HATÓANYAGOK |
|
Javallatok: Sebészeti és szülészeti beavatkozások intrathecalis (spinalis, subarachnoidealis) anesztéziájának a létrehozása.
A Bucain Actavis 5 mg/ml hyperbar oldatos injekció 1,5‑3 órán át tartó hasi (beleértve a császármetszést is), urológiai és alsó végtagi sebészeti beavatkozások anesztéziájának a biztosítására alkalmas.
Spinalis anesztézia létrehozása bármely korosztályba tartozó felnőtt és gyermek betegeknél.
Ellenjavallatok: · A készítmény hatóanyagával, amid‑típusú helyi érzéstelenítőkkel, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
· Intravascularis injekcióként történő alkalmazás.
· Kifejezett hypotensio, pl. cardiogen vagy hypovolaemiás sokk esetén.
· Adrenalin tartalmú bupivakain befecskendezése a végartériák területére (penis blokád, Oberst blokád) ischaemias szöveti necrosist okozhat.
Megjegyzés: Specifikusan gyermekgyógyászati betegekre vonatkozóan nem állapítottak meg ellenjavallatokat.
Az alábbi általános ellenjavallatokat figyelembe kell venni az intrathecalis anesztézia alkalmazása során.
· A központi idegrendszer akut, aktív megbetegedései: meningitis, daganat, poliomyelitis és intracranialis vérzés.
· Spinal stenosis, aktív betegség (pl. csigolyagyulladás, gerinc‑tuberkulózis, daganat) vagy friss sérülés (pl. törés) a csigolyaoszlopon.
· Septicaemia.
· Anaemia perniciosa a gerincvelő szövődményes subacut degeneratiojával.
· A behatolási pont helyén vagy annak szomszédságában levő pyogen fertőzés.
· Véralvadási zavarok, vagy fennálló/folyamatban lévő antikoaguláns kezelés.
Adagolás: A spinalis befecskendezés csak a subarachnoidealis tér egyértelmű azonosítása után végezhető el. Gyógyszert mindaddig nem szabad beadni, amíg nem tiszta a spinalis punkciós tűn keresztül spontán távozó, vagy aspiratioval nyert cerebrospinalis folyadék (CSF).
A spinalis anesztézia sikertelenségéről a betegek 1-5%-a esetében számoltak be.
A sikertelenség egyik oka a helyi érzéstelenítő rossz intrathecalis eloszlása lehet - azaz a gyógyszer szekvesztrálódik a durazsákon belül annak caudalis részében, vagy egy, a liquortérrel gyengén közlekedő kompartmentben. Ezekben az esetekben jobban szétterjedő, azaz hatékonyabb blokád érhető el a beteg testhelyzetének ideiglenes megváltoztatásával. Ha a blokád kiegészítése válik szükségessé, azt más magasságban és csökkentett mennyiségű helyi érzéstelenítőszerrel szabad végrehajtani.
N.B.: Csak egyetlen ilyen külön próbálkozás végezhető!
Felnőttek
A táblázatban megadott adagolási javaslatok csak iránymutató adagoknak tekinthetők és csakis átlagos testfelépítésű felnőtteknél alkalmazhatók. A dózist csökkenteni kell időseknél és előrehaladott terhességben. Az eloszlás és hatástartam nagymértékű egyéni eltéréseinek ismeretében pontos dózis-meghatározásra nincs lehetőség.
20 mg-ot meghaladó bupivakain adagok spinalis alkalmazásának hatásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre szakirodalmi adat.
Adagolási és alkalmazási javaslat
Bucain Actavis 5 mg/ml hyperbar oldatos injekció
Az érzéstelenítés tervezett felső szintje |
% |
Az injekció helye |
A beteg helyzete |
Dózis |
Kezdet perc |
Idő-tartam
óra |
Javallatok |
|
|
|
|
ml |
mg |
|
|
|
L1
T5 |
0,5
0,5 |
L3/4/5
L2/3/4 |
Ülő
Vízszin-tes |
1,5-3
3-4 |
7,5-15
15-20 |
5-8
5-8 |
2-3
1,5-2,0 |
Alsó végtag-, urológiai sebészet, a gáttájék sebészete.
Megjegyzés: A betegnek az injekció beadása után 2-3 percig vízszintesen kell feküdnie. Ha szédülés, gyengeség érzés lép fel, ugyancsak fektetendő.
