Tabletta Felnőttek - Agitált és agresszív állapotok kezelése, különösen alkoholmegvonási tünetek esetén és idős korban. - Súlyos, csillapíthatatlan fájdalom. Felnőttek és 6 éven felüli gyermekek - Chorea, tic-ek Gilles de la Tourette syndoma esetén. 6 éven felüli gyermekek - Agitáltsággal és agresszivitással járó viselkedészavarok. Injekció - Agitált és agresszív állapotok kezelése, különösen alkoholmegvonási tünetek esetén és idős korban. - Súlyos, csillapíthatatlan fájdalom. Csepp Felnőttek - Agitált és agresszív állapotok kezelése, különösen alkoholmegvonási tünetek esetén és idős korban. Felnőttek és 3 éven felüli gyermekek - Chorea, tic-ek Gilles de la Tourette syndroma esetén. 6 éven felüli gyermekek - Agitáltsággal és agresszivitással járó viselkedészavarok.

- A készítmény hatóanyagával vagy segédanyagával szembeni túlérzékenység. - Prolaktin-dependens tumorok, pl. hypophysis prolactinoma és emlőrák. - Phaeochromocytoma - Levodopa kezelés (lásd Kölcsönhatások).

A legalacsonyabb hatásos adagot kell alkalmazni. Ha a beteg állapota lehetővé teszi, alacsony adaggal kell kezdeni a kezelést, és fokozatosan kell növelni az adagot. Tabletta (felnőttek és 6 évesnél idősebb gyermekek kezelésére): - Agitációval és agresszivitással járó állapotokban, különösen alkoholmegvonási tünetek és idős kor esetén 200-300 mg naponta, 1-2 hónapon keresztül. Idős korban a napi 200-300 mg-os adagot fokozatosan kell elérni, napi 2 x 50 mg-ról indulva, majd a napi adagot 2-3 naponta 50-100 mg-mal növelni. Az ajánlott maximális adag 300 mg. - Chorea, Gilles de la Tourette syndromával járó tic-ek esetén felnőtteknek napi 300-800 mg, amit igen alacsony (25 mg/nap) adagról indulva fokozatosan emelve kell elérni. Hat évesnél idősebb gyermekek napi adagja 3-6 mg/ttkg/nap. - Erős, csillapíthatatlan fájdalom esetén a napi adag felnőtteknél 200-400 mg. - Hat évesnél idősebb gyermekek agitációval és agresszivitással járó viselkedészavara esetén 100-150 mg naponta. Gyermekek kezelésére a csepp könnyebben alkalmazható. Injekció (Felnőttek kezelésére, intramuscularis vagy intravénás alkalmazásra): - Agitációval és agresszivitással járó állapotokban, különösen alkoholmegvonási tünetek és idős kor esetén 200-300 mg naponta. - Delirium és praedelirium esetén 400-1 200 mg/nap. Az injekciót 4-6 óránként kell beadni. - A maximális adag 1800 mg naponta. - Idős korban napi 200-300 mg 2-3 injekció formájában 6 órás intervallummal. - Az egyszeri adag ne haladja meg a 100 mg-ot. - Erős, csillapíthatatlan fájdalom esetén a napi adag felnőtteknél 200-400 mg. Csepp (Felnőttek és 3 évesnél idősebb gyermekek kezelésére): - Agitációval és agresszivitással járó állapotokban, különösen alkoholmegvonási tünetek és idős kor esetén 200-300 mg naponta, 1-2 hónapon keresztül. - Idős korban a napi 200-300 mg-os adagot fokozatosan kell elérni. A kezelést alacsony adaggal kell kezdeni, napi 2x50 mg (2x10 csepp), amit 2-3 naponta 50-100 mg-mal (10-20 cseppel) kell növelni. Az átlagos adag 200 mg naponta, a maximális adag napi 300 mg (60 csepp). - Chorea, Gilles de la Tourette syndromával járó tic-ek esetén felnőtteknek napi 300-800 mg, amit igen alacsony (25 mg/nap) adagról indulva fokozatosan emelve kell elérni. Három évesnél idősebb gyermekek napi adagja 3-6 mg/ttkg/nap. - Három évesnél idősebb gyermekek agitációval és agresszivitással járó viselkedészavara esetén 100-150 mg naponta. Veseelégtelenség Az adagot a kreatinin clearance függvényében 30-60 ml/perc között 70%-ra, 10-30 ml/perc között 50%-ra, 10 ml/perc alatt 25%-ra csökkenteni kell. Májelégtelenség: A gyógyszer gyengén metabolizálódik. Ezért az adag csökkentésére nincs szükség.