A Ciprofloxacin Kabi oldatos infúzió a következő fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4 és 5.1 pont). A terápia megkezdése előtt különös figyelmet kell fordítani a ciprofloxacin rezisztenciával kapcsolatban rendelkezésre álló adatokra. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Felnőttek · Gram-negatív baktériumok által okozott alsó légúti fertőzések - krónikus obstruktív tüdőbetegség exacerbációja. Krónikus obstruktív tüdőbetegség exacerbációja javallatban a ciprofloxacin csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek. - cysticus fibrosis vagy bronchiectasia talaján kialakult bronchopulmonalis fertőzések - pneumonia · Krónikus suppurativ otitis media · Krónikus sinusitis akut exacerbációja, különösen, ha Gram-negatív baktériumok okozzák · Húgyúti fertőzések - Akut pyelonephritis - Szövődményes pyelonephritis - Bakteriális prostatitis · A genitális traktus fertőzései - Epididymo-orchitis, beleértve a Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott eseteket is - Kismedencei gyulladás, beleértve a Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott eseteket is. · Gastrointestinalis fertőzések (pl. utazók hasmenése) · Intraabdominalis fertőzések · A bőr és lágyrészek Gram-negatív baktériumok okozta fertőzései · Malignus otitis externa · Csont- és ízületi fertőzések · Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és terápia) A ciprofloxacin alkalmazható neutropeniában szenvedő betegek lázas állapotának kezelésére, amelyet gyaníthatóan bakteriális fertőzés okoz. Gyermekek és serdülők · Cysticus fibrosisban szenvedő betegek Pseudomonas aeruginosa által okozott bronchopulmonalis fertőzései · Szövődményes húgyúti fertőzések és akut pyelonephritis · Inhalációs anthrax (posztexpozíciós profilaxis és terápia) A ciprofloxacin gyermekek és serdülők súlyos fertőzéseinek kezelésére is alkalmazható, amennyiben azt a kezelőorvos szükségesnek ítéli meg. A kezelést csak olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében (lásd 4.4 és 5.1 pont).

· A készítmény hatóanyagával, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. · Ciprofloxacin és tizanidin együttes alkalmazása (lásd 4.5 pont).

Adagolás A dózist az indikáció típusa, a fertőzés súlyossága és helye, a kórokozó(k) ciprofloxacin érzékenysége, a beteg veseműködése, valamint gyermekek és serdülők esetében a testtömeg határozza meg. A kezelés időtartama a kórkép súlyosságától, valamint klinikai és bakteriológiai lefolyásától függ. A megkezdett intravénás kezelésről át lehet váltani tablettával vagy szuszpenzióval végzett per os kezelésre, ha ez az orvos megítélése szerint klinikailag indikált. A per os kezelésnek a lehető leggyorsabban követnie kell az intravénás kezelést. Súlyos esetekben, vagy ha a beteg képtelen tablettát bevenni (pl. enterálisan táplált betegek) a kezelést intravénás ciprofloxacin készítménnyel ajánlott elkezdeni, amíg a per os adagolásra való áttérés lehetővé nem válik. Bizonyos baktériumok által okozott fertőzések (pl. Pseudomonas aeruginosa, Acinetobacter vagy Staphylococcusok) kezelésekor magasabb ciprofloxacin adagokra és egyéb megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására lehet szükség. Néhány fertőzés (pl. kismedencei gyulladások, intraabdominalis fertőzések, neutropeniás betegek fertőzései, valamint a csontok és ízületek fertőzése) kezelése esetén szükség lehet egyéb megfelelő antibakteriális szer együttes alkalmazására a kiváltó kórokozó függvényében. Felnőttek

Javallatok		Napi adag mg-ban	A kezelés teljes időtartama (beleértve a lehető leggyorsabban per os kezelésre történő átváltást is)
Alsó légúti fertőzések		Naponta 2-3-szor 400 mg	7 – 14 nap
Felső légúti fertőzések	Krónikus sinusitis akut exacerbációja	Naponta 2-3-szor 400 mg	7 – 14 nap
	Krónikus suppurativ otitis media	Naponta 2-3-szor 400 mg	7 – 14 nap
	Malignus otitis externa	Naponta 3-szor 400 mg	28 naptól legfeljebb 3 hónapig
Húgyúti fertőzések	Akut és szövődményes pyelonephritis	Naponta 2-3-szor 400 mg	7- 21 nap, meghosszabbítható 21 napnál tovább bizonyos specifikus körülmények fennállása (például tályog) miatt
	Bakteriális prostatitis	Naponta 2-3-szor 400 mg	2–4 hét (akut)
Genitális traktus fertőzései	Epididymo-orchitis és kismedencei gyulladásos betegség, beleértve a Neisseria gonorrhoeae érzékeny törzsei által okozott eseteket	Naponta 2-3-szor 400 mg	legalább 14 nap
Gastrointestinalis és intraabdominalis fertőzések	Baktériumok, például Shigella spp. (a Shigella dysenteriae 1. típusát kivéve) által okozott hasmenés és az utazók súlyos hasmenésének empirikus kezelése	Naponta 2-szer 400 mg	1 nap
	Shigella dysenteriae 1. típusa által okozott hasmenés	Naponta 2-szer 400 mg	5 nap
	Vibrio cholerae általokozott hasmenés	Naponta 2-szer 400 mg	3 nap
	Typhoid láz	Naponta 2-szer 400 mg	7 nap
	Gram-negatív baktériumok által okozott intraabdominalis fertőzések	Naponta 2-3-szor 400 mg	5 – 14 nap
Gram-negatív baktériumok által okozott bőr- és lágyrészfertőzések		Naponta 2-3-szor 400 mg	7 – 14 nap
Csont- és ízületi fertőzések		Naponta 2-3-szor 400 mg	legfeljebb 3 hónap
Neutropeniában szenvedő betegek, akik lázasak és a lázat feltételezhetően bakteriális fertőzés okozza. A ciprofloxacint együtt kell adni megfelelő antibakteriális szerrel/szerekkel a hivatalos irányelvnek megfelelően.		Naponta 2-3-szor 400 mg	A kezelést a neutropenia teljes időtartama alatt folytatni kell.
Inhalációs anthrax posztexpozíciós profilaxisa és kuratív kezelése olyan betegek esetén, akik képesek szájon át bevenni a gyógyszert, amikor az klinikailag indokolt. A gyógyszer adását a lehető leghamarabb, a fertőzés gyanújának felmerülésekor vagy igazolásakor el kell kezdeni.		Naponta 2-szer 400 mg	A Bacillus anthracis expozíció igazolásától számított 60 nap.

