A daunorubicin inkompatibilis heparin-nátriummal (csapadékképződés) és alumíniummal. A daunorubicin-klorid-oldat dexametazon-nátrium-foszfát, aztreonam, allopurinol-nátrium, fludarabin, piperacillin/tazobaktam és aminofillin oldataival szintén inkompatibilis. A daunorubicint más antitumor-gyógyszerekkel lehet együtt alkalmazni, de nem ajánlott egyik készítménnyel sem közös fecskendőben elegyíteni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, vagy egyéb antraciklinekkel vagy antracéndionokkal szembeni túlérzékenység, • tartós mieloszuppresszió, • fennálló súlyos fertőzés, • súlyos májkárosodás (Child-Pugh C stádium (összponszám 10-15) vagy • súlyos vesekárosodás (becsült GFR<15-29 ml/min/1,73m2) • myocardialis elégtelenség, • közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus, • súlyos arrhythmiák, • A daunorubicint tilos alkalmazni a daunorubicin maximális kumulatív dózisaival (felnőtteknél 500-600 mg/m2, 2 éves vagy ennél idősebb gyermekeknél 300 mg/m2, 2 év alatti gyermekenél 10 mg/ttkg), vagy egyéb cardiotoxikus antraciklinek és/vagy antracéndionok maximális kumulatív adagjaival történő korábbi kezelés esetén, mert az életet veszélyeztető szívkárosodás veszélye jelentősen növekszik. • szoptatás a kezelés alatt tilos.

Alkalmazás A daunorubicin daganatos betegeknek csak intravénás injekcióban adható be (lásd 6.6 pont). Az esetleges extravasatió következtében fellépő súlyos szövetelhalás miatt tanácsos az injekciót szabadon áramló 0,9%-os nátrium-klorid vagy 5%-os glükóz infúzió szerelék csövén át beadni. Az infúzió időtartama 2-3 perc és 30-45 perc között változhat. Nem javasolt a gyógyszert vénás bólus injekció formájában beadni az extravasatió kockázata miatt, amely akkor is kialakulhat, ha kellő mennyiségű vér szívható vissza a fecskendőbe (lásd 4.4 pont). Adagolás A beadandó daunorubicin adagját általában a beteg testfelületére (m2) szokás kiszámítani, kivéve a 2 év alatti vagy 0,5 m2 testfelszín alatti gyermekek esetén, akikben inkább a testtömeg (kg) szolgál a számítás alapjául. A ciklusonként beadandó dózis több tényező függvényében változhat, így függ:  a terápiás céltól (pl. a remisszió indukciója vagy fenntartása),  monoterápiában alkalmazzák vagy egyéb citotoxikus szerekkel, ill. radioterápiával kombinálva,  a kezelt beteg életkorától (gyermek, felnőtt, idős személy),  a beteg tűrőképességétől. Remisszió indukciója felnőtt AML/ALL betegek esetén - A daunorubicin ajánlott napi felnőtt adagja a remisszió indukciójának első szakaszában monoterápiában alkalmazva 60 mg/m2, három egymást követő napon ismételve. Az indukció következő, 3-4 hetenként ismétlődő szakaszában (a csontvelő állapotától és a vérsejtszámtól függően) az adag nem változik, de csak két egymást követő napon adandó. Standard kombinációs terápiában az ajánlott dózis 45 mg/m2 a fentiekben leírt módon adva. Időskorú betegek esetén (65 év felett) az adagok esetleg csökkentendők, monoterápiában alkalmazva 45 mg/m2, míg kombinációban 30 mg/m2. Konszolidációs/fenntartó kezelés– Az akut leukaemiák konszolidációjára és/vagy fenntartására az alkalmazott terápiás eljárástól függően kell az alkalmas adagokat meghatározni. A konszolidációs vagy/és a fenntartó terápiában többnyire kisebb a daunorubicin adagja, mint amit a remisszió indukciójában alkalmaznak. Gyermekek Gyermekeknél a daunorubicin adagját általában a testfelület alapján számítják ki és a betegek egyedi igényeinek megfelelően módosítják, a klinikai válasz és a hematológiai státusz alapján. A ciklusok 3 6 hetente ismételhetők. A megfelelő kezelési rendre vonatkozóan a jelenleg érvényben lévő specifikus protokollokat és irányelveket el kell olvasni. 2 évnél idősebb gyermekeknél a maximális kumulatív dózis 300 mg/m2. 2 évnél fiatalabb (vagy 0,5 m2-nél kisebb testfelületű) gyermekeknél a maximum kumulatív dózis 10 mg/kg. Dózismódosítás Májkárosodás Enyhe és közepesen súlyos májkárosodás esetén (Child-Pugh A stádium (összpontszám: 5-6) és B stádium (összpontszám: 7-9) az adag csökkentése javasolt az alábbi szérumlaborértékek esetén: • 1,2-3 mg/dl bilirubin: a javasolt kezdő adag fele • 3 mg/dl feletti bilirubin: a javasolt kezdő adag negyede Súlyos májkárosodásban (Child-Pugh C stádium (összpontszám: 10-15) a Daunorubicin nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Vesekárosodás 3,0 mg/dl feletti szérum kreatinin esetén a daunorubicin adagját felére kell csökkenteni. Súlyos vesekárosodás (becsült ()GFR<15-29 ml/min/1,73m2) fennállása esetén a készítmény adása kontraindikált (l. 4.3 pont).

