A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius emulzió injekcióhoz vagy infúzióhoz rövid hatású, intravénásan adható általános anesztetikum: · általános érzéstelenítés bevezetésére és fenntartására felnőtteknél, serdülőknél és 3 évesnél idősebb gyermekeknél, · diagnosztikai és sebészeti beavatkozás során történő szedációra, önállóan, vagy helyi és regionális anesztéziával kombinálva felnőtteknél, serdülőknél és 3 évesnél idősebb gyermekeknél, · intenzív ellátásban részesülő, lélegeztetett, 16 évesnél idősebb betegek szedálására.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius nem adható: · szójára vagy földimogyoróra allergiás betegeknek. Propofol nem adható 16 éves és annál fiatalabb serdülők és gyermekek intenzív ellátásban történő szedálására (lásd 4.4 pont).

A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius kizárólag aneszteziológiában, vagy intenzív betegellátásban megfelelő gyakorlattal rendelkező orvos által, kórházban, vagy megfelelően felszerelt ambulancián adható. Szükség van a keringési és légzési funkciók folyamatos monitorozására (mint pl. EKG, pulzoximéter) és a beteg légutainak biztosításához, mesterséges lélegeztetéséhez szükséges eszközöknek és más, az újraélesztéshez szükséges felszereléseknek állandóan, azonnal rendelkezésre kell állniuk. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-t diagnosztikai és sebészeti beavatkozás során nem adhatja be az a személy, aki a sebészeti, vagy a diagnosztikai beavatkozást végzi. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius dózisát egyénileg kell meghatározni, a beteg reakciójának és premedikáció gyógyszerelésének a figyelembevételével. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius alkalmazása során általában szükséges valamilyen analgetikummal történő kiegészítés is. Adagolás Általános anesztézia felnőtteknél Anesztézia bevezetése: Az anesztézia bevezetéséhez a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius titrálása szükséges (kb. 20-40 mg propofol alkalmazandó 10 másodpercenként), miközben a beteg reakcióit az anesztéziás állapot klinikai jelei megjelenéséig gondosan figyelni kell. A legtöbb 55 év alatti felnőtt esetében hozzávetőleg 1,5-2,5 mg/ttkg propofol alkalmazása szükséges. Ennél idősebb korban és a III. és IV. ASA fokozatba sorolható, különösen a gyenge szívműködésű betegek által igényelt mennyiség rendszerint kisebb, és a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius összdózisát csökkenteni lehet a minimális 1 mg propofol/ttkg adagra. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius beadásának sebessége csökkentendő [kb. 1 ml (20 mg) 2% MCT/LCT Fresenius emulzió adása javasolható 10 másodpercenként]. Az anesztézia fenntartása: Az anesztézia fenntartása a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius folyamatos infúzió adásával érhető el. Az anesztézia fenntartásához szükséges dózis általában 4-12 mg propofol/ttkg/óra szokott lenni. Kb. 4 mg propofol/ttkg/óra csökkentett fenntartó dózis is elegendő lehet kisebb stresszt okozó, pl. minimális invazív sebészeti beavatkozások esetén. Időseknél, instabil általános állapotú, illetve károsodott szívműködésű vagy hypovolaemiás betegeknél, továbbá III. és IV. ASA fokozatba sorolható betegek esetén a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius adagja tovább csökkenthető a beteg állapotának súlyosságától és az alkalmazott aneszteziológiai technikától függően. Általános anesztézia 3 évesnél idősebb gyermekeknél Anesztézia bevezetése: Amennyiben anesztézia bevezetésére alkalmazzák, ajánlott a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius lassú titrálása, az anesztéziás állapot klinikai jeleinek megjelenéséig. Az adagot az életkor és/vagy a testsúly alapján kell megállapítani. 