Schizophrenia és más psychosisok fenntartó kezelése és profilaxisa.

A készítmény hatóanyagával: flufenazinnal vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; fenotiazin-túlérzékenység; bizonyított vagy gyanított agykárosodás; súlyos eszméletzavar, előrehaladott cerebralis sclerosis; phaeochromocytoma; súlyos vese-, májkárosodás, szívelégtelenség. A központi idegrendszer működését gátló szerek (alkohol, antidepresszívumok, neuroleptikumok, nyugtatók, szorongásoldók, altatók, kábító fájdalomcsillapítók) okozta heveny mérgezés. Tizenkét év alatti életkor. Szoptatás.

Kizárólag intramuscularisan alkalmazható. Az adott beteg számára legmegfelelőbb dózist és adagolási gyakoriságot egyedileg kell meghatározni. A szokásos kezdő adag 12,5-25 mg. Ezt követően egyedileg kell meghatározni az optimális adagot és az adagolás időközét. Az injekciót rendszerint 15-35 napos időközönként kell alkalmazni. Az 50 mg-ot meghaladó adagokat fokozatosan, a napi dózist 12,5 mg-os adagonként növelve fokozatosan kell elérni. Az egyszeri adag nem haladhatja meg a 100 mg-ot. A depó injekció kezdő adagja 12,5 mg, amit intramusculárisan kell beadni. Ha nem jelentkeznek súlyos mellékhatások, 5 10 nappal később újabb, 25 mg-os dózis adható. Ezt követően egyedileg kell beállítani a fenntartó adagot. Fenotiazint szedő beteg esetében azonnal át lehet térni a depó injekció alkalmazására. Ebben az esetben is 12,5 mg-os kezdő adag intramusculáris adásával kell ellenőrizni, hogy a beteg megfelelően tolerálja-e a flufenazint. A későbbiekben egyedileg kell beállítani a fenntartó adagot. Időskor: a dózisszükséglet általában kisebb, a fiatal felnőttek számára javasolt adag egyharmada egynegyede. Vesekárosodás: csökkentett dózisban kell alkalmazni a készítményt. Májműködési zavarokban: nem adható flufenazin. Extrapyramidális tünetek jelentkezésekor antiparkinson szert kell alkalmazni. Az intramuscularis injekciót mélyen az izomba kell beadni; a fecskendőnek és az injekciós tűnek száraznak kell lennie. Az injekciós oldatot nem szabad más parenterális oldatokkal elegyíteni.

A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák alapján kerültek besorolásra: Nagyon gyakori: >=1/10 Gyakori: >=1/100 - <1/10 Nem gyakori: >=1/1000 - <1/100 Ritka: >=1/10 000 - <1/1000 Nagyon ritka: <1/10 000 Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: tachycardia. Ritka: QT-intervallum és a T-hullám időtartamának megnyúlása. Vénás thromboembolia (ideértve a tüdőemboliás és a mélyvénás thrombosisos eseteket is). Nagyon ritka: arrhythmia, kamrai tachycardia és fibrillatio. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: leukopenia, agranulocytosis, thrombocytopenia, eosinophilia, és pancytopenia. Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: extrapyramidális tünetek (pseudoparkinsonismus, dystonia, acathisia, oculogyriás rohamok, opisthotonus, hyperreflexia). Ezek a rendellenességek reverzibilisek és a dózis csökkentése vagy az adagolás megszüntetése után spontán megszűnnek. Antiparkinson szerek adásával megelőzhetők, ill. enyhíthetők az extrapyramidális tünetek. Nem gyakori: fejfájás, tardív dyskinesia (ezen tünetcsoport jellegzetessége az arc-, ajak-, nyelv-, törzs- és a végtagizmok akarattól független, ritmusos rángásai). Időskorúakon - legfőképpen nagy adag flufenazinnal kezelt idős nőbetegekben - sűrűbben alakul ki tardív dyskinesia. A tardív dyskinesiában hatástalanok az antiparkinson szerek. Ritka: neuroleptikus malignus syndroma (jellegzetes tünetei: hyperthermia, izommerevség, akinesia, hypotonia, stupor és coma). Észlelésekor haladéktalanul abba kell hagyni a flufenazin adását és kórházba kell utalni a beteget. Szembetegségek és szemészeti tünetek Nem gyakori: homályos látás, glaucoma. Ritka: szemlencse- és szaruhártya-homályok. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem gyakori: orrdugulás. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: émelygés, étvágytalanság, nyálcsorgás, szájszárazság, székrekedés. Ritka: paralyticus ileus. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: polyuria. Ritka: húgyhólyag-bénulás, enuresis nocturna, vizelet-incontinentia. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nem gyakori: verejtékezés. Ritka: exfoliatív dermatitis, fényérzékenység, allergiás dermatitis, urticaria, seborrhoea, erythema, ekcéma, bőr pigmentáció. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem gyakori: étvágyfokozódás, testsúlygyarapodás. Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: enyhe fokú vérnyomásemelkedés, vérnyomásingadozás. Immunrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: asthma, gégeoedema vagy angioneurotikus oedema. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Ritka: cholestatikus icterus (ennek esélye a kezelés első három hónapjában a legnagyobb). A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek Nem gyakori: gynaecomastia, tejcsorgás, libidócsökkenés és impotencia, menstruációs zavarok, terhességi próbák álpozitivitása. Ritka: priapismus, ejaculatiós zavarok. Pszichiátriai kórképek Nem gyakori: álmosság, levertség, nyugtalanság, izgatottság, bizarr álmok. Nagyon ritka: depressio vagy fokozott szuicid késztetés. Egyéb nemkívánatos hatások Nem ismert: hirtelen és váratlan, ill. ismeretlen okból történő elhalálozás, kórházi körülmények között, fenotiazinokkal kezelt betegeknél.

