Érzékeny kórokozók okozta fertőzések: Felső és alsó légúti fertőzések: sinusitis, otitis media, epiglottitis, bakteriális pneumonia. Húgyúti fertőzések és pyelonephritis. Intraabdominális fertőzések (beleértve a peritonitist is), cholecystitis, endometritis és kismedencei gyulladás. Bakteriális szeptikémia. Bőr-és lágyrész fertőzések, csont- és ízületek infekciói. Gonococcus fertőzés. Preoperativ, ill. posztoperativ alkalmazás a sebfertőzések előfordulásának csökkentésére hasi, ill. kismedencei műtéteknél. Terhesség-megszakítás vagy császármetszés esetén profilaktikusan adható a műtét utáni szepszis kialakulásának megelőzésére. A gyógyszer alkalmazásakor az antibakteriális készítményekre vonatkozó irányelveket figyelembe kell venni.

A készítmény hatóanyagaival szembeni túlérzékenység. Bármely penicillin-származék iránti túlérzékenység.

Adagolás Felnőttek Az Unasyn napi adagja 1,5‑12 g, 6‑8 óránként elosztva. Maximális napi adagja a szulbaktám komponensre nézve 4 g. Kevésbé súlyos fertőzések esetén 12 óránként is adható.

A fertőzés súlyossága	Az Unasyn injekció napi dózisa (szulbaktám + ampicillin) (g)
Enyhe	1,5- 3 (0,5 + 1, ill. 1 + 2)
Mérsékelt	legfeljebb 6 (2 + 4)
Súlyos	legfeljebb 12 (4 + 8)

A beadás gyakorisága a fertőzés súlyosságától, ill. a beteg vesefunkciójától függ. A kezelést a láz és a fertőzés egyéb tüneteinek megszűnését követő 48 óráig kell folytatni. A kezelés tartama általában 5‑14 nap, ami súlyos esetben meghosszabbítható vagy ampicillinnel az Unasyn adag kiegészíthető. Sebészeti fertőzések profilaxisára 1,5-3,0 g Unasyn adható az anesztézia bevezetésekor, így elegendő idő áll rendelkezésre a hatékony vér- ill. szövetkoncentráció elérésére. Ez az adag 6-8 óránként ismételhető, az esetek többségében az adagolást a műtétet követő 24 óra elteltével be lehet fejezni, hacsak további terápiás alkalmazás nem javallt. Szövődménymentes gonorrhoeában az adag egyszeri 1,5 g. Egyidejűleg 1 g probenecid per os adható, ami a szulbaktám és ampicillin szérumkoncentrációját megnyújtja. Gyermekek Gyermekek, csecsemők és újszülöttek szokásos napi adagja 150 mg/ttkg (50 mg/ttkg szulbaktám és 100 mg/ttkg ampicillin), az ampicillin szokásos adagolásának megfelelően 6-8 óránként alkalmazva. Újszülöttek, koraszülöttek kezelésekor, az élet első hetében, a javasolt napi adag 75 mg/ttkg (25 mg/ttkg szulbaktám és 50 mg/ttkg ampicillin), 12 óránként alkalmazott osztott dózisban. Alkalmazás vesekárosodásban szenvedő betegeknél A vesefunkció súlyos károsodása (kreatinin-clearance: < 30 ml/perc) a szulbaktám és az ampicillin kinetikáját azonos mértékben befolyásolja, ezért arányuk a plazmában változatlan marad. Az ampicillin alkalmazásának megfelelően, ilyen esetben az Unasyn-t hosszabb időközökben kell alkalmazni. Az alkalmazás módja Intravénásan vagy intramuscularisan adható. A következő hígításokat lehet alkalmazni:

Teljes adag (g)	A szulbaktám ampicillin egyenértékű dózisa (g)	Injekciós üveg mérete	Oldószer mennyisége (ml)	Maximális végső koncentráció (mg/ml)
0,375	0,125 – 0,25	10 ml-es	0,8	125 – 250
0,75	0,25 – 0,5	10 ml-es	1,6	125 – 250
1,5	0,5 – 1,0	20 ml-es	3,2	125 – 250
3,0	1,0 – 2,0	20 ml-es	6,4	125 – 250

Intravénás alkalmazás esetén az injekciós üveghez injekcióhoz való vizet vagy egyéb kompatibilis infúziót kell hozzáadni (lásd 6.2 pont), majd az oldatot állni hagyjuk az esetleges habzás megszűnéséig, hogy a tökéletes oldódásról meggyőződhessünk. Az adagot bolus injekcióként 3 perc alatt kell beadni, nagyobb hígítás esetén 15‑30 perc alatt infúzióban kell beadni. Intramuscularis adagolás esetén az injekciót mélyen az izomba kell fecskendezni. A fájdalom elkerülése érdekében lehetőleg 0,5%-ra hígított lidokain injekciót lehet az oldatkészítéshez felhasználni.