A mellékhatások szervrendszeri, gyakorisági és súlyossági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák meghatározása: nagyon gyakori (³ 1/10), gyakori (³ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (³ 1/1000 – < 1/100), ritka (³ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). (Lásd még 4.4 pont)

Szervrendszeri kategória	Gyakoriság	Nemkívánatos hatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nagyon gyakori	Fertőzés
		Szepszis/szeptikémia
	Nem ismert	Szeptikus sokk
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)	Nem gyakori	Akut myeloid leukémia
	Nem ismert	Myelodysplasiás szindróma
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Csontvelő-elégtelenség
		Pancytopenia
		Anaemia
		Granulocytopenia (neutropenia)
		Leukopenia
		Thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Anaphylaxiás/anaphylactoid reakció
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem ismert	Dehidratáció
		Akut hyperuricaemiaa
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon gyakori	Cardiomyopathia (melynek klinikai manifesztációi a dyspnoe, cianózis, dependens oedema, hepatomegalia, ascites, pleurális effúzió és pangásos szívelégtelenség
	Nem gyakori	Myocardialis infarctus
	Nem ismert Nem ismert	Myocardialis ischaemia (angina)
		Endomyocardialis fibrosis
		Pericarditis/myocarditis
		Supraventricularis tachyarrithmiák (mint például sinus tachycardia, kamrai extrasystolék, pitvarkamrai blokk)
Érbetegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Haemorrhagia
	Nem ismert	Kipirulás
		Sokk
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem ismert	Szöveti hypoxia
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Hasmenés
		Oesophagitis
		Mucositis/stomatitisc
		Hányinger/hányás
	Gyakori	Hasi fájdalom
	Nem ismert	Colitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem ismert	Hepatitis Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nagyon gyakori	Alopecia
		Erythema
		Kiütés
	Nem ismert	Kontakt dermatitis
		A besugárzott bőr túlérzékenysége („radiation recall” reakció)
		Viszketés
		A bőr és a köröm hiperpigmentációja
		Csalánkiütés
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem ismert	Chromaturiad
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nem ismert	Amenorrhoea
		Azoospermia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakori	Láz
		Fájdalom
	Gyakori	Lokális phlebitis
	Nem ismert	Halál Fulmináns hyperpyrexia Perivenosus extravasatioe A vénák sclerosisa Hidegrázás Throbophlebitis Phlebosclerosisb
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nagyon gyakori	A szérum bilirubin szint átmeneti emelkedése
		Az aszpartát-aminotranszferáz szint átmeneti emelkedése
		Az alkalikus foszfatáz szint átmeneti emelkedése
	Gyakori	Abnormális elektrokardiogram (megváltozott ST-T, abnormális QRS komplexun, T-hullám abnormalitás)
aLehetséges vesekárosodással, különösen a kezelést megelőzően magas fehérvérsejtszám esetén. bAgyógyszer kis érbe vagy ismételten ugyanabba a vénába történő fecskendezése következtében phlebosclerosis alakulhat ki. cFájdalom vagy égő érés, erythema, fekély, vérzéses fertőzés dA vizelet vörös elszineződése az alkalmazász követő 1-2 napon. eFájdalom/égő érzés az injekció beadási helyén, cellulitis, fekélyes bőr, necrosis

Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A daunorubicint legtöbbször egyéb citosztatikus szerekkel kombinálva alkalmazzák. A toxicitás összeadódhat, főként a csontvelő/hematológiai és gastrointestinalis hatások vonatkozásában (lásd 4.4. pont). A daunorubicin és egyéb, potenciálisan cardiotoxikus szerek egyidejű alkalmazása vagy a mediastinum egyidejű sugárkezelése fokozza a daunorubicin carditoxicitását. Ezért, valamint a szívre ható gyógyszerek (pl. kalcium csatorna blokkolók) egyidejű alkalmazásakor a szívműködést a kezelés alatt folyamatosan ellenőrizni kell. Ha a beteget előzetesen a csontvelő működését befolyásoló gyógyszerekkel (pl