Az egyidejűleg fogyasztott alkohol, ill. az antihisztaminok, antidepresszívumok, más neuroleptikumok, nyugtatók, altatók, kábító fájdalomcsillapítók fokozhatják a flufenazin központi idegrendszeri működéseket gátló hatását. A barbiturátok, a nem barbiturát típusú altatók, a karbamazepin, a grizeofulvin, a fenilbutazon és a rifampicin serkentik, míg a paracetamol, a klóramfenikol, a diszulfiram, a monoamino-oxidáz gátlók, a triciklusos antidepresszívumok, a szerotonin-újrafelvételét gátló antidepresszívumok és az orális fogamzásgátlók csökkentik a fenotiazinok metabolizmusát. A fenotiazinok a szénhidrát-anyagcserére is hatnak, emiatt emelkedhet a vércukorszint. Ennek megfelelően, cukorbetegek kezelésekor az antidiabetikumok adagolásának módosítása válhat szükségessé. A flufenazin felfüggeszti az epinefrin és más sympathomimeticumok hatásait és tompítja az alfa-adrenerg receptorblokkolók vérnyomáscsökkentő hatását. A flufenazin a dopamin-receptorok gátlása révén csökkenti a levodopa antiparkinson hatását. Flufenazin hatására csökkenhet a görcsküszöb, ezért az antiepileptikumok adagolásának módosítása válhat szükségessé. A flufenazin fokozhatja az egyidejűleg adott antikoagulánsok hatását, ezért ajánlott időszakosan ellenőrizni a protrombin időt. A Moditen Depo oldatos injekció beadása után olykor nagyfokú vérnyomásesés léphet fel. Ebben az esetben haladéktalanul norepinefrint kell adni intravénásan. Epinefrint tilos adni, mert az - flufenazinnal kombinálva - nem emeli, hanem tovább csökkenti a vérnyomást. Ezt a paradox hatást különösen műtéti beavatkozások és műtéti érzéstelenítés során kell szem előtt tartani. A flufenazin kezelés ideje alatt antiarrhythmicumok adása kerülendő, ill. ezek alkalmazása gondos orvosi felügyeletet igényel.