A mellékhatások szervrendszerek szerint és az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra.

Nagyon gyakori: ³ 1/10

Gyakori: ³ 1/100 – < 1/10

Nem gyakori: ³ 1/1000 – < 1/100

Ritka: ³ 1/10 000 – < 1/1000

Nagyon ritka: < 1/10 000

Nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások a súlyosság szerinti sorrendben kerültek feltűntetésre. A mellékhatások súlyossága klinikai jelentőségük alapján került megállapításra. Egyéb ampicillin-kezelésre jellemző mellékhatások is előfordulhatnak Unasyn adása esetén.

Szervrendszer	Gyakori ≥ 1/100 – < 1/10	Nem gyakori 1/1 000 – < 1/100	Ritka ≥ 1/10 000 – < 1/1 000	Gyakoriság nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Anaemia, thrombocytopenia, eosinophilia	Leukopenia, neutropenia		Hemolitikus anaemia, agranulo-cytosis, thrombocy-topeniás purpura
Immunrendszeri betegségek és tünetek				Anafilaxiás sokk, anafilaxiás reakció, anafilaktoid sokk, anafilaktoid reakció, hiperszenzitivi-tás
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás		Konvulzió, szédülés, aluszékonyság
Érbetegségek és tünetek	Visszérgyulladás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek				Nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenés	Hányás	Hasi fájdalom, Hányinger, Glossitis	Pseudo-membranosus colitis, enterocolitis, melaena, stomatitis, nyelv elszíneződése
Máj-és epebetegségek, illetve tünetek	Hiperbili-rubinaemia			Cholestaticus hepatitis, epepangás, rendellenes májfunkció, sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Bőrkiütés, viszketés		Stevens-Johnson- szindróma, toxikus epidermalis necrolyzis, erythema multiforme, akut generalizált exanthemás pustulosis, exfoliativ dermatitis,(lásd 4.4 pont) angiooedema, erythema, urticaria
Vese és húgyúti betegségek és tünetek				Interstitialis nephritis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Az injekció beadási helyén jelentkező fájdalom	Fáradtság, rosszullét		Az injekció beadási helyén fellépő reakció
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Alanin- aminotranszferáz-szint emelkedett, aszparatát-aminotranszferáz-szint emelkedett

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Allopurinol: Az allopurinol és ampicillin együttes alkalmazása lényegesen fokozza a bőrkiütések előfordulási gyakoriságát, összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik önmagában csak ampicillint kapnak. Aminoglikozidok: Az ampicillin in vitro elegyítése aminoglikozidokkal nagyfokú kölcsönös inaktivációt eredményez, így amennyiben az antibakteriális szereknek ezeket a csoportjait egyidejűleg kellene alkalmazni, akkor különböző beadási helyeken, 1 órás időeltolódással kell azokat beadni (lásd 6.2 pont). Antikoagulánsok: A parenterálisan alkalmazott penicillinek megváltoztathatják a thrombocyta aggregációs és a koagulációs tesztek eredményeit. Ezek a hatások összeadódhatnak az alvadásgátlók hasonló irányú hatásaival. Bakteriosztatikus gyógyszerek (kloramfenikol, eritromicin, szulfonamidok és tetraciklinek): A bakteriosztatikus gyógyszerek befolyásolhatják a penicillinek baktericid hatásait, ezért a legjobb megoldás elkerülni az egyidejű alkalmazásukat. Ösztrogént tartalmazó szájon át alkalmazandó fogamzásgátló szerek: Beszámoltak a per os fogamzásgátlás csökkent hatásosságának eseteiről ampicillin-kezelésben részesülő asszonyoknál, akiknél nem tervezett terhesség alakult ki. Jóllehet ez az összefüggés nem egyértelmű, a betegeknek fel kell ajánlani a választás lehetőségét, hogy a fogamzásgátlás alternatív vagy kiegészítő módjára térjenek át, amíg ampicillinnel kezelik őket. Metotrexát: A metotrexát egyidejű alkalmazása penicillinekkel a metotrexát clearencé-nek csökkenését eredményezte, és ezáltal fokozta a metotrexát toxicitását. Az ilyen betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani és szükségessé válhat a leukovorin nagyobb dózisokban és hosszabb ideig való alkalmazása. Probenecid: A probenecid csökkenti az egyidejűleg alkalmazott ampicillin és szulbaktám kiválasztását a vesetubulusokban; ez a hatás fokozódott, és időben elnyújtott szérumkoncentrációt, meghosszabbodott felezési időt és a toxicitás fokozott kockázatát eredményezi. Kölcsönhatások laboratóriumi tesztekben: Álpozitív glükozúriát lehet megfigyelni Benedict-reagenssel, Fehling-reagenssel és Clinitest segítségével végzett vizeletvizsgálatok során. Terhes nőknél adott ampicillint követően a teljes konjugált ösztriol, az ösztriol-glükuronid, a konjugált ösztron- és ösztradiol plazmakoncentrációinak átmeneti jellegű süllyedését figyelték meg. Ez a jelenség felléphet az Unasyn injekció alkalmazásával kapcsolatosan is.

