A piperacillin/tazobaktám az alábbi fertőzések kezelésére javallt felnőtteknél és 2 évesnél idősebb gyermekeknél (lásd 4.2 és 5.1 pont): Felnőttek és serdülők - Súlyos pneumonia, beleértve a kórházban szerzett és lélegeztetéssel összefüggő pneumoniát is - Szövődményes húgyúti fertőzés (beleértve a pyelonephritist is) - Szövődményes intraabdominális fertőzések - Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések (beleértve a diabeteses láb fertőzéseket is) A fent felsorolt, baktaeremiával vagy gyaníthatóan baktaeremiával társuló fertőzésben szenvedő betegek kezelésére. A piperacillin/tazobaktám alkalmazható a gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta lázas neutropeniában szenvedő betegek kezelésére. 2 – 12 éves gyermekek - Szövődményes intraabdominalis fertőzések A piperacillin/tazobaktám alkalmazható a gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta lázas neutropeniában szenvedő gyermekek kezelésére. Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket figyelembe kell venni.

A készítmény hatóanyagaival, bármilyen más penicillin-típusú antibakteriális szerrel vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Bármilyen más, béta-laktám hatóanyaggal (pl. cefalosporin, monobaktám vagy karbapenem) szembeni, az anamnézisben szereplő akut, súlyos allergiás reakció.

Adagolás A piperacillin/tazobaktám dózisa és alkalmazásának gyakorisága a fertőzés súlyosságától és helyétől, valamint a várható kórokozóktól függ. Felnőtt és serdülőkorú betegek Fertőzések A szokásos adag 4 g piperacillin/0,5 g tazobaktám 8 óránként. Nosocomialis pneumoniában és neutropeniás betegek bakteriális fertőzéseiben a javasolt adag 4 g piperacillin/0,5 g tazobaktám 6 óránként. Ez az adagolási séma egyéb indikált fertőzések kezelésére is alkalmazható, ha az különösen súlyos. Az alábbi táblázat felnőtt és serdülőkorú betegekre vonatkozóan foglalja össze a kezelés gyakoriságát és a javasolt dózist, indikáció vagy betegség szerint:

A kezelés gyakorisága	Piperacillin/Tazobactam Kabi 4 g/0,5 g
6 óránként	Súlyos pneumonia
	Gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta lázas neutropeniás felnőttek
8 óránként	Szövődményes húgyúti fertőzések (beleértve a pyelonephritist is)
	Szövődményes intraabdominális fertőzések
	Bőr- és lágyrészfertőzések (beleértve a diabeteses láb fertőzéseket is)

Vesekárosodásban szenvedő betegek Az intravénás adagot a vesekárosodás aktuális mértékének megfelelően az alábbiak szerint kell módosítani (minden betegnél gondosan ellenőrizni kell a hatóanyag okozta toxicitás tüneteit; a gyógyszer adagját és az adagolás gyakoriságát ennek megfelelően kell módosítani):

Kreatinin-clearance (ml/perc)	piperacillin/tazobaktám (javasolt adag)
> 40	Dózismódosítás nem szükséges
20 – 40	Javasolt maximális adag: 4 g/0,5 g 8 óránként
< 20	Javasolt maximális adag: 4 g/0,5 g 12 óránként

Hemodializált betegeknek minden egyes dialízis-kezelés után egy további 2 g piperacillin/0,25 g tazobaktám adagot kell adni, mert a hemodialízis 4 óra alatt eltávolítja a piperacillin 30%-50%-át. Májkárosodásban szenvedő betegek Dózismódosítás nem szükséges (lásd 5.2 pont). Idős betegek Normális veseműködésű vagy 40 ml/min-t meghaladó kreatinin-clearance-ű időseknél dózismódosítás nem szükséges. Gyermekpopuláció (2-12 éves kor) Fertőzések Az alábbi táblázat 2-12 éves gyermekgyógyászati betegekre vonatkozóan foglalja össze a kezelés gyakoriságát és a testtömeg szerinti adagot, indikáció vagy betegség szerint:

A testtömeg alapján számított dózis és adagolási gyakoriság	Indikáció / betegség
80 mg piperacillin/10 mg tazobaktám testtömeg-kilogrammonként 6 óránként	Gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta láz neutropeniás gyermekeknél*
100 mg piperacillin/12,5 mg tazobaktám testtömeg-kilogrammonként 8 óránként	Szövődményes intraabdominális fertőzések*

^*Nem haladhatja meg az adagonként maximum 4 g/0,5 g-ot, 30 perc alatt. Vesekárosodás Az intravénás adagot a vesekárosodás aktuális mértékének megfelelően kell módosítani (minden betegnél gondosan ellenőrizni kell a hatóanyag okozta toxicitás tüneteit; a gyógyszer adagját és az adagolás gyakoriságát ennek megfelelően kell módosítani):

Kreatinin-clearance (ml/perc)	piperacillin/tazobaktám (javasolt adag)
> 50	Dózismódosítás nem szükséges.
≤ 50	70 mg piperacillin/8,75 mg tazobaktám/ttkg 8 óránként

Hemodializált gyermekeknek minden egyes dialízis-kezelés után egy további 40 mg piperacillin/5 mg tazobaktám/ttkg adagot kell adni. 2 évesnél fiatalabb gyermekek A piperacillin/tazobaktám biztonságosságát és hatásosságát 0-2 éves gyermekek esetében nem igazolták. Kontrollált klinikai vizsgálati eredmények nem állnak rendelkezésre. A kezelés időtartama A legtöbb javallatnál a kezelés időtartama 5-14 nap. Ugyanakkor a kezelés időtartamát a fertőzés súlyossága, a kórokozó(k), valamint a beteg klinikai állapotában és bakteriológiai státuszában bekövetkező változás kell, hogy meghatározza. Az alkalmazás módja Piperacillin/Tazobactam Kabi 4 g/0,5 g (30 perces) intravénás infúzióként alkalmazva. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A leggyakrabban jelentett (10 beteg közül 1 betegnél kialakuló) mellékhatás a hasmenés. A legsúlyosabb mellékhatások közül a pseudo­membranosus colitis és a toxicus epidermalis necrolysis 10 000 beteg közül 1–10 betegnél fordul elő. A pancytopenia, az anaphylaxiás sokk és a Stevens‑Johnson szindróma előfordulási gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg. A következő táblázatban a mellékhatások szervrendszeri kategóriánként és a MedDRA által preferált szakkifejezésekkel kerülnek felsorolásra. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori ≥ 1/10	Gyakori ≥ 1/100 – < 1/10	Nem gyakori ≥ 1/1000 – < 1/100	Ritka ≥ 1/10 000 – < 1/1000	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		Candida-fertőzés⁎		pseudomembranosus colitis
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		thrombocy-topenia, anaemia⁎	leukopenia	agranulocytosis	pancytopenia⁎, neutropenia, haemolyticus anaemia⁎, thrombocytosis⁎, eosinophilia⁎
Immunrendszeri betegségek és tünetek					anaphylactoid sokk⁎, anaphylaxiás sokk⁎, anaphylactoid reakció⁎, anaphylaxiás reakció⁎, hypersensitivitas⁎⁎
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek			hypokalaemia
Pszichiátriai kórképek		insomnia			delirium⁎
Idegrendszeri betegségek és tünetek		fejfájás	görcsroham⁎
Érbetegségek és tünetek			hypotensio, phlebitis, thrombophlebitis, kipirulás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediasztinális betegségek és tünetek				epistaxis	eosinophil pneumonia
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hasme-nés	hasi fájdalom, hányás, székrekedés, hányinger, dyspepsia		stomatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek					hepatitis⁎, sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		bőrkiütés, pruritus	erythema multiforme⁎, urticaria, maculo-papularis bőrkiütés⁎	toxicus epidermalis necrolysis⁎	Stevens–Johnson-szindróma⁎, exfoliativ dermatitis, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) ⁎, akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP) ⁎, dermatitis bullosa, purpura
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei			arthralgia, myalgia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek					veseelégtelenség, tubulointerstitialis nephritis⁎
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		láz, az injekció beadási helyén kialakuló reakció	hidegrázás
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz- és glutamát-oxálacetát-transzamináz-szint, csökkent összfehérjeszint, hypalbuminaemia, direkt Coombs-teszt pozitivitás, emelkedett vér-kreatininszint, a vér alkalikusfoszfatáz-szintjének emelkedése, emelkedett vér-karbamid-szint, megnyúlt parcialis thromboplastin idő	hypoglycaemia, bilirubinaemia, megnyúlt prothrombin idő		megnyúlt vérzési idő, gamma glutamiltranszferáz szintjének emelkedése

