Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Kalkulátorok Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:

- Etilénglikol mérgezés kezelése. - Metanol mérgezés kezelése. Etanol adása javallt, ha a plazma etilénglikol vagy metanol szintje meghaladja a 20 mg/dl értéket, vagy ha az alábbiak közül legalább kettő fennáll: - artériás pH<7,3 - szérum bikarbonát <20 mEq/l - ozmoláris rés (osmolar gap) >10 mosm/l - a vizeletben oxalát kristályok láthatóak Ha a plazma etilénglikol vagy metanol szintje meghaladja az 50 mg/dl értéket, az a dialízis kezelés abszolút indikációját jelenti.

Ellenjavallatok:

· Terhesség és szoptatás · Májkárosodás · Vesefunkció zavarok · Diabetes mellitus · Epilepszia · Sokk · Eszméletvesztés · Közelmúltban elszenvedett koponya-, illetve agysérülés · Metabolikus acidosis · Hypoglykaemia Életveszélyes mérgezések esetén az orvosnak az ellenjavallatokat a várható terápiás előny és az esetleges kockázat mérlegelése alapján kell értékelnie.

Adagolás:

Az etilénglikol és metanol mérgezés kezelésére általában intravénás infúzió formájában adott 10%-os etanol oldatot kell használni. Ehhez az Alkohol Pharmamagist 80% oldatos injekciót nyolcszorosára kell hígítani, azaz egy rész Alkohol Pharmamagist 80% oldatos injekciót hét rész 5%-os glukóz oldattal kell hígítani 20%-os oldat készítéséhez az Alkohol Pharmamagist oldatos injekciót négyszeresére (1:3 arányú hígítás), 5%-os oldat készítéséhez 16-szorosára (1:15 arányú hígítás) kell hígítani.

Az Alkohol Pharmamagist 80% oldatos injekció hígítatlanul nem adható be!
Az etanol adagja függ a beteg alkoholfogyasztási szokásaitól: alkoholisták nagyobb adagokra szorulnak. Dialízis kezelés esetén az etanol adagját kétszeresére kell emelni, mivel a dialízis az etanolt is eltávolítja a vérből. Adagolás Felnőttek
Telítő adag
Az etanol telítő adagja 10%-os etanol oldatból nem-alkoholista (szeszes italt rendszeresen nem fogyasztó) mérgezetteknek 2 ml/ttkg, alkoholistáknak 3 ml/ttkg, (átlagosan 2,5 ml/ttkg), amit 20 perc alatt kell intravénásan beadni. Dialízis kezelés esetén ezeknek az adagoknak a kétszerese adandó. A kezelés megkezdése előtt meg kell határozni a mérgezett véralkohol szintjét. Ha a vér etanol koncentrációja >100 mg/100 ml (>0,1%), akkor telítő adagra nincs szükség és a kezelést a fenntartó adaggal lehet elkezdeni. Fenntartó adag Az etanol fenntartó adagja 10%-os etanol oldatból nem-alkoholista (szeszes italt rendszeresen nem fogyasztó) mérgezetteknek 1 ml/ttkg/óra, krónikus alkoholistáknak 1,5 ml/ttkg/óra (átlagosan 1,25 ml/ttkg/óra). Dialízis kezelés esetén ezeknek az adagoknak a kétszerese adandó. A fenntartó adagolást a telítő adag beadása után azonnal el kell kezdeni és 48 órán át folytatni. Célszerű a véralkohol szintet 0,1% felett tartani. Metanol mérgezése esetén a metanol lassú eliminációja miatt ennél hosszabb kezelési időre is szükség lehet. Maximális adag: A 24 óra alatt beadott 10%-os oldat volumene lehetőleg ne haladja meg a 1,5 litert. Az egy óra alatt beadott 10%-os oldat volumene a 200 ml-t nem haladhatja meg. 10%-os etanol oldat iv
Telítő adag (20 perc alatt) Fenntartó adag (48 óráig) Dialízis alatt
Nem ivó 2 ml/ttkg 1 ml/ttkg 4 ml/ttkg
Átlagos 2,5 ml/ttkg 1,25 ml/ttkg 5 ml/ttkg
alkoholista 3 ml/ttkg 1,50 ml/ttkg 6 ml/ttkg
Gyermekek Az etanol 5 éven felüli gyermekeknek adható. Gyermekek testtömegkilogrammonként a felnőttekével azonos etanol adagot kapnak. Ha ezt 5%-os etanol oldat formájában adjuk be, akkor a testtömegkilogrammra számított volumen a 10%-os oldatra megadott érték kétszerese lesz. Gyermekeknek az etanol mérgezés elkerülése céljából az iv. oldatot lassan kell beadni. Az infúzió sebességét úgy kell beállítani, hogy a szérum alkohol szintje a 100 mg/100 ml (0,1%) értéken maradjon. Gyermekek maximális napi adagja 5%-os etanol oldatból 40 ml/ttkg/24 óra.