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel: nagyon gyakori (>= 1/10), gyakori (>= 1/100, < 1/10) nem gyakori (>= 1/1000, < 1/100) ritka (>= 1/10000, < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10000) nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg). Klinikai vizsgálatok adatai Kontrollált klinikai vizsgálatok során a következő káros hatásokat észlelték. Meg kell jegyezni, hogy esetenként nehéz megkülönböztetni a mellékhatásokat az alapbetegség tüneteitől. Idegrendszeri betegségek és tünetek: Gyakori: Szédülés, fejfájás. Parkinsonismus és rokon tünetek: tremor, hypertonia, hypokinesia, hypersalivatio. Ezek a tünetek általában reversibilisek antiparkinson gyógyszerek hatására megszűnnek. Nem gyakori: Akathisia, dystonia (spasmus, torticollis, oculogyriás crisis, trismus). Ezek a tünetek általában reversibilisek és antiparkinson gyógyszerek hatására megszűnnek. Ritka: Acut dyskinesia, ami antiparkinson kezelés hatására megszűnik. Pszichiátriai kórképek: Gyakori: Somnolentia/álmosság, insomnia, agitáció, közönbösség. Endokrin betegségek és tünetek: Nem gyakori: Tiaprid hatására a plazma prolaktin szintje emelkedik, ami a gyógyszer abbahagyására elmúlik. Ez galactorrhea, amenorrhea, gynecomastia kialakulásához, mellnagyobbodáshoz és emlőfájdalomhoz, orgazmuszavarhoz, impotentiához vezethet. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Gyakori: Asthenia/fáradtság. Nem gyakori: Testsúlynövekedés. A forgalombahozatal óta jelentett adatok A fentieken túl, a következő mellékhatások igen ritka eseteit jelentették (kizárólag spontán): Idegrendszeri betegségek és tünetek: Nem ismert: Tardív dyskinesia (ritmikus, akaratlan mozgások főleg a nyelven és/vagy az arcon) eseteit jelentették, akárcsak más antipszichotikumok esetében, 3 hónapot meghaladó tartamú kezelést követően. Az antiparkinson kezelés hatástalan, sőt a tünetek rosszabbodásához vezethet. Mint valamennyi antipszichotikum esetében, neuroleptikus malignus szindróma léphet fel (lásd Figyelmeztetések), ami potenciálisan fatális kimenetelű szövődmény. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem ismert: QT-intervallum meghosszabbodása, kamrai arritmiák, mint a torsade de pointes, kamrai tachycardia, melyek kamrafibrillációhoz vagy szívmegálláshoz, és hirtelen halálhoz vezethetnek (Lásd Figyelmeztetések).

Együttadás ellenjavalt: Levodopa: reciprok antagonizmus áll fönn a levodopa és a neuroleptikumok között. Együttadás nem ajánlott: - Alkohollal: az alkohol fokozza az antipszichotikumok szedatív hatását. Kerülni kell a szeszesitalok és alkoholtartalmú gyógyszerek fogyasztását. - A következő gyógyszerekkel, melyek kiválthatják a torsade de pointes-t vagy a QT-intervallum meghosszabbodását okozhatják: - Bradycardiát kiváltó gyógyszerek, mint a béta-blokkolók, bradycardiát okozó kalcium csatorna blokkolók, mint a diltiazem és a verapamil, klonidin, guanfacin; digitálisz kezelés. - Alacsony kálium-szintet kiváltó kezelések: káliumürítő diuretikumok, stimuláns hashajtók, IV amphotericin B, glükokortikoidok, tetrakozaktidok. Az alacsony kálium szintet normalizálni kell. - Ia osztályú antiarritmiás szerek, mint kinidin, disopiramid. - III osztályú antiarritmiás szerek, mint amiodaron, sotalol. - Egyéb gyógyszerek, mint a pimozid, szultoprid, haloperidol, tioridazin, metadon, imipramin; líthium, bepridil, cizaprid, IV eritromicin, IV vincamin, halofantrin, pentamidin, sparfloxacin. Együttadás megfontolást igényel: Központi idegrendszeri depresszánsok: morfin származékok (analgetikumok és köhögéscsillapítók), legtöbb H1 antihisztamin, barbiturátok, benzodiazepinek, nem benzodiazepin anxiolitikumok, klonidin és hasonló vegyületek.

