősebb psychomotoros gátló hatással. A thalamusban, hypothalamusban, reticularis- és limbikus-rendszerben található dopamin-receptorokat befolyásolva szenzoros impulzus szupressziót, motoros aktivitás csökkenést, erős szedációt okoz; ezenkívül más neurotransmitter rendszerek (noradrenalin, szerotonin, hisztamin, acetilkolin) működésébe is beavatkozik antagonista módon. Ennek köszönhető antiemetikus, antihisztamin, antiadrenerg, antikolinerg hatása is. Extrapyramidalis mellékhatásai a nagypotenciálú neuroleptikumokénál enyhébbek, erélyes alfa-adrenerg antagonista, antikolinerg hatása azonban gyenge. Emeli a fájdalomküszöböt (analgetikus hatása morfin erősségű) és amnaesiát okoz. Analgetikumok potenciálása révén adjuvánsként alkalmazható súlyos akut és krónikus fájdalmakban. Maximális analgetikus hatása az i.m. beadást követően általában 20-40 perc alatt kialakul és kb. 4 óráig tart.

Intramuscularis bevitel után plazma csúcskoncentrációját 30-90 perc alatt, per os bevételt követően pedig 1-3 óra alatt éri el. Aktívan metabolizálódik a májban szulfoxidokká és glukuronid konjugátumokká, ilyen alakban nagy mennyiségben választódik ki a vizeletben. Kis része (1 %) változatlan formában ürül a széklettel és a vizelettel. Eliminációs felezési ideje 15-30 óra. A preklinikai biztonsági vizsgálatok eredményei Az eddigi ismert állatkísérletes adatok alapján a levomepromazin nem mutatott teratogén hatást. Embriotoxicitásra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Nagy dózisú levomepromazinnal való táplálást követően patkányokban fertilitáscsökkenést észleltek.