8 évesnél idősebb gyermekek esetében az anesztézia bevezetésére általában hozzávetőlegesen 2,5 mg propofol/ttkg szükséges. Kisebb gyermekeknél az igényelt mennyiség nagyobb is lehet (2,5‑4 mg/ttkg). Az általános anesztézia fenntartása: Az anesztézia Propofol 2% MCT/LCT Fresenius infúzióban történő adásával tartható fenn. A szükséges sebesség egyénenként eltérő, de az anesztézia rendszerint 9-15 mg propofol/ttkg/óra adásával biztonságosan fenntartható. Kisebb gyermekeknél az igényelt mennyiség nagyobb is lehet. A III. és IV. ASA fokozatba sorolt betegek számára alacsonyabb dózisú adagolásra lehet szükség (lásd még 4.4 pont). Felnőttek szedálása diagnosztikai és sebészeti beavatkozásokhoz A szedálás biztosításához sebészeti és diagnosztikai beavatkozások során a dózisokat és a beviteli sebességet a klinikai reakciókhoz kell igazítani. A szedáció bekövetkeztéhez a legtöbb betegnek 0,5‑1 mg propofol szükséges ttkg-onként 1-5 perces időtartamon belül. A szedáció fenntartásához a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius infúziót a kívánt szedáltsági szint eléréséig kell titrálni. A betegek többségének 1,5-4,5 mg propofol/ttkg/óra szükséges. Az infúzió kiegészíthető 10-20 mg (0,5-1 ml Propofol 2% MCT/LCT Fresenius) bolusban történő adásával, amennyiben a szedáció mélységének gyors növelése szükséges. Az 55 évesnél idősebb és a III. és IV. ASA fokozatba sorolható betegeknek alacsonyabb Propofol 2% MCT/LCT Fresenius dózisokra lehet szükségük, és lehetséges, hogy a beviteli sebességet csökkenteni kell. 3 évesnél idősebb gyermekek szedálása diagnosztikai és sebészeti beavatkozásokhoz A szedáció szükséges mélységének eléréséhez a dózisokat és a beviteli sebességet a klinikai reakciókhoz kell igazítani. A legtöbb gyermeknél 1-2 mg/ttkg propofol szükséges a szedálás kiváltásához. Az anesztézia fenntartásához ajánlott a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius titrálása, a kívánt anesztéziás állapot klinikai jeleinek megjelenéséig. A legtöbb betegnek 1,5-9 mg/ttkg/óra propofolra van szüksége. A III. és IV. ASA fokozatba sorolt betegek számára alacsonyabb dózisú adagolásra lehet szükség. 16 évesnél idősebb betegek szedálása intenzív ellátás idején Intenzív ellátásban részesülő, lélegeztetett betegek szedálásához a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-t folyamatos infúzióban javasolt adni. Az anesztézia kívánt mélységének eléréséhez a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius titrálása szükséges. Rendszerint megbízható szedáltság érhető el 0,3-4 mg/ttkg/óra beadási sebesség mellett. Óránként 4 mg/ttkg-nál több propofol beadása nem javasolt (lásd 4.4 pont). A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius adása célkontrollált infúziós (TCI) rendszeren keresztül intenzív osztályokon nem javasolt. Az alkalmazás időtartama Az alkalmazás időtartama a 7 napot nem haladhatja meg. Az alkalmazás módja Intravénás alkalmazásra. Csak egyszeri alkalmazásra. A fel nem használt emulziót meg kell semmisíteni. Az injekciós üveget használat előtt fel kell rázni. Ha a felrázás után két fázis látható, akkor az emulziót nem szabad felhasználni. Csak homogén készítményt és sérülésmentes injekciós üveget szabad felhasználni. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-t hígítás nélkül, intravénásan folyamatos infúzióban kell beadni. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-t nem szabad ismételt bolus injekciók formájában anesztézia fenntartására alkalmazni. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius infundálása esetén az infúziós ráta kontrollálására minden esetben javallt a megfelelő felszerelések alkalmazása, mint pl. büretta, cseppszámláló, pumpás fecskendő (beleértve a célkontrollált infúziós rendszert), vagy volumetriás infúziós pumpa. Felhasználás előtt a gumimembránt alkohol spray-vel, vagy alkoholba mártott vattával meg kell tisztítani. Használat után a megkezdett tárolóedényeket meg kell semmisíteni. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius lipidtartalmú emulzió, mely nem tartalmaz mikrobaölő tartósítókat, és elősegítheti a mikroorganizmusok gyors növekedését. Az emulziót aszeptikus körülmények között kell a steril fecskendőbe, vagy infúziós szerelékbe juttatni, közvetlenül az injekciós üveg plombájának feltörése után. A készítmény beadását ezután haladéktalanul meg kell kezdeni. Az infúzió teljes időtartama alatt aszeptikus feltételeket kell biztosítani mind a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius, mind az infúziós szerelék vonatkozásában. Egyéb gyógyszernek, vagy folyadéknak a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-szal egyidejűleg történő alkalmazása esetén azt az infúziós szerelék kanülhöz közeli részébe kell befecskendezni Y-csatlakozó, vagy háromágú csap beiktatásával. Az egyidejű alkalmazásra vonatkozó utasítást lásd a 6.6 pontban. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-t tilos baktériumszűrőn keresztül beadni. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius és minden propofolt tartalmazó infúziós szerelék csak egyszeri alkalommal és csak egy ugyanazon betegnél kerülhet felhasználásra. Használat után a megmaradt Propofol 2% MCT/LCT Fresenius oldatot meg kell semmisíteni. A zsíremulziókra jellemző módon, a hígítatlan Propofol 2% MCT/LCT Fresenius infundálása egy infúziós rendszeren keresztül nem haladhatja meg a 12 órát. 12 óra múltán az infúziós rendszert és a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-t meg kell semmisíteni, vagy szükség esetén le kell cserélni. Az injektálás helyén jelentkező fájdalom csökkentése érdekében a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-szal történő anesztézia megkezdése előtt lidokain injekciós oldat adható (lásd 4.4 pont). Izomrelaxánsok, mint az atrakurium és mivakurium ugyanabba a kanülbe csak a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius készítményhez használt infúziós hely átmosása után adhatók. Ha a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius beadása vénába elektromos pumpával történik, megfelelő kompatibilitást kell biztosítani. Célkontrollált infúzió – a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius beadása pumpával: A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius célkontrollált infúziós rendszeren keresztül történő beadása felnőttek általános anesztéziájának bevezetésére és fenntartására korlátozódik. Nem javasolt szedálásra intenzív ellátás, sebészeti és diagnosztikai beavatkozások során. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius beadható a megfelelő software-t alkalmazó célkontrollált infúziós rendszeren keresztül. A beadást végző szakember az infúziós pumpa kezelésében és a propofol célkontrollált infúzióként történő beadásában legyen járatos. A rendszer az aneszteziológusnak vagy az intenzív ellátást végző szakembernek lehetővé teszi a beadás sebességének és az anesztézia mélységének szükséges mértékű elérését és szinten tartását azáltal, hogy a propofol koncentrációja a plazmában és/vagy a hatás helyén a kívánt értékre beállítható és módosítható. Az egyes pumparendszerek, pl. a célkontrollált infúziós rendszer jellemzői alapján a propofolnak a betegben mért kezdeti vérkoncentrációját nullának kell tekinteni. Ezért a korábban propofollal már kezelt betegek esetében a célkontrollált infúzió során alacsonyabb kezdeti célkoncentrációt kell meghatározni. Hasonlóképpen, nem javasolt a célkontrollált infúziót a pumpa kikapcsolása után azonnal újrakezdeni. A propofol célkoncentrációira vonatkozó útmutatást lásd alább. A propofol egyénre jellemző farmakokinetikai és farmakodinámiás különbözősége miatt a propofol célkoncentrációját a beteg válaszreakciójának kiváltásáig mind az előzetesen gyógyszert kapott és nem kapott betegeknél titrálni kell annak érdekében, hogy a kívánt mértékű anesztézia alakuljon ki. Az általános anesztézia kiváltása és fenntartása a célkontrollált infúzió során 55 éven aluli betegeknél az anesztézia 4‑8 µg/ml propofol koncentrációval rendszerint kiváltható. Előzetesen gyógyszeresen kezelt betegeknél 4 µg/ml, gyógyszeresen nem kezelt betegeknél 6 µg/ml kezdeti célkoncentráció javasolt. A hatáskiváltás ideje ezen értékek mellett rendszerint 60‑120 másodperc. Nagyobb mennyiségek beadásakor az anesztézia sokkal gyorsabban bekövetkezik, de sokkal kifejezettebb hemodinamikai és keringési depresszióval járhat együtt. 55 éven felüli betegeknél, valamint 3. és 4. fokú ASA-blokk esetén kisebb kezdeti koncentrációt kell használni. Az anesztézia fokozatos elérése érdekében a célkoncentrációt 0,5‑1,0 µg/ml mennyiségek beadásával lépésenként kell elérni. A fájdalomcsillapítás az anesztézia során általános követelmény, az anesztézia fenntartásához szükséges propofol mennyiségéhez kell igazítani, amelyet az együttadott fájdalomcsillapító mennyisége is befolyásol. 3‑6 µg/ml propofol koncentrációk általában megbízható anesztéziát biztosítanak. A propofol koncentrációja ébredéskor általában 1,0‑2,0 µg/ml és befolyásolja az anesztézia során adott mennyiség. Szedálás intenzív ellátás során (célkontrollált infúzió nem javasolt) Rendszerint 0,2‑2,0 µg/ml propofol vérkoncentráció szükséges. A beadást lassan, titrálva kell megkezdeni, amíg a kívánt mélységű szedáció ki nem alakul.