citosztatikumok, szulfonamidok, klóramfenikol, difenilhidantoin, amlodipin származékok, antiretrovirális szerek) kezelték, gondolni kell a haematopoesis jelentős zavarára. Szükség esetén a daunorubicin dózisát módosítani kell. Egyéb citosztatikumokkal kombinációban adva a daunorubicin toxikus hatásai fokozódhatnak. A daunorubicin főként a májban metabolizálódik; minden a májműködést befolyásoló, egyidejűleg adott gyógyszer befolyásolhatja a daunorubicin metabolizmusát vagy farmakokinetikáját és következményesen annak hatásosságát és/vagy toxicitását. A daunorubicin kombinációja potenciálisan hepatotoxikus gyógyszerekkel (pl. metotrexát) a daunorubicin hepatikus metabolizmusa és/vagy epével történő kiválasztása miatt a szer toxicitásának fokozódásához vezethet. Ez a mellékhatások fokozódásához vezethet. Egyéb citosztatikumok egyidejű alkalmazásakor fokozódik a gastrointestinalis mellékhatások kockázata. Daunorubicinnal egyidejűleg alkalmazva a húgysav kiválasztását lassító gyógyszerek (pl. szulfonamidok, bizonyos diuretikumok) fokozott hyperuricaemiát okozhatnak. Általában véve figyelembe kell venni, hogy az intenzív daunorubicin tartalmú kemoterápiával összefüggésben gyakran jelentkező oralis és gastrointestinalis mucositis jelentősen befolyásolhatja az egyidejűleg szedett gyógyszerkészítmények bevételét és felszívódását. Thrombocytopeniás betegeknél thrombocytaaggregáció gátló szerek egyidejű bevételével összefüggésben fokozott vérzési hajlam várható. A daunorubicin kezelés alatt élő kórokozót tartalmazó vakcinával történő oltás adása kerülendő.

A daunorubicin kezelése során a bőrrel és a nyálkahártyával történő érintkezést kerülni kell. A daunorubicin potenciális mutagén és karcinogén hatása miatt az orvosoknak és az egészségügyi személyzetnek (gyógyszerész, nővér) fokozott gyógyszerbiztonságossági óvintézkedéseket kell betartaniuk. Különleges óvatosság ajánlott a betegek székletével és hányásával történő kontaktusra vonatkozóan, mivel ezek daunorubicint, vagy aktív metabolitokat tartalmazhatnak. Terhes személyzetnek tilos citosztatikumokkal kapcsolatba kerülniük. A daunorubicint kizárólag citosztatikus kezelésben jártas, képzett szakember felügyelete alatt lehet alkalmazni. Relatív kontraindikáció a nagyfokú pancytopenia vagy izolált leukocytopenia és trombocytopenia. További relatív kontraindikációk a súlyos szívarrhythmiák, különösen ventricularis tachycardiák vagy klinikailag jelentős hemodinamikai hatással bíró vagy klinikailag manifeszt szívelégtelenséggel járó arrhythmiák, még ha a múltban fordultak is elő, a myocardialis infarctus, a vese vagy a máj súlyos rendellenességei, terhesség és a beteg nem megfelelő általános állapota. A kezelőorvos az előny és a kockázat mérlegelése után egyénekként hoz döntést a kezelésről. Kezeletlen fertőzések, különösen vírusfertőzések (Herpes zoser) életet veszélyeztető exacerbatiója alakulhat ki daunorubicinnel történő kezelést követően annak immunszupresszív hatása miatt. A kezelést megelőző, azzal egyidejű vagy tervezett radioterápiában részesülő betegek kezelése fokozott óvatosságot igényel. A daunorubicin-kezelés során ezeknél a betegeknél a besugárzás területén fokozott a lokális reakciók (recall jelenség) kialakulásának kockázata. Az előzetes mediastinális besugárzás fokozza a daunorubicin cardiotoxicitását. A daunorubicin kezelés elkezdése előtt a betegnek fel kell gyógyulnia az előző citosztatikus kezelés okozta akut toxikus tünetekből (pl. stomatitis, neutropenia, thrombocytopenia és generalizált fertőzések). Hematológiai toxicitás A terápiás dózis beadását követően valamennyi betegnél mieloszupresszió jelentkezik. A reverzibilis csontvelőszupresszió dózisfüggően jelentkezik és elsődlegesen leukopenia, granulocytopenia (neutropenia) és thrombocytopenia jellemzi. Anaemia ritkábban fordul elő. A mélypont a kezelés kezdetét követő 8-10 napon alakul ki. Visszatérés a kezelés előtti értékre általában az utolsó injekció után 2-3. héttel jelentkezik. A