A Vincristin Liquid Richter oldatos injekció monoterápiaként, vagy más daganatellenes készítményekkel kombinálva a következő kórképek kezelésére javallt: ­ Akut lymphoid leukaemia, ­ Hodgkin- és non-Hodgkin lymphomák, ­ Rhabdomyosarcoma, ­ Ewing sarcoma, neuroblastoma, ­ Wilms-tumor, ­ Szolid tumorok.

­ A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. ­ Myelosuppressio. ­ Neuromuscularis kórkép (pl. a Charcot–Marie–Tooth-szindróma demyelinisatiós formája). ­ Súlyos májműködési zavar. ­ Székrekedés és fenyegető bélelzáródás (különösen gyermekek esetében). ­ Májra is kiterjedő sugárkezelés.

Adagolás Az adagot egyénileg, a beteg klinikai állapotától függően kell meghatározni. A dózis nem emelhető a terápiás előnyt biztosító adag fölé (a túladagolás súlyos, sőt akár fatális következményekkel járhat)! Az egyes adagok nem haladhatják meg a 2 mg-ot és minden egyes dózis adása előtt és után ellenőrizni kell a fehérvérsejtszámot. A készítményt monoterápiában 1 hetes időközönként kell alkalmazni. Egyéb daganatellenes készítményekkel kombinálva az adagolás gyakorisága a kemoterápiás protokolltól függ. A kezelés időtartama általában 4‑6 hét. Felnőttek Általában 1,0‑1,4 mg/testfelület-m² (összesen legfeljebb 2 mg) adható egyszeri adagként, hetente egy alkalommal. A kezelés folyamán adható összdózis nem haladhatja meg a 10‑12 mg/m²-t. Gyermekek és serdülők A gyermekek magasabb dózisokat tolerálhatnak. 1,4‑2,0 mg/m² hetente egyszer (heti maximális dózis 2 mg). 10 kg-os, vagy annál kisebb súlyú gyermekek esetén a kezdő adag 0,05 mg/ttkg hetente egyszer. Májkárosodás A vinkrisztin a májban metabolizálódik és az epébe választódik ki, ezért májkárosodott betegek esetében, vagy ha a szérum direkt bilirubin szintje meghaladja a 3 mg/100 ml-t (51 mikromol/l), ajánlott 50%-kal csökkenteni a vinkrisztin-szulfát adagját. A vinkrisztin-szulfát alkalmazása tilos súlyos neurotoxicitás esetén, különösen akkor, ha paresis áll fenn. Ebben az esetben a vinkrisztin-szulfát alkalmazását fel kell függeszteni, a panaszok megszűnte után a kezelés újrakezdhető, a korábban alkalmazott dózis felével. Figyelem A vinkrisztin nem fecskendezhető olyan végtagi vénába, amelynek keringése károsodott, mert az növeli a thrombosis veszélyét (pl. varicositás, phlebitis, invazív neoplasma). A vinkrisztin befecskendezése előtt rendkívül fontos meggyőződni arról, hogy az injekciós tű biztosan a véna lumenében van-e. Ügyelni kell a subcutan szövetek beszűrődésének elkerülésére, minthogy a vinkrisztin-szulfát intravénás alkalmazása során fellépő extravasatio jelentős szövetirritációt okozhat (lásd 4.4 pont). Az érfali irritáció elkerülése érdekében, a visszeret alaposan át kell öblíteni a vinkrisztin-szulfát alkalmazása után. A készítmény kezelésével kapcsolatos információk Lásd 6.6 pont. Az alkalmazás módja A készítmény kizárólag intravénásan adható (az extravasatio kerülendő)! A készítmény intrathecalis ill. más módon történő alkalmazása a fatális következmények miatt tilos! A vinkrisztin-szulfátot kizárólag citotoxikus terápiában jártas orvosok szigorú felügyelete alatt szabad alkalmazni!