- QT-intervallum meghosszabbodása: A tiaprid kiválthatja a QT-intervallum meghosszabbodását. Ismert, hogy ez a hatás növeli a veszélyes kamrai arritmiák, mint a torsade de pointes kialakulásának kockázatát (lásd Nemkívánatos hatások, mellékhatások). Amennyiben a beteg általános klinikai állapota engedi, még az alkalmazást megelőzően, javasolt ezen szívritmuszavart elősegítő tényezők felderítése, mint: - bradycardia (<55/perc), - instabil elektrolit egyensúly, kiváltképp alacsony káliumszint, - veleszületett, meghosszabbodott QT-intervallum, - egyidejűleg alkalmazott, nagy valószínűséggel kifejezett bradycardiát (<55/perc), instabil elektrolit egyensúlyt, csökkent intrakardiális ingerületvezetést, vagy a QT-intervallum meghosszabbodását okozó gyógyszerek (lásd Kölcsönhatások). Fokozott óvatossággal írható fel a Tiapridal, azoknál a veszélyeztetett betegeknél, akikre jellemzők a QT-intervallum meghosszabbodását elősegítő kockázati tényezők. - Mint egyéb antipszichotikumok esetében, potenciálisan fatális neuroleptikus malignus szindróma léphet fel, amit hyperthermia, izomrigiditás és vegetatív diszfunkció jellemez. Ismeretlen eredetű hyperthermia esetén a tiaprid kezelést abba kell hagyni. - Kivételes esetektől eltekintve, Parkison-kóros betegeknél nem szabad tiaprid kezelést alkalmazni. - Cerebrovaszkuláris mellékhatások: Stroke: Háromszorosára növekedett a cerebrovaszkuláris események előfordulásának kockázata placebo kontrollált, randomizált klinikai vizsgálatokban, melyeket demenciában szenvedő és bizonyos atípusos antipszichotikumokkal kezelt idős betegekkel végeztek. Egyenlőre nem ismert az oka az ilyen mértékű kockázat növekedésnek. Más betegpopulációban illetve más antipszichotikummal kapcsolatosan nem zárható ki a kockázatnövekedés. A tiaprid fokozott óvatossággal alkalmazható azoknál a veszélyeztetett betegeknél, akiknél fennáll a stroke kialakulásának kockázati tényezői. - A neuroleptikumok csökkenthetik az epilepsziás görcsküszöböt, bár erre vonatkozó adat tiapriddal kapcsolatban nem áll rendelkezésre. Ezért azoknál a betegeknél, akik kórtörténetében epilepszia szerepel, a tiaprid kezelés alatt szoros ellenőrzésre van szükség. - Veseelégtelenségben az adagot csökkenteni kell (lásd Adagolás). - Idős korban a tiapridot fokozott óvatossággal kell adni a szedáció esetleges veszélye miatt. - Gyermekeknél nem áll rendelkezésre széleskörű tapasztalat a tapriddal kapcsolatban. Ezért kellő óvatosságra van szükség gyermekkorban való adáskor (lásd Adagolás). Terhesség és szoptatás Terhesség Termékenység Állatkísérletekben a kezelt állatok fertilitásának csökkenését figyelték meg, amely öszefüggésbe hozható a gyógyszer farmakológiai hatásaival (prolaktin-szint emelkedés) figyelték meg. Állatkísérletek során nem tapasztaltak közvetlen vagy közvetett káros hatást a terhesség, embrionalis/foetalis fejlődés, a szülés illetve szülés utáni fejlődés tekintetében. A hosszú ideig és nagy adag neuroleptikummal kezelt anyák újszülöttei extrapyramidalis szindróma ritka eseteit írták le. Korlátozott számú klinikai adat áll rendelkezésre, ezért terhes nők esetében óvatosságra van szükség a gyógyszer felírásakor. Szoptatás Az állatkísérletekben kimutatták, hogy a tiaprid átjut az anyatejbe, azonban nem bizonyított a tiaprid emberi anyatejbe való átjutása. Tiapridal kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek üzemeltetéséhez szükséges képességekre A Tiapridalnak szokásos terápiás alkalmazás esetén is szedatív hatása van, így a gépjármű vezetés és a gépek üzemeltetése zavart szenvedhet (Lásd Mellékhatások) Az orvos egyedileg határozza meg a közlekedésben való részvételre, a baleseti veszéllyel járó munka végzésére vonatkozó korlátozást vagy tilalmat. Túladagolás Jelek és Tünetek: A tiaprid túladagolásával kapcsolatban kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Álmosság, szedáció, kóma, hypotensio és extrapyramidalis tünetek jelentkezhetnek. Kezelés: Akut túladagolás esetén, a többszörös gyógyszerbevétel lehetőségét is számításba kell venni. A tiaprid gyengén dializálható, a gyógyszer eltávolítására hemodialízist használni nem szabad. A tiapridnak specifikus antidotuma nincs. Megfelelő szupportív intézkedéseket kell bevezetni, a vitális funkciók szoros felügyelete, cardiális monitorozás (a QT-intervallum meghosszabbodása és következményes kamrai arritmiák) ajánlott a beteg felépüléséig. Súlyos extrapyramidalis tünetek esetén antikolinerg gyógyszereket kell adagolni.

A tiaprid szubsztituált bezamid, atípusos antipszichotikum. Az adenil-cikláz-dependens D2 dopamin receptor szelektív antagonistája, ami nem rendelkezik affinitással a D1 dopaminreceptor irányában. Szedatív illetve kataleptogén hatása csekély, hatását a dopamin iránt érzékennyé vált receptorokon fejti ki. Anxiolitikus hatása független dopamin antagonista hatásától. A tiaprid sem fizikai sem pszichés dependenciát nem okoz.

200 mg tiaprid im. beadása után 30 perccel 2,5 mcg/ml plazmakoncentráció érhető el, per os 200 mg tabletta bevétele után 1 órával pedig 1,3 mcg/ml. A felszívódás idős egyénekben lassúbb. Az orális oldat (az AUC tekintetében) egyenértékű a tablettával. A tabletta biohasznosulása 75%. Eloszlása a szervezetben gyors (kevesebb mint 1 óra). Nem kötődik a plazmafehérjékhez és a vörösvérsejtekhez való kötődése is nagyon gyenge. A tiaprid humán metabolizmusa igen lassú, az adag 75%-a változatlanul ürül a vizeletben. A plazma eliminációs félideje férfiakban 3,6 óra, nőkben pedig 2,9 óra. Főleg a vizelettel választódik ki, renalis clearence 330 ml/min. Vesebetegségben az excretio a kreatinin clearance-szel korrelál, ezért a napi adagot csökkenteni kell. Táplálékbevitel a Cmax értékét 20%-kal megnövelheti. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Termékenység Állatkísérletekben a kezelt állatok fertilitásának csökkenését figyelték meg, amely öszefüggésbe hozható a gyógyszer farmakológiai hatásaival (prolaktin-szint emelkedés) figyelték meg. Állatkísérletek során nem tapasztaltak közvetlen vagy közvetett káros hatást a terhesség, embrionalis/foetalis fejlődés, a szülés illetve szülés utáni fejlődés tekintetében. A hosszú ideig és nagy adag neuroleptikummal kezelt anyák újszülöttei extrapyramidalis szindróma ritka eseteit írták le. Korlátozott számú klinikai adat áll rendelkezésre, ezért terhes nők esetében óvatosságra van szükség a gyógyszer felírásakor. Szoptatás Az állatkísérletekben kimutatták, hogy a tiaprid átjut az anyatejbe, azonban nem bizonyított a tiaprid emberi anyatejbe való átjutása. Tiapridal kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott. Nincs olyan preklinikai adat, ami a szer klinikai alkalmazását befolyásolná.