myelotoxikus szövődmények elkerülése érdekében, a kezelés előtt és alatt a vérkép szoros monitorozása szükséges különös tekintettel a leukocytákra, granulocytákra, vérlemezkékre és erythrocytákra. A csontvelőszupresszió következményeként láz, fertőzések, szepszis/szeptikémia, szeptikus sokk, vérzések, szöveti hypoxia jelentkezhet, melyek halált okozhatnak. A súlyos fertőzés és/vagy vérzéses epizód gyors és hatásos kezelésének lehetőségét biztosítani kell. A kezelés során különös figyelmet igényelnek azok a betegek, akiknél súlyos neutropenia alakul ki és lázasak (febrilis neutropenia); mert ezt az állapotot esetleg szeptikémia és halál követheti. A myeloszupresszió intenzív szupportív kezelést igényelhet. Szekunder leukaemia: Preleukaemiás fázissal vagy anélkül jelentkező szekunder leukémiát jelentettek antraciklinekkel, köztük daunorubicinnel kezelt betegeknél. A szekunder leukaemia gyakoribb, ha ezeket a gyógyszereket DNS-t károsító daganatellenes szerekkel vagy radioterápiával kombinálják, ha a beteget előzetesen jelentős mértékű citosztatikus kezelésben részesítették, vagy ha az antraciklinek adagját emelték. A szekunder leukaemia látenciaideje 1-3 év lehet. Cardiotoxicitás A myocardium károsodása a daunorubicin-kezelés legjelentősebb kockázati tényezője. A daunorubicin okozta toxikus myocardium-károsodás két formában jelentkezhet. A dózistól független „akut típus” szupraventrikuláris arrythmiák (sinus tachycardia, korai kamrai kontrakciók, AV-blokk) és/vagy nem specifikus elektrokardiogram (EKG) eltérések (ST-T hullám eltérések, alacsony amplitúdójú QRS komplexus, T hullámok) formájában jelentkezik. Angina pectorist, myocardialis infarctust, endomyocardialis fibrosist, pericarditis/myocarditist jelentettek. A „késői típus”-ban congestiv cardiomyopathia alakulhat ki, különösen a daunorubicin nagy kumulatív dózisait követően. Ez néha a daunorubicin-kezelés alatt, de gyakrabban kezelés elhagyását követő 2-3 hónapban alakul ki, de még későbbi, a kezelés elhagyását követően több hónappal-évvel kialakuló eseményekről is beszámoltak. A késői cardiomyopathia csökkent bal kamrai ejekciós frakcióban (LVEF) és/vagy pangásos szívelégtelenség tüneteiben, pl. dyspnoe, tüdőödéma, perifériás ödéma, szív- és májmegnagyobbodás, oliguria, ascites, mellkasi folyadékgyülem és galopp ritmus formájában nyilvánul meg. Az életet veszélyeztető pangásos szívelégtelenség az antraciklinek okozta cardiomyopathia legsúlyosabb formája és a gyógyszer kumulatív dózis-limitáló toxicitását reprezentálja. A beteg szívműködését szorosan ellenőrizni kell a kezelés megkezdése előtt, a kezelés alatt és ez után a felmerülő súlyos szívkárosodások kockázatának minimalizálása céljából. Rutin monitorozásra a legmegfelelőbb módszerek az EKG és a bal kamrai ejekciós frakció meghatározása (ECHO vagy MUGA vizsgálat). A kockázatot csökkenteni lehet, ha az LVEF-et a kezelés alatt folyamatosan ellenőrizzük, és a funkciókárosodás első jeleinek megjelenésekor a daunorubicin kezelést azonnal leállítjuk. A szívműködés ismételt ellenőrzésére (LVEF mérésére) a megfelelő kvantitatív módszer a többszörösen kapuzott radionuklid angiographia (Multi-gated radionuclide angiography, MUGA) vagy az echocardiographia (ECHO). A kezelés megkezdésekor a szívműködés felmérése javasolt EKG- valamint vagy MUGA vagy ECHO vizsgálat elvégzésével, különösen a fokozott cardiotoxicitási rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél. A LVEF MUGA vagy ECHO vizsgálattal történő meghatározását meg kell ismételni, különösen magasabb kumulatív antraciklin dózisok esetén. A LVEF meghatározásánál alkalmazott technika az utánkövetés során végig azonos kell hogy legyen. A pangásos szívelégtelenség kialakulásának kockázata nő – egyéb kardiális rizikófaktorok nélkül is – ha a daunorubicin teljes kumulatív adagja felnőtteknél meghaladja az 550 mg/m2-t, 2 évesnél vagy 2 évesnél idősebb gyermekeknél a 300 mg/m2-t ill. 2 évesnél fiatalabb gyermekeknél a 10 