Gyermekek és serdülők

Javallatok	Napi adag mg-ban	A kezelés teljes időtartama (beleértve a lehető leggyorsabban orális kezelésre való átváltást)
Cysticus fibrosisban szenvedő betegek Pseudomonas aeruginosa által okozott bronchopulmonalis fertőzései	Naponta 3-szor 10 mg/ttkg, egy adag maximum 400 mg	10 – 14 nap
Szövődményes húgyúti fertőzések, és akut pyelonephritis	Naponta 3-szor 6–10 mg/ttkg, egy adag maximum 400 mg	10 – 21 nap
Inhalációs anthrax posztexpozíciós és kuratív kezelése parenterális kezelésre szoruló betegekben. A gyógyszer adását a lehető leghamarabb, a fertőzés gyanújának felmerülésekor vagy igazolásakor el kell kezdeni.	Naponta 2-szer 10–15 mg/ttkg, egy adag maximum 400 mg	A Bacillus anthracis expozíció igazolásától számított 60 nap.
Egyéb súlyos fertőzések	Naponta 3-szor 10 mg/ttkg, egy adag maximum 400 mg	A fertőzés típusának megfelelően.

Idősek Idősek esetében a fertőzés súlyosságától és a beteg kreatinin-clearance-étől függően kell a dózist megválasztani. Vese- és májkárosodás Károsodott vesefunkciójú betegek számára ajánlott kezdő és fenntartó dózisok:

Kreatinin-clearance [ml/perc/1,73m2]	Szérum kreatininszint[mikromol/l]	Intravénás dózis [mg]
> 60	< 124	Lásd a szokásos adagolást.
30 – 60	124 – 168	12 óránként 200 – 400 mg
< 30	> 169	24 óránként 200 – 400 mg
Hemodializált betegek	> 169	24 óránként 200 – 400 mg (dialízis után)
Peritoneális dialízisben részesülő betegek	> 169	24 óránként 200 – 400 mg

A dózis módosítása károsodott májfunkció esetén nem szükséges. A csökkent vese- és/vagy májfunkcióval rendelkező gyermekek kezeléséhez szükséges dózisokat nem vizsgálták. Az alkalmazás módja A Ciprofloxacin Kabi-t alkalmazása előtt vizuálisan ellenőrizni kell. Ha az oldat zavaros, nem szabad alkalmazni. A ciprofloxacint intravénás infúzió formájában kell alkalmazni. Gyermekek esetén az infúzió beadási ideje 60 perc. Felnőtt betegek esetén az infúzió beadási ideje a 400 mg-os Ciprofloxacin Kabi adagnál 60 perc, a 200 mg-os Ciprofloxacin Kabi adagnál 30 perc. Az egyik nagy vénába adott lassú infúzió minimálisra csökkenti a beteg diszkomfort érzését és csökkenti a vénairritáció kockázatát. Az oldatos infúziót vagy közvetlenül, vagy egyéb kompatibilis oldatos infúzióval keverve kell beadni (lásd 6.6 pont).

A leggyakrabban tapasztalt gyógyszer-mellékhatás a hányinger, a hasmenés, a hányás, a transzaminázok szintjének átmeneti emelkedése, a bőrkiütés, valamint az injekció és az infúzió beadási helyén fellépő reakciók. A ciprofloxacin (szájon át, intravénásan és sorozatban végzett kezelés) klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő surveillance során tapasztalt gyógyszer-mellékhatásai az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek csoportosításra. A gyakorisági elemzés a ciprofloxacin orális és intravénás alkalmazására vonatkozó adatokat egyaránt figyelembe veszi.