A mellékhatások általában reverzibilisek, és függenek az egyszeri illetve a kumulatív dózisoktól. A legfontosabb mellékhatások a központi idegrendszerrel kapcsolatosak. A leggyakoribb mellékhatás a neurotoxicitás és az alopecia. A legkínzóbb - etiológiáját tekintve - a neuromuscularis eredetű. A gyermekek jobban tolerálják a vinkrisztint, mint a felnőttek. Az idősek különösen hajlamosak a neurotoxicitásra. A vinkrisztin alkalmazása során a következő mellékhatások fordulhatnak elő: Nagyon gyakori (³ 1/10) Gyakori (³ 1/100 - < 1/10) Nem gyakori (³ 1/1000 - < 1/100) Ritka (³ 1/10 000 - < 1/1000) Nagyon ritka (< 1/10 000) Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Átmeneti thrombocytosis. Nem gyakori: Súlyos csontvelő-depresszió, anaemia, leukopenia és thrombocytopenia. Immunrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Hirtelen fellépő légszomj és hörgőgörcs, ami súlyos és életveszélyes lehet. Ezeket a tüneteket vinka‑alkaloidok mitomicinnel történő egyidejű alkalmazásakor észlelték. A reakció jelentkezhet a vinka‑alkaloid adása után percekkel, órákkal, vagy a mitomicin adása után akár 2 héttel is. Ritka: Allergiás reakciókat, úgymint anaphylaxiát, bőrkiütést és vizenyőt figyeltek meg a vinkrisztin‑kezeléssel lehetséges összefüggésben olyan betegeken, akiket több komponensű kemoterápiás protokollok összetevőjeként kezeltek vinkrisztinnel. Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) Tumorlízis szindróma. Idegrendszeri betegségek és tünetek A neurológiai toxicitás a vinkrisztin legfontosabb mellékhatása. Az idegrendszeri toxicitás dózis- és életkorfüggő. A neurotoxocitás eredményeként székrekedés és ileus is kialakulhat. Gyakori: A leggyakrabban előforduló neurotoxikus mellékhatás a perifériás (vegyes: szenzoros és motoros) neuropathia, ami szinte minden betegnél kialakul. A neuromuscularis mellékhatások gyakran sajátos sorrendben jelentkeznek. Kezdetben csak érzészavarok és fonákérzések lépnek fel. A kezelés folytatása során neuralis fájdalom (többek között az állkapocsban és a herében) és további motoros rendellenességek jelentkezhetnek. A mély ínreflexek kieséséről, peroneus-bénulásról, izomgyengeségről, ataxiáról, és paralysisről is beszámoltak a kezelés folytatása során. Az agyidegek érintettsége – többek között az általuk beidegzett izmok izolált paresise és/vagy bénulása – is előfordulhat anélkül, hogy bárhol másutt izomgyengeség jelentkezne. Az agyidegbénulás és a gégeizmok gyengesége rekedtséget, hangszalag-paresist okozhat – többek között potenciálisan életveszélyes kétoldali hangszálparesis alakulhat ki. A külső szemizmok gyengesége ptosist okozhat; opticus és extraocularis neuropathia is felléphet. Múló jellegű kérgi vakságról is beszámoltak. Kettős látást, látóideg-sorvadást is megfigyeltek. A vinkrisztin vegetatív idegrendszeri, illetve központi idegrendszeri toxicitást is előidéz, bár ritkábban, mint perifériás neuropathiát. Nem gyakori: Néhány, vinkrisztinnel kezelt betegen – gyakran hypertonia kíséretében jelentkező – epilepsziás görcsökről számoltak be. Gyermekeken néhány esetben észleltek kómába torkolló rángógörcsöket. Központi idegrendszeri hatások – pl. megváltozott tudatállapot és pszichés változások (pl. depresszió, izgatottság, álmatlanság, zavarodottság, pszichózisok, hallucinációk) is jelentkezhetnek. A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nem gyakori: Süketség. Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori: Koszorúér-betegség, myocardialis infarctus. Kemoterápiás kombinációk részeként vinkrisztinnel, illetve korábban a mediastinum besugárzásával kezelt betegeken jelentkeztek. Ritka: Magas vagy alacsony vérnyomás. Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nem ismert: Esetenként súlyos hörgőgörcsről és nehézlégzésről számoltak be (esetenként mitomicin C-vel történő kombinált alkalmazáskor). Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Hányinger, hányás, székrekedés, hasi fájdalom. Székrekedés is kialakulhat a vastagbél felső szakaszán kialakult széklet-beékelődés miatt, ugyanakkor a végbél nem tartalmaz székletet. Emiatt kólikaszerű hasi fájdalmak jelentkezhetnek. Nem gyakori: Testsúlycsökkenés, étvágytalanság, hasmenés, paralyticus ileus (utóbbi különösen kisgyermekeken fordulhat elő). Ritka: A szájnyálkahártya gyulladása, bélelhalás és/vagy -perforáció. Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): Pancreatitis. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Ritka: Májvénák elzáródása (legfőképpen gyermekekben). A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: Alopecia (a vinkrisztin alkalmazásának abbahagyása után reverzibilis). Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Időskorúak esetében a vizeletretenciót okozó gyógyszer alkalmazását a vinkrisztin alkalmazását követő első néhány napban kötelező abbahagyni. Nem gyakori: Polyuria, dysuria, vizeletretenció (hólyag-atonia következtében), hyperuricaemia, húgysav-nephropathia. Ritka: SIADH szindróma (inadekvát antidiuretikus hormon-elválasztás): A gyógyszer – esetleg közvetlenül a hypothalamuson érvényesülő – neurotoxicitásával függhet össze. Ezekben a betegekben hyponatraemia alakul ki, a vizeletben nátrium ürül (vese- vagy mellékvese-betegség jelei nélkül), hypotoniával, kiszáradással, azotaemiával és vizenyőképződéssel. Folyadék-megszorítással mérsékelhető a hyponatraemia és a renalis nátriumveszteség. Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg): Inkontinencia. A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek A vinkrisztint is tartalmazó kemoterápiát követő végleges terméketlenség gyakoribb férfiakban, mint nőkben. Gyakori: Azoospermiát figyeltek meg vinkrisztint és prednizolont + ciklofoszfamidot, vagy mekloretamint + prokarbazint tartalmazó kombinált kemoterápiával kezelt férfiakon. Nem gyakori: Amenorrhea. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: Irritáció az injekció beadásának helyén. Nem gyakori: Láz, phlebitis, fájdalom, cellulitis és necrosis. Ezek a tünetek az érfal irritációja vagy a készítmény alkalmazása során bekövetkezett extravasatio után jelentkezhetnek. Ritka: Fejfájás. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Citotoxikus szerek A thrombosis a daganatos betegségekben fokozott kockázatot jelent, emiatt gyakran alkalmaznak véralvadásgátló kezelést. A betegség lefolyása során az adott betegnél jelentősen ingadozik a vér alvadékonysága, illetve fennáll az orális antikoagulánsok és a daganatellenes kemoterápiás szerek között interakciók lehetősége. Ezért, ha a kezelés során orális véralvadásgátló kezelés mellett döntenek, úgy növelni kell az INR (International Normalised Ratio) ellenőrzésének gyakoriságát. A citokróm P450 izoenzimek és a P-glikoprotein gátlószerei A vinka-alkaloidokat a citokróm P450 3A4 izoemzim (CYP3A4) metabolizálja, illetve azok a P‑glikoprotein szubsztrátjai. Ezért a CYP3A4, illetve a P-glikoprotein gátlószereinek (pl. ritonavir, nelfinavir, ketokonazol, itrakonazol, eritromicin, ciklosporin, nifedipin és nefazodon) egyidejű alkalmazásakor emelkedhet a vinkrisztin plaszmaszintje. Itrakonazol és vinkrisztin egyidejű adása korai és/vagy fokozott súlyosságú neuromuscularis mellékhatásokkal járt – minden bizonnyal a vinkrisztin metabolizmusának gátlásával összefüggésben.