* A forgalomba hozatalt követően beazonosított mellékhatások Cystás fibrosisban szenvedő betegeknél a piperacillin-kezelés a láz és a bőrkiütés magasabb előfordulási gyakoriságával járt. Béta-laktám típusú antibiotikumok hatásai A béta-laktám típusú antibiotikumok, beleértve a piperacillin/tazobaktámot is, encephalopathia és convulsiók kialakulásához vezethet (lásd 4.4 pont). Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Nem depolarizáló izomrelaxánsok Vekuróniummal együtt alkalmazva a piperacillin meghosszabbította a vekurónium által előidézett neuromuscularis blokádot. Hasonló hatásmechanizmusuk miatt várható, hogy piperacillin jelenlétében bármelyik nem depolarizáló izomrelaxáns által kiváltott neuromuscularis blokád megnyúlhat. Antikoagulánsok Heparin, orális antikoagulánsok és egyéb, a véralvadási rendszerre (a thrombocyta-funkciót is beleértve) ható gyógyszerek egyidejű alkalmazása alatt a megfelelő véralvadási vizsgálatokat gyakrabban kell elvégezni, és rendszeresen ellenőrizni kell. Metotrexát A piperacillin csökkentheti a metotrexát kiválasztását, ezért a hatóanyag okozta toxicitás elkerülése érdekében a metotrexát szérumszinteket a betegeknél monitorozni kell. Probenecid Más penicillinekhez hasonlóan, a probenecid és a piperacillin / tazobaktám együttes adása mind a piperacillin, mind a tazobaktám felezési idejét megnyújtja, és mindkettő renalis clearance-ét csökkenti. A plazma csúcskoncentrációk azonban mindkét hatóanyag esetén változatlanok. Aminoglikozidok Egészséges veseműködésű, illetve az enyhén vagy közepes mértékben károsodott veseműködésű betegeknél sem az önmagában, sem a tazobaktámmal együtt adott piperacillin nem változtatta meg jelentősen a tobramicin farmakokinetikáját. A tobramicin alkalmazása sem változtatta meg jelentősen a piperacillin, a tazobaktám és az M1 metabolit farmakokinetikáját. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a piperacillin bizonyítottan inaktiválja a tobramicint és gentamicint. A piperacillin/tazobaktám aminoglikozidokkal történő alkalmazásáról további információért lásd a 6.2 és 6.6 pontot. Vankomicin Vizsgálatok során akut vesekárosodás növekvő számú előfordulását észlelték piperacillin/tazobaktám- és vankomicin-tartalmú készítményekkel párhuzamosan kezelt betegeknél, összehasonlítva a csak vankomicinnel kezeltekkel (lásd 4.4 pont). Egyes vizsgálatokban arról számoltak be, hogy az interakció a vankomicin tekintetében dózisfüggő. A piperacillin/tazobaktám vankomicinnel történő együttes alkalmazásakor nem észleltek farmakokinetikai kölcsönhatást. Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt hatások Más penicillinekhez hasonlóan a vizelet glükóz-tartalmának nem enzimatikus módszerekkel történő meghatározása fals pozitív eredményt adhat. Ezért a piperacillin/tazobaktám kombinációs kezelés ideje alatt a vizelet glükóz-tartalmát enzimatikus módszerekkel kell mérni. A vizelet fehérjetartalmát mérő számos kémiai módszer fals pozitív eredményt adhat. A reagens‑csíkkal végzett fehérje-kimutatásra nincs hatással. A direkt Coombs-teszt pozitív lehet. Piperacillin/tazobaktám infúzióval kezelt betegeknél a Bio-Rad Laboratories Platelia Aspergillus EIA- (enzim-immunoassay) teszt fals pozitív eredményt adhat. A Bio-Rad Laboratories Platelia Aspergillus EIA teszt alkalmazása esetén a nem Aspergillus eredetű poliszacharidok és polifuránok keresztreakcióiról számoltak be. Ezért a piperacillin/tazobaktám kezelésben részesülő betegek fent felsorolt vizsgálatainak pozitív eredményeit más diagnosztikus módszerekkel is meg kell erősíteni.