Nem alkalmazható psychosisnak nem minősülő kórképek kezelésére, ill. rövid távú (<3 hónapos) terápiaként. Megnövekedett mortalitás a demenciában szenvedő idős embereknél: Két nagy megfigyeléses vizsgálatból származó adatok azt mutatták, hogy az antipsychoticumokkal kezelt, demenciában szenvedő idős emberek kismértékben megnövekedett halálozási kockázatnak vannak kitéve a nem kezelt betegekhez képest. Az adatok nem elégségesek a kockázat pontos mértékének megalapozott felbecsléséhez és a megnövekedett kockázat oka nem ismert. A Moditen Depo injekció nem engedélyezett a demenciával összefüggő viselkedészavarok kezelésére. Szellemileg visszamaradott személyek viselkedészavarai nem befolyásolhatók a készítménnyel. Convulsiós kórképekben körültekintés szükséges, mert a flufenazin csökkentheti a görcsküszöböt, fokozhatja a görcshajlamot, sőt generalizált epilepsziás rohamot is kiválthat. A flufenazin vérnyomásesést okozhat, ezért szív-érrendszeri betegségekben (szívelégtelenség, myocardium ischaemia, veszélyes szívritmuszavarok) körültekintően kell alkalmazni. A nagyfokú vérnyomásesés megszüntetésére nem szabad epinefrint adni. Vesekárosodásban körültekintően kell alkalmazni. Időskorban és elesett állapotú betegek esetében gyakrabban jelentkeznek mellékhatások, ezért a legalacsonyabb hatékony dózist kell adni. Magas hőmérséklet hatásainak kitett vagy szerves foszfáttartalmú rovarirtókkal dolgozó betegek esetében körültekintően kell alkalmazni a flufenazint. Flufenazinnal kezelt betegek műtéti érzéstelenítésekor hypotoniás reakció veszélye miatt csökkentett dózisban kell alkalmazni az anaestheticumokat és a központi idegrendszeri működéseket tompító szereket. Cholestatikus, vagy vegyes típusú (cholestatikus-hepatocelluláris) icterus kialakulásának kockázata miatt vér-dyscrasiában, valamint májkárosodásban (ill. ezeket az állapotokat potenciálisan előidéző gyógyszerekkel kezelt betegeknek) nem adható flufenazin. Az icterus általában a kezelés kezdeti 2-4 hetében alakul ki; jelentkezése nem feltétlenül függ össze az alkalmazott dózis nagyságával vagy a kezelés időtartamával. Emlődaganatos betegek esetében óvatosan kell alkalmazni (jóllehet a prolactin-elválasztás flufenazin kezelés ideje alatt bekövetkező fokozódása és az emlőtumor kialakulása között nem bizonyítottak összefüggést). Más fenotiazinokhoz hasonlóan a flufenazin alkalmazása során is kialakulhat "néma" pneumonia. Neuroleptikumokkal (pl. flufenazinnal) kezelt betegekben tardív dyskinesia alakulhat ki. Ezt szem előtt tartva a legalacsonyabb hatásos dózist kell adni és rendszeres időszakonként szükséges felülvizsgálni a kezelés folytatásának javallatait. Tardív dyskinesia tüneteinek jelentkezésekor abba kell hagyni a neuroleptikum adását. Vénás thromboemboliás (VTE) esetekről számoltak be antipsychoticus szereknél. Amióta betegeket antipsychoticumokkal kezelnek, gyakran jelentkezik szerzett kockázati tényező a VTE-re, ezért minden lehetséges VTE kockázati tényezőt meg kell határozni a Moditen Depo kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt, valamint megelőző intézkedéseket kell tenni. A Moditen Depo oldatos injekció és antiparkinson szer együttes alkalmazása esetén, amennyiben a flufenazin kezelést felfüggesztik, az antiparkinson szer adását még néhány héten keresztül folytatni kell. A készítmény segédanyagként szezámolajat tartalmaz. Ritka esetben súlyos allergiás reakciókat okozhat. A készítmény segédanyagként benzil-alkoholt is tartalmaz. Koraszülötteknek és újszülötteknek nem adható. Csecsemőknél és 3 év alatti gyermekeknél toxikus és anafilaktoid reakciókat okozhat. Terhesség és szoptatás Nem zárható ki a károsodás kockázata, ezért terhes nőknek csak abban az esetben adható flufenazin, ha az anya kezelésétől várható előnyök felülmúlják a magzatot fenyegető kockázatot. A flufenazin kiválasztódik az anyatejbe, ezért alkalmazásának idejére szüneteltetni kell a szoptatást. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A flufenazin befolyásolhatja a psychomotoros funkciókat, így a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért alkalmazásának ideje alatt tilos gépjárművet vezetni vagy gépeket üzemeltetni. Túladagolás Túladagolás vagy mérgezés esetén súlyos extrapyramidális tünetek, nagyfokú hypotonia, myosis, hypothermia, vizeletretenció, EKG-rendellenességek (a kinidin túladagolása után jelentkezőkhöz hasonlók), szívritmuszavarok léphetnek fel. Sedatio és eszméletzavar alakulhat ki, ami végül eszméletlenséggé, areflexiává fajulhat, convulsiók jelentkezhetnek, végül coma állhat be. A flufenazin specifikus antidotuma nem ismert; a túladagolás kezelése tüneti. Gondosan figyelemmel kell kísérni a mérgezett állapotának alakulását. A szívritmuszavarok nátrium-bikarbonát és magnézium-szulfát adásával megszüntethetők. Az extrapyramidális tünetek antiparkinson szerek adásával enyhíthetők. A nagyfokú vérnyomásesés norepinefrin adásával szüntethető meg - epinefrint tilos adni, mert ez (paradox módon) tovább csökkentené a vérnyomást!