Fenitoin és foszfenitoin

Élő vírust tartalmazó oltóanyagok

Digoxin

Kemoterápiával kezelt betegekben csökkent lehet a digoxin felszívódása, egyesekben ezért csökkenhet a digoxin terápiás hatása. Ennek megfelelően, ilyen kombinációk alkalmazásakor körültekintés illetve a digoxin adagjának módosítására lehet szükség.

Mitomicin C

Sugárkezelés

A vinkrisztin-kezelés alatt álló betegek monitorozását az onkológiai kemoterápiában jártas szakorvosnak kell végeznie. Véletlen intrathecalis alkalmazás után azonnali idegsebészeti beavatkozás szükséges a potenciálisan halálhoz vezető ascendáló paralysis megelőzése érdekében. A beavatkozást túlélők kezeléséről publikált közlemények szerint, rendkívül kisszámú betegen sikerült elhárítani az életveszélyes bénulást és a későbbi halált, ugyanakkor a rendkívül súlyos neurológiai szövődmények később csak részben szűntek meg. A vinkrisztin-szulfát véletlen, intrathecalis adása után a következő kezelést kell alkalmazni közvetlenül az injekció beadása után: 1. Lumbálpunkcióval a lehető legnagyobb mennyiségű liquor cerebrospinalist kell lebocsátani. 2. A lumbálpunkciós behatolásra felhasznált intervertebralis résen keresztül epiduralis katétert kell bevezetni a subarachnoidealis térbe és a liquorteret Ringer-laktát oldattal kell átöblíteni. 3. A Ringer-laktát oldat minden literéhez 25 ml friss fagyasztott plazmát (FFP) kell adni. 4. Az idegsebésznek agykamrai dréncsövet vagy katétert kell bevezetnie és folytatni kell a liquortér átöblítését a lumbálpunkció helyén történő folyadéklebocsátással. A Ringer-laktát oldatot folyamatos infúzióban kell adni: a natív oldatot 150 ml/óra, a FFP-val, az előbbiek szerint kiegészített oldatot pedig 75 ml/óra sebességgel. Az infúzió sebességét úgy kell beállítani, hogy a liquor cerebrospinalis fehérjekoncentrációja 150 mg/dl fölött maradjon. A közlemények szerint a következő intézkedéseket is alkalmazták kiegészítésképpen (azonban ezek nem feltétlenül nélkülözhetetlenek): ­ Folinsavat (100 mg) adtak intravénás bólusban, majd infúzióban, 25 mg/óra sebességgel 24 órán keresztül, illetve ezt követően 6 óránként ismételt, 25 mg-os bólusonként, egy héten keresztül. ­ 10 g glutaminsav intravénásan 24 óra alatt, majd 3×500 mg naponta szájon át, egy hónapon keresztül. ­ A piridoxint 50 mg-os dózisban, 30 perces intravénás infúzióként adták, 8 óránként . Fentiek szerepe a neurotoxicitás mérséklésében nem egyértelmű. Májműködési zavar esetén emelkedhet a vinkrisztin koncentrációja a vérben, illetve megnyúlhat a felezési ideje a vérplazmában – ez a mellékhatások fokozódásával jár. A készítmény kizárólag fokozott elővigyázatossággal alkalmazható előzetes vagy egyidejű citosztatikus vagy irradiációs kezelés, leukopenia, thrombocytopenia és májkárosodás esetén, valamint időskorban, mert az idős betegek fogékonyabbak lehetnek a vinkrisztin-szulfát neurotoxikus hatásaira. A neurotoxikus tünetek (pl. csökkent reflexek, paraesthesia, hypotonia és/vagy motorikus gyengeség) jelentkezésekor a kezelést meg kell szakítani. A vinkrisztin neurotoxikus hatása additívan érvényesülhet egyéb neurotoxikus szerekkel történő együttadás esetén, illetve a vinkrisztin neurotoxikus hatását a gerincvelő besugárzása, vagy neurológiai betegség fokozhatja. A normál bélműködés biztosítására (paralyticus ileus veszély) megfelelő étrend alkalmazása, laxativumok – különösen laktulóz – adása szükséges. Beöntésre is szükség lehet. A vinkrisztint körültekintően kell alkalmazni ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében. A hemoglobin- és a hematokrit-értékeket, a thrombocytaszámot, a qualitatív és a quantitatív leukocytaszámot, az SGPT-t és SGOT-t, a szérum bilirubin- és az LDH-szintet rendszeresen monitorozni kell. Habár általában a neurotoxicitás és nem a csontvelő-szuppresszió miatt kell az adagot korlátozni, a kezelőorvosnak és a betegnek egyaránt figyelni kell a leukopenia következtében fellépő bármilyen szövődménnyel járó infekció jeleire is. A kezelés során a fehérvérsejtszámot gondosan ellenőrizni kell. Ha a fehérvérsejtszám 3000/mm³ alá csökken, javasolt profilaktikusan antibiotikumot adni. Leukopenia ill. infekció fennállása esetén felmerül a vinkrisztin-kezelés elhalasztása. A leukopenia és a thrombocytopenia fokozott kockázata miatt gondosabb monitorozás szükséges, ha a betegen a korábbi kezelés vagy a betegség hatására csontvelő-szuppresszió alakult ki. Akut húgysavas nephropathia kialakulásának megelőzésére a szérum húgysavszintet rendszeresen ellenőrizni kell és biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt és a diurézist. A szérum húgysavszintet rendszeresen ellenőrizni kell. Allopurinol adása és a vizelet alkalizálása szükséges lehet, illetve razburikáz alkalmazása is szóba jöhet. A hyponatraemia vagy az antidiuretikus hormon-szekréciózavar esetén a vinkrisztin terápiát átmenetileg fel kell függeszteni, csökkenteni kell a folyadékbevitelt és szükség esetén diuretikumot kell alkalmazni. A kezelés ideje alatt és befejezése után további 6 hónapon keresztül mind a férfi-, mind a nőbetegeknek nem-hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazniuk (lásd 4.6 pont). Vakcinálás ellenjavallt a vinkrisztin-kezelés alatt (l. 44.5 pont). Ügyelni kell arra, nehogy a vinkrisztin a szembe kerüljön. A készítmény szembe kerülése után a szemet azonnal nagy mennyiségű vízzel ki kell öblíteni, a súlyos cornea-irritáció és -ulceratio elkerülése végett. Nem szűnő szemirritáció esetén a betegeknek szemész szakorvoshoz kell fordulniuk! A véletlenül a bőrre került oldatot bő vízzel le kell mosni, majd a területet folyékony szappannal bekenni és alaposan leöblíteni. Az injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a tű a vénában van-e. Az extravasatio fájdalmas lokális reakciót, és szöveti necrosist okoz, ezért ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a beadást, és az injekció maradék részét egy másik vénába kell beadni. A sérült területen hialuronidáz injekcióval enyhíthetők a tünetek és a régió kíméletes melegítése elősegíti a vinkrisztin-szulfát eloszlását, és minimálisra csökkenti a panaszokat és az esetleges cellulitist. A készítmény 0,2 mg propil-parahidroxibenzoátot és 1,3 mg metil-parahidroxibenzoátot tartalmaz injekciós üvegenként, melyek későbbiekben jelentkező allergiás reakciókat, ritkán hörgőgörcsöt okozhatnak. A készítmény 50 mg 96%-os etanolt tartalmaz injekciós üvegenként. Alkoholprobléma esetén a készítmény ártalmas. Terhes vagy szoptató nők, gyermekek és magas rizikófaktorú betegek (pl.: májbetegség vagy epilepszia) esetén a készítményalkalmazása megfontolandó.