Az egyes betegek esetében a piperacillin/tazobaktám-kezelés kiválasztásakor figyelembe kell venni a széles spektrumú félszintetikus penicillin használatának megfelelőségét. Olyan tényezőkre kell alapozni a döntést, mint a fertőzés súlyossága és az egyéb megfelelő antibiotikus szerekkel szembeni rezisztencia prevalenciája. A piperacillin/tazobaktám-kezelés megkezdése előtt a penicillinekkel, más, béta-laktám vegyületekkel (pl. cefalosporin, monobaktám vagy karbapenem) és egyéb allergénekkel szembeni, korábbi túlérzékenységi reakciókra gondosan rá kell kérdezni. Penicillinekkel, köztük piperacillin/tazobaktámmal kezelt betegeknél súlyos, esetenként halálos túlérzékenységi (anaphylaxiás/anaphylactoid [beleértve a sokkot is]) reakciókról számoltak be. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan személyeknél, akiknek az anamnézisében több allergénnel szembeni érzékenység szerepel. A súlyos túlérzékenységi reakciók esetén az antibiotikum adását fel kell függeszteni, és adrenalin adására, valamint más sürgősségi ellátásra is szükség lehet. Súlyos bőrreakciókat (pl. Stevens‑Johnson szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist) jelentettek piperacillin/tazobaktámmal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ha a betegnél bőrkiütések jelentkeznek, akkor ezeket szorosan monitorozni kell, és amennyiben a laesiók progrediálnak, úgy a piperacillin/tazobaktám adását fel kell függeszteni. Antibiotikum indukálta pseudomembranosus colitis súlyos, perzisztens, akár életet veszélyeztető hasmenéssel jelentkezhet. A pseudomembranosus colitis tünetei az antibakteriális kezelés ideje alatt vagy azt követően is jelentkezhetnek. Ilyen esetekben a piperacillin/tazobaktám kombináció alkalmazását azonnal fel kell függeszteni. A piperacillin/tazobaktám kezelés rezisztens organizmusok megjelenését eredményezheti, ami felülfertőződéseket okozhat. A béta-laktám antibiotikumokkal kezelt betegek egy részénél vérzéses tünetek jelentek meg. Ezek a reakciók néha a véralvadási vizsgálatok, pl. a véralvadási idő, a thrombocyta-aggregáció és a prothrombin idő eltéréseivel társultak, és nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. Vérzéses tünetek megjelenése esetén az antibiotikum adását fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell kezdeni. Leukopenia és neutropenia alakulhat ki, különösen tartós kezelés esetén. Ezért a vérképzés működését időszakosan ellenőrizni kell. Más penicillinekkel végzett kezeléshez hasonlóan, nagy dózisok alkalmazása esetén convulsiók formájában neurológiai szövődmények jelentkezhetnek, főként károsodott veseműködésű betegeknél (lásd 4.8 pont). Alacsony kálium-tartalékkal rendelkező betegeknél vagy az egyidejűleg a káliumszintet csökkentő gyógyszerekkel kezelt betegeknél hypokalaemia jelentkezhet. Az ilyen betegeknél az elektrolitszint rendszeres meghatározása javasolható. Vesekárosodás Potenciális nephrotoxikus hatása (lásd 4.8) miatt a piperacillin/tazobaktám óvatosan alkalmazandó vesekárosodásban szenvedő vagy hemodialízis-kezelésben részesülő betegeknél. Az intravénás dózist és az adagolási intervallumokat a vesefunkció-károsodás mértékének figyelembevételével kell meghatározni (lásd 4.2). Nagy betegszámú, multicentrikus, randomizált, kontrollos vizsgálat adatainak másodlagos analízise során, amikor a glomerulusfiltrációs ráta (GFR) értékét vizsgálták gyakran használt antibiotikumok alkalmazását követően kritikus állapotban lévő betegeknél, a piperacillin/tazobaktám esetében a GFR reverzibilis javulásának aránya alacsonyabb volt, mint más antibiotikumoknál. Ezen másodlagos feldolgozás során megállapított konklúzió szerint ezeknél a betegeknél a piperacillin/tazobactam késleltette a vesefunkció helyreállását. Piperacillin/tazobaktám és vankomicin egyidejű alkalmazása növelheti az akut vesekárosodás előfordulási gyakoriságát (lásd 4.5 pont). Ez a gyógyszer 224 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 11,2%-ának felnőtteknél. Ezt kontrollált nátrium diétán levő betegek esetén figyelembe kell venni.