Az anesztézia vagy szedáció propofollal történő bevezetése és fenntartása általában zökkenőmentes, minimális excitációs jelekkel. A leggyakrabban jelentett gyógyszermellékhatások az anesztetikumok/szedatív szerek farmakológiailag előre látható mellékhatásai, például a hypotonia. A propofollal kezelt betegeknél észlelt mellékhatások természete, súlyossága és gyakorisága a beteg állapotával és a műtéti, illetve terápiás eljárás elvégzésének körülményeivel hozhatók összefüggésbe. Gyógyszermellékhatások táblázata

Szervrendszer	Gyakoriság	Nemkívánatos hatások
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Anafilaxia – többek között lehetséges angioödéma, bronchospasmus, erythema és hypotonia.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem ismert gyakoriságú (9)	Metabolikus acidózis (5), hyperkalaemia (5), hyperlipidaemia (5)
Pszichiátriai kórképek	Nem ismert gyakoriságú (9)	Eufóriás hangulat, szexuális gátlástalanság. Gyógyszer‑abúzus és gyógyszerfüggőség (8)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori (> 1/100 ‑ < 1/10)	Fejfájás az ébredési fázis során
	Ritka (> 1/10 000 ‑ < 1/1000)	Epileptiform mozgások, beleértve a görcsrohamot és az opisthotonust is az anesztézia bevezetése és fenntartása, valamint az ébredés során. Fejfájás, szédülés, hidegrázás és hidegérzet a gyógyszerhatás megszűnésének szakaszában.
	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Posztoperatív eszméletvesztés
	Nem ismert gyakoriságú (9)	Akaratlan mozgások
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)	Bradycardia (1) és tachycardia az anesztézia bevezetése során
	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Tüdő ödéma
	Nem ismert gyakoriságú (9)	Arrhythmia (5), szívelégtelenség (5), (7)
Érbetegségek és tünetek	Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)	Hypotonia (2)
	Nem gyakori (> 1/1000 ‑ < 1/100)	Thrombosis és phlebitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori (> 1/100 ‑ < 1/10)	Átmeneti apnoe, köhögés és csuklás az anesztézia bevezetése során
	Nem ismert gyakoriságú (9)	Légzőrendszeri depresszió (dózisfüggő)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori (> 1/100 ‑ < 1/10)	Hányinger és hányás az ébredési fázis során
	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem ismert gyakoriságú (9)	Hepatomegalia (5)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Nem ismert gyakoriságú (9)	Rhabdomyolysis (3), (5)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nagyon ritka (< 1/10 000)	A vizelet elszíneződése hosszan tartó alkalmazást követően
	Nem ismert gyakoriságú (9)	Veseelégtelenség (5)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakori(> 1/10)	Lokális fájdalom az injekció beadásának kezdetén (4)
	Nagyon ritka (1/10 000)	Szövetelhalás (10) véletlen extravascularis adagolást követően
	Nem ismert gyakoriságú (9)	Lokális fájdalom, duzzanat véletlen extravascularis adagolást követően
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nem ismert gyakoriságú (9)	Brugada‑típusú EKG (5), (6)
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények	Nagyon ritka (< 1/10 000)	Posztoperatív láz

⁽¹⁾ A súlyos bradycardia ritka. Elszigetelt esetekben asystoliáig történő progressziót jelentettek. ⁽²⁾ A hypotonia esetenként intravénás folyadékbevitelt és a propofol adagolási sebességének csökkentését igényelheti. ⁽³⁾ Nagyon ritkán jelentések érkeztek rhabdomyolysis eseteiről, melyek során 4 mg/ttkg/óránál nagyobb dózisokban adták a propofolt intenzív osztályos szedáció céljából. ⁽⁴⁾ Csökkenthető az alkar és az antecubitalis fossa nagyobb vénáiba történő beadással. vénáinak használatával. A Propofol 20 mg/ml Fresenius beadása során érzett lokális fájdalom csökkenthető lidokain egyidejű adásával is. ⁽⁵⁾ Ezen események együttese a „propofol infúziós szindróma”, amely súlyos betegeknél jelentkezhet, akiknél gyakran több, ezen események kialakulására hajlamosító kockázati tényező is fennáll, lásd. 4.4 pont. ⁽⁶⁾ Brugada‑típusú EKG – ST‑szakasz eleváció és inverz T‑hullám az EKG‑görbén. ⁽⁷⁾ Gyorsan progrediáló (egyes esetekben halálos kimenetelű) szívelégtelenség felnőttek esetében. A szívelégtelenség ezekben az esetekben általában nem reagált inotróp támogató kezelésre. ⁽⁸⁾ Propofol-abúzus és -függőség, elsősorban egészségügyi szakembereknél. ⁽⁹⁾ Nem ismert, mert a rendelkezésre álló klinikai vizsgálati adatokból nem állapítható meg. ⁽¹⁰⁾ Elhalásról számoltak be, ha a szövet életképessége romlott. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A propofolt alkalmazzák spinális és epidurális anesztézia és a gyakran alkalmazott premedikációs szerek, neuromuszkuláris blokkoló gyógyszerek, inhalációs szerek és fájdalomcsillapítók mellett, és az együttes alkalmazás során farmakológiai inkompatibilitás nem fordult elő. Ha a regionális anesztéziás módszerek kiegészítéseként általános anesztéziát vagy szedálást alkalmaznak, akkor alacsonyabb propofol dózisra lehet szükség. Jelentős hypotoniáról számoltak be rifampicinnel kezelt betegek altatása során. A készítmény benzodiazepinekkel, paraszimpatolítikumokkal és inhalációs anesztetikumokkal egyidejűleg alkalmazva – a beszámolók szerint – az anesztézia időtartamát megnyújtja, és a légzésfrekvenciát csökkenti. Opioidokkal kiegészített premedikációt követően a propofol szedatív hatása erősödhet és elhúzódhat, valamint gyakoribbak lehetnek, és hosszabb ideig tarthatnak az apnoés epizódok. Figyelembe kell venni, hogy a propofol egyidejű alkalmazása egyéb premedikációra használatos gyógyszerkészítményekkel, inhalációs narkotikumokkal vagy fájdalomcsillapítókkal potenciálhatja az anesztéziát és a szív-érrendszeri mellékhatásokat. A központi idegrendszeri depresszánsok egyidejű használata (mint az alkohol, általános anesztetikumok, kábító fájdalomcsillapítók) e gyógyszerek szedatív hatásának erősödéséhez vezet. Amennyiben a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius adagolása központi idegrendszeri gyógyszerek parenterális adásával kombináltan történik, súlyos légzési- és szív-érrendszeri depressziós hatás alakulhat ki. Fentanil adását követően a propofol vérszintje átmenetileg megemelkedhet és fokozódhat az apnoe előfordulási gyakorisága. Szuxametoniummal vagy neosztigminnel történő kezelést követően előfordulhat bradycardia és szívmegállás. Ciklosporinnal kezelt betegeknél beszámoltak leukoencephalopathia kialakulásáról olyan esetekben, ahol a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-hoz hasonló zsíremulziókat alkalmaztak. Megfigyelések alapján a valproátot szedő betegeknél alacsonyabb propofol adagokra volt szükség. Együttes alkalmazás esetén mérlegelhető a propofol adagjának csökkentése.

A propofolt anesztéziában gyakorlott szakember (ha lehetséges, intenzív ellátásban gyakorlott orvos) adhatja be. A betegeket folyamatosan ellenőrizni kell, és az átjárható légutak biztosításához, a mesterséges lélegeztetéshez, oxigénnel való ellátáshoz és az újraélesztéshez szükséges egyéb felszereléseknek folyamatosan rendelkezésre kell állniuk. A propofolt nem adhatja be az a személy, aki a diagnosztikai vagy műtéti beavatkozást végzi. Beszámoltak a propofol – főként egészségügyi szakemberek általi – abúzusáról és függőségéről. Az egyéb általános anesztetikumokhoz hasonlóan, a propofol légútbiztosítás nélküli beadása halálos respiratorikus szövődményekhez vezethet. Amikor a propofolt éber szedálásra alkalmazzák műtéti vagy diagnosztikai beavatkozásokhoz, a betegeknél folyamatosan ellenőrizni kell a hypotonia, a légúti elzáródás és az oxigén‑deszaturáció korai jeleit. Az egyéb szedatív szerekhez hasonlóan a propofol esetében is előfordulhat a beteg akaratlan mozgása, amikor műtéti eljárások során szedáció céljából alkalmazzák. Mozdulatlanságot igénylő beavatkozások során ezen mozgások veszélyesek lehetnek a műtéti területre nézve. A beteg elbocsátása előtt elegendő időnek kell eltelnie, hogy a beteg biztosan teljesen magához térjen a propofol alkalmazása után. Nagyon ritkán a propofol alkalmazása járhat posztoperatív eszméletvesztési fázis kialakulásával, melyet fokozott izomtónus kísérhet. Ezt megelőzheti ébrenléti időszak, de bekövetkezhet anélkül is. Bár a beteg spontán módon magához tér, az eszméletlen betegeket megfelelő ellátásban kell részesíteni. A propofol okozta károsodás 12 óránál hosszabb idő elteltével általában nem mutatható ki. Figyelembe kell venni a propofol hatásait, az eljárást, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket, az életkort és a beteg állapotát, amikor a beteget tanácsokkal látják el az alábbiakra vonatkozóan: · Javasolt-e kísérő, amikor a beteg elhagyja a gyógyszer beadásának helyszínét. · A jártasságot igénylő vagy veszélyes feladatok, például