Szerv-rendszer	Gyakori ≥ 1/100 -<1/10	Nem gyakori ≥ 1/1000 -<1/100	Ritka ≥ 1/10 000 -<1/1000	Nagyon ritka <1/10 000	Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazita-fertőzések		Gombákkal történő felülfertőződés
Vérképzőszervi és nyirok rendszeri betegségek és tünetek		Eosinophilia	Leukopenia Anaemia Neutropenia Leukocytosis Thrombocytopenia Thrombocytaemia	Haemolyticus anaemia Agranulocyto-sis (életveszélyes) Pancytopenia (életveszélyes) Csontvelő-szuppresszió (életveszélyes)
Immunrend-szeri betegségek és tünetek			Allergiás reakciók Allergiás oedema/ angiooedema	Anaphylaxiás reakció Anaphylaxiás sokk (életveszélyes) (lásd 4.4 pont) Szérumbetegségszerű reakció
Endokrin betegségek és tünetek					Vazopresszin-túltermelés szindróma (SIADH)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság Csökkent étvágy	Hyperglykaemia Hypoglykaemia (lásd 4.4 pont)		Hypoglycaemiás kóma (lásd 4.4 pont)
Pszichiátriai kórképek*		Pszichomotoros hiperaktivitás / agitáció	Konfúzió és dezorientáció Szorongás Szokatlan álmok Depresszió (amelyek öngyilkossági gondolatokkal/ szándékkal vagy öngyilkossági kísérlettel és befejezett öngyilkossággal végződhetnek) (lásd 4.4 pont) Hallucinációk	Psychoticus reakciók (amelyek öngyilkossági gondolatokkal/szándékkal vagy öngyilkossági kísérlettel és befejezett öngyilkossággal végződhetnek) (lásd 4.4 pont)	Mánia, beleértve a hipomániát
Idegrendszeri betegségek és tünetek*		Fejfájás Szédülés Alvászavarok Ízlelési zavarok	Paraesthesia és dysaesthesia Hypaesthesia Tremor Görcsrohamok (beleértve a status epilepticus-t) (lásd 4.4 pont) Vertigo	Migrén Koordinációs zavarok Járászavar Szaglóidegzavarok Koponyaűri nyomásfokozódás és pseudotumor cerebri	Peripheriás neuropathia, polyneuro-pathia (lásd 4.4 pont)
Szembetegségek és szemészeti tünetek*			Látászavarok (pl. diplopia)	Színlátási zavarok
A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei*			Tinnitus Hallásvesztés / halláskárosodás
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek**			Tachycardia		Kamrai arrhythmia, torsade de pointes (túlnyomórészt azoknál a betegeknél jelentették, akiknél a QT-megnyúlás kockázati tényezői fennállnak), QT-intervallum megnyúlása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pont)
Érbetegségek és tünetek**			Vasodilatatio Hypotensio Syncope	Vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Dyspnoe (például asthmás állapotok)
Emésztőrend-szeri betegségek és tünetek	Hányinger Hasmenés	Hányás Emésztőrend-szeri és hasi fájdalom Dyspepsia Flatulentia	Antibiotikum okozta colitis (nagyon ritkán lehetséges halálos kimenetel) (lásd 4.4 pont)	Pancreatitis
Máj- és epebetegségek illetve tünetek		A transzaminázok szintjének emelkedése A bilirubinszint emelkedése	Májkárosodás Cholestaticus icterus Hepatitis	Májnecrosis (nagyon ritkán életveszélyes májelégtelenségig progrediálhat) (lásd 4.4 pont)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Bőrkiütés Pruritus Csalánkiütés	Fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4 pont)	Petechiák Erythema multiforme Erythema nodosum Stevens-Johnson szindróma (akár életveszélyes is lehet) Toxikus epidermalis necrolysis (akár életveszélyes is lehet)	Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), gyógyszer reakció eosinophiliás és szisztémás tünetekkel (DRESS szindróma)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei*		Csont- izomrendszeri fájdalom (pl. végtagfájdalom, hátfájás, mellkasi fájdalom) Arthralgia	Myalgia Arthritis Fokozott izomtónus és izomgörcsök	Izomgyengeség Tendinitis Ínruptura (főleg az Achilles-ín) (lásd 4.4 pont) A myasthenia gravis tüneteinek súlyosbodása (lásd 4.4 pont)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Vesekárosodás	Veseelégtelenség Haematuria Crystalluria (lásd 4.4 pont) Tubulointerstitialis nephritis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók*	Az injekció és az infúzió beadási helyén fellépő reakciók (csak intravénás alkalmazás esetén)	Asthenia Láz	Oedema Verejtékezés (hyperhydrosis)
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei		A vér alkalikus-foszfatáz szintjének emelkedése	Emelkedett amilázszint		Emelkedett INR (International normalised ratio) (K‑vitamin antagonistákkal kezelt betegeknél)

* Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több - szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). ** Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Az alábbi nemkívánatos mellékhatások az intravénás, illetve részben intravénás (először intravénás, majd orális) kezelést kapó betegek alcsoportjában nagyobb gyakorisággal lépnek fel:

Gyakori	Hányás, a transzaminázok szintjének átmeneti emelkedése, kiütés
Nem gyakori	Thrombocytopenia, thrombocytaemia, konfúzió és dezorientáció, hallucináció, paraesthesia és dysaesthesia, görcsrohamok, vertigo, látászavarok, hallásvesztés, tachycardia, vasodilatatio, hypotensio, átmeneti májkárosodás, cholestaticus icterus, veseelégtelenség, oedema
Ritka	Pancytopenia, csontvelő-depresszió, anafilaxiás sokk, psychoticus reakciók, migrén, szaglóideg zavarok, csökkent hallás, vasculitis, pancreatitis, májnecrosis, petechiák, ínruptura