Alhasi sebészet (beleértve a császármetszést is) |
Újszülöttek, csecsemők és gyermekek, legfeljebb 40 ttkg‑ig
A bupivakain 5 mg/ml hyperbar oldatos injekció alkalmazható gyermekeknél.
A gyermekek spinalis anesztéziájához alkalmazott gyógyszer megfelelő dózisainak megválasztása a felnőttek és gyermekek közötti különbségek alapos ismeretét igényli. Az egyik ilyen különbség az, hogy az újszülöttek és kisgyermekek esetében a CSF térfogat viszonylagosan nagy, ezért ez a korcsoport az azonos anesztetikus hatás eléréséhez viszonylag magasabb dózis/ttkg adagot igényel.
Kisgyermekeknél az idegek myelin borítása kevésbé fejlett, emiatt a szer diffúziója könnyebbé válhat, így az anesztézia létrejötte is gyorsabb lehet.
Gyermekgyógyászati regionális anesztéziát csak olyan szakorvos végezhet, aki jól ismeri mind a gyermekpopuláció sajátosságait, mind a beavatkozási technikát.
A táblázatban feltüntetett dózisok iránymutatásként tekintendők gyermekgyógyászati alkalmazáshoz.
Egyének közötti eltérések előfordulnak. A specifikus blokádtechnikákat befolyásoló tényezők és a beteg egyéni igényei vonatkozásában az általánosan elfogadott tankönyvekben leírtakat kell figyelembe venni. A megfelelő anesztéziát biztosító legalacsonyabb dózist kell alkalmazni.
Táblázat: Adagolási ajánlások újszülöttek, csecsemők és gyermekek számára:
Testtömeg (kg) |
Dózis (mg/ttkg) |
<5 |
0,40‑0,50 mg/ttkg |
5‑15 |
0,30‑0,40 mg/ttkg |
15‑40 |
0,25‑0,30 mg/ttkg |
Az anesztézia beállása lassúbb, mint lidokain esetében, időtartama pedig várhatóan 60‑120 perc.
Mellékhatások:
Általános
A spinalis érzéstelenítés kapcsán észlelt mellékhatások általában az alkalmazott gyógyszertől függetlenül, magának az idegi blokádnak a következményei (pl. hypotensio, bradycardia, átmeneti vizelet-retentio), vagy a beadás közvetlen hatása (pl. spinalis haematoma, post‑spinalis fejfájás) vagy a közvetett hatása (pl. meningitis vagy epiduralis abscessus).
A nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát az alábbiak szerint határozták meg (MedDRA):
Nagyon gyakori (³1/10)
Gyakori (³1/100 – <1/10)
Nem gyakori (³1/1000 – <1/100)
Ritka (³1/10 000 – <1/1000)
Nagyon ritka (<1/10 000)
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:
Nagyon gyakori: hypotensio, bradycardia
Ritka: szívmegállás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Nagyon gyakori: hányinger
Gyakori: hányás
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: postspinalis fejfájás
Nem gyakori: paraesthesia, paresis, dysaethesia
Ritka: nem szándékos teljes spinalis blokád, paraplegia, neuropathia, paralysis, arachnoidis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:
Gyakori: vizelet-retentio és vizelet inkontinencia.
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:
Nem gyakori: izomgyengeség és hátfájás
Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka: allergiás reakciók, anaphylaxiás shock
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Ritka: légzésdepresszió
Akut szisztémás toxicitás
Akut szisztémás toxicitás - más helyi érzéstelenítőkhöz hasonlóan - a bupivakain alkalmazásakor is előfordulhat magas dózisban történő adagolás, túladagolás, vagy akaratlan intravascularis injekció kapcsán. Más lokális anesztetikumokkal együtt adva a toxikus hatások összeadódhatnak és szisztémás toxikus reakciók alakulhatnak ki. A toxikus reakciók elsősorban a központi idegrendszert és a szív-érrendszert érinthetik. A spinalis anesztéziához szükséges adag azonban olyan kicsi (20%-a az epiduralis érzéstelenítéshez szükséges adagnak, vagy még kevesebb), hogy az akut szisztémás toxicitás meglehetősen ritka és ilyen esetről ezidáig még nincsen közlés.