Terhesség A vinkrisztin terhességben történő alkalmazására vonatkozóan rendelkezésre álló adatok mennyisége limitált. A preklinikai vizsgálatok genotoxicitást, teratogenitást mutattak, felnőtt állatok esetén a nem‑toxikus dózisok foetalis resorptiót, malformációt és halált okoztak. Vinkrisztin adása különösen kerülendő a terhesség első trimeszterének ideje alatt. Vinkrisztin kizárólag az előny/kockázat szigorú mérlegelésével, akkor adható terhes nőnek, ha feltétlenül szükséges. A kezelés ideje alatt és annak befejezése után további 6 hónapon keresztül nem-hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazni (lásd még 4.4 pont). Ha a kezelés során alakul ki terhesség, akkor a beteget kötelező tájékoztatni a születendő gyermeket potenciálisan fenyegető veszélyekről és gondos monitorozás szükséges. A vinkrisztin genotoxikus hatásokat fejthet ki. Ennél fogva megfontolandó a genetikai tanácsadás lehetősége, ha a vinkrisztin-kezelés során alakul ki terhesség, illetve ez ajánlott a kezelést követően gyermeket vállalni akaró betegek számára is. Szoptatás Nem ismert, hogy a vinkrisztin kiválasztódik-e az anyatejbe. A kezelés alatt a szoptatás felfüggesztése javasolt. Termékenység A vinkrisztin-kezelés maradandó meddőséget okozhat. Ezeknek, a termékenyítő-/fogamzóképességet károsító hatásoknak a reverzibilitása a beteg életkorától és az alkalmazott dózistól függ. Gyakran figyeltek meg azoospermiát vinkrisztin és prednizolon + ciklofoszfamid, vagy mekloretamin + prokarbazin kombinációval végzett kemoterápiával kezelt férfiakon. Ritkábban észleltek amenorrhoeát vinkrisztint is tartalmazó kemoterápiával kezelt nőkön. A betegekkel meg kell beszélni a termékenység tekintetében várható kilátásokat. A férfibetegeket a hímivarsejt-konzerválásról kell tanácsokkal ellátni. A kezelés ideje alatt és befejezése után további 6 hónapon keresztül a férfiak esetében is nem-hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazni.