Mellékhatások:

A biztonsági profil összefoglalása Az alkohol sok nemkívánatos hatást okoz. Az intoxikációt okozó véralkoholszint egyénileg nagyon változó. Életveszélyes mérgezések esetén az orvosnak a nemkívánatos hatásokat a várható terápiás előny és az esetleges kockázat mérlegelése alapján kell értékelnie. A nemkívánatos hatások összefoglalása Alacsony véralkohol koncentrációk (180 mg/100 ml alatt) látászavarokat, emocionális labilitást okozhatnak, meghosszabbítják a reakcióidőt és rontják a koordinációt. Közepes véralkohol koncentrációk (180 - 350 mg/100 ml) látszólagos excitátoros hatást okoznak. A kortikális funkciók gátlása következtében romlik az ítéletalkotás, zavaros beszéd, diplopia, ataxia, koordinációs zavarok alakulnak ki izzadás, tachycardia, nausea, hányás, incontinentia kíséretében. Az antidiuretikus hormon felszabadulás gátlása fokozza a diuresist. Acidosis, hypoglykaemia és hypokalaemia is létrejöhet. Magas véralkohol koncentrációk (350 - 450 mg/100 ml) mellett a bőr hideggé, nyirkossá válik, hypothermia, hypotonia, stupor, kóma alakul ki, a pupilla kitágul, az ínreflexek renyhékké válnak vagy kiesnek. Súlyos hypoglykaemia, görcsroham, légzésdepresszió, metabolikus acidosis is előfordulhat. Cardiális arrhythmiákat is megfigyeltek pitvarfibrilláció és AV blokk formájában. Az etanol átlagos letális vérszintje 400 – 500 mg/100 ml. A halál az öntudatlan állapotban történő hányadék-aspiráció következtében alacsonyabb véralkohol szintek mellett is bekövetkezhet. Parenterális etanolterápia során az alábbi mellékhatásokkal kell számolni: - A glukoneogenezis gátlása miatt hypoglykaemia alakulhat ki. - Az antidotumként adott nagyobb adagok szédülést, részegséget, az ítélőképesség romlását, viselkedési anomáliákat, artikulátlan beszédet, kettős látást, izomkoordinációs zavarokat okozhatnak. Nemkívánatos hatások gyermekkorban A nemkívánatos hatások jellege gyermekkorban azonos a felnőtteknél megfigyeltekkel, de a gyermekek nagyobb alkohol érzékenysége miatt ezek fokozott intenzitással, illetve alacsonyabb vérszintek mellett jelentkezhetnek. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:

Az etanol interakcióira vonatkozó irodalmi közlések egy része ellentmondásos, aminek az lehet az oka, hogy míg az akut alkoholfogyasztás egyes gyógyszerek metabolizmusát gátolja, addig krónikus alkoholizmusban a máj gyógyszermetabolizáló enzimeinek indukciója miatt gyorsulhat a gyógyszerek lebomlása. Ha az etanolt narkotikumokkal, neuroleptikumokkal, analgetikumokkal, anxiolitikumokkal, szedatohipnotikumokkal, antihisztaminokkal, antiepileptikumokkal adjuk együtt, akkor a gyógyszerek egymás hatását kölcsönösen fokozhatják. Megfigyelték a „dose dumping”-nek nevezett jelenséget is, amikor alkohol hatására a módosított felszabadulású opioid készítményekből hirtelen nagy, akár halálos adagok válnak szabaddá. Az etanol fokozza a szulfonamid-származékok és az inzulin vércukorszint csökkentő hatását. Értágítókkal és vérnyomáscsökkentőkkel együtt adva az etanol orthostatikus hypotoniát okozhat. Az etanol egyidejű adása klorpropamiddal, metronidazollal vagy ceflosporinokkal bizonyos körülmények között szédülést, hányást, fejfájást, légszomjat, izzadást, szomjúságot, mellkasi fájdalmat, tachycardiát, vérnyomás csökkenést, szívdobogás érzést okozhat. A cikloszerin és a verapamil emelheti a véralkohol szintet és súlyosbíthatja az etanol mérgezést.