Farmakoterápiás csoport: Psycholepticumok; Antipsychoticumok; Piperazin szerkezetű fenotiazinok. A flufenazin erős hatású, fenotiazin-típusú neuroleptikum, a klasszikus antipsychoticumok csoportjába tartozó vegyület. A schizophrenia kialakulásában a dopamin-receptorok kóros érzékenységének tulajdonítanak szerepet. A flufenazin más, szokványos neuroleptikumoknál nagyobb mértékben gátolja az agyi dopaminerg D2- és D1-receptorok működését. Ezen kívül - a többi neuroleptikumhoz hasonlóan, azonban azokhoz képest kevésbé kifejezetten - az 5HT2- és 5HT1-receptorokat, az adrenerg alfa1-receptorokat, a histaminerg H1-receptorokat és a cholinerg muscarin-receptorokat is gátolja. Mindezek következtében anticholinerg és szedatív hatása gyengébb a többi, klasszikus neuroleptikuménál. A dopamin-receptorok blokádja mindhárom (a nigrostriatalis, mesolimbicus, és tuberoinfundibularis) dopamin-rendszerben érvényesül. Ebből adódóan a terápiás hatást mellékhatások jelentkezése kísérheti; legfőképpen extrapyramidális tünetekre és a prolaktin-elválasztás fokozódásának következményeire kell számítani. A Moditen Depo parenterálisan adható fenotiazin depókészítmény. Alaptulajdonságai azonosak a Moditen (flufenazin-hidroklorid) injekcióéval, csupán a hatástartama hosszabb. A depó készítmény alkalmazásával kiküszöbölhető a kezelés hatékonyságának laza terápiás fegyelem okozta csökkenése. Ambuláns kezelés esetén ez különösen nagy előny, hiszen közismert, hogy a psychotikus betegek jelentős hányada nem szedi rendszeresen, vagy egyáltalán nem hajlandó bevenni az előírt gyógyszereket.

A Moditen Depo oldatos injekció hatóanyaga a flufenazin-dekanoát, a flufenazin és a dekanoinsav észtere. A flufenazin-dekanoátból a szervezetben fokozatosan lezajló hidrolízis eredményeként aktív flufenazin szabadul fel, ami felszívódik a szisztémás keringésbe. A terápiás hatás 24-72 órán belül mutatkozik meg. A depókészítmény biológiai felezési ideje 7-10 nap; ismételt adagolás esetén ez 14,3 napra nő. A Moditen Depo oldatos injekció antipsychoticus hatékonysága betegenként különbözhet, a hatás időtartama 15-35 nap. A "steady state" farmakokinetikai viszonyok kialakulásához 4-6 hét szükséges. A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A különféle állatfajokban elvégzett akut toxicitási vizsgálatok tapasztalatai szerint a flufenazin erősen toxikus vegyület. Per os alkalmazás esetén LD50 értéke egérbe 220 mg/ttkg; a toxikus hatás célszerve a máj. Legfeljebb 1 éven keresztül, legalább 1 mg/ttkg/nap dózisban adagolt flufenazinnal kezelt patkányokban a központi idegrendszer reakcióképességének megváltozására visszavezethető viselkedési zavarokat észleltek. A vemhesség ideje alatt adott flufenazin viszonylag biztonságosnak bizonyult. A 100 mg/ttkg/nap flufenazin-hidrokloriddal, vagy 25 mg/ttkg/nap flufenazin-dekanoáttal kezelt patkányok magzatain nem észleltek rendellenességeket. Bár a flufenazin patkányban és nyúlban nem bizonyult teratogén hatásúnak, egérben szájpadhasadék, csirkeembriókban egyéb különféle rendellenességek kialakulását észlelték. Állatkísérletek tanúsága szerint a flufenazin a kalmodulin hatásának gátlásával zavarokat okoz a spermiumok működéseiben. A flufenazin nem fejt ki mutagén hatást, sőt éppen ellenkezőleg, bizonyítottan védelmet nyújt a benzo[alfa]pyren mutagén hatásával szemben. A flufenazin nem karcinogén hatású.