a gépjárművezetés újrakezdésének ideje. · Egyéb olyan szerek alkalmazása, amelyek szedációt okozhatnak (például benzodiazepinek, opiátok, alkohol). Nem epilepsziás betegeknél is kialakulhatnak késői epilepsziás görcsök, akár néhány órával vagy néhány nappal később is. Speciális betegcsoportok Szív-, keringési vagy tüdőelégtelenség és hypovolaemia Szív-, légzési, vese- vagy májkárosodásban szenvedő, hypovolaemiás vagy tudatzavaros betegek esetében egyéb intravénás anesztetikumokhoz hasonlóan a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius alkalmazása figyelmet igényel. A propofol clearance-e függ a vérkeringéstől, ezért a szívteljesítményt csökkentő gyógyszerek egyidejű adása a propofol clearance‑ét is csökkenteni fogja. A szív-, keringési és légzési elégtelenséget, valamint a hypovolaemiát a propofol beadása előtt rendezni kell. Propofol adása nem javasolható előrehaladott szívelégtelenségben, vagy egyéb súlyos myocardialis betegségben szenvedőknek, kivéve, ha a készítmény alkalmazása különleges óvatossággal, intenzív megfigyelés mellett történik. A jelentősen túlsúlyos betegeknek történő nagyobb adagok alkalmazása esetén a cardiovascularis rendszerre gyakorolt hemodinamikai hatások kockázatát mindig mérlegelni kell. Esetenként súlyos bradycardiáról és asystoliáról számoltak be, mivel a propofolnak nincs vagolitikus hatása. Antikolinerg gyógyszer intravénás alkalmazása az anesztézia megkezdése előtt vagy fenntartása alatt megfontolandó, különösen olyan helyzetekben, amikor a vagus tónus fokozódása valószínűsíthető, vagy amikor a propofolt olyan szerekkel együtt alkalmazzák, melyek valószínűleg bradycardiát váltanak ki. Epilepszia Propofol adása epilepsziás betegeknek növelheti a roham kockázatát. Epilepsziás betegeknél kialakulhatnak késői epilepsziás görcsök, akár néhány órával vagy néhány nappal később is. Epilepsziás beteg anesztéziája előtt ellenőrizni kell, hogy a beteg megkapta-e az antiepilepsziás kezelést. Bár több vizsgálat kimutatta a hatékonyságot status epileptikus kezelésében, propofol alkalmazása nem ajánlott epilepsziás betegeknél, mivel növelheti a roham kockázatát. Propofol használata nem ajánlott elektrokonvulzív terápia alkalmazásakor. Zsíranyagcsere-zavar Különös óvatosság indokolt a zsíranyagcsere zavaraiban szenvedő betegek esetében és azokban az állapotokban, amikor lipidemulziók csak óvatossággal adhatók. Magas intracranialis nyomás Magas intracranialis nyomás és alacsony átlagos artériás nyomás esetén a készítményt különös gondossággal kell beadni, mert számolni kell az agyi perfúziós nyomás jelentős csökkenésének veszélyével. Gyermekek és serdülők Propofol adása nem javasolt újszülötteknél, mivel ebben a populációban még nem áll rendelkezésre elegendő vizsgálati eredmény. Farmakokinetikai adatok (lásd 5.2 pont) azt mutatják, hogy a clearance rendkívül nagy egyénenkénti eltérést mutat, de újszülötteknél sokkal kisebb. A relatív túladagolás nagyobb gyermekeknek javasolt adagok alkalmazásakor fordul elő és súlyos cardiovascularis depressziót okozhat. A Propofol 20 mg/ml Fresenius adása 3 évesnél fiatalabb gyermekek általános érzéstelenítésére nem javasolt, mivel a 2%-os hatáserősséget nehéz kisgyermekekben titrálni a szükséges térfogatok rendkívül kicsiny volta miatt. 1 hónapostól 3 évesig terjedő korú gyermekeknél a Propofol 1% MCT/LCT Fresenius oldat alkalmazása mérlegelendő, amennyiben a várható dózis kevesebb, mint pl. 100 mg/óra. A propofol biztonságossága intenzív ellátás során nem bizonyított a 16 évesnél fiatalabb serdülők és gyermekek körében, mivel a szedáció vonatkozásában a biztonságosság és hatékonyság ebben a korcsoportban nem bizonyított (lásd 4.3 pont). Intenzív osztályos kezelésre vonatkozó tanácsok Amennyiben a propofol intenzív osztályon szedálásra való alkalmazása a metabolikus zavarok és szervrendszeri elégtelenségek együttes fellépésével társul, ez halálhoz vezethet. Az alábbiak kombinációiról szóló jelentések érkeztek: metabolikus acidózis, rhabdomyolysis, hyperkalaemia, hepatomegalia, veseelégtelenség, hyperlipidaemia, arrhythmia, Brugada‑típusú EKG‑görbe (ST‑szakasz eleváció, és inverz T‑hullám) és gyors progressziójú, inotróp támogató kezelésre általában nem reagáló szívelégtelenség. Ezen események együttesét nevezzük propofol infúziós szindrómának. Ezek leginkább olyan súlyos fejsérülést