Gyermekek
A gyermekeknél észlelt, gyógyszer‑mellékhatások a felnőtteknél észleltekhez hasonlóak, ugyanakkor gyermekeknél a toxicitás korai jelei nehezen megállapíthatók meg, mivel a blokádot gyakran szedáció vagy általános érzéstelenítés mellett hozzák létre.
Az akut szisztémás toxicitás kezelése
Ha akut szisztémás toxicitás jelei mutatkoznak vagy teljes spinalis érzéstelenség jön létre, a helyi érzéstelenítő injekció beadását azonnal fel kell függeszteni és a cardiovascularis vagy az idegrendszeri (görcsrohamok, depresszió) tüneteket kezelni kell.
A keringés leállása esetén haladéktalanul cardiopulmonalis resuscitatiót kell végezni.
Az optimális oxigénellátás, a légzés és a keringés támogatása és az acidózis kezelése létfontosságú, mivel a hypoxia és az acidózis fokozza a helyi érzéstelenítők szisztémás toxicitását.
Ha cardiovascularis depresszió jön létre (hypotensio, bradycardia) a megfelelő kezelés lehet az intravénás folyadék bevitel, vazopresszorok vagy inotróp szerek alkalmazása. Gyermekek esetében az adagot, az életkort is figyelembe véve, a testtömeg alapján kell kiszámítani.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztü.
Interakciók: A bupivakaint óvatosan kell alkalmazni a helyi érzéstelenítőkkel rokon szerkezetű gyógyszerekkel pl.: antiarrhythmiás szerekkel (pl. lidokain, mexiletin) kezelt betegeknél, mivel a toxikus hatások összeadódhatnak.
Habár a bupivakain és a III. osztályba tartozó antiarrhytmikumok közötti interakciókat nem vizsgálták, a két szer együttadása fokozott óvatosságot igényel, lásd 4.4 pont.
Figyelmeztetések: A regionális vagy lokális érzéstelenítési eljárásokat – a nagyon kis kiterjedésű beavatkozásokat kivételével - mindig megfelelően felszerelt és megfelelő személyzettel rendelkező helyen kell elvégezni, ahol azonnal rendelkezésre állnak a monitorozáshoz és a resuscitatióhoz szükséges felszerelések, valamint gyógyszerek.
A készítmény az aneszteziológiában jártas, megfelelően képzett orvos felügyelete mellett alkalmazható. A beavatkozást végző klinikus orvosoknak előzetesen megfelelő és kielégítő mélységű képzésben kellett részesülniük a kérdéses eljárás elvégzését illetően, és ismerniük kell a mellékhatások, a szisztémás toxicitás vagy más komplikációk megállapításának és kezelésének módját (lásd 4.9 pont).
Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a véralvadásgátlókkal (pl. heparin) végzett kezelés fokozhatja az injekció beadásának helyén jelentkező vérzés intenzitását. Véletlen érsérülés következtében súlyos vérzés alakulhat ki. Ajánlatos véralvadási vizsgálatok elvégzése és/vagy a vérzési idő meghatározása. A veszélyes mellékhatások kockázatának lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges odafigyelés szükséges az alábbi betegcsoportoknál:
- részleges vagy teljes AV‑blokkban szenvedő betegeknél, mivel a lokális anesztetikumok ronthatják a vezetési időt.
- előrehaladott korú vagy rossz általános állapotú betegeknél.
- súlyos máj‑ és/vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek. Ebben a betegcsoportban sebészeti beavatkozásokhoz a regionális anesztézia lehet az optimális választási lehetőség.
Gerincvelői (spinalis) érzéstelenítést csak megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkező orvos végezhet, illetve az csak az ő felügyelete mellett történhet.
Abban az esetben, ha akut szisztémás toxicitás vagy magasra terjedő teljes spinalis blokád jelentkezik, a helyi érzéstelenítő injekció beadását azonnal fel kell függeszteni (lásd 4.9 pont). Az aneszteziológusnak a műtét végéig folyamatosan készenlétben kell lennie, majd felügyelnie kell a beteg állapotának ellenőrzését mindaddig, amíg az anesztézia hatása el nem múlik.
A vénabiztosításnak - intravénás infúzió - még a spinalis anesztézia bevezetése előtt meg kell történnie.