Terhesség A piperacillin/tazobaktám kombinációval, illetve önmagában alkalmazott piperacillin vagy tazobaktám monoterápia terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatkísérletek során fejlődésre kifejtett toxicitást igazoltak, de az anyára nézve toxikus dózisok teratogén hatásaira nincs bizonyíték (lásd 5.3 pont). A piperacillin és a tazobaktám átjut a placentán. A piperacillin/tazobaktám csak akkor alkalmazható a terhesség alatt, ha az egyértelműen javallott, azaz, ha a várható előny felülmúlja a lehetséges kockázatokat az anya és a magzat tekintetében. Szoptatás A piperacillin alacsony koncentrációkban kiválasztódik az emberi anyatejbe. Emberi anyatejben nem vizsgálták a tazobaktám-koncentrációkat. Szoptató nők csak akkor kezelhetők vele, ha a várható előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat az anya és a gyermek tekintetében. Termékenység Egy patkányokkal végzett fertilitási vizsgálat azt mutatta, hogy a tazobaktám vagy a piperacillin/tazobaktám kombináció intraperitonealis alkalmazása után nincs hatással a termékenységre és a párzásra (lásd 5.3 pont).

Tünetek Vannak a piperacillin/tazobaktám túladagolásával kapcsolatos posztmarketing jelentések. Az ilyen esetek többségében hányingert, hányást és hasmenést észleltek, amiről a szokásos ajánlott adag mellett is beszámoltak. A betegeknél (különösen veseelégtelenség fennállása esetén) neuromuszkuláris excitabilitás vagy convulsiók észlelhetők, ha az ajánlott dózisoknál magasabb adagokat intravénásan adják. Kezelés Túladagolás esetén a piperacillin/tazobaktám-kezelést le kell állítani. Specifikus antidotum nem ismert. A beteg klinikai tüneteinek megfelelően szupportív és tüneti kezelést kell alkalmazni. Akár a piperacillin, akár a tazobaktám túlzottan magas szérumszintjei hemodialízissel csökkenthetők (lásd az 4.4 pont).

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek. Penicillinek kombinációi, beleértve a béta‑laktamáz inhibitorokat; ATC kód: J01CR05 Hatásmechanizmus A piperacillin egy széles spektrumú, félszintetikus penicillin, ami baktericid hatását mind a septum, mind pedig a sejtfalszintézis gátlásával fejti ki. A tazobaktám egy, a penicillinekkel strukturálisan rokon béta-laktám, sok olyan béta-laktamáz inhibitora, amelyek a penicillinekkel és a cefalosporinokkal szemben is kialakuló rezisztencia gyakori előidézői, azonban az AmpC enzimeket vagy a metallo béta-laktamázokat nem gátolja. A tazobaktám kiszélesíti a piperacillin antibiotikus spektrumát, beleértve sok olyan, béta‑laktamáz‑termelő baktériumot is, amelyek a piperacillinnel önmagában szemben rezisztenssé váltak. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés A piperacillin hatásosságát meghatározó fő farmakodinámiás tényezőnek a minimális inhibitor koncentráció felett eltelt időt (T>MIC) tartják. Rezisztencia-mechanizmus A piperacillin/tazobaktám elleni rezisztencia két fő mechanizmusa: · A piperacillin összetevő olyan béta-laktamázok általi inaktiválása, amelyeket nem gátol a tazobaktám: a B, C és D molekulaosztályba tartozó béta-laktamázok. Ezen kívül a tazobaktám nem nyújt védelmet az A és D molekuláris enzimcsoportba tartozó, kiterjesztett spektrumú béta‑laktamázokkal (extended-spectrum beta-lactamases – ESBL) szemben sem. · A penicillin-kötő proteinek (penicillin-binding proteins – PBP) megváltozása, ami a piperacillinnek a baktériumban lévő molekuláris célponthoz való affinitásának csökkenését eredményezi. Emellett a bakteriális membrán permeabilitásában, valamint a multi-drug efflux pumpák expressziójában bekövetkező változás okozhat a piperacillin/tazobaktámmal szemben kialakuló bakteriális rezisztenciát vagy vehet részt annak kialakulásában, különösen a Gram-negatív baktériumok esetén. Határértékek A piperacillin/tazobaktámra vonatkozó EUCAST klinikai MIC-határértékek (2020. 01. 01-től érvényes, 10.0. verzió). Az érzékenységi vizsgálatokhoz a tazobaktám koncentrációját 4 mg/l-ben rögzítették.