Figyelmeztetések:

Az etanol (etilalkohol) az alkoholdehidrogenáz preferenciális szubsztrátja. Az etanol sokkal nagyobb affinitással kötődik az enzimhez, mint az etilénglikol vagy a metanol, így hatékonyan gátolja azok átalakulását toxikus metabolitokká. Ezért a hatékony (0,1% feletti) etanol szintet mindaddig fenn kell tartani a vérben, míg az eredeti méreg (etilénglikol vagy metanol) kimutatható (lásd 5.1. Farmakodinámiás tulajdonságok). Az etanol kezeléssel csak az eredeti méreg (etilénglikol vagy metanol) toxikus metabolitokká való átalakulását tudjuk meggátolni. A már kialakult toxikus metabolitok hatását az etanol nem gátolja. A mérgezettek kezelésében ezért a kardiorespiratórikus állapot stabilizálásáról és az acidózis korrekciójáról külön szupportív kezeléssel kell gondoskodni. Haemodialízist kell alkalmazni, ha - a mérgezett vitális funkciói az intenzív szupportív kezelés ellenére tovább romlanak, - számottevő metabolikus acidosis alakul ki (pH < 7.25-7.30), - veseelégtelenség, vagy a konvencionális terápiával nem rendezhető elektrolit egyensúly zavar alakul ki. FONTOS: A dialízissel az etanolt is kiszűrjük a vérből, ezért ilyenkor az infundált etanol mennyiségét emelni kell (lásd 4.2. Adagolás és alkalmazás).

Terhesség és szoptatás:

Etanol adása terheseknek és szoptató nőknek általában ellenjavallt. Életveszélyes mérgezések esetén az orvosnak az ellenjavallatokat a várható terápiás előny és az esetleges kockázat mérlegelése alapján kell értékelnie.

Túladagolás:

Az etanol túladagolása lethargiát, amnesiát, hypothermiát, stuport, comát, légzés depressziót, keringési kollapszust okozhat. Túladagolás gyermekkorban A gyermekek nagyobb alkohol érzékenysége miatt túladagolás gyakrabban (a felnőttekénél alacsonyabb vérszintek mellett) fordulhat elő.

Farmakodinámia:

Farmakoterápiás besorolás: antidotum, ATC kód: V03AB16 Az etanol centrális depresszív hatású vegyület. Centrális depresszív hatásmódja az általános érzéstelenítőkéhez hasonló: növeli az idegsejtmembrán fluiditását. Noha celluláris szinten csak depresszív hatása van, a gátlások gátlásával”, dezinhibiciós mechanizmussal izgalmi tüneteket is okozhat (agresszív viselkedés). Az etanol a GABA receptorokon keresztül fokozza a GABA gátlást. A benzodiazepin-antagonista flumazenil gátolja az etanol centrális hatásait. Az etanol gátolja az idegsejtek depolarizációja okozta transzmitter felszabadulást és gátolja a feszültségfüggő kalciumcsatornák megnyitását. Az etanolnak g-onként 7 kcal (26,9 kJ) az égéshője, azaz viszonylag nagy a kalóriaértéke. Az etanol volumen/kalória hányadosa igen előnyös, kedvezőtlen farmakológiai tulajdonságai és toxikus hatása miatt azonban tápanyagként a mesterséges táplálás eszköztárából mára már teljesen kiszorult Antidotum hatás