mg/kg-ot, ezért adásuk kontraindikált (lásd 4.3 pont). A cardiotoxicitás kockázati tényezői közé tartozik az aktív vagy látens cardiovascularis betegség, a mediastinum/pericardium területét érintő korábbi vagy egyidejű sugárkezelés, korábbi kezelés egyéb antraciklinekkel vagy antracéndionokkal, valamint egyidejű gyógyszeres kezelés egyéb, a szívizom konktraktilitását csökkentő vagy cardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. trasztuzumab). Az antraciklinek, köztük a daunorubicin nem alkalmazható egyidejűleg egyéb cardiotoxikus gyógyszerekkel, kivéve ha a beteg szívfunkcióit gondosan ellenőrzik. Egyéb cardiotoxikus szerekkel, különösen a hosszú felezési idejű gyógyszerekkel, mint például a trasztuzumabbal történő kezelést követően az antraciklin kezelésben részesülő betegek szintén fokozott kockázatnak vannak kitéve a cardiotoxicitás kialakulása tekintetében. Ezekben az esetekben felnőtteknél a 400 mg/m2 feletti kumulatív összdózisokat meghaladó adag csak megfelelő körültekintéssel alkalmazható. A szívműködés szoros monitorozása elengedhetetlen magas kumulatív adagokat kapó, valamint kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél. A daunorubicin-kezelés okozta cardiotoxicitás azonban alacsonyabb kumulatív adagok mellett és a cardialis kockázati tényezők jelenlététől függetlenül is kialakulhat. Idős betegek, azok a betegek, akik anamnézisében szívbetegség, manifeszt arteriális hypertonia vagy mellkasi besugárzás szerepel, valamint a gyermekek fokozottan veszélyeztetettek. Ezekben az esetekben felnőtteknél a 400 mg/m2 kumulatív összdózist nem szabad túllépni. Tekintettel a myocardialis károsodás fokozott kockázatára gyermekeknél és serdülőknél, ezeknél a betegeknél hosszú-távú cardialis utánkövetés javasolt. Valószínű, hogy a daunorubicin és egyéb antraciklinek vagy antracéndionok toxicitása összeadódik. Több, hosszú távú vizsgálat szerint gyermekeknél az antraciklin kezelést követően több éves látenciával congestiv cardiomypathia jelentkezhet, mely progrediálhat. A felnőtteknél alkalmazotthoz képes alacsonyabb kumulatív összdózis valószínűleg klinikailag jelentős cardialis működészavarhoz vezethet. Steinherz et al. (JAMA, 1991. szeptember 25. – 266. kötet, 12. szám) cikkében 201 kezelt gyermeknél a doxorubicin és daunorubicin hosszú-távú cardiotoxikus mellékhatásait írja le. A betegek 200 és 1275 mg/m2 (median 450 mg/m2) doxorubicin és/vagy daunorubicin kumulatív összdózist kaptak, egy részük emellett mediastinalis besugárzásban részesült. A kezelést 4-től 20 évvel ezelőtt végezték (median 7 év). Feltételezték, hogy a doxorubicin carditoxicitása összehasonlítható a daunorubicin cardiotoxicitásával. A szív pumpafunkcióját károsodottnak tekintették, ha az echokardiogrammon a rövidülési frakció <29% vagy a radionuklid ventrikulogrammon az ejekciós frakció <50% volt, vagy ha terhelés esetén ezek csökkenését figyelték meg. 400 mg/m2 alatti kumulatív antraciklin dózis alatt a csökkent szívfunkció incidenciája 11%, 400 és 599 mg/m2 közötti dózis esetén 28% és 600 és 799 mg/m2 közötti dózis esetén 47% és annál a 7 betegnél, akik több mint 800 mg/m2-ot kaptak 100% volt. A besugárzás minden dózistartományban növelte a cardialis diszfunkció incidenciáját. A vizsgált 201 betegből 9-nél további cardialis tünetek jelentkeztek szívelégtelenség, vezetési zavarok és arrhythmiák formájában. A 9 érintett betegből 4-nél a tünetek először a kemoterápia befejezését követő 12- 18. évben jelentkeztek. Emésztőrendszeri betegségek és tünetek A daunorubicin émelygést és hányást okozhat. A súlyos émelygés és hányás kiszáradáshoz vezethet. Az émelygést és a hányást megfelelő antiemetikus kezeléssel lehet megelőzni vagy csökkenteni. Nyálkahártya gyulladás (főként stomatitis, ritkábban nyelőcsőgyulladás) alakulhat ki a daunorubicin kezelésben részesülő betegeknél. A nyálkahártya-gyulladás/stomatitis a gyógyszer beadása után általában hamar kialakul és súlyos esetben néhány nap alatt a nyálkahártya kifekélyesedéséhez vezethet. Ez a nemkívánatos esemény a legtöbb esetben a kezelés harmadik hetére rendeződik. Máj és epeműködés Májműködés: A daunorubicin fő eliminációs útvonala a hepatobiliáris rendszer. Ellenőrizni kell a szérum összbilirubin szintet a daunorubicin kezelés előtt és alatt. Azoknál a betegeknél, akiknél emelkedett a bilirubin szint, lelassulhat a gyógyszer kiürülése, és ezáltal fokozódhat az általános toxicitás. Ezeknél a betegeknél kisebb adagok alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont). Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a daunorubicin nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Veseműködés Beszűkült vesefunkció esetén szintén nőhet a javasolt adagban alkalmazott daunorubicin toxicitása, ezért ellenőrizni kell a vesefunkciót a daunorubicin kezelés elkezdése előtt (lásd 4.2 pont). Tumor-lízis szindróma: A daunorubicin hyperuricaemiát és urát nephropathiát okozhat a fokozott purin-katabolizmus miatt, mely a daganatos sejtek gyors, gyógyszer indukálta szétesésének következménye (tumor lízis szindróma), különösen, ha a fehérvérsejtszám a kezelést megelőzően emelkedett volt. Ennek mértéke a tumor össztömegétől függ. A fenti okokból akut leukémia kezelésében (első ciklus) az allopurinol profilaxiás alkalmazása szükséges a veseelégtelenséggel járó tubuluskárosodás megelőzésére. Nephrosis szindróma kialakulását okozhatja. Ellenőrizni kell a vér húgysav, kálium, kalcium-foszfát és kreatinin szintjét az első kezelés után. A hidrálás, a vizelet lúgosítása és a hyperuricaemia megelőzése céljából adott profilaktikus allopurinol csökkentheti a tumor lízis szindróma lehetséges szövődményeit. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: Helyi phlebitis, thrombophlebitis és/vagy vénás sclerosis/phlebosclerosis alakulhat ki, különösen ha a daunorubicint kis érbe vagy ismételten ugyanabba a vénába adják be. A javasolt alkalmazási eljárás (lásd 4.2 pont) betartásával csökkenteni lehet az injekció beadásának helyén kialakuló phlebitis/thrombophlebitis kockázatát. Extravasatio: A daunorubicin intravénás injekció beadása során kialakuló extravasatio lokális irritációt, fájdalmat és, a mennyiségtől függően, súlyos szövetkárosodást (hólyagképződést, súlyos cellulitist), fájdalmas kifekélyesedés és szöveti necrosist okozhat. Bizonyos esetekben sebészeti beavatkozásra lehet szükség. Fennáll az irreverzibilis szöveti károsodás lehetősége. Ha az intravénás daunorubicin injekció beadásakor extravasatióra utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, az injektálást azonnal fel kell függeszteni. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Alopecia: A daunorubicin maximális adagjának alkalmazásakor általában teljes alopecia alakul ki, mely érinti a szakállat, hajat, hónalj- és szeméremszőrzetet. Ez a mellékhatás a betegeknek kellemetlenséget okozhat, de általában reverzibilis és kb. 2-3 hónappal a kezelés vége után megindul a szőrnövekedés. Immunszupresszív hatások/Fokozott fogékonyság a fertőzések iránt Kemoterápiás szerekkel, köztük a daunorubicinnal történő kezelés következtében immunkomprimált betegek élő, vagy élő attenuált vakcinával történő oltása súlyos vagy halálos fertőzésekhez vezethet. Daunorubicin-kezelésben részesülő betegek élő vakcinával történő oltását kerülni kell. Elölt vagy inaktivált vakcinák alkalmazhatók, azonban az ezekre a vakcinákra adott immunválasz csökkenhet. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek A daunorubicin csökkenti a fertilitást. Amenorrhoea és azospermia jelentkezhet, melynek súlyossága dózisfüggő. Fennáll a fertilitás irreverzibilis károsodásának kockázata. (lásd 4.6) Termékenység, terhesség és szoptatás Fertilitás és fogamzásgátló módszerek A daunorubicin kromoszóma károsodást idézhet elő a humán spermiumokban. A daunorubicin kezelés megkezdése előtt az irreverzibilis infertilitás lehetősége miatt a férfiaknak tanácsot kell kérniük sperma konzerválásra vonatkozóan. Daunorubicin kezelésben részesülő férfiaknak hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a kezelés során és az azt követő 6 hónapon át. Fogamzóképes nőknek a daunorubicin kezelés alatt hatásos fogamzásgátlást kell alkalmazniuk. A daunorubicin kezelést követően terhességet tervező nőknek genetikai tanácsadáson való részvétel javasolt. Terhesség Állatkísérletekben reproduktív toxicitást mutatott (lásd 5.3 pont). A legtöbb daganatellenes szerhez hasonlóan a daunorubicin embriotoxikus, teratogén, mutagén és karcinogén hatású állatokban. Terhes nőknél a daunorubicin alkalmazására vonatkozóan nem vagy korlátozott számú adat áll rendelkezésre, ugyanakkor néhány, a terhesség második és harmadik trimeszterében daunorubicin kezelésben részesülő nő egészséges újszülöttnek adott életet. Kísérleti adatok szerint a gyógyszer terhes nőknél alkalmazva a magzati malformációk potenciális okának tekintendő. Terhesség alatt a daunorubicin nem alkalmazható, kivéve, ha az anya klinikai állapota daunorubicin kezelést tesz szükségessé és indokolja a magzati károsodás lehetséges kockázatát. A daunorubicin kezelést igénylő fogamzóképes nőket tájékoztatni kell a lehetséges magzati károsodásról, és javasolni kell, hogy a kezelés alatt kerüljék a teherbeesés lehetőségét. Ha a daunorubicint terhesség alatt adják, vagy ha a beteg a kezelés alatt esik teherbe, tájékoztatni kell a beteget a lehetséges magzati károsodásról. A genetikai tanácsadás lehetőségét javasolni kell. A terhesség alatt daunorubicin kezelésben részesült anyák magzatainál és újszülötteinél minden esetben kardiológiai vizsgálat és vérkép javasolt. Szoptatás Nem ismert, hogy a daunorubicin/metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe; egyéb antraciklinek kiválasztódnak az anyatejbe. A daunorubicin adása a szoptatás alatt kontraindikált. Túladagolás Túladagolás és intoxikáció A daunorubicin akut túladagolása súlyos csontvelődepresszióhoz (főként leukopeniához és thrombocytopeniához), gastrointestinalis toxikus hatásokhoz (főként nyálkahártya gyulladáshoz) és akut kardiális szövődményekhez vezethet. A daunorubicin nagyon magas egyszeri adagjai akut (24 órán belüli) myocardialis degenerációt és 10-14 napon belül súlyos csontvelődepressziót okozhat. Törekedni kell a beteg támogató kezelésére ezen periódus alatt. Az antraciklinek túladagolása utáni néhány hónapban szívkárosodást jelentettek. Megfigyeltek késői, az antraciklin túladagolást követően 6 hónapon belül jelentkező szívelégtelenséget is. A betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani: ha a szívelégtelenség tünetei megjelennek, el kell kezdeni a hagyományos kezelést. Az intoxikáció kezelése A daunorubicinnak nem ismert specifikus antidotuma. Myocardialis gyengeség esetén, kardiológiai konzultációt kell kérni és a daunorubicin kezelést fel kell függeszteni. Jelentős myeloszupresszió jelétében megfelelő szupportív kezelést kell kezdeni, attól függően, hogy mely sejtvonal a legérintettebb, pl. a beteg áthelyezése aszeptikus szobába vagy a hiányzó sejtek transzfúziója. Extravasatio Paravénás beadás helyi nekrózishoz és thrombophlebitishez vezethet. A tű beszúrásának helyén jelentkező égő érzés paravénás beadásra utal. Extravasatio kezelése Extravasatio jelentkezésekor az infúziót vagy az injekciót azonnal le kell állítani. A tűt kezdetben ne húzza ki először maradjon a helyén, csak majd rövid aspiráció után távolítsuk el. Az érintett terület nagyságától függően (4 csepp 10 cm2-es bőrfelületre) a bőrfelületen 99%-os dimetil-szulfoxid (99%-os DMSO) helyi alkalmazása javasolt kétszer. Ezt naponta háromszor kell megismételni legalább 14 napon át. Szükség esetén a sebkimetszést is mérlegelni kell. Ellentétes mechanizmusa miatt a terület hűtése, pl. fájdalomcsillapítás céljából, a DMSO felvitelével váltakozva alkalmazandó (vasoconstrictio versus vasodilatatio). A szakirodalom által említett egyéb módszerek vitatottak és nem egyértelműen hatásosak.