Gyermekek és serdülők Az arthropathiára (arthralgia, arthritis) vonatkozóan fentebb említett incidenciák adatai felnőtteken végzett vizsgálatokból származnak. Gyermekeknél az arthropathia gyakori előfordulásáról számoltak be (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Egyéb gyógyszerek hatása a ciprofloxacinra: QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a ciprofloxacint egyéb fluorokinolonokhoz hasonlóan azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-szakasz meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (pl. IA és III típusú antiaritmiás szerek, triciklikus antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont). Probenecid A probenecid gátolja a ciprofloxacin renális kiválasztását. Probenecid és ciprofloxacin együttes adása a ciprofloxacin szérumkoncentrációjának emelkedését eredményezi. Metoklopramid A metoklopramid felgyorsítja az (orálisan alkalmazott) ciprofloxacin felszívódását, amely így rövidebb idő alatt éri el a maximum plazmakoncentrációt. A ciprofloxacin biohasznosulására gyakorolt hatást nem figyeltek meg. Omeprazol Ciprofloxacin- és omeprazol-tartalmú gyógyszerek együttes alkalmazása a ciprofloxacin C_max- és AUC-értékének kismértékű csökkenését eredményezi. A ciprofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre: Tizanidin Ciprofloxacin tizanidinnel nem adható együtt (lásd 4.3 pont). Egészséges alanyok körében végzett klinikai vizsgálat során a szérum tizanidin koncentrációja emelkedett (C_max növekedés: 7-szeres, tartomány: 4-21-szeres; AUC növekedés: 10-szeres, tartomány: 6-24-szeres) ciprofloxacin egyidejű adását követően. A szérum fokozott tizanidin koncentrációja kifejezett hypotensiv és sedativ hatással járt. Metotrexát Ciprofloxacin egyidejű alkalmazása gátolhatja a metotrexát renalis tubularis transzportját, ami a metotrexát plazmaszintjének és a metotrexáttal összefüggő toxikus reakciók kockázatának az emelkedéséhez vezethet. Egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Teofillin Ciprofloxacin és a teofillin egyidejű alkalmazása a teofillin szérumkoncentrációjának nemkívánatos növekedését okozhatja. Ez teofillin által kiváltott mellékhatások kialakulását eredményezheti, amelyek ritkán életveszélyesek, illetve halálos kimenetelűek is lehetnek. Együttes alkalmazásuk során a teofillin szérumkoncentrációját ellenőrizni kell, és a teofillin adagját szükség szerint csökkenteni kell (lásd 4.4 pont). Egyéb xantin-származékok Ciprofloxacin és koffein vagy pentoxifillin (oxpentifillin) együttes alkalmazásakor e xantin-származékok szérumkoncentrációjának emelkedését írták le. Fenitoin Ciprofloxacin és fenitoin egyidejű alkalmazása a fenitoin szérumszintjeinek emelkedését vagy csökkenését eredményezheti, ezért a gyógyszerszintek ellenőrzése ajánlott. Ciklosporin Ciprofloxacin- és ciklosporin-tartalmú gyógyszerek együttes alkalmazása során a szérum kreatininkoncentráció tranziens emelkedését figyelték meg. Ezért ezeknél a betegeknél gyakori (heti kétszeri) szérum kreatininkoncentráció-ellenőrzés szükséges. K-vitamin antagonisták Ciprofloxacin és K-vitamin antagonisták együttes adása azok antikoaguláns hatásának fokozódását eredményezheti. A kockázat változhat a jelenlegi fertőzés, az életkor és a beteg általános állapota szerint, így nehéz megállapítani, hogy a fluorokinolon mennyiben járul hozzá az INR (international normalised ratio) növekedéséhez. A ciprofloxacin és K-vitamin antagonista (pl. warfarin, acenokumarol, fenprokumon vagy fluindion) együttes alkalmazása alatt és röviddel azután tanácsos az INR gyakoribb ellenőrzése. Glibenklamid Egyes esetekben ciprofloxacin és glibenklamid együttes adása fokozhatja a glibenklamid hatását (hypoglycaemia). Duloxetin Klinikai visgálatok során kimutatták, hogy a duloxetin együttes alkalmazása a CYP450 1A2 izoenzim erős gátlószereivel, pl. fluvoxaminnal, a duloxetin AUC és C_max értékének növekedését okozhatja. Annak ellenére, hogy nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a ciprofloxacinnal kapcsolatos lehetséges interakcióról, együttes alkalmazás során hasonló hatások várhatók (lásd 4.4 pont). Ropinirol Klinikai vizsgálatok során kimutatták, hogy a ropinirol (közepesen erős CYP450 1A2 izoenzim gátló) ciprofloxacinnal történő egyidejű alkalmazása a ropinirol C_max és AUC értékének 60, illetve 84%-os növekedését eredményezheti. A ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás alatt és röviddel azután tanácsos a ropinirol okozta mellékhatások ellenőrzése és az adag megfelelő beállítása (lásd 4.4 pont). Lidokain Egészséges önkénteseken kimutatták, hogy lidokain tartalmú gyógyszer és ciprofloxacin (amely a CYP450 1A2 izoenzim közepes gátlószere) együttes alkalmazása 22%‑kal csökkenti az intravénásan adott lidokain clearance értékét. Habár a vizsgálati alanyok a lidokain‑kezelést jól tolerálták, együttes alkalmazás esetén kialakulhat interakció a ciprofloxacinnal, amely mellékhatásokat okozhat. Klozapin Klozapin és 250 mg ciprofloxacin 7 napon keresztül történő együttes adását követően a klozapin szérumkoncentrációja 29%‑kal, az N-dezmetil-klozapiné pedig 31%‑kal nőtt. A klozapin adagjának klinikai ellenőrzése és megfelelő beállítása ajánlott a ciprofloxacinnal folytatott kezelés alatt és röviddel azután (lásd 4.4 pont). Szildenafil Egészséges önkénteseknél a szildenafil C_max- és AUC-értéke kb. kétszeresre nőtt, miután egy 50 mg‑os orális dózist együtt alkalmaztak 500 mg ciprofloxacinnal. Ezért óvatosság és a kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges ciprofloxacin és szildenafil együttes rendelésénél. Agomelatin Klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a fluvoxamin – a CYP450 1A2 izoenzim erős inhibitora – határozottan gátolja az agomelatin metabolizmusát, az agomelatin expozíciójának 60-szoros növekedését eredményezve. Jóllehet, a ciprofloxacinnal – a CYP450 1A2 közepes inhibitora – való lehetséges interakcióra vonatkozóan nincsenek klinikai adatok, egyidejű alkalmazáskor hasonló hatásokkal lehet számolni (lásd „Citokróm P450” a 4.4 pontban). Zolpidem Ciprofloxacin egyidejű adásakor emelkedhet a zolpidem vérszintje, ezért együttes adásuk nem javasolt.

