Főoldal Hatóanyagok Készítmények Formulálás Kalkulátorok Dokumentumok Kereső
HATÓANYAGOK

Javallatok:

Akut vérvesztés következtében fellépő hypovolaemia kezelése olyan esetekben, amikor a krisztalloidok alkalmazása önmagában nem elégséges (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pontok).

Ellenjavallatok:

- a készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység - sepsis - égési sérülések - vesekárosodás vagy vesepótló kezelés - koponyán belüli (intracranialis) vagy agyi (cerebralis) vérzés - kritikus állapotú betegek (jellemzően az intenzív osztályon ápolt betegek) - hyperhydratio - tüdőödéma - dehydratio - súlyos hyperkalaemia - súlyos hypernatraemia vagy súlyos hyperchloaemia - súlyos májkárosodás - pangásos szívelégtelenség - súlyos coagulopathia - szervátültetéses betegek

Adagolás:

Intravénás infúziós alkalmazásra. A HES alkalmazását a volumenpótlás kezdeti fázisára kell korlátozni, maximum 24 órás időtartammal. Az első 10‑20 ml-t lassan kell beadni a beteg gondos megfigyelése mellett úgy, hogy bármilyen anaphylactoid/anaphylaxiás reakció haladéktalanul észlelhető legyen. Az infúzió napi adagja és sebessége függ a vérvesztés mértékétől, a hemodinamikai paraméterek fenntartásától vagy normalizálásától, és a haemodilutiótól (dilúciós hatás). A Volulyte maximális napi dózisa 30 ml/ttkg.

A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A kezelés során folyamatos hemodinamikai kontroll szükséges annak érdekében, hogy az infúzió adagolása a hemodinamikai célértékek elérésekor azonnal leállítható legyen. A javasolt maximális napi dózist nem szabad túllépni.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. A készítmény kezelésére vonatkozó utasításokkal kapcsolatban lásd 6.6 pont.

Mellékhatások:

A nemkívánatos hatások a következő csoportokba sorolhatóak: Nagyon gyakori (³ 1/10), gyakori (³ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (³ 1/1000 – < 1/100), ritka (³ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Ritka (nagy dózisok esetén):hidroxietil-keményítőalkalmazása során az adagtól függően véralvadási zavarok léphetnek fel. Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: A hidroxietil-keményítőt tartalmazó gyógyszerek anaphylaxiás reakciót (hiperszenzitivitás, enyhe influenzaszerű tünetek, bradycardia, tachycardia, bronchospasmus, nem-kardiális eredetű pulmonalis oedema) okozhatnak. Túlérzékenységi reakció esetén az infúzió adását azonnal fel kell függeszteni, és a megfelelő sürgősségi betegellátást meg kell kezdeni. A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Gyakori (dózisfüggő): A hidroxietil-keményítő tartós, nagy dózisú adása pruritust (viszketést) okozhat, ami a hidroxietil-keményítők ismert mellékhatása. Előfordulhat, hogy a viszketés az utolsó infúzió adása után hetekig nem jelentkezik és akár hónapokig tarthat. Laboratóriumi és egyébvizsgálatok eredményei Gyakori (dózisfüggő): A szérum amilázszint a hidroxietil-keményítő alkalmazása alatt megemelkedhet, és zavarhatja a pancreatitis diagnózisának felállítását. Az emelkedett amilázszint annak tudható be, hogy az amilázból és hidroxietil-keményítőből képződő enzim-szubsztrátum komplex lassan választódik ki, és nem szabad pancreatitis jeleként értékelni. Gyakori (dózisfüggő): Nagy adagokban a dilúciós hatás következtében a vér összetevőinek, úgymint a véralvadási faktoroknak és egyéb plazmaproteineknek a hígulása, és a hematokrit‑érték csökkenése következhet be. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): májkárosodás Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): vesekárosodás Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Interakciók:

Ez ideig egyéb gyógyszerrel, vagy mesterséges táplálás céljából alkalmazott készítményekkel kapcsolatos kölcsönhatást nem írtak le. Olyan készítmények egyidejű alkalmazása, melyek kálium- és nátriumretenciót okozhatnak, csak kellő megfontolás után történhet. A szérum amilázszint nőhet a hidroxietil-keményítő adagolása alatt, és ez zavarhatja a pancreatitis diagnosztizálását, lásd 4.8 pont.