Penicillinek (így a szulbaktám/ampicillin) alkalmazása esetén súlyos, esetenként fatális túlérzékenységi (anafilaxiás) reakciók fordulhatnak elő. Ezek a reakciók elsősorban penicillinre és/vagy többféle allergénre érzékeny betegeknél fordulhatnak elő. Olyan betegekről is beszámoltak, akiknek kórelőzményében penicillin hiperszenzitivitás szerepelt, és akiknél súlyos reakciók léptek fel cefalosporin-kezelés hatására. A kezelés megkezdése előtt a beteget gondosan ki kell kérdezni, nem érzékeny-e penicillinre, cefalosporinra, vagy egyéb allergénre. Allergiás reakció jelentkezése esetén a gyógyszer adását azonnal fel kell függeszteni, és megfelelő kezelésben kell részesíteni a beteget. Súlyos anafilaxiás reakció esetén sürgősséggel epinefrint (adrenalint) kell adni. Oxigén, intravénás szteroidok, a légutak átjárhatóságának biztosítása, szükség esetén intubáció indokolt. Súlyos bőrreakciókat, mint pl. toxikus epidermalis necrolysis (TEN), Stevens-Johnson-szindróma (SJS), exfoliatív dermatitis, erythema multiforme és akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) jelentettek ampicillin/szulbaktám kezelés alatt álló betegeknél. Súlyos bőrreakció esetén az ampicillin/szulbaktám kezelést meg kell szakítani, és a megfelelő kezelést el kell indítani (lásd 4.8 pont). Bármely antibiotikus kezeléshez hasonlóan, figyelni kell a gyógyszerre rezisztens kórokozók, és a gombák megjelenésére. Szuperinfekció esetén a gyógyszer adását abba kell hagyni és/vagy a megfelelő kezelést el kell kezdeni. Clostridium difficile által okozott hasmenés (Clostridium difficile asszociált diarrhoea, CDAD) kialakulását leírták szulbaktám/ampicillin-kezelés során, mint majdnem az összes antibakteriális hatóanyag alkalmazásánál is, súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. Antibakteriális hatóanyagokkal történő kezelés esetén megváltozik a vastagbél normál flórája, ami a Clostridium difficile elszaporodásához vezet. A Clostridium difficile A és B toxint termel, ezek felelősek a CDAD kifejlődéséért. Toxint termelő hipervirulens Clostridium difficile törzsek a morbiditás és a mortalitás emelkedését okozzák, mivel ezek a fertőzések antimikrobális terápiára rezisztensek lehetnek, és colectomia válhat szükségessé. CDAD-ra gondolni kell minden olyan beteg esetében, akinél hasmenés lépett fel antibiotikum alkalmazását követően. Körültekintő kórtörténeti felvétel szükséges, mivel CDAC kialakulását leírták több mint 2 hónappal az antibiotikus kezelés után is. Mint minden más tartós kezelés esetén, az Unasyn adásakor is a vese-, a májfunkció és a vérképzőrendszer rendszeres ellenőrzése ajánlott, elsősorban gyermekek, újszülöttek és koraszülöttek esetében. Gyógyszer által előidézett májkárosodást, így többek között sárgasággal járó cholestaticus hepatitist hoztak összefüggésbe az ampicillin/szulbaktám alkalmazásával. A betegeknek tanácsolni kell, hogy lépjenek kapcsolatba kezelőorvosukkal, ha a májbetegség jelei és tünetei jelentkeznek. A mononucleosis infectiosa víruseredetű betegség, kezelésére az Unasyn adása nem javallott. Mononucleosisos betegek nagy százalékánál ampicillin alkalmazásakor bőrkiütést észleltek. Az Unasyn 1 g/0,5 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 115 mg (5 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, és az Unasyn 2 g/1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz 230 mg (10 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, amit kontrollált nátrium diéta esetén figyelembe kell venni.