A ciprofloxacin alkalmazását kerülni kell azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad ciprofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A ciprofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Myasthenia gravis-ban szenvedő betegek A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mert súlyosbíthatja a tüneteket (lásd 4.8 pont). Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval, vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl. vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl. infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Súlyos, valamint Gram-pozitív és anaerob kórokozók által okozott kevert fertőzések A ciprofloxacin monoterápia nem alkalmas súlyos és olyan fertőzések kezelésére, amelyeket Gram‑pozitív vagy anaerob baktériumok okozhattak. Ilyen fertőzések esetén a ciprofloxacint egyéb megfelelő antibakteriális készítménnyel kell együtt alkalmazni. Streptococcusok által okozott fertőzések (beleértve a Streptococcus pneumoniae-t is) A ciprofloxacin nem ajánlott a Streptococcusok által okozott fertőzések kezelésére a nem megfelelő hatékonysága miatt. A genitális traktus fertőzései Epididymo-orchitist és kismedencei gyulladásos betegséget okozhatnak a fluorokinolonra rezisztens Neisseria gonorrhoeae-izolátumok. Epididymo-orchitis és kismedencei gyulladásos betegség esetén a ciprofloxacin empirikus alkalmazása csak egy másik megfelelő antibakteriális szerrel (pl. egy cefalosporinnal) kombinációban fontolható meg, kivéve abban az esetben, ha kizárható a ciprofloxacinra rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte. Amennyiben 3 nap alatt nem tapasztalható klinikai javulás, akkor a terápiát újra kell gondolni. Húgyúti fertőzések Az Escherichia coli (a leggyakoribb kórokozó húgyúti fertőzések esetén) fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciája változó az Európai Unióban. A felíró orvosoknak mindig ajánlott figyelembe venni az Escherichia coli fluorokinolonokkal szembeni rezisztencia helyi előfordulási gyakoriságát. Hasüregi fertőzések Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a ciprofloxacin hatékonyságára vonatkozóan a sebészi beavatkozást követő hasüregi fertőzések kezelésében. Utazók hasmenése A ciprofloxacin választásakor figyelembe kell venni a látogatott országokban jelenlevő kórokozók ciprofloxacin rezisztenciájáról rendelkezésre álló adatokat. Csont- és ízületi fertőzések A ciprofloxacint egyéb antimikrobás szerekkel kombinációban kell alkalmazni, a mikrobiológiai leletek eredményétől függően. Inhalációs anthrax Az emberekre vonatkozó alkalmazás in vitro érzékenységi adatokon és állatkísérletekből származó adatokon alapul korlátozott számú humán adattal kiegészítve. A kezelőorvosnak az anthrax kezelését illetően a helyi és/vagy nemzetközi konszenzuson alapuló dokumentumok szerint kell tájékozódnia. Látászavarok Ha látásromlás vagy bármilyen egyéb szemtünet jelentkezik, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulni. Gyermekek és serdülők A ciprofloxacin gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazása esetén követni kell a rendelkezésre álló hivatalos irányelveket. A ciprofloxacin-kezelést kizárólag olyan orvos kezdheti el, aki járatos a gyermekek és serdülők cysticus fibrosisának és/vagy súlyos fertőzéseinek kezelésében. Nem kifejlett állatokkal végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ciprofloxacin arthropathiát okozhat a teherviselő ízületekben. Egy, a ciprofloxacin gyermekek körében történő alkalmazásának értékelésére végzett randomizált, kettős-vak vizsgálatból (ciprofloxacin: n=335, átlagos életkor = 6,3 év; összehasonlító készítmények: n=349, átlagos életkor = 6,2 év; életkor-tartomány = 1-17 év) származó biztonsági adatok azt mutatták, hogy a vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropathia (amelyet az ízülettel kapcsolatos klinikai jelek és tünetek alapján észleteltek) incidenciája a +42. napon 7,2%, illetve 4,6% volt. Az 1 éves utánkövetéskor a gyógyszerrel összefüggő arthropathia incidenciája 9,0%, illetve 5,7% volt. A vélhetően gyógyszerhatásnak tulajdonítható arthropatiás esetek incidenciájában idővel bekövetkező emelkekedésben a csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A kezelést csak az előny/kockázat alapos mérlegelése után szabad megkezdeni az ízületet és/vagy a környező szöveteket érintő nemkívánatos események lehetséges előfordulása miatt (lásd 4.8 pont). Cysticus fibrosisban előforduló bronchopulmonalis fertőzések Klinikai vizsgálatok keretében 5-17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak. Még korlátozottabbak az 1 és 5 év közötti gyermekek kezeléséről rendelkezésre álló adatok. Szövődményes húgyúti fertőzések és pyelonephritis Húgyúti fertőzés esetén a ciprofloxacin-kezelést akkor kell fontolóra venni, ha más kezelés nem alkalmazható, és a ciprofloxacin alkalmazását a mikrobiológiai eredménynek alá kell támasztania. Klinikai vizsgálatok keretében 1-17 éves gyermekeket és serdülőket vizsgáltak. Egyéb specifikus súlyos fertőzések Egyéb súlyos fertőzések kezelésére a ciprofloxacin a hivatalos irányelveknek megfelelően vagy alapos előny/kockázat elemzést követően akkor adható, ha más kezelés nem alkalmazható, vagy a hagyományos kezelés sikertelen, és a mikrobiológiai eredmények alapján indokolható a ciprofloxacin alkalmazása. Klinikai vizsgálatok során a ciprofloxacin alkalmazását a fent említetteken kívül specifikus súlyos fertőzésekben nem értékelték, így a klinikai tapasztalatok korlátozottak. Következésképpen az ilyen fertőzésben szenvedő betegek kezelése során elővigyázatosság szükséges. Túlérzékenység Túlérzékenység és allergiás reakciók, beleértve az anafilaxiás és anafilaktoid reakciókat, egyetlen dózis beadását követően is megjelenhetnek (lásd 4.8 pont) és életveszélyesek lehetnek. Amennyiben ilyen reakció fordul elő, a ciprofloxacin adását fel kell függeszteni, és megfelelő orvosi kezelést kell alkalmazni. Ínszakadás és íngyulladás Azon betegek esetében, akiknek anamnézisében kinolon-kezelés következtében létrejövő ínbetegség szerepel, a ciprofloxacin általában nem alkalmazható. Mindemellett nagyon ritka esetekben a fertőzést okozó mikroorganizmusra vonatkozó mikrobiológiai lelet, valamint az előny/kockázat mérlegelése alapján a ciprofloxacin felírható ezen betegeknek bizonyos súlyos fertőzések kezelésére, különösen a standard kezelés hatástalansága vagy a kórokozó rezisztenciája esetén, ha a mikrobiológiai vizsgálat eredménye alátámasztja a ciprofloxacin alkalmazását. Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A ciprofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Fényérzékenység Kimutatták, hogy a ciprofloxacin fényérzékenységi reakciókat okozhat. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegeknek azt kell tanácsolni, hogy a kezelés alatt kerüljék a túlzott és a közvetlen napfényt, illetve ultraibolya sugárzást (lásd 4.8 pont). Görcsrohamok A ciprofloxacin egyéb kinolonokhoz hasonlóan görcsrohamokat válthat ki vagy csökkentheti a görcsküszöböt. Status epilepticus eseteit jelentették. A ciprofloxacin csak fokozott körültekintéssel alkalmazható görcsrohamok kialakulására hajlamosító központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegeknél. Görcsrohamok jelentkezése esetén a ciprofloxacin-kezelést abba kell hagyni (lásd 4.8 pont). Pszichiátriai reakciók Már a ciprofloxacin első adagjának alkalmazása után pszichiátriai reakciók léphetnek fel. Ritka esetekben a depresszió vagy pszichózis öngyilkossági képzetekig/gondolatokig fokozódhat és megkísérelt vagy befejezett öngyilkosságig progrediálhat. Ezek előfordulásakor a ciprofloxacin‑kezelést abba kell hagyni. Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A ciprofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Szívbetegségek A fluorokinolonok – beleértve a ciprofloxacint is – alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT‑intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például: - veleszületett hosszú QT-szindróma, - egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl. IA és III típusú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) - nem korrigált elektrolit-egyensúlyzavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia), - szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia). A nők és az idősebbek érzékenyebbek lehetnek a QTc-megnyúlást előidéző gyógyszerekkel szemben. Ezért a fluorokinolonoknak, beleértve a ciprofloxacint, ebben a betegcsoportban való alkalmazása során különös óvatosságra van szükség. (Lásd 4.2 pont Idősebbek, 4.5, 4.8 és 4.9 pont) A glükózanyagcsere zavarai Mint minden kinolonnál, jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont), rendszerint olyan diabéteszes betegeknél, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Hypoglykaemiás kóma eseteiről számoltak be. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott. Gastrointestinalis rendszer Súlyos és tartós hasmenés előfordulása a kezelés alatt vagy után (beleértve a több héttel a kezelés után jelentkező eseteket is) azonnali kezelést igénylő, antibiotikum okozta (életveszélyes, akár halálos kimenetelű) colitis tünete lehet (lásd 4.8 pont). Ilyen esetekben a ciprofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, és megfelelő kezelést kell kezdeni. Ebben az esetben a perisztaltikát csökkentő szerek ellenjavalltak. Vese- és húgyutak Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazásával összefüggő crystalluriáról (lásd 4.8 pont). A ciprofloxacin készítménnyel kezelt betegeknek megfelelő hidratáltsági állapotban kell lenniük, és el kell kerülni, hogy vizeletük túlzottan alkalikussá váljon. Vesekárosodás Mivel a ciprofloxacin nagyrészt a vesén keresztül változatlan formában ürül, ezért vesekárosodás esetén a ciprofloxacin felhalmozódása következtében fokozottan jelentkező gyógyszermellékhatások elkerülése érdekében az adagolást a 4.2 pont alapján módosítani kell. Hepatobiliaris rendszer Beszámoltak a ciprofloxacin alkalmazása során előfordult májnecrosisról és életveszélyes májelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Májbetegség bármely tünetének vagy jelének észlelése esetén (például étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység), a kezelést abba kell hagyni. Glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiány Glükóz-6-foszfát dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek esetében ciprofloxacin-kezeléssel összefüggő hemolitikus reakciókról számoltak be. Ezeknél a betegeknél a ciprofloxacin alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a potenciális előnyök várhatóan meghaladják a lehetséges kockázat mértékét. Ebben az esetben a hemolízis esetleges előfordulását monitorozni kell. Rezisztencia A ciprofloxacin-kezelés alatt vagy azt követően a ciprofloxacin rezisztenciát mutató baktériumok izolálhatók, klinikai tünetekkel járó felülfertőződéssel vagy anélkül. Különös kockázata lehet a ciprofloxacin-rezisztens baktériumok kiválasztódásának hosszantartó, illetve nosocomialis fertőzések kezelése során és/vagy Staphylococcus és Pseudomonas speciesek okozta fertőzés esetén. Citokróm P450 A ciprofloxacin gátolja a CYP1A2 enzimet, így az enzim által metabolizált (például teofillin, klozapin, olanzapin, ropinirol, tizanidin, duloxetin, agomelatin), egyidejűleg alkalmazott szerek szérumszintjének emelkedését okozhatja. A ciprofloxacin és a tizanidin egyidejű alkalmazása ellenjavallt. Ezért azokat a betegeket, akik ezeket a szereket a ciprofloxacinnal egyidejűleg szedik, szorosan monitorozni kell a túladagolás klinikai jeleinek szempontjából, és szükséges lehet a szérumkoncentrációk (pl. teofillin) meghatározása (lásd 4.5 pont). A ciprofloxacin és a tizanidin egyidejű alkalmazása ellenjavallt. Metotrexát A ciprofloxacin és a metotrexát együttes adása nem javasolt (lásd 4.5 pont). A laborvizsgálatok eredményeire kifejtett hatás A ciprofloxacin Mycobacterium tuberculosis ellenes in vitro aktivitása álnegatív bakteriológiai tenyésztési eredményeket adhat a ciprofloxacin-kezelés alatt álló betegekből származó minták esetén. Az injekció beadási helyén fellépő reakciók A ciprofloxacin intravénás alkalmazását követően beszámoltak helyi intravénás reakciókról. Ezek a reakciók gyakrabban lépnek fel, ha az infúzió beadási ideje 30 perc vagy ennél kevesebb. A tünetek helyi bőrreakciók formájában léphetnek fel, melyek gyorsan javulnak az infúzió beadását követően. Az ismételt intravénás alkalmazás csak abban az esetben ellenjavallt, ha a reakciók újból fellépnek vagy rosszabbodnak. NaCl terhelés Ez a gyógyszer 347 mg nátriumot tartalmaz 100 milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 17%-ának felnőtteknél.