Figyelmeztetések:

Az allergiás (anaphylactoid/anaphylaxiás) reakciók kockázata miatt a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani, és az infúziót lassan kell beadni. (lásd 4.8 pont). Műtét és trauma A hosszú távú biztonságosságra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre meggyőző adatok a műtéti és traumás betegeknél történő alkalmazást illetően. Körültekintően mérlegelni kell a kezelés várható előnyeit a hosszú távú biztonságosságot illető bizonytalansággal szemben. Meg kell fontolni az egyéb elérhető kezelések lehetőségét. A HES-sel történő volumenpótlás javallatát alaposan meg kell fontolni, a hemodinamikai paramétereket a volumen és a dózis ellenőrzése érdekében monitorozni kell. (lásd 4.2 pont) A túladagolás okozta hyperhydratiót vagy a túl gyors infúzió beadást mindig kerülni kell. Az adagolást körültekintően kell beállítani, különösen pulmonalis, valamint szív- és keringési zavarokban szenvedő betegek esetén. A szérum elektrolitok, a folyadékegyensúly és a vesefunkció gondos ellenőrzése szükséges. A HES-készítmények alkalmazása ellenjavallt vesekárosodásban szenvedő vagy vesepótló kezelésben részesülő betegek esetében (lásd 4.3 pont). A vesekárosodás első jelére a HES alkalmazását fel kell függeszteni. A vesepótló kezelések szükségességének emelkedését jelentették a HES alkalmazását követő 90 napon belül. A betegek vesefunkciójának monitorozása javasolt legalább 90 napig. Különös gonddal kell eljárni májbetegségben vagy véralvadási rendellenességekben szenvedő betegek esetében. A nagy dózisban alkalmazott HES okozta súlyos haemodilutiót szintén el kell kerülni a hypovolaemiás betegek kezelése során. Ismételt alkalmazás esetén a véralvadási paramétereket gondosan monitorozni kell. A coagulopathia első jelére a HES adását fel kell függeszteni. A HES-készítmények adása nem javasolt cardiopulmonalis bypass alkalmazásával történő nyitott szívműtéten áteső betegeknek, a fokozott vérzés kockázata miatt. Különös elővigyázatossággal alkalmazható elektrolitzavarok esetén, mint a hyperkalaemia, hypernatraemia, hypermagnesaemia és hyperchloraemia esetében. Metabolikus alkalózisban és olyan klinikai helyzetben, amikor kerülendő az alkalizáció, a sóoldat alapú oldatokat, mint pl. a 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítmény, kell előnyben részesíteni az alkalizáló hatású oldatokkal szemben, mint amilyen a Volulyte. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. (lásd 4.2 pont).

Terhesség és szoptatás:

Termékenység A Volulyte termékenységre gyakorolt hatása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Az állatkísérletek, humán terápiás dózisok alkalmazása mellett, nem igazoltak a termékenységre vonatkozó káros hatást, azonban az anyára toxikus dózisok mellett változást észleltek a termékenységben (lásd 5.3 pont) Terhesség A Volulyte-tal kapcsolatban nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Terhes nőknél, spinalis anesztéziával végzett császármetszés során adott, egyszeri adag HES 130/0,4 (6%) alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. Nem volt kimutatható, hogy a HES 130/0,4 (6%) 0,9%-os nátrium-klorid oldatban negatív hatást gyakorolt volna a beteg biztonságára; ugyancsak nem volt kimutatható káros hatás az újszülöttek tekintetében (lásd 5.1 pont). Egy hasonló, 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítménnyel végzett állatkísérletek, humán terápiás dózisok alkalmazása mellett, nem igazoltak káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).. Terhesség alatt a Volulyte csak akkor adható, ha a terápiás előny nagyobb, mint a magzatot érintő kockázat. Szoptatás Nem ismert, hogy a hidroxietil-keményítő kiválasztódik-e az anyatejbe. A hidroxietil-keményítő anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem végeztek állatkísérleteket. A döntést a szoptatás folytatásáról/felfüggesztéséről vagy a Volulyte‑kezelés folytatásáról/felfüggesztéséről annak figyelembe vételével kell meghozni, hogy milyen előnnyel jár a gyermek számára a szoptatás, ill. milyen előnnyel jár az anya számára a Volulyte‑terápia.

Túladagolás:

Mint minden volumenpótló esetén, a túladagolás a keringési rendszer túlterheléséhez vezethet (pl. pulmonalis oedema). Ebben az esetben az infúziót azonnal le kell állítani, és amennyiben szükséges, diuretikumot kell adni.

Farmakodinámia:

Farmakoterápiás csoport: Plazmapótszerek és plazmaprotein frakciók, ATC-kód: B05A A07. A Volulyte volumenpótlás céljára szolgáló mesterséges kolloid, melynek az intravascularis volumenexpanzióra és a haemodilutióra gyakorolt hatása függ a hidroxietil-csoportok moláris szubsztitúciós értékétől (0,4), az átlagos molekulatömegtől (130 000 Da), a koncentrációtól (6%), valamint az adagolástól és az infúzió sebességétől. A Volulyte-ban található hidroxietil-keményítőt viaszos kukoricakeményítőből gyártják és szubsztitúciós rátája (C2/C6 arány) kb. 8‑12. Önkénteseknél egy hasonló, 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítményből 500 ml 30 perc alatt történő beadása platószerű, nem-expanzív, az infundált térfogattal közel azonos mértékű volumennövekedést eredményez, ami körülbelül 4‑6 órán keresztül tart. Adott vértérfogat 130/0,4 HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítménnyel történő isovolaemiás kicserélése a vértérfogatot legalább 6 órán át fenntartja. A Volulyte infúzió izotóniás összetételben tartalmazza a nátrium- (Na+), kálium- (K+), magnézium- (Mg++), klorid- (Cl-) és acetát- (CH3COO-) ionokat. Az acetátion metabolizálódó anion, amely különböző szervekben oxidálódik és alkalizáló hatással rendelkezik. A Volulyte csökkentett klorid‑tartalommal bír, ezért ellensúlyozza a hyperchloraemiás metabolikus acidózis kialakulását, különösen, amikor nagy mennyiségű infúzióra van szükség, vagy olyan betegeknél, akiknél a metabolikus acidózis kialakulásának veszélye fennáll. Szívsebészetben a kloridszintek szignifikánsan alacsonyabbak és a bázistöbblet‑értékek kevésbé negatívak voltak Volulyte alkalmazása esetén, mint egy hasonló, 130/0,4 (6%) HES-t 0,9%-os nátrium-klorid oldatban tartalmazó készítmény alkalmazásakor. Gyermekek és serdülők Gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, ezért a HES alkalmazása ebben a betegcsoportban nem javasolt. Terhes nők kezelése császármetszés során Terhes nőknél, spinalis anesztéziával végzett császármetszés során adott, egyszeri adag HES 130/0,4 (6%) 0,9%-os nátrium-klorid oldatban alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. A hypotensio előfordulása HES 130/0,4 (6%) esetében szignifikánsan alacsonyabb volt, mint krisztalloid‑kontroll esetében (36,6% vs. 55,3%). A teljes hatásossági értékelés jelentős előnyt mutatott a HES 130/0,4 (6%) javára a hypotensio megelőzése és a súlyos hypotensio kialakulása tekintetében a krisztalloid‑kontrollal szemben.

Farmakokinetika:

A hidroxietil-keményítő farmakokinetikája komplex, függ a molekulatömegtől és főként a moláris szubsztitúció mértékétől (C2/C6 arány). Intravénás alkalmazáskor a renalis küszöbnél kisebb molekulák (60 000‑70 000 Da) szabadon választódnak ki a vizeletbe, míg a nagyobbakat először a plazma alfa‑amiláz enzimje bontja le, majd a lebomlási termékek a veséken keresztül ürülnek ki. In vivo a HES 130/0,4 átlagos molekulatömege a plazmában, közvetlenül az infúziót követően, 70 000‑80 000 Da és a renalis küszöb felett marad a teljes terápiás periódus alatt. A megoszlási térfogat kb. 5,9 liter. Az infúziót követő 30 percen belül a HES 130/0,4 (6%) plazmaszintje még mindig a maximális koncentráció 75%-a. Hat óra után a plazmaszint 14%-ra csökken. 500 ml hidroxietil-keményítő egyszeri infúziója után 24 órával a plazmaszint csaknem a kiindulási értékre tér vissza. 500 ml HES 130/0,4 (6%) adását követően a plazmaclearance 31,4 ml/perc volt, 14,3 mg/ml×óra görbe alatti területtel (AUC), ami nem-lineáris farmakokinetikára utal. A plazma féléletidők 500 ml egyszeri beadása után: t1/2alfa= 1,4 óra és t1/2béta= 12,1 óra. Stabil állapotú, enyhe‑súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél ugyanezt a dózist (500 ml) alkalmazva, a görbe alatti terület (AUC) mérsékelten, 1,7-del (95% konfidencia intervallum határai 1,44 és 2,07) emelkedett olyan egyedekben, akiknél a ClKr< 50 ml/perc, azokhoz képest, akiknél ClKr> 50 ml/perc. A terminális felezési időt és a HES csúcskoncentrációját nem befolyásolta a vesekárosodás. A ClKr³ 30 ml/perc értéknél a gyógyszer 59%-a jelenik meg a vizeletben, szemben a 15‑30 ml/perc ClKr‑nél észlelhető 51%-kal. Jelentős plazma-felhalmozódás még önkénteseknek 10 napon keresztül tartó, napi 500 ml 10%-os HES 130/0,4 tartalmú oldat adása után sem volt megfigyelhető. Egy kísérleti modellben patkányoknak napi 0,7 g/ttkg 130/0,4 HES-t adtak 18 napon keresztül. 52 nappal az utolsó beadást követően a szöveti tartalom a beadott összdózis 0,6%-a volt. Egy további farmakokinetikai vizsgálatban 8 stabil állapotú, végstádiumú vesebetegségben szenvedő, hemodialízist igénylő beteg kapott egyszeri adagban 250 ml (15 g)130/0,4 HES (6%)-ot. Az alkalmazott HES adagból 3,6 g (24%) 2 órás haemodialysis során ürült ki (500 ml dializátum/perc, Filter: HD Highflux FX 50, Fresenius Medical Care, Németország). 24 óra múlva a HES átlagos plazmakoncentrációja 0,7 mg/ml volt. 96 óra múlva a HES átlagos plazmakoncentrációja 0,25 mg/ml volt. HES 130/0,4 (6%) alkalmazása dialysis alatt álló betegek számára ellenjavallt (lásd 4.3 pont).