Terhesség Reprodukciós állatkísérletek nem bizonyították az ampicillin, ill. szulbaktám magzatkárosító hatását. A szulbaktám átjut a placentán. A készítmény terhesség idején való alkalmazásának biztonságossága nem igazolt. Ezért a szultamicillin a terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha a várható terápiás előny meghaladja az esetleges kockázatot. Szoptatás Az ampicillin és a szulbaktám alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe. Szoptató anyáknál az ampicillin és a szulbaktám alkalmazása az újszülöttnél szenzitizálódást, hasmenést, candidiasist és bőrkiütést okozhat. Az ampicillin és a szulbaktám alkalmazása a szoptatás ideje alatt nem javasolt. Termékenység Reprodukciós állatkísérletek nem bizonyították az ampicillin, ill. szulbaktám termékenységre kifejtett károsító hatását.

Tünetek Az ampicillin-nátrium és a szulbaktám-nátrium heveny toxicitásáról emberben jelenleg csak korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre. A gyógyszer túladagolása várhatólag olyan tünetekben nyilvánulhat meg, amelyek legfőképpen a gyógyszerrel kapcsolatos mellékhatások fokozódását jelentik. Megfontolandó az a tény, hogy a béta-laktám típusú antibiotikumok magas koncentrációi az agy-gerincvelői folyadékban neurológiai hatásokat okozhatnak, ideértve görcsrohamok kialakulását is. Kezelés Mivel mind az ampicillin, mind a szulbaktám hemodialízissel eltávolítható a vérkeringésből, ez az eljárás nagymértékben elősegítheti a gyógyszer eltávolítását a szervezetből, ha a túladagolás elégtelen veseműködéssel rendelkező betegeknél következik be.

Farmakoterápiás csoport: béta-laktám antibiotikumok; ATC kód: J01CR01 Hatásmechanizmus A szulbaktám sejtmentes bakteriális vizsgálati rendszerben végzett biokémiai vizsgálatok szerint számos penicillin-rezisztens mikroorganizmus béta-laktamázának irreverzibilis inhibitora. Míg a szulbaktám antibiotikus hatása főleg a Neisseriacea-törzsekre korlátozódik, a rezisztens törzsek teljes baktériumsejtes rendszerében bizonyítottan kivédi mind a penicillinek, mind a cefalosporinok lebontását, így az utóbbiakkal szinergista hatást fejt ki. Mivel a szulbaktám ugyancsak hozzákapcsolódik bizonyos penicillint megkötő fehérjékhez, bizonyos érzékeny törzsek nagyobb érzékenységet tanúsítanak a kombinációval szemben, mint az önmagában alkalmazott béta-laktám antibiotikumok irányában. A készítmény baktericid komponense az ampicillin, ami az érzékeny kórokozók sejtosztódási fázisában gátolja a sejtfal bioszintézisét. Hatásspektrum Az Unasyn hatásspektruma igen széles, az alábbi baktériumokra terjed ki: Gram-pozitív: Staphylococcus aureus és epidermidis (penicillin rezisztens és néhány meticillin-rezisztens törzsre is); Streptococcus pneumoniae, Streptococcus faecalis és más Streptococcus fajok. Gram-negatív: Haemophilus influenzae és parainfluenzae (béta-laktamáz pozitív és negatív törzsek), Moraxella catarrhalis; Escherichia coli, Klebsiella törzsek, Proteus törzsek (indol pozitív és negatív egyaránt), Morganella morganii, Citrobacter törzsek, Enterobacter törzsek, Neisseria meningitidis és a Neisseria gonorrhoeae. Anaerobok: Bacteroides fragilis és rokon fajok Rezisztencia A rezisztencia mértéke eltérést mutat a fajok, országok és intézetek között, sőt akár egy kórház különböző osztályai között is. Mint általában a béta-laktám típusú antibiotikumok, az ampicillin/szulbaktám sem hat a Chlamydia spp. és Mycoplasma spp. okozta fertőzésekre.

Eloszlás Az Unasyn gyorsan penetrál a szövetekbe és testfolyadékokba. Az agy-, ill. gerincvelő-liquorba kismértékben hatol be, kivéve ezek gyulladásos megbetegedéseit. Intravénás, illetve intramuscularis beadást követően mind a szulbaktám, mind az ampicillin magas koncentrációt ér el vérben. Elimináció Mindkét komponens szérum felezési ideje kb. 1 óra. A gyógyszer nagy része változatlan formában a vizelettel ürül.