Terhesség Terhes nők ciprofloxacin-kezelésére vonatkozó adatok alapján a ciprofloxacin nem okoz malformációt és foetalis illetve neonatalis toxicitást. Állatokon végzett vizsgálatok során nem találtak közvetlen vagy közvetett káros hatást a reprodukciós toxicitás tekintetében. Kinolonhatásnak kitett fiatal állatokban és magzatokban az éretlen porcot érintő hatásokat figyeltek meg, ezért nem zárható ki, hogy a gyógyszer az éretlen emberi szervezet/magzat ízületi porcának károsodását okozhatja (lásd 5.3 pont). Ezért óvatosságból inkább kerülendő a ciprofloxacin terhesség alatt történő alkalmazása. Szoptatás A ciprofloxacin kiválasztódik az anyatejjel. Az ízületi károsodás lehetséges kockázata miatt a ciprofloxacin szoptatás alatt nem alkalmazható.

A készítmény 12 gramm adagjával történt túladagolás esetén enyhe toxikus tünetekről számoltak be. A készítmény 16 g-os adagjával történt akut túladagolása akut veseelégtelenséget okozott. Tünetek A túladagolás tünetei: szédülés, tremor, fejfájás, fáradékonyság, görcsrohamok, hallucinációk, zavartság, hasi diszkomfort, vese- és májkárosodás, valamint crystalluria és haematuria. Reverzibilis vesetoxicitásról számoltak be. Kezelés A rutin sürgősségi intézkedéseken kívül (pl. gyomormosást követően orvosi szén adása) javasolt a veseműködés monitorozása, beleértve a vizelet pH‑t is, valamint a crystalluria megelőzése érdekében szükség esetén a vizelet savanyítása. Túladagoláskor a kalcium- vagy magnézium‑tartalmú antacidumok elméletileg csökkentik a ciprofloxacin felszívódását. Hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel a ciprofloxacinnak csak kis mennyisége (<10%) távozik. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG monitorozása szükséges, mert fennáll a QT-szakasz meghosszabbodásának lehetősége.