Patogén	Fajfüggő határértékek (É≤/R>), mg/l piperacillinre
Enterobacterales (korábban Enterobacteriaceae)	8/16
Pseudomonas aeruginosa	<0,001/161
Staphylococcus fajok	-2
Enterococcus fajok	-3
Streptococcus A, B, C és G csoportok	-4
Streptococcus pneumoniae	-5
viridans Streptococcusok csoportja	-6
Haemophilus influenzae	0.25/0.25
Moraxella catarrhalis	-7
Gram-positive anaerobes (a Clostridioides difficile kivételével)	8/16
Gram-negatív és anaerobok	8/16
Nem fajfüggő (PK/PD) határértékek	4/16

¹Az EUCAST határérték-táblázatban felsorolt néhány gyógyszerhez tartozó határérték a vad típusú mikroorganizmusokat (olyan mikroorganizmusok, amelyeknél a gyógyszerrel szemben fenotípusosan nem detektálható szerzett rezisztencia-mechanizmus) az ’Érzékeny, magas expozíció (M)’ kategóriába sorolja az ’Érzékeny, standard adagolás (É)’ helyett. Az ezen mikroorganizmus-gyógyszer kombinációkra vonatkozó érzékenységi határértékek tetszőlegesen, az É < 0,001 mg/l értékhatárokon „kívül” vannak felsorolva. ²A legtöbb Staphylococcus penicillinázt termel, és közülük néhány meticillin-rezisztens. Mindkét mechanizmus alapján rezisztensek benzilpenicillinre, fenoxi-metilpenicillinre, ampicillinre, amoxicillinre, piperacillinre és tikarcillinre. Azok a Staphylococcusok, amelyek a vizsgálat alapján benzilpenicillinre és cefoxitinre érzékenyek, minden penicillinre érzékenyként jelenthetőek. Azok a Staphylococcusok, amelyek a vizsgálat alapján benzilpenicillinre rezisztensek, de cefoxitinre érzékenyek, érzékenyek a béta-laktamáz-gátló kombinációkra, az izoxazolil-penicillinekre (oxacillin, kloxacillin, dikloxacillin és flukloxacillin) és a nafcillinre. A szájon át adott gyógyszerek esetében, a fertőzés helyén megfelelő koncentrációt kell létrehozni. A vizsgálat alapján cefoxitinre rezisztens Staphylococcusok a penicillinekre is rezisztensek. Az ampicillin-érzékeny S. saprophyticus mecA-negatív és érzékeny ampicillinre, amoxicillinre és piperacillinre (béta-laktamáz-gátlóval vagy anélkül). ³Az ampicillinre, amoxicillinre és piperacillinre (béta-laktamáz-gátlóval vagy anélkül) való érzékenységre az ampicillin-érzékenység alapján következtettek. Ampicillin-rezisztencia nem gyakori az E. faecalis esetében (MIC meghatározásával igazolandó), de E. faeciumnál gyakran előfordul. ⁴A Streptococcus A, B, C és G csoportok penicillin-érzékenységére a fenoxi-metilpenicillin és az izoxazolil-penicillin Streptococcus B csoportra gyakorolt érzékenysége kivételével a benzilpenicillin-érzékenységből következtettek. A Streptococcus A, B, C és G csoportok nem termelnek béta-laktamázt. Béta-laktamáz-gátló járulékos adása nem jelent klinikai előnyt. ⁵1 mikrogramm oxacillinnel végzett pontpróba vagy benzilpenicillinnel végzett MIC-teszt alkalmazása szükséges a béta-laktamáz-rezisztencia-mechanizmusok kizárására. Ha a pontpróba negatív (az oxacillin gátlási zónája > 20 mm vagy benzilpenicillinnél a MIC < 0,06 mg/l), akkor az izolátum minden klinikai határértékkel rendelkező béta-laktám gyógyszerre – beleértve azokat is, amelyeknél megjegyzés található – további vizsgálat nélkül érzékenyként jelenthető, kivéve a cefaklórt, amelynek ’Érzékeny, magas expozíció (M)’ besorolást kell kapnia. A Streptococcus pneumoniae nem termel béta-laktamázt. Béta-laktamáz-gátló járulékos adása nem jelent klinikai előnyt. Az érzékenységre az ampicillin-érzékenységből (MIC vagy sávátmérő) következtettek. ⁶A benzilpenicillinre érzékeny izolátumok érzékenységére a benzilpenicillin- vagy ampicillin-érzékenységből következtettek. A benzilpenicillinre rezisztens izolátumok érzékenységére az ampicillin-érzékenységből következtettek. ⁷Az érzékenységre az amoxicillin-klavulánsav-érzékenységből következtettek. Érzékenység A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetén földrajzi elhelyezkedés szerint és időben is változik, és a rezisztenciára vonatkozó helyi információk ismerete kívánatos, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, ami a szer felhasználhatóságát bizonyos típusú fertőzések esetén legalábbis kérdésessé teszi.