Az etilénglikol és metanol mérgezés patofiziológiája

Eredeti formájában mind az etilénglikol, mind a metanol kevéssé mérgező anyag, enyhe alkoholos részegségi tüneteket okoznak. A szervezetben azonban enzimek hatására átalakulnak és a keletkező toxikus metabolitok felelősek a kialakuló mérgezésért. Az etilénglikolt első lépésben a májban lévő alkoholdehidrogenáz enzim oxidálja glikolaldehiddé, mely az aldehiddehidrogenáz enzim hatására glikolsavvá alakul. A glikolsav súlyos acidózist és kardiopulmonális elégtelenséget okoz. A glikolsav a továbbiakban glioxilsavvá, majd a rendkívül toxikus oxálsavvá alakul. A vesében kicsapódó oldhatatlan kalciumoxalát halálos anuriát okozhat. A metanolt első lépésben a májban lévő alkoholdehidrogenáz enzim lassan formaldehiddé oxidálja. Ez a metabolit nem szaporodik fel a vérben, mert az aldehiddehidrogenáz enzim hatására gyorsan hangyasavvá oxidálódik. A hangyasav további metabolizmusa lassú (teljes eliminációja több napig tart). A felszaporodó hangyasav súlyos acidózist okoz (amihez a sejtlégzés gátlásával okozott tejsavas acidosis is hozzájárul) és specifikus hatásával károsítja a központi idegrendszert, de főleg a retinát. Mindkét méreg metabolikus átalakulásának első és rate limiting lépése az alkoholdehidrogenáz enzim által katalizált oxidáció. Az etanol hatása etilénglikol és metanol mérgezésben Az etanol gátolja az olyan szerves alkoholok (etilénglikol, metanol). toxikus hatását, melyekből az alkoholdehidrogenáz enzim katalizálta oxidáció útján keletkeznek toxikus metabolitok. Az antidotum hatás lényege, hogy az etanol az alkoholdehidrogenáz preferenciális szubsztrátja, azaz sokkal nagyobb affinitással kötődik az enzimhez, mint az etilénglikol és a metanol. Így mindaddig, amíg megfelelő koncentrációban van jelen, megakadályozza a kisebb affinitású alkoholok kötődését az enzimhez és ezzel gátolja azok átalakulását toxikus metabolitokká. A két toxikus alkohollal (etilénglikol és metanol) szemben az etanol izopropil-alkohol mérgezés kezelésére nem alkalmas, mert az izopropil-alkoholból enzimatikus úton keletkező aceton kevésbé mérgezõ, mint az anyavegyület. Az alkoholdehidrogenáz enzim aktivitása fomepizollal (4-metilpirazol) is gátolható. Ennek az etanollal ellentétben nincs centrális depresszív és hypoglykaemiát okozó hatása és hatékony plazmaszintjét könnyebb fenntartani. A dialízis a fomepizol vérszintjét is csökkenti.

Farmakokinetika:

Felszívódás Az éhgyomorra per os adott etanol 20%-a gyomorból, 80%-a vékonybélből szívódik fel. Telt gyomorból a felszívódás lassúbb, a bélből való felszívódást a béltartalom nem befolyásolja. Eloszlás Az etanol az összes szövetekben egyenletesen eloszlik A placentán akadálytalanul áthalad, Intravénás beadás után perceken belül megjelenik a magzatban. Eloszlási térfogata 0,53 liter/kg. Krónikus alkoholfogyasztás férfiakban növeli a látszólagos eloszlási volument. Metabolizmus A szervezetbe kerülő etanol 90 – 98%-a a májban oxidálódik. Az oxidáció sebessége független az etanol koncentrációjától Az időegység alatt oxidált etanol mennyisége független a testsúlytól és a máj súlyától, az interindividuális variáció azonban jelentős lehet. Az etanolt a májban az alkoholdehidrogenáz enzim acetaldehiddé oxidálja. Az acetaldehid ezután acetil-koenzim A-vá alakul, ami a citromsav ciklusban tovább oxidálódik, vagy a zsírsavak, a koleszterin és más szöveti alkotórészek szintézisében vesz részt. Az alkoholdehidrogenáz enzim valószínűleg nem tehető felelőssé a krónikus alkoholizmusban tapasztalt magasabb etanol clearance-ért. Alacsony véralkoholszintek mellett az etanolt elsősorban az alkoholdehidrogenáz oxidálja. Magas véralkoholszint esetén a máj sima endoplazmatikus retikulumában található mikroszomális etanol-oxidáló rendszer (MEOS), más néven vegyes funkciójú mikroszomális oxidáló rendszer lép előtérbe. Ez indukálható enzimrendszer, melynek aktivitása krónikus alkoholfogyasztás esetén számottevően megnő. A gyomorban található alkohol dehidrogenáz felelős az etanol un. „first pass” metabolizmusáért, ami intravénás adás esetén természetesen nem érvényesül. Kiürülés

Vese
Renális clearance: 86,4 – 154.2 mg/kg/h Renális kiválasztás: 2 – 10% változatlan etanol formában
Tüdő
A kilégzett levegővel a szérumszint 0,05%-a távozik.
Testnedvek
Az etanol kismennyiségben ürül a verejtékkel, a könnyel, az epével, a nyállal és a gyomornedvvel. Total Body Clearance Az etanol eltűnési sebessége 0,6 g/kg etanol iv infúziója után 15 férfi átlagában a plazmából 18,6 mg/100 ml/h, a teljes vérből 17 mg/100 ml/h volt