Farmakoterápiás csoport: fluorokinolonok ATC kód: J01MA02 Hatásmechanizmus A ciprofloxacin baktericid hatása – mivel fluorokinolon típusú antibakteriális szer – a DNS replikációban, transzkripcióban, repairben és rekombinációban szerepet játszó topoizomeráz II (DNS‑giráz) és a topoizomeráz IV gátlásán keresztül valósul meg. Farmakodinámiás hatások A hatékonyság főleg a ciprofloxacin szérum csúcskoncentrációja (C_max) és a bakteriális kórokozóra vonatkozó minimális gátló koncentráció (MIC) közötti összefüggéstől, valamint a görbe alatti terület (AUC) és a MIC viszonyától függ. A rezisztencia kialakulásának mechanizmusa A ciprofloxacinnal szembeni lépésenként kialakuló in vitro rezisztenciát okozhatják a DNS-giráz és a topoizomeráz IV enzimen lévő támadáspontok mutációi. A ciprofloxacin és más fluorokinolonok közötti keresztrezisztencia fokozatai változhatnak. Lehetséges azonban, hogy egyszeres mutációk nem váltanak ki klinikai rezisztenciát, de többszörös mutációk általában az osztályon belül sok vagy az összes hatóanyaggal szemben klinikai rezisztenciát eredményeznek. Ha a rezisztencia az impermeabilitás és/vagy efflux pumpa-mechanizmusok miatt jön létre, ezen mechanizmusok eltérően befolyásolhatják az egyes fluorokinolonokkal szembeni bakteriális érzékenységet, ami függ a gyógyszerosztályba tartozó különféle hatóanyagok fizikokémiai tulajdonságaitól és a transzportrendszerek egyes hatóanyagok iránti affinitásától. Minden in vitro rezisztenciamechanizmus gyakran megfigyelhető a klinikai gyakorlat során. Azok a rezisztenciamechanizmusok, amelyek más antibiotikumokat inaktiválnak, például a permeabilitás csökkentése (gyakran megfigyelhető Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux mechanizmusok, befolyásolhatják a ciprofloxacin-érzékenységet. A qnr-gének által kódolt plazmid-mediált rezisztenciáról is beszámoltak. Antibakteriális hatásspektrum A határértékek arra szolgálnak, hogy ezek alapján el lehessen különíteni az érzékeny, mérsékelten érzékeny és rezisztens törzseket: EUCAST ajánlások klinikai érzékenységi határértékek (v 7.1, érvényes 2017. 03. 10-től)

Mikroorganizmus	Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriaceae	É £ 0,25 mg/l	R > 0,5 mg/l
Pseudomonas spp.1	É £ 0,5 mg/l	R > 0,5 mg/l
Acinetobacter spp.1	É £ 1 mg/l	R > 1 mg/l
Staphylococcusspp.1	É £ 1 mg/l	R > 1 mg/l
Haemophilus influenzae	É £ 0,06 mg/l	R > 0,06 mg/l
Moraxella catarrhalis	É £ 0,5 mg/l	R > 0,5 mg/l
Neisseria gonorrhoeae	É £ 0,03 mg/l	R > 0,06 mg/l
Neisseria meningitidis2	É £ 0,03 mg/l	R > 0,06 mg/l
Nem fajspecifikus határértékek*	É £ 0,25 mg/l	R > 0,5 mg/l

¹ Nagy dózisú (0,4 g x 3 iv.) ciprofloxacin-kezelésre vonatkozó határértékek. ² Határértékek kizárólag meningococcus-prophylaxis esetén. ^* A szerzett rezisztencia gyakorisága egyes fajokra nézve a földrajzi elhelyezkedéstől, a vizsgálat idejétől függően eltérő lehet, ezért szükséges a helyi rezisztenciára vonatkozó adatok ismerete, főleg ha súlyos infekció kezeléséről van szó. Szaktanácsadás válhat szükségessé, ha a lokális rezisztencia viszonyok olyanok, hogy a gyógyszer hatékonysága bizonyos típusú fertőzések esetén kérdéses. A ciprofloxacin-érzékenység szempontjából lényeges speciesek csoportosítása (Streptococcus fajok, lásd 4.4 pont).

ÁLTALÁBAN ÉRZÉKENY FAJOK

Gram-pozitív aerob mikroorganizmusok Bacillus anthracis (1)

Gram-negatív aerob mikroorganizmusok Aeromonas spp. Brucella spp. Citrobacter koseri Francisella tularensis Haemophilus ducreyi Haemophilus influenzae* Legionella spp. Moraxella catarrhalis* Neisseria meningitidis Pasteurellaspp. Salmonellaspp.* Shigellaspp.* Vibriospp. Yersinia pestis

Anaerob mikroorganizmusok Mobiluncus

Egyéb mikroorganizmusok Chlamydia trachomatis ($) Chlamydia pneumoniae ($) Mycoplasma hominis ($) Mycoplasma pneumoniae ($)

FAJOK, MELYEKNÉL A SZERZETT REZISZTENCIA PROBLÉMÁT OKOZHAT Gram-pozitív aerob mikroorganizmusok Enterococcus faecalis ($) Staphylococcusspp. *(2)

Gram-negatív aerob mikroorganizmusok Acinetobacter baumannii+ Burkholderia cepacia+* Campylobacterspp.+* Citrobacter freundii* Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae* Escherichia coli* Klebsiella oxytoca Klebsiella pneumoniae* Morganella morganii* Neisseria gonorrhoeae* Proteus mirabilis* Proteus vulgaris* Providenciaspp. Pseudomonas aeruginosa* Pseudomonas fluorescens Serratia marcescens*

Anaerob mikroorganizmusok Peptostreptococcus spp. Propionibacterium acnes

TERMÉSZETES REZISZTENCIÁVAL RENDELKEZŐ MIKROORGANIZMUSOK

Gram-pozitív aerob mikroorganizmusok Actinomyces Enterococcus faecium Listeria monocytogenes