A releváns fajok piperacillin/tazobaktámra való érzékenység szerinti csoportosítása

ÁLTALÁBAN ÉRZÉKENY FAJOK

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Enterococcus faecalis (kizárólag ampicillin- vagy penicillinérzékeny izolátumok)

Listeria monocytogenes

Staphylococcus aureus, (kizárólag meticillin-érzékeny izolátumok)

Koaguláz-negatív Staphylococcus fajok, (kizárólag meticillin-érzékeny izolátumok)

Streptococcus agalactiae (B csoportú Streptococcusok) †

Streptococcus pyogenes (A csoportú Streptococcusok) †

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Citrobacter koseri

Haemophilus influenza

Moraxella catarrhalis

Proteus mirabilis

Anaerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Clostridium fajok

Eubacterium fajok

Anaerob Gram-pozitív coccusok††

Anaerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Bacteroides fragilis csoport

Fusobacterium fajok

Porphyromonas fajok

Prevotella fajok

FAJOK, MELYEK ESETÉN A SZERZETT REZISZTENCIA PROBLÉMA LEHET

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Enterococcus faecium

Streptococcus pneumoniae†

Streptococcus viridanscsoport†

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Acinetobacter baumannii$

Citrobacter freundii

Enterobacter fajok

Escherichia coli

Klebsiella pneumoniae

Morganella morganii

Proteus vulgaris

Providencia ssp.

Pseudomonas aeruginosa

Serratia fajok

EREDENDŐEN REZISZTENS MIKROORGANIZMUSOK

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Corynebacterium jeikeium

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Burkholderia cepacia

Legionella fajok

Ochrobactrum anthropi

Stenotrophomonas maltophilia

Egyéb mikroorganizmusok

Chlamydophilia pneumoniae

Mycoplasma pneumoniae

$ A fajok természetes intermedier érzékenységet mutatnak. †A Streptococcusok nem béta-laktamáz-termelő baktériumok; ezen organizmusok rezisztenciája a penicillinkötő fehérjék (penicillin-binding proteins – PBP) módosulásából ered, és ezért az érzékeny izolátumok egyedül a piperacillinre érzékenyek. S. pyogenes esetében nem számoltak be penicillin-rezisztenciáról. ††Beleértve az Anaerocccus, Finegoldia, Parvimonas, Peptoniphilus és Peptostreptococcus fajokat is.