Farmakoterápiás csoport: Cytotoxikus antibiotikumok és rokon vegyületek, Anthracyclinek és rokon vegyületek; ATC: L01D B02 A daunorubicin daganatellenes gyógyszer, amely citotoxikus/antiproliferatív hatást fejt ki azáltal, hogy beleavatkozik a célsejtek számos biokémiai és biológiai funkciójába. Noha a precíz hatásmechanizmus még nem teljesen tisztázott, feltehetőleg főként a DNS és a DNS-függő RNS szintézist gátolja oly módon, hogy a DNS-sel komplexet képez a bázispárok interkalációja és a hélix letekeredése révén. Gátolhatja a polimeráz és topoizomeráz II aktivitásokat a génexpresszió szabályozásával és redox folyamatokkal (reaktív, toxikus szabadgyökök képzésével). A daunorubicin és a sejtmembrán közötti direkt kölcsönhatás következtében kialakuló sejtfelszíni kettős lipidréteg változás is szerepet játszhat a hatásmechanizmusában. Az S fázisban a daunorubicin maximális citotoxicitású, azonban nem ciklus- vagy fázisspecifikus. Antibakteriális és immunszuppresszív tulajdonságát is leírták. Gyermekeknél nem végeztek kontrollos vizsgálatokat.

Felszívódás A daunorubicin a gyomor-béltraktusban nem abszorbeálódik. Mivel a gyógyszer a szöveteket extrém módon irritálja, kizárólag intravénásan alkalmazható; ilyen körülmények között várhatóan teljes az abszorpció (azaz ha nem történik extravasatio). Eloszlás A daunorubicin széles körben oszlik el a test szöveteiben, a legnagyobb koncentrációt a lépben, a vesében, a tüdőben és a szívben éri el. A sejtekbe jutva kötődik a különböző sejtalkotókhoz, de különösen a nukleinsavakhoz. Nem bizonyított, hogy a daunorubicin képes-e átjutni a vér-agy-gáton, de valószínűleg áthatol a placentán. Biotranszformáció A gyógyszer a májban és más szövetekben, főleg a citoplazma aldoreduktáz enzimje hatására gyorsan és nagymértékben metabolizálódik. Az alkalmazást követő egy órával a plazmában fő tömegében az aktív metabolit, a daunorubicinol (13-hidroxi-daunorubicin) található. További bomlástermék a glikozid kötés reduktív hasadásával keletkező aglikon - amelynek nincs vagy csak csekély az antiproliferatív aktivitása – és amely a mikroszomális enzimek hatására demetilálódik, majd szulfáttá, ill. glukuroniddá konjugálódik. Elimináció Gyors iv. alkalmazást követően a daunorubicin és metabolitjainak teljes plazmakoncentrációja három lépésben, míg a változatlan daunorubicin plazmakoncentrációja két fázisban csökken le. Az átlagos felezési idő a kezdeti fázisban 45 perc, míg az utolsó fázisban 18,5 óra. A daunorubicinol felezési ideje meghaladja a 24 órát. A daunorubicin és metabolitjai a vizelettel és az epével ürülnek ki (a beadott adag kb. 40%-a). A vizelettel ürülő daunorubicin és metabolitjai a beadott dózis 14-23%-át teszik ki, melynek zöme 3 napon belül távozik. Az első 24 óra után a gyógyszer főleg daunorubicinol formájában választódik ki a vizelettel.