szenvedett betegek és légúti fertőzésben szenvedő gyermekek esetében jelentkeztek, akik a felnőttek intenzív betegellátása során javasolt adag feletti dózist kaptak. Ezen események kialakulásában a következők tűnnek a legjelentősebb kockázati tényezőknek: a szövetek csökkent oxigénellátása; súlyos neurológiai sérülés és/vagy sepsis; a következő gyógyszerek közül egy vagy több nagy dózisban való alkalmazása – vazokonstriktor szerek, szteroidok, inotróp szerek és/vagy propofol (általában 48 órán túli 4 mg/ttkg/órás adagolási sebességet meghaladó adagolás után). A kezelést rendelő orvosoknak szem előtt kell tartaniuk ezeket az eseményeket a fenti rizikófaktorú betegek esetében, és azonnal meg kell fontolniuk a propofol dózisának csökkentését vagy adagolásának leállítását a fenti tünetek kialakulásakor. Az intenzív terápiás osztályon (ITO) alkalmazott összes szedatív és terápiás szert addig kell titrálni, amíg az optimális oxigénellátás és hemodinamikai paraméterek fenntartása biztosított. Koponyaűri nyomásfokozódás esetén, a kezelés módosítása során a beteget megfelelő kiegészítő kezelésben kell részesíteni az agyi perfúziós nyomás fenntartására. A kezelőorvosokat figyelmeztetni kell arra, hogy lehetőség szerint nem szabad túllépni a 4 mg/ttkg/óra adagolást. Megfelelő figyelmet kell fordítani zsíranyagcsere betegségekben és egyéb olyan állapotokban szenvedő betegekre, akiknél lipidemulziók csak óvatosan alkalmazhatók. Javasolt a vér lipidszintjének ellenőrzése, ha a propofolt olyan betegeknél alkalmazzák, akik vélhetően a zsírterhelés különösen nagy kockázatának vannak kitéve. A propofol adagolásán szükség szerint változtatni kell, ha az ellenőrzés arra utal, hogy a zsír nem megfelelően ürül ki a szervezetből. Ha a beteg egyidejűleg más intravénás lipidet is kap, a beadott mennyiséget csökkenteni kell a propofol készítménnyel beadott lipid mennyiségének figyelembe vételével. 1,0 ml Propofol 2% MCT/LCT Fresenius 0,1 g zsírt tartalmaz. Egyéb óvintézkedések Mitokondriális betegségben szenvedők kezelése körültekintést igényel. Ezeknek a betegeknek az állapota súlyosbodhat anesztézia, sebészeti vagy intenzív terápiás ellátás során. Esetükben a normothermia fenntartása, a szénhidrátszükséglet biztosítása és megfelelő hidrálás javasolt. A mitokondriális betegség romlása és a „propofol infúziós szindróma” korai jelei mutathatnak egyezést. A Propofol 2% MCT/LCT Fresenius nem tartalmaz antimicrobialis tartósítószert és elősegíti mikroorganizmusok fejlődését. A propofolt belélegeztetéskor közvetlenül az ampulla vagy az injekciós üveg felnyitása után kell steril fecskendőbe és infúziós szerelékbe juttatni. Alkalmazását késlekedés nélkül meg kell kezdeni. Az aszeptikus körülményeket az infúzió során mind a propofolra, mind a szerelékre nézve fenn kell tartani. A propofolhoz adott bármely infúziós folyadékot a kanülhöz közeli helyre kell adni. Propofol nem adható mikrobiológiai szűrőn keresztül. Propofol és propofolt tartalmazó bármely fecskendő egyszeri használatra és egyazon beteg kezelésére szolgál. Egyéb lipidemulziókra vonatkozó irányelvekkel összhangban, propofol egyszeri infúziója a 12 órát nem haladhatja meg. A beadás végén vagy 12 óra elteltével, amelyik időtartam rövidebb, mind a megmaradt propofolt, mind az infúziós szereléket meg kell semmisíteni, és szükség esetén pótolni. Fájdalom a beadás helyén A beadás helyén a Propofol 2% MCT/LCT Fresenius-szal történő anesztézia bevezetésekor jelentkező fájdalom csökkentése érdekében a propofol emulzió adása előtt lidokain injekció adható (lásd 4.2 pont). Öröklött akut porfiriában szenvedő betegeknek nem adható intravénásan lidokain. Ez a gyógyszer 100 milliliterenként kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Terhesség A propofol biztonságossága terhesség alatt nem bizonyított. Ezért a propofol nem alkalmazható terhes nők esetében, hacsak nem egyértelműen szükséges. A propofol áthatol a placentán és magzati depressziót okozhat. A magas dózisokat (több mint 2,5 mg propofol/ttkg bevezető dózis és 6 mg propofol/ttkg/óra fenntartó adag) kerülni kell. Szoptatás Szoptató anyákkal végzett klinikai tanulmányok kimutatták, hogy a propofol kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejjel. Ezért az anyáknak propofol adása után 24 órára fel kell függeszteniük a szoptatást, és az anyatejet ki kell önteni.