Felszívódás A piperacillin és a tazobaktám csúcskoncentrációja 4 g/0,5 g intravénás infúzióban 30 perc alatt történő beadása után sorrendben 298 mg/ml és 34 mg/ml. Eloszlás A piperacillinnek és a tazobaktámnak is megközelítőleg 30%-a kötődik a plazmaproteinekhez. Sem a piperacillin, sem a tazobaktám fehérjekötődését nem befolyásolja a más vegyületek jelenléte. A tazobaktám metabolitjának fehérjekötődése elhanyagolható. A piperacillin/tazobaktám nagymértékben megoszlik a szövetekben és a testfolyadékokban, köztük a bélnyálkahártyában, az epehólyagban, a tüdőben, az epében és a csontban. Az átlagos szöveti koncentrációk általában a plazmasziont 50-100%-át teszik ki. Azoknál, akiknél a meningsek nem gyulladtak, a cerebrospinalis folyadékban való megoszlás más penicillinekhez hasonlóan alacsony. Biotranszformáció A piperacillin egy minor, mikrobiológiailag aktív dezetil metabolittá alakul. A tazobaktám egyetlen metabolittá alakul, amit mikrobiológiailag inaktívnak találtak. Elimináció A piperacillin és a tazobaktám a vesén keresztül, glomerulus-filtrációval és tubuláris szekrécióval ürül. A piperacillin változatlan formájában, gyorsan ürül, a vizeletben a beadott dózis 68%-a jelenik meg. A tazobaktám és metabolitja elsősorban renális kiválasztódás útján ürül; a dózis 80%-a változatlan vegyület formájában, a dózis fennmaradó része az egyetlen metabolit formájában ürül. A piperacillin, a tazobaktám és a dezetil-piperacillin az epébe is kiválasztódik. Egyszeri vagy többszöri piperacillin/tazobaktám dózisok egészséges egyéneknek történő beadása után a piperacillin/tazobaktám plazma felezési ideje 0,7 – 1,2 óra közé esik, amit a dózis vagy az infúzió beadásának időtartama nem befolyásolt. A renalis clearance csökkenésével a piperacillin és a tazobaktám eliminációs felezési ideje egyaránt növekszik. A tazobaktám nem okoz jelentős változást a piperacillin farmakokinetikájában. Úgy tűnik, a piperacillin kismértékben csökkenti a tazobaktám clearance-ét. Speciális populációk Májcirrhosisban szenvedő betegeknél az egészséges egyénekhez képest a piperacillin és a tazobaktám felezési ideje sorrendben megközelítőleg 25%-kal és 18%-kal nő. A piperacillin és tazobaktám felezési ideje a kreatinin-clearance csökkenésével nő. A normál vesefunkciójú egyénekéhez viszonyítva a felezési idő növekedése 20 ml/perc alatti kreatinin‑clearance-nél a piperacillin esetében kétszeres, a tazobaktám esetében pedig négyszeres. A hemodialízis a piperacillin/tazobaktám 30% – 50%-át távolítja el, és a tazobaktám-dózis további 5%-a kerül eltávolításra tazobaktám-metabolit formájában. A peritonealis dialízis a piperacillin dózisok kb. 6%-át, a tazobaktám dózisok kb. 21%-át és a tazobaktám dózis akár 18%-át távolítja el tazobaktám-metabolit formájában. Gyermekek Egy populációs farmakokinetikai analízisben a 9 hónapos kor és 12 éves kor közötti betegek becsült clearance-e a felnőttekéhez hasonló volt, 5,64 (0,34) ml/perc/ttkg-os populációs átlagértékkel (SE). Kettő és 9 hónapos kor közötti gyermekpopulációban a piperacillin-clearance becsült értéke ennek az értéknek a 80%-a. A piperacillin megoszlási térfogat populációs átlagértéke (SE) 0,243 (0,011) l/ttkg, és az életkortól független. Idős betegek A piperacillin és a tazobaktám átlagos felezési ideje idős korban sorrendben 32%-kal és 55%-kal volt hosszabb, mint a fiatalabb betegeknél. Ez a különbség a kreatinin-clearance-ben bekövetkező, életkorfüggő változások következménye lehet. Rassz Egyetlen 4 g/0,5 g dózist kapó ázsiai (n = 9) és fehérbőrű (n = 9) egészséges önkénteseknél nem észleltek a piperacillin vagy a tazobaktám farmakokinetikájában mutatkozó különbséget.