A vinkrisztin használatát követően kialakuló mellékhatások dózisfüggőek. Ezért az előírtnál nagyobb adagok alkalmazásakor várható ezek nagyobb mértékű jelentkezése. Tizenhárom évesnél fiatalabb gyermekeken a javasolt dózis 10-szeresének megfelelő túladagolás fatális volt. Ebben a betegcsoportban már 3‑4 mg/m² dózisok súlyos tüneteket okozhatnak. Felnőtteken 3 mg/m² vagy nagyobb egyszeri adag alkalmazása után várhatók súlyos tünetek. A vinkrisztin-szulfátnak nincs ismert antidotuma. A túladagolás kezelése tüneti és szupportív. Túladagolás esetén a beteg gondos monitorozása szükséges. Megfontolandók a következő intézkedések: ­ a szérum elektrolitok koncentrációit és a folyadékháztartás egyensúlyát gondosan monitorozni kell. SIADH (inadekvát antidiuretikus hormon-elválasztás) tüneteinek jelentkezésekor kötelezően be kell vezetni a folyadék-megszorítást. ­ görcsgátlók adása az epileptiform görcsök gátlása céljából. (fenobarbitál). ­ a szív-érrendszer monitorozása. ­ a vérkép monitorozása, illetve beavatkozás a csontvelő-depresszió megfigyelt mértéke szerint. ­ beöntések adása ileus megelőzése céljából. ­ folinsav adható a következő javasolt séma szerint: 100 mg iv. háromóránként, 24 órán keresztül, majd 6 órás időközönként, legalább 48 órán keresztül.

Farmakoterápiás csoport:Antineoplasztikus szerek, Vinca-alkaloidok és analogok, ATC kód: L01CA02 A vinkrisztin növényi eredetű alkaloid (Catharanthus roseus). Reverzibilisen blokkolja a mitotikus sejtosztódást a metafázisban. A mitotikus mikrotubulusokhoz való kötődése révén gátolja a mitotikus orsó kialakulását. A tumorsejtekben szelektíven gátolja a DNS-repair mechanizmust, és a DNS‑dependens RNS-polimeráz enzim gátlása révén az RNS-szintézist. A vinca-alkaloidok különféle módokon fejthetik ki hatásukat erre a sejtosztódási folyamatra: ­ a tubulin specifikus kötőhelyéhez kapcsolódva tubulin-alkaloid aggregációs komplexet képeznek; ­ a tubulin nagy affinitású kötőhelyéhez kapcsolódva bejutnak a mikrotubulusokba és meggátolják a tubulin további beépülését a már létező mikrotubulusba; ­ a mikrotubulus falán található, alacsony affinitású kötőhelyéhez kapcsolódva a protofilamentumok szétválását idézik elő. A vinkrisztin más sejtrendszereket is befolyásolhat, többek között az RNS, a DNS, a ciklikus-AMP, a lipidek és a kalmodulin-függő Ca²⁺-transzport ATPáz szintézisét.

Eloszlás Intravénás befecskendezés után a vinkrisztin rövid idő alatt eltűnik a szérumból: 15‑30 percen belül a dózis több mint 90%-a eloszlik a vér egyéb összetevőiben és a szövetekben. Eloszlási térfogata (egyensúlyi viszonyok között) 8,4±3,2 l/kg. Az intravénás alkalmazás után 20 perccel a vinkrisztin dózis több mint fele a vér ‑ tubulint nagy koncentrációban tartalmazó ‑ alakos elemeihez (mindenekelőtt vérlemezkékhez) kötődik. Úgy tűnik, hogy intravénás bólus injekcióban adva rendkívül lassan jut be a liquor cerebrospinalisba – ám ennek ellenére a vinkrisztin súlyos központi idegrendszeri mellékhatásokat okozhat. Biotranszformáció A vinkrisztin nagymértékben metabolizálódik, feltehetően a máj mikroszomális citokróm P450 enzimrendszerében, többek között a CYP3A által. Elimináció A plazmajellemzők elemzése kimutatta, hogy gyors intravénás alkalmazás után a vinkrisztin eliminációja a plazmából leginkább egy háromfázisú modellel írható le. Az iniciális, átlagos, és terminális felezési idő 5 perc, 2,3 óra, illetve 85 (19‑155) óra. A plazma-clearance lassú, ezért a kezelések között legalább egy hetes időközök szükségesek, a kumulatív toxicitás elkerülése céljából. A kiválasztás legfontosabb szerve a máj, a befecskendezett dózis kb. 80%-a a székletbe, 10-20%-a a vizeletbe választódik ki.

Májműködési zavarokban szenvedő betegek

Gyermekek és serdülők