A véletlen túladagolás valószínűsíthetően szív-érrendszeri és légzésdepressziót okoz. A légzésdepresszió kezelését a mesterséges lélegeztetés jelenti. A szív-érrendszeri depresszió szükségessé teheti a beteg fejének lesüllyesztését, és amennyiben súlyos, plazmapótszerek és vazopresszív gyógyszerek adását.

Farmakoterápiás csoport: Anesztetikumok, egyéb általános anesztetikumok, ATC kód: N01AX10 Hatásmechanizmus / Farmakodinámiás hatások A propofol (2,6-diizopropil-fenol) intravénás injektálása után a hipnotikus hatás gyorsan fellép. Az intravénás injekció adagolásától függően az anesztézia bevezetése kb. 30-40 mp között van. Egyszeri bolus injekció után a hatás időtartama rövid a gyors metabolizmus és kiválasztódás miatt (4-6 perc). Klinikai hatásosság és biztonságosság A javallott adagolás mellett a propofol klinikailag jelentős akkumulációja sem ismételt bolus injekció, sem infundálás esetén nem volt észlelhető. A betegek gyorsan visszanyerték eszméletüket. Az anesztézia bevezetése során néha előfordul bradycardia és hypotonia, amit valószínűleg a vagolitikus aktivitás hiánya okoz. A szív- és érrendszer állapota az anesztézia fenntartása közben azonban általában rendeződik. Gyermekek és serdülők A gyermekeknél propofollal előidézett anesztézia időtartamát illetően csak korlátozottan állnak rendelkezésre vizsgálatok. Az adatok szerint a propofol biztonságossága és hatásossága akár 4 órán át is megmarad. Irodalmi adatok alapján gyermekeknél történő alkalmazásakor a biztonságosságban és hatékonyságban hosszú beavatkozások alatt sincs változás.

Felszívódás Intravénás alkalmazás során a propofol 98%-ban kötődik a plazma proteinhez. A propofol farmakokinetikája 3-rekeszes modellel írható le. Eloszlás / Biotranszformáció / Elimináció A propofol eloszlása a szervezetben nagyon jó és gyorsan kiürül (a teljes clearance: 1,5-2 liter/perc). A kiürülés főleg a májban zajló metabolikus folyamatokon keresztül történik, – függ a máj vérátáramlásától – melyek során a propofolból és a megfelelő kinolból inaktív konjugátumok képződnek, és a vizelettel ürülnek. Intravénásan beadott egyszeri 3 mg/kg dózis esetében a propofol clearance/ttkg értéke az életkorral a következőképpen növekszik: az átlagos clearance 1 hónaposnál fiatalabb újszülöttekben (n=25) (20 ml/kg/perc) idősebb gyermekekkel (n=36, életkor 4 hónap és 7 év között) összehasonlítva sokkal kisebb. Ezenkívül, újszülötteknél jóval nagyobb az egyénenkénti eltérés (3,7-78 ml/kg/perc között változik). Mivel a korlátozottan rendelkezésre álló adatok nagy eltéréseket mutatnak, erre az életkori csoportra nem lehet dózisjavaslatot tenni. Míg nagyobb gyermekekben egyszeri 3 mg/kg bolus beadása után a propofol átlagos clearance-e 37,5 ml/perc/kg (4-24 hónap) (n=8), 38,7 ml/perc/kg (11-43 hónap) (n=6), valamint 28,2 ml/perc/kg (4-7 év) (n=10), addig felnőtteknél 23,6 ml/perc/kg (n=6).