Amennyiben a bupivakain magas vérkoncentrációt ér el, a többi helyi érzéstelenítőhöz hasonlóan akut toxicitást okozhat a központi idegrendszerben és a keringési rendszerben. A magas koncentráció a vérben főképp az akaratlan intravénás beadás következménye. Kamrai arrhytmiákról, fibrillatióról, hirtelen fellépő cardiovascularis elégtelenségről és halálesetről is beszámoltak a magas szisztémás bupivakain koncentrációval összefüggésben.
Normál dózisok esetén magas szisztémás koncentrációk nem jöttek létre.
Annak ellenére, hogy a regionális anesztézia gyakran optimális érzéstelenítési technika, az alábbi felsorolásnak megfelelően néhány beteg fokozottabb figyelmet igényel:
· A terhesség végén.
· Azok a betegek, akiknél az előzetes kórtörténetben részleges vagy teljes szívmegállás szerepel, mivel a helyi érzéstelenítők csökkenthetik a myocardialis átvezetést.
· Hypovolaemiás betegeknél kifejlődhet hirtelen és súlyos hypotensio, amit számításba kell venni a helyi érzéstelenítő alkalmazása során. A spinalis blokk kialakulása után a felnőtteknél szinte minden alkalommal észlelt hypotensio a 8 éven aluli gyermekek esetében ritkán tapasztalt jelenség.
· Az életkoruk vagy más megállapított ok miatt – mint pl. megnagyobbodott máj vagy súlyos vesebetegség – rossz általános állapotban levő betegek.
· Előrehaladott májbetegségek vagy súlyos vese-diszfunkció esetén.
· Amennyiben a beteget III. osztályba tartozó antiarrhytmikummal (pl. amiodaron) kezelik, állandó felügyeletet és EKG monitorozást kell biztosítani, mivel a szívhatások összeadódhatnak.
Ritka, mégis súlyos mellékhatás alakulhat ki spinalis anesztézia során a magasra terjedő teljes spinalis blokád következményeként, ami keringési vagy légzési depresszióban nyilvánulhat meg. A kiterjedt szimpatikus blokád keringési depressziót okoz, amely hypotensióhoz, bradycardiához vagy szívmegálláshoz vezet. A légzőizmokat (beleértve a diaphragmát is) beidegző idegek blokádja légzési depressziót okozhat.
A hypotensio és a bradycardia kockázata csökkenthető a keringés krisztalloid vagy kolloid oldatokkal történő "feltöltése" révén, vagy érösszehúzó szer (pl. 20‑40 mg efedrin) izomba való befecskendezésével. A hypotensiót azonnal kezelni kell pl. 5‑10 mg efedrin intravénásalkalmazásával, majd a kezelést szükség szerint meg kell ismételni.
Cerebrovascularis betegségben vagy coronaria sclerosisban szenvedő betegek rosszul viselik a hypotensiót.
Megemelkedett kockázati tényezőt jelent a magasra terjedő teljes spinalis blokád az időseknél és előrehaladott terhességben lévőknél, ezért a dózist csökkenteni kell.
Az intrathecalis anesztézia ritka következménye neurológiai sérülés, mint pl. paraesthesia, anaesthesia, motoros gyengeség és paralysis. Ritkán ezek a tünetek tartósan is megmaradnak. A krónikus neurológiai megbetegedéseket - mint pl. a sclerosis multiplex, stroke következtében létrejött régi hemiplegia, paraplegia és neuromuscularis megbetegedéseket - valószínűleg nem súlyosbítja a spinalis érzéstelenítés, de ezek a kórképek elővigyázatosságot igényelnek.
Megjegyzés: miután a gerincvelői érzéstelenítés előnyös lehet az általános anesztéziával szemben egyes magas kockázatú betegek esetében, ha a rendelkezésre álló idő megengedi, tanácsos megkísérelni a betegek általános állapotának műtét előtti optimalizálását.
Terhesség és szoptatás: Terhesség
A bupivakain alkalmazható a terhesség és szoptatás alatt.
Fontos kiemelni, hogy nagyszámú terhes és fogamzóképes korban levő nő részesült bupivakain kezelésben. Eddig nem számoltak be a reproduktív folyamat specifikus zavarairól, például nem jelentették a fejlődési rendellenességek előfordulási gyakoriságának fokozódását sem.
Előrehaladott terheseknél dóziscsökkentésre van szükség (lásd 4.2 pont).