Gram-negatív aerob mikroorganizmusok Stenotrophomonas maltophilia

Anaerob mikroorganizmusok A fent felsoroltak kivételével

Egyéb mikroorganizmusok Mycoplasma genitalium Ureaplasma urealitycum

*A klinikai hatékonyságot az érzékeny izolátumokra vonatkozóan a jóváhagyott indikációkban bizonyították. +Rezisztencia gyakorisága ≥ 50% egy vagy több EU országban. ($)Természetes mérsékelt érzékenység szerzett rezisztenciamechanizmus hiányában. (1)Olyan állatkísérletek alapján, melynek során Bacillus anthracis spóra belélegeztetésével idéztek elő fertőzést, kimutatták, hogy az expozíciót követően korán adott antibiotikummal elkerülhető a betegség kialakulása, ha a kezelés az mikroorganizmus spóraszámát a fertőződózis alá csökkenti. Az emberekre vonatkozó ajánlott alkalmazás elsősorban in vitro érzékenységi adatokon és állatkísérletekből származó adatokon alapul korlátozott számú humán adattal kiegészítve. Naponta kétszer 500 mg szájon át adott ciprofloxacinnal történőkét hónapos kezelés hatékonynak tekinthető felnőttek anthrax fertőzésének megelőzésében. A kezelőorvosnak az anthrax kezelését illetően a helyi és/vagy nemzetközileg konszenzusdokumentumok szerint kell tájékozódnia. (2)A meticillin-rezisztens S. aureus nagyon gyakran co-rezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal szemben. A meticillin rezisztencia gyakorisága az összes Staphylococcus species között 20–50% között van, és gyakran magasabb a nosocomialis izolátumokban.

Felszívódás A ciprofloxacin intravénás infúzió beadását követően az átlagos maximális szérumkoncentráció elérése az infúzió beadásának végére alakult ki. A ciprofloxacin farmakokinetikája a 400 mg-os dózistartományig egyenesen arányos az alkalmazott intravénás dózissal. A napi kétszeri és napi háromszori intravénás dózis farmakokinetikai paramétereinek összevetésekor nem utalt semmi a ciprofloxacin és metabolitjainak akkumulációjára. A 12 óránként 60 percen át alkalmazott 200 mg ciprofloxacin intravénás infúzió, illetve a 12 óránként orálisan alkalmazott 250 mg ciprofloxacin a szérum koncentrációs időgörbe alatt megegyező területet (AUC) eredményezett. A 12 óránként 60 percen át alkalmazott 400 mg ciprofloxacin intravénás infúzió, illetve a 12 óránként orálisan alkalmazott 500 mg dózisú ciprofloxacin esetén az AUC-t tekintve bioekvivalens volt. A 12 óránként 60 percen át alkalmazott 400 mg ciprofloxacin intravénás infúzió a 750 mg-os orális dózis C_max-értékéhez hasonló értéket eredményezett. A 8 óránként 60 percen át alkalmazott 400 mg ciprofloxacin intravénás infúzió, illetve a 12 óránként orálisan alkalmazott 750 mg dózisú ciprofloxacin AUC-értéke azonos volt. Eloszlás A ciprofloxacin csak kismértékben kötődik fehérjékhez (20–30%), elsősorban nem ionizált formában van jelen a plazmában, és nagy egyensúlyi megoszlási térfogattal rendelkezik: 2–3 l/ttkg. Bizonyos szövetekben, például a tüdőben (epithelialis folyadék, alveolaris macrophagok, biopsziás szövet), a sinusokban és a gyulladásos elváltozásokban (kantaridin hólyagbennék) és az urogenitális traktusban (vizelet, prosztata, endometrium) az összkoncentráció jelentősen meghaladhatja a megfelelő plazmakoncentrációt. Biotranszformáció Négy metabolitot mutattak ki alacsony koncentrációkban, melyek a következők: dezetilén‑ciprofloxacin (M1), szulfo-ciprofloxacin (M2), oxo-ciprofloxacin (M3) és formil-ciprofloxacin (M4). A metabolitok in vitro mutattak antimikrobiális aktivitást, azonban az a kiindulási vegyülethez képest gyengébb volt. A ciprofloxacin a CYP 450 1A2 izoenzimek közepes erősségű gátlószere. Elimináció A ciprofloxacin nagyrészt változatlan formában, a vizelettel, valamint kisebb részben a széklettel ürül.

Kiválasztott ciprofloxacin (az adag %-a)
	Intravénás alkalmazás
	Vizelet	Széklet
Ciprofloxacin	61,5	15,2
Metabolitok (M1-M4)	9,5	2,6

Vese-clearance-e 180-300 ml/ttkg/óra között van, a teljes test-clearance 480-600 ml/ttkg/óra. A glomerularis filtráció és a tubularis szekréció is szerepet játszik a ciprofloxacin eliminációjában. Súlyosan károsodott vesefunkció a ciprofloxacin felezési idejét akár 12 órára is megnöveli. A ciprofloxacin nem renalis clearance-e főként aktív transintestinalis szekréció, és metabolizmus következménye. A dózis 1%-a választódik ki az epén keresztül. A ciprofloxacin az epében nagy koncentrációban van jelen. Gyermekek és serdülők A gyógyszer farmakokinetikájának gyermekgyógyászati betegek esetében történő alátámasztására rendelkezésre álló adatok korlátozottak. Egy gyermekek körében végzett vizsgálat során a C_max és az AUC nem függött az életkortól (egy éves kor felett). Nem figyeltek meg észlelhető emelkedést a C_max és AUC értékekben ismételt adagolást (naponta háromszor 10 mg/kg) követően. Tíz, súlyos szepszisben szenvedő, egy év alatti gyermek esetében a C_max 6,1 mg/l (tartomány: 4,6 –8,3 mg/l) volt 10 mg/kg dózis 1 órás infúzióban történő beadását követően; 1 és 5 év közötti gyermekek esetében pedig 7,2 mg/l (tartomány: 4,7 – 11,8 mg/l) volt. Az AUC érték az 1 év alatti gyermekek esetében 17,4 mg h/l (tartomány: 11,8 – 32,0 mg h/l), míg az 1-5 év közötti gyermekeknél 16,5 mg h/l (tartomány: 11,0 – 23,8 mg h/l) volt. Ezek az értékek a terápiás dózisokkal kezelt felnőtteknél megfigyelt értéktartományba estek. Különböző fertőzésekben szenvedő gyermek betegek populációs farmakokinetikai elemzése alapján a jósolt átlagos felezési idő gyermekekben körülbelül 4-5 óra, az orális szuszpenzió biohasznosulása pedig 50-80% között változik.