Szoptatás
Más helyi érzéstelenítőkhöz hasonlóan a bupivakain is kiválasztódik az anyatejbe, de csak olyan kis mennyiségben, hogy ez általában nem jár az újszülött károsodásának veszélyével.
Túladagolás: Előírásszerű alkalmazás esetén nem valószínű, hogy a bupivakain olyan magas vérszintet érne el, amely szisztémás toxicitáshoz vezet. Egyéb helyi érzéstelenítővel történő egyidejű alkalmazáskor azonban a toxikus hatások összeadódnak és szisztémás toxikus reakciókat okozhatnak. (lásd 4.8 pont az „Akut szisztémás toxicitás” és „Az akut szisztémás toxicitás kezelése” részeket)
Farmakodinámia: Farmakoterápiás csoport: Helyi érzéstelenítők.
ATC kód: N01BB01
Hatóanyaga, a bupivakain amid-típusú helyi érzéstelenítő szer. Más helyi érzéstelenítőkhöz hasonlóan reverzíbilisen blokkolja az idegrostok ingerületvezetését azáltal, hogy gátolja a nátrium ionok beáramlását az idegsejt membránján keresztül.
A bupivakain gerincvelői (spinalis) alkalmazásakor az érzéstelenség gyorsan beáll és közepesen, ill. hosszan tart. A hatástartam függ az alkalmazott adag nagyságától.
A Bucain Actavis 5 mg/ml hyperbar oldatos injekció hiperbárikus oldat és a subarachnoidealis téren belül a kezdeti terjedést jelentősen befolyásolja a gravitáció. Cranialis irányú terjedése gyorsabb, mint az izobarikus oldatoké, még vízszintes helyzetben is, amikor a nehézségi erő hatása minimális. A nagyobb intrathecalis eloszlási tér és az ebből következő alacsonyabb csúcskoncentrációk következményeként az anesztézia időtartama rövidül.
A glükózmentes oldat alacsonyabb szegmentumokra kiterjedő, de hosszabb időtartamú blokádot hoz létre, mint a hiperbárikus oldat.
Farmakokinetika: A bupivakain pKa-értéke 25°C-on 8,1 és olaj/víz eloszlási hányadosa 27,5. A metabolit is rendelkezik farmakológiai aktivitással, de kevésbé hatékony, mint a bupivakain.
A bupivakain teljes és bifázisos abszorpciót mutat a subarachnoidealis térből az 50 és a 408 perces kétfázisos felezési idejével. A lassú abszorpciós fázis az elimináció meghatározó faktora, ami magyarázatot ad arra, hogy az aktuális felezési idő miért nagyobb, mint intravénás alkalmazás esetén.
A bupivakain vérkoncentrációja alacsony az intrathecalis érzéstelenítés után, mivel kis dózist igényel, összehasonlítva más regionális érzéstelenítés után tapasztaltakkal. A subarachnoidealis térből viszonylag lassan szívódik fel. Ez a lassú felszívódás, valamint a spinalis anesztéziához szükséges alacsony dózisok miatt alacsony a kialakuló plazma csúcskoncentráció, várhatóan mintegy 0,4 mikrogramm/ml minden 100 mg‑nyi befecskendezett gyógyszer után. Ez azt jelenti, hogy az ajánlott maximális dózis (20 mg) alkalmazása után is legfeljebb 0,1 mikrogramm/ml plazmaszint várható.
Intravénás adagolást követően a bupivakain teljes plazma‑clearance értéke 0,58 1/perc, dinamikus egyensúlyi állapotban mért eloszlási térfogata (Vd ss) 73 liter, eliminációs felezési ideje 2,7 óra, a májextrakció aránya pedig 0,40. A bupivakain a plazmában az alfa‑1‑karbonsav glikoproteinhez kötődik 96%‑ban. A bupivakain clearance majdnem teljes mértékben a májban történő metabolizáció eredménye, tehát a máj perfúziójától és metabolizáló enzimjeinek az aktivitásától függ.
A bupivakain gyorsan áthatol a placentán és a szabad gyógyszerfrakció jut dinamikus egyensúlyi állapotba. Miután az anyához viszonyítva a magzatban a plazmakötődés kisebb, az utóbbiban mérhető teljes plazmakoncentráció is kisebb marad. A szabad gyógyszerkoncentrációk azonban azonosak.
Gyermekeknél a farmakokinetika hasonló a felnőttekéhez.
A bupivakain megjelenik az anyatejben. |
|